2.resz Mas ranguak de megis...

A tenger felhomalya

2.resz Mas ranguak de megis...

Mao:

Nem tudom miert szolitottam meg... egyszeruen kijott a szamon ...  Megfordult de nem lattam semmit az arcan :

  -Te ki vagy?-kerdezte.

 -Mao Inoue...-mutatkoztam be mosolyogva kezet nyujtottam de nem fogadta el. 

  -Meg nem lattalak a varosba ...-mondta.

  -Igen mivel en itt lakom.-mondtam.

  -Ertem. En Shun Oguri vagyok.-mutatkozott be.

  -Oguri?-neztem ra meglepodve.

  -Igen. Miert vagy ugy meglepodve?-kerdezte.

  -Mert te....szoval...-de kozbe szolt.

  -Mert en vagyok az Oguri ceg orokose.-mondta mosolyogva.

  -Igen...-hajtottam le a fejem.

Ereztem ahogy egy kez az allam ala nyul es felemeli a fejem.

  -De nem akarom hogy ugy tekintsenek ram mint egy nagy hires cegorkosenek.-mondta.

A szeme csillogott mint egy csillag... Es annyira...a szivem gyorsabban kezdett verni ... kezemet odatettem es ereztem hogy megvaltozik velem a vilag. Mi ez az erzes? 

  -En nem is ...-de nem tudtam befejezni.

  -De jobb lenne ha elfelejtenel.-mondta.

  -Mi?-kerdeztem.

  -Csak felejts el . Ugyse vagyunk egy ranguak.. te egy szegeny lany vagy talan arva is! ...-mondta es elment.

Mi volt ez a hirtelen valtozas? Elindultam de nem tudtam mit erzek. Bodlgosag de megis szomorusag. Hogy tudjam elfelejteni.. bar csak most talalkoztunk ezt nem tehetem. Ugy erzem nem tehetem... Bar ha megmondanam hogy mi ez az erzes? 

Megerkezve hiaba vagyok mar felnott Eizan bacsi nagyon szepen leszidott. De engem nem erdekelt. Valami miatt nem ereztem jol magam. Fajt az hogy azt mondta ,hogy nem vagyunk egy ranguak amikor nem reg meg azt mondta hogy ne tekintsek ra nagy hiressegnek. Konnyek szoktek a szemebe, most talan tul erzekeny voltam... de ez az erzes nem akart elszunni. Shun jutott eszembe ahogy elmondja hogy tekintsek ra normalis emberkent. Osszekuporodtam es nem tudtam masra gondolni. Miert? Csak ma talalkoztunk... 
  -Mao.. sajnalom hogy ennyire megszidtalak...-jott be Eizan bacsi.
  -Semmi gond,. Nem azert sirok.-mondtam felulve.
  -Hat akkor?-kerdezte.
  -Talalkoztam... az Oguri ceg orokosevel...-mondtam.
  -Es bantott?-kerdezte.
  -Nem csak... Nem tudom mit erzek. Ha ram nez a szivem hevesebben dobog , megerint , nem tudom mit tegyek, hozzam szol nem tudom mit mondjak. Nem tudom mi ez az erzes... hisz csak most talakoztunk.-mondtam.
  -Es ezert sirsz?-kerdezett egy kicsit mas hangon.
  -Nem...-mondtam.
  -Hat akkot?-kerdezte.
  -Azt mondta hogy felejtsem el hogy en csak egy szegeny arva vagyok.-mondtam.
  -Azzal igaza van el kell feledd.-mondta Eizan bacsi es kiment. 
Miert? Miert kell elfelejtsem...Nem tudom beleveste magat a szivembe. Es nem erdekel mit mondott holnap ujra elmejek a partra es beszelni fogok vele.  Sot fel is hivom ... Ha jol emlekszem Eizan bacsi egy ideig abba a hazba jart mivel nem is tudom mar mit kellett dolgozon ott. Igy elokerestem azt a szamot es...

Shun:

Mintha teher lenne a vallamon ugy erkeztem haza es faradtan doltem az agyra. Az a lany... Eszembe jutott ahogy a szel megsuvitette a hajat es a hold megragyogtatta a szemeit. De ez engem minek is erdekel? De megis annyira gyonyoru volt, bar szegeny de megis... Hazudtam meg amagmnak is. Nem tudom miert, de nem tudom elfelejteni. Bar en nem vagyok ilyen srac. En titokzatos, csendes , maganyos srac vagyok es megis most itt vagyok azon kuzdkove mit tegyek... 

  -Elnezest fiatal ur...-jott be egy cseled.

  -Tessek?-ultem fel.

A szobamba hatalmas volt, hatalmas kerteretes ablakokkal , es a szoba kozepen egy agy.  Ez volt az en stiulsom , meg a haz situlsa is a halvany sarga vagy zoldet sose haladtak meg a szinek.

  -Egy holgy keresi telefonon.-mondta.

  -Ki?-kerdeztem.

  -Isayama kisasszony...-mondta.

Elvettem a telefont es ujra hatra doltem :

  -Igen?-kerdeztem bele.

  -Szia Shun csak azert hivlak mert voltam nalatok de te nem voltal ott...-mondta.

  -Sajnalom elvoltam menve.-mondtam.

  -Kar.. pedig nagy hirt kellett volna elmondjak.-mondta.

  -Talan telfonod nincs?-kerdeztem.

  -De ez nem olyan... Tudod nemsokara elmejek ujra hozzad...-mondta es letette.

  -Faraszto!-mondtam.

Alig hogy letettem a telefont ujra megcsorrent. Felvettem :

  -Tessek?-kerdeztem bele.

  -Shun....-hallottam meg egy csillingelo hangot.

Szemeim kikerekedtek es vartam mit fog mondani.

  -En...szoval...csak azert hivtalak...-dadogta.

  -Nem azt mondtam felejts el!-csak ugy jottek a szavak.

De ekkor mar felt :

  -Halgass meg!-kialtott.- Holnap gyere felhomalyra a parthoz. Ha eljossz tudni fogom hogy hazudtal.-mondta.- En varni foglak, barmennyit is kell, mert bizok benned.-mondta es letette.

Meglepetek ezek a szavak. 

Masnap a barataim Benjiro es Okyoito eljottek hozzam. Es persze elmeseltem mi tortent. 

 -Es elmesz?-kerdeztek.

  -Persze hogy nem. A kettonk vilaga teljesen mas...-mondtam.

  -Mi ez a nagy valtozas?-kerdezte Benjiro.

  -Mire erted?-kerdeztem.

  -Ez nem te vagy...-mondta.- Mi azt a Shun szeretnenk aki nem iteli el aozkat akiknek nincs sok penze es segit masokon...-mondta.

  -Fogalmad sincs...-mondtam.

Lassan telt az ido .. es mar felhomaly kezdett lenni. Sot az eso is elkezdett esni.

  -Biztos nem mesz el?-kerdezte Okyoito.

  -Elkezdett esni az eso , biztos haza ment.-mondtam.

  -De nem azt mondtad hogy azt mondta varni fog barmennyit is kell varjon... Szerinted az eso megallithatja?-kerdezte.

  -Szerintem igen.

Vegul eltelt a felhomaly es a fiuk is elmentek. A mobilom a kezembe volt es az orat neztem, es ki az ablakon ahol meg mindig esett az eso.

  -Nem... nem lehet hogy meg ott van...-mondtam es elveve a kabatom kifutottam.

Futottam a parthoz, mely szerencse nem volt messze. Ahogy odaertem eloszor nem lattam semmit de majd meglattam, ahogy osszekuporodva , reszketve nezett a tenger fele. Megfordult es ahogy meglatott elmosolydott :

  -Tudtam hogy eljoszz....-mondta es elajult....