BUEK!

32.resz Es akkor...egy pillanat

Szerelmi arnyek

32.resz  Es akkor....egy pillanat

Airi:

   -Vigyazzal magadra.-mondtam Yuta-nak, mielott beult volna a kocsiba.

   -Ne aggodj vigyazok. Te is. Vigyazz nehogy becsapjon Jun.

   -Ne aggodj, nem leszek  vele egyedul.-mondtam. -Yuta...

   -Igen?-nezett ram miutan betette csomagjat.

   -Szeretlek.-mondtam.

Elmsolyodott,majd atolelt...

   -En is szeretlek.-mondta es megcsokolt.

Csokunk hosszu volt, es vagyakozo. Hirtelen megszolalt a duda...

   -Yuta...gyerunk meg elkessuk a gepet.

Elnevettuk magunkat ...

   -Menj...-engedtem  el.

   -Egy honap...-mondta es lassan vegig simtva karjan...majd kezen...elengedtuk egymast es puszit kuldve egymasnak , integetve elhagytak az udvart.

Egy honap...es utana kirandulunk... Yuta elindult uzleti utjara...en meg egyedul maradtam itthon. Apu es anyu is nyaral egy kicsit...a batyam  baratnojehez ment... igy en maradtam egyedul... Probaltam  este beszelni Miyabival es Momokoval de ok ma Satoshival  es Uchiyamaval vannak... mennyire orulok nekik...tudtam hogy hallgat majd a szivere Momoko.... addig meg van...... huztam az orom...vegul  beultem  a nappali kanapera beinditottam a tv-t, mellem  vettem a fagyis dobozt...es tomtem magam...minthanem reg szakitottam volna....nevettem el magam... szanalmasan nezhettem ki. Hirtelen megszolalt a mobilom...Yuta...

   -Halo?-szolaltam bele...

   -Csak  akartam tudni mit csinalsz...-mondta.

A haterbe a fiuk jajgatni kezdtek, es mit mondtak,hogy rakja le...

   -Szerintem beszelunk majd miutan egyedul leszel. Ne aggodj jol vagyok. Pussz...

Ennyit mondtam es letettem...majd tovabb bamultam a tv-t....

Jun:

Reggel...azt hittem megverem Kazunarit...betort a szobamba, bombolni kezdett, felrazott az agybol... es surgetett hogy keszuljek el... Nem ertettem miert...

   -Na mondjad..mar mielott bevagok egyet,hogy ilyen koran felkoltottel...

   -Miyabi hivott...nem vetted, fel gondoltam akkor meglatogatlak.

   -Akarod hogy bevagjak....terj a targyra....-neztem ra. 

    -Ejnye...de surget valaki...

   -Surget? Ezelott par perce, te surgettel,szoval mondd el mit tudsz vagy  huzz innen...

Zuppantam  ismet be az agyba, ram huzvaa takarot...

   -Hat akkor gondolom nem akarod tudni...hogy Airinek a volegeny egy honapra...elutazott...

   -Tessek?-pattantam ki az agybol.

   -Azt hittem nem erdekel...

    -Ne huzd ki a gyufat...

    -Yuta uzleti utra ment, Airi most egyedul  van.-mondta  vegul el.

    -Ez komoly?

     -Nem kamuzok...-gunyolodott

    -Na...ne viccelj.

    -Nem viccelek Matsumoto Airi egyedul van...es nemsokara probaja lesz..

    -Es akkor mit akarsz mit tegyek...

    -Te csak menj el...valami okbol...a tobbit mi megoldjuk...oltozz fel kenyelmesen...

    -Mi....Kazunari...!!!

De ezzel ott hagyott...Airi....nem alltam tetlenul...azt tettem  amit mondott....de amint elkeszultem megjelent a majom...

    -Szia!!!!-szokott elem...

    -Te meg mit keresel itt?

    -Reg nem talalkoztunk...gondoltam...meglatogatlak...elmejunk reggelizni? Ebedelni...

    -Nem tudok...

     -Miert?

     -Valamit elkell intezzek...

    -De miert....-fogott meg...

     -Eressz el...-loktem el magamtol.

    -A feleseged leszek nemsokara...kellene egy kis idot toltenunk egymassal...

    -De nem erted hogy nem...hagyj beken...

Ezzel meg elindultam a kocsihoz...de  ez a majomelem allt...

    -Nem allnal el... 

    -Nem amig meg nem jossz el velem  valahova...

    -Orult...-csaptam a kormanyra. -Ulj be...-mondtam. 

Francba...fel ora...hamar kell vele vegezzek.

Airi:

Mar egy het eltelt...olyan hamar...hogy en csak neztem ahogy telnek az orak...a percke.. .a masodpercek...a napok...es egy het... nem tortent semmi kulonos. Minden nap beszeltunk Yuta-val, reggel,delbe, este... nagyon jo volt...fura volt mert egyszer sem  lattam Junt...gondolom jovendobelijevel toltotte  a napokat...kit izgat... Ma ismet proba... kocsival beertem a Hello Project epuletebe :

    -Jo reggelt  Miss Suzuki!

    -Jo reggelt  Louise!

Beazonositottam  a kartyam es elindultam a lift fele...epp hogy becsukodott volna...valaki  ket kezevel meagallitotta... aztan valaki belepett...felneztem es Jun mosolygo arcaval  talalkoztam...

    -Szia.-koszont.

    -Szia.- mondtam majd ismet megnyomtam a gombot.

    -Milyen heted  volt?

    -Konnyu...-mondtam.- Neked ? Nem  lattalak a cegnel.

    -Talan hianyoztam...-elnevettem magam.

    -Tudod..nem kell  elhanyagolni a munkad... tudom hogy nemsokara hazasodsz meg minden...de karrierre is gondolj...a tobbiek  eszeveszetten probaltak mig  te  elvoltal...

    -Elvoltam? ja...azt hiszed a majommal  voltam...

    -Majom?

    -Vagyis, a jegyesemmel...nem...marmint igen...

    -Most akkor igen vagy nem?

    -Miert erdekel ennyire...-nezett ram es mosolygott  kajanul.

   -Pffff...miert erdekelne...en csak a tobbiek erdeket mondtam...-fordultam  el...mert o csak kozeledett es kozeledett...majd egyik kezett neki tette a lift falnak...en meg ideges kezdtem lenni.

    -Nem erdekel...

    -Nem...

    -Rendben...ha te mondod...

Ekkor hirtelen...nagy remeges...es megallt a lift...

    -Mi tortent?-jottem el elole.

    -Leallt a lift.-mondta.

  - Mi? Nem... -kezdtem ideges lenni.

    -Ne aggodj... nemsokara eszre veszik. -gugolt le a sarokba.

    -De...miert? Mit tettel?

     -Azt hiszed en tettem?-nevettem el magam.

    -Hat...te mondtad hogy rendben...-jarkaltam fel ala...

    -Hat szivi nem en voltam.-mondta.

    -Ne hivj szivinek!-kialtottam ra.

    -De miert vagy ennyire ideges...?

    -En nem vagyok...-mondtam.

Ismet kozeledett ...

     -Jun...-szoltam ra.

     -Ne aggodj... nem maszok rad.-mondta.-Mig te nem akarod.

     -En sose akarom...

Leult egyik sarokba en a masikba...egy jo ideig nem beszeltunk...

    -Mikor jonnek mar?-alltam fel...

     -Ne aggodj jonnek...-mondta Jun.

    -De...-ekkor hirtelen  elkezdett fajni a fejem...

   -Airi...jol vagy?-fogott meg Jun.

    -Csak a fejem...-mondtam.

    -Nagyon faj?

     -Elmul...-mondtam.

    -Gyere...-mondta majd leterdelt  levetette kabatjat, es letette  terdere...majd engem olebe fektettett.

    -Jun...

    -Sssss...en majd vigyazok rad.-mondta.

Raneztem,ahogy epp apolt...vegig nezve mindnet...amivel segiteni  tudott.... Jun.... 

    -Jobban vagy?-kerdezte .

    -Mar igen,koszonom.-mondtam.

Leultunk egymas melle es vartunk ismet...

    -Tenyleg sok idobe telik...mig  eszre veszik...megjavitsak. -forgatta szemet...

   -Jun te jol vagy?-szolaltam meg hirtelen...

    -Persze....-mondta.

    -Sokszor leszel merges?

     -Igen...de csak azert mert nem vagy mellettem.-kacsintott.

    -Ugyan...megtalaltad a tarsad, ahogy en is.

     -De nem kell igy legyen...egy szavadba kerul, szavankba kerul...  Ha Airi ugy hiszed van meg esely... en remenykedem,tudom  hogy van...

    -Jun...ez nem olyan egyszeru.

     -De...Airi...ha egyutt tesszuk meg.-fogta meg kezeimet...-Szeretlek Airi!

Felalltam kihuzva kezem kezebol...elfordultam nem tudtam mit mondani...

     -Te?Mit erzel?

Francba...mit mondjak...elkapott...

      -Jun...en...

Megfogta csuklom es fele rantott...majd derekamtol  kozelebb huzva megcsokolt...ez  a csok mas volt mint egy hete mellyel bucsuztam   1 honpaig Yutatol, ez a csok szenvedelyes volt, edes, lagy es olyan amit reg nem ereztem... ugy ereztem, ha Jun nem tart osszeroggyok... egy konny lefolyt  arcomon... de nem toltam  el magamtol, ugy ereztem  szuksegem van ra...jobban mint barmikor... mint az embernek a levegore...annyira. 

Ismet elindult a lift... szembe neztunk egymassal... mint  ketten meglepodve...

    -Erezted?-kerdezte...

De nyilt az ajto...es en kifutottam...nagy mosollyal szaladtam  az oltozo  fele,kezem  neha ajkamra tevedve, es gondolataima nehany percekre gondolva.... Szereltke Jun!

Jun:

Annyira merges voltam majomra..hogy akkor nem ertem el... Miyabiek is azok voltak ram...de Kazunari megbeszelte veluk,hogy egyujabb eselyt adjanak...1 hetre  ra meg is jott az esely...a majom csaladi utazason volt,vagy hol igy nem tudott megakadalyozni. Bementem az ugynokseghez...es kovettem Airit meg epp idobe szalltam be... tudtam hogy az elejen huvos lett...de azt nemhogy fajni kezd majd a feje...vajon miert? 

Aztan az a csok...melyre nem tudom miota vagytam... annyira jol esett, ugyan az a varazsos volt  mint regen, ujra  az en Airimet tartottam  karjaiba...  a remego, felenk, szelid, kedves Airit... annyira szeretlek Airi... nagy orommel leptem ki a liftbol....   yes-ezve...es enekelve... "love so sweet..." 

Haza erve... beszoktem  az agyba...es sikitottam egyet...annyira  boldog voltam...

    -Mi ez a nagy orom Matsumoto?-jottek be a sracok.- A cseledek mar orokkel akartak bejonni...

    -Koszonom.-neztem Kazunarira.

   -Tessek? 

    -Na ne mondd,hogy nem a ti muvetek volt a liftes cucc...

    -Milyen liftes cucc?

    -Hat hogy...megallt a lift.

    -Nem...nekunk az volt tervunk hogy felmentek a lifttel, beszelgettek...es  utana elkisered  az otlozobe...

     -Tenyleg elromlott a lift?

   -Varj mi...megallt a lift...es te Airivel voltal?-nezett ram meglepetten.- Meddig?

    -Egy jo negyed ora...

     -Negyed orat voltal vele?

    -Igen.

       -Mi tortent?

   Elmsolyodtam magam...es  az arcomat  a parnaba furtam...

     -Matsumoto...-jottek felem a fiuk es csiklintani kezdtek.

     -Jol van na...jol van...-nevettem magam.

    -Megsokoltuk egymast...

    -Tessek?!-lepodtek meg.

    -Igen...ugy  mint regen..

     -Es aztan?

     -Elszaladt...de ahogy lattam boldog volt...

   -Grat teso!-mondtak a fiuk velem  egyutt orulve.

     -Es akkor most?-kerdezte Sho megtorve  mindent...

   

Merry Chritmas! :)

31.resz Momo-chan es Uchiyama

Szerelmi  arnyek

31,resz Momo-chan es Uchiyama

Uchiyama

Jaj...ez a  Jun...tenyleg  ezt kellene  csinaljam  csak erte. Egy  elit  suliba  kell  menjek, bekell  tegyem a  labamcsak azert mert   Mr.Elitnek  eszebe jutott  velem is talalkozni. Komolyan  ebbe  tobbet nem  mejek  bele. Wau...denagy epulet ez...es milyen magasak  a keritesek...hat mondjuk persze hisz ez egy gazdag  suli  az elit ficsurokon kivul  nincs senkinek  se  helye itt...biztos  beengednek?

Mar  epp hogy  betettem volna  alabam  a kapun amikor hirtelen zajra lettem figyelmes.

   -Szia Momoko...hogy  vagy?

   -Nincs kedved  egyet  ellogni?

   -Hagyjatok...-egy aranyos lanyt  epp  zaklattak. Tul aranyos volt,hogy abba is hagyjak.

   -Naugyan...gyere...gyere...

   -Eresz el !-kezdtek el rancigalni.

De undokok...esekkor megfordultam es felejuk vettem az iranyt...

    -Suket vagy,ereszd el.

   -Megis  ki v agy,hogy eztmeg  mondd nekik. O! Mar latom egy delikvens sulibol jossz... Mit  keres  egy  magad  fajta  itt....egy ilyen  korcs...

    -Mit mondtal?- indultam neki  a lanynak csuklat  megfogva es huztam mogem.

    -Korcs...-sziszegte meg egyszer fogai kozul.
   -Na jo...itt  a vege...
Es ezzel  meg arcon utottem....a  ficsur foldre  esett  es vert  kopott ki.
    -Te...kis....
Ezzel meg  felallva  mind  a harman  engem kezdtek tamadni... persze nem  hagytam  magam de igy  is foldre teritettek..egyuttes  erovel  harcoltak. A  lany aggodo  tekintettel figyelt  engem,  es szeretett volna  valamit  tenni  de nem  tehetett,  foldbe  gyokerezett a laba  ijedsegebe. 
   -M...me....
  -Mi  tortenik  itt?!-hortelen  egy hang  szolal meg, mire mindenki  szet  rebben. 
Megpillantom  nem  messze  tolunk Jun-t... megkonnyebulok es  elmosolyodok.
   -Kic...kicsit...kestel...-mondtam .
    -Bocsi  haver...mi volt ez?!-fordul a ficsurok  fele.
    -O kezdte.... -kezdte az  akit  kepen utottem...
    -Momoko!-jelent meg  Airi es meg egy  csaj.
Momoko? Szoval igy hivjak...  Jaj...most mar emlekszem...Buono  tagja...
    -Momoko  jol  vagy,mi tortent? Mit tettek vele ti  szemetek..?!-mordult  rajuk Airi.
    -A! Szoval, Momokot zaklattatok?-jott ra az igazsagra Jun.
    - Mi  nem....-tagadtak.
   -De igen...-mondta ki a szavakat Momoko.
   -Ti...-kezdett  felejuk  indulni Airi... 
Hat igen  valaha  meg tetszett Airi de tul estem mar rajta.
   -Allj!-szolt ra Jun.- Majd elintezzuk....-majdvalami piros  kartyat adott  at a fiuknak.- Nemsokara talalkozunk.
 Majd  elindult  felem  es felsegitett:
   -Bocsi haver...-mondta.
    -Hat....ha mar igy  mondod...-nevettem el a veget.- Jol  esett...mar reg  megakartam utni  egy ficsurt. 
   -Na gyere be...-mondta   megveregetve  vallam.
   -Szia Airi.-koszontem  neki,majd  Momoko lany ele alltam.- Jol  vagy?-kerdeztem.
   -Igen...-mondta csillogo  szemekkel.
   -He! Nyugi  minden rendben van...Momo-chan-fogtam meg ket kezet,mert  eszre vettem  hogy remeg.
   -I...i...igen...-mondta.
   -Uchiyama.-szolt  hozzam Jun.
Ezzel meg elengedtem  kezet  es elindultunk  befele.
   -Jo  ujra  latni sracok...-mondtam.
    -Mi is orulonk  neked...-mondta Satoshi.
    -Jun...mi van veled es Airi-val?-kerdeztem.
Nem  tekintett ram, lenezett  a foldre es elszomorodott. Uuuuhhh...talan  nem kellett volna...
    -Bocsi...-mondtam.
    -Nincs  semmi baj... jol vagyok. Azt  hittem  lesz eselyem...de ugy latszik  elszantan eldontotte hogy  elfelejt  es megprobalja Yuta-val.
   -Uhh....ertem... es  te?
   -Talan  elkellene  felejtsem en is..  talan nincs  mar  kozos jovonk.
Hirtelen megallok...
    -Mi?! Bocsi mit mondtal?! Tan nem hallottam  jol? Hova tunt az a  Jun  aki elszantan eldontotte  hogy visszavarja Airi-t es ujra  egyutt lesznek,a ki orakig  rola  tudott  beszelni, aki mosollyal az arcan nezte meg minden  koncertet,videoklippet es akkor is amikor visszatert es megtudta hogy megjelent  egy masik srac  akkor iseldontotte hogy visszaszerzi... en nem ezt a Jun Matsumoto ismertem meg. 
    -Az  a Jun  eltunt...-huuuuuu ez  komolynak tunik. - Ime az  ebedlo  es a fenti resz .
Felmentunk  es tok  kalssznak tunt  eza hely...megtudnam szokni...  leultunk a kanapera es  elkezdtunk  beszelgetni.

Momoko:

    -Momoko jol vagy?- teritett vissza a  valosagba Miyabi.

    -Igen...-mondtam.

    -Mi  volt ez?-kerdezett ra Airi.

    -Mi?

   -Az a ragyogas amikor hirtelen megfogta a kezedet Uchiyama.

  Teny es  valo amikor Uchiyama megjelent es megmentett, amikor ram nezett, hozzam szolt  es megofgta kezem, ram mosolyodott  teljesen elvesztem. Azon tul mar csak en es o leteztunk a vilagba. Szivveresem 100-szorosara  nott es legszivesebben elnem engedtem volna kezet...de mi ez? Mi ez hirtelen...nem most latom eloszor....de mondjuk emlekszem elso talalkozasunkra ott a koncerten. Hiaba beszeltem Jun-al, szemem egyszer csak hirtelen  a melletto sracra kerult, aki  bele szurcsolt  uditojebe es  elkezdte forgatni  a szemet... Szoke  haja, barna szeme kitunt a tobbiek  kozul es elkezdtem gondolkozni azon vajon hogy hivjak...es milyen lenne  vele beszelgetni. Aztan  neha eszembe  jutott  azon toprengve mikor talalkozk ujra vele...es eljott  az a pillanat. 

   -Tudom ezt a nezest...-mondta ki hirtelen Airi.- te...te....szerelmes lettel...

   -Mi?-neztem ra.

   -De...hogy? Mikor? Ilyen hamar...

   -Mik ezek a kerdesek...te is Jun-ba elso  latasra beleszerettel,csak  meg magadnak sem velted  fel...-mondta Miyabi.

   -Hogy jon a kepbe Jun?-horkant fel Airi.

   -Momoko megtetszett Uchiyama?

   -I...igen...-mondtam  ki.

    -Akkor mit allsz...itt miattad megvertek.-mondta Airi.- Megvedett teged, menj keresd meg  es koszond meg.-mondta batorito mosollyal.

   -Igen...ezt kell  tegyem.

 Elkezdtem befele  szaladni  keresve   Jun-ekat... hova vihette? Az  ebedlo...beszaladva az ebedlobe megpillantottam fent Jun-ek reszen ahogy epp  nevetve beszelgettek.

   -Uchiyama...-szolitottam meg. 

Megfordult es ram tekintett... felszaladtam  es  megallottam elotte.

    -En...en...koszonom.-hajoltam meg.

   -Nem tesz semmit.-mondta felallva es felemelve arcom.

Erintese perzselte borom... Mosolya teljesen elrakadtatott... Ekkor  vissza fordult  a tobbiekhez...es  ismet elkezdtek tarsalogni... En nem mozdultam lesutott fejjel alltam ott ...

   -Szeretnel valamit Momoko?-kerdezte meg Jun.

   -En....en...-Uchiyamara tekintettem,aki kivancsian varta valaszom.- Nem....

Ijedtem  meg...miert? Elindultam  lefele de  ekkor felfel tartottak Airiek is akik visszaloktek:

   -Sracok beszelnunk kell...-mondtak.

   -Most?-kerdezte  Satoshi.

   -Igen.-mondta Miyabi.

   -Gyerunk...-mondta Airi.- Momoko mi ellintezzuk addig, tarts tarsasagot Uchiyamanak.

 Lokott  elebe....

   -Jun...-szolt utoljara Jun-nak  aki meg  szolt egy ket szot Uchiyamanak  majd kimentek.

   -Milyen kar hogy nem jottek ujra ossze?-ult vissza  Uchiyama.

    -Igen..Airi makacs...meg o sem tudja sajat erzeseit... de valojaban nagyon szereti Jun-t....ahogy Yuta-t...is...-mondtam es leultem melleje.

    -Nehez...-mondta majd hatra dolt. 

    -Ize.....megegyszer koszonom  hogy megmentettel...-es atnyujtottam egy  zsebkendot.

   -O! Koszi.-mondta mosolyogva es atvette, majd a kihasadt  ajkara tette.- Momo-chan....

Annyira tetszik a mosolya... 

    -Es...va....va...va.n....ked....kedved... eljonni a legkozelebbi koncertunkre?

   -Mikor lesz?

    -Ma este?

   -Persze...-mondta.

De jo...

Jun:

    -Mit akartatok beszelni velunk?-kerdeztem.

   -Semmit...-mondta  konnyeden  ki Airi.

   -Akkor  miert rancigaltatok ki  ide...

    -Momoko miatt....

Ennyit mondott, de nem is kellett tobb....szoval Momokonak  tetszik Uchiyama.... Miyabi Satoshi  karjaiba  bujt, Misaki es  a tobbik  beszelgetni kezdtek mig Airi elkezdett indulni az  epulet fele.

    -Airi...-mondtam  de alig hallhatoan...

   -Menj  utana...-jott hirtelen hozzam  Sho.

    -Miert?

    -Igaza volt  Uchiyamanak  nem te  vagy....-mondta.- Gondold  jol  at.

Godnoljam at? De mit...elszantan eldontotte hogy elefelejt,  es ugy  tunik sikerrel  jar,mar ram  sem nez jo forman.

 Uchiyama:

    -Es nektek hogy megy  a  bandatok? -kerdeztem amint  elindultunk a  koncert  helyszine  fele.

    -Eleg  jol...-mondta Satoshi.

    -Fellepes?

    -Kozelbe.-valaszolta Misaki.

     -Ertem...
     -Es...mit gondolsz Momoko-rol?
     -Aranyos lany...de miert?
     -A! Semmi...-terelte  a szot Jun.
Furcsaltam.....de valojaban  be kell valljam,hogy hazudtam meg  nekik is...ma ottamikor  ketten maradtunk meglattam Momoko valodiszepseget....annyira mas  mint  a tobbi lany.....aranyos,kedves baratsagos es ez a  felenksege,az hogy meg kell vedeni,  a torekenysege megfogott engem....azt  hiszem  megtetszett...
Elfoglaltuk  a helyunket...mar  zsufoltsagig megvolt  tervea hatalmas csarnok. Mi  ismet  fent  kaptunk helyet...leultunk  es  vartuk hogy  kezdodjon . Vegul  a  fenyek lekapcsolodtak es megjelent a harom lany... pillantasom  Momoko-ra  szegezodott.

Momoko:

Annyira ideges vagyok...valahol  a  tomegben ott van Uchiyama  es engem nez...miert ver ennyire  a szivem? Miert  vagyok ennyire  ideges? Meg  sosem voltam...a  reflektor fenyei  szemembe sutnek majd  megszokva   a  zajos  tomeg  fele  tekintek...valahol ott  vagy  te is...ugye?

    -Sziasztok! Hogy vagytok?!-szolalt meg  Airi.
Nagy zsivaly  tamadt...
    -Nagyon hianyoztatok nekunk. Mi nektek?-folytatta.
Ismet egy hatalmas  kialtas volt a  valasz.
    -Keszen alltok?
    -Igen!!!!!!-kialtottak.
    -Nem hallak?!-jarkalt ossze vissza Airi.
   -Igen!!!!!!-odirbaltak.
   -Hat akkor gyerunk!-mondtuk egyszerre.
De az en szemem meg mindig Uchiyamat  kereste,majd  fent a pavolyba, megtalalta... o is  engem nezett,de  amint meglatta hogy tekintetunk talalkozik elvette  szemem rolam... tetszhetek en, egy ilyen sracnak?

Egesz jol ment a koncertunk...mindenki taps vihraba es fellalva tombolt a  vegen. Lementunk de  szinpadrol de hirtelen Airi megalitott.
    -Menj  vissza...-adta  kezembe a mikrofont.
   -Mi? -neztem  rajuk.
    -Ne  kovesd  el azt a  hibat amit  en. Hallgass a szivedre. Ne erezd ugyan azt  a fajdalmat  amit en...nem  akarom hogy te is ezenvegig  menjel...Menj....-ragyogo tekinteteben megjelent  az oszinteseg es egy konnycsepp vegig gordult az  arcan.
Szoval...meg  mindig szereti Jun-t... Bolintottam es visszaleptem a szinpadra:
    -En...ize...Sziasztok! Meg  tartogatok egy meglepetest. Van egy szamom  amit  mindenkepp elszeretnek  enekelni valakinek aki itt van...aki itt van a   kozonsegbe... Uchiyama szeretlek!
Az egyik reflektor ra vedodott  es tisztan lehetett latni arcan meglepett  arcat...A kozonseg felsikitott, hol oromebe,hol  meglepettsegbe,hol  szomoruusagba.
    -Neked  szol.

Teljese szivembol enekeltem,ugy ereztem soha nem enekeltem igy mint  most,es  tekintetem majdnem le nem vetodott Uchiyamarol. Remelem aterzi o is ezt az erzest mint en... aterzi azt hogy egy pillanat alatt mennyire  szerettem bele.  
A vegen mar lihegve hajoltam  meg,  feltekintettem  de  mar nem volt  ott Uchiyama... elszomorodtam es lejottem  a szinpadrol. Talan  megsem  erzi azt amit en... Ez....bena...
   -Momoko...-nezett ram Airi.
    -Hah...mit  is kepzeltem...egy olyan  fiu mint Uchiyama bele szeret... Biztos  valahol jot rohog... ez...nagyon....bena...-es  zokogasba tortem ki.
Vegul kicsit osszeszedve magam, atoltoztunk es  elindultunk  ki ahol Jun-ek vartak.
    -Momoko...-szolalt meg Jun.
    -Jun ne...-intette le Airi.
Jun csak bolintott.
    -Akkor  talan nem kellene  unnepelnunk...-mondta Kazunari.
   -Kazunari...-szolt ra Miyabi.
    -Nem ti menjetek...nem akarom elrontani  az  esteteket... 
Ezzel megelindultam haza....:
    -Momo-chan!-kialtott  hirtelelen valaki-Momo-chan!!!
Megfordulva azt hittem  rosszul  latok,Uchiyama szaladt  utanam.
    -Uchiyama...-neztem ra aki lihegve  allt megelottem.
   -En...en...ez a tied.-adott  ategy  csokor viragot a  kedvencemet  liliomot...es  a  zsebkendomet amit ma atadtam neki.
     -Uchiyama...
    -Nagyon szep voltal a szinpadon...vagyis mindig szep  vagy...vagyis...en...
De ekkor  mar nem hagytam beszelni  mivel  megbatorodtam es megcsokoltam. Csokomat visszonozva,vont  karjaiba. Vegul  taps viharra rebbentunk szet.
    -Gratulalok!-Airi,Miyabi,Sho,Misaki,Jun,Kazunari,Satoshi mind  ott voltak...
Mi csak elnevettuk  magunkat es olelkezve  indultunk  felejuk...Airi-ra  tekintettem aki  szelid mosollyal  bicentett jo dontesemert... Miert hazudsz meg magadnak  is,  ha jobban  szereted Jun-t , mind Yutat? Csak fajdalmat okozol magadnak? Hallgas mar  te  is a szivedre.... Airi  nem akarlak  szenvedni  latni.