Kellemes Hústvéti Ünnepeket!

38.resz Terv

Szerelmi arnyek

38.resz Terv

Jun:

Osszeultunk az arkadeba es idegesen toporogni kezdtem. Saiki elment kerjen egy italt. 

    -Jun nyugodj le.

    -Hogy kerheted ezt? Mikor tudom, hogy azzal a szemettel van, aki banthassa. 

    -Nem fogja bantani. Yuta szereti Airit , csak hirtelen haragu lett...

     -Hirtelen haragu...akkor is hogy kepes kezet emelni ...

     -Saiki mondta mar, hogy kioktatta. Feltekeny , de lenyugszik adj egy kis idot. - nyugtatgatott Sho.

Szememet kezdtem forgatni,megis hogy nyugodjak le? Ebben a pillanatban lepett Saiki hozzank.

    -Nos? Jutott valami eszedbe? Miert nem maradtal a hugoddal?- faggatoztam.

    -Jun gondolkozzunk higgadt fejjel, ha ott maradtam volna, akkor Yuta csak idegesebb lesz, nem tudhatom, hogy nem e kezdett volna velem kotekedni, hogy ne tudtam az egeszrol es a partotokat fogom. Nem fogja bantani, nem lenne ismet annyira hulye. - mondta, de annyira ervnek nem tudtma venni. Ez nem erv.

     -Yuta feltekeny, ismet betorhet Airihez es kovetelhet barmit... - szinte langoltam, megorultem ha arra gondoltam, hogy az a szemet hozza erjen. Felalltam es az asztalra csaptam.

Saiki es a tobbiek elnezest kertek a korulottunk levoktol. 

     -Higgadt, ne csinalj olyant amit kesobb megbansz. 

     -Jo rendben, akkor mondjad mi a terved? -kerdeztem.

     -Tenyleg ezt akarjatok? Jun most nem tudtok visszakozni, ebbe beleszoktetek a hugommal, barmi is tortenjek ujbol nem engedheted elmenni. - mondta Saiki.

     -Igen ezt akarjuk, tudom hiszem. Es tobbet nem fogom elengedni Airit. Soha nem akarom, nekunk szuksegunk van egymasra, az evek soran rajottem, hogy milyen szoros is kozottunk a kapcsolat. Nem tudtam elfelejteni, es o sem tudott engem. Folyamatosan azt akarom, hogy itt legyen velem, hogy vegre boldogok lehessunk . Latom a jovonket, ahogy elertuk a celjainkat ahogy osszehazasodtunk es semmi sem szakithat el. En ezert a jovoert barmire kepes vagyok, nem fogom a multat ismet eljatszani. 

Saiki elmosolygott:

    -Hallom az elszantsagot a szavaidbol, latom a szemedbe a tuzet. Mar akkor lattam, mikor eloszor talalkoztunk. Airi is nagyon szeret, mindig is szeretett es mindig is fog. Elmondta mit akar , te megteszed?

A szavain gondolkoztam majd rajottem mire is utal:

    -Igen, felbontom a hazassagot Sakival. - mondtam.

    -Rendben, eloszor is ez illetve hogy a szuleiteknek elmondani a donteseteket. Nem lesz konnyu ez sem, biztos vagyok benne hogy meg mindig elvannka hogy Matsumoto es Suzuki rivalisok.

    -De azert vagyunk itt nektek. - lepett be a noverem. 

    -Noverem! Mit keresel itt? - lepodtem meg.

    -Saiki uzent, hogy jojjek ide, mert szuksege van ram. - ult le kozenk. - Mi itt vagyunk nektek es melletek allunk, elmonjduk hogy csak ugy egy hazassagba nem lehet kenyszeriteni. Az en eletemet meghatarolta anyank de a tiedet nem engedem.  - erintett meg.

    -Airinal kicsit nehezebb lesz, mert ugye onszantabol tette a lepeseket Yuta fele, de elmondjuk anyameknak , hogy nem szereti ot es vege a hazzasagnak. -mondta Saiki. 

     -Ezutan felhaborodas lesz es jon a vita. Az elso napokba biztos, hogy nem fognak belemenni.

      -De megbeszeltek Airivel egy idopontot es megszoktok. Egyutt, nehany napra elvonultok amig itt lenyugodnak a kedelyek. Nehany ruha es telefon.

     -Abban remenykedtek, hogy a szuleik elfogadjak ha lassak mekkora lepest is kepesek egymasert tenni. Nem kell tamogatas , sajat labukon is megtudnak allni. - szolalt kozbe Sho.

    -Pontosan. - bolintott Saiki. 

Probaltam atgondolni a tervet, de jobb most nem jutott eszembe. Meg mindig idegesen gondoltam arra, hogy mi lehet most Airieknel. De eskuszom ha bantani meri en nem allok jot magamnak. 

    -Rendben,holnap azonnal beszelek a majommal. Majd az anyammal is. -mondtam.

Ezuan nemsokkal haza is mentunk. De en nem tudtam behunyni a szemem, folyamatosan elottem volt a kep, ahogy Airi retteg a szobajaba es az a szemet az ajtoja elott dorombol es kiabal. Telefonon probaltam elerni a sajatjan de semmi... meg a haznal sem vette fel senki. Ejfelt uthetett az ora mikor elegem lett az egesz idegesegbol,folyamatosan a kezemet szoritottam ossze es  a telefonomat bamultam ami nem jelzett semmit. Vegul feloltoztem es indulni keszultem oda... tortenjek barmi latnom kell Airit. Oke megigertem Saikieknak hogy nem teszek hulyeseget de mar nem birom. 

    -Urfi nem tud aludni? 

    -Igen Sakamoto. Elmegyek egyet setalni. - huztam fel a cipomet.

    -Vigyazzon magara! - hajolt meg.

    -Ugy lesz. -megyek szerelmem

Yuta:

Pontosan azt tettem amit Saikinak is igertem. De nem tudtam lenyugodni Jun idiota arca volt elottem ahogy Airit oleli es milyen boldogan , es szinte felrobbantam... sosem voltam ilyen feltekeny. De a gondolataim nem jartak semmi jon... becsapva ereztem magam. Talan elhamarkodtam a dontesem, eltuloztem nem hallgattam meg...de a voros kod mindent elboritott es nem tudtam tisztan gondolkodni. Hazamentem... amikor a hazba ertem egy cseled volt ott:

   -Yuta urfi orvendek, hogy itthon van szeretne valamit enni...

    -Menjen el! - szoltam ra. 

    -Ohm de meg tart a munka idom? - megragadtam.

    -Nem erdekel, kerem menjen el. Itt minden rendben lesz egyedul akarok lenni a menyasszonyommal. - rettegve nezett ram. 

Mely levegot vettem :

    -Elnezest, de kerme hagyjon magunkra.  - neztem el. 

Bolintott es elkoszonve magunkra hagyott... Miutan egy kicsit osszeszedtem magam elindultam fel a szobaba. Nem akartam bantani Airit csak megakartam beszelni vele, bocsanatot kerni... Mar az ajtonal voltam... kopogtam... ismet kopogas...

   -Edes...Airi, en vagyok beszelhetnenk? - semmi valasz.- Sajnalom amit tettem. De nem ertem, olyan jol megvoltunk, az utazas,gondold vegig hogy milyen jol ereztuk magunkat. Egyutt voltunk, semmi sem szolt kozbe. Te akartal elmenni, azt mondtad elakarod felejteni. Mi tortent hirtelen?  Airi...

     -Sajnalom...sajnalom...-hallottam ahogy sir, es a kezem mar onkentelenul is a kilincsre tevedt ... leakartam nyomni... - En... en mindig is ot szerettem, elakartam felejteni azt hittem eltudom felejteni. De rakellett ebredjek nem. Annyira rendes srac vagy Yuta, olyan kedves vagy, feltem ettol a naptol, mikor megtudod...de nem tudtam elfelejteni Junt, ot szeretem. Jobban mint teged.

Osszeszoritottam az oklomet ... 

    -A szuleidnek mit fogsz mondani?! Rivalisok vagytok, eddig nem engedtek honnan veszed  hogy most fogjak?

    -Nem tudom, de Junnal valamit ki talalunk. Nem akarom elengedni,majdnem ott voltam hogy elveszitem en most nem akarom ujra...

     -Igen minden ellenere ezt akarod? Ellene nem fog megvedeni.

    -Tudom, tudom de azt is elintezem valahogy annak is vege lesz... sajnalom. -zokogott.

    -Oke... de amit mondtam ervenyes... - utottem az ajtoba. 

Ahogy lefele tarottam, hogy valami itallal lenyugodjak , amikor megszolalt a telefon... eloszor nem vettem fel de 5 percenkent szolt... amikor kozelebb lepetem nem ismertem meg a szamot... de egy kis lapon ott tundoklott nehany szam... Matsumoto Jun.... ismertme fel a szamat a laprol... a kezembe levo poharat foldhoz vagtam ... Az az idiota , tudtam hogy itt van valami. Tudtam... kihuztam a telefon kabelt... majd a boros uveghez lepetem.... nem birom ki jozanul... felsiettem a szobamba es mergembe mindent szetszortam, rendetlenseget csinaltam, ossze vissza dobtam, mindent... Majd az agy szelehez rogytam ossze.... es zokogni kezdtem... lehuztam volna neki a csillagokat, lattam magam elott ahogy boldogan elunk a kozos hazunkban, ahogy a gyerekink az udvaron futkorasznak es egymast olelve felugyeljuk oket. Szeretem...szeretem....

Airi:

Idegesen fel ala jarkaltam, vartam hogy a sracok visszajojjenek. Remelem megtudja allitani Yutat Saiki. 

    -Kisasszony...- el is felejtettem, hogy itt van egy cseled.

Letoroltem konnyeimet es az ajtohoz leptem... 

    -Igen?

     -Ezt a szemetbe talatam. - a kezebe egy hatlmas rozsacsokor ... - Azt hiszem Yuta urfi tette oda, gondoltam talan...

    -Koszonom szepen. -vettem ki a kezebol... 

Majd ismet bezartam az ajtot es az agyhoz leptem a csokor viraggal... es ismet heves zokogasba kezdtem. Olyan hulye vagyok olyna hulye vagyok... De...de szeretem Junt, en... en vele akarok lenni. "Oszuk egymast terhet es boldogok leszunk." Visszhangoztak Jun szavai... egyutt megoldjuk. En hinni akartam ebben, en vele akarok lenni .... Jun....

Hallottam mikor Yuta megerkezik, es hallottam hogy feljon hozzam... Mindekozben rajottem nem szabad viszkoznom, az erzeseim mar felszinre kerultek, igy nem hazudtam mikor mindent elmondtam neki. Igaza van csodas volt a kiandulas en kertem... jol ereztem vele magam...de mint batyam szeretem. En... jaaj... Annyira megszeppentem mikor az ajtot megutotte. De nem jott be hanem elment... en meg ismet teljesen osszetortem.... es nem is tudtam elaludni.

Nem tudom hany ora lehetett, amikor kopogtattak, a teraszrol... 

    -Jun...-lepodtem meg , mikor elhuztam  a fuggonyt. Hamar elhuztam es behuztam a szobaba.- Mit keresel itt? Ha valaki meglat...

    -Sajnalom...sajnalom, de mar nem birtam.- fogta arcomat tenyerei koze.- Talalkoztam Saikival es elmeselte mi tortent. Jol vagy? Bantott? Rad akart torni?

Szemei aggodottsagot sugaroztak... Orultem, boldog voltam, hogy itt van, de nagyon feltem hogyha Yuta errefele jon mi lesz ha meglassa. Nem akartam,hogy ossze verekedjenek.

    -  Jol vagyok. Nem bantott. Beszelgetettunk miutan kijott, de nem tort ram. Elmondtam hogy hogyan erzek es sajnalom...de hallani sem akar errol. Azt mondta nem enged ... De de mostmar kerlek menj haza Jun, kerlek. Ha Yuta meglassa, hogy itt vagy en...bele se akarok gondolni.

    -Nem hagylak itt egyedul. Folyamatosna azon jart az eszem, hogy itt vagy vele egyedul. Hogy duhos, feltekeny es ki tudja mit tesz.Hivtalak de nem vetted fel, hivtam a hazat de senki sem felelt...

 A telefonomhoz leptem... az meg sem mukkant:

   -Bocsanat lemerult...es a hazi telefont nem hallottam... talan ... Yuta ... - gondoltam el, mi van ha meghallotta es kihuzta...de honnan tudhatne hogy az ove a szam? - Volt itt egy cseledlany de lehet hazament mar... bar  nem jott hivni vaocsrazni... 

    -Yuta elkulde...-allapitotta meg Jun. 

Aggodva ram nezett majd atolelt szorosan. 

    -Minden renbden lesz igerem . Szeretlek es nem hagylak magadra. Saikival es a tobbiekkel megvan a tervunk. Minden rendben lesz hamarosan egyutt leszunk.

Csokolt meg, szorosan magahoz tartott es amilyen kozel csak lehetett egymasba fontodtunk. Akartam hinni neki, akartam ezt a menedeket amit o nyujtott. De szeretnem tisztazni a dolgokat Yutaval, bekesen elvallni. Ez lehetseges?