Szerelmi arnyek
39.resz Vallomasok
Airi:
A reggeli napfeny besutott az abalkomon jelezve, ideje felkellenem. Kellett nehany perc, hogy radobbenjek mi is tortent. Yuta...Yuta megtudtad az igazat... Jun , Jun itt volt?! Korbe neztem , de nem volt senki a szobaba. Mikor ment el? A ruham meg tegnapi volt...emlekszem szorosan olelt es azt mondta, hogy hamarosan egyutt leszunk. De ezutan ezutan mi tortent? Ahogy probaltam visszaemlekezni egy kis papir ragadta meg a szemem az ejjeliszekrenyen. Jun irasa... "Jo reggelt, hercegnom! A tortentek utan, biztos nagyon kiborultal es elaludtal, de egesz ejjel ott voltam es vigyaztam almaidat. Hajnalba szoktem ki. Nemsokara talalkozunk! Szeretlek Jun. "
De a gondolat menetemet kopogas zavarta meg. Semmi hang... eloszor megszeppentem es lassan az ajtohoz setaltam. Yuta lenne? Lenyugodott?
-Hugi en vagyok az, nyisd ki kerlek.
Egy pillanatra megkonnyebbulten felsohajtottam. Szeretnek beszelni Yutaval, szeretnek vele barat lenni... de tudom, hogy ha most szemebe neznek azt sem tudnam , hogyan kezdjem. Kinyitottam az ajtot , elottem az aggodo batyam.
-Jol vagy? Bemehetnenk? - csak felre alltam az ajtobol , mire be is lepett.
Egy percre korul neztem, egy hang sem szurodott ki a hazbol, csend volt , mint a vihar elotti csend. Yuta vajon hol van?
-A szobajaban van. Beneztem hozza, kiutotte magat, teljesen felboritotta az egesz szobajat, o maga a foldon fekudt. Nem esett baja, jol van.
Bolintottam es becsuktam mogottunk az ajtot.
-Jun volt itt mi?
-Igen...
-Tudtam, hogy nem fogja kibirni. Nagy szerencseje volt, hogy Yuta kiutotte magat, maskepp meg meglatta volna es kitudja...
-Tudom, valoban en is ettol tartottam.
-Minden rendben? Jo volt talalkozni?
-Igen. Mondta, hogy kitalaltatok valamit.
-Igen, figyelj hugi ha tenyleg ezt akarod, akkor en melletted allok. Amint hazaernek beszelunk veluk. Rendben? Kozben Jun es a novere is beszelnek a szuleikkel, nagy port fog kavarni de ti eltuntok egy idore mig itt lecsillapodnak a dolgok , anyaek befogjak latni,hogy tevedtek es minden rendben lesz. Rendben?
Megszokni? Megszokni? .... Talan tenyleg ez az egyetlen eselyunk... mindentol elszaladni es varni.
- Miyabiekkal beszeltem az ugynokseget elintezik. Fogsz tudni tovabbra is ott dolgozni... ezert ne aggodj. Oke? Figyelj hugi... - megfogta a ket kezem es melyen a szemembe nezett. - Ezt felvallatatok Junnal, innen nincs mar visszaut, Yuta felfog szolalni a szuleinknel , biztos azt akarja, majd , hogy ne bontsatok fel az eskuvot. De te kitartasz Jun mellett akkor ugye?
Jun mellett...Junnal akarok lenni... igen, felvallatuk nincs visszaut, egyutt leszunk.
-Igen, barmi lesz en Jun mellett akarok maradni.
Elmosolyodott majd magahoz olelt , igen legy eros Airi, Jun itt van veled, itt van melletted. Minden rendben lesz, egyutt egyuett legyoztok mindent. Nem futamothatsz meg most. Tovabb nem akarok szenvedni...tovabb nem.
Jun:
Airit ez az egesz nagyon felkavarta, bar nem is csodalom. Es tudom, hogy szive melyen megakarna az egeszet tisztan, bekesen beszelni Yutaval, de az az idiota nem fogja meghallgatni. De nem hagyom el, tobbet nem, ahhoz hogy meg egyszer hozza merjen erni eloszor rajtam kell keresztul menjen.
-Jun hova mesz? - lepett be a szobamba a noverem.
-Tulajdonkeppen nem reg jottem.
-Elmentel Airihez? Baka, mi lett volna ha valaki meglat? Yuta es aztan osszeverekedtek... nem gondoltal Airire...
-Allj le oke?!-emeltem fel a kezeimet. - Nem buktam le, vigyaztam. Es amugyis az a szemet jart volna rosszabbul nem en.
-Aludtal valamit? Csak nem... azt csinaltatok Airivel?!
Elsore nem is jutott eszembe, hogy a draga noverem mire gondol...de meglattam a huncut mosolyat es bevillant...
-Nem.. .nem, varj allj le. Ne is gondolj arra. Airi teljesen osszetort, nem hasznaltam volna ki a helyzetet...- de ereztem ahogy egyre vorosebb leszek, pedig az igazsagot mondtam... - Csak ott voltam tamaszkent es oriztem az almait. Nem aludtam valami sokat, de nem gond az a fontos, hogy Airi valahogy megnyugodott .
-Te tenyleg belebolondultal ebbe a lanyban. Mintha csak tegnap lett volna, hogy megerkezett es teljesen felforditotta az eletedet. Hogy bosszankodtal miatta aztan egyik percrol a masikra megragadott a szemelyisege...
Elmosolyodtam, tenyleg, mintha csak tegnap lett volna, hogy eloszor ,meglattam a rideg, visszabeszelo termeszetet...es rogton megragadott, ellenallt nekem, szembe szallt velem es elcsabitott. Fogva tart azota es nem is akarok kiszabadulni a fogsagabol.
-Mesz beszelni Sakival?
-Igen eloszor az lenne a legjobb ha a majommal vegeznek. Aztan az anyam...
-Igen, siess vissza. Delre hazaer itt ebedel, de aztan visszafog sietni a ceghez...
-Rendben, akkor megyek is.
Atoltoztem es amint kileptem a kapun azt tettem amit eddig egyszer sem, felhivtam a majmot.
-Jun? Tortent valami? Fajdalmaid vannak meg a balesettol?
-Nem, nem allj le oke. Beszelnem kell veled, most azonnal.
-Oke, mi lenne ha atjonnel ebedre? Apam mar reg beszelni akar veled...
-Nem, kettesben szeretnek beszelni veled. A parkba 10 perc mulva?
-15 ... elkell keszuljek.
-Oke.... ott talalkozunk. Pa.
Letettem es gyalog indultam el , gondoltam nem art ha gondolkozom. Nehany ora, nehany ora es ujra karomba tarthatom Airit es egy kis ideig elfeledkezhetunk mindenrol, mindenrol. De vajon hova menjunk?
Airi:
Reggelit felkertem , Saiki kapott smst Juntol 15-kor talalkozunk az arkadeba , onnan fogunk elindulni. Amint megreggeliztem csendben kezdtem osszepakolni, foglamam sem volt mennyi idore megyunk , Jun azt is irta,hogy ne pakoljak sok mindent majd ha kell bevasarolunk. Igy csak egy hatitaskat a fontosabb dolgokkal es egy ruhas taskat tomtem meg. Majd elrejtettem az agyam ala, ha venetlenul belep Yuta ne legyen feltuno. Mely lelegzetet vettem es az tegnap delutani eset ota eloszor kileptem a szobambol. Yuta a konyhaba volt, gondolom egy aspirint vehetett be. Felmeztelenul allt a konyhapultnal, nyakaba turulkozo, amint beleptem felkapta a fejet.
-Hello... - egy halk hello, ennyit tudtam kinyogni. A hutohoz lepetem es kivettem a narancslevet.
-Hello... - hallottam nehany perc utan.
Nem fordultam vissza hozza, kerultem a tekintetet, de az ovet egesz vegig magamon ereztem.
-Beszelni fogsz a szuleiddel? - kerdezett ra, nem volt merges, duhos, inkabb banatos.
Megtamaszkodtam a pultnak de nem fordultam meg mindig fele.
-Igen. -nyogtam vegul ki. - Beszelni fogok veluk.
-Tudod hogy nem fogjak elfogadni...
-Tudom, de akkor is megprobalom, ennyivel tartozom.
-Tartozol? Tartozol persze... es nekem mivel tartozol?! - emelte fel a hangjat es foldhoz vagta a kezebe tartott poharat.
Megszeppentem es megfordultam... most eloszor neztem ismet a szemebe.
-Csinalj amit akarsz... de tolem nem szabadulsz, amig elek Junal nem fogsz osszejonni. - ezzel kilepett a konyhabol.
Saiki mar ott allt az ajtoba, gondolom a kiabalasra lett figyelmes.
-Jol vagy? Bantott? - lepett hozzam.
-Jol vagyok, nem bantott. - a batyam ismet magahoz olelt , en meg probaltam nem elbogni magam.
En tettem, az egesz az en hibam...
Jun:
-Dragam! - ugrott felem a majom.
De persze kitertem es nem kapott karjai koze...
-Na? Most mi van? Olyan boldog voltam, mikor te hivtal el...- tette hatra kezeit es felnezett az egre.
-Maj...Saki. - megragadtam a vallat es felem forditottam.
-Mi ez a komoly arc? Es hogy hogy Sakinak szolitasz?
-Itt a vege. Sajnalom, de en ezt nem csinalom tovabb. Nem foglak felesegul venni. Felbontom a hazassagot...
-Hogy mi?- kerekedett ki a szeme.
-Nem szeretlek , sosem szerettelek , mindig is Airit szerettem es o is szeret engem....
-Nem tudtok egyutt lenni... - hirtelen komora valt az arca, igy meg nem lattam.
-De, elerjuk elfogjuk erni, hogy egyutt legyunk , tobbet nem valaszt el senki.
-Nem... Yuta nem fogja engedni, visszafogsz jonni hozzam. - elem lepett kozel, par centire az arcomtol.
-Megkuzdunk mindenkivel. Szoval kerlek ne legy merges Airire ... ne merj barmit tenni ellene.
-Azt hiszed olyan vagyok? -felnevetett es ellepet tolem.- En nem fogok, de Yuta... jobban vigyaznek. Remelem felvagy keszulve a nagy vitara, mert anyad biztos nem fog belemenni.
Megfordult es szinte tobbet nem is mondott semmit. Jobban ment mint gondoltam, azt hittem jobban kiakad. Na de most jon a neheze... Vajon Airi atesett rajta?
Airi:
-Mi a gond Airi, Saiki , azt mondtatok rogton ebed utan beszelnunk kell. Yuta nem kell itt legyen? Hol volt ebedkor? Tortent valami? - csak ugy zaporoztak apam kerdesei amint bementunk az irodaba.
Anyam aggodo arccal tekintett ram. Saiki batoritoan vallamra tette a kezet.
-En kell beszeljek veletek anya,apa.... Ez nem varhat.
-Mi ez a komoly arc? - kerdezte anyam.
-Mondjad hallgatunk - ult le apam az irodai szekbe, osszefogta a kezet es vart.
Mely lelegzetet vettem es kimondtam:
-Le akarom mondani az eskuvot! - neztem hatarozottan szuleimre.
-Mi? Miert aranyom? - nezett lepetten anyam.
Mielott barmit valaszolhattam apam elnevette magat:
-Ertme en, fiatalok vagytok elojott a szorongas , hogy megis itt az eskuvo a nyakunkon . Elmulik, meglatod.
-Nem, nem fog. Mert en...en , ezt akarom, nem akarom az eskuvot, nem szeretem Yutat , Jun Matsumotot szeretem?
Egy perc dobbente tortent majd apam az asztalra csapott:
-Mar megint itt tartunk?! Az a Matsumoto gyerek mar megint kepbe jott? Ugyan , hogy? Nem te hoztad fel,hogy osszeakarsz hazasodni Yutaval, jol kijotttetek most mi lett?
-Tudom, de... en ...en mindig is Junt szerettem, sosem felejtettem el. Megakartam probalni, hogy elfelejtsem de nem ment. Yuta egy nagyon rendes, kedves srac es szeretem, de mint testveremet es...
-Nincs semmi es te belegondoltal, hogy hogy erezheti magat az a szerencsetlen fiu?! Tudja mi? Azert nem jott le ebedre? Es megis azt akarod, hogy ezt elfogadjuk?! Matsumot o meg mindig...vagy mi megint fellazadtok?
Apam szemebol csak ugy egett a duh. Szinte megrebbentem ettol a tekintettol, ez durvabb volt, mint a multkor.
-Apa, nem teheted tonkre az eletet, legyen akarmilyen srac, a lanyod vele boldog nem kellene tamogasd? - szolalt meg Saiki es elobbre lepett.
-Te ezt nem ertheted meg, majd ha atveszed a vallalatot erteni fogod.
-Erteni fogom? PErsze.... apa, Jun nem az anyja, nem az apja. Talalkoztal vele ,miert nem adsz neki egy eselyt? Airi vele boldog...
-Saiki... -szolaltam ra es allitottam le.- En csak ennyit akartam mondnai, nem akarok Yutahoz menni felesegul. Sajanlom, hogy csalodast okoztam.-ezzel fogtam magam es kileptem az irodabol.
Lazadni? Ha egyszer megtettem akkor miert tennem ujra?
Jun:
-Mi ez a surgos dolog , hogy meg ebedelni sem engedtek? - nezett anyank rank a nappaliba.
Noverem a kanapen ult karba tett kezzel en alltam.
-Ma... ma beszeltem Sakival, felbontottam a jegyesseget, nem akarom felesegul venni.
-Hogy mit tettel?! - emelete fel a hangjat.
-Jol hallottad, sosem szerettem, te akartad ram kenyszeriteni en nem ot szeretem, en Airit szeretem.
-A Suzuki lany? Mar megint itt tartunk? Az ellenseg lanyaval te nem fogod osszeszurni a levet, azt hiszme ezt megbeszeltuk. Es nem fogod a jegyesseged felbontani.- szinte szohoz sem jutottam mar indult is volna el amikor noverem megallitotta.
-Boldogtalanna akarod tenni mind ket gyermeket? Legyen akakirol szo, elkellene fogadd , ha vele boldog a gyermeked. De nem neked csak az a fontos hogy korulotted mit mondanak az emberek, a befolyas a hatalom...
-Hat persze,hogy a partjat fogod, miota akartal igy a szemembe mondani mi? Gondolom mar jo ideje szurja az oldaladat, hogy elmondd nekem. Mi?! Nem is vartam mast...
Anyam kozelebb lepett hozzank es farkas szemet nezett velunk.
-Errol nem akarok hallani, apadnak ne is emlitsd ertetted?
Ezzelmit sem varva kiviharzott a nappalibol.
-Ennyibe hagyod?- kerdezte a noverem, en az ajtot neztem amin anyam kilepett mar.
-Nem. Terv szerint fogunk haladni.
