Karácsony

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket! 

2.resz A doktor

 

A sebzett sziv dala

2.rész A doktor

Kairi:

    - Ah... Kairi ne zakatolj már! 

    - Csak betettem a tányért a mosogatóba.... ne nyavalyogj már. 

Ez egy szinte szokásosnak mondható reggel. Tendo Kairi vagyok orvos a Hiura általános kórházból, kardiólogia részlegen dolgozom. Hogy szeretem e a munkám? Persze, egyesek szerint túlságosan is... legalábbis néhányan azt fecsegik a hátam között, hogy munkamániás vagyok, nem érdekel semmi más, goronbán viselkedem a személyzettel , ezért " Ördög" -nek neveznek, nem is tudom, hogy mióta ... vagyis tudom pár éve , amikor is hirtelen az életem fenekestül felfordult. Na de nem érdekel, higgyenek amit akarnak. Miért lettem orvos? Természetesen , mint minden ember aki ezt a szakmát választja szeretne segíteni az embereken, persze bennem is benne van ez az egész , segíteni és látni ahogy mosolyog a beteg, ahogy reménykedő pillantással néz rád és kezedbe adja életét. Fontosak számomra a páciensek és mindig a legjobbat igyekszem adni, küzdeni és támogatni őket. Ez az életem és nem változtatnám meg. Peresze ha valaki megtudja a szüleim foglalkozását, azt mondja ez egy tipikus család... ugyanis a szüleim , mindkettő, orvosok. Tehát ebből kifolyolag az ember gondolhat rá , hogy a szüleim beszéltek erre rá, nyomás alatt voltam és tovább kell vigyem a foglalkozást, oh és persze a a kórházukat. Igen, van egy kórházuk is a Tendo kórház. De ez egyáltalán nem erről szól, nem a szüleimről, nem a kórházukról... hanem magamról, saját magam döntése volt, hogy az orvos szakmát választom, minden jó illetve rossz, fényes illetve sötét oldalával. Én akarok küzdeni az emberekért és minnél jobb orvos lenni. Persze a szüleim sokat elértek és példaképeim, de a saját utamat akarom járni, a saját lábamon.  Lehet, hogy gyerekoromba volt egy kis befolyás, hiszen csak ezt láttam, és a szüleink persze megis említették nem egyszer, hogy szeretnék ha a gyerekei is orvosok lennének, de ez a saját álmom is... nem kényszeritettek rá, szeretem amit dolgozok és szerintem sosem fogom megbánni, hogy ez lettem. Szóval azért lettem orvos, mert az akartam lenni és küzdeni , küzdeni az emberekért, akik  most először látnak és mégis biznak bennem. 

Amikor azt mondom,hogy gyerekek, nem tévedek. Van egy nővérem, magas , barna haju, barna szemű igazi szépség. Talán aki találkozik vele elsőre, nem is tudna mondani semmi negativat róla, kedves , barátságos, nyitott... de úgye először is a nővérem, akivel testvérekhez módon idegesitjük egymást , hülyülünk, de persze szeressük, támogassuk egymást és ha szükség van valakire ott vagyunk egymásnak. De van egy negativuma sokat iszik... most is a kanapén feküdt le az éjszakai buli után... tulajdonképpen, nem az a nagy bulizó arc, csupán társasági életet él a barátaival és iszik. Persze, a szülink szeretnék ha ő is beállna a sorba orvosként, el is kezdte de ott hagyta, ő azt mondt,a hogy azért mert éjszakai válltáskor nem lehet inni, de szeirintem van valami más oka . Azóta is nyaggasák, hogy álljon be, végezze el az orvosit és vegye át a kórházat, amit a nővérem minnél jobban elakarna kerülni. Ezért költözött a fővárosba, hozzám... a házba, ami szintén a miénk. Ezt a lakóházat, orvosoknak, nővéreknek adjuk ki, hogy lakjanak itt. Az uralkodó szin a sárga, krém szinű, barna. Kellemes kis lakóház. A mi lakásunkban szintén megjelennek ezke a színek, a fehér szin is megjelent a nappali és konyhába amik egybe nyiltak. Egyik lakás a miénk, itt lakom az én drága nővéremmel. 

    -Oh... ne légy már ilyen keserű Örd-ög!  - bosszús szemekkel néztem nővéremre, minek után megittam utolsó korty kávémat és el is indultam a kórházba.

Az út egy olyan 15 percre volt, vagy talán még annyi sem.  Az emberek mind igyekeztke munkába, gyerkek suliban , néhányan épp kávéjukat szürcsölgették egy kávézó teraszán, pörgött az élet, körülöttem,  de nekem nem... és ez nem is bántam... nekem azon a  napon a múltban mintha megállt volna az idő egy részben. 

    - Kairi! - ugrott már is mellém Koichi Kisugi az egyik kollegám.

Velem egyidős, szintén a kardiólogia osztályon dolgozik,  magas, fekete , hosszabb haj, barna szem. Igen közkedvelt  a nők körébe , nagyon kedves, de szeirntme néha együgyű... sokszor próbál kirángatni a komfort zónámból, de nem engedek. Jó barátok vagyunk, ha lehet így mondani, együtt praktizáltunk is, sőt még az egyetemről ismerjük egymást, megvolt mindig ez a párosunk, amugy sokszor feltud víditani és amikor a szakmáról beszélünk komolyan odaáll , jó orvos és ha bár mi kell lehet számítani rá. Ő is bérel egy lakást nálunk, viszont idén sikerült vennie egy sajátot, most is onnan jön, néha szokott még a lakóházba aludni ha hosszú napja van. 

   - Jó reggelt! - köszöntem de nem álltam meg.

   -Jó reggelt! Na, készen állsz egy újabb műszakra.

   -Persze... - vágtam rá, de már a fejem a tejes zsemlén járt , amit mindennap a kórházba eszek.

Abban reménykedtem, hogy most reggel megtudom venni , néha sok a munkám és mire ebédre odakerülök, hogy vegyke elvan fogyva... pedig tényleg csak azt veszem, van egy borkán tele pénzel amit erre gyűjtöttem a boltos néninél, mindig arra számol rá. 

   -Kíváncsi vagyok miről akar beszélni velünk Rokuro.  Te ?

    -Hát nem nagyon... lesz ami lesz... -mondtam és már is a hatalmas fehér, ablakos korház elé értünk.

Az előtér nagy volt, eg ykisebb koncertet is ellehetett volna itt tartani szeirntem, világos és kellemes, ami meglepően szokatlan lehet az emberek számára, de itt nyűzsögtek az emberek és persze mi doktorok és nővérek arra igyekeztünk , hogy mosolyt csaljunk és kelleme légkört teremtsünk a betegeinknek. Már láttam is a kis büfét, és arra is akartam venni az irányt, amikor Kisugi megfogta vállam ezzle megállítva.

   - Kisugi mi van? - néztem hátra rá szúros tekintettel .

    - Tudod hogy rám nem hat ez a tekintet... - vigyorodott el. - Nem hallottad mit beszéltem az előbb? Rokuro beszélne akar velünk szóval...

    -De csak veszek egy tejes zsömlét...

    -Majd megveszed szünteben... - erre már húzott is fel a kardilógia osztályra, ott is a az iródába , ahol Rokuro már várt.

Rokuro Koishikawa  magas, fekete, egyenes hajú, barna szemű a kardiólogia osztály főnőke és a korház igazgatóhelyettese. Kedves ember, felettünk járt, szóval őt is rég ismerjük már Kisugival. Nagyon megbizható ember és amit eldönt azt végig is viszi és jó orvos, sokat tanulhattam tőle és tanulhatok még most is. Sokat segít és ott van ha kell, sokat harcol , hogy itt a részlegen minden rendben menjen. Néhány évig jártak a nővéremmel, de azt véget ért a kapcsolatuk. 

   -Jó reggelt! Köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradtatok.

   -Jó reggelt!

    -Hát nem nagyon volt választás. - néztem Kisugira, aki feltarotta karjait. - Miről lenne szó? - tértem rögtön tárgyra.

   - Ismeritek Nanase Sakurát? 

   -Kit?! - néztem értetlenül.

   -Te komolyan egy burokban élsz? Nanase Sakura néhány éve kezdte az énekesi pályáját és már szárnyal , a nagy Nanase lemezkiadó cég lánya. Nagyon sikeres és népszerű, bár vannak akik nem épp szép szavakkal illetik... nagoyn sokat küzd és szerintem is nagoyn tehetséges.  - közben elővette telefonját bepötyögött valamit, majd felém forditotta.

Egy lány állt ott, nagyjából velem egy idős, fekete haja és barna szeme volt. Egy fekete nadrág, csipkés fekete bluzot, hozzá fekete magastalput és egy sötét kék kabátot viselt, ami jól kihangsúlyozta arcát.

Egy pörgösebb szerelmes dalt énekelt... látszott rajta, hogy élvezi és szereti amit csinál és valóban szép hangja volt, de mintha a tekintete olykor olykor üres lett volna. 

    -Ő Nanase Sakura, így se rémlik?

     -Talán , mintha a nővérem emlitett volna. 

   -Mi van vele?  - kérdezte Kisugi visszafordulva Rokurohoz.

    -Nem sokan tudják de az utóbbi egy évben kórházból, korházba járt. Ugyanis valamiért időközönként elájul, fáj a feje... de eredmények eredménytelenk voltak, senki sem tudott konkrét választ adni, vagy mind másokat lehetett hallani. Az édesapja nem hagyta fel, természetesen aggódik a lánya iránt és döntésre jutott , szeretné ha jó ideig pihenne a lánya és vizsgálatok sorozata lenne egy kórházban. Itt még sosem volt és az igazgató jó barátja az édesapjának így megbeszélték, hogy ide fekszik be. 

    -Komolyan Nanase Sakura itt lesz nálunk? 

    -Még sosem dolgoztál egy hirességgel? - néztem furán Kisugira, nem értettme, hogy miért ennyire izgatott. 

   - De ez egy aranyos lány  - kacsintott rám. Csak a szememet forgattam.

    -Igen, itt lesz és szeretném ha Tendo te foglalkoznál vele. 

   - Én? 

    -Igen, erre az osztályra fektessük, hogy a komoly próblémákat mindenképp kitudjuk zárni. És szeretném a te kezedbe tenni... 

    -Rendben, megbizhatsz bennem.

    -A kis szerencsés... 

   - Természetesen arra szeretnélek kérni, hogy legyetke diszkrétek és adjatok mindent bele, segitsétek ha kell ... a szokásos... -hirtelen Rokuro nem kapta a szavakat.

   - Elnézést! Koishikawa -sensei, Nanase-chan felébredt...

    -Már itt van? - kérdezte Kisugi.

    -Igen, ma reggel ismét elájult. Én megyke is beszélni, kérlek Tendo , jöjj te is, hogy mutassalak be, 131es szoba.

Bólintottam és levettem kabátom, hogy felvegyem a doktori köpenyt .

    -Oh, de szerencsés vagy! 

    -Még mindig ezzle vagy el? - néztem rá, ahogy a fogashoz léptem... 

    - Aztán - karolta át a vállam - majd mesélj. -kacsintott rám, de csak a fejemet ráztam.

Ezekután elindultam a 131-es szobába megismerni az új betegemet. A betegek, kollegák, nővérek sorra köszöntöttek és persze udvarias voltam visszaköszöntem. Közbe minden doktor, nővér, arról beszélt, hogy Nanase Sakura itt van. Nem értették, hogy hogy nem hallottak róla, izgatottak voltak és reménykedtek, hogy egy autogrammot kaphatnak, vagy egy közös képet készíthetnek. Pláne a recepciós résznél, ott álltak körbe a nővérek, talán nekik volt a legnagyobb szájuk , és persze pletykálkodtak erről az egészről. Nem értettem, hogy mi ez az egész felhajtás , egy egyszerű híresség. 

   - Miss Nanase, az édesapja nagyon jó barátja az igazgatónknak és megbeszélték, hogy a legjobb az lenne ha egy ideig pihennél és orvosi megfigyelés alatt lennél, állandó helyen. Apád nagyon megbizik és szeretnénk ha ön is megbizna bennünk, mindent elfogunk követni, hogy rendben jöjjön és  egészségesen távozzon... 

Éppen ekkor értem a 131-es szoba ajtajához... még nem léptem be, láttam Rokuro hátát, ahogy szembe áll az ággyal, ahol Nanase Sakura feltételezem ült, karba tett kézzel ült és hideg tekintettel nézett fel Rokurora:

  -Ugyan ... nem kell megerőltetni magukat, tudom én , hogy ugyan az lesz az eredmény. Homályban fognak tapogatozni, majd 1, 2 hét alatt megmondják , hogy eredménytelen és lépjek tovább... - Mi ez a negativizmus? - Van értelme ennek a felfordulásnak? Mikor úgyis tudom mi lesz az eredmény.... és ezért abba hagyni a munkám.... 
Ránézett a mellette álló férfira aki egy sötét kék kosztümot viselt... gondolom valami manager... De tekintetem visszafordult Nanase-re akinek a tekintete hidegséget sugrázott, mintha ránézne valakira és azonnal hideg szellő csapná meg. Nem akar élni? Nem elég kényelmes az élete? Nem értem, hogy miért mond ilyeneket... Vagy most épp kényeskedik ? Tipikus sztár...

 -Mondtma, hogy nem fogod interjukat adsz és... tovább folyatod, csak értsd meg aggódunk érted.  

   -Tudom - talán most egy pillanatra mintha meggyengült volna a tekintete... 

    -Beszeretném mutatni az orvost, aki magáért lesz felelős... - fordult felém Rokuro észrevéve. - Gyere be kérlek!

Megköszörültem torkomat és beléptem a korterembe, ahol Nanase barna szemei azonnal rám szegeződtek , fekete haja szemeibe hullotak egy kicsit...

    -Nagyon örvendek Kairi Tendo vagyok. Mától én fogok magára figyelni.  - hajoltam meg.

    -Nagyon örvendek! - hajolt meg ő is.

Végig néztem, de nem mintha érdekelt volna... átlagosnak tűnt, nem látszott semmi átlagon felüli, persze tudtam, hogy az idolok, sztárok ugyan olyan emberek mint mi, nem gondoltam mást, csak talán kicsit kényesebbek... 

    -Tendo-sensei, egy nagyon tehetséges orvosunk, jó kezekben leszel. Akkor én most hagylak is! Mindent megfogunk tenni , kérlek bizz bennünk. - hajolt meg Rokuro és kiment. 

    -Akkor , pihenj , később visszjővők. - szólaltam meg néhány perc után.

    -Tendo - sensei! - csak az ajtóba álltam meg és fordultam vissza- Köszönöm szépen, hogy próbálkozik! 

Próbálkozom? Ez a munkám... én harcolok a betegeimért... komolyan mi ez a hozzáállás?! Elkényeztett kis sztárocska...  Ezután, nem mentem vissza rögtön az irodába, megtettem a körömet a betegeim között és lementem az előcsarnokba vásárolni végre tejes zsömlét. Szerettem ezeket a köröket, látni a betegeim mosolyát , néhány szót mindig is váltottam velük, külön külön. Útközben egy egy kollegával is összefutottam, akik néha meghivtak inni, általában megyek, nem maradok ki, bár nem vagyok az a nagy bulizos tipus, sosem voltam , barátaim... persze annka nevezhetem őket, ők mindig azok a pörgös, energikusak, én ... ellentétnek érzem magam, de mégis jól érzem velük magam... ez az én környezetem. 

Szerencsém volt a kis boltban, volt tejes zsömle, amit kint az udvaron fogyaszotttam el. Épp, hogy befejeztem Kozue az egyik ápolló érkezett hozzám:

   - Nanase Sakurának mire lenne szüksége? - tette fel a kérdést.

    - Azonnal megyek és kivizsgálom.- mondtam, eldobva a kiflis zacskót, majd el is indultam.

Nanaseval egy szobába a páciensek rögtön rám szegezték a tekintetet, amikor beléptem, mosolyogva köszöntem. Majd Nanasehoz léptem és elkezdtem megvizsgálni... egy ideig nem is szólalt meg majd:

     - Kap ezért valamit? - bökte ki hirtelen.

    -Tessék? - nézetem értetlenül, mikor kezem csúklomra tettem...  

    - Hát tudjuk mindketten, hogy ennek mi lesz a vége. 

    -Hogy meggyógyulsz? - mosolygottam.

    - Hogy azt fogod mondani nem tudod mi az, lehet az is lehet ez is, vagy lehet, hogy minden csak innen jön - mutatott a fejere. - A szokásos dolgok... ezért nem akarom rabolni az idődet, nincs más dolgod? 

Cinikusan felnevetettem... majd a nővér felé nézetem... 

   - Legyen EKG és vér vizsgálat... - majd felálltam az ágyamról, de mielőtt kimentem volna visszafordultam. - Ne bocsájtkozzunk állitásokra még oké? 

Majd kilépettem az ajtón.... Felsóhajtottam és elindultam az iródába. Nem értem a hozzáállását... nem értem, mit godnol, mit akar. Nem akar meggyógyulni? Hogy újjul erővel munkába álljon és azt csináljon amit szeret? Vagy lehet nem is szereti a munkáját?

Egyáltalán miért ragadok le ennél.... Összeborzoltam a hajam és igyekeztem munkámra koncentrálni. Leültem az irodába a helyemre és elkezdtem megnézni a jelentéseket Anri-channal kapcsolatban, a gyerekosztályon volt befeküdve, szivelégtelenség jeleivel hozták be. Nagyon kedves és aranyos lány, már jó ideje bent volt és mostmár reméltem,hogy jó hirrel szolgálhatok,hogy elhagyhassa nemsokára a kórházat. Nyugodtan tanulmányoztam gépen az adatokat, nem is figyelve az órára, mikor hirtelen valaki hátba veregetett:

   - Hello! Na milyen? - persze ki lett volna más, mint Kisugi.

    -Tessék? - néztem értetlenül, ahogy a helyére sétált és leült, majd velem szembe fordult.

   -Vajon?! Hát Nanase Sakuráról beszélek. 

    -Nincs semmi különös benne. Egy szokásos énekes, sztár, idol vagy nevezd aminek akarod, aki fent tartsa az orrát és kényeskedik itt összevissza... 

   -Most miért vagy ilyen? Most ismerted meg...

    - Nem ilyenek a sztárok? Amúgyis folyamatosan azt hallom tőle, hogy nem lesz semmi eredménye és tudja mi lesz a vége...és ...

    -Hát nem... nem mindegyik, sztár kényes. Adj egy kis időt neki, nem tudhatod ,hogy mi van benne. Nanase-chan nagyon szeret énekelni , szivét lelkét bele adja, próbáld megismerni...

    -A páciensekkel sosem barátkozol. -mondtam. - nem teremtesz olyan kapcsolatot...

    -Jó ne légy már ennyire karót nyelt, én csak arra értem,hogy hamar itélkezel... és vigyázz mit beszélsz, mert a végén visszahallja Nanase.

Ezzel előre fordult és végezte munkáját. Egy szabály lebegett sokszor előttem, nem szabadott páciensekkel bensőséges kapcsolatot teremtenem, mert abból sok jó nem lehet, elhagyják a kórházat és többe tnem találkozunk... csak a minimális ami szükséges kedvesség, mosoly nekem elég volt és jól tudtam, kezelni a helyzeteket.

15 perc múlva ismét elindultam a köröket róni, közbe Kizue is átadta az eredményeket Sakurának az irodába voltak nemsokára átkell nézzem. Benéztem egy egy páciensemhez megkérdeztem hogy vannak, ellenőriztem őket és indultam tovább, fél óra múlva lesz egy műtétem, szóval kicsit temposabbra vettem a lépteimet, hogy időbe végezzek, de ahogy a 131es szobához értem, meglepődtem, hogy az ágy üres volt:

   -Oh, doktor úr! A kislány elment már egy ideje sétálni a kórházba. 

   -Értem, köszönöm. - meghajoltam és azon vettem észre magam, hogy keresni kezdem.

Nem tudom mennyi idő telt el, bár az is igaz, hog ynem sok, ugynais néhányan arról beszéltek , hogy elment előttük Nanase Sakura, az a kisénekes és hasonló... a tetőn kaptam rá épp a távolba nézett :

   - Jól vagy?- lépkedtem mellé.

Hátrált egy lépést, miközben szemeit rém szegezte:

   -Köszönöm, de nem kell a sajnálata...

    -Tessék? - hirtelen nem értettme mi történik, kikelt magából.

    -Egyszerűen nem kell még egy olyan orvos aki nem hisz bennem, nem hisz a természetemben , nem tud semmit rólam és már is itélkezik, fogalma sincs, hogy min emgyek keresztül! Szóval nyugodtan adjon fel ha nem tetszik! 

Én csak álltam ott ledöbbenve, mig elsieteve ott hagy.... Hallott engem?

1.rész Az énekes

 

A sebzett sziv dala

1.rész Az énekes

Sakura:

  -Dobgjon a szivem még gyorsabban / Sok oldalamat megmutattam neked szóval... /Őszintén ezeket a túláradó érzéseket / Elakarom küldeni neked / Kérlek fogadd el kedvesem .... (Tokyo mew mew anime openingje magyar felirat részlet ) - és sötétség....

Ne aggódjatok, az útobbi egy évben ez szokásossá vállt. Na de azt hiszem kezdem az elején.

Nanase Sakura vagyok énekes. Gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy a hangom eljusson mindenkihez és vele mosolyt csaljak az emberek arcára. És ez el is kezdődőtt, bár nem mondanám, hogy eseménytelenül. Az apám egy hatalmas lemezkiadó cég tulajdonosa. Gyerekkoromba sokat voltam a cégen belül, mindig csodáltam az énekeseket akik szivüket beleadva ragyogtak a szinpadon. Innen minden elindult és nem volt visszaút, én is azzá akartam vállni. A szüleim támogattak és a barátaim is, azt mondták, hogy csodás hangom van és ezt megkell mutatni. Meg is mutattam, visoznt nem csak a ragyogás érkezett vele, hanem világ sötét oldala is. Sokan, azt állitják , hogy mindez azért sikerült, mert az apám az igazgató és ő visz mindenben bele, pedig apám most már évek óta Kagoshimából irányit, anyámmal ott telepedtek le, a főváros pörögös élettől távol. De nem segitett egy percben sem, pontosan ezért, egyedül igyekeztem a csúcsra törekedni, bár még van mit fejlődnöm és nem is az hajt, hogy csúcson legyek, hanem megérintsem a dalimmal az embereket. De ezt nem lássák és támadnak, hogy mindent amit elértem nem érdemeltem meg, minden csak úgy az ölembe hullot. De ez nem igy van.... sosem kértem semmit a szüleimtől, egyedül harcoltam,hogy ide eljussak, igaz a szüleim cégénél vagyok, de attól ők nem szóltak bele az életemben. Viszont azt sem mondhatom, hogy egy egy szó nem esett rosszul.... nem akartam magamban zuhanni, bizonyitani akartam... de néha nem könnyű, pláne ha egyedül vagyok.... nézve, ahogy kegyetlenül, megfontatlanul irnak és beszélnek. De folytattam a munkám... az álmom megvalositásáért küzdöttem tovább. Nem engedtem, hogy fokozatosan magamba forduljak, ezt nem mutathattam, mert nem én voltam... nem akartam megadni az örömöt azoknak, akik nem hisznek bennem... előre akartam haladni.

De sajnos egy újabb lapáttal, tevődött 1 éve minderre, ami teljesen megváltoztatta a személyiségem.  Beteg lettem.... egyik koncertem előtt, minden elsőtétült.... és már csak arra ébredtem, hogy a korházba fekszem. Akkor az orvosok azt mondták, hogy fáradtság.... de 2 héttel később ismét elő jött, fejfájással... majd ismét ájulással.... és elkezdődött a korházak , orvosok sorozatának látogatása, de senki sem tudott mondnai egy teljes okot rá, hogy miért , mi okból... Aztán más fél hónap után jött újra elő.... de továbbra sem lehetett tudni az okát . Nekem meg ez az egész .... annyira elegem lett tőle, hogy kezdtem keménnyé vállni, nem érdekelt már semmi , csak akkor éreztem önmagam ha énekelhettem. De ki ne vállna mikor folyamatosan vizsgálatok várnak,  az álmomat akarnám folytatni...  Nem hagyom abba, tovább énekelek, de igyis ez az egész.... De az életemet mégsem tudom elképzelni éneklés nélkül.

   -Hol vagyok? - ébredtem fel , sértetette a fény a retinámat. 

    - Sakura, hogy érzed magad? 

    -Jól... jól...- ültem fel de már éreztem ahogy forog velem a világ...

    -Ne, várj csak óvatosan. - érintett meg Daichi.

Hogy ő ki volt? Saiki Daichi a managerem. Egy magas, fekete hajú és szürkés kékes tekintetű, szemüveges férfi, akiben apámék 100%-osan megbiznak. 3 évvel idősebb nálam és amióta az eszemet tudom ő egyengete az utamat, vele együtt törtem a csúcsra , nagyon jó fej és jó a kapcsolatunk , bár néha nagyon aggodó tud lenni. Ugye mig a fővárosba vagyok, addig ő vigyázz rám, a szüleim kérésére. Nagyon megfontolt és komoly ember, mindig mindent alaposan végig gondol , sosem szökik bele egyből . A lehetőségeimet is minidig biztosan átgondolja, nála jobb managert nem kaphatnék. A szüleim után, ő támogat és bizik bennem a legjobban. Tényleg örülök, hogy ilyen társam lehet... Már gyerekkoromban is ismertük egymást és nagyon jól kijöttünk, akkor döntötte el, hogy ő az én managerem lesz. Elment egyetemre és mire oda kerültem, hogy debütáljak már ott ékeskedett mellettem. Nagyon sokat küzd értem , ezért is igyekszem nem csalódást okozni neki sem. 

    -Hol vagyok? - végre megkaptam egyensúlyom és körbe néztem...

Fehér.... fehér minden, csipogó hang.... és velem szemben emberek... épp emberek néztek velem szemben.

   -Ez egy korház... - meg sem vártma, hogy válaszoljon. 

És persze Daichi rögtön látta a szememben, hogy mi gondolok erről az egészről.

    -És mi történt a dal felvevéssel? - hirtelen rájöttem, hogy ma reggel az egyik dalomat vettük fel.

    -Leállitottuk, de ne aggódj majd betudjuk pótolni.

    -Értem... na hát akkor menjünk is.... - akartam kiszállni az ágyból.

    -Nem, várj Sakura! - akart leállitani Daichi. 

    -Mi van? 

     -Meg kellene várjuk az eredményeket... - mondta. 

    -Másik korházban vagyunk? - bólintott. - És ugyan mi újdonságot tudnának mondani ?  Fáradtság? Nem tudjuk? Hagyni kell, hogy teljen az idő... Már mindent hallottam. 

    -Ami azt illeti beszéltem az apáddal és az ügynökséggel is megvitattuk. Egy év eltelt és a legfontosabb az egészséged, igy úgy döntöttük befejezzük ezt a korházba látogatásokat...

    -Oh, de hát ez csodás hir... - mosolyogtam el... de jól láttam, hogy valami még van. - Nem erről van szó? 

  Daichi ajkába harapott, miközben próbálta kerülni tekintetem.... 

    -Daichi! - idegesen kezdtem dobolni az ujjammal, miközben folyamatosan rajtam éreztem a szemben fekvő és mellettme fekvő hölgyek tekintetét.

Egyáltalán mit keresk itt? Már nem mintha kényeskednék, de máskor apám mindig egy magán szobába tesz, egyedül. Mi történik itt?

    -Miss Nanase?! - lépett be egy magas , feket hajú, barna szemű férfi , fehér köpenyt viselt... orvos. - Nagyon örvendek Rokuro Koishikawa vagyok, a kórház igazgatóhelyettese és a kardiológia osztály főnőke. 

    -Kardiologia osztály? Az nem ahol a szivesekkel dolgoznak? - bólintott, mire értetlenül néztem Daichira. - Végre befejeznéd a mondatod? - oké kicsit talán túl rá szóltam, de másr tudni akartm,a hog ymi folyik itt.

    -Szóval, mától a korházba fogsz tölteni egy kis időt.... ezen a részlegen. 

    -Mi?! Egy kis időt? Hogy?! Mi ez hirtelen? És a munkám?! 

    -Mindent elintéztünk, nem fogsz nagyon eltűnni csak rutin ellenőrzések, megfigyelések... és apád azt szerette volna ha egy rendes szobába kerülsz, igy nem vagy egyedül és nemlesz az, hogy unatkozol ... 

    - Miss Nanase, az édesapja nagyon jó barátja az igazgatónknak és megbeszélték, hogy a legjobb az lenne ha egy ideig pihennél és orvosi megfigyelés alatt lennél, állandó helyen. Apád nagyon megbizik és szeretnénk ha ön is megbizna bennünk, mindent elfogunk követni, hogy rendben jöjjön és  egészségesen távozzon...

    -Ugyan ... nem kell megerőltetni magukat, tudom én , hogy ugyan az lesz az eredmény. Homályban fognak tapogatozni, majd 1, 2 hét alatt megmondják , hogy eredménytelen és lépjek tovább... - ültem vissza és tettem karba a kezem. - Van értelme ennek a felfordulásnak? Mikor úgyis tudom mi lesz az eredmény.... és ezért abba hagyni a munkám.... 

    -Mondtma, hogy nem fogod interjukat adsz és... tovább folyatod, csak értsd meg aggódunk érted. 

Daichi szemében néztem, ami őszinteséget sugárzott... 

   -Tudom - fordiottam el a tekintetem.

    -Beszeretném mutatni az orvost, aki magáért lesz felelős... - szólalt meg ismét Dr. Koishikawa . - Gyere be kérlek! - az ajtó felé tekintettem, ahol egy talán 1 évvel idősebb doktor lépett be, fekete haj és barna szemmel. 

Elég komoly arcot vágott, amint megállt velem szemben, bár egy kis mosoly ott diszelgett az arcán.

    -Nagyon örvendek Kairi Tendo vagyok. Mától én fogok magára figyelni.  - hajolt meg. 

Kairi Tendo... Kairi Tendo doktor... 

    -Nagyon örvendek! - hajoltam meg én is.

Jobban szemügyre vettem, jól nézett ki megkellett adni... de nem, nem. A doktorod, aki 1, 2 hét után úgyis megmondja neked, hogy ennyi semmi eredmény. Férfias alkat és kicsit talán ilyen pokerarca is van, mármint úgy érzem, mitnha valami nyomná lelkét , valamitől nem tud szabadulni . 

    -Tendo-sensei, egy nagyon tehetséges orvosunk, jó kezekben leszel. Akkor én most hagylak is! Mindent megfogunk tenni , kérlek bizz bennünk. - hajolt meg Koshikawa-sensei és kiment. 

    -Akkor , pihenj , később visszjővők. - hajolt meg Tendo-sensei is, de mielőtt kiment utána szóltam.

    -Tendo - sensei! - hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csinálok... nem mintha megváltozott volna a véleményem... továbbra is kilátástalanságot látok de... - Köszönöm szépen, hogy próbálkozik! 

Cska egy pillantra fordult vissza, egy mosoly kiséretében, ami szerintem dögös volt és ugyanakkor aranyos is. 

    -Fura, hogy igy belementél egyből ... - állapitotta meg Daichi. 

    -Ugyis tudom mi lesz az eredménye.... megkérhetlek, hogy behozz néhány dolgot? 

    -Oh, persze mondd csak. 

Elkezdtem lediktálni, de mikor személyesebb dolgok jöttek, rájöttek, hogy akármilyen régóta is ismerem , ezt most igy nem kérhetem meg...

    -Tudod mit, hozd el a gitárom és a többit elintézem Aoival. - értetlenül nézett Daichi, de miután megráztam a fejem előtte, azt hiszem rájött, hogy miről lenne szó.

    -Oké, akkor ellépek az ügynökséghez és elhozom a gitárod. Benne van a füzeted ?

    -Igen, úgy tudom, de kérlek nézd meg. - bólintott, majd el is sietett.

De valamiért kényelmetlenül éreztem magam... a hölgyek még mindig bámultak és súgdoloztak... Szokatlan helyzet volt... de örültem is neki, hogy nem egy üres szobába kell ülnöm egyedül... majd megszokom, csak nem fog olyan sokáig tartani.

    -Ön valóban Nanase Sakura? - kérdezte meg hirtelen az egyik nő aki velem szemben ült.

    -Igen... nagyon örvendek. - hajoltam meg. , miközben a kezembe tett perfuzió által összekötött tűt... 

   -Oh, ez olyan csodálatos. A lányom nagy rajóngod, esetleg adnál egy autogrammot neki mikor meglátogat?

Szemei csak ragyogtak, miközben izgatottá vállt és a mellett lévő nők is. 

    -Persze. Kérem emlékeztessen. - mosolyogtam.

A következő pillanatban a nők beszélgetni kezdtek és néha néha hozzám is szegezték a kérdést. Mindneki idősebb volt nálam. Aki hozzám fordult, teltebb, rövid fekete hajjal és barna szemmel rendelkezett mint megtudtam virág boltja van Izuri, mellette feküdt egy vékonyabb vöröses hajú , barna szemű nő, talán ő volt korban a legközelebb hozzám, könyvtárosként dolgozott Oki , nagyon sok mindent tudott a könyvekről, történetekről.  és a mellettem lévő egy alacsonyabb barna a hajú , barna szemű hölgy feküdt, aki mint utobb megtudtam fodrászként dolgozott Chizue, nagyon ragaszkodott hozzá, hogy egyszer majd elkészitse a hajam. Mind nagyon kedvesek voltak és boldog voltma, hogy annak ellenére, az elején kicsit féltem, hogy mi lesz, közvetlenek voltak és befogadtak. Miután a perfuzió lefolyt és megismerkedtem Kozue Ishiharaval az egyik nővérrel, barna haja és barna szeme átlagos magassága és karcsu termete volt, kedvesnek tűnt, és kicsit talán túl életvidámnak. De első találkozás... Barátok ugysem kell legyünk... Visszajött Tendo-sensei és ellenőrizett... 

    - Kap ezért valamit? - böktem ki hirtelen.

    -Tessék? - nézett értetlenül, mikor kezét csúklomra tette...  

    - Hát tudjuk mindketten, hogy ennek mi lesz a vége. 

    -Hogy meggyógyulsz? - mosolygott.

    - Hogy azt fogod mondani nem tudod mi az, lehet az is lehet ez is, vagy lehet, hogy minden csak innen jön - mutattam a fejemben. - A szokásos dolgok... ezért nem akarom rabolni az idődet, nincs más dolgod? 

Cinikusan felnevetett... majd a nővér felé nézett.

   - Legyen EKG és vér vizsgálat... - majd felállt az ágyamról, de mielőtt kiment volna visszafordult. - Ne bocsájtkozzunk állitásokra még oké? 

Majd kilépett az ajtón...

   -Rendben, én egy fél óra múlva visszajővők. - mondta Kozue...

    -Kozue, kedves ez az orvos? Életvidám?

   -Hát... - vigyorgott fancsalin el... - Kedvesnek kedves, és nagyon szeretik a páciensei .... életvidám, azt nem mondanám... De meglátod, hogy minden rendben lesz, nagyon tehetséges. Elnézést! - ezzel magamra hagyott.

    -Oh, milyen szerencsés vagy! - hallottam meg Izuri hangját.

    -Hogy? 

    -Hát Tendo -sensei igazán jól néz ki... ha nem lenne férjem...

    -Halljd ide Izuri! Miket nem beszélsz! - nevettek fel a lányok.

    - Bár én sem panaszkodhatok Kiusgi-sensei is kedves és jól néz ki... oh miket nem beszélek. - nevettek fel a hölgyek, elmosolyodtam.

Végül, elindultam sétálni , gondoltam körbe nézek a kórházban. Nem mintha annyira változatosak lennének, a falak a padló itt is fehéren pompáztak ... néhány beteg nevetése hallatszott a folyóson, néhányan ide oda sétáltak, vagy épp csak simán ültek az egyik széken, miközben gondolom hozzátartozójukra vártak. Mindenkin halvány mosoly és a remény, hogy minden rendben lesz és meggyógyulnak. Aztán gondolom az osztály recepciójához értem, ahol több ápolló is össze volt gyűlve, amint megláttak, felcsillant a szemük... de egyik sem mozdult meg. Kb 6-n lehettek ott, az egyik elég fiatal hölgynek tűnt, szerintem velem is egy idős, biztos most gyakorlatozik. Azon kivűl egy szeműveges férfi, Kozue , egy kicsit idősebb nő és még két fiatal nő állt ott körbe. Meghajoltam és indultam  is tovább:

    -Ez tényleg ő! 

    -Oh! El sem hiszem! Vajon kérhetek készitene vleem egy közös fotot?

Elmosolyodtam ahogy tovább sétáltam ... örülök, hogy eddig semmi negativ kritikát nem hallottam... Néhány percel később, viszont már nem tudtam hol vagyok... egy hosszú folyosó, aminek a végén egy ablak diszelgett és néhány lépésre tőlem a bal felén egy ajtó... lassan sétáltam oda, beszélgetés szűrődött ki, benéztem, Tendo-sensei volt és még egy fiatal orvos:

    -Nincs semmi különös benne. Egy szokásos énekes, sztár, idol vagy nevezd aminek akarod, aki fent tartsa az orrát és kényeskedik itt összevissza... 

Oh szóval... ugyan olyan.... sejthettem volna...

A sebzett sziv dala

 Cim: A sebzett sziv dala

Főszereplők: Kairi Tendo ( Takeru Sato ), Nanase Sakura (Mone Kamishiraishi)

Ismetrtető: 

Nanase Haruka álma, hogy mindenkihez eljuthasson a hangja és fényesebben ragyogjon, mint egy csillag. Álma egyenes utón haladhatna, de szembe kell nézzen a kegyetlen világgal. Ugyanis néhányan azt mondják nem érdemli meg , a helyet ahova felküzdötte magát, csak a befolyás, háttér ami odavezette. De nála senki sem tudja jobban, hogy mennyit küzdött, hogy elérjen ahol van. Főleg elmúlt években... ugyanis kórházról korházra járt , betegsége miatt, amit egyelőre senki sem tudott megállapitani. És ennek következtében személyisége boruban burkolozik. Ezek sorozata során kerül a Hiura Általános korházba és találkozik Tendo Kairivel a kardiológia részleg egyik orvosával. Kairi csak a munkájáért él, nagyon sokat dolgozik  és mindent komolyan végig visz, szinte soha sem szórakozik, néha kollegáival iszik, eszik de tudja saját határait és hát akkor ezek után ugyebár a nők sem érdeklik. De amikor hőseink utja keresztezi egymást, felkell ébredjenek, hogy sebzett szivek összefonodnak, ha társra lelnek.

Mint a nevek is elárultak, alaplja a Love Last Forever dorama. Remélem, hogy tetszeni fog ez a kis gyogyito story. 

/Tudom,hogy ott van meg A tenger felhomalya es nem szeretnem abba hagyni de egyelore osszekell szedjem a gondolataimat vele. Es nemsokara a masik tortenetem veget er, ezert gondoltam hozok egy ujjat ami most alakul a fejemben . Remelem tetszeni fog :) IGyekszem a masikat is hozni  ./

Evol x Love

 

Evol x Love Mr.Szerelem: A királnyő választása

Részek száma: 12

Műfaj: Fantasy, kaland, romantikus 

Tartalom:

A hősnő elhunyt apja utána átveszi cégét, ami egy tv műsor "Csodák felfedezése", ahol a világ rejtélyeit igyekeznek kideriteni és megmutanti a nagy világnak. A lány eldönti, hogy nem hagyja elveszni apja munkáságát.  Első napjaiban elég hamar igyekeznie kell, ugyanis mint kiderül visszavonja legnagyobb társcégük a támogatást. A hősnő azonnal elindul a cég igazgatójához és kéri, hadd bizonyitsa, be,hogy érdemes a műsorja a támogatásra, alkut kötnek, hogy a műsornak bekell kerülnie az egiyk legnézettebb műsorokhoz . A lány belemegy és innen indul el a története. Egy igen is izgalmas témát szeretne boncolgatni, méghozzá az EVOLVER-EK létezését. Apja már irt a naplójában és szeretne ezt a hátteret a világnak megmutatni. Az evolverek, ugy nevezett EVOL, pszichés erővel rendelkeznek. Hamar  rájön, hogy egykori Senpaia Gavin , Victor, a cég igazgatója aki visszavonja a támogatást, az idol Kiro és a Szerelem egyetem egyik professora Lucien szintén evolverek. Négyük története megpecsételődik, amint találkoznak a lánnyal, onnan kezdve mind a lány körül forog. Együtt igyekeznek népszerűsiteni a tv műsort , anyagot gyűjteni és a fiúk szerepe mi más lenne, mint megvédeni a lányt. Hogy mitől? Azt nem lővőm le , deritsétek ki ti. Mert ugyanis, ahogy az események előre haladnak , ellenségek is fényre kerülnek, akiket lekell győzni és békét hozni a világra. Na de, hogy sikerül e? A hősnő megtartsa a műsorát? Megvédik a hősnőt a fiúk? Kinek mi a története? Az kiderül az animéből.

Vélemény:

Ez ismét egy játék adaptáció feldolgozása. De a feldolgozás elég friss, hiszen 2020-ban jelent meg, pont tegnapelőtt fejeztem be. Sajnálom, ha ennek ellenére, elég gyengén sikerült a tartalom, de remélem felkeltette a kiváncsiságot. Szóval, mivel játékból indult, ezért ugye nincs a hősnőnek neve. Érdekes volt, megkell mondjam a történet amit kidolgoz , nekem tetszett, a rejtelmek a múltak, kötelékek megismerése és az , hogy mindez a hősnő körül forog, jól meglettke oldva. Mindegiyk karakter jol megvan formalva, kidolgozva, még a múltjukba lévő bepillantás is izgalmakat hoz és jól körül van irva, már ami be van mutatva. A grafika magáért beszél, szerintem csodálatos. Az opening nincs bajom, de nem is ragadott meg annyira, bár szerintem a rejtlemesség ,az üzenet megvna benne. Az ending visoznt szeirntem nagyon szép, és minden részhez jó befejezés, megadja az üzenetet ez is. De viszont én úgy éreztme, a vége picit ellett sietve, én még néztem volna, szerintem lettek volna még történések. És szivesen megnéztem volna egy esetleges ilyen harem animehez hasonló küzdést romantikában. De nem azt a túlzottatt. De alapjában jó volt.

Értékelés: 9/10

40.resz Keseruseg

Szerelmi arnyek

40.resz Keseruseg

Jun:

    -Ti ezt jol atgondoltatok?  

    -Most akarsz lebeszelni rola? - neztem Satoshira.

Epp osszepaokoltam az utlso holmijaimat. 

    - Mas dontesuk nincsen szivem. - lepett Satoshi melle Miyabi es megfogta a kezet. 

    -Mintha egy tini dramaban lennenk. - mosolygott el Momoko. 

    - Na jol van azt hiszme megvagyok. - vettem az agybol le a borondom

    -Na jol van itt a haz kulcsa,  kis haz de otthonias, es valoszinu,hogy poros de...

    -Jo lesz, nagyon halasak vagyunk Sho. - Sho dedmamajanak van egy kis haza Miyako-jiman, ott huzzuk meg magunkat, nem fognak ott keresni.  -Tenyle gnem tudjuk,hogy visszonozzuk. 

Tudom,hogy a barataink nem fognak elarulni, bizunk bennunk. 

    -Airi is keszen van, a cegtol nem messze fog varni. Vigyazzatok magatokra! - lepett elem Miyabi.

    -Vigyazni fogunk! - oleltem at, majd Momokot is, a sracokkal meg kezet fogtam. 

    -Yuta amint eszrevesiz keresni fog titeket, ha venetlenul megtalal... ne csinalj semmi hulyeseget.

    -Inkabb ti vigyzzatok vele, ki akarja madj szedni merre vagyunk... - nehany perc csend telepdett rnak, majd Nino szolalt meg. 

    - Oh a mi Jun hoszrelmesunk, elszokik a nagyvilagba, hogy szerelmevel lehessen. -karolt at Nino es dramaina  a messzesegbe tekintett es mutatott, elnevettuk egymast.

    -Na jol van most megyek. - elkoszonte a noveremtol, majd gyalog igyekeztem Airi karjaiban  es vegre, vegre egyutt lehettunk, bar ilyen aron...de bekebe elhetunk egyutt. 

Felvoltam keszulve, ruhak, penz .... megtudunk elni es majd keresunk valami munkat ott me ha szukseg lenne. A cegtol meg nmsokara kapom a fiztest, amit a sracok elkuldenek. Jo lesz, rendben leszunk.  

Epp, hogy befordultam az utcan mar lattam ahogy ott allt borondnek tamaszodva, osszekuporodva... ismertem felt, felt attol, hogy barmelyik pillanattol felbukkahat Yuta, vagy valaki es megallit , de nem lesz. Eltudunk szokni es egyutt lenni. 

    -Szia, minden rendben ment ? -zartam azonnal karomban amit eszrevett.

   -Igen. Miamival elhozattam a csomagom, a sofore adta ide mig o feltarottta apam embereit es kiszoktem. Bar meglepoen konnyen ment, ezert is izgulok nagyon.... es felek... 

    -He, nem hatralunk meg, minden rendben lesz.  Befog vallni a terv... - fogtam ket kezem koze arcat. - Elhiszem, hogy felsz es Yuta miatt is szegyeled magad, de ezt megkell ertsek, nem lehetsz te boldogtalan. 

Nehany pillanatig csend honolt koztunk, tekintetet leszogezte, majd ismet ram:

    -Igazad van, nem hatralhatunk meg mi is boldogok lehetunk. - es vegre az en tunderkem elmosolyodott. 

Homolkon pusziltam, majd kinyujtottam kezet fele, amit keszsegesen elfogadott es el is indultunk, ovatosan de igyekezv eltunni egy idore innen . Mindent hatrahagytunk most , telefonok , baratok, csalad... az eletunk...Mintha egy ideig beakarnank fagyasztani , de tudjuk hogy ez porogni fog es egni a duhben egy jo ideig.... de ezt vegig cisnaljuk, mert egyutt akaurnk lenni, boldogok akarunk lenni , elerni azt amit a szivunk sug es elfogjuk, hogy mindennki belassa ezt. Egy telefont visszuk magunkkal, senki se ismeri a szamot Shoekon kivul. Epp szukseg eseten.... penz, s ruhak. En akarm  batoritani Airit es mellette vagyok, nem hagyom el.... de kicsit tartottam en is ettol az egesztol. 

Yuta:

    -Yuta! Yuta, hallasz?

     -Bocsanat mit mondtal Amon?

    - Jol vagy? Eleg faradtank tunsz, olyan nyuzotnak es ... 

    - Keveset aludtam az este... 

Igazabol borzasztoan fajt a fejem... komasan ebredtem  Abban akartam remenykndi,hogy ez az egesz egy rossz alom volt, de ahogy a szobamra pillanatott tudtam, hogy nem. Elsore ugye nem Airi mellett ebredtem, masodjara ahogy tonkre tettem a szobat es persze az emlekek mind ott egtek a fejemben. Az iroda asztalomon ott tundoklott egy kozos kep... meg akkor keszult, mikor 1 honap utan elmentunk piknikezni a sracokkal New Yokrba, elso tallakozasunk utan, Amon kapott le epp egyutt neveteltunk, hulyultunk. Airi meglokott, de magammal huztem es ram esett, Amon ekkor mondta figyeljunk ra es mindketten hatalmas mosolyal lettunk megorokitve. elso pillanattol lenyugozott es lattam, tudtam, hogy nekem o kell es senki mas. Bar Amon feltett es nem akarta, hogy megbizzak benne , ahogy a napok egyre jobban teltek es az en szivemet egyre jobban rabul ejtette , azon vettem eszr magam, hogy mar csak ugy mosolygok ha a kozelembe van csak ugy erzem jol magam ha ott van velem. Olyan boldog voltam mikor elkezdutnk jarni, annak ellenere , hogy tudtam meg az elozo barajtat nem felejtette el. Es tudtm, hogy ez az egesz nehez lesz...de belementm. Remenykdtem, hogy veget tudok vetni ennek. Aztan a dolgok jottek magatol, az thittem boldog velem, azt hittem, hogy tenyleg szeret. Leanykeres talan korai volt de soem voltam annyira boldog mikor ignt mondott, akkor azt hittem, itt eldontotte, hogy kit valaszt es semmi sem valtoztat mar rajta.  Csodalatos volt nezni ahgy enekel es titkon mindig De az ido telt, visszakellett jojjunk... meglepodtem, mikor meglattam gyerekkori baratom Junt, mint Airi exe. Addig nem is tudom, hogy nem jutott eszembe. Aztan masfle ev utan visszatertunk ide, ide ahol az eleted kezdodott ahonnan elmenekultl. Nm tudtam, hogy volt az elso talalkozasod Junal, de remeltem, hog ynm tortneik semmi. Mikozben elindultama  tanulmanyiam utolso fokan es elekezdtem sajat vallalkozasom, folyton azon kattogott az agyam,hogy vajon mit csinalsz, pont most talalkoztal vele. Tudom, hogy nem szep dolog de orultem, mikor Jun ugy allt hozza feled... aggodtam erted es fajt ugy latnom, legszivesebben bevertem volna a kepet, de arra gondoltam,hogy igy talan meg jobban eltaavolodnak. Aztan jott a hir, hogy o is meg hazasodik ...es a szakadek koztetke egyre csak nott nem igy volt? Nem.... mert azt kezdtem eszre venni, hogy mi tavolodunk el, hiaba estetek at mindazokon a dolgokon , azt kellett eszrevegyem, hogy Junra maskepp nezzel, Junera ugy nezel mint ram soha es kellett raebredjek, hogy te nem szeretsz ugy.... probaltam rejtegetni, probaltam ujabb es ujabb eselyeket adtam neked... azt hittem, hogy ez meg valtozhat , hogy kicsit osszezavarodtla de rajossz mi a jo neked... jott a nyaralasunk es elkezdtuk az eskuvore keszulest ... de semmi... Hiaba mondtad, hogy  elakarod felejteni nem tetted... nem tudtal... engem meg megorjitettel.... megorjitesz.... De eskuszom, hogy amig elek nem hagyom,hogy a June legy.

    -Yuta... Yuta minden rendben? 

    -Igen, bocsi mit mondtal?

   -Tenyleg minden rendben? Figyelj Yuta, te megmentettel engem. Tole , a kezeitol, hogy meg jobban belerantson valamibe, hogy ne tartason keze alatt. Tudod, jol , hogy bennem megbizhatsz.  

   -Bar hamarabb talalkozhattunk volna... - Amon ertetelnul nezett majd felcsillant valami.

     -Airivel tortent valami? Vitatkoztatok? 

Felhuztam a szemoldokom, poker arcot vagva... errol az arcomrol sneki sme tudja leolvansi az igazat. 

   -Minden rendben , mindneki ideges eskuvonk kozeledik. - felalltam es a szekerenyhez leptem, mikozben valami papirok utan kutattam.- Miert is jottel?

   -Jaj igen... az a hir jarja, hogy Japanban van es Airit keresi.... 

Hirtelen teljesen ledermedtem.... 

   -Nem tudja szeirntem, hogy ti ketten...

   -Amon tartsd a frontot  ! Azonnal elkell menjek Airihez... - elvettem a kocsikulcsot es leis rohantam nem erdekelve, hogy Amon epp utanam kiabal.

Airi:

Friss szel suvitett vegig arcomon... 2 ora telt el amiota eljottunk Tokyobol es megerkeztunk Miyako-jimara. Jun epp a haz ajtojat nyitotta. Egy kis haz volt, szinte beleolvadt a kornyezetbe, olyan kis otthoniasnka tunt, fa alapu volt egy bolt ive ajtoval , es ket kis ablakkal. Kisebb dombon fekudt, de innen jol lathaot volt az ocean, ami eros hullamokat vetett a partra, mintha pontosan tudna, hogy megerkeztunk es nagy port kavarunk. Hirtelen ket kar fonodott korem:

   -Magbantad? - Jun suttogott a fulembe, amitol azonnal beleremegtem.

Fel fordiottam fejem es puszit nyomtam ajkara.

    -Senki massla nem lehetk boldog csak veled. Szeretlek , amiota csak megismertelek es hiaba probaltam nem tudtalak elfelejteni. En veled akarok lenni... csak persze faj, hogy cska igy tudjuk megoldani es Yuta....

    -He...- maga fele forditott - Boldogok leszunk ezt megigerem es senki sem fog tobbet megserulni. Meg nehez...de Yuta flefogja fogni ,hogy ez a jo neked , igy vagy boldog. Szeret es ha szeret, akkor szerente , hogy boldog legy. A szuleink is meglassak, hogy ez a legjobb dontes, hogy gyerekeik boldogok lehessenek. 

    -Ez az en hibam... - Jun ertetlenul nezett... -ha akkor nem megyek el - elszakadtam tole... - Ha akkor itt maradok , es elmeselem veled a multam, akkor nem szenvedtke volna ennyien tolunk. 

   -He.... feltel. Ertheto... Mitol? Keszen allsz, hogy most elmeseld nekem? Szereltke es mindig is szeretni foglak, megakarlak vedeni. Mi tortent a multadba? Azok a sebek a hatadon azert vannak? Miutan hazajotettek es te megfaztal korhazba kerulve, voltam nalatok es egy sozlgalo mondta, hogy egy nap veresen kerultel haza... valami csoportba keveredtel... Kerlek hadd segitsek neked, hadd vedjelek meg. Yuta miert tudhassa? Yutatol miert nem szaladtal el? Miert jottel ugy vissza,hogy vele vagy?! - kezdett egyre idegesebb lenni .

De megertettem, mindent en tettem tonkre... midneki maittam szenved, szenvedett... Ennek veget kell vessek... Mely levegot vettem majd Junra neztem.

Yuta:

    -Airi! Airi! - robbantam be a hazba. - Airi kelrek gyere le! 

    -Uram, mi a gond? - jott ki egy cseledlany.

    -Airi? Szobajaban? -elkezdtem felefele szalandi mar.

Ha itt van es ot keresi akkor...akkor nem szabad egyedul hagynom, tortenjen barmi , megkell vedenem.

   -Alljon uram, uram! - benyitottam mar a szobaba de az ures volt...

    -Hol van ? 

Kiment? hova ment? Nem mondt,a hog ymegy valahova...

    -Ezt akartma mondnai Airi kisasszony mar 2 oraja elment , ha jol tudom a ceghez.... 

    -Jol van koszonom!

Miert ment oda? Nem mondta... oke az este utan de... ugyis ha valami programja lett volna mar hettekkel ezelott tudja.... idegesne ultme be az autoba es vagtattam at a varoson. Jaj remelem, hogy az orok vigyaznak ra . Tulzas? Oke tudom...de semmikepp sem akaorm,hogy valahogy is osszekeruljon azzal az idiotaval. Amint a ceg ele ertem, mar eszre is vettme a ket ort akit melle allitottam. 

    -Hol van Airi? 

Szaladtam hozzajuk.... mindketten megdermedtek. Furcsan neztme rajuk... ugye nem kestem el?

    -Hol van Airi?! - kialottam felejuk.

   -Nem tudjuk.... 

Nem tudjak? Teljesen ledobbentem es eskuszom remegni kezdtem... az autoba tamaszkadtam meg...

   -Fonok jol van?

    -Ti teljesen haszontalanok vagytok?! Alig bereltelek fel es mar is csalodast okoztok nekem?!

   -Mi nagyon sajnaljuk, kerestuk de nem talaltuk , pedig itt hagytuk ot, Miami kisasszonnyal is talalkozott lattuk... 

Ebben a pillanatbna lattma meg bent Miamit... beszaladtam a folyosora, ahol a C-ute tagjai illetve Jun baratai alltak.

   -Yuta mi tortent? - szinte foldre estem... - Jol vagy? Olyan sapadtank tunsz...

    -Hol van Airi? Mondd, hogy nem torten vele semmi baj?

Csend honolt... senki sem valaszolt , nehany tekintet ide oda keringett...

    -Hol van Airi?! - kialtottam meg jobban.- Azonnal mondd meg, hogy hol van?! Az orok azt mondtak itt hagytak, veled talalkozot... hova ment?! ITt van ugye? Airi! Airi! Airi!

   -Yuta nyugodj le...- erintett meg Miami de cska leraztam. 

    -Most kell tudnom hol van ... Airi!

   -Megis mi a fene tortenik itt? - jott le Kimiko a lepcson. - Yuta megbolondultal ez egy ceg, megis miert ordibalsz igy?

   -Kimiko hol van Airi? Mondd el kerlek hol van... Azonnal tudnom kell! - folyton cska ezt hajtogattam.

    -Yuta eloszor is higgadj le. Mi az, hogy hol van Airi nem ottohon van? - otthon? 

    -Otthon? Nem, nem otthon van azt mondtka ide jott...

   -Ti talalkoztatok vele? -nezett Miamiekra Kimiko. 

 De tovabbra sem valasozlt... Kezdtme mar nagoyn ideges lenni es a legrosszabbra gondolni amikor ismet a fiukra neztem.

   -Hol van Jun? - de erre sme jott valasz. - Az egert, mondjatok mar el hol van Jun! - fogtam meg egyik gallerjat.... 

A tobbiek azonnal szet akartka valasztani...

    -Yuta fekezd magad! - szolt ram Kimiko, elengedtem ... 

   -Na jo, majd magam kideritem...- ezzel ismet kiszaladtam es nem tarottma mas fele mint a Matusmoto haza fele.

Csak egyre gyult es gyult bennem a keseruseg... keruljon cska a kezem koze.

Sho:

Nagyon meglepodtunk, mikor 2 ora utan Yuta megjelent es egybol Airit kezdte. Eloszor azt hittem, hogy mar tudja, hogy eloszokott Airi. De nem ez volt, ez mas ok miatt kereste. Junt fel sme hozt aa vegig... vajon mi tortenhetett? Nagoyn feltette Airit nekem ugy tunt...

    -Mennunk kellene utana? - kerdezte Ninodff.

    -Nem , nem fog talani semmit.- valaszoltam.- De jobb ha szolunk Junnak.

   -Megis hol vannak? - szolalt meg Kimiko. - Mondjatok,hogy nem azt tettek... 

Kimiko cska az arcunkra nezte es szerintem pontosan tudta a valaszt...

    -Oh, egek! Mar megint? Komolyan Airi es Jun nincs tisztaban, hogy ok kik? Airi idol , nem szuneteltethessuk ismet a csapatot, egyiket sem. Es Jun, most kezoddik nektek az idolsag, nem lehet itt abbahagyni. Hogy lehetnek ennyire felelotlenek , nem is szoltatok nekem! - wau, sosem lattam Kimikot meg kiborulva.- Komolyan... mas fel eve meg Airi szokott cska ugy el, most meg ketten? Jaj... 

   -Kimiko ertsd meg oket, boldogok akarnka lenni. Megoldjuk valahogy...

    -Nem! Kesz, ti semmit sem oldotok... en megoldom, mert szunetelteni nem fogjuk egyik bandat sem!

Ezzel meg ott hagyott minket. Persze meglehetett erteni ot is.  Vajon Junek meddig birjak ? Meddig maradnak titokba? Milyen nehez nekik, mennyire boldogtalanok... es en tarotttam magamat annak. 

/Es itt vagoyk a kovi reszzle, sajnalom, hogy eddig tarott remelem tetszeni fog. Hamarosan befejezem es hozok egy ujjat helyebe. :) Remelem tetsznei fog igyekenzi fogok mindent jol lezarni. Sajnalom, ha kavarodasok tortentek az evek soran ezzle kapcsolatba. IGyekeszem, mindent elsimitani es remelme,hogy a tovabbikaban meglatszik a fejlodesem. :) PErsze a masik tortenetet sme felejtettme el ,azzal is amint tudom hozok uj reszt. /

Naruto op 7

Naruto opening 7

Wave and wind Satellite

Mintha gyülekeznének a tolongó szelek

Rohanva a távoli hullámok felé

Eredményem szilárd, az út hosszú de

Folytatom festeni a jővőt.

Neked messze innen

Elakarom küldeni, a szél töredékait arról a napról

Ne légy magányos , mindig itt leszek

Nem számit, a szél össze köt minket.

Az idő tovább sietett, a pulzusunk felgyorsul

Egy álomba ébredve ugyanezt a fényt kerestük

A csillogó csillagos ég alatt, a csillagképek árnyékában

Az álmatlan éjszaka után vadásztunk , halk visszhangokra.

A találkozás és elválás továbbra is ismétlődik

Úgy érzem még mindig egy gyerek vagyok

Mint egy halvány kép

Dobva az út szélén.

Amikor legközelebb találkozunk kibontjuk ezt a szálat

Amig lehet, addig beszélgetünk és mosolygunk.

Elhagyva ezeket az újonnan, ragyogó utcákat, a napfény megfesti arcod

Előre, mit nézel?

Mit nézel?

Az idő egyre gyorsul, a szél összeköt minket.

N légy magányos, mindig itt leszek

Nem számit, a szél...

Naruto Shippuuden op 9

 

Naruto Shippuuden opening 9

Lovers!!!

Mint egy gyerek, csak sirsz.

Ne tartsd vissz a könnyeket

Eldöntöttem akkor és ott

Bár nem világos mi vár

Messzire a nyári égre nézek.

Minidg klasszul játszod,

Mig elutasitod, hogy megmutasd a könnyeid.

Amikor tényleg félsz.

Imádkozol, hogy soha ne veszits el

Minden dologot ami kedves

Kétségbeesetten próbálkozol

Hogy biztonságban legyenek.

Te és én, túl éltük a legrosszabbat

Visszatekintek a hosszú , magányos éjszakákba

Ettől a pillanttól

Nem kell elrejtőzz

Amikor félsz

Többé nem!

Mint egy gyerek, csak sirsz.

Ne tartsd vissz a könnyeket

Eldöntöttem akkor és ott

Bár nem világos mi vár

Messzire a nyári égre orditok.

Készségesen elestem az elmélkedésük miatt

Azokkal a szavakkal , amelyeket rég hallottam

Túl könnyen kényszeritették bennem a sötétséget.

Bár megesküdtem, hogy soha nem veszitem el

Az egyetlen kedves dolgot

Téged egyedül, majdnem elveszitettelek.

Mindig félni hinni bármiben

Elfelejtettem , mit érzek sirva.

Ettől a pillanattól

A szél mellettünk van

Magasan tart minket

Szóval repülünk!

Mint egy gyerek, szorosan fogtalak

Engedj közel, kezedet az enyémbe tartva

Eldöntöttem akkor és ott

Bár nem világos mi vár

Messzire a nyári égre nézünk és célzunk.

Messzire a nyári égre nézünk és versenyzünk.

A hatalmas látókörű világban

Könnyű magányosnak érezni magad

Hadd haljak minden gondolatot

És aggodalmat a szivedben

Lehet, hogy tudod.

Mint egy gyerek, csak sirsz.

Ne tartsd vissz a könnyeket

Eldöntöttem akkor és ott

Bár nem világos mi vár

Messzire a nyári égre nézek.

Messzire a nyári égre orditok.

Naruto Shippuugen op 14

 Naruto Shippuuden opening 14

Tsuki no Ookisa

Ma valahogy a Hold mérete egyre nagyobb

És fényesebben ragyog

Az uton hazafelé görnyedten és szomorúan sétáltam.

Ott mindig van valaki melletted.

Jó lenne ha sirni tudnék, anélkül, hogy bármit is mondanék

Vége , ha kiszáradnak a könnyeim.

Erősebbnek kell lennem

A szomorúság egy lépéssl közelebb kerül a függetlenséghez.

Hányszor kell megsérülnöm, hogy képes legyek a fájdalomra?

Ha vérzik a piros vér, emlékezem,hogy élek.

Lefeküdve az utcára, széttárva karjaimat és lábaimat

Felnézve az égre és gondolkozva

Aki igazán magányos annak nincs múltja,

Valaki aki csak, a jelent ismeri.

Naruto Shippuuden

Na és akkor folytassuk ninja utunk barangolását , az örök pillér folytatásával a:

Naruto Shippuuden 

Részek száma: 500

Műfaj : kaland, akció, fantasy, harcművészet

Történet: 

3 év eltelt, Naruto edzése véget ért és újjult erővel tér vissza Konohába, hogy barátaival találkozzon és ismét azon legyen, hogy legjobb barátját visszahozza, Sasukét , hogy majd igazi álma felé szárnyaljon és méltó Hokage lehessen. De persze nem csak ő, hanm barátai is erősödtek, mind megszerezvén a Chunin vizsgát, sőt Gaara Kazekage lett. De azonnal mozogolodni kezdnek az ellenségek is, az Akatsuki elkezdve összegyűjteni a Bijuukat. Naruto és Sakura ismét azt a feladatot kapják, hogy vegyék el tőle a csengőt. Konoha üzenetet kap ,hogy a Kazegakét azaz Gaarat elrabolták és természetese a 7-es csapat mardék három tagja azonnal segtségére siet. Megkeződnek a harcok az Akatsuki és hőseink között és persze Sasuke sem marad, aki nem akar megnyugodni amig célját nem teljesiti be. És vajon ki az erősebb Sasuke vagy Naruto?  Megismerhessük továbbá a szereplők életét, szemszögét újabb információkat , történeteket ismerve meg róluk és a ninjak világáról.  Megjeleni egy újult 7-es csapat, ugyanis, hogy folytathatnák a küldetéseket csak 3-an. Új karakterek ismerkedhetünk, jókkal rosszakkal egyaránt. Tovább izgulva Naruto útját!

Vélemény:

A formáját hozza, nekem nagyon tetszett, nagyon sok izgalmas harcot, , eseményt hozz magával . Nem esett a szintje, sőt szerintem emelkedett. Nekem még mindig a kedvencem, nagyon tetszett a sok kidolgozott harc, karakter elemzés, történet bemutatás. Viszont nagyon sok a filler, igy az eredeti történet szál , néha lassan bontakozik ki.  De a hangulata, a poénok megmaradnak sőt a hangulat fokozodik , tükön ülve várjuk már a következő harcot, a harc végi menetelét és együtt érzünk a szereplőkkel, velük tartunk és izgulunk. A történet szál egyre komplexebb, összetettebb és egyre joban összeteszed  a fejedbe lévő kérdéseket, egyre jobban kerekebb lesz az egész. A karakterek nem is olyan sokat változtak, ugyanazok a szerethető vagy épp utált karakterek maradtak , akikkel együtt érezhetünk és sokkal jobban megismerheted , akár nosztalgiázhatsz , láthatod a karakter fejlődésüket. Az endingek és az openingek sem változnak, ugyan olyan ritmusosak, ütemesek, fülbemászóak , meghozzák a kedvedet. Grafika nem hagy cserben most sem, minden olyan preciz, részletes.  És folytassuk az álmunkat , hogy ninják lehessünk Naruto mellett és biztassuk ,hogy minden rendben lesz és képes rá. És példát mutat, hogy ne adjuk fel mert ha valamit igazán akarunk képesek vagyunk elérni. 

MH miatt

https://www.tokyohive.com/article/2020/08/memorial-website-for-miura-haruma-launched?fbclid=IwAR2TaUA_-kRT0kIfhW2U3koG-k99OtsUzR0JWhXIu0q7kqA--Bwzt9NDX0A

Aki szeretne gondolatot megosztani, reszvetet nyilvanitani az itt megtudja , Miura Harumaert.

MH dal

Megjelent Miura Haruma legujabb dala Night Driver.

Remek szam es nagyon jol tancol benne. Hat igen... Bennunk orokke el :) 

https://www.youtube.com/watch?v=J6-IaSJLNOA&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3bsS1-DQIgTPh2zribRY3nerEXmkwK0_CSMbLoF9I0yluUL6z8pHuC-qY

Szomoru hir :(

Miura Haruma meghalt július  18-án , öngyilkosságot feltételeznek.  A Tokyoi lakásába talált rá a managere eszméletlenül,  minek után nem jelent meg egy megbeszélésen.  A kórházban  halt meg. Összetört sziveket, kesergős könnyeket hagyott maga után. De a szívűnkben mindig megmarad .

https://www.youtube.com/watch?v=llgHjmDxQ4A

Személy szerint  nagy rajongója voltam,  nagyon szerettem ahogy játszik, őt mint embert, művészt.  Megdöbbentett,  lesokkoltam.  Nem tudom elhinni. Igazán jó színész  volt és  énekes .  Az első amit tőle láttam a Koizora film. Már elsőre megkedveltem és felekltett figyelmem. Tavaly mikor megjelent a Figth for your heart,  rögtön meghallgattam,  őszintén elsőre emlékszem meglepődtem és nem is tudom,  igy jó volt,  de nem is ragadott meg.  De hallgattam egyszer, kéttszer,  háromszor és azon vettem észre magam, hogy  dudolom,  nagyon megtetszett. Mar idiotanak ereztem magam, hogy nem vettem eszre elsore milyen remek szam.  Egyik kedvencem szineszem volt.  Sok rajongója volt,  szerte a világon.  A mosolyát nem lehet elfelejteni,  amivel örvendeztetett minket a rajongóit, rendkívüli mosolya, mely azonnal mindenkinek mosolyt csalt az arcára,  fényt adott. 

Nyugodjon bekeben! 

https://www.youtube.com/watch?v=pW3JmzdxdH4

Baratja Shirota Yu enekles kozben is konnyeket hullatott baratja hirtelen halala miatt,  mivel pont a musor elott jutott elhozza a hir.  Szivszorito pillanat.
https://www.youtube.com/watch?v=xtv5FpmIn9g

39.resz Vallomasok

Szerelmi arnyek

39.resz Vallomasok

Airi:

A reggeli napfeny besutott az abalkomon jelezve, ideje felkellenem. Kellett nehany perc, hogy radobbenjek mi is tortent. Yuta...Yuta megtudtad az igazat... Jun , Jun itt volt?! Korbe neztem , de nem volt senki a szobaba. Mikor ment el? A ruham meg tegnapi volt...emlekszem szorosan olelt es azt mondta, hogy hamarosan egyutt leszunk. De ezutan ezutan mi tortent?  Ahogy probaltam visszaemlekezni egy kis papir ragadta meg a szemem az ejjeliszekrenyen. Jun irasa... "Jo reggelt, hercegnom! A tortentek utan, biztos nagyon kiborultal es elaludtal, de egesz ejjel ott voltam es vigyaztam almaidat. Hajnalba szoktem ki. Nemsokara talalkozunk! Szeretlek Jun. "

De a gondolat menetemet kopogas zavarta meg. Semmi hang... eloszor megszeppentem es lassan az ajtohoz setaltam. Yuta lenne? Lenyugodott?

    -Hugi en vagyok az, nyisd ki kerlek. 

Egy pillanatra megkonnyebbulten felsohajtottam. Szeretnek beszelni Yutaval, szeretnek vele barat lenni... de tudom, hogy ha most szemebe neznek azt sem tudnam , hogyan kezdjem. Kinyitottam az ajtot , elottem az aggodo batyam. 

    -Jol vagy? Bemehetnenk? - csak felre alltam az ajtobol , mire be is lepett.

Egy percre korul neztem, egy hang sem szurodott ki a hazbol, csend volt , mint a vihar elotti csend. Yuta vajon hol van?  

    -A szobajaban van. Beneztem hozza, kiutotte magat, teljesen felboritotta az egesz szobajat, o maga a foldon fekudt. Nem esett baja, jol van. 

Bolintottam es becsuktam mogottunk az ajtot. 

    -Jun volt itt mi? 

    -Igen...

     -Tudtam, hogy nem fogja kibirni. Nagy szerencseje volt, hogy Yuta kiutotte magat, maskepp meg meglatta volna es kitudja...

    -Tudom, valoban en is ettol tartottam. 

   -Minden rendben? Jo volt talalkozni? 

     -Igen. Mondta, hogy kitalaltatok valamit. 

     -Igen, figyelj hugi ha tenyleg ezt akarod, akkor en melletted allok. Amint hazaernek beszelunk veluk. Rendben? Kozben Jun es a novere is beszelnek a szuleikkel, nagy port fog kavarni de ti eltuntok egy idore mig itt lecsillapodnak a dolgok , anyaek befogjak latni,hogy tevedtek es minden rendben lesz. Rendben?

Megszokni? Megszokni? .... Talan tenyleg ez az egyetlen eselyunk... mindentol elszaladni es varni. 

   - Miyabiekkal beszeltem az ugynokseget elintezik. Fogsz tudni tovabbra is ott dolgozni... ezert ne aggodj. Oke? Figyelj hugi... - megfogta a ket kezem es melyen a szemembe nezett. - Ezt felvallatatok Junnal, innen nincs mar visszaut, Yuta felfog szolalni a szuleinknel , biztos azt akarja, majd , hogy ne bontsatok fel az eskuvot. De te kitartasz Jun mellett akkor ugye? 

Jun mellett...Junnal akarok lenni... igen, felvallatuk nincs visszaut, egyutt leszunk. 

   -Igen, barmi lesz en Jun mellett akarok maradni.

Elmosolyodott majd magahoz olelt , igen legy eros Airi, Jun itt van veled, itt van melletted. Minden rendben lesz, egyutt egyuett legyoztok mindent. Nem futamothatsz meg most. Tovabb nem akarok szenvedni...tovabb nem.

Jun:

Airit ez az egesz nagyon felkavarta, bar nem is csodalom. Es tudom, hogy szive melyen megakarna az egeszet tisztan, bekesen beszelni Yutaval, de az az idiota nem fogja meghallgatni. De nem hagyom el, tobbet nem, ahhoz hogy meg egyszer hozza merjen erni eloszor rajtam kell keresztul menjen. 

    -Jun hova mesz? - lepett be a szobamba a noverem.

    -Tulajdonkeppen nem reg jottem. 

     -Elmentel Airihez? Baka, mi lett volna ha valaki meglat? Yuta es aztan osszeverekedtek... nem gondoltal Airire...

    -Allj le oke?!-emeltem fel a kezeimet. - Nem buktam le, vigyaztam. Es amugyis az a szemet jart volna rosszabbul nem en. 

    -Aludtal valamit? Csak nem... azt csinaltatok Airivel?! 

Elsore nem is jutott eszembe, hogy a draga noverem mire gondol...de meglattam a huncut mosolyat es bevillant... 

    -Nem.. .nem, varj allj le. Ne is gondolj arra. Airi teljesen osszetort, nem hasznaltam volna ki a helyzetet...- de ereztem ahogy egyre vorosebb leszek, pedig az igazsagot mondtam... - Csak ott voltam tamaszkent es oriztem az almait. Nem aludtam valami sokat, de nem gond az a fontos, hogy Airi valahogy megnyugodott . 

    -Te tenyleg belebolondultal ebbe a lanyban. Mintha csak tegnap lett volna, hogy megerkezett es teljesen felforditotta az eletedet. Hogy bosszankodtal miatta aztan egyik percrol a masikra megragadott a szemelyisege... 

Elmosolyodtam, tenyleg, mintha csak tegnap lett volna, hogy eloszor ,meglattam a rideg, visszabeszelo termeszetet...es rogton megragadott, ellenallt nekem, szembe szallt velem es elcsabitott. Fogva tart azota es nem is akarok kiszabadulni a fogsagabol. 

    -Mesz beszelni Sakival? 

     -Igen eloszor az lenne a legjobb ha a majommal vegeznek. Aztan az anyam... 

     -Igen, siess vissza. Delre hazaer itt ebedel, de aztan visszafog sietni a ceghez...

     -Rendben, akkor megyek is. 

Atoltoztem es amint kileptem a kapun azt tettem amit eddig egyszer sem, felhivtam a majmot.

     -Jun? Tortent valami? Fajdalmaid vannak meg a balesettol?

    -Nem, nem allj le oke. Beszelnem kell veled, most azonnal.

     -Oke, mi lenne ha atjonnel ebedre? Apam mar reg beszelni akar veled...

     -Nem, kettesben szeretnek beszelni veled. A parkba 10 perc mulva?

    -15 ... elkell keszuljek. 

      -Oke.... ott talalkozunk. Pa.

Letettem es gyalog indultam el , gondoltam nem art ha gondolkozom. Nehany ora, nehany ora es ujra karomba tarthatom Airit es egy kis ideig elfeledkezhetunk mindenrol, mindenrol. De vajon hova menjunk?

Airi:

Reggelit felkertem , Saiki kapott smst Juntol 15-kor talalkozunk az arkadeba , onnan fogunk elindulni. Amint megreggeliztem csendben kezdtem osszepakolni, foglamam sem volt mennyi idore megyunk , Jun azt is irta,hogy ne pakoljak sok mindent majd ha kell bevasarolunk. Igy csak egy hatitaskat a fontosabb dolgokkal es egy ruhas taskat tomtem meg. Majd elrejtettem az agyam ala, ha venetlenul belep Yuta ne legyen feltuno. Mely lelegzetet vettem es az tegnap delutani eset ota eloszor kileptem a szobambol. Yuta a konyhaba volt, gondolom egy aspirint vehetett be. Felmeztelenul allt a konyhapultnal, nyakaba turulkozo, amint beleptem felkapta a fejet.

    -Hello...  - egy halk hello, ennyit tudtam kinyogni. A hutohoz lepetem es kivettem a narancslevet. 

     -Hello... - hallottam nehany perc utan. 

Nem fordultam vissza hozza, kerultem a tekintetet, de az ovet egesz vegig magamon ereztem. 

    -Beszelni fogsz a szuleiddel? - kerdezett ra, nem volt merges, duhos, inkabb banatos.

 Megtamaszkodtam a pultnak de nem fordultam meg mindig fele. 

     -Igen. -nyogtam vegul ki. - Beszelni fogok veluk. 

     -Tudod hogy nem fogjak elfogadni... 

     -Tudom, de akkor is megprobalom, ennyivel tartozom.

     -Tartozol? Tartozol persze...  es nekem mivel tartozol?! - emelte fel a hangjat  es foldhoz vagta a kezebe tartott poharat.

Megszeppentem es megfordultam... most eloszor neztem ismet a szemebe. 

     -Csinalj amit akarsz... de tolem nem szabadulsz, amig elek Junal nem fogsz osszejonni. - ezzel kilepett a konyhabol. 

Saiki mar ott allt az ajtoba, gondolom a kiabalasra lett figyelmes. 

     -Jol vagy? Bantott? - lepett hozzam.

     -Jol vagyok, nem bantott. -  a batyam ismet magahoz olelt , en meg probaltam nem elbogni magam.

En tettem, az egesz az en hibam... 

Jun:

    -Dragam! - ugrott felem a majom. 

De persze kitertem es nem kapott karjai koze...

    -Na? Most mi van? Olyan boldog voltam, mikor te hivtal el...- tette hatra kezeit es felnezett az egre.

    -Maj...Saki. - megragadtam a vallat es felem forditottam.

     -Mi ez a komoly arc? Es hogy hogy Sakinak szolitasz? 

     -Itt  a vege. Sajnalom, de en ezt nem csinalom tovabb. Nem foglak felesegul venni. Felbontom a hazassagot...

     -Hogy mi?- kerekedett ki a szeme. 

      -Nem szeretlek , sosem szerettelek , mindig is Airit szerettem es o is szeret engem....
     -Nem tudtok egyutt lenni... - hirtelen komora valt az arca, igy meg nem lattam. 
     -De, elerjuk elfogjuk erni, hogy egyutt legyunk , tobbet nem valaszt el senki.
      -Nem... Yuta nem fogja engedni, visszafogsz jonni hozzam.  - elem lepett kozel, par centire az arcomtol. 
      -Megkuzdunk mindenkivel. Szoval kerlek ne legy merges Airire ... ne merj barmit tenni ellene.
     -Azt hiszed olyan vagyok? -felnevetett es ellepet tolem.- En nem fogok, de Yuta... jobban vigyaznek. Remelem felvagy keszulve a nagy vitara, mert anyad biztos nem fog belemenni. 
Megfordult es szinte tobbet nem is mondott semmit. Jobban ment mint gondoltam, azt hittem jobban kiakad. Na de most jon a neheze... Vajon Airi atesett rajta?

Airi:

    -Mi a gond Airi, Saiki , azt mondtatok rogton ebed utan beszelnunk kell. Yuta nem kell itt legyen? Hol volt ebedkor? Tortent valami? - csak ugy zaporoztak apam kerdesei amint bementunk az irodaba.

Anyam aggodo arccal tekintett ram. Saiki batoritoan vallamra tette a kezet. 

    -En kell beszeljek veletek anya,apa.... Ez nem varhat. 

     -Mi ez a komoly arc? - kerdezte anyam. 

   -Mondjad hallgatunk - ult le apam az irodai szekbe, osszefogta a kezet es vart.

Mely lelegzetet vettem es kimondtam:

    -Le akarom mondani az eskuvot! - neztem hatarozottan szuleimre.

    -Mi? Miert aranyom? - nezett lepetten anyam.

Mielott barmit valaszolhattam apam elnevette magat:

    -Ertme en, fiatalok vagytok elojott a szorongas , hogy megis itt az eskuvo a nyakunkon . Elmulik, meglatod. 

    -Nem, nem fog. Mert en...en , ezt akarom, nem akarom az eskuvot, nem szeretem Yutat , Jun Matsumotot szeretem?

Egy perc dobbente tortent majd apam az asztalra csapott:

    -Mar megint itt tartunk?! Az a Matsumoto gyerek mar megint kepbe jott? Ugyan , hogy? Nem te hoztad fel,hogy osszeakarsz hazasodni Yutaval, jol kijotttetek most mi lett? 

   -Tudom, de... en ...en mindig is Junt szerettem, sosem felejtettem el. Megakartam probalni, hogy elfelejtsem de nem ment. Yuta egy nagyon rendes, kedves srac es szeretem, de mint testveremet es...

    -Nincs semmi es te belegondoltal, hogy hogy erezheti magat az a szerencsetlen fiu?! Tudja mi? Azert nem jott le ebedre? Es megis azt akarod, hogy ezt elfogadjuk?! Matsumot o meg mindig...vagy mi megint fellazadtok? 

Apam szemebol csak ugy egett a duh. Szinte megrebbentem ettol a tekintettol, ez durvabb volt, mint a multkor. 

   -Apa, nem teheted tonkre az eletet, legyen akarmilyen srac, a lanyod vele boldog nem kellene tamogasd? - szolalt meg Saiki es elobbre lepett.

   -Te ezt nem ertheted meg, majd ha atveszed a vallalatot erteni fogod.

   -Erteni fogom? PErsze.... apa, Jun nem az anyja, nem az apja. Talalkoztal vele ,miert nem adsz neki egy eselyt? Airi vele boldog...

    -Saiki... -szolaltam ra es allitottam le.- En csak ennyit akartam mondnai, nem akarok Yutahoz menni felesegul. Sajanlom, hogy csalodast okoztam.-ezzel fogtam magam es kileptem az irodabol.

Lazadni? Ha egyszer megtettem akkor miert tennem ujra?

Jun:

    -Mi ez a surgos dolog , hogy meg ebedelni sem engedtek? - nezett anyank rank a nappaliba.

Noverem a kanapen ult karba tett kezzel en alltam. 

    -Ma... ma beszeltem Sakival, felbontottam a jegyesseget, nem akarom felesegul venni.

    -Hogy mit tettel?! - emelete fel a hangjat.

    -Jol hallottad, sosem szerettem, te akartad ram kenyszeriteni  en nem ot szeretem, en Airit szeretem.

    -A Suzuki lany? Mar megint itt tartunk? Az ellenseg lanyaval te nem fogod osszeszurni a levet, azt hiszme ezt megbeszeltuk. Es nem fogod a  jegyesseged felbontani.- szinte szohoz sem jutottam mar indult is volna el amikor noverem megallitotta.

    -Boldogtalanna akarod tenni mind ket gyermeket? Legyen akakirol szo, elkellene fogadd , ha vele boldog a gyermeked. De nem neked csak az a fontos hogy korulotted mit mondanak az emberek, a befolyas a hatalom... 

    -Hat persze,hogy a partjat fogod, miota akartal igy a szemembe mondani mi? Gondolom mar jo ideje szurja az oldaladat, hogy elmondd nekem. Mi?! Nem is vartam mast...

  Anyam kozelebb lepett hozzank es farkas szemet nezett velunk.

    -Errol nem akarok hallani, apadnak ne is emlitsd ertetted? 

Ezzelmit sem varva kiviharzott a nappalibol.

   -Ennyibe hagyod?- kerdezte a noverem, en az ajtot neztem amin anyam kilepett mar.

    -Nem. Terv szerint fogunk haladni.