32.resz Es akkor...egy pillanat

Szerelmi arnyek

32.resz  Es akkor....egy pillanat

Airi:

   -Vigyazzal magadra.-mondtam Yuta-nak, mielott beult volna a kocsiba.

   -Ne aggodj vigyazok. Te is. Vigyazz nehogy becsapjon Jun.

   -Ne aggodj, nem leszek  vele egyedul.-mondtam. -Yuta...

   -Igen?-nezett ram miutan betette csomagjat.

   -Szeretlek.-mondtam.

Elmsolyodott,majd atolelt...

   -En is szeretlek.-mondta es megcsokolt.

Csokunk hosszu volt, es vagyakozo. Hirtelen megszolalt a duda...

   -Yuta...gyerunk meg elkessuk a gepet.

Elnevettuk magunkat ...

   -Menj...-engedtem  el.

   -Egy honap...-mondta es lassan vegig simtva karjan...majd kezen...elengedtuk egymast es puszit kuldve egymasnak , integetve elhagytak az udvart.

Egy honap...es utana kirandulunk... Yuta elindult uzleti utjara...en meg egyedul maradtam itthon. Apu es anyu is nyaral egy kicsit...a batyam  baratnojehez ment... igy en maradtam egyedul... Probaltam  este beszelni Miyabival es Momokoval de ok ma Satoshival  es Uchiyamaval vannak... mennyire orulok nekik...tudtam hogy hallgat majd a szivere Momoko.... addig meg van...... huztam az orom...vegul  beultem  a nappali kanapera beinditottam a tv-t, mellem  vettem a fagyis dobozt...es tomtem magam...minthanem reg szakitottam volna....nevettem el magam... szanalmasan nezhettem ki. Hirtelen megszolalt a mobilom...Yuta...

   -Halo?-szolaltam bele...

   -Csak  akartam tudni mit csinalsz...-mondta.

A haterbe a fiuk jajgatni kezdtek, es mit mondtak,hogy rakja le...

   -Szerintem beszelunk majd miutan egyedul leszel. Ne aggodj jol vagyok. Pussz...

Ennyit mondtam es letettem...majd tovabb bamultam a tv-t....

Jun:

Reggel...azt hittem megverem Kazunarit...betort a szobamba, bombolni kezdett, felrazott az agybol... es surgetett hogy keszuljek el... Nem ertettem miert...

   -Na mondjad..mar mielott bevagok egyet,hogy ilyen koran felkoltottel...

   -Miyabi hivott...nem vetted, fel gondoltam akkor meglatogatlak.

   -Akarod hogy bevagjak....terj a targyra....-neztem ra. 

    -Ejnye...de surget valaki...

   -Surget? Ezelott par perce, te surgettel,szoval mondd el mit tudsz vagy  huzz innen...

Zuppantam  ismet be az agyba, ram huzvaa takarot...

   -Hat akkor gondolom nem akarod tudni...hogy Airinek a volegeny egy honapra...elutazott...

   -Tessek?-pattantam ki az agybol.

   -Azt hittem nem erdekel...

    -Ne huzd ki a gyufat...

    -Yuta uzleti utra ment, Airi most egyedul  van.-mondta  vegul el.

    -Ez komoly?

     -Nem kamuzok...-gunyolodott

    -Na...ne viccelj.

    -Nem viccelek Matsumoto Airi egyedul van...es nemsokara probaja lesz..

    -Es akkor mit akarsz mit tegyek...

    -Te csak menj el...valami okbol...a tobbit mi megoldjuk...oltozz fel kenyelmesen...

    -Mi....Kazunari...!!!

De ezzel ott hagyott...Airi....nem alltam tetlenul...azt tettem  amit mondott....de amint elkeszultem megjelent a majom...

    -Szia!!!!-szokott elem...

    -Te meg mit keresel itt?

    -Reg nem talalkoztunk...gondoltam...meglatogatlak...elmejunk reggelizni? Ebedelni...

    -Nem tudok...

     -Miert?

     -Valamit elkell intezzek...

    -De miert....-fogott meg...

     -Eressz el...-loktem el magamtol.

    -A feleseged leszek nemsokara...kellene egy kis idot toltenunk egymassal...

    -De nem erted hogy nem...hagyj beken...

Ezzel meg elindultam a kocsihoz...de  ez a majomelem allt...

    -Nem allnal el... 

    -Nem amig meg nem jossz el velem  valahova...

    -Orult...-csaptam a kormanyra. -Ulj be...-mondtam. 

Francba...fel ora...hamar kell vele vegezzek.

Airi:

Mar egy het eltelt...olyan hamar...hogy en csak neztem ahogy telnek az orak...a percke.. .a masodpercek...a napok...es egy het... nem tortent semmi kulonos. Minden nap beszeltunk Yuta-val, reggel,delbe, este... nagyon jo volt...fura volt mert egyszer sem  lattam Junt...gondolom jovendobelijevel toltotte  a napokat...kit izgat... Ma ismet proba... kocsival beertem a Hello Project epuletebe :

    -Jo reggelt  Miss Suzuki!

    -Jo reggelt  Louise!

Beazonositottam  a kartyam es elindultam a lift fele...epp hogy becsukodott volna...valaki  ket kezevel meagallitotta... aztan valaki belepett...felneztem es Jun mosolygo arcaval  talalkoztam...

    -Szia.-koszont.

    -Szia.- mondtam majd ismet megnyomtam a gombot.

    -Milyen heted  volt?

    -Konnyu...-mondtam.- Neked ? Nem  lattalak a cegnel.

    -Talan hianyoztam...-elnevettem magam.

    -Tudod..nem kell  elhanyagolni a munkad... tudom hogy nemsokara hazasodsz meg minden...de karrierre is gondolj...a tobbiek  eszeveszetten probaltak mig  te  elvoltal...

    -Elvoltam? ja...azt hiszed a majommal  voltam...

    -Majom?

    -Vagyis, a jegyesemmel...nem...marmint igen...

    -Most akkor igen vagy nem?

    -Miert erdekel ennyire...-nezett ram es mosolygott  kajanul.

   -Pffff...miert erdekelne...en csak a tobbiek erdeket mondtam...-fordultam  el...mert o csak kozeledett es kozeledett...majd egyik kezett neki tette a lift falnak...en meg ideges kezdtem lenni.

    -Nem erdekel...

    -Nem...

    -Rendben...ha te mondod...

Ekkor hirtelen...nagy remeges...es megallt a lift...

    -Mi tortent?-jottem el elole.

    -Leallt a lift.-mondta.

  - Mi? Nem... -kezdtem ideges lenni.

    -Ne aggodj... nemsokara eszre veszik. -gugolt le a sarokba.

    -De...miert? Mit tettel?

     -Azt hiszed en tettem?-nevettem el magam.

    -Hat...te mondtad hogy rendben...-jarkaltam fel ala...

    -Hat szivi nem en voltam.-mondta.

    -Ne hivj szivinek!-kialtottam ra.

    -De miert vagy ennyire ideges...?

    -En nem vagyok...-mondtam.

Ismet kozeledett ...

     -Jun...-szoltam ra.

     -Ne aggodj... nem maszok rad.-mondta.-Mig te nem akarod.

     -En sose akarom...

Leult egyik sarokba en a masikba...egy jo ideig nem beszeltunk...

    -Mikor jonnek mar?-alltam fel...

     -Ne aggodj jonnek...-mondta Jun.

    -De...-ekkor hirtelen  elkezdett fajni a fejem...

   -Airi...jol vagy?-fogott meg Jun.

    -Csak a fejem...-mondtam.

    -Nagyon faj?

     -Elmul...-mondtam.

    -Gyere...-mondta majd leterdelt  levetette kabatjat, es letette  terdere...majd engem olebe fektettett.

    -Jun...

    -Sssss...en majd vigyazok rad.-mondta.

Raneztem,ahogy epp apolt...vegig nezve mindnet...amivel segiteni  tudott.... Jun.... 

    -Jobban vagy?-kerdezte .

    -Mar igen,koszonom.-mondtam.

Leultunk egymas melle es vartunk ismet...

    -Tenyleg sok idobe telik...mig  eszre veszik...megjavitsak. -forgatta szemet...

   -Jun te jol vagy?-szolaltam meg hirtelen...

    -Persze....-mondta.

    -Sokszor leszel merges?

     -Igen...de csak azert mert nem vagy mellettem.-kacsintott.

    -Ugyan...megtalaltad a tarsad, ahogy en is.

     -De nem kell igy legyen...egy szavadba kerul, szavankba kerul...  Ha Airi ugy hiszed van meg esely... en remenykedem,tudom  hogy van...

    -Jun...ez nem olyan egyszeru.

     -De...Airi...ha egyutt tesszuk meg.-fogta meg kezeimet...-Szeretlek Airi!

Felalltam kihuzva kezem kezebol...elfordultam nem tudtam mit mondani...

     -Te?Mit erzel?

Francba...mit mondjak...elkapott...

      -Jun...en...

Megfogta csuklom es fele rantott...majd derekamtol  kozelebb huzva megcsokolt...ez  a csok mas volt mint egy hete mellyel bucsuztam   1 honpaig Yutatol, ez a csok szenvedelyes volt, edes, lagy es olyan amit reg nem ereztem... ugy ereztem, ha Jun nem tart osszeroggyok... egy konny lefolyt  arcomon... de nem toltam  el magamtol, ugy ereztem  szuksegem van ra...jobban mint barmikor... mint az embernek a levegore...annyira. 

Ismet elindult a lift... szembe neztunk egymassal... mint  ketten meglepodve...

    -Erezted?-kerdezte...

De nyilt az ajto...es en kifutottam...nagy mosollyal szaladtam  az oltozo  fele,kezem  neha ajkamra tevedve, es gondolataima nehany percekre gondolva.... Szereltke Jun!

Jun:

Annyira merges voltam majomra..hogy akkor nem ertem el... Miyabiek is azok voltak ram...de Kazunari megbeszelte veluk,hogy egyujabb eselyt adjanak...1 hetre  ra meg is jott az esely...a majom csaladi utazason volt,vagy hol igy nem tudott megakadalyozni. Bementem az ugynokseghez...es kovettem Airit meg epp idobe szalltam be... tudtam hogy az elejen huvos lett...de azt nemhogy fajni kezd majd a feje...vajon miert? 

Aztan az a csok...melyre nem tudom miota vagytam... annyira jol esett, ugyan az a varazsos volt  mint regen, ujra  az en Airimet tartottam  karjaiba...  a remego, felenk, szelid, kedves Airit... annyira szeretlek Airi... nagy orommel leptem ki a liftbol....   yes-ezve...es enekelve... "love so sweet..." 

Haza erve... beszoktem  az agyba...es sikitottam egyet...annyira  boldog voltam...

    -Mi ez a nagy orom Matsumoto?-jottek be a sracok.- A cseledek mar orokkel akartak bejonni...

    -Koszonom.-neztem Kazunarira.

   -Tessek? 

    -Na ne mondd,hogy nem a ti muvetek volt a liftes cucc...

    -Milyen liftes cucc?

    -Hat hogy...megallt a lift.

    -Nem...nekunk az volt tervunk hogy felmentek a lifttel, beszelgettek...es  utana elkisered  az otlozobe...

     -Tenyleg elromlott a lift?

   -Varj mi...megallt a lift...es te Airivel voltal?-nezett ram meglepetten.- Meddig?

    -Egy jo negyed ora...

     -Negyed orat voltal vele?

    -Igen.

       -Mi tortent?

   Elmsolyodtam magam...es  az arcomat  a parnaba furtam...

     -Matsumoto...-jottek felem a fiuk es csiklintani kezdtek.

     -Jol van na...jol van...-nevettem magam.

    -Megsokoltuk egymast...

    -Tessek?!-lepodtek meg.

    -Igen...ugy  mint regen..

     -Es aztan?

     -Elszaladt...de ahogy lattam boldog volt...

   -Grat teso!-mondtak a fiuk velem  egyutt orulve.

     -Es akkor most?-kerdezte Sho megtorve  mindent...