A szokásos programunk volt a skacokkal. Arkadban lógni. Az elmúlt napokban, ez egy kissé elmaradt az edzések miatt. Bár nem hanyagoltam el a srácokat, de minél hamarabb erősödni akarok. De ma Rin rám szólt, hogy menjek pihenni. Hallgattam rá! Nem akartam kihuzni a gyufát nála, hiszen megígérte, hogy elmehetek velük járőrözni. Már várom! A csapat tagja leszek, igen!
- Akkor majd abba hagyod a sulit? - kérdezi Hyuuga.
- Egy barátunk maffia lesz! De király, akkor majd senki nem akar velünk összetűzésbe kerülni. - csillan örömtelien Takeda tekintete.
- Mondjuk szerintem Yankumi nem fogja akarni...
- Hát, Rin sem! Azaz, lehetek mellett és harcolhatok, de nem akarja, hogy abba hagyjam a sulit.
- Ez érthető, úgy érezné, hogy miatta félre dobod a jövődet. - teszi hozzá Hayato.
- Ez igaz! Megértem és be is akarom fejezni a sulit. És az, hogy maffia legyek... nem is forudlt meg tulajdonképpen ilyen a fejemben, csak azzal voltam el, hogy Rin mellett legyek és megvédjem.
- Oh, micsoda gavallér!- zengik a fiúk, csak égnek emelem a tekintetem.
-Nézzenek csak oda! Kit látnak szemeim! - ez a hang?
Amikor a parkon keresztül vágtunk át egy kisebb 6 személyből lévő csapat keült elénk.
- Yamaki! - ismerem fel azt, aki középen áll, sőt valójában mindegyiket ismerem, találkoztam velük korábban már nem is egyszer. Hiszen egykoron együtt dolgoztunk.
- Ryu! De jó látni! Olyan rég találkoztunk. Srácok, üdvözöljétek Ryut és barátait! - vigyora még most is annyira idóta, mint korábban.
- Mit akarsz, Yamaki?
- Én?! Semmi különöset, csak megláttalak az utcán és szerettem volna köszönni neked. Ennyi az egész! - közelebb lép és kitárja karjait.
Csak ellépek tőle, hangosan felnevet:
- Nem változtál semennyit! Még midnig az a rideg természetű vagy. Avagy majdnem... - megrebben a tekintetem, egy pillantra és kissé felé fordulok. A többiek is készen állnak ha eldurvulna a helyzet, ők is ismerik Yamakit és embereit. - Hallottam, hogy biza egy dologban megváltoztál, ugyanis elkezdtek érdekelni a lányok... - ökölbe szorítottam a kezem. - Bár az imidzsezhez, igen találó. Mondjuk nem számítottam rá, hogy ez a típusod, a maffia! De be kell valljam biztos izgalmas lehet a dolog. Egy igaiz harcos lánnyal... - elindul körülöttem, majd mondata végére megáll jobb oldalamon. - az ágyban is veszélyes? - suttogja a fülemben.
Kinyilnak a szemeim és lendülettel bevágok egyet neki, mire azonnal a földre kerül.
- Hahaha! - hangosan felnevet. - Egy kis bunyóra, mindig kapó vagyok! Föleg ha rólad van szó! Még mindig bököd a csöröm azzal,h ogy csak úgy ott hagytál minket.
Ezzel nem is kellett többet mondani, mind két csapat egymásnak esett. Ütöttük, rugtuk egymást. Ez már nálunk szokásos volt velük. Való igaz, hogy böktem Yamaki csőrét, amióta ott hagytmaa munkahelyem és még az orrom sem dugtam arra. Jó emberének tarottt, az egyik legjobbank, volt busás fizetésem, higgadt természetemmel és erőmmel kiegészítettem csapatát, bizott bennem. De én ott hagytam, ezzel pedig, olyat tettem amit eddig senki más. Hátat fordítottam neki és nem is kerestem többet. Gyenge emberekkel, akik elszaladnak tőle, hamar végez... velem ellentétben, akivel már ez a harc azóta folyik.
Mikor már már mind a két fél, elkezdett fáradni, Yamaki elmosolyodott ugyanis újabb emberei bukkantak elő és kezdtek támadni minket. Ebből nem lesz arkade...
Ki gondolta volna, hogy éppen arra járnak Rinék és Yankumi? Na jó ez már már nem meglepő, hiszen valaki mindig felbukkan. Ismét megmentettek. De...
Azt sosem fogom megbocsájatani magamnak, hogy Rin ismét az életét kockáztatta értem. Ez már másodjára állt elém, úgy, hogy szembe nézzen akár súlyos következméneyekkel is gondolkodás nélkül. Francba! Nem voltam képes megmenteni!
- Jól vagyok! - egy kis kéz kerül arcomra, aminek érintése meleg. Feltekintek tulajdonosának barna tekintetében, lágy mosoly jelenik meg az arcán.
- Ne mondd ezt, éppen megszurták a kezedet.
- Megváták pontosítva.
- Mégis mi járt a fejedben, hogy kivédd a csupasz kezedben.
- És hagyjam, hogy leszurjon?
-Nem szurt volna le!
- Ryu nyugodj meg! Nem elsz semmi baj, volt már ennél rosszabb is!
Elhuzom ajkaimat, ez a mondat nem tetszik. Persze, nem mintha nem ismerném már a maffiák életét...
- Motrod itt van a környéken?
- A park elején van, járőrőzés előtt már itt voltam.
Leteszema karomból, a motra mellett.
- Akkor menjünk haza...
-Menjünk a kórházban!
-Hogy mi?
-Először is nem te vezetsz, hanem én fogok vezetni. Másodszor, korház. Erről pedig nem fogok nyitni vitát. Add a kulcsot, ezt pedig..- előkapok egy zsebkendőt és óvatosan a keze köré csavarom. - Tartsd itt!
- Te most komolyna motromat akarod vezetni? - elhajolok mellette és belenyulok kabátja zsebébe kihuzoma kulcsot, már kapna utána de elhuzodom.
-Már vezettem a motrod, nem lesz semmi baj!
Felülök a motorra és várom, hogy Rin mögém üljön. Kis mocorgás, majd érzem ahogy hozzám bújik. Kissé megnyugszom érintésétől. De felvillan ismét a kép, ahogy Yamaki ott áll kezében késsel és Rin ezt puszta kezével fogja ki és rátaposok a gázra. Korábban már nem is egyszer engedte meg Rin, hogy használjam a motrát, hozzá vagyok szokva. Bár ha mgálllít a rendőr... mondjuk úgy inkább ne tegye.
Néhány perc múlva megállok a kórház előtt. Gyorsan leszállok és mielőtt Rin bármit is tehetne, ismét karjaimban kapom. Megint elmorrog két három mondatot azzal, hogy tegyem le de nem figyelek. Beszaladok és az első orvost le is szolítom. Rint felültetik egy ágyra és el is viszik. A váró teremben idegesen kifujom a levegőt, beütöm a kezem a falba.
- Ryu! - ebben a pillanatban érnek útol a fiúk, Ysnkumi és Miami. - Mi a helyzet?
- Elvitték az orvosok.
-Minden rendben lesz!
-Nem hiszem el, hogy már megint ő ment meg! - ismét a falba ütök.
- Ryu!
- Nem lesz semmi baj, maffia az ilyenek neki semmiségek!
-Kit érdekel, hogy maffia?! - kiáltok rá Yankumira. - Ő a szerelmem, az hogy megsérül igenis bánt, igenis gond és igenis nem akarom, hogy megtörténjen! Nem érdekel, hogy maffia, nekm a szerelmem!
Ysnkumi kissé meghátrál. Elnézést kér, meghajol és elhagyja a kórházat. Zavart e, hogy így rászóltam? Nem! De nekem ne jöjjön ezzekkel a maffia, megszokás, harc és karcolás dolgokkal.
- Ryu! - Hayato közelebb lép hozzám és vállamra helyezi a kezét. Nyugodj meg, ezzel nem segítesz Rinnek, ha most kiakadsz.
Igen, igaza van... de ezt olyan könnyű mondani. Kifujom a levegőt és levágodom az egyik székben. A többiek is letelepednek mellém és várunk.
-Ryu! - amikor szerelmem hangját meghallottam, minden düh elpárolgott belőlem és már csak az volt a lényeg, hogy a karjaimba zárhassam.
Láttam, ahogy felém tart, mosoly virrított arcán. jobb keze bekötve. Felszöktem a székről és amilyen gyorsan csak tudtam át vészltem a kettőnk közöttü távolságot, azonnal karijaimban zárva.
- Minden rendben! minden rendben! - ismételm, de nem tudom, hogy éppen Rinnek vagy magamnak.
-Minden rendben! - ismétli Rin is.
-Rin! - gyűlnek oda a többiek.
- Jól vagyok, ne haragdujatok, hogy aggodalmat okoztam. - átölelem hátulról Rint és nem si tervezem elengedni.- És mielőtt bármit is mondanatok, csak szólok, hogy szerencsém van. Nem fog maradni semmi nyoma. Szerencsére, nem olyan mély.
- Milyen jó hír! - csillan fel Miami szeme.
- Akkor azt hiszem, hogy menjünk is. Nem akartok meginni valamit? Nem jutottunk el az Arkadeban. -villámot szórok felé tekintetemmel, Takedat kirázza a hideg. - Vagy menjünk haza...
- Nekünk még mennünk kell járőrüzni.
- Te most még járőrözni akarsz? - tekintek barátnőmre. - Nem lehet!
- Ryu... - fordul felém és szigoruan rá néz, de ebből nem engedek. Ugyan olyan vagy még sizgorubb tekintettel rá nézek.
- Egyetértek Ryuval, Rin. Menj nyugodtan haza, úgyis nagy csend volt. Majd szólok valakinek, hogy csatlakozzon.
- Egyedül akarsz maradni?
- Maradok vele, addig is!
- Én...
-Minden rendben lesz, Rin voltam már járőrzni nélküled. Akár egyedül is.
- Rendben! Vigyázz magadra, ha van valami szólj! - öleli át barátnőjét.
Rinnel elköszönünk a többiektől és hazaindulunk. Bár vezettem volna, ezúttal Rin nem engedte meg, hogy kockáztassak. Lassan elvezetett. A kezét tudta mozgatni, nem volt annyira bekötve.
- Aludhatok veled? - minekután megérkeztünk, leszálltunk a motorról ismét átöleltem szerelmemet és nem is engedtem el. Még a szobája előtt is így álltunk.
-Tessék,
-Kérlek! Nem akarok elszakadni tőled.
- Mi lett veled? Egy karcolástól ilyen lettél...
- Én csak... - nem fejezem be a mondatom helyett még szorosabban fonom karjimat Rin dereka köré.
Rin felsóhjat, ám ebben a sóhajban boldogság és könnyedség hallatszik, már tudom a válaszát, nem kell kimondja. Nem is fogja. Egyszerűen csak kinyitja az ajtót és belépünk rajta. Elengedem, hogy elmehessen a fürdőbe először, majd miután végzett én is. Lefekszünk az ágyban. Rin a mellkasomra fekszik. Mielőtt álom jönne a szememre ismét előjön a kép, ahogy Rin ott áll köztem es Yamaki között, akinek a kését kifogja. Letekintek szerelmemre, akit már elfogott az álom. Tudom, hogy mivel jár ez, tudom, hogy mibe mentem bele. Erősebb kell legyek, muszáj erősnek lennem, hogy megtudjam védeni én őt és ne fordítva legyen.
Reggel a nap első sugaraira ébredtem, de amikor oldalra fordultam, hogy átöleljem Rint, meglepődve észleltem, hogy kezem lehuppan az ágyra. Mellettem nem volt senki. Felültem. Fürdőből nem volt zaj. Korán van, hogy edzen. Nem?
Gyorsan kikászálok az ágyból, felöltözöm majd kimegyek a szobából.
- Értem... rendben! Figyeljétek továbbra is a területet. - Rin tornácon áll és éppen két maffia taggal beszélget.
- Igenis! - meghajolnak, majd elmennek.
Rin nem néz körbe valami van a kezében és azt nézi. Ahogy mögé érek átölelem:
- Jó reggelt! -ebben a pillanatban elkapja a papirt és összegyüri. Csak a nevét tudtam kivenni. Levél lett volna?
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól! De jobban aludtam volna, ha úgy ébredek, hogy mellettem vagy.
- Nagyon sajnálom, csak kerestek már.
- Minden rendben? Van valami gond? Mozgolodás van?
- Egy kicsit valami elindult. De minden rendben, kontorll alatt tartsuk. Viszont mit szólsz ha megreggelizünk?
- KEzed, hogy van?
- Meggyógyul! - tehát fáj. Mondjuk ez nem meglepő, jó, hogy nem egy mély vágás, de akkor is.
Rin elhalad mellettem,, óvatosan megragadom csukloját. Meglepődik, felemelem jobb kezét és csókot lehelek tenyerében.
-Ryu...
-Elpirultál?
- Hogy? Nem! Én nem!
-Te nem? Peidg nem annak tűnik...
-Nem is igaz... - elfordul. Elmosolyodok és karja után kapok, majd magam felé fordítom és átkarolom derekát.
- Valóban? Nem pirultál el?
- Nem tudtad, hogy nem jó ha egy maffiának a szavát újra és újra megkérdőjelezik?
Teszi karba a kezét, felnevetek, majd még erőteljesebben magamhoz huzom, hogy akár egy centi se legyen kettőnk között és megcsókolom. Karjai nyakam köré simulnak, miközben szabad karomat én is felcsusztatom hátára. Ajkaink szenvedélyes táncba kezdenek. Egész testem pezseg. Micsoda érzés karomba tartani!
- Edzés! - zendül fel egy hang mire kénytlenek vaguynk elhuzodni egymástól.
Persze azonnal tudom, hogy ki is a hang tulajdonosa. Ki más, ha nem Chull - Moo?
- Tessék! - ezzel pedig felém dob egy botot.
Nem is zavartassa magát, hogy miylen pillanatot is zavart meg. Egyszerűen tesz vesz, lépked az udvaron, vissza hozzánk két, három lépéssel arébb.
- Na jó, akkor azt hiszem magatokra hagylak!
-De én még nem készültem el..
-Azt hiszed, hogy harc közben bárki is megfogja várni majd, hogy elkészülj?
Elhuztam a szám, hát persze, hogy nem. Rin megveregeti a vállam, puszit nyom az arcomra majd magunkra hagy Chull - Moonnal. Így elkezdhetünk edzeni.
- Mit kell ezzel az ütővel csinálni?:
- Szerinted, ezzel fogunk harcolni.
-Hogy mi?
- A maffiák nem mindig a puszta kezükkel harcolnak, néha épp ami a kezükbe kerül, néha készülnek. Ezt is meg kell tanulni. Mi van ellene, hogyan használhatod te. Félsz? Nem fogok erősen ütni.
- Megbirkozom vele! - jelentettem ki határozottan.
Be kell valljam a reggeli edézs, mindig jót tett. Felébresztett és erőt adott a napra.
- Mi történt Rinnek a kezével? - em számítottam másra, nyilván észrevette.
- Megvágták.
- Megvágták? Már megint téged kellett megmenteni? -ajkaimba haraptam. Ebből tudta is a választ rá. - Tényleg azt hiszed, hogy te majd megtudod őt menteni? Rin nem egy porcelán baba, ő az egyik legjobb harcos. És te hátra huzod!
- Befogom bizonyitani , hogy állhatok mellette. És nem fogom többet hátráltatni. Valakire neki is szükséges van, hogy mellette legyen, hogy menedéket és biztonságot nyujtson.
Hangosan felnevetett.
- Rinnek? Hát te tényleg nem érted, hogy ő...
- Chull - Moo! Chull - Moo! - idegesen szaladt egy tag megszakítva beszélgetésünket.
- Mi történt mi a baj?
-A fönők... a fönők... - fönők? Az!
- Mi történt Rinnel?
- Valaki rálött!
Hogy mit mondott?
Életem értelme 14.rész Döntés az, hogy mi Rin: Tudtam, hogy ez az egész nem lesz könnyű. Tudtam, hogy a kapcsolatunkat nem fogják könnyen ...
Szerelmi arnyek 2.resz A sors akarta? Airi: Ez meg mi? Ez az erzes? Ram nezett, es a sziv veresem 100-sara nott. Narancs ...
Életem értelme 7.rész Mi történt? Ryu: Nem érdekelt se óra, se tanár, senki... csak Rin. Attól féltem, hogy talán az a titokzatos valaki meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése