3.resz Az erzes

A tenger felhomalya:

3.resz Az erzes :

Shun;

Sietve futottam melle es vettem fel a karomba. 

  -Mao! Mao...-szolitottam de nem reagalt. 

Vajon hol lakhat? Azt mondta nem messze. Ekkor a tavolba megjelentek kisseb fenyek, egy haz fenyei. Ismertem kb. ezt a kornyeket nincs sok haz. Igy hat elidnultam arra.  Futottam es ahogy oda ertem epp egy ember ment egyik hazbol a masikba :

  -Elnezest!-kialtottam.

Hirtelen megallt es a karomba levo lanyra nezett :

  -Mao!-kialtott aes elem jott.

  -Elajult...-mondtam.

Eleg idosnek tunt, igy en vittem be a hazba Mao-t.

  -Mondtam neki hogy ne maradjon sokat mert eso lesz...-mondta.

Miattam allt az esobe?... Maora neztem akinek az arcan egy csomo esocsepp folyt le. Leraktam az agyara es letoroltem az esocseppeket.

  -Shun Oguri.-mutatkoztam be.

  -Eizan Zan.-mutatkoztt az idos ember.

Ugy ereztem muszaly Mao mellett maradjak... ugy ereztem mittam fekszik itt es ezert ..de mintha lett volna valami mas. Valami ami vonzott hozza. 

  -Esetleg lakik valaki itt?-kerdeztem.- Vele?

  -Nem, a szulei meghaltak. en jovok neha at hozza.-mondta. -De most mit csinaljak itt kell maradjak...-mondta.

  -Esetleg en maradhatnek.-mondtam.- Ne higgye hogy rosszat akarok, de ugy erzem miattam van itt.

Meghajolva vartam a valaszat. 

  -Rendben, De kerem nagyon vigyazzon ra.-es ezzel kiment.

Valahogy eleg nehez volt biztos itt hagyni. Mao fele fordultam aki bekesen aludt. Annyira aranyos volt. Leultem melle egy szekre es nem tudom miert de megfogtam a kezet es elmosolyodtam. Annyira bekesen aludt. Tenleg nagyon szap lany ilyen kozelrol is. Egy ideig neztem majd elfogott az alom. Almomban megjelent Mao. Mosolyogva futott hozzam majd megcsokolt. De en nem loktem el, nem kiabaltam ra, hanem visszonoztam. Ez egy boldog elet. Gondolom. De ez az alom? Eloszor almodok vele. , mit jelent ez? Jon egy fordulat, bekattan valami , es az ember erzi , hogy valtozas kovetkezik , sot mar be is allt... Es tobbe mar semmi sem lesz a regi , soha.  

Mao:

Masnap kinyitottam a szemem es nem hittem ki fekszik a kezemnel. A szoke hercegem...
Shun. Hiaba probaltam visszaemlekezni attol hogy meglattam nem emlekszem semmire :

  -Hm... felebredtel...-hallottam meg a csillingelo hangjat.

Felult es egy nyujtozodott. 

  -Igen. Mi tortent?-kerdeztem.

  -Elajultal, ugy latszik megfaztal.-mondta.

  -Egesz este itt voltal?-kerdeztem.

Elmosolyodott majd bolintott. Jol erezem magam, bar fazok es remegek, de nem erdekelt mig itt van mellettem :

  -Nem is kerestek? -kerdeztem.

  -De -de engem nem erdekelt.-mondta.- Sajnalom.

  -Mit?-kerdeztem.

  -Ugy erzem miattam faztal meg... Ezert ha megengede akkor itt maradok veled mig fel nem epulsz.-mondta.

Kikerekedett szemmekkel figyeltem. Egesz nap velem lesz... mellettem.. ez egy alom? 

  -A valosag.-mintha hallotta volna es gondolataim.

  -Tenleg itt maradnal hisz azt mondtad...-de ujjat a szamra tette.

  -Tudom mit mondtam de felejtsd el...-mondta.

  -Akkor rendben , ha gondolod itt maradhatsz.-mondtam mosolyogva.

  -Mao!-hallottam meg Emiko hangjat.

  -Itt!-kialtottam.

  -Sziaaaa....-latta meg Shunt.

  -Emiko bemutatom Shun Ogurit.-mutattam be.- Shun o a baratnom Emiko Sofu es Kawanari Royama.-jelent meg Kawanari is.

  -Sziasztok!-koszont es hajolt meg udvariasan Shun.

Emiko viszonozta, de Kawanari eleg furcsan viselkedett. elmondtam mi tortent, majd jol elbeszelgettunk. Ahanyszor Shunra neztem mindig hevesebben vert a szivem.. ra kellett jonnom hogy ez az "edes" szerelem...es bar kimondhatom :" Hidd el mostantól csak téged Szeretlek!a szivem mától másnak át nem engedem,az örök mostantól elveszik csak végtelenség marad és remélem köztünk soha nem lesz harag.....Már úgy érezném illatod,számomra nincs más mire tőled vágyhatok!Biztos vagyok benne hogy a boldogságot nekem megadod és higgy bennem ,hogy ezt tőlem kamatostul visszakapod!Ezek nem nagy szavak nem üres beszéd,ha igazán hiszel bennünk az életed ettől lesz szép!Biztos voltál már boldog,de nem velem,ha velem leszel az életed széppé és boldoggá teszem! Szeretlek!"

Bar ezt nyiltan elmondhatnam is.  Shun ahanyszor ram nezett mindig elmosolyodott. Titkoltam elotte azt hogy fazok, de azt is hogy szeretem. De melyik sulyosabb?

  -Fazol?-kerdezte Shun.

Honnan?

  -Nem...-hazudtam.

Valoszinuleg eszre vehette mert felallt a szekrol es felemelte a pokrocot es mellem ult.

  -Gyere kozelebb.-atolelt es magahoz huzott.

Szivem jobban vert, es nem tudtam mit tegyek, mar nem faztam, de felulmulhatatlanul boldog voltam. Es teljesen elfelejtettem a korulottem levoket. Mintha csak en es o lennenk. Vegul csak arra eszmeltem hogy lehunyom szemem....

Shun:

 

Nem tudom miert tettem ezeket , miert mentem kozelebb , miert oleltem at, es miert engedtem hogy fekudjon a mellkasomra, de ugy ereztem meg kell vedjem. Nem erdekelt ha szegeny, ha arva... csak o erdekel... Es az se erdekel ha apam, a szuleim megharagudnak, meg fogom vedni mindentol. ... Ha most nem a regi lennek akkor ezt sosem mondanam , ki de Mao kozelebe mindig a regi Shun leszek. Es ez megnyugatato. Nem tudom mikor aludhattam el de arra eszmeltem, hogy a este van. Emiko es az a srac Kawanari, aki eleg furcsan meregetett, nem volt mar ott. Mao edesen aludt mellettem. Tudom hogy azt mondtam ,hogy amig meggyogyul vele maradok, de mi van ha nem akarok elmenni, es szeretnek meg vele talalkozni... Vajon elfogadna, ha elmondanam? Nem ertem most az erzeseim, de ugy erzem Mao mellett nyugodt es boldog leszek. Ilyenkor az se erdekel ha mashoz kell menjek. Itt minden gondom elszall... Hirtelen nyilt az ajto... de senki se jott be... Nem akartam felebreszteni Maot, igy csak az abalkon neztem ki, ugy tunik fuj a szel biztos az nyitotta ki... De hogy kellene becsukjam? Ovatosan alltam fel es mentem az ajtohoz. Becsuktam es visszamentem a szobaba, de most meg alaposan korbe neztem. Szegeny haz volt, kicsi, egy konyha, furdo es egy szoba... A szuleim sosem engednek ogy ilyen helyen lakjak... De megis ugy erzem ez nekem a nyugodt hely.  Ahogy beertem a szobaba Mao mar fel volt kelve es fel volt alva, pokroccal korbe tekerve :

  -Hova mesz?-kerdeztem.

  -Megkerhetlek ki vinnel a felhomalyba, nem sokara elkezdodik.-mondta.

  -De beteg vagy.-mondta.

  -Kerlek...-mondta konyorogve.

  -Rendben.-mondtam.

Odamentem es atkaroltam majd segitve a partra mentunk. En leultem es o is. Ugy ereztem at kell oleljem hogy ne fazzon, es ne betegedjen meg jobban, de nem tettem... Nem tudom miert ereztem ezt... vegul csak a kabatom adtam neki . Es egyutt neztuk ahogy a szikrak megtoltik a teret. Mao a szikrak kozott megcsodalatosabb volt... Egesz nap neznem de a telefon csorges megzavart . Kicsit tavolabb mentem es felvettem :

  -Halo?-kerdeztem bele a telefonba.

  -Szia...-koszont edesanyam.- Hol vagy?

  -Most erdekel?-kerdeztem hidegen.

A gyermekkorom nem volt egyszeru. Midnennel elhalmoztak csak hogy jo legyek, es ne kelljenek velem legyenek. 

  -Tudod hogy igen...ha...-de nem kellett folytassa hogy tujdam.

  -Ha a cegunk sorsa forog kockan.-mondtam.- De tudod mit most nem fogok visszamenni... egyelore nem... es hogy tudd, egy szegeny, arva lannyal vagyok aki miattam megfazott, es itt kell maradjak amig felepul.-mondtam hatarozottan.

  -Shun!...-de erre leraktam.

Visszamentem Maohoz.

  -Veszekedtel edesanyaddal?-kerdezte Mao amint leultem melle.

  -Ne is erdekeljen.-mondtam.

  -Sajnalom.-mondta.

  -Nem a te hibad. En dontottem igy hogy itt maradok. Szoval ne sajnald...-mondtam.

Felem forditottam fejet es melyen a szembe neztem. Egy erzes megint belem utott... egy oly erzes melyet orokre a szivembe vestem. Vegul bementunk a hazba es ujra lefektettem. Keszitettem neki rantottat es nekem is majd egyutt megettuk. Majd forro teat is keszitettem, es azt is megittuk . Tenleg jol ereztem vele magam.. .tudtam itt bodlog leszek mig itt vagyok. De az okat nem tudom megmondani.  Vegul ujra vele szembe kerultem :

  -Tenleg nem emlekszel a szuleidre?-kerdeztem.

  -Nem... De megkeresem...-mondtam.

  -Varj...az az idos ferfi azt mondta hogy meghaltak.-mondtam.

  -En nem hiszem...-mondta.- Tudom hogy megfogom talalni.-mondta.

  -Ha gondolod en szivesen segitek.-mondtam.

  -Koszonom.-mondta.

Ismet szemunk melyen egymasba furodott es mar azon eszmeltem hogy kozeledunk egymas fele...