28.resz Megvedem amii az enyem?!

28.resz Megvedem ami az enyem?!

Airi:

Barmennyire is probaltam megallitani, nem sikerut arra eszmeltelm fel hogy a Matsumoto haza nappalijaba allok Jun , novere es edesanyja velunk szembe alltak megleppetten. Apam szemem mindent elarult,hogy mennyire duhos...  
   -On meg mi a fenet keres itt?-csattant fel Miss Matsumoto.
   -Hogy meri...hogy meri a fiat a cegunkhoz kuldeni, es aztan elhitetni velunk,hogy csak egyuttesbe akar jatszani es aztan...aztan meg , felvesszuk es mindnet kiszed belolunk, nagyon teved ha azt hiszed hagyom ezt;.
   -Mi a fenerol beszelsz Suzuki?-kerdezte Matusmoto asszony.
   -A! Pontosan tudja mirol beszelek.-mondta.
   -Fiam!-kialtot.
Jun osszerezzent de ele allt :
  -A fiukkal karaokeztunk, amikor Airi-ek managere meghallottt es feljanlott , hogy egy egyuttesbe jatszodjunk.
Hirtelen Matsumoto asszoyn arcarol, minden duh eltunt : 
  -Nekem nincs semmi ellenvetesem.-mondta.- Nagyon jo ha koveti almat. Bar ha meg azt is jelenti,hogy az on mocsokos cegenel kell dolgozzon. 
  -Most csak hittesse, el velem ... ugy is tudom az igazat es nem fogok beleegyezni.
   -Apa...-alltam ele.
   -Hagyd kislanyom, most el kell intezzek valamit.-mondta felre lokve.
   -Nem apa, mert ezt nem hagyom.
   -Tessek?!-formedt ram. 
  -Nem hagyom ,hogy bantasd azt ami a enyem..!-kialtottam.
De rogotn a szamra tettema kezem. Matsumoto asszony meglepodott, ahogy apam is. Megumi elmosolyodott, es Jun arcan egy kajan vigyor jelent meg.
   -Hogy erted ezt?-kerdezte apam mergesen. 
   -Hat....ugy ertve....Haruna ha talalta biztos jok, es biztos nem nyomozni akarnak. Sot apa, en fogok rajuk vi...figyelni, meg a csajok. Annyira fogunk figyelni,hogy nem fog idoejuk lenni, hogy nyomozzanak...-porbaltam kimagyarazni magam.
    -Nem... -mondta.
   -De apa, megbizol bennem, par honap mulva Yuta feleseg leszek es...-de ekkor Megumi kozbe szolt. 
  -Varj te is mashoz mesz ferjhez?-kerdezte.
   -Igen...-neztem Jun-ra aki meg mindig vigyorgott.
 Tudtam, hogy a nemregi mondatomat nehez lesz vele elfelejtetni es evvel fog piszklani... fenebe Airi! Miert nem gondolkozol mielott beszelnel...Es ennyi az egeszrol,hogy felejtsd mar el Junt.
   -Szoval...-folytattam.- Mas felesege leszek, nem lesz semmi kozottunk.-mondtam.
    -Rendben, de meg akkor is targyalni akarok Miss Matsumoto. -mondta apam .
Matsumoto asszony es apam elmentek igy csak harman maradtunk. Nem mertem Jun szemebe nezni, felvettem a rideg arcot : 
   -Na most mindketten leultok es elmeselitek nekem, mi is tortent.-mondta szigoruan Megumi.
   -Noverkem, nem parancsolhatsz....-mondta Jun.
   -Most...ulj le...-mondta es szemebe meg nem latott ijeszto arc latszodott. 
Leultunk en sokkal tavolabb ultm Jun-tol :
   -Egyszeruen eltunt...-mutatott ram Jun.
   -Hogy ertve?-kerdezte.
   -Elmentem... itt hagytam mindent.-mondtam.
   -De miert?-kerdezte.
   -Valamiert...-neztem el es karba tettem a kezem.
   -Nekem sem mondta el. Aztan masfelev elteltevel visszajott. Es kiderult,hogy van egy uj baratja, es nem reg hogy meghazasodik is.-mondta Jun kicsit felfuvalkodva.
   -De te mit tettel? Te sem tetlenkedtel...-mondtam visszavagva, ugyan olyan hangnembe.
   -De en nem tuntem el masfelevre...-mondta.
   -De ugy latszik nem csak en felejtettem el valakit...-mondtam.
   -O! Kerlek ne jojj ezzel a dumaval, az elobb mindenki szmetanuja volt,hogy tulajdonodnak tartasz engem, szoval ne hidd hogy ezek utan elhiszem ,hogy mar nem erzel irantam semmit.-mondta.
Na jo ebbol nem volt kiut...
   -Jo... rendben a tulajdonomnak mondtalak, de csak hogy tudd, az emberek nem dolgok, szoval rossz indulatbol mondtam...-probaltam kimenni ebbol a helyzetbol.
   -De te megis megtetedd - felallt es hozza rantott. 
Eros karjai a derekam kore voltak fonva , nem tudtam kiszabadulni. Kozel volt, kozelebb mint hittem volna, lelegete hideg volt, illatta edeskes, ami hianyzott nekem. 
   -Ismet apaddal szembe szalltal miattam, koszonom...-mondta.- Nem is tudom,hogy hallaljam meg.
Homlokaink osszeertek, de en nem akartam megcsokolni, de megis....nem Airi megigerted Yuta-nak hogy elfelejted,hogy megprobalod elefelejteni , es igy is lesz...
   -Eressz el!-loktem el magamtol.
Es sikerult... 
   -Elmentem...-mondtam.
Es mar tartottam is ki... Jun....te szemet... ezt a akrtad elerni....szemet...szemet....szemet.... Epp a kiertem az ajton amikor valakibe beleutkoztem : 
  -Te meg mit keresel itt?- Saiki volt ott Jun mennyasszonya.
   -Apam jott ide beszelni akart Matsumot aszonnyal...-mondtam.- En csak elkisertem...
Es mar mentem is volna , de utanba allt : 
  -Most nagyon figyelj, nem erdekel,hogy apad a vilag egyik legjobb cegenek fonoke, nem erdekel, hogy hires vagy, nem erdekel smemi ami miatt megtudnal allitani, vagy ami vagy. de tartsd magad tavol Jun-tolvagy eskuszom nem allok jot magamon.
   -Ne felj nem akarok semmit Jun-tol.-mondtam.
Ezzel ott hagytam egyedul. Gyalog indultam el, bar a sofor megkerte,hogy varjak es akkor haza visz az apammal, de ki kellett tisztitsam a fejem. De ostoba vagyok komolyan .... nem hiszem el hogy kimondta, ki tulajdonitottam magamank Jun-t, de nem nem fogok engedni, megigertem Yuta-nak es Maimi-nek igaza van, adhatnek neki egy eselyt, es fogok is. Kitudja egy kis ido eteleteve talan elfelejtem Jun-t es talan sokkal jobban fogom szeretni Yuta-t, mint valaha Jun szerettem. Talan napokba telik.....hetekbe....honapokba....evekbe....sssssssssssssssszzzzzz, jo gondolat, jo biztatas, mit ne mondjak . A sotetseg mindent elnyelt, es a vaors kihaltnak tunt. Egy-egy ember, auto lepett fel csak a sotet utcakon. 
   -Nezzetek csak...
   -Hello cica...
Jelent meg egy reszeg csapat. Kiakartam kerulni, oket de elem alltak. 
   -Engedjetek el.-mondtam.
   -Nezd a cicuska tud karmolni.- loktem el magamtol az egyiket.
De tul sokan voltak.
   -Na ide figyelj, kis cica...-mondta az egyik es lelokott a foldre.
A konyokom megvagodott egy uveg szilankba es ott fekudtem. Feltem, most mar feltem, egyedul voltam es nem volt senki a hataron aki seigtene.... hiaba kialtnek , nem biztos meghallana valaki. az egyik lovaglo ulesben ram ult , kezdte kigomoblni kabatom... Ficankoltam, de nem sikerult semmit sem elernem : 
  -Szorakozzunk!-mondta aki rajtam volt.
   -Ne!Eresszen el!-most mar sirtam, mindent elakartam erni,hogy ez a zalak ne erjen hozzma.
A tobbiek csak nevettek,e s volt amleyik filmezett. a konnyeim csak ugy potyogtak... 
   -Ne kerem....-mondtam zokogva.
  -Sssss... elvezni fogod.-mondta.
   -Szeretlek Jun es Yuta teged is...
Es mar a polomnal jart amikor...Egy auto fenye gyorsan kozeledett felenk. Lefekezett, a reflektor fenyetol nem lattam semmit, majd valaki a rajtam ulo embernek tamadott, a tobbiek is ratamadtak. Probaltam osszeszedni magam es eltakartam magam, nem alltam fel csak osszekuporogtam. Ez a titokatos srac verekedett mind az egesszel . Bar o is kapott egy ket utest. Majd a vegen az egesz tamadom, eroszakolom elfutott. Felem kozeledett ez a srac, eloszor megijedtem, majd kezet nyujtotta, meg mindig a fenytol nem lattam, de elfogadtam kezem. Amikor felalltam akkor lattam meg... Yuta.... Mosolygo arccal ramadta kabatjat majd olelesre tarta karjait amibe en boldogan mentem.
   -Annyira feltem...-mondtam.
   -Ssssss....nyugodj meg, most mar itt vagyok.-mondta.- De nem ertem, miert egyedul vagy, hisz apaddal jottel el.
   -Igen de ... ott maradt...-mondta.
   -Hol?-kerdezte.
   -Majd mindent elmeselek, de kerlek most menjunk innen.-mondtam.
Ezt is tettunk, beultem az autojaba es mar indultunk is volna , amikor eszre vettea sebem a konyokomon.
   -Varj...-tepett le ingjebol egy darabot es bekototte.
   -De ...-de kozbe szolt.
   -Nem tesz semmit.-mondta es megcsokolt.
Yuta...annyira kedves, meg most is itt volt nekem ... es Jun... bar tavol voltam tole, Yuta-tol meg tavolabb voltam... jo ez nem jo erv, de most nem tudok gondolkozni, tulsagosan faj mind az ami tortent.
   -Honna tudta ,hogy hol vagyok?-kerdeztem, amutan kicsit megnyugodtam.
   -A szerelem nagy hatalom.-mondta nevetve.
En is elhalvanyultan nevettem, de amikor ezt eszre vette, komolyra fordult arca :
   -Aggodtam es ezen az uton rovidebb volt, ekkor meglattam,hogy egy lanyt eroszakolnak...
   -Szoval nem is tudta hogy en vagyok?-kerdeztem.
   -Nem..., de amint kozeledtem meglattalak,hogy te vagy es merges lettem.
   -Koszonom szerelmem.-mondtam.
    -Nem kell megkoszonnod, csak azt sajnalom,hogy majdnem elkestem.-mondta.
   -Majdnem...-mondtam es megerintettem kezet, ami megszorult.
Amint megerintettem, ellazult, a jobb kezet elengedt a kormanyrol es megfogta kezem.Haza erve felmentunk a szobamba, apam meg  enme rt haza, vajon mit beszelhetnek. ahogy bereertem szobamba elmeseltem mindent, es csodak csodajara Yuta nagyon nyugodtan fogadta :
   -Eleg nyugodtan fogadod?-kerdeztem ra.
   -Csak munka, a munka nem art, senkinek bizom benned, es bizom elfelejted,hogy elakarod felejetni. -mondta mosolyogva es atolelt.
Ezutan elementem lezuhanyozni, de tudtam,hogy a szegyent, a gyalazatot nehezen fogom, de egyszer csak elfelejtem nem?.... Remelem....

Jun:

Annyira, de annyira orultem, amikor Airi a tulajdonanak mondott. Nem kellett mas ,hogy tudjam szeret meg, ugyan ugy szeret mint en ot. Hiaba akarta ki magyarazni magat.... en tudom.

   - Talan el kellett volna menejk.-mondta Megumi.

   -Nem a te hibad, hogy elment.-mondtam.

   -Jun....-halottam meg, idegesito mennyaszonyom hangjat.

   -Te meg mit ekresel itt?-kerdeztem egyhangon.

   -Nem latogathatom meg a volegenyem...

   -O...a te mennyasszonyod?-csodalkozott Megumi.

   -A! Sogornom...-ment atolelni mint egy plaza cica a noveremet.- Orulok,hogy talalkozhattunk.

   -En...nem...-nem is rejtette, Megumi az undorat.- flementem, majd gyere fel beszelnunk kell.

   -Mit akarsZ?-kerdeztem Saiki-tol.

   -Csak meglatogattalak.-mondta.

   -Koszonom, mar mehetsz is.-mondtam.

   -De csak most jottem.-mondta.

   -Sajnalom, de fontosat kell megbeszelejm anyammal.-mondtam es ezzel mar kifele loktem.

   -Rendben, akkor meg beszelunk...-mondta.

   -Menj mar ....majom...-loktem ki az ajton.

Mar egy jo ideje beszelgethettek Airi apja es az anyam. A sorsunkrol, gondolom, de furcsaltam,hogy anyam eleg gyorsan visszarebbent a nyugalmas sitlusaban , amiutan megtudta.  Egy ido utan vegre megjelent Airi apja, felalltam, o velem szembe megallt :

   -A lanyomert teszem, mert meg egyszer nem akarom elvesziteni...-mondta.- De egy rossz mozdulat es repultel.-mondta.

Bolintottam es elbucsusztam. Utana bementem a dolgozo szobaba ahol anyam volt.

   -Fiam, hadd gratulaljak.-mondta es olelesre tarta karjait.

   -Varj mi...?-hatraltam.

   -Mi, nem szabad gratulaljak,hogy a fiam es a baratai egyuttest nyitottak.-mondta.

   -Mit akarsz valojaban venbanya?-kerdeztem.

   -Azt amire valojaban gyanakodott Airi edesapja.... 

10.resz Igazi erzesek

A tenger felhomalya

10.resz Igazi erzesek

Jin:

Untam a munkam... nem tehettem mast mint annak ellenere is elvegezni. Ha az ember egy hires model aki dus gazdag akkor mindenki a nyakan log a penzeert. Ekkor mindig azt hittem hogy minden ember egyforma, es mindenkinek a penz fontos, persze a baratimat nem igy gondoltam de nekik is szukseguk volt a penzre, es oket is az iranyitotta. Szoval... azt hittem minden ember ilyen, nagyra vagyo, pontosabban penzre vagyo... de amikor megismerkedtem Mao-val raebresztett hogy vannak kivetelek. Bar arva es szegeny , nem vagyik a penzre.... ezert is tetszik nekem, olyan mas, minta tobbi lany... Es ennek orultem a legjobban, kuzd azert hogy elerje celjait es mindent megtesz ennek erdekeben. Ha ragondolok akkor mindig mosolyra fakad arcom , annyira hianyzik pedig csak 1 hete valltunk el. De nekem ez az egy het  is eveknek tunt. Probaltam hivni de mindig amikor odaertem valamiert megfutamodtam, es nem tudom miert. 
Most is munkaba vagyok, szunet van es en az epulet tetejen vagyok, hatra dolve es nezve az eget. Nem tudom egyszereun kiverni a fejembol. Bevesodott a szivembe ,a fejembe es a testembe is. Az a csok ami elcsattant olyan varazsos volt...annyira szeretnem ha a baratnom lenne, nem ha tudnam hogy annyira szeret mint en ot. 
  -Mit csinalsz haver?-jelent meg Eiki.
  -Gondolkozok.-mondtam.
  -Azon a lanyon?-kerdezte.
  -Szerinted...-ultem fel.
  -Jaj, haver mar 1 hete mind rajta gondolkozol, mintha nem lennel itt, nem lenne egyszerubb ha elmennel meglatogatni?-kerdezte.
  -Tudod hogy nem tudok, es azt se tudom hol lakik. Meg apamnak megigertem hogy ot latogatom meg eloszor e munka utan.-mondtam.
  -Es akkor?-kerdezte.
  -Akkor....egyszeruen nem tudom elfeljteni. -mondtam.
  -Szerelmes vagy. Tudjuk, mind tudjuk.-mndta.- Ilynekor egyet tehetsz...
  -Es mi lenne az ?-kerdeztem.
  -Kovesd a szived.-mondta ezzel felallt. - Vigyazz mindjart vege a szunetnek.
  -Rendben...-de ekkor felvilagosultam.- Varj! Aztmondta ,hogy szerelmes vagyok?-kerdeztem.
Elmoslyodott, majd visszafordult hozzam, kezet vallamra tette  :
  -Hidd el, hvaer hogy az vagy.- ezzel ott hagyott.
En meg mint egy orult, neveteni kezdtem es hatra doltem ujra es csak nevettem. Ha ezt valaki latta ,volna komolyan azt mondja ,hogy Jin Akaniashi megorult es cimlapra kerul, de csak en voltam itt es boldog voltam , ez az erzes tenleg olyan csodas mint mondjak. 

Mao:

Reggel Shun az autonak dolve vart engem. Ahogy meglatott karjaiba zart. Ez az erzes tenleg olyan csodas mint mondjak. Es most hogy tudom, ugyan azt visszonozza Shun is. Egy dolog volt amit talan most megbantam... igazabol nem tudom felem megbanta es felem nem. Azt ,hogy nem Shun-al volt az elso csokom, hogy a tegnapi varazsos csok nem az elso csokom volt. De mivel ugy ereztem hogy ket reszre szakadok, az egyik amelyik Shunt szereti a masik amelyik Jin-t igy kavarodtak bennem az erzesek. Hiaba gondoltam,hogy mar nem szeretem Jin-t . Egesz este ezen ragodtam es ra kellett jonnom , hogy igen szeretem meg ot .... Valojaban mindig is valamit ereztem iranta is , hisz annyira kedvesvolt , es annyira oszinte, mindent megadott nekem es amikor tancoltunk valami olyant ereztem ami .... ami... mas volt.... Shun-al az az enem jelenik meg amelyik, csendes, rendes, kedves es nem akar bajba kerulni , meg hasonlo... de Jin-el az ellentet, Jin-el amikor vagyok akkor ugy erzem felszabadultam es olykor rossz lehetek.... igy volt a tancnal is meg sosem tancoltam ugy... Ket ellentetem harcol egymassal. Egyszer ugy is dontenem kell, kozottuk hiaba fogadtam el most , hogy Shun baratnoje legyek. Bar ez most onzonek fog hallatszani, de legalabb ha nem fogadnak el Shun szulei akkor lesz kihez menjek hogy sirjak....Varj mi?! Mao?! Ez nem te vagy, ket srac ezt hozta ki beloled, hogy mondhattnak ilyent, biztos kuzdene Shun ertunk... hiszek benne, bizom benne. 
  -Mao... ugy orulunk hogy ujra itt vagy velunk....-jelent meg a harom liba.
  -En is...-mondtam egyhangon.
  -Hallottuk megismerted Jin Akanishit...-mutatott egy magazint melynek cimlapjan Jin volt egy ingben es egy farmerben, az ingnek a gombjai ki voltak gombolva. 
Nagyon de , nagyon jol nezett ki... Mao?! Van barartod.
  -Igen, ugyan oda tartottunk es a hajon megismerkedtunk.-mondtam.
  -Es nem volt semmi tobb koztetek?!-kerdeztek.
  -Miert lett volna... ja biztos ti is lattatok a magazint melyben szerepelek vele, tanc kozben. -mondtam.
  -Igen, de nem hisszuk hogy Jin teged valasztana. Hisz ...ugyan,,... csak jatszott veled, Jin Akansihi sosem , de sosem jarna egy ilyen kis szegeny arva libaval.-mondta a foliba.
 Ezzel meg ramontottn egy pohar uditott.
  -Eleg!-angyali hang hallatszott es ki mas lenne a tuljadonosa, mint Shun.- Hagyjatok beken a baratnom.-mondta.
  -Baratnod?!-lepodtek meg a libak.
  -Igen jol hallotattok. Szoval hagyjatok beken, vagy olyant teszek amit eddig meg sosem.-mondta.
Szemebe olyant lattam amit eddig sosem, duhot es megvedest. Megvaltozott? Vagy erosebb lett? Mindenesetre nagyon meglepett ez az enje. Igy amikor az asztalhoz kerultunk , ra is kerdeztem : 
   -Mi tortetn veled?-kerdeztem.
   -Ezt meg hogy erted?-kerdezte.
   -Regebb, sosem mondtal volna ilyent, regebb nem igy vedtel volna meg...-kezdtem.
   -Mao, megvaltoztam, mivel rajottem hgy milyen konnyen veszithetek el valakit aki nagyon fontos az eletemben, erot kellett magamon vegyek hogy arra gondoljak,hogy nem veszitelek el, hogy nem jarsz azzal a  Akanishi sraccal, Hogy nem fogsz engem elhagyni, es ez az ero nmegvaltoztaott.-mondta.
Szemeb oszinteseg, es meg valami volt, valami amit erot adott neki, ami komolysagot, olyan arcot amit sosem lattam. Nem ezt a Shun-t ismertem meg, nem ebbe a Shun-ba szerettem bele .. es talan az en hibam hogy ilyenne valt. Valahogy...valahogy...vissza kell valtoztassam. 
    -Shun en...-de ekkor mejgelnt a ket baratja.
Nem...nem....mondhatom el most... nem akarok erzelegni a baratai elott, valahogy ugy ereztem egy szegeny senki miert szolna bele Shun Oguri dolgaiba? 
   -Sziasztok!-koszont Shun.-   Mao mit szerettel mondani?-fordult ismet felem.
   -Semmit...-mondtam.
Elneztem, mire a fiuk nagy beszelesbe kezdtek. Oszinten nagyon untam ezt az egeszet... egyedul voltam egy lany se... ekkor hirtelen megcsorrent a telefonom. A szamot nem ismertem : 
  -Halo?-szolaltam bele.
  -Na ki van itt tunderhercegno!-hallottam meg Jin hangjat.
Valahogy boldogabb lettem, de nem mondhattam ki hangosan a nevet, mert akkor Shun pipa lenne. Igy hat felalltam es elindultam az ablak fele :
   -Jin...-mondtam halkan.
   -Miert beszelsz olyan csendben?-kerdezte.
   -Hat....majd kesobb elmagyarazom.-mondtam.- De annyira orulok ,hogy hivtal...
   -Tenleg?-kerdezte.
   -Persze, most a legszuksegesebb volt,hogy hivj. Annyira untatkoztam.-mondtam.
   -Jol idozitek akkor. De te most hol vagy?-kerdezte.
   -Suliba. epp ebed szunet van.-mondtam.
    -Milyen suiba jarsz?-kerdezte.
   -Egy elit suliba, ahol mind gadzdagok jarnak.-mondtam.
   -Hat tunderkem, te meg hogy kerultel oda?-kerdezte. 
   -Hosszu tortenet, amit majd megosztok szivesen.-mondtam.
   -Es senki sincs akivel beszelgess?-kerdezte.
   -De lenne, csak eppen neki is vannak baratai...akik...-de nem fejeztem be.
   -Akik?-kerdezte. -Talan utalnak?
   -Nem...-mondtam.- Csak masok, mint en ... es en nem tudok beszelni olyanokrol, hogy holvoltam a hetvegen, milyen jo cuccot vettem meg ilyenek...-mondtam.
   -Tunderkem...figyelj, ne felejtsd hogy en is gazdag vagyok, megis megtdtuk erteni egymast....-kezdte de kozbe vagtam.
   -Tudom, de te mas vagy.... -mondtam.- Ok megvannak sozkva a kifinomultsaggal, en nem, es te sem.-mondtam.- Ahogy meselted neked is a csaladod szegeny volt.-mondtam.
   -Igazad van. -mondta.- Ha barmikor unod ott magad, nyugodtan hivj.
   -Koszi. amugy te? Hogy vagy? Mit csinalsz? hogy megy a munka?-kerdeztem.
   -Csak lassana kerdesekkel ...tunderkem...-nevette el magat.
   -Jo bocsi...-nevettem el en is magam.
 De ekkor, valaki hirtelen kiszedte a kezembol a telefont , es szembe talaltam Shun duhos tekintetevel : 
  -Kivel beszelsz?-kerdezte.
   -Csak egy barattal...-mondtam.
   -Es ilyen jol beszelgettek...-megsosem lattam ilyennek Shun-t.
   -Shun nyugodj le nem csinaltam semmir osszat, csak beszelgettunk.-mondtam.
   -Es tudni szeretnem en is kivel es mirol...-mondta.
Ekkor , meghallotta a hangjat : 
  -Tunderkem minden rendben?-hallatszott Jin hangja.
   -Tunderkem?! A! Szoval Jin-el beszelsz, azt mondtad nincs semmi kozotk hozza, akkor megis miert hiv ?- duhos volt es en feltem tole.
   -Mert jo baratok lettunk.-mondtam.
   -Es miert hiv tunderkem-nek?-kerdezte.
Megfogta csuklom, amitol felhorzsolodott a bor, nagyon szoritott :
   -Ez faj Shun ...Eressz el!-kialtottam.
Mar mindenki minket figyelt.
   -Megtiltom, hogy valah meg Jin-el beszelj.-mondta.- Alig 1 hete jottunk ossze, mindjart bemutatlak a suzleimnek, es te kozben massal flortolsz...-kezdte, ledobott a kanapera .
   -Shun!-alltak fel  a baratai .
   -En...en nem csallak meg...-mondtam.
   -Bar hinnem...-egy pillanatig megenyhult a tekintete, de utana...-  Neked pontosan mi is kell? Csak a penzem? 
   -Nem Shun en...-de kozbe szolt.
   -Csak egy nagyra vagyo vagy, egy ....sz...-de nem mondta ki.
Felalltam mikozben csuklomat, simogattam :
   -Szoval ezt gondolod rolam...-mondtam.- Akkor ne felj tobbet soha nem kell lass.
Ezzel elfutottam, es a konnyek csak ugy elleptek az arcom. Komolyan, ezt gondolja rolam, azt gondolja ,hogy megcsalhatom 1 hete jarunk es nem bizzik bennem, bar nem is ezt kerem, csak azt hogy ilyenkor hallgasson meg. 

Shun : 

   -A francba.-rugtam bele az egyik szekbe ami hatra esett.
   -Haver nyugodj le.-mondta Benjiro.
   -Haver, azt mondtad szereted, ahogy o is es most pusztan egy beszelgetes felkavar...-mondta Okyoito.
   -Igazad van, de nem tudom mi van velem... csak azt erzem hogy elveszithetem eleg konnyen.-mondtam.
   -Mao szeret es latszik rajta. De most tul szigoru voltal hozza.-mondta.
   -Tudom.. csak felborit az az erzes,hogy talan az a Jin szerelmes bele...-mondtam.
   -Es igaz is...-hallottam meg egy hangot.
Egy ido utan ra jottem,hogy a hang Mao telefonjabol jott. Meg mindig a kezembe volt... A fulemhez tettem : 
   -Tessek?-kerdeztem bele.
   -Szerelmes vagyok Mao-ba, es eskuszom ha bantottad, akkor megkereslek es nem allok jot magamnak.-mondta.
 Felduhitett, az a teny hogy meg valaki szereti Mao-t.
   -Csak,hogy tudd a baratja vagyok, jarunk.-mondtam.
   -Engem , meg nem erdekel, kuzdeni fogok erte...-mondta...- Igen, kuzdeni fogok erte, mert hidd el van eselyem.-ennyit mondott es letette.
A telefont a kanapenak dobtam, majd en a fotelre vagodtam... ideges voltam, duhos voltam... de egy dolog kotott most le,hogy kibekuljek Mao-val, nem veszithetem el...harc nelkul nem. Amiutan lenyugodtam bementunk orara. Mao nem volt itt... sot egyik orara sem jott be... Emiko-t felhivva, azt mondta hogy nem reg voltak a haznal de nem volt ott. Keresni kezdtem de nem tudtam hol kezdjem. A tengernel voltam, az egesz varost felkutattam de sehol sem volt. Aggodni kezdtem... Nem tudom mar hol ekeressem, mindenut kerestem...
   -Haver, nyugi...-mondta Benjiro.
   -De egyszeruen nem tudok lenyugodni, mivan ha elment... ha megint elment de most azert , mert rakiabaltam, mert nem engem latott...-es ekkor villant be.
Mao ezt akarta mondani, hogy nem szereti ezt az enem... csak nem merte , nem tudom miert.... Muszaly megtalalnom es elmondanom mindent. 
   -Gondold at jol, hol nem kerested.-mondta.
 Kitisztitottam a fjeem, is minden egyutt toltott pillanat leporgott elottem, minde hely elottem volt... es ekkor eszembe jutott. A suli...a tuzlepcso....Szaladni kezdtem a sulihoz ... Benjiro-ek kialtottak de most nem erdekelt... Amint felszaladtam a lepcson es kinyitottam az ajtot ott volt. Osszekuporodva sirt a sarokba : 
  -Mao...-terdeltem le hozza.
   -En...sosem tudnalak megcsalni.. Jin-el tenleg csak baratok vagyunk...-mondta.
   -Tudom . Nagyon de nagyon sajnalom.-oleltem magamhoz.
Visszaolelt ezert egy kicsit megnyugodott.
   -Sajnalom elvakitott a feltekenyseg , en csak nem akarlak elvesziteni. Sajnalom,hogy radkiabaltam, sajnalom hogy megsebesitettelek, sajnalom hogy bantottalak es sajnalom hogy ezt kellett lassad rolam.-mondta.
  -En ezt ...-de kozbe szoltam.
   -Tudom, rajottam, hogy nem szereted. Es hidd el hogy tobbet nem fogom mutatni, igerem hogy tobbet nem leszek ilyen.-mondtam. -Megbocsajtasz?
   -Igen... mert szeretlek...-mondta.
Majd lassan megcsokolt. Meg mindig reszketett karomba, de megertettem. 
   -Es ne aggodj tenleg csak baratok vagyunk Jin-el.-mondta.
Ezt csak te hiszed ....de nem foglak olyan konnyen atadni neki. Ezzel melle ultem es atoelltem jobban. Ha harcolni kell akkor harcolok, nem fogom elvesziteni, nem amikor vegre egyutt lehetunk.