3.resz Az erzes

A tenger felhomalya:

3.resz Az erzes :

Shun;

Sietve futottam melle es vettem fel a karomba. 

  -Mao! Mao...-szolitottam de nem reagalt. 

Vajon hol lakhat? Azt mondta nem messze. Ekkor a tavolba megjelentek kisseb fenyek, egy haz fenyei. Ismertem kb. ezt a kornyeket nincs sok haz. Igy hat elidnultam arra.  Futottam es ahogy oda ertem epp egy ember ment egyik hazbol a masikba :

  -Elnezest!-kialtottam.

Hirtelen megallt es a karomba levo lanyra nezett :

  -Mao!-kialtott aes elem jott.

  -Elajult...-mondtam.

Eleg idosnek tunt, igy en vittem be a hazba Mao-t.

  -Mondtam neki hogy ne maradjon sokat mert eso lesz...-mondta.

Miattam allt az esobe?... Maora neztem akinek az arcan egy csomo esocsepp folyt le. Leraktam az agyara es letoroltem az esocseppeket.

  -Shun Oguri.-mutatkoztam be.

  -Eizan Zan.-mutatkoztt az idos ember.

Ugy ereztem muszaly Mao mellett maradjak... ugy ereztem mittam fekszik itt es ezert ..de mintha lett volna valami mas. Valami ami vonzott hozza. 

  -Esetleg lakik valaki itt?-kerdeztem.- Vele?

  -Nem, a szulei meghaltak. en jovok neha at hozza.-mondta. -De most mit csinaljak itt kell maradjak...-mondta.

  -Esetleg en maradhatnek.-mondtam.- Ne higgye hogy rosszat akarok, de ugy erzem miattam van itt.

Meghajolva vartam a valaszat. 

  -Rendben, De kerem nagyon vigyazzon ra.-es ezzel kiment.

Valahogy eleg nehez volt biztos itt hagyni. Mao fele fordultam aki bekesen aludt. Annyira aranyos volt. Leultem melle egy szekre es nem tudom miert de megfogtam a kezet es elmosolyodtam. Annyira bekesen aludt. Tenleg nagyon szap lany ilyen kozelrol is. Egy ideig neztem majd elfogott az alom. Almomban megjelent Mao. Mosolyogva futott hozzam majd megcsokolt. De en nem loktem el, nem kiabaltam ra, hanem visszonoztam. Ez egy boldog elet. Gondolom. De ez az alom? Eloszor almodok vele. , mit jelent ez? Jon egy fordulat, bekattan valami , es az ember erzi , hogy valtozas kovetkezik , sot mar be is allt... Es tobbe mar semmi sem lesz a regi , soha.  

Mao:

Masnap kinyitottam a szemem es nem hittem ki fekszik a kezemnel. A szoke hercegem...
Shun. Hiaba probaltam visszaemlekezni attol hogy meglattam nem emlekszem semmire :

  -Hm... felebredtel...-hallottam meg a csillingelo hangjat.

Felult es egy nyujtozodott. 

  -Igen. Mi tortent?-kerdeztem.

  -Elajultal, ugy latszik megfaztal.-mondta.

  -Egesz este itt voltal?-kerdeztem.

Elmosolyodott majd bolintott. Jol erezem magam, bar fazok es remegek, de nem erdekelt mig itt van mellettem :

  -Nem is kerestek? -kerdeztem.

  -De -de engem nem erdekelt.-mondta.- Sajnalom.

  -Mit?-kerdeztem.

  -Ugy erzem miattam faztal meg... Ezert ha megengede akkor itt maradok veled mig fel nem epulsz.-mondta.

Kikerekedett szemmekkel figyeltem. Egesz nap velem lesz... mellettem.. ez egy alom? 

  -A valosag.-mintha hallotta volna es gondolataim.

  -Tenleg itt maradnal hisz azt mondtad...-de ujjat a szamra tette.

  -Tudom mit mondtam de felejtsd el...-mondta.

  -Akkor rendben , ha gondolod itt maradhatsz.-mondtam mosolyogva.

  -Mao!-hallottam meg Emiko hangjat.

  -Itt!-kialtottam.

  -Sziaaaa....-latta meg Shunt.

  -Emiko bemutatom Shun Ogurit.-mutattam be.- Shun o a baratnom Emiko Sofu es Kawanari Royama.-jelent meg Kawanari is.

  -Sziasztok!-koszont es hajolt meg udvariasan Shun.

Emiko viszonozta, de Kawanari eleg furcsan viselkedett. elmondtam mi tortent, majd jol elbeszelgettunk. Ahanyszor Shunra neztem mindig hevesebben vert a szivem.. ra kellett jonnom hogy ez az "edes" szerelem...es bar kimondhatom :" Hidd el mostantól csak téged Szeretlek!a szivem mától másnak át nem engedem,az örök mostantól elveszik csak végtelenség marad és remélem köztünk soha nem lesz harag.....Már úgy érezném illatod,számomra nincs más mire tőled vágyhatok!Biztos vagyok benne hogy a boldogságot nekem megadod és higgy bennem ,hogy ezt tőlem kamatostul visszakapod!Ezek nem nagy szavak nem üres beszéd,ha igazán hiszel bennünk az életed ettől lesz szép!Biztos voltál már boldog,de nem velem,ha velem leszel az életed széppé és boldoggá teszem! Szeretlek!"

Bar ezt nyiltan elmondhatnam is.  Shun ahanyszor ram nezett mindig elmosolyodott. Titkoltam elotte azt hogy fazok, de azt is hogy szeretem. De melyik sulyosabb?

  -Fazol?-kerdezte Shun.

Honnan?

  -Nem...-hazudtam.

Valoszinuleg eszre vehette mert felallt a szekrol es felemelte a pokrocot es mellem ult.

  -Gyere kozelebb.-atolelt es magahoz huzott.

Szivem jobban vert, es nem tudtam mit tegyek, mar nem faztam, de felulmulhatatlanul boldog voltam. Es teljesen elfelejtettem a korulottem levoket. Mintha csak en es o lennenk. Vegul csak arra eszmeltem hogy lehunyom szemem....

Shun:

 

Nem tudom miert tettem ezeket , miert mentem kozelebb , miert oleltem at, es miert engedtem hogy fekudjon a mellkasomra, de ugy ereztem meg kell vedjem. Nem erdekelt ha szegeny, ha arva... csak o erdekel... Es az se erdekel ha apam, a szuleim megharagudnak, meg fogom vedni mindentol. ... Ha most nem a regi lennek akkor ezt sosem mondanam , ki de Mao kozelebe mindig a regi Shun leszek. Es ez megnyugatato. Nem tudom mikor aludhattam el de arra eszmeltem, hogy a este van. Emiko es az a srac Kawanari, aki eleg furcsan meregetett, nem volt mar ott. Mao edesen aludt mellettem. Tudom hogy azt mondtam ,hogy amig meggyogyul vele maradok, de mi van ha nem akarok elmenni, es szeretnek meg vele talalkozni... Vajon elfogadna, ha elmondanam? Nem ertem most az erzeseim, de ugy erzem Mao mellett nyugodt es boldog leszek. Ilyenkor az se erdekel ha mashoz kell menjek. Itt minden gondom elszall... Hirtelen nyilt az ajto... de senki se jott be... Nem akartam felebreszteni Maot, igy csak az abalkon neztem ki, ugy tunik fuj a szel biztos az nyitotta ki... De hogy kellene becsukjam? Ovatosan alltam fel es mentem az ajtohoz. Becsuktam es visszamentem a szobaba, de most meg alaposan korbe neztem. Szegeny haz volt, kicsi, egy konyha, furdo es egy szoba... A szuleim sosem engednek ogy ilyen helyen lakjak... De megis ugy erzem ez nekem a nyugodt hely.  Ahogy beertem a szobaba Mao mar fel volt kelve es fel volt alva, pokroccal korbe tekerve :

  -Hova mesz?-kerdeztem.

  -Megkerhetlek ki vinnel a felhomalyba, nem sokara elkezdodik.-mondta.

  -De beteg vagy.-mondta.

  -Kerlek...-mondta konyorogve.

  -Rendben.-mondtam.

Odamentem es atkaroltam majd segitve a partra mentunk. En leultem es o is. Ugy ereztem at kell oleljem hogy ne fazzon, es ne betegedjen meg jobban, de nem tettem... Nem tudom miert ereztem ezt... vegul csak a kabatom adtam neki . Es egyutt neztuk ahogy a szikrak megtoltik a teret. Mao a szikrak kozott megcsodalatosabb volt... Egesz nap neznem de a telefon csorges megzavart . Kicsit tavolabb mentem es felvettem :

  -Halo?-kerdeztem bele a telefonba.

  -Szia...-koszont edesanyam.- Hol vagy?

  -Most erdekel?-kerdeztem hidegen.

A gyermekkorom nem volt egyszeru. Midnennel elhalmoztak csak hogy jo legyek, es ne kelljenek velem legyenek. 

  -Tudod hogy igen...ha...-de nem kellett folytassa hogy tujdam.

  -Ha a cegunk sorsa forog kockan.-mondtam.- De tudod mit most nem fogok visszamenni... egyelore nem... es hogy tudd, egy szegeny, arva lannyal vagyok aki miattam megfazott, es itt kell maradjak amig felepul.-mondtam hatarozottan.

  -Shun!...-de erre leraktam.

Visszamentem Maohoz.

  -Veszekedtel edesanyaddal?-kerdezte Mao amint leultem melle.

  -Ne is erdekeljen.-mondtam.

  -Sajnalom.-mondta.

  -Nem a te hibad. En dontottem igy hogy itt maradok. Szoval ne sajnald...-mondtam.

Felem forditottam fejet es melyen a szembe neztem. Egy erzes megint belem utott... egy oly erzes melyet orokre a szivembe vestem. Vegul bementunk a hazba es ujra lefektettem. Keszitettem neki rantottat es nekem is majd egyutt megettuk. Majd forro teat is keszitettem, es azt is megittuk . Tenleg jol ereztem vele magam.. .tudtam itt bodlog leszek mig itt vagyok. De az okat nem tudom megmondani.  Vegul ujra vele szembe kerultem :

  -Tenleg nem emlekszel a szuleidre?-kerdeztem.

  -Nem... De megkeresem...-mondtam.

  -Varj...az az idos ferfi azt mondta hogy meghaltak.-mondtam.

  -En nem hiszem...-mondta.- Tudom hogy megfogom talalni.-mondta.

  -Ha gondolod en szivesen segitek.-mondtam.

  -Koszonom.-mondta.

Ismet szemunk melyen egymasba furodott es mar azon eszmeltem hogy kozeledunk egymas fele...

7.resz Regi emlekek

Szerelmi arnyek

7.resz Regi emlekek

Airi:

Csodalkozva neztem azt a lanyt aki elottem allt. O, Jun novere. Felalltam es vartam mit fog tenni :

  -Na orulsz?-kerdezte.

  -Hat persze de nem muszly volt elutnod...-mondta Jun.  

-Szia Megumi Matsumoto vagyok, ennek az onzo srac novere.-nyujtott kezet.

  -Szia Suzuki Airi vagyok.-koszontem, es elfogadtam a kez nyujtast.

Bar most jottem ra ezek ... a cegunk ellensegei... 

  -Gyere elviszlek.-huzott magaval.

  -En...a....a.a....-Junra neztem aki felkellt :

  -He varj!-de arra mar a novere kocsiaba voltunk es mentunk.

A suliba erve mindenki minket nezett :

  -Ha barmi van hivj csak fel.. en rogton ide repulok...-mondta.

  -Ide repulsz?-csodalkoztam.

  -Igen van egy magan repulom,. De egyelore itt leszek par hetig... Keress fel...-mondta es elment.

Bementem az osztalyba es leultem. Momoko meg van hulve igy csak en es Miyabi utlunk az ebedlobe :

  -Es most mit fogsz tenni?-jelent meg az a harom kis liba.

  -Mire godnoltok?-kerdeztem.

  -Sho elment, itt hagyott.. most ki fog megvedni.-es mar emelete kezet is de ekkor.

  -Ne merd megutni.

Jun megfogta a csuklojat megallitva hogy megusson.

  -De...-de nem fejezhette be mert Jun a foldre lokte.

  -Tunj el az utbol csufsag!-mondta Jun es elment mellettem de.- Nem kell megkoszonnod.-mondta. De ami utana kovetkezett az nagyon meglepett :

  -En meg foglak vedni.-mondta.

Kikerekedett szemekkel figyeltem ahogy felmejen.

  -Mit mondott?-kerdezte Miyabi.

  -Valami nagyon furcsat amitol a szivem hevesebben dobog.-mondtam.

  -Csak nem azt hogy szeret...-mondta kicsit elenkebben.

  -Sss... Nem dehogyis.-mondtam.

Leultunk es enni kezdtunk, bar nekem alig ment le par falat a torkomon... Jun szavai jartak a fejembe. Ez meg mi volt.?

Jun:

Komolyan hondoltam azt amit Airinek mondtam. Nem tudom meg mi ez az erzes de... ugy erzem meg kell vedjem. Az ebedlobe egy falat se ment le a torkomon es egy-egy pillanatba Airire pillantottam aki ugy latszoik tori magat.. .Elmosolyodtam ha az jut eszembe hogy azon tori fejet amit mondtam :

  -Mi van kozted es Airi kozott?-kerdezte Satoshi.

  -Semmi... mier gondoltok?-kerdeztem.

  -Mit sugtal neki az elobb?-kerdeztek.

  -Semmit...-mondtam elnezve de ok elkezdtek nevetni.

Mergesen felalltam es elmentem. 

Egy hetre ra, a szobamba ultem es Sho-nak irtam levelet :

" Hogy vagy? Milyen Franciaorszag? Talan furcsa lesz neked ez a kerdes , de mit erzel Airi irant? .?"

  -Mir irsz ott?-jelent meg a noverem.

  -Semmit...-relyettem el a levelet.

  -Na...-de o persze elvette.

Elkezdte olvani, majd leult a kanapera :

  -Ugy latszik beszelnunk kell...-mondta , es en leultem.

  -Ez nem az aminek tunik...-mondtam.

  -Nem az?... Akkor kerdezzem ugy mit erzel akkor amikor meglatod Airit?-kerdezte.

  -Mit erzek?-elmosolyodtam.- Valami nagyon furcsat ami megvaltoztat.

  -Amikor hozzad szol?-kerdezte.

  -Nem tudom mit valaszoljak hogy ne rontsam el...-mondtam.

  -Amikor hozzad er?-kerdezte.

  -Elfelejtem a korulottem levoket, es mintha csak mi lennenk.-mondtam.

Megumi elmosolyodott es a kezet vallamra tette :

  -Ezt nevezik szerelemnek.-mondta.

  -Tenleg ilyen jo ez az erzes?-alltam fel, es semi sem ronthatta el volna a mosolyom.

  -Igen. De figyelj Jun... vigyazz. tudod hogy a Suzuki ceg ellensegunk... legalabbis apaeknak... es vigyazz ne tortenjen ugyan az mint velem.-mondta kimenve.

A noverem egy olyan emberbe szeretett akit a szuleink nem fogadtak el , igy kenyszer hazassagot tettek. Meg most se boldog.  

Az agyra mint egy kis gyermek szoktem es izgatottan remegtem ... Most mar tudom hogy szeretem de vajon o?

Airi:

Ma Momoko csaladjnak vendeglojebe eneklunk en es a C-ute. Eredetileg a Buono volt de mivel Momo meghult nem tudunk. A legfurcsabb hogy ma mindenki ott lesz a sulibol. Az F5 Sho nelkul... A a harom liba... a nagyobbakj es kisebbek nalunk... Mindenki. Nem izgulok de megis valami furcsat erzek :

  -Keszen alsz?-jelent meg Maimi.

  -Mindig keszen allok.-mondtam.

  -Akkor a Shock-al kezdjuk, utana The Power , es The Grieving Heavan.

  -Ertettuk.-mondtam es megjelentunk .

Senki se tudta hogy en is enekelni fogok ma. Jun pont elottem levo asztalnal volt , sotet volt o nem latot engem...  Es pont annal az asztalnal aminel en kell tancoljak. (Nem erotikus tanc) A zene felhalszodott es mindienki rank figyelt :

Ezutan meg a The power szam is felhalszodott. Jun csak engem figyelt... es egy kicsit ezert zavarba voltam.  Es vegul a The grieving Heavan.

Jun:

Amiko megerkeztunk az etterembe mint mindig mindenki sikitott. Ahogy beertunk Airit kezdtem keresni de nem lattam. Miyabi egyedul allt a falnal. Leultunk az asztaloz es Satoshi nem tudom milyen okbol de oda hivta Miyabit igy itt volt azido megkerdeznem :

  -Airi?-kerdeztem.

Elmosolyodott :

  -Most fogjatok latni. -mondta es elkezdodott egy ilyen hipnozzis zene , majd megjelent Airi ... 

Csodalkozva figyeltem. Mintha o lett volna a frontember, pedig nem o volt. Elmosolyodva figyeltem ahogy mint a harom dalt eleneklik. Majd amikor vegeztek Airi elkezdett felenk jonni. Nem tudtam mit tegyek, ideges voltam.. meg egy lany miatt se voltam ideges :

  -Sziasztok!-koszont.

  -Szia...-koszontunk.

  -Milyen volt?-kerdezte.

  -Jo...-mondtak.

  -Es szerinted Jun?-kerdezte tolem.

  -Nagyon jo..-mondtam.

  -Jobbat adtal mint a tobbiek ennek orulok. -mondta es egy halvany mosoly megjelent az arcan.

Ekkor felnezett es meglepodo szemekkel figyelt valamit..vagy valakit. Majd elindult annak iranyaba.

  -Az nem lehet...-mondta Miyabi.

  -Mi?-kerdezte Satoshi.

  -Airi ex-baratja.-mondta ki es en rogotn felalltam.

Szemeimet Airi utan nezve. Es ekkor egy srac is ot nezte. Egymassal szembe megalltak.

  -Szoval nem Junnal volt az elso csokja?-kerdezte Kazunari.

Hirtelen egyenesedtem fel :

  -Kazunari!-kialtottam.

  -Mi?-kerdezte.

  -Semmi gond.. .igen nem vele volt. Hanem azzal a sraccal ott  ... o egy koreai model.. No Minwoo. Sot nagyon szepen enekel is. Emlekszem nagyon sokat enekeltek egyutt Airivel, nagyon bodlgok voltak.-mondta. Model? 

Tenleg nagyon ugy nezett ki.

  -De akkor miert szakitottak?-kerdezte Misaki.

  -Igazabol senki se tudja..az igazi okat. Alitolag Airi azt mondta ,hogy mar  nem szeretti... de ezt mindenki tudja hogy hazugsag.. mivel tulasagosan is szerettek egymast. No Minnwoo azt veli tortent valami vele. Es tortent is... amikor szakitottak onnan kezdve Airi kegyetlen lett.-meselte.

Ismet Airire neztem... Meglepodve figyelte a sracot aki elotte volt. Nekem eszembe jutottak Royama szavai, nem... Kuzdok erte...Es elindultunk hozzajuk.

Airi:

Amikor eloszor meglattam nem hittem a szememnek. a regi emlekek elo hoztak a regi erzeseket is. Mennyire szerettem... szeretem? Az nem lehet... Sho... 

Elindultam hogy megbionyosodjak rola tenleg o az. amikor egymas ele alltunk tudtam o az :

  -Airi...-mondta ki a nevem.

Szemebe konnyek gyultek, ahogy az enyembe is , de en le is toroltem. Nem mar nem a regi Airi vagyok.

  -Annyira orulok hogy megtalaltalak.-mondta.

  -Kerestel?-kerdeztem.

  -Igen... Mivel meg mindig nem hiszam az okodat.-mondta.

  -Pedig el kellene hidd.-mondtam. -Mar nem az az Airi vagyok aki voltam...-mondtam elfordulva.

  -En ezt nem hiszem...-emelete fel az allam.

Szemei ragyogtak, es nekem az emlekek csak ugy sodortak elottem.

  -Miwoo...-hallottuk meg miyabi hangjat.

Mindketten szetrebbentunk, es nem csak o de az F5 tagja is ott volt. Jun eloszor engem nezett, majd Minwoo-t kezdte meregetni. Ez meg mit csinal?

  -Miyabi...-koszont Minwoo -Es ok?-kerdezte.

  -Pff... nem ismered az F5-t?-kerdezte onzoen Jun.

  -F5?-kerdezte Minwoo.- Nem bocsi.. de en koreaba voltam, par evet voltam itt amig Airival jartunk.

  -Par evet?-csodalkozot Jun.

  -Mennyi idot jartatok?-kerdezte Satoshi.

  -3 ev?-nezett ram.

  -Igen.-mondtam.

  -Es hol talalkoztatok?-kerdezte Misaki.

  -Egy koncerten... Neki talalkozoja volt A Berryz regi tagjaival es ott talalkoztunk,...emlekszel nekem jottel es ram ontotted az uditot... -mondta nevetve.

  -Igen...-mondtam.

  -Aztan elbeszelgettunk es parat randiztunk majd meg osszejottunk.-fejezte be.

Szememim ujra Junra kalandoztak.  Eleg ideges volt... de nem mondott semmit.

  -Amugy nagyon jok voltatok.. sot nem is tudom hogy mondjam el.-mondta.

  -Koszi. De te hogy kerulsz ide?-kerdeztem.

  -Tudod ujra itt kezdtem tanulni ... is gondoltam benezek ide...-mondta.- Emlekszem itt randiztunk eloszor.. Momoko es Miyabi osszeakart hozni es sikerult nekik.-mondta.

  -Ertem.-mondtam.

  -Esetleg most van idod?-kerdezte.

  -Igen.-mondtam.

  -Akkor meghivhatlak enni?-nezett ram azokkal a szemekkel amik mindig elkabitottak.

Es megofgta a csuklom es kifele kezdett huzni de ekkor , egy masik kez is utanam nyult :

  -Nem mejen sehova... 

6.resz Konnyes bucsu?

Szerelmi arnyek

6.resz Konnyes bucsu?

Airi:

Mar megint ez a hulyes felidegesitett. Mintha kilottek volna az agyubol mentem a tuzlepcsohoz :

  -IDIOTA!-kialtottam. .

Ijedten neztem hatra de nem volt ott. Csak szeretnem ha ott lenne... Sho , megint megfordultam :

  -Latni akarom!-kialtottam es ekkor..

  -Kit akarsz latni?- jelent meg hirtelen Sho.

  -En...en...-kerestem a szavakat.

  -Royamat?-kerdezte.

  -Igen...-azudtam.

  -Esetleg ma delutan gyere atviszlek. Holnaputan haza is megy.-mondta megfordulva de a szembe lattam a szomorusagot.

  -Reg nem lattalak?-tereltem a temat.

  -Igen...tudod itt volt Royama es...valamit elkellett vegeznunk.-mondta.

  -Ertem...-mondtam es lehajtottam a fejem.

  -Akkor suli utan talalkozunk.-mondta es elment.

Egy kicsit megkonyebbultem hogy lathattam. De egy erzes nem valtozott , mi van Jun-nal?  

Az orak vegen Sho mar vart. Mosolyogva indultunk Royama hazahoz. Az ut csendesen telt. Amikor megerkeztunk :

  -Nezd ki jott hozzad?!-mondta mosolyogva Sho , Royamanak.

  -Szia...-olelt meg Royama.

  -Szia.-koszontem.

  -En mejeke es beszelek Mr.Sofu-val.-mondta Sho es mosolyogva elment.

  -Tenleg elmesz?-kerdeztem.

  -Igen, ezeket azert pakolom mert elore kuldom.-mondta.

  -Es akkor mi lesz Sho-val?-kerdeztem.

Elmosoylodott. :

  -Szerintem lesz itt olyan is aki vigyazz ra.-mondta es ugy ereztem ram erti.-Tudod azt sose feledd el hogy halgass a szivedre... Az mond neked mindig igazat.

  - De...-de kozbe szolt.

  -Tudod Sho-nak van egy sajat helye, egy park , amibe tobb meteres posztereim vannak, kint az utcan ha szomoru altalaba oda mejen.-mondta.

  -Mivel gyozhetlek meg hogy maradj?-kerdeztem.

Nem akartam hogy Sho szomoru legyen. 

  -Nagyon aranyos vagy, de en mar eldontottem.

 Ekkor olyat tettem amit meg soha. Leterdeltem :

  -Kerlek ne menj el! Sho nagyons zomoru lenne. Nem tudod elkepzelni ogy ogy beszel rolad amikor elvagy menve, vagy amikor azt mondtad haza jossz. Es most amikro azt mondtad elmesz... nem lattad milyen sozmoru volt...-mondta konyorogve

Mosoylogva terdeltem le hozzam :

  -En mar eldontottem...ez az en utam.. nem lesz semmi baj.-mondta.

Mar a szememim konnyesek voltak.. de nem erdekelt. 

  -Koszonom.-mondtam es kimentem.

Az ajtoba hirtelen megijsztettek :

  -Ki kert meg ra...-jelent meg Sho.

  -MI?-kerdeztem.

  -Ki kert meg ra hogy konyorogj!-kialtotta .

  -En...en...-de nem tudtam semmit sem mondani.

  -Tobbet ne avatkozz az eletembe.!-kialtotta. -Tunj el!

Szemei tele voltak haraggal, meg sosem lattam ezt a Sho-t. Sirva futottam el. Hazaerve sirva doltem az agyra. Nem bantam meg mit tettem, de megis sose lattam igy Sho-t.

Lassan ujra elkezdtem setalni. Es nem tudom hogy de megerkeztem egy parkba, de nem akermilyen parkba Ebbe a parkba hatalmas kepek voltak Sofu Royamaval. :

  "- Tudod Sho-nak van egy sajat helye, egy park, amibe tobb meretes posztereim vannak , kint az utcan ha szomoru altalaba oda mejen.-" jutottek eszembe a Royama szavai.

Ez a park nagyon kiv olt vilagositva foleg a kepkere. Es ekkor meglattam egy padon ulve. Felem fordult de nem lattam a szemeibe a duhot. Felallt es elkezdett kozeledni felem :

  -Sajnalom ha megijesztettelek.-mondta.- Hogy rad kiabaltam.

  -Semmi gond.-mondtam.

  -Es azt koszonom hogy megprobaltad.-mondta.- Nagyon aranyos lany vagy.

Mondta ki es ekkor kozeledett es ... megcsokolt. Meglepodtam a csoktol, de hogy? Royama? Nem ertettem semmit :

  -Ez maradjon a mi kis titkunk.-mondta es elment.

Megmindig a dobbenettol alltam. 

A bucsu ideje is eljott... marmint Royama utazasa. Futottam hogy erjem meg el... Elakartam bucsuzni mert sokat segitett. .. Meg pont idobe , Royama epp az ajto fele tartott :

  -Royama!-kialtottam.

Negyen voltak az F5-bol... Sho hianyzott. Mindenki ram nezett :

  -Sok sikert!-kialtottam.- Es koszonok mindent. -mondtam.

Elmosolyodott majd elment.

  -Airi...-mondta Satoshi.-Nagyon jo bejoves.-mondta.

  -Koszi.-mondtam.-De hol van Sho?-kerdeztem.

  -O nem jott...-mondta Kazunari.

  -Vagy igen...-jelent meg a hatunk mogott.

  -Te miota vagy ott?-kerdezte Jun.

  -Mar az elejetol.-mondta.

Osszeszoritottam az oklom es kijottek a szavak :

  -Miert nem mesz utana?!-kiabaltam.- Menj utana, szereted vagy nem?!

Konnyek gyultek a szemembe de nem emeltem fel a fejem. 

  -Utana mejek.-mondta.

Felneztem ra. Epp elottem volt, es mutatta a jegyet. 

  -Ez meg mi?-kerdezte Jun.- Mi lesz velunk? A baratsagunkkal...-mondta.

Jun-t meg sose hallottam ilyenrol beszelni. Jun megrangatta Sho-t, aki csak mosolygott.

  -Most nekem ez az utam.-mondta.

Ekkor :

  -Koszonom .-mondta Sho es megpuszilta a homolokom.

Majd elindult. De mielott elment volna , :

  -Sho!-kialtotta Jun.

Es egy almat dobott neki . Sho mosolyogva figyelte :

  -Igerd meg hogy beszelunk.-mondta Jun.

Sho bolintott majd elment.

A tetorol neztuk ahogy elmegy a repulo :

  -Sho! Sho!-kialtott es intett Jun.

Elmosolyodtam , nagyon gyerkes volt de tetszet... Varj tetszett? Ez az erzes?....

Jun:

  "-Sose add fel...azt amit szeretsz." -emlekeztem vissza Royama szavaira mikor elbucsuztunk.

Vajon o latta? Vagy erezte hogy szeretem Airit? Szeretem? Meg ki is jelentem? Pfff... Ez nem is biztos hogy igaz. Csak jatszanak az erzeseim. Ez csak mulo szeszely.  Biztos.

Masnap suliba, nem is tudom hogy de Airi hazuk elott voltam. Airi gyalog jott ki amikor meglatott elcsodalkozott :

  -Te meg?-kerdezte.

  -Elviszunk szalj be.-mondtam.

  -Nem.-mondta.

  -Azt mondtam szalj be...-mondtam.  

  -N-E-M!-kialtotta es elfutott.

  -He!-futottam utana.

Futottam utana ,a ki talan megmosolygott is... Epp egy sarkon ment es ugy hallottam leesett amikor befordultam Airi a fodlon volt de ekkor ...Egy nagy puf... Es en is a foldon voltam :

  -Ne legy ennyire onzo!-hallottam meg.

  -Noverem...ezt meg miert?-kerdeztem.

  -Noverem?-hallatszott meg Airi hangja de en jobban elvoltam a noveremmel.

  -Nem is orulsz nekem?-kerdezte....

2.resz Mas ranguak de megis...

A tenger felhomalya

2.resz Mas ranguak de megis...

Mao:

Nem tudom miert szolitottam meg... egyszeruen kijott a szamon ...  Megfordult de nem lattam semmit az arcan :

  -Te ki vagy?-kerdezte.

 -Mao Inoue...-mutatkoztam be mosolyogva kezet nyujtottam de nem fogadta el. 

  -Meg nem lattalak a varosba ...-mondta.

  -Igen mivel en itt lakom.-mondtam.

  -Ertem. En Shun Oguri vagyok.-mutatkozott be.

  -Oguri?-neztem ra meglepodve.

  -Igen. Miert vagy ugy meglepodve?-kerdezte.

  -Mert te....szoval...-de kozbe szolt.

  -Mert en vagyok az Oguri ceg orokose.-mondta mosolyogva.

  -Igen...-hajtottam le a fejem.

Ereztem ahogy egy kez az allam ala nyul es felemeli a fejem.

  -De nem akarom hogy ugy tekintsenek ram mint egy nagy hires cegorkosenek.-mondta.

A szeme csillogott mint egy csillag... Es annyira...a szivem gyorsabban kezdett verni ... kezemet odatettem es ereztem hogy megvaltozik velem a vilag. Mi ez az erzes? 

  -En nem is ...-de nem tudtam befejezni.

  -De jobb lenne ha elfelejtenel.-mondta.

  -Mi?-kerdeztem.

  -Csak felejts el . Ugyse vagyunk egy ranguak.. te egy szegeny lany vagy talan arva is! ...-mondta es elment.

Mi volt ez a hirtelen valtozas? Elindultam de nem tudtam mit erzek. Bodlgosag de megis szomorusag. Hogy tudjam elfelejteni.. bar csak most talalkoztunk ezt nem tehetem. Ugy erzem nem tehetem... Bar ha megmondanam hogy mi ez az erzes? 

Megerkezve hiaba vagyok mar felnott Eizan bacsi nagyon szepen leszidott. De engem nem erdekelt. Valami miatt nem ereztem jol magam. Fajt az hogy azt mondta ,hogy nem vagyunk egy ranguak amikor nem reg meg azt mondta hogy ne tekintsek ra nagy hiressegnek. Konnyek szoktek a szemebe, most talan tul erzekeny voltam... de ez az erzes nem akart elszunni. Shun jutott eszembe ahogy elmondja hogy tekintsek ra normalis emberkent. Osszekuporodtam es nem tudtam masra gondolni. Miert? Csak ma talalkoztunk... 
  -Mao.. sajnalom hogy ennyire megszidtalak...-jott be Eizan bacsi.
  -Semmi gond,. Nem azert sirok.-mondtam felulve.
  -Hat akkor?-kerdezte.
  -Talalkoztam... az Oguri ceg orokosevel...-mondtam.
  -Es bantott?-kerdezte.
  -Nem csak... Nem tudom mit erzek. Ha ram nez a szivem hevesebben dobog , megerint , nem tudom mit tegyek, hozzam szol nem tudom mit mondjak. Nem tudom mi ez az erzes... hisz csak most talakoztunk.-mondtam.
  -Es ezert sirsz?-kerdezett egy kicsit mas hangon.
  -Nem...-mondtam.
  -Hat akkot?-kerdezte.
  -Azt mondta hogy felejtsem el hogy en csak egy szegeny arva vagyok.-mondtam.
  -Azzal igaza van el kell feledd.-mondta Eizan bacsi es kiment. 
Miert? Miert kell elfelejtsem...Nem tudom beleveste magat a szivembe. Es nem erdekel mit mondott holnap ujra elmejek a partra es beszelni fogok vele.  Sot fel is hivom ... Ha jol emlekszem Eizan bacsi egy ideig abba a hazba jart mivel nem is tudom mar mit kellett dolgozon ott. Igy elokerestem azt a szamot es...

Shun:

Mintha teher lenne a vallamon ugy erkeztem haza es faradtan doltem az agyra. Az a lany... Eszembe jutott ahogy a szel megsuvitette a hajat es a hold megragyogtatta a szemeit. De ez engem minek is erdekel? De megis annyira gyonyoru volt, bar szegeny de megis... Hazudtam meg amagmnak is. Nem tudom miert, de nem tudom elfelejteni. Bar en nem vagyok ilyen srac. En titokzatos, csendes , maganyos srac vagyok es megis most itt vagyok azon kuzdkove mit tegyek... 

  -Elnezest fiatal ur...-jott be egy cseled.

  -Tessek?-ultem fel.

A szobamba hatalmas volt, hatalmas kerteretes ablakokkal , es a szoba kozepen egy agy.  Ez volt az en stiulsom , meg a haz situlsa is a halvany sarga vagy zoldet sose haladtak meg a szinek.

  -Egy holgy keresi telefonon.-mondta.

  -Ki?-kerdeztem.

  -Isayama kisasszony...-mondta.

Elvettem a telefont es ujra hatra doltem :

  -Igen?-kerdeztem bele.

  -Szia Shun csak azert hivlak mert voltam nalatok de te nem voltal ott...-mondta.

  -Sajnalom elvoltam menve.-mondtam.

  -Kar.. pedig nagy hirt kellett volna elmondjak.-mondta.

  -Talan telfonod nincs?-kerdeztem.

  -De ez nem olyan... Tudod nemsokara elmejek ujra hozzad...-mondta es letette.

  -Faraszto!-mondtam.

Alig hogy letettem a telefont ujra megcsorrent. Felvettem :

  -Tessek?-kerdeztem bele.

  -Shun....-hallottam meg egy csillingelo hangot.

Szemeim kikerekedtek es vartam mit fog mondani.

  -En...szoval...csak azert hivtalak...-dadogta.

  -Nem azt mondtam felejts el!-csak ugy jottek a szavak.

De ekkor mar felt :

  -Halgass meg!-kialtott.- Holnap gyere felhomalyra a parthoz. Ha eljossz tudni fogom hogy hazudtal.-mondta.- En varni foglak, barmennyit is kell, mert bizok benned.-mondta es letette.

Meglepetek ezek a szavak. 

Masnap a barataim Benjiro es Okyoito eljottek hozzam. Es persze elmeseltem mi tortent. 

 -Es elmesz?-kerdeztek.

  -Persze hogy nem. A kettonk vilaga teljesen mas...-mondtam.

  -Mi ez a nagy valtozas?-kerdezte Benjiro.

  -Mire erted?-kerdeztem.

  -Ez nem te vagy...-mondta.- Mi azt a Shun szeretnenk aki nem iteli el aozkat akiknek nincs sok penze es segit masokon...-mondta.

  -Fogalmad sincs...-mondtam.

Lassan telt az ido .. es mar felhomaly kezdett lenni. Sot az eso is elkezdett esni.

  -Biztos nem mesz el?-kerdezte Okyoito.

  -Elkezdett esni az eso , biztos haza ment.-mondtam.

  -De nem azt mondtad hogy azt mondta varni fog barmennyit is kell varjon... Szerinted az eso megallithatja?-kerdezte.

  -Szerintem igen.

Vegul eltelt a felhomaly es a fiuk is elmentek. A mobilom a kezembe volt es az orat neztem, es ki az ablakon ahol meg mindig esett az eso.

  -Nem... nem lehet hogy meg ott van...-mondtam es elveve a kabatom kifutottam.

Futottam a parthoz, mely szerencse nem volt messze. Ahogy odaertem eloszor nem lattam semmit de majd meglattam, ahogy osszekuporodva , reszketve nezett a tenger fele. Megfordult es ahogy meglatott elmosolydott :

  -Tudtam hogy eljoszz....-mondta es elajult....

5.resz A csok?

Szerelmi arnyek

5.resz A csok?

Airi:

A dal utan nem tudtam tobbet maradni. Nem akartam Sho szemebe nezni, vagy a maseba. Es foleg nem az arogans Jun-eba. Biztos vagyok benne hogy olyant mondana hogy en csokoltam meg , meg hogy elveztem, pedig ez hulyeseg. Csak a csapattol koszontem el, es Royamatol , es persze megkosozntem a ruhat is. Amit holnap visszahozok.  Igy elkezdtem hazaindulni, gyalog, nem akartam szolni a sofornek vagy valami, csak haza akrtam menni. Az a csok... Marmegint eszembe jutott. De miert? Ekkor eszembe jutott ahogy Sho jott be Royamaval. Olyan szepek voltak, es en megis szivem mejlyen azt kivanom hogy bar szakitananak. A konnyek lefojtak az arcomon es ereztem hideg lesz. Elfejetettem ott hagytam a kabatom... Milyen ugyes vagy. Igaz is az is vizes lett. A hideg meg jobban lett ridegebb. Es ekkor, valaki egy kabatot tett ram. Kikerekedett szemekkel figyeltem meg aki hatam mogott allt :

  -Jun...-lepodtem meg.

  -Ne hidd hogy ilyen kedves vagyok...-nezett el.- Csak Royama mondta hogy elmentel de nem volt rajtad kabat.-mondta meg mindig az onzo arcaval.

  -Es ki mondta hogy utanam jojj.-lettem ujra rideg.

  -A! Jo rendben akkor visszamejek...-mondta de mintha akaratbol hagyta volna nalam a kabatjat.

De en sem tudtam mozdulni, szolni vegul elindultam haza. Ahogy hazaertem a szobamba letettem a kabatjat , es atvettem a sajat ruhaiam. Megmosta a hajam is de ahogy hajszaritoval szaritottam megakadt a szemem ujra a kabaton, es kozeleb mentem hozza, megerintettem es felvettem a kezembe majd nem tuom miert de megszagoltam. Illata edes volt, mint egy viragnak ettol az illattol ujra eszembe jutott a csok :

  -Airir eleg!-mondtam magamnak leraktam a kabatot, es az agyba leultem.  

Marmegint ugyanaz az erzes ... Hiaba probalkozok nem tduom elfelejteni ami tortent, igy nem tudok boldog lenni. Vegul elaludtam.

Jun:

A csok... Ha csak ra godnolok elmosolyodok. Mi ez?  Miert erzem azt hogy tetszett. Es azt se felejthetem el hogy ez volt az elso csokom. Persze ezt a sracok nem tudhatjak meg. Lehet hogy azert tetszett mert az elso csokom volt? Bar ez egy kicsit hulyen hangzik. 

  -Ez aztan igen haver...-verte meg a vallam Satoshi.

  -Mi?-kerdeztem.

  -A csok...-mondta.

  -Az semmi...-mondtam.

  -Ugyan ne szegyeld, ez volt az elso csokod.-mondta Kazunari.

  -Ez nem az elso csokom volt!-kiabaltam talan a kelletenel is hangosabban.

  -O, igen? Akkor mikor volt es kivel?-kerdezte Satoshi.

  -Hat egy lannyal volt, ezelott 1-2 eve.-hazudtam.

De egy kicsit ereztem hogy nem veszik be. 

  -Airi o hazament.-hallottam meg Royama hangjat.- De itt hagyta a kabatjat es eleg hideg van kint.-mondta.

Az az idiota. Elekezdtem futni kifele. Es neztem merre mehetett. Most aggodhatok erte... Mi? Miert kellene aggodjak. Vegul meglattam ahogy remegve megall. Lassan odamanetem es a kabatom ra raktam. Meglepodott de vegul ram nezett :

  -Jun...-szolalt meg.

 -Ne hidd hogy ilyen kedves vagyok . -elneztem.- Csak Royama mondta hogy elmentel de nem volt rajtad kabat. - Azt akartam hogy higgye nem erdekelt.

  -Es ki mondta hogy utanam jojj.-jott a kegyetlen, rideg hangja.

  -A! Rendben akkor visszamegyek.

Es megfordultam ott hagyva. Vegul megerkeztem a bulira ujra :

  -Hova futottal Jun? O, es hol a kabatod?-kerdezte Satoshi.

  -Nem hiszem el rajta maradt.-mondtam.

  -Kin?-kerdezte .

  -Airin.-mondtam.

  -Mi?!-nezett ram kikerekedett szemekkel harom srac .

  -Mindegy hagyjuk.-mondtam.

Remelem azert a suiba visszahozza mert ha nem megolom. De elmsolyodtam ahogy eszembe jutott Airi ... Ez az erzes?

Airi:

Masnap reggel elvettem annak az idiotanak a kabatjat es elindultam a suliba. A taskamba raktam jol hogy senki se vegye eszre. . Ahogy megerkeztem elkezdodott a kinzas , mindenki elkezdett dobalni meg minden, vegul az ebedlobe is folytatodott :

  -Eleg!-kialtott valaki. 

Amikro odaneztem Jun volt. 

 -Ezennel felfuggesztem a piros kartyajat, mar nem banthatjatok...-mondta engem felallitva a foldrol.- Remelem megertettetek. 

Majd megjelent az F5 tobbi tagja is... Varj nem epp Sho? 

Mindenki O-gatva ment uljon le. En a csajokkal leultem egy asztalhoz :

  -Airi jol lattuk Jun Matsumoto, az F5 vezere megmentett?-kerdeztek a csajok.

  -Igen, ugylatszik.-mondtam.

  -Es miert?-kerdezte Momoko.

  -Hat tudod ... Tegnap ramesett es megcsokolt...-mondtam ki.

  -Megcsokolt?-kerdeztek a lanyok.

  -Igen.-mondtam.

  -Varj ez... nem az elso csokod?!-izgultak a lanyok.

  -Ti is tudjatok hogy nem az elso csokom volt....-csititottam a lanyokat.

  -Szoval lehet hogy beled szeretett?-kerdeztek.

  -Nem hiszem...-mondtam.

  -Es az a zacsko?-kerdezte Miyabi.

  -Ja , ez Jun kabatja.-mondtam.

  -Hogy?-neztek ram a lanyok.

  -Tegnap eljottem a partyrol es a kabatom ott maradt utanam jott es ram adta.-meseltem.

  -AAAA!-kialtottak a lanyok.

  -Csak csendesebben.-mondtam.

  -Es most mit fogsz tenni? Eddig azt hittuk hogy Sho a szoke herceged?-kerdezte Momoko.

  -Sho... nem tudom mi van velem es vele. Jun meg egyszeruen elkerulom.-mondtam.- Miutan visszaadtam a kabatjat.

Elvettem a tasakaot es elkezdtem felmenni a lepcson, nem erdekelt mit kialtanak utanam. Jun kenyelmesen ult a kanapen, ketten kartyztak vagy mit tettek... Es az egyik evett  Meglepodve vettek eszre :

  -A... Airi...-kezdett dadogni Jun.

  -Csak ezt visszahoztam ...-dobtam elejebe a zacskot.-Viszlat...-es mar mentem le.

Ahogy mondtam a lanyoknak elfogom kerulni. 

Jun:

Ez eleg furcsa volt. De nem csak ez az egesz heten elkerult . Kezdtem merges lenni, igy amikor egyedul volt az osztalyterembe bementem :

  -He!-szolitottam meg. 

  -Mit akarsz?!-kerdezte ridegen.

  -Miert kerulsz?-alltam es nekidoltem a falnak varva valaszat.

  -Egyszeruen nem akarok piros kartyat.-mondta kiindulva.

 De elkaptam a csuklojat :

  -Nem ez a bajod...-mondtam.- Azt mondtad harcot vivsz velem ... bevagtal nekem egyet... Biztos nem a piros kartyajert... -mondtam kenyszeritve hogy a szemembe nezzen.

  -Igen... igazad van nem ez a bajom.-mondta es a szemebe mintha sotetseg borult volna. 

  -Akkor mi?-kerdeztem de nem valaszolt.- Mondd el vagy megollek.-mondtam.

 Elnevette magat :

  -Ennyiert nem tudsz megolni. Es hogy csak ertsd meg , maradjon az az en titkom ...-mondta es elindult de megallt.- Es tudd igazad van harcot igertem, ezentul nem foglak kerulni...-mondta es hallottam ahogy lepesei tavoldonak.

Ez az erzes ujra felkavar... 

/ Vegul ugy dontottem hogy amugyis a masik tortenetbe benne van Shun Oguri igy maradok Sho Sakurai legyen a valodi es nem mas... Remlem nem gond hogy ennyit valtoztatok. / 

1.resz A varazslat megtortenik

A tenger felhomalya

1.resz A varazslat megtortenik

Mao:

 Sosem ertettem vagy tunodtem azon hogy az elet miert oly fajdalmas . Nem kegyelmezett nekem mindenem elvette . Egyedul bolyongani a vilagba csalad nelkul. Ejelenkent a meleg fa tuze nelkul , tanulatlan maradni az emberiseg kozott. Nevem Mao  , Mao Inoue es ez az eletem. Mig masok iskolaba jarnak en egyedul jarok az utcan. Olykor-olykor Eizan bacsi segit nekem. Kicsi koromban o olvasta nekem a meseket es o ajandekozott meg minden Karacsonykor . Egyik Karacsonykor a Mesevilag konyvet adta nekem azota sem tudom lerakni. Egy ilyen kislany mint en sokat fejlodhetek sokat mondogatta . Egy legjobb baratnom van Emiko aki sokat segitett es meg egy fiu baratom Kawanari. Ok ketten mindig mellettem voltak. Es bar tudom valtozik a vilag velem mi lesz? 
 Most mar 24 eves vagyok es az Izu szigeten lakom egy kis hazba egyedul . Mindig is szerettem a tengert es itt boldogk vagyok bar egyedul. Eizna bacsi meg mindig igy nevezem atjon egyszer egyszer hozzam de sose marad sokat . Egyszer se volt valami jo az eletembe. Ha mondhatni hogy baratokat leltem. Most mar ahogy de tudok irni bar csuful ,  es olvasni is. Eizan bacsi segitett , hogy ezeket megtanuljam . Az eletembe egy fontos dolog hogy tudjam van valaki mellettem. A leghiresebb ceg itt a Isayama ceg utana az Oguri ceg. Ok iranyitanak itt mindent.  De az en eletem nem iranyithatjak. Talan a fajdalomon kivul hogy nem tudom kik a szuleim, mi tortent veluk azon kivul ami nagyon faj most mar amikor a boldog parokat latom ahogy bizhatnak egymasba, es nem hagyjak el egymast. Sosem tudtam mi ez az erzes a szerelem. Vajon tenleg olyan "edes" mint ahogy mondjak. Es ettol az erzestol megvaltozol, boldogabb lesz az eleted. 
  -Mao!-kialtott Emiko.
  -Emiko...-neztem ra.
  -Ismet egyedul vagy a parton... -mondta szomoruan.
  -Sajnalom, de en itt mindig bekebe vagyok.-mondtam.
  -Amugy tudod ugy hogy mindig segitettem neked, mindent megadtam neked ami szukseged volt , es bizhatsz bennem,...-mondta.
Hat ez igaz ha o nem lenne es Eizna bacsi akkor en talan most mar meglennek halva. A ruhaimat is Emiko adta nekem. 
  -Hat persze.-mondtam.
  -Akkor valaszolj egy kerdesemre...-mondta.
  -Igen?-kerdeztem.
  -Miert vagy mindig itt?-kerdezte.
  -Eizan bacsi szerint es az egko ami a nyaklancomon van az az edesanyame volt, es a tenger egkove. Ezert szeretek itt lenni, mert olyan mintha ismernem a szuleim.-mondtam.
Igen egy tengerkek egko, volt a nyaklancom, Eizan bacsi szerint aki ismerte a szuleim valamennyire ok hagytak ram. A nevem is rajtam van. Es alitolag ez a nyaklanc a tenger felhomalyat jelkepezi :

                                                        / Ugy kepzeljetek hogy a neve a hatan van/
  -De most gyere mert Eizan bacsi mar bitos aggodik.-mondta.
Elkezdtunk futni. Az en kis hazam es Eizan bacsi haza egy dombon volt . Eizan bacsi mar a haz elott vart  Kawanarival. 
  -Lanyom...-olelt at.- Ne csinalj tobb ilyent tudod hogy aggodtam.-mondta.
  -Sajnalom.-mondtam.
  -Gyere enned kell.-mondta.
Bementunk a hazba es elkezdtunk enni. Hat Eizan bacsi haza se volt nagyobb az enyemnel. Egyeedul lakott itt alitolag van ket fia de nagyon ritka hogy meglatogassak , de en sosem lattam eddig. 
  -Esetleg hajnalkor visszamehetnek a partra?-kerdeztem.
  -De miert akarsz mindig a parton lenni?-tette fel a kerdest Eizan bacsi.
  -Mivel on mondta, az edeanyam a tenger kozelebe nohetett fel igy lehet hogy nyomot kapnek a szuleimrol.-mondtam.
  -Jaj, lanyom...Mar tobb mint 5 eve keresed oket es semmi...-mondta.
  -Megakarom tudni hogy ki voltam , es kik voltak a szuleim, mi tortent veluk.-mondtam.
  -Rendben elmehetsz de ne maradj a felhomalynal tobbet.-mondta.
A felhomaly itt mindig van, ez egy varazslatos tortenes amikor a Hold elhomalyosodik es a tenger mintha kis szikrakra repulne fel az egre.
  -Rendben.-mondtam.
Amiutan elmosogattam visszamentem a sajat hazamba . ott megkerestem egy papirt es ra irtam " Ne felejtsek elmenni ajandekot venni Eizan bacsi szuletesnapjara." Majd a parnam ala tettem es elindultam ki ahol Emiko es Kawanari vartak.
  -Keszen alsz Mao...?-kerdezte Kawanari.
  -Mint mindig...-mondtam.
Elindultunk a hasadas mivel ahol mi laktunk az ket domb, hasadas volt. Szoval elindultunk a masik felere. Kawanari mostanaba eleg furcsan viselkedik korulottem, igy ma is eleg sokat kerdezoskodott, hogy  jol vagyok , segitsen, es vigyen meg ilyenek :
  -Kawanari nem vagyok meghulve, nincs eltorve semmim, szoval nyugi.-mondtam.
Vegul feljutottunk.
  -Akkor kiprobaljuk?-kerdezte Emiko.
  -Igen.-mondtam.
Szerettuk volna megnezni ha attudunk e repiteni egy kotelet es azon atcsuszni a tulso partra. Mi nagyun szeretunk gyorsak lenni, es felfedezni. Igy  Kawanari kikototte erre a reszre a kotelet mi egy kisebb sziklan megalltunk es majd atadobta ahol Eizan bacsi megkototte. Es sikerult, bar centitkol fuggot. Eloszor Kawari ment. Vette a szijat amit magaval hozott a kotore akasztotta es elsikklott. Mint a szel ugy suvitett vegig a kotelen. Vegul elert a sziklara ami a tulso reszen volt. A kovetkezo Emiko volt ugyanugy a szijat vette es lesiklott, ugyan csak jol ert oda. Most en voltam a soron. A szijamat atkotve leneztem majd a tulso reszre. Es vegul nagy levegot veve elengedtem magam hogy csusszak. A levego az arcomba csapott de nem ereztem ugy hogy hideg lenne. 
  -Ez az!-kialtottam.
Majd hirtelen latva a kozeledo szikla falat megijedtem : 
 -Hogy kell megallni...-kialtottam.
  -Mao gyere kifoglak...-mondta Kawari.
Feltem de biztam a barataimba igy amikor a szikla resre erkeztem Kawari megfogta a derekam es megalitott :
  -Koszi...-mondtam. 
Vegul nagy orommel meseltuk a velemenyunket. 
Vegul hajnaladott igy en elindultam le partra. amint megerkeztem leultem a homokra, es vartam a felhomalyt. Amely par perc es megjelent. Felalltam hogy csodalhassam a tengert. Egyszer csak egy szel suvitett balra es odanezetem es meglattam. Szemei ragyogtak a csillogastol, haja fenylet a hold kisebb  ragyogasaitol. Szemei sotetk voltak de olyan varazslatos volt ahogy ott allt. Es ekkor felem forditotta a fejet ... :Asitott igy lassan odatette a kezet es bennem valami megmozdult... Majd lassan megfordult es elindult de ekkor...

Shun:

Ha gazdag vagy az eleted mennyoeszag gondoljak sokan. De hidjetek el nem az. Ami a szuloknek a legfontosabb hogyha van egy hires ceged az legyen a erteked. Ezert kitalaljak az erdhazasagokat. Sajnos en is ilyen helyzetbe vagyok, egyszer nekem is be jon az erdek hazasag, de meg nem tudom kivel. Shun Oguri vagyok, az  Oguri ceg orokose. Mindenem megvolt kicsi korom ota. A szuleim onzoek, bar szeretem oket, megis a ceg a legfontosabb nekik. Egy titokzatos, csendes srac voltam es vagyok. Ugy erzem nem ez az utam.  Megis itt vagyok es arra varok mikor dontik mar el. Az egyetlen hley ahol boldog vagyok az a parton. Ott beke lel mindenhol... Senki sem zaklat.

Bar minden meg volt es van ugyerzem valami hianyzik belolem. Egy resz ami fontos lenne most. Valaki aki mellettem van es szeret. 

Felhomalyra ertem ki a nyugati partra. Neztem ahogy a csillogas megtolt mindent, es egyszer csak egy hirtelen szelsuvites es meglattam. Szemei fajdalmat sugaltak de o akkor is mosolygott. Lattam hogy figyel es csodalkozik bennem vagy nem is tudom. Asitottam odatettem kezem , es megmozdultam hogy elmenjek de ekkor :

  -Varj!...

4.resz Batorsag

Szerelmi arnyek:

4.resz Batorsag:

Airi:

Masnap reggel eldontottem, szembe szallok evvel a nagykepuvel. Megmutatom ki az a Airi Suzuki. 

Ahogy a suliba ertem mar nem erdekelt, semmi rideg, es bosszuallo arccal ultem az ebedlobe es vartam hogy megjelenjen. 

  -Biztos hogy ezt akarod?-kerdezte Momoko.

  -Megmutatom most ki is az a Airi Suzuki.-mondtam.

Es megjelentek felmentek a helyukre es vartam mikro jon le. Nem is kellett mas mivel elindult lefele Hinatahoz mivel velunk ult ::

  -Te meg nem kaptad meg a buntetesed...-mondta Hinatanak.

  -En...nagyon...sajnalom...-mondtam.

  -Ezt nem sajnalni kell!-kialtott es csapott az asztalra.

  -Eleg!-kialtottam fel.

Mindenki rank figyelt.

  -Eleg,...nem hagyom hogy a gynegebbeket bantas.-mondtam elebe kerulve :

Keszen alltam hogy megussem :

  -Ne legy olyan ontelt!-kialtottam es megutottem o a padlora kerutl ahogy a szajahoz emlete kezet verzett.

Kikerekedett szemekkel nezett fel ram. Egy cinikus mosolyt termetettem az arcomra majd felneztem ahol Sho mosolyogva figyelt. En is ra mosolyogtam majd vissza Junra :

  -Ennek itt vege... ha harcot akarsz harcot kapsz...-mondtam es elmentem.

Sokkal megkonnyebultnek ereztem magam. A tuzlepcsohoz mentem es leultem :

  -De jo...-mondtam.

Elovettem fuzetem es folytattam Sho rajzat amikor :

  -Mit rajzolsz?-jelent meg ujra hirtelen Sho.

Hamar eltakartam a rajzot :

  -Semmit...-mondtam.

  -Ugyan hadd lassam...-mondta.

  -Meg nincs befejezve.-mondtam.

De o kivette a kezembol :

  -Hat ...ez en vagyok...-mondta.

  -Igen mivel...-de nem tudtam mit mondjak.

  -Nagyon ugyesen rajzolsz. Nagyon jol sikerultem.-mondta.

  -De mint mondtam meg nincs befejezve.-mondtam.

  -Haza jon egy regi baratom holnap este es ennek erdekebe partyt rendez lenne kedved eljonni?-kerdezte.

Vele? Meghivott?

  -Pe...persze.-mondtam.

  -Akkor este hetkor a Sofu hazba gondolom tudod hol van.-es elment.

  -Meghivott?!-ujongtak a lanyok amikor a suli elott vartuk a kocsikat.

  -Igen...-mondtam.

  -Gratulalok.-mondta Momoko.

  -S ti nem josztok?-kerdeztem.

  -Megvoltunk hivva mi is csak nekunk epp akkor van egy fotozasunk.-mondta.

  -Ja igaz...-mondam.

Ekkor jelent meg Jn ramnezett es valami furcsat lattam a szemebe, de nem tudom mit.

Masnap reggel a C-ute tagokkal volt probank. 

Jun:

Mi ez az erzes? Hasonlit a noverem utesere, de ez olyan erzes mint hogy meg kell vedjem... Ez... Airi... te egydul szalltal szembe velem es ezert valami megmzdult bennem. Nem hagylak cserbe , te az enyem leszel. 

Masnap nem lattam a suliba az ebedlobe voltam .

  -Azert van batorsaga annak az Airinek.-mondta Satoshi.

  -Igen mit gondolsz rola Jun?-kerdezte Misaki.

  -Nagyon erdekes...-mondtam egy mosoly kiseretebe.

Ekkor lattam meg a baratnoit es Miasaki es Satoshi kiseretebe indultunk el felejuk:

  -He!-kialtottam a baratnoinek.

  -Tessek?-alltak meg.

  -Hol van Airi?-kerdeztem.

  -O! Neki ma probaja volt, igy csak az utoslo orakra er be.-mondta.

  -De nem ti..-de kozbe szoltak.

  -A C-ute egyuttessel...-mondta Momoko.

  -Ertem...-mondtam ekkor.

  -Kit keresel?-jelent meg.

Nagyot nyeltem amikor meglattam :

  -En senkit...-mondtam leveve rola a szemem.

  -Rendben, csajok bocsanat a keseset, de nem voltidom haza menni atoltozni.-mondta es elidnult.

  -Ez aztan nagy meglepetes.-mondta Satoshi.

  -Erzem meg sok meglepetes fog varni...-mondta Misaki.

Airi utan neztem....miert ezzel buntetsz....

Airi:

A suli hamar letelt. A proba is nagyon jol sikerult. Jun nezese eloszor amikor meglatott aggasztott, de nem erdekelt. Sho-t mas egyaltalan nem lattam pedig remeltem hogy meglatom. Vegul ugy dontottem ott leszek a party-n ha mar meghivott Sho. Igy elkezdtem keresni a szekrenybe es vegul egy piros, fekete feher csikos ruha lett a valasztasom.

  -Igy lassan elindultam a haz fele. a haz hatalmas volt es a torkomba dobogott a szivem. Majd benyitottam, mindenki ott volt, egy csomo elkole ruhaval. Es koztuk meglattam a C-ute tagjat . El is felejtettem itt fogunk enekelni. 

  -Airi!-kialtottak.

  -Sziasztok.-koszontem.

  -Ideertel.-mondta Miami.

  -Igen.-mondtam.

  -A! Nekem most mennem kell mert beszelnem kell a hazigazdaval.-mondta es elment.

A tobbiek elmentek inni mig en a medencehez mentem :

  -Royama osztalytarsa voltal?-jelent meg egy ferfi'.

  -Nem...-mondtam.

  -Ez a kis senki semmit sem tud. Tudod o nagyon eros ha akarja es beled ut.-mondta.- Megutotte a Matsumoto tarsasag orokoset.-mondta megint az csaj .

 Es a ferfi elment.

  -Mit akarsz?-alltam fel.

  -Hogy te egy senki vagy ...-mondta es lassan mind a haramn leontottek pezsgovel.

  -Ne hidd hogy Sho vele lesz mivel neki mar van baratnoje.-es ekkor megjelent Sho az oldalan egy gyonyoru szep lannyal.

  -Erted?-kerdezte kenyesen a lany es ujra leontott.

  -Ugy latszik megaztal...-termett elottem egy zsebkendo.

Es a kar tulajdonosa nem volt mas mint Sho...

  -Koszonom.-fogadtam el.

  -Lanyok meg nem is udvozoltelek.-mondta az a nem is ismeretlen lany o Sofu Royama a hires model.

  -Royama!-sikitottak a lanyok.

  -Hadd udvozoljelek.-vette a pezsgos uveget es lepricolta oket akik beestek a medencebe.

Vegul elindultam Royamaval hogy atoltozzek :

  -Miert segitettel?-kerdeztem.

  -Mivel tudom milyen lehet.-mondta.

  -Koszonom.-mondtam.

De nem mertem megkerdezni hogy hogy allnak Sho-val. 

Vegul lassan most mar joval szebben gondolom, jmentem le. Mindenki csodalkozva nezett ram. Az F5 a kanapekon ultek amikor meglattak mindenki elmosolyodott Jun kikerkedett szemekkel figyelt. Sho reagalt eloszor :

  -Nagyon csinos vagy.-mondta.

Elmosolyodtam mondatatol. De ekkor hirtelen allt fel Jun ; 

 -Ugyan ez ...-de elidnult es...

Ekkor ram esett es megcsokolt. Gyorsan alltam fela hogy felkelt, es Shora neztem aki csak mosolygott. Felalltam es a C-uteval a szinpadra alltunk. 

Ez a csok mi volt?