28.resz Megvedem ami az enyem?!
Airi:
Barmennyire is probaltam megallitani, nem sikerut arra eszmeltelm fel hogy a Matsumoto haza nappalijaba allok Jun , novere es edesanyja velunk szembe alltak megleppetten. Apam szemem mindent elarult,hogy mennyire duhos...
-On meg mi a fenet keres itt?-csattant fel Miss Matsumoto.
-Hogy meri...hogy meri a fiat a cegunkhoz kuldeni, es aztan elhitetni velunk,hogy csak egyuttesbe akar jatszani es aztan...aztan meg , felvesszuk es mindnet kiszed belolunk, nagyon teved ha azt hiszed hagyom ezt;.
-Mi a fenerol beszelsz Suzuki?-kerdezte Matusmoto asszony.
-A! Pontosan tudja mirol beszelek.-mondta.
-Fiam!-kialtot.
Jun osszerezzent de ele allt :
-A fiukkal karaokeztunk, amikor Airi-ek managere meghallottt es feljanlott , hogy egy egyuttesbe jatszodjunk.
Hirtelen Matsumoto asszoyn arcarol, minden duh eltunt :
-Nekem nincs semmi ellenvetesem.-mondta.- Nagyon jo ha koveti almat. Bar ha meg azt is jelenti,hogy az on mocsokos cegenel kell dolgozzon.
-Most csak hittesse, el velem ... ugy is tudom az igazat es nem fogok beleegyezni.
-Apa...-alltam ele.
-Hagyd kislanyom, most el kell intezzek valamit.-mondta felre lokve.
-Nem apa, mert ezt nem hagyom.
-Tessek?!-formedt ram.
-Nem hagyom ,hogy bantasd azt ami a enyem..!-kialtottam.
De rogotn a szamra tettema kezem. Matsumoto asszony meglepodott, ahogy apam is. Megumi elmosolyodott, es Jun arcan egy kajan vigyor jelent meg.
-Hogy erted ezt?-kerdezte apam mergesen.
-Hat....ugy ertve....Haruna ha talalta biztos jok, es biztos nem nyomozni akarnak. Sot apa, en fogok rajuk vi...figyelni, meg a csajok. Annyira fogunk figyelni,hogy nem fog idoejuk lenni, hogy nyomozzanak...-porbaltam kimagyarazni magam.
-Nem... -mondta.
-De apa, megbizol bennem, par honap mulva Yuta feleseg leszek es...-de ekkor Megumi kozbe szolt.
-Varj te is mashoz mesz ferjhez?-kerdezte.
-Igen...-neztem Jun-ra aki meg mindig vigyorgott.
Tudtam, hogy a nemregi mondatomat nehez lesz vele elfelejtetni es evvel fog piszklani... fenebe Airi! Miert nem gondolkozol mielott beszelnel...Es ennyi az egeszrol,hogy felejtsd mar el Junt.
-Szoval...-folytattam.- Mas felesege leszek, nem lesz semmi kozottunk.-mondtam.
-Rendben, de meg akkor is targyalni akarok Miss Matsumoto. -mondta apam .
Matsumoto asszony es apam elmentek igy csak harman maradtunk. Nem mertem Jun szemebe nezni, felvettem a rideg arcot :
-Na most mindketten leultok es elmeselitek nekem, mi is tortent.-mondta szigoruan Megumi.
-Noverkem, nem parancsolhatsz....-mondta Jun.
-Most...ulj le...-mondta es szemebe meg nem latott ijeszto arc latszodott.
Leultunk en sokkal tavolabb ultm Jun-tol :
-Egyszeruen eltunt...-mutatott ram Jun.
-Hogy ertve?-kerdezte.
-Elmentem... itt hagytam mindent.-mondtam.
-De miert?-kerdezte.
-Valamiert...-neztem el es karba tettem a kezem.
-Nekem sem mondta el. Aztan masfelev elteltevel visszajott. Es kiderult,hogy van egy uj baratja, es nem reg hogy meghazasodik is.-mondta Jun kicsit felfuvalkodva.
-De te mit tettel? Te sem tetlenkedtel...-mondtam visszavagva, ugyan olyan hangnembe.
-De en nem tuntem el masfelevre...-mondta.
-De ugy latszik nem csak en felejtettem el valakit...-mondtam.
-O! Kerlek ne jojj ezzel a dumaval, az elobb mindenki szmetanuja volt,hogy tulajdonodnak tartasz engem, szoval ne hidd hogy ezek utan elhiszem ,hogy mar nem erzel irantam semmit.-mondta.
Na jo ebbol nem volt kiut...
-Jo... rendben a tulajdonomnak mondtalak, de csak hogy tudd, az emberek nem dolgok, szoval rossz indulatbol mondtam...-probaltam kimenni ebbol a helyzetbol.
-De te megis megtetedd - felallt es hozza rantott.
Eros karjai a derekam kore voltak fonva , nem tudtam kiszabadulni. Kozel volt, kozelebb mint hittem volna, lelegete hideg volt, illatta edeskes, ami hianyzott nekem.
-Ismet apaddal szembe szalltal miattam, koszonom...-mondta.- Nem is tudom,hogy hallaljam meg.
Homlokaink osszeertek, de en nem akartam megcsokolni, de megis....nem Airi megigerted Yuta-nak hogy elfelejted,hogy megprobalod elefelejteni , es igy is lesz...
-Eressz el!-loktem el magamtol.
Es sikerult...
-Elmentem...-mondtam.
Es mar tartottam is ki... Jun....te szemet... ezt a akrtad elerni....szemet...szemet....szemet.... Epp a kiertem az ajton amikor valakibe beleutkoztem :
-Te meg mit keresel itt?- Saiki volt ott Jun mennyasszonya.
-Apam jott ide beszelni akart Matsumot aszonnyal...-mondtam.- En csak elkisertem...
Es mar mentem is volna , de utanba allt :
-Most nagyon figyelj, nem erdekel,hogy apad a vilag egyik legjobb cegenek fonoke, nem erdekel, hogy hires vagy, nem erdekel smemi ami miatt megtudnal allitani, vagy ami vagy. de tartsd magad tavol Jun-tolvagy eskuszom nem allok jot magamon.
-Ne felj nem akarok semmit Jun-tol.-mondtam.
Ezzel ott hagytam egyedul. Gyalog indultam el, bar a sofor megkerte,hogy varjak es akkor haza visz az apammal, de ki kellett tisztitsam a fejem. De ostoba vagyok komolyan .... nem hiszem el hogy kimondta, ki tulajdonitottam magamank Jun-t, de nem nem fogok engedni, megigertem Yuta-nak es Maimi-nek igaza van, adhatnek neki egy eselyt, es fogok is. Kitudja egy kis ido eteleteve talan elfelejtem Jun-t es talan sokkal jobban fogom szeretni Yuta-t, mint valaha Jun szerettem. Talan napokba telik.....hetekbe....honapokba....evekbe....sssssssssssssssszzzzzz, jo gondolat, jo biztatas, mit ne mondjak . A sotetseg mindent elnyelt, es a vaors kihaltnak tunt. Egy-egy ember, auto lepett fel csak a sotet utcakon.
-Nezzetek csak...
-Hello cica...
Jelent meg egy reszeg csapat. Kiakartam kerulni, oket de elem alltak.
-Engedjetek el.-mondtam.
-Nezd a cicuska tud karmolni.- loktem el magamtol az egyiket.
De tul sokan voltak.
-Na ide figyelj, kis cica...-mondta az egyik es lelokott a foldre.
A konyokom megvagodott egy uveg szilankba es ott fekudtem. Feltem, most mar feltem, egyedul voltam es nem volt senki a hataron aki seigtene.... hiaba kialtnek , nem biztos meghallana valaki. az egyik lovaglo ulesben ram ult , kezdte kigomoblni kabatom... Ficankoltam, de nem sikerult semmit sem elernem :
-Szorakozzunk!-mondta aki rajtam volt.
-Ne!Eresszen el!-most mar sirtam, mindent elakartam erni,hogy ez a zalak ne erjen hozzma.
A tobbiek csak nevettek,e s volt amleyik filmezett. a konnyeim csak ugy potyogtak...
-Ne kerem....-mondtam zokogva.
-Sssss... elvezni fogod.-mondta.
-Szeretlek Jun es Yuta teged is...
Es mar a polomnal jart amikor...Egy auto fenye gyorsan kozeledett felenk. Lefekezett, a reflektor fenyetol nem lattam semmit, majd valaki a rajtam ulo embernek tamadott, a tobbiek is ratamadtak. Probaltam osszeszedni magam es eltakartam magam, nem alltam fel csak osszekuporogtam. Ez a titokatos srac verekedett mind az egesszel . Bar o is kapott egy ket utest. Majd a vegen az egesz tamadom, eroszakolom elfutott. Felem kozeledett ez a srac, eloszor megijedtem, majd kezet nyujtotta, meg mindig a fenytol nem lattam, de elfogadtam kezem. Amikor felalltam akkor lattam meg... Yuta.... Mosolygo arccal ramadta kabatjat majd olelesre tarta karjait amibe en boldogan mentem.
-Annyira feltem...-mondtam.
-Ssssss....nyugodj meg, most mar itt vagyok.-mondta.- De nem ertem, miert egyedul vagy, hisz apaddal jottel el.
-Igen de ... ott maradt...-mondta.
-Hol?-kerdezte.
-Majd mindent elmeselek, de kerlek most menjunk innen.-mondtam.
Ezt is tettunk, beultem az autojaba es mar indultunk is volna , amikor eszre vettea sebem a konyokomon.
-Varj...-tepett le ingjebol egy darabot es bekototte.
-De ...-de kozbe szolt.
-Nem tesz semmit.-mondta es megcsokolt.
Yuta...annyira kedves, meg most is itt volt nekem ... es Jun... bar tavol voltam tole, Yuta-tol meg tavolabb voltam... jo ez nem jo erv, de most nem tudok gondolkozni, tulsagosan faj mind az ami tortent.
-Honna tudta ,hogy hol vagyok?-kerdeztem, amutan kicsit megnyugodtam.
-A szerelem nagy hatalom.-mondta nevetve.
En is elhalvanyultan nevettem, de amikor ezt eszre vette, komolyra fordult arca :
-Aggodtam es ezen az uton rovidebb volt, ekkor meglattam,hogy egy lanyt eroszakolnak...
-Szoval nem is tudta hogy en vagyok?-kerdeztem.
-Nem..., de amint kozeledtem meglattalak,hogy te vagy es merges lettem.
-Koszonom szerelmem.-mondtam.
-Nem kell megkoszonnod, csak azt sajnalom,hogy majdnem elkestem.-mondta.
-Majdnem...-mondtam es megerintettem kezet, ami megszorult.
Amint megerintettem, ellazult, a jobb kezet elengedt a kormanyrol es megfogta kezem.Haza erve felmentunk a szobamba, apam meg enme rt haza, vajon mit beszelhetnek. ahogy bereertem szobamba elmeseltem mindent, es csodak csodajara Yuta nagyon nyugodtan fogadta :
-Eleg nyugodtan fogadod?-kerdeztem ra.
-Csak munka, a munka nem art, senkinek bizom benned, es bizom elfelejted,hogy elakarod felejetni. -mondta mosolyogva es atolelt.
Ezutan elementem lezuhanyozni, de tudtam,hogy a szegyent, a gyalazatot nehezen fogom, de egyszer csak elfelejtem nem?.... Remelem....
-On meg mi a fenet keres itt?-csattant fel Miss Matsumoto.
-Hogy meri...hogy meri a fiat a cegunkhoz kuldeni, es aztan elhitetni velunk,hogy csak egyuttesbe akar jatszani es aztan...aztan meg , felvesszuk es mindnet kiszed belolunk, nagyon teved ha azt hiszed hagyom ezt;.
-Mi a fenerol beszelsz Suzuki?-kerdezte Matusmoto asszony.
-A! Pontosan tudja mirol beszelek.-mondta.
-Fiam!-kialtot.
Jun osszerezzent de ele allt :
-A fiukkal karaokeztunk, amikor Airi-ek managere meghallottt es feljanlott , hogy egy egyuttesbe jatszodjunk.
Hirtelen Matsumoto asszoyn arcarol, minden duh eltunt :
-Nekem nincs semmi ellenvetesem.-mondta.- Nagyon jo ha koveti almat. Bar ha meg azt is jelenti,hogy az on mocsokos cegenel kell dolgozzon.
-Most csak hittesse, el velem ... ugy is tudom az igazat es nem fogok beleegyezni.
-Apa...-alltam ele.
-Hagyd kislanyom, most el kell intezzek valamit.-mondta felre lokve.
-Nem apa, mert ezt nem hagyom.
-Tessek?!-formedt ram.
-Nem hagyom ,hogy bantasd azt ami a enyem..!-kialtottam.
De rogotn a szamra tettema kezem. Matsumoto asszony meglepodott, ahogy apam is. Megumi elmosolyodott, es Jun arcan egy kajan vigyor jelent meg.
-Hogy erted ezt?-kerdezte apam mergesen.
-Hat....ugy ertve....Haruna ha talalta biztos jok, es biztos nem nyomozni akarnak. Sot apa, en fogok rajuk vi...figyelni, meg a csajok. Annyira fogunk figyelni,hogy nem fog idoejuk lenni, hogy nyomozzanak...-porbaltam kimagyarazni magam.
-Nem... -mondta.
-De apa, megbizol bennem, par honap mulva Yuta feleseg leszek es...-de ekkor Megumi kozbe szolt.
-Varj te is mashoz mesz ferjhez?-kerdezte.
-Igen...-neztem Jun-ra aki meg mindig vigyorgott.
Tudtam, hogy a nemregi mondatomat nehez lesz vele elfelejtetni es evvel fog piszklani... fenebe Airi! Miert nem gondolkozol mielott beszelnel...Es ennyi az egeszrol,hogy felejtsd mar el Junt.
-Szoval...-folytattam.- Mas felesege leszek, nem lesz semmi kozottunk.-mondtam.
-Rendben, de meg akkor is targyalni akarok Miss Matsumoto. -mondta apam .
Matsumoto asszony es apam elmentek igy csak harman maradtunk. Nem mertem Jun szemebe nezni, felvettem a rideg arcot :
-Na most mindketten leultok es elmeselitek nekem, mi is tortent.-mondta szigoruan Megumi.
-Noverkem, nem parancsolhatsz....-mondta Jun.
-Most...ulj le...-mondta es szemebe meg nem latott ijeszto arc latszodott.
Leultunk en sokkal tavolabb ultm Jun-tol :
-Egyszeruen eltunt...-mutatott ram Jun.
-Hogy ertve?-kerdezte.
-Elmentem... itt hagytam mindent.-mondtam.
-De miert?-kerdezte.
-Valamiert...-neztem el es karba tettem a kezem.
-Nekem sem mondta el. Aztan masfelev elteltevel visszajott. Es kiderult,hogy van egy uj baratja, es nem reg hogy meghazasodik is.-mondta Jun kicsit felfuvalkodva.
-De te mit tettel? Te sem tetlenkedtel...-mondtam visszavagva, ugyan olyan hangnembe.
-De en nem tuntem el masfelevre...-mondta.
-De ugy latszik nem csak en felejtettem el valakit...-mondtam.
-O! Kerlek ne jojj ezzel a dumaval, az elobb mindenki szmetanuja volt,hogy tulajdonodnak tartasz engem, szoval ne hidd hogy ezek utan elhiszem ,hogy mar nem erzel irantam semmit.-mondta.
Na jo ebbol nem volt kiut...
-Jo... rendben a tulajdonomnak mondtalak, de csak hogy tudd, az emberek nem dolgok, szoval rossz indulatbol mondtam...-probaltam kimenni ebbol a helyzetbol.
-De te megis megtetedd - felallt es hozza rantott.
Eros karjai a derekam kore voltak fonva , nem tudtam kiszabadulni. Kozel volt, kozelebb mint hittem volna, lelegete hideg volt, illatta edeskes, ami hianyzott nekem.
-Ismet apaddal szembe szalltal miattam, koszonom...-mondta.- Nem is tudom,hogy hallaljam meg.
Homlokaink osszeertek, de en nem akartam megcsokolni, de megis....nem Airi megigerted Yuta-nak hogy elfelejted,hogy megprobalod elefelejteni , es igy is lesz...
-Eressz el!-loktem el magamtol.
Es sikerult...
-Elmentem...-mondtam.
Es mar tartottam is ki... Jun....te szemet... ezt a akrtad elerni....szemet...szemet....szemet.... Epp a kiertem az ajton amikor valakibe beleutkoztem :
-Te meg mit keresel itt?- Saiki volt ott Jun mennyasszonya.
-Apam jott ide beszelni akart Matsumot aszonnyal...-mondtam.- En csak elkisertem...
Es mar mentem is volna , de utanba allt :
-Most nagyon figyelj, nem erdekel,hogy apad a vilag egyik legjobb cegenek fonoke, nem erdekel, hogy hires vagy, nem erdekel smemi ami miatt megtudnal allitani, vagy ami vagy. de tartsd magad tavol Jun-tolvagy eskuszom nem allok jot magamon.
-Ne felj nem akarok semmit Jun-tol.-mondtam.
Ezzel ott hagytam egyedul. Gyalog indultam el, bar a sofor megkerte,hogy varjak es akkor haza visz az apammal, de ki kellett tisztitsam a fejem. De ostoba vagyok komolyan .... nem hiszem el hogy kimondta, ki tulajdonitottam magamank Jun-t, de nem nem fogok engedni, megigertem Yuta-nak es Maimi-nek igaza van, adhatnek neki egy eselyt, es fogok is. Kitudja egy kis ido eteleteve talan elfelejtem Jun-t es talan sokkal jobban fogom szeretni Yuta-t, mint valaha Jun szerettem. Talan napokba telik.....hetekbe....honapokba....evekbe....sssssssssssssssszzzzzz, jo gondolat, jo biztatas, mit ne mondjak . A sotetseg mindent elnyelt, es a vaors kihaltnak tunt. Egy-egy ember, auto lepett fel csak a sotet utcakon.
-Nezzetek csak...
-Hello cica...
Jelent meg egy reszeg csapat. Kiakartam kerulni, oket de elem alltak.
-Engedjetek el.-mondtam.
-Nezd a cicuska tud karmolni.- loktem el magamtol az egyiket.
De tul sokan voltak.
-Na ide figyelj, kis cica...-mondta az egyik es lelokott a foldre.
A konyokom megvagodott egy uveg szilankba es ott fekudtem. Feltem, most mar feltem, egyedul voltam es nem volt senki a hataron aki seigtene.... hiaba kialtnek , nem biztos meghallana valaki. az egyik lovaglo ulesben ram ult , kezdte kigomoblni kabatom... Ficankoltam, de nem sikerult semmit sem elernem :
-Szorakozzunk!-mondta aki rajtam volt.
-Ne!Eresszen el!-most mar sirtam, mindent elakartam erni,hogy ez a zalak ne erjen hozzma.
A tobbiek csak nevettek,e s volt amleyik filmezett. a konnyeim csak ugy potyogtak...
-Ne kerem....-mondtam zokogva.
-Sssss... elvezni fogod.-mondta.
-Szeretlek Jun es Yuta teged is...
Es mar a polomnal jart amikor...Egy auto fenye gyorsan kozeledett felenk. Lefekezett, a reflektor fenyetol nem lattam semmit, majd valaki a rajtam ulo embernek tamadott, a tobbiek is ratamadtak. Probaltam osszeszedni magam es eltakartam magam, nem alltam fel csak osszekuporogtam. Ez a titokatos srac verekedett mind az egesszel . Bar o is kapott egy ket utest. Majd a vegen az egesz tamadom, eroszakolom elfutott. Felem kozeledett ez a srac, eloszor megijedtem, majd kezet nyujtotta, meg mindig a fenytol nem lattam, de elfogadtam kezem. Amikor felalltam akkor lattam meg... Yuta.... Mosolygo arccal ramadta kabatjat majd olelesre tarta karjait amibe en boldogan mentem.
-Annyira feltem...-mondtam.
-Ssssss....nyugodj meg, most mar itt vagyok.-mondta.- De nem ertem, miert egyedul vagy, hisz apaddal jottel el.
-Igen de ... ott maradt...-mondta.
-Hol?-kerdezte.
-Majd mindent elmeselek, de kerlek most menjunk innen.-mondtam.
Ezt is tettunk, beultem az autojaba es mar indultunk is volna , amikor eszre vettea sebem a konyokomon.
-Varj...-tepett le ingjebol egy darabot es bekototte.
-De ...-de kozbe szolt.
-Nem tesz semmit.-mondta es megcsokolt.
Yuta...annyira kedves, meg most is itt volt nekem ... es Jun... bar tavol voltam tole, Yuta-tol meg tavolabb voltam... jo ez nem jo erv, de most nem tudok gondolkozni, tulsagosan faj mind az ami tortent.
-Honna tudta ,hogy hol vagyok?-kerdeztem, amutan kicsit megnyugodtam.
-A szerelem nagy hatalom.-mondta nevetve.
En is elhalvanyultan nevettem, de amikor ezt eszre vette, komolyra fordult arca :
-Aggodtam es ezen az uton rovidebb volt, ekkor meglattam,hogy egy lanyt eroszakolnak...
-Szoval nem is tudta hogy en vagyok?-kerdeztem.
-Nem..., de amint kozeledtem meglattalak,hogy te vagy es merges lettem.
-Koszonom szerelmem.-mondtam.
-Nem kell megkoszonnod, csak azt sajnalom,hogy majdnem elkestem.-mondta.
-Majdnem...-mondtam es megerintettem kezet, ami megszorult.
Amint megerintettem, ellazult, a jobb kezet elengedt a kormanyrol es megfogta kezem.Haza erve felmentunk a szobamba, apam meg enme rt haza, vajon mit beszelhetnek. ahogy bereertem szobamba elmeseltem mindent, es csodak csodajara Yuta nagyon nyugodtan fogadta :
-Eleg nyugodtan fogadod?-kerdeztem ra.
-Csak munka, a munka nem art, senkinek bizom benned, es bizom elfelejted,hogy elakarod felejetni. -mondta mosolyogva es atolelt.
Ezutan elementem lezuhanyozni, de tudtam,hogy a szegyent, a gyalazatot nehezen fogom, de egyszer csak elfelejtem nem?.... Remelem....
Jun:
Annyira, de annyira orultem, amikor Airi a tulajdonanak mondott. Nem kellett mas ,hogy tudjam szeret meg, ugyan ugy szeret mint en ot. Hiaba akarta ki magyarazni magat.... en tudom.
- Talan el kellett volna menejk.-mondta Megumi.
-Nem a te hibad, hogy elment.-mondtam.
-Jun....-halottam meg, idegesito mennyaszonyom hangjat.
-Te meg mit ekresel itt?-kerdeztem egyhangon.
-Nem latogathatom meg a volegenyem...
-O...a te mennyasszonyod?-csodalkozott Megumi.
-A! Sogornom...-ment atolelni mint egy plaza cica a noveremet.- Orulok,hogy talalkozhattunk.
-En...nem...-nem is rejtette, Megumi az undorat.- flementem, majd gyere fel beszelnunk kell.
-Mit akarsZ?-kerdeztem Saiki-tol.
-Csak meglatogattalak.-mondta.
-Koszonom, mar mehetsz is.-mondtam.
-De csak most jottem.-mondta.
-Sajnalom, de fontosat kell megbeszelejm anyammal.-mondtam es ezzel mar kifele loktem.
-Rendben, akkor meg beszelunk...-mondta.
-Menj mar ....majom...-loktem ki az ajton.
Mar egy jo ideje beszelgethettek Airi apja es az anyam. A sorsunkrol, gondolom, de furcsaltam,hogy anyam eleg gyorsan visszarebbent a nyugalmas sitlusaban , amiutan megtudta. Egy ido utan vegre megjelent Airi apja, felalltam, o velem szembe megallt :
-A lanyomert teszem, mert meg egyszer nem akarom elvesziteni...-mondta.- De egy rossz mozdulat es repultel.-mondta.
Bolintottam es elbucsusztam. Utana bementem a dolgozo szobaba ahol anyam volt.
-Fiam, hadd gratulaljak.-mondta es olelesre tarta karjait.
-Varj mi...?-hatraltam.
-Mi, nem szabad gratulaljak,hogy a fiam es a baratai egyuttest nyitottak.-mondta.
-Mit akarsz valojaban venbanya?-kerdeztem.
-Azt amire valojaban gyanakodott Airi edesapja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése