29.fejezet A lövés

 

Életem értelme

29.fejezet A lövés

Ryu:

        -Mi a francról beszélsz? - Chull Moo megragadja a tagot a gallérjától. - Mi az hogy melötték? Ki tenne ilyent?! Mégis ki? És hol voltatok?

     -A fönők egyedül ment előre, ő kért meg rá, hogy hagyjuk. Ám alig hogy elvesztettük szem elől lövést hallottunk.
    -Hol van?! Már a kórház felé tart? - lépek én is előbbre hevesebben.
    -Igen!
   -Melyik kórház?
   -A fővárosi...
    -Azonnal oda megyek!
    -Ryu várj!
    -Mit várjak? Nincs mit várjak! Oda kell mennem! Az edzést majd befejezzük! - ugye nem azzal akart jönni, hogy Rin jó kezekben van? Hogy ilyen már megesett vele és nekem most az edzést kell befejeznem? Mérgesen kifujtam a levegőt és hátat fordítottam. Alig, hogy egy lépést tettem volna, egy kéz a vállamra került, megállitva attól, hogy mozduljak. Vállam fölött hátra tekintettem. Chull - Moon arcán most először láttam együtt érzést velem.
    -Elviszlek! - bólintok. - Szedd össze az embereket és addig haza ne jöjjetek amíg elő nem kerül, hogy kilötte meg! Értve vagyok?

Az előttünk álló tag igen izmos, magas, széles ember volt. Chull - Moon mellette elvesztődött és mégis, dühös tekintetétől megremegett. Bár na amióta itt vagyok, nem ez az első, hogy ezt látom. Legyen bármekkora is, senki nem szegül ellen neki és Rinnek sem, megvan a tisztelet feléjük.

     - Igenis! - meghajol és elszalad.

Chull - Moonnal összenéztünk és szaladni kezdtünk. Azonnal bepattantunk az autoban és irány a korház. Gondolataim már az egekbe szöktek, a pulzusommal együtt. Fejemben egy kép játszodott el újra és újra, ahol Rint lövés éri. Kezeim ökölbe szorultak. Francba! Hogy miért nem voltam mellette? Miért nem megy gyorsabban, hogy erősebb legyek és megtudjam őt védeni? 

     - Ne aggódj! Rin erős, biztos, hogy csak egy karcolás.

     - Ja persze, egy karcolás amikor meglőnek!

      - Tudtad nagyon jól, hogy ki is a barátnőd, ez benne van. Mindig is benne volt.

      -Nagyon sokszor történt már meg vele?

     - Egy pár alkalom...

Egy pár alkalom? Ajkaimban haraptam. Igen nagyon is jól tudom, hogy ez mivel jár de mégis... arról beszélünk, hogy meglöttek valakit. És nem is egyszer én.... offf....

    - Taposd már azt a gázt! - szólok idegesen fel.

      - Taposom, már a padlon van! 

Percekkel később Chull - Moo megállt a főkórház bejárata előtt:

      -Menj! Én majd keresek egy parkoló helyet!

Nem is kell végig mondja kipattanok az autoból és beszaladok a teremben. Az előcsarnokban néhányan a világos kék székekn ülve várakoznak, mások a receptjüket akarják kiválltani. Egy pár nővér sétáltja a beteget.  A recepcióhoz lépek:

     -Jó napot! Rin Ashia... hol van Rin Ashia?!

A recepciós nő hirtelen oda ugrásomtól megijedt, majd kellett is egy pillanat, hogy elérjen tudatáig mit is kérdeztem.

     - Jeleneleg a műtöben van!

     -Műtő? Kérem, mondja meg mennyire súlyos a helyzete?

     - Ön családtagja?

     - A barátja vagyok.

      - Sajnálom de csak családtagoknak adhatok ki ilyen információt. 

     -Bakker... - az asztalra ütök, mire a recepicós nővér felugrik. 

Kissé elnézést kérek. Idegesen bele turok a hajamban és megfordulok. Nincs mit tegyek, oda kell mennem a műtöhöz. Az ajtohoz sietek. Kezemet felemelem, Rin arca elém tárul. Bakker, miért ilyen nehéz? Ebbe bele örülök!

    - Ah! -falba ülök, mire ismét pillantásokat kapok.

     - Elnézést! Elnézést kérek! Lenyugodnál egy pillantra? - ér oda hozzám Chull - Moo.

    -Már, hogy nyugodjak le? A szerlemem ott van a műtöben és senki nem akar semmit sem mondani nekem! Mégis, hogy lehetek nyugodt?

    - Te tényleg felfogtad, hogy ki a barátnőd?

     - Tudom! Tudom! Egy maffia, de ez akkor sem normális. Ehhez, hogy lehet hozzá szokni?! - ragadom meg a gallérjától.

     - Felválltaltad a kapcsolatotokat, tudtad, jól, hogy mivel jár ez.

     - Mindenki ezzel jön! - lököm el magamtól. - Jól van értem, harcol, kockára teszi az életét... de ez akkor sem könnyű.

    - Akkor meg nem te vagy a neki megfelelő!

Na nem mintha olyan jó paszban lettem volna, de ekkor teljesen elvesztettem a fejem. Tűz gyulladt a szemeimben és egyszerűen bevágtam neki egyet. Chull - Moo földre terül.

     -Ryu! Ryu! - ebben a pillanatban Hayato és Miami szaladott oda.

     -Ryu, nyugodj meg! - Hayato mellém lépett, míg Miami Chull - Moohoz. - Egy kórházba vagy. 

Csak mérgesen bólogattam. Megharaptam ajkamat. Egyik falhoz sétáltam és ott vártam, hogy kinyiljon a műtő ajtaja. Rin, szerelmem minden rendben kell elgyen! Erős vagy, tudom! Gyere vissza, minél hamarabb hozzám! Minden rendben lesz! Átvészeljük ezt is és... és... megoldjuk, hogy ilyen többé ne forduljon elő. Valami... valami csak van...

A következő órák életem leghosszabb órái voltak. Fel alá járkáltam. Leültem a székre, de nemsokára felálltam, majd újra leültem. Nem találtam a helyem. Miami kávéval, szendviccsel és vizzel kínált, de egyiket se fogadtam el. Nem kívántam. Az egyetlen ami most érdekelt, hogy Rinről megtudjak valamit.

    -Ryu! - az édesanyja ebben a pillanatban szaladt be. Hozzám rohatn. - Mi a helyzet Rinnel?

    -Sajnos, nem modntak nekünk semmi információt, mert nem vagyunk a család tagjai. - bánatosan lehajtottam a fejem.

    -Nem lesz semmi baj! - édesanyja megsimogatta gyöngéden az arcomat. -Rin erős lány! Megyek és kiderítem lányunak állapotát.

Az anyja elsétált, apja Chull -Moohoz lépett, aki szintén ugyan olyan ideges volt, mint én, bár . De ez most nem érdekelt. Az érzései ellenére, amiért féltékeny vagyok, fontos neki Rin és ezt sosem fog megváltozni. Én pedig ezt elfogadom. Elválasztani ugyse tud minket.

    -Uram! - feláll és meghajol.

    - Mi történt? 

    -Nem tudjuk. Rin elment egyedül valahova, majd az emberek lövést hallottak, mire már odaértek nem láttak senkit, de Rin meg volt löve. Kiküldtem a tagokat és megmondtam, hogy addig ne jöjjenek vissza amíg meg nem kapják a tettest. A föld alól is előkeresem! 

    -Rendben! Köszönöm! - megveregette a vállát. - Rinnek nem ez az első lövése, rendbe fog jönni.

Mindenki így el van ezzel? Ilyen egyszerűen?! Én értem, hogy ez normális de akkor is! Ilyen könnyedséggel kell ezt az egészet fogadni? Hogy? Hogy lehet ezt mégis elérni? Hogy lehet ennyire bele törödni a helyzetbe? Nem értem! 

    -Ryu, van valami gond?

    -Uram, én nem értem...

    -Mégis mit fiam?

    -Ryu... - Chull-Moo intett, hogy ne. 

Hayato is mellettem felállt, hogy készen legyen, ha bármi hülyeséget akarnék tenni.

    -Miről van szó?

    -Miért ilyen nyugodtak az emberek? Miért ismétlik magukat? Miért ilyen nyugodt ön? Nem a lányát műtik éppen?

    -Mi?

    -Tényleg ennyi lenne az egész? - szólalok fel ismét hangosabban. - maffia, ez megesik. Maffia ez csak egy karcolás. Maffia erős ő. Maffia minden rendben lesz. Tényleg ennyire aggódik a lányáért?!  - kifakadok. -Ezzel az egy szóval minden le kellene legyen tudva? Hogy maffia? Ennyi? Ennyit ér? 

   -Ryu... - Hayato a vállamra helyezi a kezét, de ellököm.

    -Hogy beszélsz te fiú?! Mi ez a hangnem? 

    -Én csak nem értem, hogy hogy nem aggódhat a lányáért. Hogy hol vannak a könnyei és a hangos lélegzet vétele..

    -Fiam, befogadtalak a házamban, elfogadtalak a lányom kedveseként. Akkor hogy merészelsz megkérdőjelezni? Abban a pillanatban, hogy a lányomra szemet vetettél tudnod kellett volna, hogy ez mivel jár. Ne rinyálj itt nekem! - szembe állt velem. Rin édesapja tekintélyt parancsoló, magas, edzett férfi. Tekintetében sosem aludt ki a tűz. - Beléptél az életében. Eldöntöttétek. Edzettél, hogy mellette állj. Akkor most meg mi ez hirtelen? 

    -Én...

    -Drágám, fejezd be! - Rin édesanyja visszaért. - Ennek most egyáltalán nem itt a helye. 

    -Ryu nyugodj meg! - Hayato ismét vállamra helyezte a kezem. Hátráltunk egy kicsit.

Ebben a pillanatban nyilt az ajtó és az ágyon kitolták Rint.

    -Rin! - köré gyülemlettünk. Aludt. Békésen aludt, mintha mi sem történt volna. Csak a perfuzió volt kezébe kötve.

    -  Doktor úr, hogy van a lányom? 

    -Jól! Szerencsére a golyó nem ért semmilyen létfontosságu szerveket. Oldalát kapta el, de nem hatolt be mélyen. Ha felébred fájdalomra panaszkodhat, de hosszútávon semmi.

    -Köszönöm szépen! Chull-Moo gyere, azonnal csatlakozunk a kereséshez.

Itt hagyja lányát? Alig vet rá szemet. 

    -Ryu, elnézést kérek az apjáért. Nem arról van szó, hogy nem aggódik a lányáért. Csak neki ez az élet mindig végig kísérte és ezt kell tovább vigye. 

    -Elnézést kérek én is a kikelésemért.

    -Gyere, menjünk! - mosolygott kedvesen rám az édesanyjam

Rin:

    -Ah! - oldalamba fájdalom hasit.

Oda akarok kapni, de valami nem engedi hogy kényelmesen hozzá érjek. A kezembe szurodik valami. Lassan kinyitom a szemem. Lágy sárga falak, barna butor... Egy gép csipogása. Kórházba vagyok. Jaj igen, valaki meglött. Felsóhajtva hátra dölök, de ekkor megpillantom szemem sarkából, hogy valaki mellettem van. Ryu, másik kezemet fogja, széken ül és alszik. Elmosolyodok és megsimogatom.

    -Ah! Rin! - ekkor rögtön kinyitja a szemét és meglát. - Szerelemem!

Ezzel pedig azonnal karjaiba zár.

    -Annyira aggódtam! Azt hittem megőrülök, amikor meghallottam, hogy mi történt. Azt hittem, hogy elveszek. Én... Annyira megijedtem...

Kissé elhuzodok tőle, hogy szemeibe nézhessek. Azokba a barna iriszekbe amig jelenleg könnyekkel vannak megtelve.

    -Ne haragudj, hogy aggódnod kellett miattam. Jól vagyok! Köszönöm, hogy mellettem maradtál.

Ismét karjaimba zárom, addig ölelkezünk, amíg nem érzem, hogy Ryu megnyugodott.

    -Mi történt? Hogy történt? Mit akartál elintézni és miért csak egyedül mentél? 

    -Csak lassan a kérdésekkel. Csak akartam egyet körözni egyedül, mint szoktam. De alig, hogy lehgyatam a csapatot mozgolodásra lettem figyelmes mögöttem. De mire megfordultam volna, már lövés megtörtént.

    -Akkor nem láttad, hogy ki volt? - megráztam a fejem. Egy kisebb hazugság.  - Aj, szerelemem! - ismét magához ölel. - Nem lesz semmi baj! Most már itt vagyok és nem hagyom, hogy bárki bántson.

Elmosolyodtam. Én sem akarom, hogy bárki bántson téged Ryu.

    - Édesanyád lement a büfébe enni. Apád és az emberek keresik a tettest. Hayato is itt volt, de elkellett menjen. Miami pedig...

És mielőtt Ryu befejezhette volna a mondatát nyilt az ajtó és barátnőm lépett be rajta.

    - Rin! - azonnal hozzám szaladt és óvatosan megölelt. - Annyira örülök, hogy felébredtél.

    - Jól vagyok. Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam. 

    -Mi történt? Nem láttad, hogy ki volt?

    -Nem, sajnos hirtelen jött és hátból támadtak.

     - Értem. 

    - Meddig voltam kiütve?

    - 1 napot, azaz egy egész éjszakát aludtál át.

    - Apáméknak volt valami előre haladásuk? - megrázták a fejüket, nem is számítottam másra. - Chull - Moo is segít keresni? - bólintanak. - Volt ő is itt?

    -Igen, apád és Chull - Moo is volt itt a tegnap. - Ryu kissé eltekintett. 

    -Történt valami? Ryu, történt valami? Mi ez a félre pillantás? Összevesztetek megint Chull - Moonal?

    - Igen, de nem csak.

    - Mi az, hogy nem csak?

     - Az apáddal is.

    - Apámmal? Mégis miért? Azt hittem, hogy jóban vagytok.

    - Elmesélem, de kérlek ne idegesitsd fel magad. Sőt megyek szólok édesanyádnak és megkérdem, hogy valami ételt felhozhatok e neked. Meg hozok egy kis vizet, utána ígérem elmesélem.

Bólintottam, Ryu elhgayta a szobát.

    - Nagy volt a vita?

    - Hát, majd Ryu elmeséli. - akkor igen. Mégis mi történt?

      - Tényleg nem láttál semmit, hogy ki lött meg téged?  - Miami leül a székre, halkan beszél, várja, hogy Ryu minél messzebb kerüljön a szobától. Legjobb barátnőm ismer.

     - Tudom, hogy ki lött meg. Ez volt a terve elejétől kezdve. Az a csend... 

    - Mi? Miről beszélsz? Kinek volt ez a terve? - Miamira tekintettem, azt hiszem ideje valakinek elmondani.

     - Valamit nem tud senki, apámék sem. Emlékszel, amikor behívattak, hogy külföldi maffiák szállják meg Japánt és engem akarnak? - bólint. - Nos ennek a mozgosításban is ő áll a hátterében.

    - Ki? Rin, nem értem. Ki az?

     - Huh... emlékszel, amikor a bátyám elment. És volt egy időszak, hogy lázadtam, hogy átvegyem a helyét? - bólint. - Az utcákat jártam és balhét csaptam. - elnevetem magam, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog. - Nos találkoztam egy fiúval. Erős volt, jól harcolt, egy csapathoz sem tartozott. A neve Morio volt. Lenyűgözött az ereje, ahogy az én erőm is lenyűgözte őt. Megismerkedtünk és naponta közösen edzettünk. Tanítottam, arra amit én is tudtam. Remek harcos lett. Erős, az én erőmmel vetekedett. Abban reménykedtem, hogy csatlakozik hozzánk. De ahogy telt az idő, én visszakerültem a csapathoz, ő pedig egyre rosszabb helyzetekben használta az erejét. Kegyetlen lett. Kikezdett védtelenekkel. Hiába próbáltam lebeszélni, nem hallgatott rám. A hatalomtól, amit összegyűjtött magának, megőrült. Egy szörnyeteget hoztam létre.

    - És... , hogy...

     - Egyik alkalommal kihívtam magam ellen. Hosszú órákon keresztül harcoltunk és... legyőzött.

    -LEgyőzött? - kicsit a kelleténél hangosabban mondta a szavakat. De nem volt itt senki. 

    -Igen. Erősebb lett nálam. Harcunk után, csak nevetett. És azt mondta, hogy most elmegy külföldre, de visszajön értem, hogy újból megküzdjünk, addig szedjem össze az erőmet. 

    - És akkor visszajött?

    - Igen! Úgy tűnik, hogy embereket is szerzett magával és most az a célja, hogy engem elkapjon.

    - Hogy...

     -Ki akar elkapni téged?! - ebben a pillanatban nyilt az ajtó és Ryu ott állt dühös tekintete belém furodott.

28.fejezet Nem szünő napok

Életem értelme

28.fejezet Nem szünő napok

Ryu:

 -Egy órával korábban-

A szokásos programunk volt a skacokkal. Arkadban lógni. Az elmúlt napokban, ez egy kissé elmaradt az edzések miatt. Bár nem hanyagoltam el a srácokat, de minél hamarabb erősödni akarok. De ma Rin rám szólt, hogy menjek pihenni. Hallgattam rá! Nem akartam kihuzni a gyufát nála, hiszen megígérte, hogy elmehetek velük járőrözni. Már várom! A csapat tagja leszek, igen! 

     - Akkor majd abba hagyod a sulit? - kérdezi Hyuuga.

    - Egy barátunk maffia lesz! De király, akkor majd senki nem akar velünk összetűzésbe kerülni. - csillan örömtelien Takeda tekintete.

     - Mondjuk szerintem Yankumi nem fogja akarni...

     - Hát, Rin sem! Azaz, lehetek mellett és harcolhatok, de nem akarja, hogy abba hagyjam a sulit.

    -  Ez érthető, úgy érezné, hogy miatta félre dobod a jövődet. - teszi hozzá Hayato.

      - Ez igaz! Megértem és be is akarom fejezni a sulit. És az, hogy maffia legyek... nem is forudlt meg tulajdonképpen ilyen a fejemben, csak azzal voltam el, hogy Rin mellett legyek és megvédjem.

     - Oh, micsoda gavallér!- zengik a fiúk, csak égnek emelem a tekintetem.

      -Nézzenek csak oda! Kit látnak szemeim! - ez a hang?

Amikor  a parkon keresztül vágtunk át egy kisebb 6 személyből lévő csapat keült elénk.

     - Yamaki! - ismerem fel azt, aki középen áll, sőt valójában mindegyiket ismerem, találkoztam velük korábban már nem is egyszer. Hiszen egykoron együtt dolgoztunk. 

     - Ryu! De jó látni! Olyan rég találkoztunk. Srácok, üdvözöljétek Ryut és barátait!  - vigyora még most is annyira idóta, mint korábban.

     - Mit akarsz, Yamaki?

      - Én?! Semmi különöset, csak megláttalak az utcán és szerettem volna köszönni neked. Ennyi az egész! - közelebb lép és kitárja karjait.

Csak ellépek tőle, hangosan felnevet:

    - Nem változtál semennyit! Még midnig az a rideg természetű vagy. Avagy majdnem... - megrebben a tekintetem, egy pillantra és kissé felé fordulok. A többiek is készen állnak ha eldurvulna a helyzet, ők is ismerik Yamakit és embereit. - Hallottam, hogy biza egy dologban megváltoztál, ugyanis elkezdtek érdekelni a lányok... - ökölbe szorítottam a kezem. - Bár az imidzsezhez, igen találó. Mondjuk nem számítottam rá, hogy ez a típusod, a maffia! De be kell valljam biztos izgalmas lehet a dolog. Egy igaiz harcos lánnyal... - elindul körülöttem, majd mondata végére megáll jobb oldalamon. - az ágyban is veszélyes? - suttogja a fülemben.

Kinyilnak a szemeim és lendülettel bevágok egyet neki, mire azonnal a földre kerül.

     - Hahaha! - hangosan felnevet. - Egy kis bunyóra, mindig kapó vagyok! Föleg ha rólad van szó! Még mindig bököd a csöröm azzal,h ogy csak úgy ott hagytál minket.

Ezzel nem is kellett többet mondani, mind két csapat egymásnak esett. Ütöttük, rugtuk egymást. Ez már nálunk szokásos volt velük. Való igaz, hogy böktem Yamaki csőrét, amióta ott hagytmaa  munkahelyem és még az orrom sem dugtam arra. Jó emberének tarottt, az egyik legjobbank, volt busás fizetésem, higgadt természetemmel és erőmmel kiegészítettem csapatát, bizott bennem. De én ott hagytam, ezzel pedig, olyat tettem amit eddig senki más. Hátat fordítottam neki és nem is kerestem többet. Gyenge emberekkel, akik elszaladnak tőle, hamar végez... velem ellentétben, akivel már ez a harc azóta folyik. 

Mikor már már mind a két fél, elkezdett fáradni, Yamaki elmosolyodott ugyanis újabb emberei bukkantak elő és kezdtek támadni minket. Ebből nem lesz arkade...

-Jelen-

Ki gondolta volna, hogy éppen arra járnak Rinék és Yankumi? Na jó ez már már nem meglepő, hiszen valaki mindig felbukkan. Ismét megmentettek. De...

Azt sosem fogom megbocsájatani magamnak, hogy Rin ismét az életét kockáztatta értem. Ez már másodjára állt elém, úgy, hogy szembe nézzen akár súlyos következméneyekkel is gondolkodás nélkül. Francba! Nem voltam képes megmenteni!

     - Jól vagyok! - egy kis kéz kerül arcomra, aminek érintése meleg. Feltekintek tulajdonosának barna tekintetében, lágy mosoly jelenik meg az arcán.

      - Ne mondd ezt, éppen megszurták a kezedet.

     - Megváták pontosítva.

     - Mégis mi járt a fejedben, hogy kivédd a csupasz kezedben.

     - És hagyjam, hogy leszurjon?

     -Nem szurt volna le!

     - Ryu nyugodj meg! Nem elsz semmi baj, volt már ennél rosszabb is!

Elhuzom ajkaimat, ez a mondat nem tetszik. Persze, nem mintha nem ismerném már a maffiák életét... 

    - Motrod itt van a környéken?

    - A park elején van, járőrőzés előtt már itt voltam.

Leteszema  karomból, a motra mellett.

     - Akkor menjünk haza...

     -Menjünk a kórházban!

     -Hogy mi?

      -Először is nem te vezetsz, hanem én fogok vezetni. Másodszor, korház. Erről pedig nem fogok nyitni vitát. Add a kulcsot, ezt pedig..- előkapok egy zsebkendőt és óvatosan a keze köré csavarom. - Tartsd itt!

    - Te most komolyna  motromat akarod vezetni? - elhajolok mellette és belenyulok kabátja zsebébe kihuzoma kulcsot, már kapna utána de elhuzodom.

     -Már vezettem a motrod, nem lesz semmi baj!

Felülök a motorra és várom, hogy Rin mögém üljön. Kis mocorgás, majd érzem ahogy hozzám bújik. Kissé megnyugszom érintésétől. De felvillan ismét a kép, ahogy Yamaki ott áll kezében késsel és Rin ezt puszta kezével fogja ki és rátaposok a gázra.  Korábban már nem is egyszer engedte meg Rin, hogy használjam a motrát, hozzá vagyok szokva. Bár ha mgálllít a rendőr... mondjuk úgy inkább ne tegye.

Néhány perc múlva megállok a kórház előtt. Gyorsan leszállok és mielőtt Rin bármit is tehetne, ismét karjaimban kapom. Megint elmorrog két három mondatot azzal, hogy tegyem le de nem figyelek. Beszaladok és az első orvost le is szolítom. Rint felültetik egy ágyra és el is viszik. A váró teremben idegesen kifujom a levegőt, beütöm a kezem a falba.

    - Ryu! - ebben a pillanatban érnek útol a fiúk, Ysnkumi és Miami. - Mi a helyzet?

     - Elvitték az orvosok.

     -Minden rendben lesz!

     -Nem hiszem el, hogy már megint ő ment meg! - ismét a falba ütök.

    - Ryu!

     - Nem lesz semmi baj, maffia az ilyenek neki semmiségek!

    -Kit érdekel, hogy maffia?! - kiáltok rá Yankumira. - Ő a szerelmem, az hogy megsérül igenis bánt, igenis gond és igenis nem akarom, hogy megtörténjen! Nem érdekel, hogy maffia, nekm a szerelmem!

Ysnkumi kissé meghátrál. Elnézést kér, meghajol és elhagyja a kórházat. Zavart e, hogy így rászóltam? Nem! De nekem ne jöjjön ezzekkel a maffia, megszokás, harc és karcolás dolgokkal.

     - Ryu! - Hayato közelebb lép hozzám és vállamra helyezi a kezét. Nyugodj meg, ezzel nem segítesz Rinnek, ha most kiakadsz.

Igen, igaza van... de ezt olyan könnyű mondani. Kifujom a levegőt és levágodom az egyik székben. A többiek is letelepednek mellém és várunk.

    -Ryu! - amikor szerelmem hangját meghallottam, minden düh elpárolgott belőlem és már csak az volt a lényeg, hogy a karjaimba zárhassam.

Láttam, ahogy felém tart, mosoly virrított arcán. jobb keze bekötve. Felszöktem a székről és amilyen gyorsan csak tudtam át vészltem a kettőnk közöttü távolságot, azonnal karijaimban zárva.

     - Minden rendben! minden rendben! - ismételm, de nem tudom, hogy éppen Rinnek vagy magamnak.

     -Minden rendben! - ismétli Rin is.

    -Rin! - gyűlnek oda a többiek. 

    - Jól vagyok, ne haragdujatok, hogy aggodalmat okoztam. - átölelem hátulról Rint és nem si tervezem elengedni.- És mielőtt bármit is mondanatok, csak szólok, hogy szerencsém van. Nem fog maradni semmi nyoma. Szerencsére, nem olyan mély.

     - Milyen jó hír! - csillan fel Miami szeme.

     - Akkor azt hiszem, hogy menjünk is. Nem akartok meginni valamit? Nem jutottunk el az Arkadeban. -villámot szórok felé tekintetemmel, Takedat kirázza a hideg. - Vagy menjünk haza...

     - Nekünk még mennünk kell járőrüzni.

     - Te most még járőrözni akarsz? - tekintek barátnőmre. - Nem lehet!

     - Ryu... - fordul felém és szigoruan rá néz, de ebből nem engedek. Ugyan olyan vagy még sizgorubb tekintettel rá nézek.

     - Egyetértek Ryuval, Rin. Menj nyugodtan haza, úgyis nagy csend volt. Majd szólok valakinek, hogy csatlakozzon.

     - Egyedül akarsz maradni?

      - Maradok vele, addig is!

     - Én...

     -Minden rendben lesz, Rin voltam már járőrzni nélküled. Akár egyedül is. 

     - Rendben! Vigyázz magadra, ha van valami szólj! - öleli át barátnőjét.

Rinnel elköszönünk a többiektől és hazaindulunk. Bár vezettem volna, ezúttal Rin nem engedte meg, hogy kockáztassak. Lassan elvezetett. A kezét tudta mozgatni, nem volt annyira bekötve. 

   - Aludhatok veled? - minekután megérkeztünk, leszálltunk a motorról ismét átöleltem szerelmemet és nem is engedtem el. Még a szobája előtt is így álltunk.

     -Tessék,

      -Kérlek! Nem akarok elszakadni tőled.

      - Mi lett veled? Egy karcolástól ilyen lettél...

     - Én csak... - nem fejezem be a mondatom helyett még szorosabban fonom karjimat Rin dereka köré.

Rin felsóhjat, ám ebben a sóhajban boldogság és könnyedség hallatszik, már tudom a válaszát, nem kell kimondja. Nem is fogja. Egyszerűen csak kinyitja az ajtót és belépünk rajta. Elengedem, hogy elmehessen a fürdőbe először, majd miután végzett én is. Lefekszünk az ágyban. Rin a mellkasomra fekszik. Mielőtt álom jönne a szememre ismét előjön a kép, ahogy Rin ott áll köztem es Yamaki között, akinek a kését kifogja. Letekintek szerelmemre, akit már elfogott az álom. Tudom, hogy mivel jár ez, tudom, hogy mibe mentem bele. Erősebb kell legyek, muszáj erősnek lennem, hogy megtudjam védeni én őt és ne fordítva legyen.

Reggel a nap első sugaraira ébredtem, de amikor oldalra fordultam, hogy átöleljem Rint, meglepődve észleltem, hogy kezem lehuppan az ágyra. Mellettem nem volt senki. Felültem. Fürdőből nem volt zaj. Korán van, hogy edzen. Nem?

Gyorsan kikászálok  az ágyból, felöltözöm majd kimegyek a szobából.

     - Értem... rendben! Figyeljétek továbbra is a területet. - Rin tornácon áll és éppen két maffia taggal beszélget. 

     - Igenis! - meghajolnak, majd elmennek.

Rin nem néz körbe valami van a kezében és azt nézi. Ahogy mögé érek átölelem:

    - Jó reggelt! -ebben a pillanatban elkapja a papirt és összegyüri. Csak a nevét tudtam kivenni. Levél lett volna?

    - Jó reggelt! Hogy aludtál?

     - Jól! De jobban aludtam volna, ha úgy ébredek, hogy mellettem vagy.

    - Nagyon sajnálom, csak kerestek már.

     - Minden rendben? Van valami gond? Mozgolodás van?

     - Egy kicsit valami elindult. De minden rendben, kontorll alatt tartsuk. Viszont mit szólsz ha megreggelizünk? 

    - KEzed, hogy van?

      - Meggyógyul! - tehát fáj. Mondjuk ez nem meglepő, jó, hogy nem egy mély vágás, de akkor is. 

Rin elhalad mellettem,, óvatosan megragadom csukloját. Meglepődik, felemelem jobb kezét és csókot lehelek tenyerében. 

    -Ryu...

    -Elpirultál?

    - Hogy? Nem! Én nem!

     -Te nem? Peidg nem annak tűnik...

     -Nem is igaz... - elfordul. Elmosolyodok és karja után kapok, majd magam felé fordítom és átkarolom derekát.

     - Valóban? Nem pirultál el?

     - Nem tudtad, hogy nem jó ha egy maffiának a szavát újra és újra megkérdőjelezik?

Teszi karba a kezét, felnevetek, majd még erőteljesebben magamhoz huzom, hogy akár egy centi se legyen kettőnk között és megcsókolom. Karjai nyakam köré simulnak, miközben szabad karomat én is felcsusztatom hátára. Ajkaink szenvedélyes táncba kezdenek. Egész testem pezseg. Micsoda érzés karomba tartani!

    - Edzés! - zendül fel egy hang mire kénytlenek vaguynk elhuzodni egymástól. 

Persze azonnal tudom, hogy ki is a hang tulajdonosa. Ki más, ha nem Chull - Moo? 

    - Tessék! - ezzel pedig felém dob egy botot. 

Nem is zavartassa magát, hogy miylen pillanatot is zavart meg. Egyszerűen tesz vesz, lépked az udvaron, vissza hozzánk két, három lépéssel arébb.

    - Na jó, akkor azt hiszem magatokra hagylak!

    -De én még nem készültem el..

    -Azt hiszed, hogy harc közben bárki is megfogja várni majd, hogy elkészülj?

Elhuztam a szám, hát persze, hogy nem. Rin megveregeti a vállam, puszit nyom az arcomra majd magunkra hagy Chull - Moonnal. Így elkezdhetünk edzeni. 

    - Mit kell ezzel az ütővel csinálni?:

     - Szerinted, ezzel fogunk harcolni.

    -Hogy mi?

    - A maffiák nem mindig a puszta kezükkel harcolnak, néha épp ami a kezükbe kerül, néha készülnek. Ezt is meg kell tanulni. Mi van ellene, hogyan használhatod te. Félsz? Nem fogok erősen ütni.

     - Megbirkozom vele! - jelentettem ki határozottan.

Be kell valljam a reggeli edézs, mindig jót tett. Felébresztett és erőt adott a napra. 

    - Mi történt Rinnek a kezével? - em számítottam másra, nyilván észrevette.

    - Megvágták.

     - Megvágták? Már megint téged kellett megmenteni? -ajkaimba haraptam. Ebből tudta is a választ rá. - Tényleg azt hiszed, hogy te majd megtudod őt menteni? Rin nem egy porcelán baba, ő az egyik legjobb harcos. És te hátra huzod!

    - Befogom bizonyitani , hogy állhatok mellette. És nem fogom többet hátráltatni. Valakire neki is szükséges van, hogy mellette legyen, hogy menedéket és biztonságot nyujtson.

Hangosan felnevetett.

    - Rinnek? Hát te tényleg nem érted, hogy ő...

    - Chull - Moo! Chull - Moo! - idegesen szaladt egy tag megszakítva beszélgetésünket.

    - Mi történt mi a baj?

     -A fönők... a fönők... - fönők? Az!

    - Mi történt Rinnel?

     - Valaki rálött!

Hogy mit mondott?

27.fejezet A csend

Életem értelme

27.fejezet A csend

Rin:

Remekül sikerült a randi ötletem Ryuval. Magam is nagyon jól éreztem magam. Jól esett egy kis kikapcsolodás a mindennapokból. És ilyenkor igen, arra értem, hogy a maffiás izge mozgásról. Főleg ami a napokban volt és lesz. Túl csend van, de mindig a csend a gond. A túl nagy csend. És ez nem csak mostanra értetődik. Hogy egy pár nap, egy hét. Ez már hónapok óta így van. Igen! Ryu már 3 hónapja itt lakik nálunk. A szülei nem keresték. Bár lehet, hogy elért már oda a hír, amennyire terjeszkednek a peltykák. Minden maffia család tudja, hogy Rin Ashia párja a maffia családba költözött és azt várják, hogy megmutatkozzon ereje. De nem fog! Nem kell oda érjünk, csak védje meg magát. Chull - Moo ügyesen tanítja és már nem is vitatkoznak annyit egymás között. Bár továbbra is kijelenthetem, hogy nem kedvelik egymást, az messziről lerí róluk. Na de amíg azt csináljak amit kell, addig se kell értük törnöm a fejem. Hanem másra koncentrálhatok, máson ügykedhetek és bizonyos szinten nem lógnak a nyakamon hogy mir csinált vagy mit nem a másik. Néha olyan gyerekesek tudnak lenni, mindketten.
Na de ez a csned engem jobban aggaszt.  Ezen kell most törnöm a fejem. Hogy minden egyes család ennyire nyugodtn üljön. Nem azt mondom, hogy nicsenek kisebbe setek de senki senkit sem támad meg. Itt valami nagyon furcsa. De nem kapom a választ rá. Kommunikálni megpróbálhattam volna, de a családok nem fogadják egymást tárt karokkal. Meg túl makacsok is vagyunk, hogy másiktól kérjünk segítsêget. Magam kell rájöjjek erre.
Jeleneleg is az utcákat járom, figyelek, hallgatok és lesben állok. De semmi. Ez nagyon furcsa. Apám és a vének szerint a külföldi maffiák a hibásak, bár a megjövendőlések szerint sem érkeztek még meg. Vagy nem mutatkoztak inkább mondjam úgy. Én ugyanis tudtam, hogy ki hozta ide őket. Miután órák elteltével sem találtam semmit úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Épp a rendőrőrs előtt haladtam el, amikor egy hang megállított.
    -Rin Ashia...
Ryu apja...
    -Hol van a fiam?
    -Nocsak, tehát mégis érdekli a fia? Azt hittem, hogy megfeledkezett róla.
     -Haszontalan! Mivel tömted tele a fejét? Mivel csavartad ujjaid köré, hogy még a családját is elhagyta?
    -Elnézést kérek de ha nem tévedek, ön tette ki a szűrét, szóval ne próbálja meg rám kenni ezt is.
    -Te kis...
    -Nana! - emelem fel a jobb kezem mutató ujját. - Ne merjen sértegetni!
Összeráncolna a homlokát, egy pillantra becsukja a szemeit.
     -Bajban van! Nem oda való a fiam! Nem ebbe a környezetbe van a helye. Csináljon amit akar, de a fiamat hagyja ki ebből!
    - Szeretem a fiát és ő is szeret engem! Ebbe jobb ha beletörödik.
    -Nem gondolhassa komolyan? - a falba üt, a szemem sem rebben. Találkoztam már nála félelmetesebb emberekkel és nyagyobbakkal.  - Ha tényleg szerelmes, ahofy maga mondja. Bár azt kétlem. Akkor elengedi, mert maga is tudja, hogy mennyire veszélyes is.
    - A fia maga döntött! Megpróbáltam távol tartani magamtól és beszélni vele, hogy nem ez a világ amibe ő bele illik. De nem hallgatott rám.
    -Pfff... Megpróbált? Szürreális! Ha valami baja lesz a fiamnak, önnek vége!
Állt centikre meg tőlem és villámokat szort tekintetével. Majd dühesen fujtatva elvágtatott mellettem. Nos nem leszek jóba aposommal. Amugy mióta tegez engem? A múltkor is tegezett?
Nyujtozkodva léptem át a kapuinkon. Az udvaron már is megpillantottam szerelmemet, jobb kezemmel gyakorolni. Ügyes, be kell valljam. Bár nem számítottam másra. Ügyesen felvette velünk a tempot és kitartó. Erőben még van mit tennie, de egyre jobb az biztos. Már egy gyengébb maffia család ellen nyerni is fog.
     -Sziasztok!
    -Rin! - Ryu szemei felcsillantak, mire Chull- Moo azonnal leterítette a földre.
    -Ne lankadjon a figyelmed! - Ryu feltekintett és megvakarta a fejét.
   -Jól van! Tartsatok egy kis szünetet. Chull - Moo te amugyis mész ma őrjáratozni.
Az említett bólintott, majd el is viharzott. Ryu felé tartottam a kezem, hogy felsegítsem. Amint felállt kajariba zárt.
    -Mi a gond? Elfáradtál?
   -Nem! Csak jó átölelni.
Elmosolyogtam és mellkasába bújtam. Igen, itt is nagyon de nagyon jó lenni.
    -Tudod azon gondolkoztam, hogy talán mehetnék én ks most már őrjáratra.
    -Őrjáratra?
    -Gyere na! Tudod te is jól, hogy sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban. Ügyes vagyok és erős. Kérlek! Hadd menjek veletek!
Barna szemei kérően tekintettek rám. Ah! Hogy lehet ennek nemet mondani?
    -Jó, de csak akkor mehetsz ha én vagy Chull - Moo megyünk.
    -Ez az! - felkap a karjaiban és megpörget. - Megmutatom, hogy mire is vagyok képes!
Izgatottság csillogott tekintetében, arcán hatalmas vigyor. Biza ennyire számít ez neki? Pedig ez az élet továbbra sem neki való. Akkor meg Rin, miért mész bele? Azt sem tudom mit akarok! Fogalma sincs, hogy mi jár a fejemben.
    -Minden rendben?
    -Találkoztam apáddal.
Ryu szemei azonnal elkomorultak.
    -Bántott téged? Mit mondott?
    -Szerinted? Csak a szokásost, hogy rossz úrta térítelek és hagyjalak béken.
    -Persze, téged keres meg, mint hogy velem nézzen szemben. Ne vedd fel! Úgy érzi, hogy megvan sértve a büszkesége.
Bólintok.
     -De ugye, nem mentél bele abba, hogy haza küldesz? Nem is gondolkodtál ugye el rajta? Nem fogok hazamenni, ezt már most megmondhatom.
    - Nem! Én magam mentem bele ebben és ha ezen múlan akkor nem is kellene veled legyek. Ezen már átléptünk. - fogom tenyereim közé arcát. - Bár nem jó ötlet és nem ez a te helyed, akkor is ezen már nem változtathatunk felvállaltuk, már hónapok teltek el és mindannyian tudják, hogy itt vagy velem. Edzettél, ügyesebb lettél és erősebb.
    -Tehát, akkor elboldogulnék már a maffiákkal mi? - jobb karjágal átfogja a derekam és magához huz.
    -Azért annyira ne szálljon el az egod!
    -Talán egy nap téged is legyürlek! - mosolyodik el csibészesen.
Oldalra pillantok, majd egy mozdulattal kiugrom az öleléséből és mire már kettőt pisloghat a hátára ugrottam.
    -Haha! Vicces vagy, de hogy engem utolérj. - megcsókolom és leugrom a hátáról.
    -Egy próbát megér!
Hangosan felnevetek, majd elindulok be a házba. Ryu követ.
Miután Ryu letusolt átöltözött és megpihentünk az ágyban. Egymás karjaiba ért utol az álom. Nem első alkalommal. Ennél több nem történt. Csak együtt aludtunk. Ami olyan pihentető volt és biztonságos. Maffia vagyok de mégis valaki karjában érzem a legbiztonságban magam. Mintha itt nem érhetne utol ez a harc, ez a maffiaság. Csak én és ő! Ez annyira jó!

Miami:

     -Miami! Hoga mész?
     -Járőrözni! Rin már vár!
     -És csak ti ketten mentek? Vagy megint ott lesznek azok a hulligánok?
Ah! Már megint itt tartunk! Hónapok óta ezt fujják. Nincs egy olyan nap, hogy ne jönne fel ez a téma. Csak teszik és veszik. Már szobafogságra akarnak ítélni.
    -Nem értem, hogy mi a bajotok. Csak barátok vagyunk.
    -Nem neked valók! Ezt hányszor megbeszéltük!
    -Nem értsük kislányom, hogy hogy nem tudsz te minket megérteni!? Ellenkezel velünk, amióta csak ismered azokat a fiúkat és elmész találkozgatni velük. Tán szerelmes vagy valamelyikükben?
Egy pillantra lefagytam, nagyot nyeltem nem jött ki szó a számon.
    -Ugyan már, odáig nem süllyedne le, hogy egy olyan tetszedjen neki.
Hogy beszélhetnek így? Huligánok? Olyan? Ezek tényleg az én szüleim!
    - Állíthatnánk neki egy testőrt drágám. Mit szólsz?
    -Ez nem is olyan rossz ötlet!
Hogy mit is mondtak az előbb?
    -Nem! Nem! Nem tehetitek ezt velem!
    -Már, hogyne tehetnénk a szüleid vagyunk és aggódunk.
    -De én már felnőtt nő vagyok és tudok vigyázni magamra. Nem azért adtatok be Rinékhez is? Hogy tanuljak meg harcolni? És tudok!
    -Itt nem arról van szó!
    -De arról van szó! Hayatoék nem bántanának soha! Nem olyanok, mint amilyennek gondoljátok ti!
Ezzel mit sem várva, hogy bármit js mondjanak kiviharoztam a házban. Komolyan, nem értem! Mi a bajuk? Nem lássák a fától az erdőt. Folyton a saját kis világukba vannak. Megkérdezték alaha én mit akarok? Nem! Mindig a saját fejük után mentek. Huh!
Rinnel még van egy fél órám, hogy találkozzak! Mit csináljak addig?
Leültem a lépcsőnkre és kézbe kaptam a telefonom. Mire észbe kaptam már csörgött. Második kicsengetésre fel is vette.
    -Miami? - szívem nagyot dobbant anint meghallotta hangját. Nem mutatott semmi érdeklődést felém, mégis őt hívom fel. De azt mondta, hogy szóljak ha valami van.
    -Szia! Én... Megzavartalak?
    -Nem a srácokjal az Arkadeban vagyunk.
    -Oh, én nem akarok...
    - A szüleid megint?
Ajkaimban haraptam, milyen jól tudja.
    -Erős vagy te, ne engedd hogy elfogjanak az érzések. Ne engedd, hogy manipuláljának. Abba kapaszkodj amiben hiszel.
    -Azt fogok, nem bolintok erre már rá. Mert tudom, hogy ez jogtalan és nem ismernek.
    -Na látod! - mosolyog? Úgy hallom mosolyog! - Menj át esetleg Rinhez, nyugodj meg majd menj haza lepihenni.
    - Ma még vár rám egy járőrőzés Rinnel.
    -Ryu azt mondta, ma nincs.
    -De van ez ilyen csajos dolog.
Hallom ahogy a vonal túlsó végén elneveti magát. Milyen jó hallani a hangját. Mennyire megtud nyugtatni.
    -Hayato, gyere már! A te sorod!
    -Oh, hallom, hogy menned kell. Köszönöm, hogy meghallgattál.
    -Mondtam, hogy keress ha van valami. Akkor majd beszélünk! Szia!
    -Szia! - percekig néztem az elalvó képernyőt, majd indulnom is kellett
Jobb kedvem! Csak hallanom kellett a hangját és már is jobb. Oh, Hayato! Mit tegyek ezekkel az érzésekkel, amik lassan felül kerekednek rajtam?
     - A szüleim kiakasztanak. Nem értenek meg! És a buli óta mindennap hallgatom a hegyi beszédjüket és, hogy mennyit találkozok azokkal a huligánokkal. Már megakarják tíltani, hogy kijöjjek a házból. - mesélem Rinnek este, ahogy a városba őr járatozunk.
    -Uh nagyon begőzöltek, pedig már hónapok óta történt.
    -Hát igen! Még testőrt is állítani akarnak, pedig megmondtam nekik hogy hagyják abban és továbbra is barátkozni fogok Hayatoékkal. Mert ők nem rossz emberek. Folyton vitázunk, már Rin.
    -Sajnálom, szeretnék segítenu valamivel. De az a baj, hogy szerintem ebben az én szavam nem ér sokat.
    -Elég, hogy mellettem vagy és elhozol a fiúkkal találkozni. Nem szeretném, ha megharagudnának, hogy én milyen más vagyok.
    -Vagy inkább nem akarod, hogy egy bizonyos személy megharagudjon! - kacsint felém Rin.
    -Nem tudom Rin, nem történt semmi már egy ideje. Bár beszélgettünk de... Nem tudom ha ugyanazt érzi.
    - Hé! Most szállsz szembe a szüleiddel. Akkor miért nem szállsz szembe a szerelmmel is? Mutasd meg, hogy te milyen csaj is vagy!
Elnevetem magam. Már épp szólásra nyitnán a számat, amikor hangoskodásra leszünk figyelmesek. Rinnel összenézünk. Majd odasietünk. Egy parkban, verekedés van. Hamar felismerjük az egyik csapatot. Ryuék!
    -Hé! - mögöttünk egy női hang hallatszik. Yamaguchi -sensei lép ki.
   - Mi van? Törödj a saját dolgoddal, banya!
    -Banya? Huh! Van merszetek mit mondjak! - kiengedi a haját, leveszi a szemüvegjét. - Hagyjátok békén a becses diákjaimat!
Ezzel meg nekiük rohan 3s harcolni kezdneke vele. A fiúk lecsusznak a földre.
    -Menjünk Miami! -  és ezzel a mondattal Rin is becsatlakozik a harcban.
Ahogy én is. Ezek nem maffia harcosok. Vajon mi dolguk volt Hayatoékkal? Az említettek csak figyeltek, ahogy harcolunk. Ryu volt egyedül aki tartotta magát. Ért az edzés, az látszik.
    -Elég! - ezzel pedig Rin beadta az utolsó ütést, mire az ellenségek kidölnek.
Fellélegeztem. Nem maffia család még szívósak voltak.
    -Jól vagytok fiúk?  - Rinel, Yankumival és jómagam is lekuporodunk egy egy fiúhoz, hogy megnézzük minden rendben.
    -Na szép, megint a szép csajok és Yankumi mentenek meg! - nevet fel Hayato ám, kezét oldalához fogja.
    -Hé?! Mit jelent az, hogy szép csajok és Yankumi?! - tudatosul Yamaguchi - senseiben, hogy diákjai éppen mit is mondtak. - Én tán nem vagyok szép?!
Felnevetünk. Sorra felsegítsük a srácokat. Majd minden olyan gyorsan történik. Éppeg megszólal Rin telefonaj, felkapja, hogy válasszon. A fiúk össze borulnak, hogy kisegítsék egymást. Aztán a következő pillanatban valaki káromkodik. Mire mindannyian odapillanatunk, azt lássuk, hogy az egyik támadó már lábon van és Ryu mögött áll nemsokkal kést tart a kezében. De nem kapta el, ugyanis Rin közéjük állt. És csupasz kezével megfogta a kést.
    -Rin! - sikitok fel.
    -Rin! - Ryu összeszedi az erejét és bevág egy nagyot a férfibak.
Rin lecsuszik a földre kezét szorítja.
    -Rin jól vagy? - oda szaladok hozzá.
    - Ez csak egy karcolás.
    - Karcolás fenéket! - Ryu is lehajol szerelméhez és a keze fele néz. Olyan tűz gyúlt szemében, amit eddig még sosem láttam.
    -Ryu, elkell vinnünk a kórházban! - a többiek is körénk gyülnek.
    -Nem kell kórház! Ez csak egy karcolás.
    -Rin, kell neked kórház!
   -Nem kell! Már volt rosszabb is!
Ryu szemei villámokat szortak, Rin nem nézett rá, csak a száját huzta. Mindkettő nagyon makacs.
  -Ryu!
Erre fel Ryu, felkapta Rint a karjaiban és elindult vele.
    -Ryu, tegyél le! Azt mondtam tegyél le! Ryu! Ryu!
    -Milyen makacsok!  - Hayato áll mellettem, neki célzom a mondatot, de ő nem reagál semmit. Csak néz előre, ahol Ryuék mennek. Mi ez? Miért nézi így?
    -Na jó! Gyerekek, menjünk mi is! Nézzük meg, hogy minden rendben legyen veletek!
Bólintanak a többiek és követni kezdjük Rinéket.

26.fejezet Az edző

Életem értelme

26.fejezet Az edző

Hayato:

     - Valóban nem volt semmi nagy próbléma a szüleiddel? - kérdezem Miamit amint egyedül maradtunk.

     - Igen...

      - Ne hazudj! Ha valami gond van és valamiben segíthetek szólj. Mi rontottuk el a partit és megértem, hogy apád miért akadt ki. Nem vagyunk épp olyan jók.

     - Ne! - szólt közbe mielőtt bármit is mondhattam tovább. - Te... ti jók vagytok! Nem kell mindenki az az úri öltözék és frizura és úgy beszéljen mintha valami úri filmből csöppent volna be és dicsekedjen, hogy hol volt és milyen autot nézett meg magának. Nem ettől vagy jó! Ti különlegesek vagytok a magatok módján és jók. Az, hogy kiálltok magatokért és verekedtek, nem pont azt jeletni, hogy csak rosszak vagytok. Te jó vagy! KEdves, figyelmes és segítőkész. Segítettetek nekem, nekünk.

Bár az elején a szemembe nézett a végére eltekintett és nem tudom ha a halvány fényben rosszul láttam el, de mintha pirult volna. Eltekintettem egy pillantra, zsebre dugtam a kezem.

     - Hazakísérlek!

     -Nem kell... 

    - Kezd későre járni! És esetleg ha meggondolod magad, akkor itt vagyok és meghallgatlak!

Ezzel pedig elindultam. Két lépés után megálltam és hátra fordultam, Mimai kissé meglepődve állt még az előbbi helyén. Ahogy észrevette, hogy nézem összeszedte magát és elindultunk. Miami kedves lány! A szülei epdig szeretik. Érthető, hogy miért aggódnak ha velünk lóg. Bár abba belementek, hogy a maffia család között barangoljon.

     - A szüleid, miért hagyták, hogy Rinékkel legyél?

     - Azt akarták, hogy megvédjem magam.

    - A gazdagoknál nem az van, hogy keresik a férjet kai megvédei és gondoskodik a feleségéről és kész?

     - Hát igen! - nevet fel harsányan. - De én nem akarom ezt. Én nem csak egy feleség akarok lenni, aki ott van a férje mellett és gondoskodik róla. Persze, ne érts félre szeretném megtenni mindent feleségként. Ám erős akarok lenni. Erős akartam lenni, hogy mások ne használjanak ki, ne nevessenek és ne higyjék, hogy egy mosollyal már is a lábaik előtt heverek. - szemeiben fájdalom csillant fel. Mire észbe kaptam már átkaroltam és magamhoz huztam. - Hay... Hayato!

     - Erős vagy te! De ha valaki mégis kiakar kezdeni veled szólj csak nekünk!

     -Oké!

Majdnem a házuk sarkáig így sétáltunk. Miami nem lépett el tőlem és én sem tőle. Nem éreztem semmit. Nem éreztem az izgalmat, hogy ölelek egy csinos ányt. Inkább egyszerűen cska nyugodt voltam és örültem, hogy Miami megnyugszik. Nyugodt, békés érzés. 

     -Oh nem hiszem el, hogy az öreg ki küldött ilyen korán, hogy vásároljak be. Ah! 

Már egy hét eltelt amióta Ryu elköltözött és Rinnel lakik. Azaz az Ashia maffia családdal. Boldog. Azon dolgozik, hogy bebizonyitsa, ott a helye, Rin mellett. Még sosem láttam ennyire elszántnak. Mellette vagyok és természetesen mondtam, hogyha bármire is szüksége van csak szóljon. Bár azt nem akarja, hogy annyira bele álljunk a harc tanulásban mint, ő. Nem akar belekeverni ennyire. Ha kellene megtenném? Nem mintha, ijesztőnek hangzana. Egy olyan világ, amikről eddig csak alig alig hallottunk. Meglepő módon még Chull - Moon is megkönnyíti az életét, azaz nem veszi számba sokszor. Jól érzi magát. Közelebb lehet Rinhez és nyugodtabb, hogy ha bármi van akkor azonnal tud cselekedni. Bár ahogy hallottam, most elég nagy csend volt. De ettől eltekintve a napjaink nem változtak. Velünk találkozik, együtt lógunk. Megvárjuk egymást a suli előtt, elmegyünk az arkabeban, járunk egyet a városban. És készen állunk ha verekedni kell más sulival. De ez most nem jött el. Nálunk is csend van. 

Nyujtozkodok egyet és ásítok egy nagyot. Megérkezem az üzletben. De épp, hogy beléptem volna mintha egy ismerős arcot láttam volna elillani a kis utcában. Zsebre teszem a kezem és követem.

    - Rin? - az utcában néhány lépésre tőlem Rin támaszkodik meg a falnak. Liheg, erősen liheg mintha az elmúlt percekben rohant volna. - Jól vagy?

Gyorsan odalépek hozzá és gondolkodás nélkül kezemet a vállaira teszem.

     -Hayato, te meg mit keresel itt? 

    - Kijöttem vásárolni. Veled mi van? Követnek a rendőrők? Más maffia tagok? Verekedtek? Hol vannak a többiek? Ryu veled van?

    -Nem, Ryu nincs velem. Nem követnek a rendőrők és más maggia tagok sem.

    - Akkor mi történt?

      - Csak járőröztem ennyi. 

     - Ezért lihegsz, úgy, mint a kutya?

     - Csak valamire felfigyeltem és nem akartam, hogy mások észrevegyenek. De jól vagyok, köszönöm! - ezzel ellép mellőlem, a kezem a levegőben marad és mintha hirtelen megfagyna a kezem.

Megköszörültem a torkom.

     - Bajban vagy? Segíthetek valamiben?

     - Köszönöm, de nem. Mondom, jól vagyok. Nem vett észre senki és most már haza fogok indulni.

Nekem itt valami nagyon furcsa volt.

     - Ryu tudja, hogy itt vagy?

     -Nem! Még alszik, elég korán eljöttem. Tudod maffia dolgok intézése. HUh! - kifujta a levegőt, majd ellökte magát a faltól, hogy elinduljon.

      - Ryu azt mondta, hogy csend van.

     -Mert valóban az van! De attól nem szbaad lankadjon a figyelmünk.

     - Beakarod ezekbe avatni Ryut? Részt fog venni ezeken a járőrözéseken és...

     - Ryu nem maffia és nem a csapatunk tagja. A párom igen és igen edz. De nem azért, hogy beálljon. Csak megvédje magát, annyi.

     - És ha be akar lépni? Megállítod?

     - Ez nem olyan egyszerű! De te nem vásárolni jöttél? Jó volt látni. Majd szólok Ryunak, hogy üdvözlöd. Találkozunk később!

Intett, majd mire már bármit is mondhattam volna elszaladt. Csak figyeltem, ahogy elsite. Valami itt nagyon fura. Valami van a háttérben. DE nem tudom és nem értem, hogy mi. Valakit keres? Vagy valakivel találkozott, olyannal akiről nem tud talán senki?

Ryu:

     - Erősebben! Erősebben! Gyerünk Ryu, tudom, hogy megtudod csinálni! Ne lankadjon az erőd!

Mint ahogy az elmúlt napokban szokásainkká vállt. Mindennap edzettünk kisebb nagyobb szünetkben, annak függvényében, hogy Rinnek, mikor volt ideje. Attól foglalatoskodott a csapattal utasíott, járőrözött. De más nem volt. Amire ideköltöztem, hogy mellette legyek, már nem dúlt fúlt senki. Talán megiejdtek tőlem? Na jó ez rossz vicc! Viszont ennek ellenére, együtt voltunk és az jó volt. Boldog voltam! Rinnel töltöttem a reggelimet, délutánjaimat és estéimet. A többiek nem kezdtek ki velem, bár meg meg néztek és Chull - Moo is hallgatott. Bár ez nekem nem tetszett. Úgy gondoltam tervez valamit. De egyelőre semmi. 

      - Jól van Ryu, most figyelj oda, hogy...

      - Rin! - ám mondandója közepét megzavart, Chull - Moo Hát itt is van az emlegetett. - Beszélhetnénk? Megáll néhány lépéssel arébb, majd int Rinnek.

     - Egy 5 perc szünet.

Jelez felém szerelmem és társához lép. Kiegyenesedem és próbálom figyelni őket, hogy hátha kiveszem, hogy éppen mit súttognak egymásnak. Történt valami? MEgtámadtak? Vagy valahol készülődés van? Vajon Rin megengedi, hogy akcióba lépjek? Az elmúlt egy hétben túl csendesség volt, amit maga Rin is megímlitett. Bár úgy éreztem, hogy tud valamit amit még nekem nem akar elmondani. Én pedig kemény edzettem, hogy lássa mindenki komolyan gondolom. Bár voltam nem egyszer megdorgávla Rintől, hogy nem pihenek. 

      - Biztos vagy benne? - Rin szemei felcsillanak az örömtől, összeszűkítem a szemem. Mégis mit beszélhetnek amitől ennyire felderül az arca? Chull - Moo egy pillantra elnéz, majd bólint. - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ugrándozott boldogan. Miért ugrándozik neki így? 

féltékenység lángjai fellobbantak bennem. 

    -Minden rendben? - közelebb lépek hozzáuk. 

    - Igen! Minden a legnagyobb rendben. Nekem most el kell mennem, hogy beszéljek apámmal.

    -Oh rendben, akkor esetleg várjalak meg?

     - Nem! Az edzés folytatodik.

     -Oh, akkor mit csináljak? Ígérem, hogy megcsinálom csak mond el.

     -Azt, amit Chull - Moo mondd.

    - Azt ami Chull.... - és ekkor tudatosult is bennem, hogy éppen mit mondott szerelmem. - ... -Moo... - hát nem mintha nagyon elrejtettem volna, de az arcomról csak úgy olvasható volt a csalodottság. 

Pedig jobban belegondolva nevetnem kellett volna. Ezt nem mondja komolyan? Tudja nagoyn jól, hogy mennyire nem vagyunk egy hullám hosszon Chull - Mooval és most azt akarja, hogy ő edzen? Meg fogja neheziteni a dolgom, kihasználja a helyzetet és...

     - Nem fog semmit sem tenni. Szigoruan rákötöttem, hogy nem ekzdhet ki veled és nem fog! - mintha a gondolataimban olvasott volna. 

Ajkaimba haraptam. Hát én abba nem tenném tűzbe a kezem. 

     - Ryu... - Rin közelebb lépett karjait a nyakam köré helyezte. - Nem lesz semmi baj! Chull - Moo erős és jó tanár! Te pedig erős akarsz lenni, jobb kezekbe nem is hagyhatlak. Jó? - Rin barna szemei elkerekedtek, kis kutyus szemekkel nézett rám és ajkait is megbiggyesztette. Oh! Ne ez a nézés!

Eltekintettem. De ezzel csak rontottam a helyzeten. Ugyanis ezzel azt érteme l,h ogy elekzdte puszilni az arcomat. Nem bírtam sokáig és elmosolyodtam. Átkaroltam a derekát.

    - Rendben! - fordulok vissza felé, majd mielőtt bármit si mondana megcsókolom.

Nem mintha nem akartam volna megízlelni barátnőm ajkait. De azért a féltékenység is beszélt belőlem, ugyanis szenvedéllyel és jó pár percig csókoltam és nem engedtem el, hogy az új tanárom lássa és tudja, nem választhat el. 

    - Jól van, én akkor most megyek. - Rin kipirult arccal huzodott el tőlem és kissé megdorgálva nézett, hogy azért türtöztessem magam. Csak sunyin rá mosolyogtam s felé kacisntottam. - Jó edzést! 

Ketten maradtunk Chull - Moonnal.

     - Ne hidd, hogy én olyan kedves és gyöngéd leszek hozzád, mint Rin.

     -Nem is vártam! - vágtam vissza ugyan olyan rideg hangon, mint ő.

Hát igen, ezek az edzések "nagyon szórakoztatóak" lesznek. De kibirom bármit is tegyen elém, bármti si csináljon én kifogom birni. És így legalább első kezekből láthassa meg, hogy mennyire komoly is vagyok.

    - Oké, akkor kezdjünk is neki. Felülés!

    - Felülés?

     -Felülés! Mit gondoltál? Nem hitted, hogy rögtön verekedsz. Kell a fizikumodat erősítsük. Hozzá kell szokj az intenziv mosgáshoz. Ha pedig nem tetszik, akkor ott az ajtó és mehetsz!

Dühösen összeszűkítettem a szemeimet.

    - Nem fogok! - huzom ki magam és lefekszem, hogy neki állhassak. Chull - Moo pedig számol és kordinál.

    -Chull - Moonnal edzesz?! - lepődnek meg barátaim, másnap az iskolában amikor elmesélem, hogy milyen napom is volt az előtt. 

     - Ez most komoly?

    - Hogy érzed magad? Nem látok rajtad sebeket. Nem vert meg annyira?

    - Fejezzétke be! - lököm kicsit meg őket, ugyanis az arcomban másztak közben. - Nem verekedtünk. Valóban edzett és magyarázott, sőt még segített is kijavitani a mozdulataimat.

      - Komolyan?

     -A végén még barátok lesztek.

    - Azért annyira előre ne szaladj. A levegő csak izzig köztünk. Csak szerintem mindketten Rinért tesszük. 

    - A lány, a lány, mindig cska a lány. Ti valami szerlemi háromszögben vagytok- nevet Takeda és csatlakoznak a fiúk is, én pedig a szemeimet forgatom.

Ebben a pillanatban becsengetnek, így kénytelenek vagyunk bemenni a tetőről.  Yankumi órái úgy ahogy letelnek, eseménytelenül, a szokásos módon. A fiúk elhívnak rámenezni, de most passzolom. Nincs hozzá kedvem. Ahogy kilépek az iskolából, szerelmemet látom meg, aki egy motor mellett áldogál és integet. Mosoly kuszik arcomra és felé sietek, hogy a karjaimba zárjam.

       - Szia!

      - Szia! - csókot adok neki. - Mi ez a motor?

    - Tetszik? Ez az új motrom.

    - Nem is tudtam, hogy veszel.

    - Hát ilyen utolsó pillanatos dolog lett. Csak elsétáltam a bolt mellettm és megragadta a tekintetemet a kirakatban. Milyen?

     - Menő! - a motor hasonló, mint amilyen ezelőtt is volt. Fekete színű, fényes, tiszta új, semmi sem látszik, hogy lett volna használva.

 

 

     

    - Egy GSX250R típusu. Ha hiszed ha nem használt jó árban kaptam és mégis tiszta új.

    - Hát az meg, hogy lehet?

    - Úgy, hogy az előzö tulaj nem igen hasnzált, csak díszként. Mégis jól tudtam alkudozni érte.

    - Nagyon örülök neked! - átölelem. - A barátnőm nagoyn menő!

    - És mit szólsz elvisszük egy körre?

  Bólogatok. Felpattan a motorra és én mögéje és azonnal ki is hajt az utra. Száguldunk a városon keresztül. Egy adrenalin löket ér el. Izgalmas érzés, menni motron. Olyan szabad. Nem csodálom, hogy Rin szereti. 

    - Neked is eszedbe jutott az első alaklaom? - érünk egy parkhoz és leszállunk a motorrol.

    - amikor találkoztunk és haza vittelek? - bólintottam. - Igen! Azóta nem is ültünk motron. De jó, hogy ismét. Reméljük sokáig kitart.

     - Gondolod, hogy megint.

     - Sosem lehet tudni.

     - Valami mozgolodás volt ma? 

     -Nem! Semmi! És ez egyre furcsább lesz. 

     -Nem votl soha még ilyen? Hogy ennyit kimaradjanak.

     -De, vagyis, hogy mondjam harcok után az ember elfárad. Voltak tűzszüneteink, de ez így túl csendes. Nem is látsz más maffiákat a területeden.

Hmm... ez igen érdekes.

    - Ha valamiben segíthetek, tudod, hogy számíthatsz.

    -Tudom. - tenyerei közé fogja arcomat. -De minden rendben van!

     -Szeretnélek megvédeni!

     - És meg is védesz! Az, hogy mellettem vagy már egy védelem, már egy segítség, már egy biztonság és már egy különlegesség, hogy ide menekülhetek ebből az egész világból. - hozzám búj és átölel.

Igen ezt tudom és jól is esik. De én... én... jobb akarok lenni, erősebb és ott akarok mellette állni.

    - Rin én... 

     - Tudom,h ogy nincs inyedre , hogy Chull - Moonnal edz, de meglátod, hogy jó tanár.

    - Tudom, hogy nem rosszat akartál és megértelek. Minden rendben. Valóban jó tanár Chull - Moo és meglátod hamarosan, melletted állok és veled harcolok.

    - Már harcoltál velem...

    - Igen, de jobb leszek.

Rin nem mond semmit, csak mosolyog. Átölelem szorosan és nézzük a nyűzsgő várost. Nem bánnám ha most megállna az idő.

25.fejezet A költözés

 

Életem értelme

25.fejezet A költözés

Ryu:

Rinnel lakni. Huha, őszintén megmondom, hogy erre nem gondoltam volna. Már, hogy nyilván eszembe jutott és szerettem volna együtt lakni. De, hogy már most? Persze, nem bánom. Vagyis... jó lesz, hogy látom mindennap, akár minden egyes percben mellette lehetek. Így pedig megvédhetem. Ott lehetk amikor szüksége van valakire és megvédhetem. Nem kell halljam a hírt, hogy megsérült, hanem megakadályozhatom. Erősebb leszek. Vele edzek még jobban és méltó leszek, olyan aki megtudja védeni és akiben megbizhat. Persze egy gond van itt...

     - Szeretnék bejelenteni valamit! - az udvaron gyülekező volt. A káosz ellenére, Rin összehívta az embereket, hogy elmondja a változást. Azaz azt, hogy ideköltözök. - Remélem, hogy már nincs olyan személy, aki ne ismerné Ryut, a páromat. 

     -Igen! - hangzott egyszerre a válasz, tisztelettel. Még az ég is bele zengett az összhangjukban.

     - Nos, akkor lényegre is térek. Eddig is a védelmünk alatt voltak, ő és a barátai. És ez ezentúl sem fog változni. Sőt, Ryu ideköltözik. - egy kis reakciót vártam, valami "Hogy?", valami hülledezést, valami gyilkos tekinteteket, de még egy arc rezdülést sem kaptam. Kivév egy személytől. Ő pedig legelől állt Chull - Moo. - Az, hogy miért? Nos az nem fontos. Remélem, hogy mindenki így gondolja. A léyneg, hogy így döntöttem. Természetesen ez semmit sem fog változtatni és Ryu nem fog megzavarni. Minden megy ugyanúgy ahogy eddig. De szerettem volna szólni és jelenteni, hogy senki... -Chull - Moo felé tekintett. - ... de senki nem zaklathassa, nem kezdhet ki vele. Én döntöttem így és nem szólhat bele senki. Nem fogom megváltoztatni a döntésem! - mondja ki határozottan Rin, míg tekintetét el nem szakítja jobb kezéről. - Ennyi lett volna! Feloszlás!

Dobban egyszerre a padló, majd a maffia tagok el is tűnnek. Nos igen, ez a gond. Maffia tagokkal vagyok körülvéve. Persze igaza van Rinnek, már találkoztam velük, ismernek, járta vagyok a birtokukon. De a közös élés mégis más. Viszont! Nem félek! Szembe nézek velük és megmutatom, hogy méltó vagyok, hogy Rin mellett álljak és nem félek semmitől. Csak, hogy őt elveszitem. De más semmi sem érdekel. Még Chull - Moo sem, na nem mintha a vitáink nem válltka volna már szokássá. 

      - Beszélnünk kell!

Chull - Moo azonnal Rinhez sietett és karon ragadta. Felbátradva azonnal hozzájuk léptem és kezem Chull - Moo karjára tettem.

     - Csak nyugodtan! Nem kell rögtön letámadni.

     - Te ebbe ne szólj bele! És vedd le a kezedet rólam!

      - Ereszd el Rint!

      -Vedd le a kezedet! - szürte a fogai közül.

Farkas szemet néztünk.

    - Fiúk elég! - rántotta ki kezét Rin, Chull - Moo fogásából. - Még jó formán alig költöztetek össze és már is összetűzésbe kerültök.

     - Ugyan, Rin ez semmi új dolog. Ehhez már hozzá vagyunk szokva. - egymással szembe állunk, mindkettönk tekintete forr.

     - Ne kezdjétek! Fejezzétek be! Srácok! Chull - Moo te most velem jössz és beszélünk. Ryu, te meg megkérlek menj Hayatoékhoz és pakolj össze, később megyek és segítek.

     -De...

      - Kérlek menj! Te pedig gyere! - szól ridegen Chull - Moonhoz, aki mielőtt hátat fordítana nekem egy elégedett mosolyt villantott arcára.

Ah! Dühösen a levegőbe rugtam. Huh! Tévedtem, nem is a 100 másik tag a gond, hanem, hogy kijöjjek Chull - Moonal. Tudom, hogy Rin azt szeretné és probálkozom, de az a hülye vigyora mindig kiakaszt. Na de nem adom meg neki az örömöt, hogy kiakasszon. Itt fogok lakni és meglássa, ő is, hogy milyen fából is faragtak. 

Rin:

      - Mondd, hogy megőrültél! - ebben a pillanatban érünk be konyáhban Chull - Moonal, ami üres volt. - Csak ha elment az eszed, akkor mehettél bele ilyensmiben. Ő hozta fel? Ennyire szerelmes vagy, hogy belementél? Vagy valamivel kézben tart? Mondd és...

     - Elég! Semmivel sem tart kézben. Én magam ajánlottam fel neki, hogy költözzön ide.

     -Tehát akkor elment az eszed! Tudtam, hogy előbb útobb ez lesz. Attól a pillanattól kezdve, amikor segítettél neki. Tudtam, hogy ez lesz a vége. - fogta meg a fejét.

     - A vezéred vagyok, ne mondd azt, hogy element az eszem.

     - Tisztellek és csodállak az erődért, de félek, hogy ez megfog gyengíteni. Gondolok a jövőre. Ő egy kívülálló, nincs mit itt keresnie. - állt velem szemben.

      - Ezt nem te döntöd el. Nem kérdőjelezheted meg te sem a döntésem.

    - Mi volt az oka? Mi volt az oka, hogy ide kellett költözzön? Elnyeltem azt, hogy segítettél neki, elnyeltem azt, hogy elkezdtél barátkozni, még azt is elnyeltem, hogy járni kezdtetek. Most még azt is el kell türnöm, hogy itt lakjon? Egy kívülálló. Térj már észhez, nincs mit keresnie egy maffia családban!

      - Elmondtam, hogy nincs köze senkinek ahhoz, hogy miért döntöttem így. Törödj a saját dolgoddal. 

     - Nem is értem, hogy a szüleid ebbe hogy mentek bele. 

      - Megbeszéltem velük. - hazugság. De biztos, hogy megtudom velük beszélni.

      - Támadás alatt állunk, vagy nem? Elfelejtetted, hogy néhány nappal korábban még megtámadták a bázisunk? Ez talán kiment a fejedből? Veszélybe sodrod. És szerinted mit fognak a másik maffia családok godnolni, amikor megtudják, hogy Rin befogadott egy kivülállót.

     - Ryu tanulni fog.

     - Még tanárnak is beállsz? Na az szép! A fönőkünk még beáll, hogy egy gyenge kívülállót tantison. Akkor már tényleg megfeledkeztél a kötelességeidről? És arról, hogy most támadtak ránk!

     - Fejezd be és hallgass meg! - kiáltottam el magam. - Azt szeretném, ha te tanítanád.

Síri csend...

      -Tessék? Na most komolyan elemnt az eszed. Nem láttad az előbbi jelenetünket? Majdnem egymásnak estünk ott az udvaron és most azt akarod, hogy tanítsam?

 Hát igen, nem a legjobb ötlet így elsőre. De az tény és igaz, hogy nem állhatok neki edzeni Ryut mindig, főleg ebben a helyzetben ami kialakult. De kell valaki, aki segíthet nekem. És jobb ember nem is lehetne, mint Chull - Moo, a jobb kezem. PErsze tudom a nézeteltérést. De talán még azon is segít ez.

     - Kérlek Chull - Moo! Segíts nekem!

     - Összefog esni az első edzés után. Nem neki való ez...

      -Nem kell rögtön a legnehezebbel kezdened. Felhozhatnád elsőre a fizikumát és erősíted lassan. Tud harcolni, te is láttad.

     - Utcai harc és a maffiák között más. Tényleg bele akarod ebbe vonni?

      - Nem, feltétlenül. Csak szeretném ha megvédné magát.

       - Elrontottad, már az elejétől kezdve! - köpi a szavakat az arcomban, majd sarkon fordul.

     - Srácok! Srácok! Elég! Mi ez a nagy kiabálás, az egész udvar tőletek zeng. - lépett be Miami.

     - Kérdezd a barátnődet! - ezzel pedig elviharzott mellette, szinte fel is lökte.

      -Ennek, meg mi a baja? Már megint vitatkoztatok? Ryu miatt?

      -Úgy döntöttem, hogy Ryut ideköltöztetem, azaz együtt fogunk lakni.

     - Tessék?!

      -Igen!

      - Én, ne haragudj Rin, de miért? Nem félted. Itt a maffiák között és ha jól hallottam meg is támadtak.

      - Igen, de ez lesz a legjobb döntés.

      - Biztos? Figyelj, tudod jól, hogy melletted állok bárhogy is döntesz, de jól átgondoltad?

Nem... de...

      - Huh... nem tudom. De nem akarok elvállni Ryutól és a kapcsolatunkat már felvállaltuk. Ha é vagyok a célpont ő is lesz. Itt védem emg a legegyszerűbben, ha a közelemben van. - főleg tőle. Ekkorát nem kockáztathatok. - De inkább nem terhellek a gondjaimmal, neked is van elég bajod. Hogy vagy? A szüleid megnyugodtak egy kicsit?

     - Ah, ne is mondd! Azóta csak a hegyi beszédüket hallgatom. Alig akartak ide is elengedni. Mert attól tartottak, hogy itt vannak azok a fiúk.

      - Ugye, nem akarják, hogy itt hagyd...

      -Nem! Nem! Szeretnek téged és a szüleidbe is bíznak. Csak ez nem tetszik. Inkább nem akarják, hogy találkozzak Hayatoékkal.

     - Sajnálom! - karolom át barátnőmet. - De biztos vagoyk benne, hogy megnyugodnak és akkor átgondolják, hogy itt túloznak és ők nem is rosszak.

Miami halvoányan rám mosolyodott. 

     - Gyere, van kedved egyet nyujtani? Adjuk ki a gőzt!

Ryu:

        - Oh, hát veled meg mi történt? Elég hamar visszajöttél! Összevesztetek Rinnel? Miért vagy ilyen feldúlt? Vagy Chull - Moo megint az agyadra ment?

Alig, hogy beléptem a lakásban Hayatot a konyhába találtam. Fel alá kezdtem járkálni.

    -  Hé! Mi történt?

     - Elköltözöm.

     - Tessék? Mi történt? Nehogy annyira összevesztetek volna, hogy el is hagyod a várost. Ryu, nem éri meg!

    - Nem vesztünk össze Rinnel. Sőt, össze fogunk költözni.

Síri csned, Hayato arca egy pillanatra lefagyott.

     - Hogy micsoda? Mégis hova?

     - Odamegyek a birtokukra.

     - Hogy micsoda? - még mindig telejsen le volt döbbenve. - Ez jó ötlet? Figylej tudom, hogy úgy érzed már sokat voltál itt de...

     - Nem én mondta, Rin hozta fel. És nem csak azért mentem bele, mert nem akarokt ovább zavarni.

     - Hát jó mondjuk, megértem a legfőbb indokát, de Ryu, ezt biztos jól átgondoltad? Mégis egy maffia családba akarsz költözni. Szerinted ezt hogy fogják fogadni?

      - Rin már elmondta és meglepően nyugodtak voltak.

     - Chull - Moo?

    - Na jó kivéve ő.

     - Ryu, tudod, jól, hogy támogatlak, bárhogy is döntesz. De azért erre vigyázz.

    - Figyelj, megértem aggodalmadat és nekem is egy pillantra őszintén eszembe jutott, hogy mi lesz ebből. De léynegében egyszer csak die kerülnénk. Összeköltöznék Rinnel. És valószínű náluk, tudom, hogy Rinnek fontos a csapat és nem is akarnám elszakítnai tplük. Tehát én megyek oda.

     - Hát ez nem semmi! Már ilyeneken is gondolkodtál. Neked aztán tényleg elcsavarták a fejed.

Vállat vonok, pedig igaza van. Rin telejsen elvarázsolt. még soha senki nem volt ilyen hatással rám.

     - Segítesz pakolni?

     - Persze! Segítek el is vinni!

Hayatoval bementünk a szobába és elkezdtük összepakolni a cuccaimat. Nem volt olyan sok, amit anno épp sikerült összekapnom és egy pár új ruha darab. Egy táskába a nagy rész belefért, épp még két zacskóvan tettem valami cipőket és valami tárgyakat. Nem akartam csak úgy eltűnni és nem megköszönni Hayato apjának, hogy befogadott és itt lakhattam. Így megvártam, amíg hazajön. Rinnek is irtam közben, aki szólt, hogy sajnos nem tud eljönni segíteni. Vajon történt valami? Egy kicsit toporogtam is utolsó perckben mielőtt Hayato apja ahzaért volna. Rinhez akartam menni. Lehet, hogy megint megtámadták? Vagy elindult keresni? Ah! Ott akarok lenni mellette!

De Hayato apja hazaért, megköszöntem, mire, modnta, hogy bármikor jöhetek. Majd Hayatoval elindultam Rinékhez.

Gyalog tettük meg az utat felé. Kelleems idő volt. Hayato pedig kioktatott, ha bármi lenne azonnal szóljak és jön. No meg ne engedjem olyan könnyen magam Chull - Moonnal, pedig biztos, hogy nem lesz egyszerű. Ezt pontosan jól is tudom.

     - Amúgyis Rin, megmondta, hogy segít edzeni. Erős leszek és megvédem.

    - Be fogsz állni maffiák közé?

     - Hmm... Nem mondom, hogy nem jutott már eszemben. Ha ez kell, hogy megvédjem Rint, akkor beállok. Persze tudom, hogy hossúz út áll előttem, de elérek a célban.

    - Oké, de csak okosan. Ne fáraszd ki amgad. Hallgass Rinre! - bólintottam. - Hmm, talán én is felkellene vegyem a kesztyűt? Szerinted engem si tanítana. Amúgyis az egészen neki akartunk kezdeni.

     - Nem akarlak titeket belerángatni. Veszélyes dolog.

     - Épp te mondod?

     - Nekem van egy okom. Nektek...

     - Nekünk ti és mondtam, nem korábban erről beszéltünk és erre készültünk? Melletted állunk! - veregette meg a vállam.

Elmosolyodtam. Szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Igen igaza van, hogy beszéltük sé neki kezdtünk. De nem kell ugyanaz legyen, mint nekem.

      - Amit tnaulok, átadom nektek. 

      - Oké! De aztán ne okozz csalódást Rinnek!

     - Nem fogok! Sosem tudnék, megakarom védeni és mellette lenni!

    - Már mellette vagy, haver! - veregette ismét meg a hátamat.

A jó fél órás séta, meg se kottyant igazából. Épp akkor értünk az Ashia birtokhoz, amikor Miami kijött:

    - Szia!

     - Sziasztok!

     -Minden rendben? Mi volt a szüleidel? Nagoyn sajnáljuk, hogy tönkre tettük... - kezdett bele Hayato.

     - Nincs amiért bocsánatot kérnetek. Én sajnálom, hogy apám így viselkedett veletek.

     - Semmi gond! Nem kell rosszul érezd magad, hozzá szoktunk! De nem érdekel. - mosolygok felé. Visszamosolyog.

    - Hallottam, hogy mi van készülöben. Gratulálok! Rin, tényleg nagoyn beléd zugott.

Nem mintha kételkedtem volna az érzéseiben, de azért jó hallani. 

      - Most éppen a szüleivel beszél. De már várt!

     - Szüleivel? Én azt hiszem, hogy most bemegyek. - megveregetem Hayato vállait. - Sziaztok! - elkapom tőle a zacskókat és beszaladok. Ott kell lennem mellette. Biztos, hogy erről van szó. Talán nem engedik? Beszélt vele Rin? Mi a helyzet? Lehet, hogy elsiettük. Előbb meg kellett volna várnom és én magam is elék álljak. Így most, hogy hangzik ez az egész? Mit gondolnak rólam a szülei? Hogy beháloztam a lányukat és elértem, hogy ide költözzek a maffia családban. Ih, ez nem így kellett volna legyen! De már visszafordulni nem tudok. Viszont megpróbálhatok beszélni velük. És ezt is kell tennem.

      - Én nem fogok gondot okozni! - robbantam be a szó szoros értelemben a konyhában, ahol nyitva volt az ajtó és láttam, hogy ott vannak.

    - Ryu... - mindannyian meglepődve néztek rám. 

    - Én nagyon sajnálom! Nem akarok gondot okozni! És nem is fogok, ha elfogadnak! Nem fogok a kárára menni senkinek és nem fogok semmit sem elárulni. Ismerem a szabályokat és nem fogom őket megszegni. Rin nem tett smemi rosszat. Ő csak kedves velem. Én... én.. Sajnálom! Kérem engedjék meg, hogy itt maradjak! - ledobom a cuccaimat és mélyen meghajolok.

Egy pillant erejéig csend telepszik ránk, majd kacagást hallok. Amikor felnézek Rin nevet, az édesanyja is épp visszatartsa mosolyát, édesapja pedig csak mosolyog.

     - Nincs semmi gond, Ryu! Mondtam, a szüleim benne vannak!

     - Komolyan?

     - Reméljük, hogy jól fogod itt érezni magad, Ryu! - mosolygott rám barátságosan az édesanyja. - Érezd magad otthon!

     - Köszönöm szépen!

      - De tartsd eszedbe, hogy hol vagy és nem kell szétkürtölni az itteni dolgokat. - áll fel az édesapja.

     - Természetesen! Nem fognak bennem csalódni! - hajolok meg ismét, ahogy a szülei elhagyják a konyhát.

Ahogy kilépnek, Rin a nyakamba ugrik.

     - Azt hitted, hogy gond van?

    -  Hát igen, mégis úgy éreztem, hogy elrontottuk ezt a jővést menést és előbb velük kellett volna beszélnem ÉN, mert mégis én akarok ide költözni és... 

     - sss... - teszi mutató ujját az ajkamra. - Mondtam, hogy nem lesz gond! És a többiek is megfogják szokni, ahogy te is. Nem vagy egyedül!

     - Köszönöm! - ölelem át szorosan.

     -Gyere megmutatom a szobád.

Elkapja a két zacskót, majd int, hogy kövessem. Magamra kapom a táskám és követem. Megkönnyebültem. Igen, minden rendben lesz.