34. Mit csinaljak nem tudlak elfelejteni?

34.resz Mit csinaljak nem tudlak elfelejteni?

Airi

Mielott bucsut intettunk volna a tengerpaton setaltunk. Kellemes naplementeben, kezen fogva, a homok es neha neha a huvos  viz megcsikllandozva a labunkat... romantikus kep volt higgyetek el nekem. 

    -Olyan romantikus...nem gondolod?-kerdezte Yuta.

    -De.-mosolyogtam el magam. 

    -Jaj...-allt meg majd magahoz olelt. -Meg maradnek veled itt egy hetig, nem... orokke itt maradnek veled.

   -Tudom, en is. -oszinte volt, itt nem ernek utol a gondok...Jun...- De munka es suli mellett mar csak ilyen...

   -Igen, igazad van. De meg visszaterunk.

   -Igy van.- es talan legkozelebb mar ugy,hogy azelott es kozbe se fog a fejembe lenni Jun. 

    -Gyere...-indult volna el, de en nem mozdultam.

    -Hagynal,egy percet...?-mosolyogva bolintott es elindult lassan egyedul.

En meg tettem par lepest a tenger fele ... es a messzisegbe neztem. Bucsut kell intsek Junnak, itt lenne az ideje Airi... o megnosul, te ferjhez mesz... szet fognak vallni utjaitok...vagy mar szetvalltak. Megis a szivem majd megszakad... ha Yuta mellett vagyok elfelejtem  ot, bar kiuzni nem tudom a szivembol, megse gondolok ra ...de egyedul megis a szivem erte vagyik. De ez nem helyes, nekunk mar reg befejezodott a kozos tortenetunk.  Egysohajtas utan kovettem Yutat es irany haza.

 Hazaerve a szuleim tart karokkal vartak. Csodalkoztam is , hogy nem dolgoznak. Kicsit feltem,hogy mi lesz ebbol. Egyutt vacsoraztunk es termeszetesen minden reszletre kivancsiak voltak . Yuta orommel meselt nekik, persze en is hozza szoltam. Aztan ez jott:

    -Orvendunk, hogy jol ereztetek magatokat... szoval van egy hirunk.- o jaj... elore felek.- Airi emlekszel arra a csoda szep, cuki kis etterembe amit lattal meg gyerek korodba es azt mondtad,hogy ott szeretned az eskuvodet?- bolintottam.- Na apadnak sikerult megbeszelnie a tulajjal az idopontot 1 honap mulva majus 19-en  eskuvo.- mondta ujjongva anyam.

En meg kopni nyelni nem tudtam... lattam,hogy Yuta is meglepodik de a ket meglepodes nem ugyan olyan teljesen.

    -Anya, nem hiszed,hogy megkellett volna beszeld velunk?- szoltam rajuk.

    -Ugyan lanyom,  anyad csak segiteni akart. A tanulmanyaid mellett es Yuta munkahelye mellett nehez volt ezt mind nektek megcsinalnotok. .

    -Nagyon szepen koszonjuk. Mar alig varom,hogy meglassam  a helyet  ahol mar gyemerkkorodban akartad .-fogta meg a kezem  Yuta.

Ramosolyogtam...de valojaban megijedtem,  tul kozelinek ereztemaz eskuvot... vagyis igazabol nem volt az, csak az egyik felem, nem akarta,hogy eljojjon o jaj...

Miyabi

Hogy tud ekkora pofaja lenni annak a csajnak... komolyan en nem ertem, hogy mit lat benne Matsumoto asszony, es Jun miert nem lesz mar ferfi es bontsa fel ezt a jegyesseget. , jo monjduk ertheto, hogy Airi is jegyese valakinek.,... o de komolyan mindketten annyira idiotak. 

    -Szerelemem ne idegeskejd, ok kell rajojjenek az utukra. -mondta Sathosi a hazunk nappalijanak a kanapejan ulve, en fel es ala jarkaltam. 

    -De annyira bakak... -mondtam.

    -Szerelmem...-fogta meg a kezem.- Minden rendben lesz,nem eri meg ezen idegeskedned. Inkabb gyere.

Huzott magara ...

   -He....-nevettunk.- Mit akarsz?

    -Nyugi, csak egy csokot.-mondta es megcsokolt.

Csokjatol beleremegtem, de termeszetesen szerettem edes ajkait amik azonnal varazsuk ala vettek. Mar epp a hajaba akartam turni amikor megszolalt a telefonja. Kicsit durciskodva felalltam rola es hagytam hadd vegye fel. Lattam szemebe is a morcossagot de nem ellenkezett. 

   -Halo?.... Miyabinal... Tessek? ... Mikor? ...Jo rendben, azonnal megyunk. Nem ugy tudom, hogy dolgozni vannak kulfoldon. Rendben  sietunk.

    -Mi tortent?-lattam, hogy ideges es aggodo tekintettel figyel a semmibe.

    -Junt...elutotte az auto.

Kikerekedett szemekkel neztem... 

    -Tessek? Mikor es hogy?

   -Sho nem tudott tobbet mondnai, hogy kb egy oraja a plaza korul. A szulei elvannak utazva , Shot hivtak fel a hazban. 

    -Jaj szegeny...oda kell mennunk.

   -Igen, gyere.-fogta meg a kezem. 

    -Varj, alljunk meg Airieknel szolnunk kell neki.

    -Nem gondolod,hogy ott lesz a mennyasszonya?

    -Es aztan... Airire lesz szuksege , tudnia kell.

Bolintott majd kocsiba ulve elis indultunk Airiek hazahoz, egy 15 perc utan.

    -Sajnalom de most nem mehet be. Mr Suzuki kivetelesen is kikototte , hogy ma senkit se engedjunk be, nincs latogatas.

    -De  nagyon fontos lenne... kerem...

     -Sajnalom,de nem .

    -Jaj....akkor atadna egy uzenetet de ugy,hogy  Airi szulei es Yuta se lassa meg? 

   -Hat...ohm...

    -Kerem nagyon szepen.

    -Rendben. Mi lenne az?-adta be a derekat. 

    -Junt elutotta az auto a kozponti korhazba vittek. 

    -Jaj...szegeny.Rendben atadom.

    -Koszonom. 

Ezzel indultunk is a korhazba,remelem Airi is jon utanunk.

Airi:

Az etteremet mutatta be edesanyam szavakban Yutanak amikor az egyik cseledlanyunk az olombe huppantott egy kis cetlit. Ami rajta allt megremisztett. Junt elutotte az auto. A kozponti korhazba van,Miyabiek most indultak oda. Allapota meg ismeretlen. Szivem osszeszorult es borzasztoan aggodtam, azonnal felalltam es szaladni kezdtem kifele.

    -Airi! Airi! Airi!

De nem erdekeltek az utanam hallatszodo kiabalasok, most a legfontosabb, hogy Jun jol legyen. Szaladtam, nem vettem el a kocsim, baka voltam... De mar vissza nem fordulok Annyira sajnalom Yuta... De egyszeruen nem tudom elfelejteni Junt, nem tudom elengedni ..en szeretem. Amint a kozpontba ertem kicsit nagyobb let a tomeg de sikerult atveregetnem magam rajta. Es ott alltam a korhaz elott. Mi van ha a szulei itt vannak? Vagy a mennyasszonya? Nem Airi ez most nem szamit, ne tantorodj most mar vissza. Beleptem az epuletbe

   -Elnezeset ma hoztak be Jun Matsumotot merre talalhatom? 

   -A harmadik emelet jobbra 13 szoba. 

   -Koszonom.

Es szaladtam is tovabb . Kikerultem a varotermet es beosontam a szobaba. Miyabinak kellett volna szoljak, de majd irok neki. Jun szobajaba nem volt senki,o ott fekudt az agyon, korulotte csipogtak a gepek. Feje bekotve , jobb karja eltorve. Remelem nem sulyos semmi...Odaleptem az agyhoz es megfogtam kezet.
     -Baka...mi a fenet  muveltel? Hol voltal? Mit csinaltal? Miert....miert kerultel ide.... Olyan baka vagy!... szeretlek.... ugy mentem ma utoljara  a partra, hogy elfelejtelek... de nem tudlak, annyira szeretlek, belevested magad a szivembe es onnan nem tudlak kitorolni... probalkoztam....de nem sikerul... te vagy az elso igaz szerelemem es te is maradsz. Sajnalom, hogy elhagytalak ... sajnalom... hogy nem kuzdok erted...de talan igy lesz a legjobb... nem akarok tobb fajdalmat okozni neked. Legyel boldog
Mire befejeztem mondani valom, meghallottam mennyasszonya hangjat.
    -Merre van Jun Matsumoto szobaja?
Francba...csokot leheltem Jun ajkara es azonnal ovatosan kiosontem. De a mennyasszonya nem volt a szoba kozelebe se... nem is lattam... a hatso kijarat fele vettem az iranyt. Epp mielott az ajton kileptem volna.
    -Airi...-megalltam a hang hallattan... es megfordultam.
    -Sho...
     -Bucsuzas nelkul  mesz el?
    -Sajnalom, en... hallottam a mennyasszonya hangjat, es senki sem lathat meg... 
    -Tudom, en hivtam el...hogy kitudja jonni.
     -Te?....Koszonom...varj... te tudtad, hogy ...en ott vagyok? 
      -Lattam  mikor bemesz, sajnalom....hallottam is amit mondtal...
     -Tessek? -lepodtem meg es elpirultam. - Kerlek ne mondd el Junnak. 
     -Nem fogom, viszont orultseg amit csinaltok.- lepett kozelebb hozzam es vegig simitott az arcomon.- megerdemlitek, hogy boldogok legyetek. 
     -Ez nekunk nem engedett... mar reg szetvaltak utjaink.
    -Airi...-nezett ram szomoruan.
     -Kerlek  kerj elnezest Miyabiektol, szolj hogy ittt voltam es koszonom a hirt. Majd szoljatok, hogy mi van vele.
Ezzel kileptem a sotetsegbe. A hazunknal kicsit tetovaztam belepni, De beleptem... mindneki a nappaliba ult. Apam duhos arcal nem nezett felem mikor beleptem, Yuta azonnal felallt es  hozzam sietett...anyam aggodva nezett.
    -Dragam mi tortent? 
     -Nagyon sajnalom.-hajoltam meg.- Miyabi beteg lett es nem tudtak reszleteket mondnai ezert azonnal odasiettem.- jaj Airi szegyeld magad, igy hazudsz.... de nem mondhattam el az igazat. 
Yuta felallitotta es ket keze koze fogta arcom.
    -Nem szegyeld magad, ilyen dologra neveltunk... egy vacsora kozepen elviharozni.- allt fel apam.- En megertem de telefon nem letezik kisasszony. Vagy akar szolni legalabb, de nem... te elrohantal  mit sem torodve Yutaval.
     -Uram...-allt elenk Yuta.- Kerem ne legyen tul szigoru a lanyhoz, ertheto, o mindig olyan meleg szivu , aggodo tipus...ezert szerettem bele... -olyan szelid tekintettel nezett ram, hogy ott helyben elsuppedtem volna... milyen szornyu ember vagy Airi.
     -Kerlek Yuta, ne vedd a laynom. Ilyen tiszteletlenseget kovetni... szobafogsag, sulin kivulsehova sem mehetsz meg probakra sem...es vendegek is akkor johetnek ide ha tudok rola, bekell jelenteni nalam... 
Ezzel megfordult es ott hagyott...megerdemlem.... 

33.resz Nyaralas

Szerelmi arnyek

33.resz Nyaralas

Jun:

Minden olyan siman ment, olyan jol...annyira boldog voltam. Annak ellenere hogy bennem elt Sho kerdes,hogy akkor most mi lesz, megis boldog voltam. Nem is tudtam megadni neki a valaszt. Nem hazudhatok atgondoltam...nagyon...de semmire sem  jutottam...vagyis csakis arra,hogy toroljuk az eljegyzest,eskuvot es szakitunk a mostani kapcsolatunkkal , majd ujra osszejovunk. Ez lenne nem... a legalkalmasabb , legpraktikusabb amit tehetunk nem...? Boldogok kell legyunk...nincs mas ut nem tudunk egymas nelkul elni. Bar ekkor meg nem tudtam,hogy az en boldogsagom masnak a szenvedese ... mast az oruletbe fog kergetni. 
     -Nagyon jo volt a fellepes fiuk! Gratulalok orjongott a kozonseg.-mondta Haruka amint az oltozokbe ertunk.
     -Koszonjuk.-mondta Satoshi.
    -Kulonosen te Jun...fulig ert a mosolyod...minden beleadtal....
    -Koszonom. Igen.-mondtam meghajolva majd a kanapera ultem.
     -Mi ez a nagy orom?
     -Ah...semmi  csak orulok ennek a fellepesnek.
Ha elmondanm  Harukanak valoszinuleg leoktatna,aztan elmondana ,hogy ezt nem lehet...sot talan meg Mr Suzukinak is,amivel egyelore varnunk kell. 

Airi:

A lanyok ott vartak  mar keszen az oltozobe...
    -Te meg miert kestel?-kerdezte Maimi.
    -Ne haragudjatok...a lift megallt...es....
    - Es?...miert mosolyogsz igy?-Saiki kerdoen felvonta szemoldoket.
   -Hat...nem egyedul voltam  a liftbe....-mondtam,mikozben sminkeltek...
    -Akkor, kivel?
    -Jun-al...-mondtam ki.
     -Junnal?!-lepodott meg Miami.
     -Aha...-mondtam.
    -Es mi tortent?
    -Hat beszelgettunk.... rosszul lettem...es megcsokoltuk egymast.
    -Tessek?!-4 lany allt velme szembe , mind a negy lany meglepve attol amit mondtam.
     -Igen...
     -Es most?-kerdezte Chisato.
     -Most....nem tudom... 
     -O! Dehogy nem...-paskolta meg vallam Maimi.
  Talan tenyleg tudtam mit akarok, mit kell tennem....csak nehez volt beismernem...mert  szornyen fajt,hogy valakinek fajdalmat kell okozzak. Amint kesz voltam mar  probaltunk is... eleg konnyen mentek a probak.... es nem is hibaztunk annyit...hirtelen mintha minden megvaltozott volna... a nezetem a vilaggal szembe, minden...mintha a regi lettem volna de megis valahogy maskepp... A probak utan epp beultem a kocsiba amikor csorgott a telefonom.... 
     -Halo?
     -Szia edesem en vagyok.-Yuta hangja hallatszodott a vonal  tulso oldalan.
     -Szia...-nem volta valami lelekesseg.
     -Minden rendben?
      -Igen...-hazudtam.- Miert hivtal?
     -Ma este otthon leszek.
     -Tessek?!-lepodtem meg.-Nem  ugy volt hogy meg egy het.
    -De,de hamarabb  vegeztem...igy hamarabb elmehetunk a nyaralasunkra. 
      -Oh....-ismet ez a lelkesseg...
     -Nem orulsz?
 Most....mit kellene mondjak.
       -Airi, edesem....megigerted hogy velem nyarlasz te hoztad fel, azt mondta,hogy elakarod... 
     -Tudom tudom...-szoltam kozbe.- Rendben...akkor este talalkoztunk.
Es ezzel le is raktam... 
     -Ah!!!!!Aish....nem hiszem el...
Doltem a kormanynak... most mi tegyek....elmejunk nyaralni, es utana torjem ossze a szivet... de idiota vagyok...nem tudok nemet mondani.... miert?!  
Az elkovetkezo nehany ora hamar letelt. Es mit csinaltam...megfutamodtam....a szuleimnek hazudtam es azt mondtam barmennyire is szeretnem koszonteni Yuta-t, faj a fejem es aludni mejek. Kivalo! Mintha egyszer nem kellene szembe nezzek vele. Hallottam amikor megjottek,nem  aludtam...hallottam ahogy kozeledik valaki,bekopog....bejon a szobaba besupped az agy, valaki vegig simit arcomon,majd megpuszilja homlokom:
      -Nagyon hianyoztal!-mondta az a valaki.
Persze tudtam ki az...Yuta, nem maradt bent , nem fekudt mellem egyedul hagyott. Talan erzi,hogy valami nincs rendben? 
Elvesztettem idoerzekem, reggel...bocsanat delbe keltem fel...na jo ezt nem akartam....most tenyleg elhiszik hogy volt valami bajom. De egy dolog kiment a fejembe...a suli....Felpattantam az agybol , kapkodva feloltoztem es leszaladtam ..lent az elso szemely akibe beleutkoztem, nem mas volt mint Yuta...
   -Edesem jol vagy?-tette kezem a homlokomra.
    -Igen, mar elmult a fej fajas....
    -Fej fajas? 
    -Igen tudod tegnap azert nem vartalak mert....
    -Megertem. -nezett ram nagy mosollyal.-Aggodtam erted, bement hozzad es nem neztel ki valami jol...lazad is volt.
    -Lazam?-na jo....most almodok?
   -Igen...talan rosszat almodhattal, mozogtal es neha nyoszorogtel  is...
    -Tenyleg?
Nem jutott semmi az eszembe.... nem emlekszem mit almodtam,nem emlekszem,hogy apoltak  volna... akkor tenyleg este nem ereztem  volna jol magam? Vagy ez egy alom... egy alom volt minden eddig tortent...Jun-al a csok....akkor meg sem tortent....
    -Ne aggodj, edesanyad felhivta a sulit nem mesz ma suliba es elhallasszuk  a nyaralast.
    -Mi?
     -Beteg vagy... 
    -Yuta?-allitottam meg.
    -Tessek?-nezett ram.
     -1 hettel hamarabb jottel haza?
     -Igen,de hisz ezt tegnap megbeszeltuk amikor felhivtalak.-nevette el magat.
Szoval akkor talan nem volt alom minden....a csok....
     -Ne haragudj...-kezdtem elszaladni...
A suli nehany percre volt tolunk,ebben az esetben jol jott. Epp ebed ido volt felsiettem a sracokhoz...ott voltak,mindenki meglepodve tekintett ram....de ami meg rosszabb volt... nem messze toluk Jun es mennyasszonya epp csokoloztak...azt hittem nem fog ennyire  fajni...de megis faj. Ereztem  ahogy a  torkomat a konnyek mardossak...ugyan akkor a legjobban az fajt,hogy hazudott ...tenyleg nem lehetunk egyutt...
Nem tudom mi volt velem...ossze voltam  zavarodva... latni akartam, de  ugyanakkor nem tudtam  rendesen gondolkozni. Es a latvany  ,az igazsag fajt...Nem is figyeltek ram.... eszre sem vettek,hogy ott vagyok...szoval csak siman ahol bejottem ott el is mentem.
A francba....mi van veled Airi?! Vegul hazamentem....a legjobb ha pihenek egy kicsit... visszaterve Yuta karjaiba zart....Adok egy eselyt....
     -Yuta...
    -Tessek?
     -Pakoljunk es induljunk.-meglepodott szavaimon. 
     -De...
      -Kerlek....szuksegem van egy nyaralasra...-neztem ra mosolyogva, de ez a mosoly hamis volt...
Sohajtot egyet vegul  beleegyezett. Igy mar nem is volt mit tennunk, felszaladtam a szobamba es pakolni kezdtem, nem erdekelt semmi ami itt volt....nem erdekelt Jun, legyen boldog ahogy akar, de engem felejtsen el. Fogalma sem volt mi van velem, egyik percbe boldog vagyok, masik percbe meg duhos...nem tudtam mit akarok. Egyszeruen ossze voltam zavarva, bennem az erzesek csak ugy kavarogtak, tudtam hogy szeretem Junt, es sosem fogom elelejteni, de nagyon faj amit tett velem, nem ertem mit akart....nem ertem en mit akarok...huh...kell egy kikapcsolodas. Felhivtam Momokot es szoltam hogy elutazunk es ne keressen senki, pihenesre van szuksegem, mert teljesen osszezavarodtam es nem tudom mit akarok. Vegul beszalltunk a kocsiba es elindultunk. Ishigaki volt az uticelunk, tenger part, lazulas...napsutes.....es egy srac akit egy bizonyos szempontbol megcsaltam... Huh....ez nehez.Az ut repulovel 3 ora es 25 perc, de velemenyem szerint megeri, egy fahazat bereltunk ki nem messze a parttol, a kilatas csodalatos volt. Vegul azert valtosztattuk meg a dontesunket es nem Kyota varosaba, a szuleim nyaralojaba mentunk, mivel ugy dontottuk hogy az elso nyaralsunk inkabb valami ismeretlenebb helyen lesz, bena indok tudom....

 Yuta kipakolt a kocsibol en meg korbe neztem a hazba. A benti ter tagas volt es kellemes a fa illat aradozott. A nappaliba leptem be eloszor a jobb felen egy barnas szinu kanape, egy kis asztal es ezek elott egy kandalo felette a tv. Erdekes kombinacio, kisebb nagyobb diszek is logtak, virritottak   Bal felen talalhato a konyha. Igazabol csak egy kis pult valasztotta el a nappalitol. Szinten a fa dominalt, mit is mondok, hisz fahaz volt. Nem nagyon volt tagas, de kellemesnek tunt az is. Aztan  a konyha mellett egy lepcso tekeredett fel , elindultam fele. Felerve harom ajtot talaltam. Benyitottam az elsobe furdo, ez mar kicsit tagasabb volt, mint a konyha, de nem zavart kulonosebb keppen, miert zavarna. A masodik ajtoban egy szoba volt, piros agynemuvel, francia aggyal, igen elegt agas ter volt ott bent, egy kisebb tv is viritott a gardrobb melletti szekrenyen, amely az ajto mellett talalhato. Egy ajto a furdobe nyitott, es az agy ket oldalan kis ejjeli szekrenyek . Az utolso ajto ami a lepcsotol a legtavolabb volt be volt zarva. 
    -Ne...-szolalt meg hirtelen Yuta hatam mogul, kicsit megszeppenve.- Ne haragudj, a tulajok mondtak,hogy abba a szobaba nem mehetunk be,valami raktar fele szoba van ott, nem tudom.
    -Ertem. 
   -Gyere lepakoltam a szobaba, oltozz nyugodtan at szerintem korbe nezhetnenk a szigeten.
    -Rendben.-elmosolyodtam. Szerettem volna ha tenyleg boldog vagyok, de egyelore nem voltam valami vidan, de megprobaltam mindent. 
Az itteni lakosok nagyon kedvesek voltak,  megkinaltak mindenfele etellel a piacon, es igen... nagyon sokan kerdeztek az eskuvot. Aranyosak voltak. A tengerpart meg egyszeruen csodalatos ahogy a nap megcsillogtatta  a viz tukret,az emberek mosollyal hajoztak a vizen, a gyerekke a homokba szaladtak mezitlab, a szerelmesparok a homokba ultek es figyeltek a tengert. 
  -Elkepeszto mi?
   -Az...-mondtam.
     -Orulok,hogy tetszik, mindent megakarok adni neked, hogy boldog legy. - fordult felem Yuta.
      -Elhiszem, koszonom.- ezzel lassan kozeledett felem es megcsokolt.
Ez a helyes Airi, ez a helyes. A nap vegere hulla faradtan doltunk az agyba. Yuta mellkasara fekudtem, valamiert megnyugodtam, olyan biztonsagba ereztem magam,es megnyugodtam.
      -Faraszto egy nap volt. Keszitek valami tukortojast mit szolsz, es felhozom....?
     -Ne, ne menj el.-oleltem szorosan magamhoz.  - Igy olyan jo , kellemes.
      -Rendben.-mosolyodott el es olelt at szorosan.
Ennyi, csak arra emlekszem ezutan hogy elaludtam . Reggel Yuta nem volt mellettem, meg en ugyanabba a ruhaba mint az este. Eloszor elmentem a furdobe elkeszulni, es atoltozni, majd lementem.Senki se volt ott. Kinyitottam az ajtot es egy idosebb no jott velem szembe.
    -Jo reggelt!-koszontem.
    -Jo reggelt!- koszont eleg morgosan.
Aztan felrelokott es bement a hazba. Korul neztem, az udvaron egy hatalmas fa volt, annak arnyekaba allt Yuta epp telefonon beszelt.
     -Nem erdekel ...valahogy oldjatok meg. Szia.
     -Minden rendben?-szolaltam meg, felszokkent, nem varta hangom.
     -Persze, egy kis gubanc a cegnel, de minden rendben. Jol aludtal?
    -Igen.
    -Arra gondoltam,hogy elmehetnenk lubickolni. Mit szolsz?
    -Benne vagyok. - olyan felszabadultan kelltem fel ma, ugy ereztem egy jo napnak nezunk elebe.

Jun:

A cegnel tobbet nem talalkoztam aznap Airivel, pedig akartam latni, akartam latni csodas mosolyat, elkepeszto mosolyat bocsanat, torekeny testet, es agy hangjat hallani. De sajnos ez nem teljesedett be. Masnap Airi nem jott suliba, aggodtam erte, hivtam de a mobilja kikapcsolva volt. Momoko es Miyabi nem tudtak semmit, ok is hivtak Airit de nem vette fel. Mi lehet veled szerelmem? Ebed idoben nagy meglepetesemre a majom vart .

     -Jun!-pattant a nyakamba.

     -Mi a fenet keresel itt?-loktem el magamtol, es mentem arebb.

     -Nem latszik, meglatogatlak... gondoltam ebedelhetnenk egyutt.

     -De hisz most iskolaba vagyok... 

     -Te butus, hat ezt tudom, en is itt fogok veletek enni.-mondta es orommel korbe nezett.

 Mit mondjak mindenki repdesett az oromtol.

      -Kosz en ebbol nem kerek.-szolalt meg Miyabi es leakart menni.

     -Miyabi...-allitotta le Momoko.

Valamit sugdoloztak majd megallt a lepcso elott Miyami de nem mozdult.

     -Tudod, Jun arra gondoltam elkezdhetnenk az eskuvoi elokeszuleteket, etelek, etterem, ruha, jaj annyi minden van...-mondta izgatottan.

     -Igen, errol beszelnunk kell...

De a mondatom nem tudtam befejezni, a hulye majom megcsokolt. Es nem akarta elengedni... 

     -Airi....-hallottam meg egyszer csak halkan Miyabi hangjat.

Ellkotem magamtol a majmot , de mar nem volt ott... leneztem, epp az ajton futott ki.

   -Airi!-szolitottam meg de semmi....

Mire kiszaladtam nem volt ott. Francba! .... nem erdekelt a majom, sem a suli csak a kocsimba szalltam es indultam utana...de sehol sem lattam az utcan...igy nem maradtmas valasztasom , mint hogy a hazahoz menjek. Amint befordultam egy cseled jott ki es allitott meg.

     -Uram kerem, hagyja el a teruletet, ha meglassa Mr Suzuki...

     -Engem most ez egyaltaln nem erdekel, Airivel akarok beszelni.-pattantam ki a kocsibol.

     -Uram alljon meg!-de nem tudott megallitani.- Uram, Airi kisasszony nincs itt.

Hirtelen alltam meg, nem jott haza, akkor vajon hol van...

   -Megkell keressem...-indultam vissza a kocsihoz, mar epp kinyitottam az ajtot amikor...

   -Uram, Airi kisasszon elutazott a volegenyevel egy olyan 10 perce hagytak el a hazat.

Elutazott a volegenyevel.... elutazott ez a mondat kerekedett a gondolataim kozott.... beultem a kocsikba megkoszontem mindent es kihajtottam ... Mi elutazott Yutaval? De miert ? Hogyan.... francba  mit tettem....

Airi:

Leerve a partra csodas volt... hulyultunk, nevettunk, usztunk, sutettuk a hasunkat a napon. Elkepszto volt , hogy mennyire jol ereztem magam. Elfelejtettem minden gondom... Egyszer beloktem a vizbe Yutat majd elszaladtam tole...

    -Na meg allj!-allott fel es szaladott utanam.

Persze utol ert, es elkapva a foldre estunk... nevetve mondtam hogy ne... hagyjon... majd csikizni kezdett en meg fulladt rohogesbe kezdtem. Vegul egy csokkal zartuk a hulyeskedest. Masnap korbe neztunk a varosban, minden fele hulye cuccot felvettunk a mi a kiarusitasoknal volt es nevettunk egymason. Egy kis ajandekot is vettunk a csaladnak, es magunknak is emlekebe vegul egy kep, ket kep es sok kep ami mind emlek marad. Annyit nevettunk, es jatszottunk, majdnem gyerekek voltunk ujra, hulyultunk, buliztunk, kidomboltunk magunkat , mint a tinik... azt hiszem...Yuta eltudta feledni velem a problemakat es ezert mindig is halas leszek neki.Egy csodas hetveget toltettunk itt....es ennel jobban nemis ereztem majdnem soha mint most. Annyi csodas emleket toltottunk egyutt, tenyleg ugy ereztem van esely, meg mindig van esely, hogy elfelejtsem Junt...higgyek a fejemnek amit egy mondja? Hinni akarok... 

Jun:

El sem hittem....egy egesz hetvege ugy telt el , hogy en a szobamba voltam es tortem magam... tortem magam, mert nem tudtam elhinni, hogy ismet odakerultunk, hogy eltavolodtunk egymastol. Mi a francot tehetnek? Magyarazzammeg... azt kellene de vajon hinne nekem, ugy erzem nem...a hulye majom megint erlont mindent, nem is fogadtam a hetvegen. Vajon Airi jol szorakozott az utazason? Vajon mi tortent kozottuk... belesajdult a szivem, ugy ereztem kette otrik mikor arra gondoltam, hogy Yuta karjaiba tartja szerelmem... Mi tenyleg nem lehetunk egyutt? Vasarnap ebed utan valahogy kifeszkelodtem az agybol, es elindultamegy setara, talan jot tenne... a varosban bolyongtam, nem figyelve majdnem semmire. Bar lehet ez nem volt a legjobb otlet leleptem az utra, es ekkor...nagy duda szo es... pufffff.....minden sotet lett.