7.rész Az érzések

 

A sebzett szív dala

7.rész Az érzések

Sakura:

     -Khm... khm... - köszörültem meg a torkomat és gyorsan felálltam egyenesben. - Kö... köszönöm! - miért ég ennyire az arcom? 

    - Jól vagy? - karjait még mindig derekamon pihentette. - Megszédültél? Szédülsz?

    - Nem! Nem! Csak ki billentem az egyensúlyomból.

    - Biztos? - bólintottam. - Ne titkolj el előlem semmit! Mindent el kell mondj nekem. Értve vagyok? - aj, Dr. Tendo ne csináld ezt, a szívem ezt nem fogja kibirni. - Az orvosod vagyok, mindenről értesítened kell, ami az egészséged illeti.

Oh... hát persze, ő csak az orvos, én pedig a betege. Ez miért esik ilyen rosszul?

   - Jól van! Most vissza kísérlek a szobába. - ismét át akart karolni de elléptem.

    - Nem! Jól vagyok! - emeltem fel a kezeimet védekezően. Meglepődött. - Tényleg jól vagyok! Visszatalálok. Te... te inkább menj vissza...

    - Én hazamegyek! De ha bármi van szólj a nővéreknek és azonnal jövők!

Azok a barna iriszei... azonnal beszippantanak. Nagyot nyelek. Csak bólintani tudok, egy szó sem jön ki a torkomon. Elindultunk visszafele. Dr. Kairi a szoba ajatjáig azért csak elkísért. Megköszöntem és jó pihenést kívántam. Csak bólintott és megköszönte az éneklést. Figyeltem ahogy távolodik. A szívem még mindig hevesen ver. Miért érzem hirtelen azt, hogy folyton látni akarom őt és mellette lenni?

Amikor beléptem a szobába, visszasétáltam az ágyamhoz és telefonoztem. Próbáltam elterelni a gondolataimat de csak újra és újra ő jutott eszembe és ahogy ott ültünk a tetőn. Miért jár egy folytában ő a fejemben? És ez az álmaimban sem volt másképp. Ő jelent meg benne. Éppen felém mosolyodott és kitárta a karjait, én meg boldogan szaladtam hozzá. Ez... ez olyan szép volt! Azt akartam, hogy igaz legyen. Valamiért, azt akartam, hogy a karjaiba lehessek, hogy úgy mosolygjon rám és minden egyes nap foghassam a kezét. Én...

    - SA-KU-RA! - szökkent mellém  Kami.

    - Kami... mit keresel itt?!

    - Mi az, hogy mit?! - került arcára szomorú kutyusszemek és ajkak. - Meglátogatlak! Talán nem szabad?

    - De! De persze... csak...

   - Minden rendben? - hajolt közel hozzám. - Lázas vagy? - akarta megérinteni a homlokom.

    - Nem! - ütöttem el a kezét. - Izé... ne haragudj Kami jól vagyok csak... csak... elgondolkodtam.

    - Értem... - nem hiszem, hogy nagyon be vette.

    - Már kora reggel itt vagy zavarni a betegeket? - ez a hang?!

    - Dr. Tendo, örvendek, hogy ismét találkozunk! - nem épp szívélyesen mosolygott az orvosra Kamijo.

    - Szintén! - villantott szikrákat felé Kairi is. - Minden rendben?

    - Igen! Én csak... - huh, miért nem tudok a szemeibe nézni? Meleg lett hirtelen?

    - Szerintem lázas, de nem engedte, hogy megnézzem!

   - Lázas? - keze azonnal a homlokomra tette.

Tekintetünk ismét találkozott és éreztem ahogy szívverésem újból heves táncba kezd. Arcom lángokba borult...

    - Mintha az arcod piros lenne... bár...

   - Jól vagyok! - huzodtam el és elfordítottam a fejem. - Nincs semmi bajom! Nincs semmi lázam! Én... én csak meg kellene mozduljak. Kami eljönnél velem sétálni?

    - Öhm... persze...

Felálltam az ágyból és karon ragadva kifele kezdtem huzni. 

    -Történt valami közted és a doktor között? - kérdezte Kamijo amikor kiértünk az udvarra.

    - Nem! - ennyire nyílvánvaló?

    - Valahogy furcsán viselkedsz.

    - Pedig nem, rosszul látod! - túl gyorsan válaszolsz Sakura! Nyugodtabban. - Khm... van oka is a látogatásnak vagy csak úgy?

    - Csak szeretnélek meglátogatni első sorban. Másodsorban hallottam, hogy kikönyörgtek egy koncertet itt. Jól vagy? Biztos, hogy rendben van?

    - Persze! Ismered a szüleimet és az ügynökséget. Nem huzodhatok teljesen a háttérben.

    - De az új album...

    - Az nem fog annyit kibirni. Nem tudom, hogy mennyit leszek itt. De kell meg jelenjek, kell... életet jelet adjak magamról.

    - Ne próbáljak meg beszélni apáddal?

    - Köszönöm Kami, de nincs értelme.

    - Rendben! - sóhajtott fel és megsiomgatta a fejem tetejét. - De ha bármi van azonnal szólj nekem! - "Mindent el kell mondj nekem." Kairi szavai is így hangozttak? Most miért rémlenek fel? - Rendben?

   - Igen! Persze! Akkor sétálunk egyet?

Kamijo bólintott és tettünk egy kört az udvaron. Kellemesen sütött a nap. Nem mi voltunk az egyetlenek akik délelőtti sétát választottak. Kamijoval elbeszélgettünk. Mindig jól eltudtam beszélgetni velem. Ő volt az egyik olyan barát, aki nem azért barátkozott velem, mert én voltam Nanase Sakura, az énekesnő. Hanem mert tényleg barátként tekintett. Mindig megnevetett és ott volt mellettem. Hálás vagyok neki. 2 órával később, mennie kellett dolgozni. Egy alkalmazás fejlesztő cégnél dolgozik. Mindig is ez volt az álma. Bár vihette volna tovább szülei cégét, hiszen ők sem kispályások, de nem mondott le álmáról és a szülei támogatták. Ügyes volt! 

Visszasétáltam a szobámban és meglepődve észleltem, hogy az ágyam melletti kis szekrényen egy cetli vár. "Minden rendben itt vagyok!"

     - Elnézést, valaki látta, hogy ki volt bent nálam? - fordultam szobatársaimhoz.

     - Öhm... azt hiszem Dr. Tendo!

    - Dr.Tendo? - ő irta volna ezeket a sorokat? Miért dobog ennyire a szívem tőle?

Igaz, hogy mostanság közelebb kerültünk. Legalábbis úgy érzem... így akar erőt adni nekem? Azt hittem, hogy nem személyeskedik a betegekkel. De úgy tűnik, hogy ez megváltozott. Segíteni akar nekem még így is. Ez jól esik. Nagyon! Különösen jól esik! De miért? Miért?

Ebédkor lementem a büfében és leültem egy üres asztalhoz. Alig két falatot ehettem amikor egy tál került le velem szemben és megpillantottam  Dr. Tendot.

    - Remélem nem gond ha csatlakozom!

    - Nem... - csak ennyit tudtam kinyügni. Sakura komolyan, szedd össze magad! Mindjárt tátott szájjal nézed őt.

    - A barátod elment?

    - Barát?

    - Az a fiú...

    - Ő nem a barátom. Vagyis a barátom, csak nem olyan barátom... ízé, nincs semmi olyan kapcsolatunk. Jó néhány éve ismerjük egymást és ennyi... és... - oh bakker Sakura csak hallgass! Össze vissza beszélsz! - Khm... elment!

    - Gondoltam, hogy nem a barátod! Hozzád nem ilyen fiúk illenek.

    - Akkor milyenek? - jól hallottam amit mondott. Azt mondta, amit hallottam! 

    - Nem tudom! Csak egyszerűen az a fiú túl búzgó mocsingnak tűnik, hozzád képes. - én meg tudnám adni a választ. Olyan, mint te! Az az esetem! Az illik hozzám.

Tényleg ezt gondoltam? Én... én... talán bele szerettem Dr. Tendoban?

    - Khm... bocsánat, tapintataln vagyok! Jól vagy? Ma már nem szédültél meg egyszer sem?

    -  Nem kell bocsánatot kérj. Nem mondtál semmi rosszat. Nem! Nem szédültem meg! Jól vagyok!

    - Folytassuk a kezelést és vizsgálatokat. Ha fáradtnak érzed magad nyugodtan szólj. - bólintottam.

Miért érzem a hangodban folyamatosan a gyöngédséget? Soha senki nem volt még ennyire figyelmes és kedves hozzám. Én... beléd szerettem azt hiszem.

A következő 3 napban szintén kaptam olyan kis cetlit. Az érzéseim feléje pedig csak erősödtek. Mire már észrevettem még dalt is írtam számára. 

Kairi:

Mintha mostanában néha, egyes alkalmakkor Sakura furcsán viselkedne. De lehet, hogy csak beképzelem. Az a srác, szinte minden nap meglátogatta. Idegesített! De örültem, hogy legalább eltudja terelni a gondolatait Sakurának és segít, hogy normálisan élje az életét. Már amennyire lehet, hogy a kórházba van és lesz még egy ideig. Közben tegnap belépett a menedzsere is és elhozta a tudni valókat a koncertről. Sakura sokáig tanulmányozta este és írt.

    - Ki pihented magad?

    - Persze!

    - Mi ez a sok papir és kis jegyzet? - fogtam kezemben egy mappát ami a kis szekrényen volt. "Jótékonysági koncert" ez állt az első lapon.

    - Oh, ötletek és tervek a koncertre. Mindig összeállíthatok egy ilyent. Az ügynökség nyitott az ötleteimer és hát így könnyebben nyomonkövethető minden. - lenyűgöző.

    - Biztos, hogy ezt akarod?

    - Jól vagyok! - mosolyodott felém. De ez a mosoly nem volt százázalékos. Inkább az a fajta, hogy jól vagyok, már hozzá szoktam. Mögöttem összeszorítottam az öklömet. Bár segíthetnék neki valamivel, hogy megkönnyítsem ezt az egészet neki.

Miért akarok ennyire beavatkozni az életében? Segítek mindig ha tudok. De akkor is tartom a határaimat. Mégis úgy érzem, hogy Sakurának át lépném.

    - Doktor úr minden készen áll! - lépett be Yuika.

    - Rendben! Kérlek gyere!

Sakura bólintott és követett. Újbóli vizsgálatok alá vetem. Meg kell találnom mi a baja, hogyan lehet meggyógyítani. Segíteni akarok neki! Percekkel később véget ért a vizsgálat.

    - Jól van, fel kellhetsz! - léptem be a szobába ahol Sakura feküdt, hogy átrögenezték. Felült de hirtelen láttam ahogy meginog. Rögtön utána kaptam. - Jól vagy?

Centikre voltunk egymásra, ajkai kissé elálltak, szemei ragyogtak. Másodperc töredékek teltek el, úgy, hogy nem mondott semmit.

    - Jól vagyok! - majd kipattant az ágyból engem kissé ellökve. - Bocsánat!

    - Biztos, hogy jól vagy? Megint elszédültél. - nekem ez egyáltalán nem tetszik. 

    - Jól vagyok! Talán csak ennem kellene valami édeset. Végeztünk? Le is mennék csokit venni! 

   - Igen... de Yuika! 

    - Igen doktor úr?

   -  Kérlek kísérd el Sakurát! - bólintott, majd segített neki kifele.

Nekem ez egyáltalán nem tetszik. Nem értem! Gyorsan besiettem az irodában és ismét neki szöktem a gépnek elő véve a vaskos doszárom ami az elmúlt vizsgálatokat tartalmazott és információkat Sakuráról. Valami... valami itt nem jó. Lehetne besorolni betegségekben de egyikkel sem talál. Nem értem! Nem értem!

   -  Történt valami Kairi? - lépett be Rokoro.

    - Sakura megszédült.

    - Megszédült? Van más tűnete is?

    - Nem. Vagy legalábbis nem mondta, nem tűnt fel. De nem értem... mi lehet? Ez nekem nagyon furcsa!

    - Hmmm... - hallottam ahogy mellém lép. - Ismered Dr. Sandot?

    - Aki külföldre ment és nyitott magának egy kórházat? - bólintott.

   -  Korábban írt egy könyvet igen érdekes volt. Tűneteket kombinált össze és leírta, hogy mi lehet az. Talán segíthet, neked.

    - Valóban? Hol találom? - szöktem fel a székből.

    - Megvan nekem! Holanpra elhozom!

    - Köszönöm szépen!

    - Nincs amit! - veregette meg a vállam. - Ha bármiben segíthetek nyugodtan mondd. Amugy lesz egy közös műtétünk nem 17-től?

    - Igen! Akkor ott találkozunk. Lemegyek iszom egy kávét. Te nem kérsz?

    - Nem köszönöm!

Tűnetek kombinálása? Lehetséges lenne, hogy ilyen létezzen? El kell olvasnom azt a könyvet. Így talán közelebb érek Sakura állapotához és segíthetek rajta. Mindenképpen segíteni fogok! Leültem a székre és egy pillantra becsuktam a szemem. De ekkor megcsörrent a telefonom:

    - Haló?

    - Igaz, hogy Nanase Sakura koncertet fog adni a kórházban? - hallottam meg a vonal másik oldalán a nővérem Ryouko hangját.

    - Most komolyan ezért zavartál meg? - komolyan a nővérem néha úgy viselkedik, mint egy gyerek. 

    - Melyik nap lesz? Ugye bemehetek? El kell mennem! És bemutatsz neki? Megismerhetem? Kérlek!

    - Ryuoko, Sakura a betegem, most egyáltalán nem ilyen stresszes dolog kell neki.

    - Jól van na! De attól még elmegyek. Ezt csak nem titlod már be.

    - Csinálj amit akarsz! 

    - Kairi... - szólalt meg komoly hangom, mielőtt letettem volna. - Pihenj is azért kérlek! Ne fáraszd ki magad. És egyél rendesen!

    - Tudom, tudom!

Miért mondja ezt nekem két nő is mostnában? Idegesítő! Elköszöntem a nővéremtől, majd elindultam, hogy elkészüljek a műtétre. Több órát tartott, már beesteledett amikor befejeződött. Kissé fáradtan tértem ki a teremből. Néhány nővér nem messze tőle állt kis csoportban.

    - Doktor úr ezt nézze! Az egyik női szobába találtuk! - a nővérek egy kis rózsaszin cetltit adtak át "Ma végre találkozunk! Várj csak rám!". - Elgé ijesztően hangzik. 

Ekkor bevillant, korábban mikor Sakurával voltam ilyen kis cetliket rejtett el!

     - Ez Nanase szobájából van? - bólintottak.

Basszus! Azonnal sarkon fordultam és szaladni kezdtem. Miért nem tűnt fel nekem ez korábban? Nem! Egyáltalán miért nem gondoltam erre korábban? Egy hírességről van szó. Az ilyenek megesnek velük. Még ha kórház is és nem is jelentették be az esetet, akkor is a szemfüles, őrült rajongók erre könnyen rájöhetnek. Sakura?! 

Berontottam a szobában, ahol éppen aludni készültek.

    - Dr.Tenod... megijesztett!

    - Elnézést kérek! Nanase hol van?

    - Öhm... kapott egy kis levelet és elindult a raktárhoz azt hiszem.

A raktár? Megköszöntem és ki is szaladtam. Sakura! Bakker, ha valami történik vele azt sosem bocsájtom meg magamnak. Az én hibám lesz! Sakura! Végig siettem a folyoson, majd le három emeletet Majdohgynem szembe mentem egy két beteggel és nővérrel. Majd a raktárhoz értem. Ilyenkor ezen a részen senki nincs. Ez már ki volt tervelve.

    - Kérem... kérem! Hagyjon békén! Kérem! - ez Sakura hangja!

    - Ne félj! Nincs amitől féljél! Én... én... szeretlek téged!

    - Maradjon ott! Ne jöjjön közelebb!

Ekkor kinyitottam az ajtot. Sakura a szoba másik végébe volt összekuporodva, az ajtó nyílsára rögtön felém nézett, aho a zaklató férfi is, akir alig egy lépéssel előtte állt.

    - Dr. Tendo...

     - Maga meg kicsoda?! - indult nekem a férfi, de én könnyen kikerültem és megfogtam a karját lelökve a földre.

    - Nanase jól vagy?

    - Igen... - kissé sokkos állapotban volt. - Vigyázz!

Megfordultam a férfi ismét rám tört. De ezt is könnyen kikerültem, megragadtam a karját és hátra huztam, úgy teperve le a földre.

    - Dr. Tendo! - Sakura kiáltását hallottam, majd futó lépéseket.

Felemelte a tekintetemet és láttam, ahogy felém közeledik. Aztán hirtelen ellökött és nagy hangzavar lett. Amikor visszatekintettem előbbi poziciómban...

    - Nanase! - azt láttam, hogy Sakurára estek valami dobozok, amik a közeli polcon hevertek.

Biztos, amikor ellöktem a férfit megmozdult és az előbb ingott meg.

    - Nanase! - odaszaladtam hozzá és a karjaimban vettem. - Nanase! Sakura! Sakura!

A feje vérzett, nem volt eszméleténél.

    - Mi történik itt? - nézett be Koichi, mire összeütközött a férfival. - Kairi!

    - Fogd el a férfit! Én majd intézem Sakurát! - kaptam is karjaimban.

Ez az én hibám! Megmentett engem!