Szerelmi arnyek
33.resz Nyaralas
Jun:
Minden olyan siman ment, olyan jol...annyira boldog voltam. Annak ellenere hogy bennem elt Sho kerdes,hogy akkor most mi lesz, megis boldog voltam. Nem is tudtam megadni neki a valaszt. Nem hazudhatok atgondoltam...nagyon...de semmire sem jutottam...vagyis csakis arra,hogy toroljuk az eljegyzest,eskuvot es szakitunk a mostani kapcsolatunkkal , majd ujra osszejovunk. Ez lenne nem... a legalkalmasabb , legpraktikusabb amit tehetunk nem...? Boldogok kell legyunk...nincs mas ut nem tudunk egymas nelkul elni. Bar ekkor meg nem tudtam,hogy az en boldogsagom masnak a szenvedese ... mast az oruletbe fog kergetni.
-Nagyon jo volt a fellepes fiuk! Gratulalok orjongott a kozonseg.-mondta Haruka amint az oltozokbe ertunk.
-Koszonjuk.-mondta Satoshi.
-Kulonosen te Jun...fulig ert a mosolyod...minden beleadtal....
-Koszonom. Igen.-mondtam meghajolva majd a kanapera ultem.
-Mi ez a nagy orom?
-Ah...semmi csak orulok ennek a fellepesnek.
Ha elmondanm Harukanak valoszinuleg leoktatna,aztan elmondana ,hogy ezt nem lehet...sot talan meg Mr Suzukinak is,amivel egyelore varnunk kell.
-Te meg miert kestel?-kerdezte Maimi.
-Ne haragudjatok...a lift megallt...es....
- Es?...miert mosolyogsz igy?-Saiki kerdoen felvonta szemoldoket.
-Hat...nem egyedul voltam a liftbe....-mondtam,mikozben sminkeltek...
-Akkor, kivel?
-Jun-al...-mondtam ki.
-Junnal?!-lepodott meg Miami.
-Aha...-mondtam.
-Es mi tortent?
-Hat beszelgettunk.... rosszul lettem...es megcsokoltuk egymast.
-Tessek?!-4 lany allt velme szembe , mind a negy lany meglepve attol amit mondtam.
-Igen...
-Es most?-kerdezte Chisato.
-Most....nem tudom...
-O! Dehogy nem...-paskolta meg vallam Maimi.
Talan tenyleg tudtam mit akarok, mit kell tennem....csak nehez volt beismernem...mert szornyen fajt,hogy valakinek fajdalmat kell okozzak. Amint kesz voltam mar probaltunk is... eleg konnyen mentek a probak.... es nem is hibaztunk annyit...hirtelen mintha minden megvaltozott volna... a nezetem a vilaggal szembe, minden...mintha a regi lettem volna de megis valahogy maskepp... A probak utan epp beultem a kocsiba amikor csorgott a telefonom....
-Halo?
-Szia edesem en vagyok.-Yuta hangja hallatszodott a vonal tulso oldalan.
-Szia...-nem volta valami lelekesseg.
-Minden rendben?
-Igen...-hazudtam.- Miert hivtal?
-Ma este otthon leszek.
-Tessek?!-lepodtem meg.-Nem ugy volt hogy meg egy het.
-De,de hamarabb vegeztem...igy hamarabb elmehetunk a nyaralasunkra.
-Oh....-ismet ez a lelkesseg...
-Nem orulsz?
Most....mit kellene mondjak.
-Airi, edesem....megigerted hogy velem nyarlasz te hoztad fel, azt mondta,hogy elakarod...
-Tudom tudom...-szoltam kozbe.- Rendben...akkor este talalkoztunk.
Es ezzel le is raktam...
-Ah!!!!!Aish....nem hiszem el...
Doltem a kormanynak... most mi tegyek....elmejunk nyaralni, es utana torjem ossze a szivet... de idiota vagyok...nem tudok nemet mondani.... miert?!
Az elkovetkezo nehany ora hamar letelt. Es mit csinaltam...megfutamodtam....a szuleimnek hazudtam es azt mondtam barmennyire is szeretnem koszonteni Yuta-t, faj a fejem es aludni mejek. Kivalo! Mintha egyszer nem kellene szembe nezzek vele. Hallottam amikor megjottek,nem aludtam...hallottam ahogy kozeledik valaki,bekopog....bejon a szobaba besupped az agy, valaki vegig simit arcomon,majd megpuszilja homlokom:
-Nagyon hianyoztal!-mondta az a valaki.
Persze tudtam ki az...Yuta, nem maradt bent , nem fekudt mellem egyedul hagyott. Talan erzi,hogy valami nincs rendben?
Elvesztettem idoerzekem, reggel...bocsanat delbe keltem fel...na jo ezt nem akartam....most tenyleg elhiszik hogy volt valami bajom. De egy dolog kiment a fejembe...a suli....Felpattantam az agybol , kapkodva feloltoztem es leszaladtam ..lent az elso szemely akibe beleutkoztem, nem mas volt mint Yuta...
-Edesem jol vagy?-tette kezem a homlokomra.
-Igen, mar elmult a fej fajas....
-Fej fajas?
-Igen tudod tegnap azert nem vartalak mert....
-Megertem. -nezett ram nagy mosollyal.-Aggodtam erted, bement hozzad es nem neztel ki valami jol...lazad is volt.
-Lazam?-na jo....most almodok?
-Igen...talan rosszat almodhattal, mozogtal es neha nyoszorogtel is...
-Tenyleg?
Nem jutott semmi az eszembe.... nem emlekszem mit almodtam,nem emlekszem,hogy apoltak volna... akkor tenyleg este nem ereztem volna jol magam? Vagy ez egy alom... egy alom volt minden eddig tortent...Jun-al a csok....akkor meg sem tortent....
-Ne aggodj, edesanyad felhivta a sulit nem mesz ma suliba es elhallasszuk a nyaralast.
-Mi?
-Beteg vagy...
-Yuta?-allitottam meg.
-Tessek?-nezett ram.
-1 hettel hamarabb jottel haza?
-Igen,de hisz ezt tegnap megbeszeltuk amikor felhivtalak.-nevette el magat.
Szoval akkor talan nem volt alom minden....a csok....
-Ne haragudj...-kezdtem elszaladni...
A suli nehany percre volt tolunk,ebben az esetben jol jott. Epp ebed ido volt felsiettem a sracokhoz...ott voltak,mindenki meglepodve tekintett ram....de ami meg rosszabb volt... nem messze toluk Jun es mennyasszonya epp csokoloztak...azt hittem nem fog ennyire fajni...de megis faj. Ereztem ahogy a torkomat a konnyek mardossak...ugyan akkor a legjobban az fajt,hogy hazudott ...tenyleg nem lehetunk egyutt...
Nem tudom mi volt velem...ossze voltam zavarodva... latni akartam, de ugyanakkor nem tudtam rendesen gondolkozni. Es a latvany ,az igazsag fajt...Nem is figyeltek ram.... eszre sem vettek,hogy ott vagyok...szoval csak siman ahol bejottem ott el is mentem.
A francba....mi van veled Airi?! Vegul hazamentem....a legjobb ha pihenek egy kicsit... visszaterve Yuta karjaiba zart....Adok egy eselyt....
-Yuta...
-Tessek?
-Pakoljunk es induljunk.-meglepodott szavaimon.
-De...
-Kerlek....szuksegem van egy nyaralasra...-neztem ra mosolyogva, de ez a mosoly hamis volt...
Sohajtot egyet vegul beleegyezett. Igy mar nem is volt mit tennunk, felszaladtam a szobamba es pakolni kezdtem, nem erdekelt semmi ami itt volt....nem erdekelt Jun, legyen boldog ahogy akar, de engem felejtsen el. Fogalma sem volt mi van velem, egyik percbe boldog vagyok, masik percbe meg duhos...nem tudtam mit akarok. Egyszeruen ossze voltam zavarva, bennem az erzesek csak ugy kavarogtak, tudtam hogy szeretem Junt, es sosem fogom elelejteni, de nagyon faj amit tett velem, nem ertem mit akart....nem ertem en mit akarok...huh...kell egy kikapcsolodas. Felhivtam Momokot es szoltam hogy elutazunk es ne keressen senki, pihenesre van szuksegem, mert teljesen osszezavarodtam es nem tudom mit akarok. Vegul beszalltunk a kocsiba es elindultunk. Ishigaki volt az uticelunk, tenger part, lazulas...napsutes.....es egy srac akit egy bizonyos szempontbol megcsaltam... Huh....ez nehez.Az ut repulovel 3 ora es 25 perc, de velemenyem szerint megeri, egy fahazat bereltunk ki nem messze a parttol, a kilatas csodalatos volt. Vegul azert valtosztattuk meg a dontesunket es nem Kyota varosaba, a szuleim nyaralojaba mentunk, mivel ugy dontottuk hogy az elso nyaralsunk inkabb valami ismeretlenebb helyen lesz, bena indok tudom....
Yuta kipakolt a kocsibol en meg korbe neztem a hazba. A benti ter tagas volt es kellemes a fa illat aradozott. A nappaliba leptem be eloszor a jobb felen egy barnas szinu kanape, egy kis asztal es ezek elott egy kandalo felette a tv. Erdekes kombinacio, kisebb nagyobb diszek is logtak, virritottak Bal felen talalhato a konyha. Igazabol csak egy kis pult valasztotta el a nappalitol. Szinten a fa dominalt, mit is mondok, hisz fahaz volt. Nem nagyon volt tagas, de kellemesnek tunt az is. Aztan a konyha mellett egy lepcso tekeredett fel , elindultam fele. Felerve harom ajtot talaltam. Benyitottam az elsobe furdo, ez mar kicsit tagasabb volt, mint a konyha, de nem zavart kulonosebb keppen, miert zavarna. A masodik ajtoban egy szoba volt, piros agynemuvel, francia aggyal, igen elegt agas ter volt ott bent, egy kisebb tv is viritott a gardrobb melletti szekrenyen, amely az ajto mellett talalhato. Egy ajto a furdobe nyitott, es az agy ket oldalan kis ejjeli szekrenyek . Az utolso ajto ami a lepcsotol a legtavolabb volt be volt zarva.
-Ne...-szolalt meg hirtelen Yuta hatam mogul, kicsit megszeppenve.- Ne haragudj, a tulajok mondtak,hogy abba a szobaba nem mehetunk be,valami raktar fele szoba van ott, nem tudom.
-Ertem.
-Gyere lepakoltam a szobaba, oltozz nyugodtan at szerintem korbe nezhetnenk a szigeten.
-Rendben.-elmosolyodtam. Szerettem volna ha tenyleg boldog vagyok, de egyelore nem voltam valami vidan, de megprobaltam mindent.
Az itteni lakosok nagyon kedvesek voltak, megkinaltak mindenfele etellel a piacon, es igen... nagyon sokan kerdeztek az eskuvot. Aranyosak voltak. A tengerpart meg egyszeruen csodalatos ahogy a nap megcsillogtatta a viz tukret,az emberek mosollyal hajoztak a vizen, a gyerekke a homokba szaladtak mezitlab, a szerelmesparok a homokba ultek es figyeltek a tengert.
-Elkepeszto mi?
-Az...-mondtam.
-Orulok,hogy tetszik, mindent megakarok adni neked, hogy boldog legy. - fordult felem Yuta.
-Elhiszem, koszonom.- ezzel lassan kozeledett felem es megcsokolt.
Ez a helyes Airi, ez a helyes. A nap vegere hulla faradtan doltunk az agyba. Yuta mellkasara fekudtem, valamiert megnyugodtam, olyan biztonsagba ereztem magam,es megnyugodtam.
-Faraszto egy nap volt. Keszitek valami tukortojast mit szolsz, es felhozom....?
-Ne, ne menj el.-oleltem szorosan magamhoz. - Igy olyan jo , kellemes.
-Rendben.-mosolyodott el es olelt at szorosan.
Ennyi, csak arra emlekszem ezutan hogy elaludtam . Reggel Yuta nem volt mellettem, meg en ugyanabba a ruhaba mint az este. Eloszor elmentem a furdobe elkeszulni, es atoltozni, majd lementem.Senki se volt ott. Kinyitottam az ajtot es egy idosebb no jott velem szembe.
-Jo reggelt!-koszontem.
-Jo reggelt!- koszont eleg morgosan.
Aztan felrelokott es bement a hazba. Korul neztem, az udvaron egy hatalmas fa volt, annak arnyekaba allt Yuta epp telefonon beszelt.
-Nem erdekel ...valahogy oldjatok meg. Szia.
-Minden rendben?-szolaltam meg, felszokkent, nem varta hangom.
-Persze, egy kis gubanc a cegnel, de minden rendben. Jol aludtal?
-Igen.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnenk lubickolni. Mit szolsz?
-Benne vagyok. - olyan felszabadultan kelltem fel ma, ugy ereztem egy jo napnak nezunk elebe.
-Nagyon jo volt a fellepes fiuk! Gratulalok orjongott a kozonseg.-mondta Haruka amint az oltozokbe ertunk.
-Koszonjuk.-mondta Satoshi.
-Kulonosen te Jun...fulig ert a mosolyod...minden beleadtal....
-Koszonom. Igen.-mondtam meghajolva majd a kanapera ultem.
-Mi ez a nagy orom?
-Ah...semmi csak orulok ennek a fellepesnek.
Ha elmondanm Harukanak valoszinuleg leoktatna,aztan elmondana ,hogy ezt nem lehet...sot talan meg Mr Suzukinak is,amivel egyelore varnunk kell.
Airi:
A lanyok ott vartak mar keszen az oltozobe...-Te meg miert kestel?-kerdezte Maimi.
-Ne haragudjatok...a lift megallt...es....
- Es?...miert mosolyogsz igy?-Saiki kerdoen felvonta szemoldoket.
-Hat...nem egyedul voltam a liftbe....-mondtam,mikozben sminkeltek...
-Akkor, kivel?
-Jun-al...-mondtam ki.
-Junnal?!-lepodott meg Miami.
-Aha...-mondtam.
-Es mi tortent?
-Hat beszelgettunk.... rosszul lettem...es megcsokoltuk egymast.
-Tessek?!-4 lany allt velme szembe , mind a negy lany meglepve attol amit mondtam.
-Igen...
-Es most?-kerdezte Chisato.
-Most....nem tudom...
-O! Dehogy nem...-paskolta meg vallam Maimi.
Talan tenyleg tudtam mit akarok, mit kell tennem....csak nehez volt beismernem...mert szornyen fajt,hogy valakinek fajdalmat kell okozzak. Amint kesz voltam mar probaltunk is... eleg konnyen mentek a probak.... es nem is hibaztunk annyit...hirtelen mintha minden megvaltozott volna... a nezetem a vilaggal szembe, minden...mintha a regi lettem volna de megis valahogy maskepp... A probak utan epp beultem a kocsiba amikor csorgott a telefonom....
-Halo?
-Szia edesem en vagyok.-Yuta hangja hallatszodott a vonal tulso oldalan.
-Szia...-nem volta valami lelekesseg.
-Minden rendben?
-Igen...-hazudtam.- Miert hivtal?
-Ma este otthon leszek.
-Tessek?!-lepodtem meg.-Nem ugy volt hogy meg egy het.
-De,de hamarabb vegeztem...igy hamarabb elmehetunk a nyaralasunkra.
-Oh....-ismet ez a lelkesseg...
-Nem orulsz?
Most....mit kellene mondjak.
-Airi, edesem....megigerted hogy velem nyarlasz te hoztad fel, azt mondta,hogy elakarod...
-Tudom tudom...-szoltam kozbe.- Rendben...akkor este talalkoztunk.
Es ezzel le is raktam...
-Ah!!!!!Aish....nem hiszem el...
Doltem a kormanynak... most mi tegyek....elmejunk nyaralni, es utana torjem ossze a szivet... de idiota vagyok...nem tudok nemet mondani.... miert?!
Az elkovetkezo nehany ora hamar letelt. Es mit csinaltam...megfutamodtam....a szuleimnek hazudtam es azt mondtam barmennyire is szeretnem koszonteni Yuta-t, faj a fejem es aludni mejek. Kivalo! Mintha egyszer nem kellene szembe nezzek vele. Hallottam amikor megjottek,nem aludtam...hallottam ahogy kozeledik valaki,bekopog....bejon a szobaba besupped az agy, valaki vegig simit arcomon,majd megpuszilja homlokom:
-Nagyon hianyoztal!-mondta az a valaki.
Persze tudtam ki az...Yuta, nem maradt bent , nem fekudt mellem egyedul hagyott. Talan erzi,hogy valami nincs rendben?
Elvesztettem idoerzekem, reggel...bocsanat delbe keltem fel...na jo ezt nem akartam....most tenyleg elhiszik hogy volt valami bajom. De egy dolog kiment a fejembe...a suli....Felpattantam az agybol , kapkodva feloltoztem es leszaladtam ..lent az elso szemely akibe beleutkoztem, nem mas volt mint Yuta...
-Edesem jol vagy?-tette kezem a homlokomra.
-Igen, mar elmult a fej fajas....
-Fej fajas?
-Igen tudod tegnap azert nem vartalak mert....
-Megertem. -nezett ram nagy mosollyal.-Aggodtam erted, bement hozzad es nem neztel ki valami jol...lazad is volt.
-Lazam?-na jo....most almodok?
-Igen...talan rosszat almodhattal, mozogtal es neha nyoszorogtel is...
-Tenyleg?
Nem jutott semmi az eszembe.... nem emlekszem mit almodtam,nem emlekszem,hogy apoltak volna... akkor tenyleg este nem ereztem volna jol magam? Vagy ez egy alom... egy alom volt minden eddig tortent...Jun-al a csok....akkor meg sem tortent....
-Ne aggodj, edesanyad felhivta a sulit nem mesz ma suliba es elhallasszuk a nyaralast.
-Mi?
-Beteg vagy...
-Yuta?-allitottam meg.
-Tessek?-nezett ram.
-1 hettel hamarabb jottel haza?
-Igen,de hisz ezt tegnap megbeszeltuk amikor felhivtalak.-nevette el magat.
Szoval akkor talan nem volt alom minden....a csok....
-Ne haragudj...-kezdtem elszaladni...
A suli nehany percre volt tolunk,ebben az esetben jol jott. Epp ebed ido volt felsiettem a sracokhoz...ott voltak,mindenki meglepodve tekintett ram....de ami meg rosszabb volt... nem messze toluk Jun es mennyasszonya epp csokoloztak...azt hittem nem fog ennyire fajni...de megis faj. Ereztem ahogy a torkomat a konnyek mardossak...ugyan akkor a legjobban az fajt,hogy hazudott ...tenyleg nem lehetunk egyutt...
Nem tudom mi volt velem...ossze voltam zavarodva... latni akartam, de ugyanakkor nem tudtam rendesen gondolkozni. Es a latvany ,az igazsag fajt...Nem is figyeltek ram.... eszre sem vettek,hogy ott vagyok...szoval csak siman ahol bejottem ott el is mentem.
A francba....mi van veled Airi?! Vegul hazamentem....a legjobb ha pihenek egy kicsit... visszaterve Yuta karjaiba zart....Adok egy eselyt....
-Yuta...
-Tessek?
-Pakoljunk es induljunk.-meglepodott szavaimon.
-De...
-Kerlek....szuksegem van egy nyaralasra...-neztem ra mosolyogva, de ez a mosoly hamis volt...
Sohajtot egyet vegul beleegyezett. Igy mar nem is volt mit tennunk, felszaladtam a szobamba es pakolni kezdtem, nem erdekelt semmi ami itt volt....nem erdekelt Jun, legyen boldog ahogy akar, de engem felejtsen el. Fogalma sem volt mi van velem, egyik percbe boldog vagyok, masik percbe meg duhos...nem tudtam mit akarok. Egyszeruen ossze voltam zavarva, bennem az erzesek csak ugy kavarogtak, tudtam hogy szeretem Junt, es sosem fogom elelejteni, de nagyon faj amit tett velem, nem ertem mit akart....nem ertem en mit akarok...huh...kell egy kikapcsolodas. Felhivtam Momokot es szoltam hogy elutazunk es ne keressen senki, pihenesre van szuksegem, mert teljesen osszezavarodtam es nem tudom mit akarok. Vegul beszalltunk a kocsiba es elindultunk. Ishigaki volt az uticelunk, tenger part, lazulas...napsutes.....es egy srac akit egy bizonyos szempontbol megcsaltam... Huh....ez nehez.Az ut repulovel 3 ora es 25 perc, de velemenyem szerint megeri, egy fahazat bereltunk ki nem messze a parttol, a kilatas csodalatos volt. Vegul azert valtosztattuk meg a dontesunket es nem Kyota varosaba, a szuleim nyaralojaba mentunk, mivel ugy dontottuk hogy az elso nyaralsunk inkabb valami ismeretlenebb helyen lesz, bena indok tudom....
-Ne...-szolalt meg hirtelen Yuta hatam mogul, kicsit megszeppenve.- Ne haragudj, a tulajok mondtak,hogy abba a szobaba nem mehetunk be,valami raktar fele szoba van ott, nem tudom.
-Ertem.
-Gyere lepakoltam a szobaba, oltozz nyugodtan at szerintem korbe nezhetnenk a szigeten.
-Rendben.-elmosolyodtam. Szerettem volna ha tenyleg boldog vagyok, de egyelore nem voltam valami vidan, de megprobaltam mindent.
Az itteni lakosok nagyon kedvesek voltak, megkinaltak mindenfele etellel a piacon, es igen... nagyon sokan kerdeztek az eskuvot. Aranyosak voltak. A tengerpart meg egyszeruen csodalatos ahogy a nap megcsillogtatta a viz tukret,az emberek mosollyal hajoztak a vizen, a gyerekke a homokba szaladtak mezitlab, a szerelmesparok a homokba ultek es figyeltek a tengert.
-Elkepeszto mi?
-Az...-mondtam.
-Orulok,hogy tetszik, mindent megakarok adni neked, hogy boldog legy. - fordult felem Yuta.
-Elhiszem, koszonom.- ezzel lassan kozeledett felem es megcsokolt.
Ez a helyes Airi, ez a helyes. A nap vegere hulla faradtan doltunk az agyba. Yuta mellkasara fekudtem, valamiert megnyugodtam, olyan biztonsagba ereztem magam,es megnyugodtam.
-Faraszto egy nap volt. Keszitek valami tukortojast mit szolsz, es felhozom....?
-Ne, ne menj el.-oleltem szorosan magamhoz. - Igy olyan jo , kellemes.
-Rendben.-mosolyodott el es olelt at szorosan.
Ennyi, csak arra emlekszem ezutan hogy elaludtam . Reggel Yuta nem volt mellettem, meg en ugyanabba a ruhaba mint az este. Eloszor elmentem a furdobe elkeszulni, es atoltozni, majd lementem.Senki se volt ott. Kinyitottam az ajtot es egy idosebb no jott velem szembe.
-Jo reggelt!-koszontem.
-Jo reggelt!- koszont eleg morgosan.
Aztan felrelokott es bement a hazba. Korul neztem, az udvaron egy hatalmas fa volt, annak arnyekaba allt Yuta epp telefonon beszelt.
-Nem erdekel ...valahogy oldjatok meg. Szia.
-Minden rendben?-szolaltam meg, felszokkent, nem varta hangom.
-Persze, egy kis gubanc a cegnel, de minden rendben. Jol aludtal?
-Igen.
-Arra gondoltam,hogy elmehetnenk lubickolni. Mit szolsz?
-Benne vagyok. - olyan felszabadultan kelltem fel ma, ugy ereztem egy jo napnak nezunk elebe.
Jun:
A cegnel tobbet nem talalkoztam aznap Airivel, pedig akartam latni, akartam latni csodas mosolyat, elkepeszto mosolyat bocsanat, torekeny testet, es agy hangjat hallani. De sajnos ez nem teljesedett be. Masnap Airi nem jott suliba, aggodtam erte, hivtam de a mobilja kikapcsolva volt. Momoko es Miyabi nem tudtak semmit, ok is hivtak Airit de nem vette fel. Mi lehet veled szerelmem? Ebed idoben nagy meglepetesemre a majom vart .
-Jun!-pattant a nyakamba.
-Mi a fenet keresel itt?-loktem el magamtol, es mentem arebb.
-Nem latszik, meglatogatlak... gondoltam ebedelhetnenk egyutt.
-De hisz most iskolaba vagyok...
-Te butus, hat ezt tudom, en is itt fogok veletek enni.-mondta es orommel korbe nezett.
Mit mondjak mindenki repdesett az oromtol.
-Kosz en ebbol nem kerek.-szolalt meg Miyabi es leakart menni.
-Miyabi...-allitotta le Momoko.
Valamit sugdoloztak majd megallt a lepcso elott Miyami de nem mozdult.
-Tudod, Jun arra gondoltam elkezdhetnenk az eskuvoi elokeszuleteket, etelek, etterem, ruha, jaj annyi minden van...-mondta izgatottan.
-Igen, errol beszelnunk kell...
De a mondatom nem tudtam befejezni, a hulye majom megcsokolt. Es nem akarta elengedni...
-Airi....-hallottam meg egyszer csak halkan Miyabi hangjat.
Ellkotem magamtol a majmot , de mar nem volt ott... leneztem, epp az ajton futott ki.
-Airi!-szolitottam meg de semmi....
Mire kiszaladtam nem volt ott. Francba! .... nem erdekelt a majom, sem a suli csak a kocsimba szalltam es indultam utana...de sehol sem lattam az utcan...igy nem maradtmas valasztasom , mint hogy a hazahoz menjek. Amint befordultam egy cseled jott ki es allitott meg.
-Uram kerem, hagyja el a teruletet, ha meglassa Mr Suzuki...
-Engem most ez egyaltaln nem erdekel, Airivel akarok beszelni.-pattantam ki a kocsibol.
-Uram alljon meg!-de nem tudott megallitani.- Uram, Airi kisasszony nincs itt.
Hirtelen alltam meg, nem jott haza, akkor vajon hol van...
-Megkell keressem...-indultam vissza a kocsihoz, mar epp kinyitottam az ajtot amikor...
-Uram, Airi kisasszon elutazott a volegenyevel egy olyan 10 perce hagytak el a hazat.
Elutazott a volegenyevel.... elutazott ez a mondat kerekedett a gondolataim kozott.... beultem a kocsikba megkoszontem mindent es kihajtottam ... Mi elutazott Yutaval? De miert ? Hogyan.... francba mit tettem....
Airi:
Leerve a partra csodas volt... hulyultunk, nevettunk, usztunk, sutettuk a hasunkat a napon. Elkepszto volt , hogy mennyire jol ereztem magam. Elfelejtettem minden gondom... Egyszer beloktem a vizbe Yutat majd elszaladtam tole...
-Na meg allj!-allott fel es szaladott utanam.
Persze utol ert, es elkapva a foldre estunk... nevetve mondtam hogy ne... hagyjon... majd csikizni kezdett en meg fulladt rohogesbe kezdtem. Vegul egy csokkal zartuk a hulyeskedest. Masnap korbe neztunk a varosban, minden fele hulye cuccot felvettunk a mi a kiarusitasoknal volt es nevettunk egymason. Egy kis ajandekot is vettunk a csaladnak, es magunknak is emlekebe vegul egy kep, ket kep es sok kep ami mind emlek marad. Annyit nevettunk, es jatszottunk, majdnem gyerekek voltunk ujra, hulyultunk, buliztunk, kidomboltunk magunkat , mint a tinik... azt hiszem...Yuta eltudta feledni velem a problemakat es ezert mindig is halas leszek neki.Egy csodas hetveget toltettunk itt....es ennel jobban nemis ereztem majdnem soha mint most. Annyi csodas emleket toltottunk egyutt, tenyleg ugy ereztem van esely, meg mindig van esely, hogy elfelejtsem Junt...higgyek a fejemnek amit egy mondja? Hinni akarok...
Jun:
El sem hittem....egy egesz hetvege ugy telt el , hogy en a szobamba voltam es tortem magam... tortem magam, mert nem tudtam elhinni, hogy ismet odakerultunk, hogy eltavolodtunk egymastol. Mi a francot tehetnek? Magyarazzammeg... azt kellene de vajon hinne nekem, ugy erzem nem...a hulye majom megint erlont mindent, nem is fogadtam a hetvegen. Vajon Airi jol szorakozott az utazason? Vajon mi tortent kozottuk... belesajdult a szivem, ugy ereztem kette otrik mikor arra gondoltam, hogy Yuta karjaiba tartja szerelmem... Mi tenyleg nem lehetunk egyutt? Vasarnap ebed utan valahogy kifeszkelodtem az agybol, es elindultamegy setara, talan jot tenne... a varosban bolyongtam, nem figyelve majdnem semmire. Bar lehet ez nem volt a legjobb otlet leleptem az utra, es ekkor...nagy duda szo es... pufffff.....minden sotet lett.
