A szerelmi arnyek
41.resz Tanabu Port
Yuta:
Pontosan jol emlekszem azokra az idokre, amikor eloszor talalkoztam Amonekkal. Akkoriban csak az volt a fejemben, hogy vegre befejezzem tanulmanyaimat es elkezdjem onallo eletemet. Sosem voltam az a nagy parti arc, bar neha betevedtme egy egy buliba, plane lanyok kedvence voltam... na de megkell jegyezzem, hogy sosem jatszottam egyikkel sem, sosem adtam remenyt olyannak aki irant nem ereztem semmit, mindig tisztesegesen, udvairasan visszautasitottam. A szuleim jo csaladbol szarmaztak, nem voltak azok a gazdagok, de mindent megadtak nekem es a 3 testveremnek 2 batyj es egy hug. Szereto, osszetarto csalad voltuk, sosem varutnk nagyra... de en mar akkoriban lattam a celom , sajat vallalkozast akartam nyitni, nem pont azert,hogy gazdag legyek, csak sikeres akartam lenni, nekem ez volt az almom, amiben a korulottem levok tamogattak es vegig neztek az elore lepeseimet. Nem akartam Japanba hagyni a csaladomat, de vegul ,hogy elerjem celjaimat ugy dontottem,hogy New Yorkba koltozom es ott kezdem egyetemi eveimet. Epp egyik szaktarsamtol tartottam haza elso hetem utan, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy szuk utcaba hangzavar van. Nem voltam sosem az a kivancsi tipus, de akkor vitat hallottam es uteseket , valaki konyorgott... egy percig megfordult a fejemben, hogy tovabb lepjek... de aztan osszeszoritva oklom beleptem a szuk utcaba... Amonek alltak ott egy velem egykoru fiut alltak korbe aki sebes volt... elotte egy magas , sotet fekete haja tarkoig ert ... o nevetett, a szerencsetlen elotte hevero fiu szemeben... valoszinu o utotte. Hangja elegge vaskos volt, mely....
- Kerlek eressz el!
-Annyira szeretem mikor igy konyorognek ... - nevetett ujra fel.
Nem ertettem, hogy a korulotte levo emberek miert nem csinalnak valamit, lattam az arcukon ahogy minden utesnel, rugasnal megrandul az arcuk. Akkor miert nem teszik? Ujabb rugas kovetkezett, a fiu vert kopott... ekkor mar elegem volt, nem volt kedvem tovabb nezni ...
-Eleg! - siettem oda es azt a feket haju ferfit kepen utottem. - Megis mi okbol vered igy szet szegenyt? Mit vetett ellened, egy ilyen szuk utcaba ahol a madar sem jar, vered meg... Es ti? - neztem Amonek korul. - Miert alltok itt tetelnul es nezitek ahogy ezt teszi? Hogy egyezhettek ebbe bele?!
Mindenki eltekintett, nem nezett szemembe, egyenesen lesutotte a szemet...
-PFff... - O felnevetett es visszautott ... leestem a foldre, de nem ijedtme meg. - Te nem tudod , hogy ki vagyok?! Hogy mersz beleszolni masnak a dolgba?! Hogy mersz megutni engem?! Engem Tanabu Portot!
Japan szarmazasu volt... mint ahogy Amonek ... csak 1,2 szemely volt amerikai.
-En, nem fogom csak ugy nezni ahogy elbansz egy gyengevel akinek vedekezni sem jut ideje. Nem tudom mit tett , de ez akkor sem megoldas! - felalltam. - Nem igy kell elrendezni a problemakat...
-Oh a kis igazsagerzo! - ismet megutott. - Hoskodj mashol! Tunj innen mig szepen mondom!
Az ajkam sarka mar szethasadt, de nem erdekelt.... most rajtma volt a sor hogy felnevessek, mikozben ajkama sarkat megtoroltem felalltam :
-Azt hiszem gyerekkorom ota ekkora az igazsagerzetem... hat mit lehessen tenni. - vallat vontam. - De sosem adom fel, elore megyek az uton azon amit en akarok es nem azon amit masok mondanak nekem! - akkor eloszor neztem Amonnal szembe, akinel lattam,hogy beszedem hatott eloszor. - Az nem elet, ha mas mondja meg neked mit csinalj es hogyan, ha abban leljuk oromunket hogy mas szenved .... ez nem elet! - szemben szalltam Tanabuval, akitol mindenki felt, meg Airi is.
-Te kis... - Tanabu megakart ismet utni, de Amon megallitotta. -Amon , mit csinalsz?
-Most jobb ha mesz Tanabu... kilepunk, nem kovetunk tobbet teged...
-Micsoda?! Hogy mertek nekem ellenszegulni?! Hogy?!
-Amiket cselekszel mar tul mennek minden hataron, kezdve attol bizonyos 1 evi esettol! Mar akkor lekellett volna allitsunk!
-Ti kis... szemetek! Szemetek vagyotk mind! De eskuszom,hogy megfogjatok banni es az elso aki megfog fizetni az Airi lesz, majd rajtatok a sor!
Ezzel ott hagyott minket, akkor eloszor hallottam Airi nevet, de kepzelni sem tudtam, hogy hogy nez ki , mirol van szo es hogy keveredett ide. Ezek utan , Amon es tarsai barataim lettek, engem tekintettek vezernek. Most felmerulhet a kerdes, hogy ha en nem olyan vagyok mint Tanabu, mert nem olyan vagyok, akkor mikor Amonekkal osszealltam 180 fokos fordulatot vett az eletuk, hogy miert vallt el megis Airi a csaladjatol, miert hagyott hatra mindent. Igazabol sokaig nem is hallottam errol az egeszrol, Amonek igyekeztek megvaltozni, de ugye az egyik pillanatrol a masikra nem lehet... es mire mar eszbe kaptam Amon nem volt New Yorkba, Airiert ment... hogy miert nem szoltak, tudtam a tortenetet, tudtam, hogy Tanabu megakarja bosszulni Airi tettet , hogy o volt az elso aki ellenszegult neki ... nem tudom a valaszt... Amont ha kerdeztem annyit mondott, hogy ezt megkell tenni. De ertetlenul neztem, es mar hiaba ellenkeztem volna, hiszen megismertem Airit es beleszerettem... Airi akkor fel volt keszulve, mindent hatra hagyott,t udta kotelesseget... es igen talan ennel a pontnal csusztam en is el az igazsagerzetemnel,hogy itt tartottam.... annak ellenere, hogy tudtam az igazsagot, nem mondtam neki,hogy nem kell menjen vissza. Amon is azzal nyugtatott,hogy itt a helye, itt kell maradjon,hogy megvedjunk.... almomban sem gondoltam, hogy ennyire tavol jutunk es meg Japanba is visszakerulunk. No meg persze, azt vegkepp nem,hogy ennyi ido utan Tanabu ujra Airi nyomaban van... Jaj Airi , hol vagy? Junal? Megis mit csinalsz? Airi, tudnod kell rola...
Airi:
-Anno belekeveredtem egy tarsasagba.... igazabol eloszor ,csak lazadasnak indult az egesz.... Elmentem New Yorkba, azzal az indokkal, hogy tanulni fogok valamit.. .de ennek epp ellentette tortent. Nem szerettme,hogy apemek megmondjak mit cisnaljak, igy az elso este New Yorkban en egy buliba mentem, ahol talalkoztma Amonekkal.
-Tehat akkor jol sejtettem, az a srac...
-Igen, de nem tole feltem. Es megvaltoztatk azota,... Yuta... Yuta megvaltoztatta oket. Szoval a bulin talalkoztma eloszor veluk... az akkori vezeruk, vagy hogy is nevezzem Tanabu Port volt... felkeltettem erdeklodeset es elkezdett vleme ebszelgetni. Az elejen minden rendben ment, nem is sejtettme, hogy valojaban milyen ember is. Osszebaratkoztunk, azok utan a tagja lettem a csapatuknak, ok vezettke korbe New Yorkba es ok voltka velem ott bajban es rosszban. Aztan mikor ido volt, hogy visszajojjek ok is csatlakoztak ki sidora Japanban. A szuleimnek, nem tetszett, hogy veluk baratkozok, de nem szolhattak bele... szinte napi szinten elvittem a hazunkba, mindig keosn erkeztem ... bar szemelyisegm meg nem volt annyira megvaltozva... Miyabiekkal ugyanugy folytattam az eletem, a ceg, minden az idolsaggal almom megmaradt es mosolyogtam... de volt egy plusz egy csapat ... Amig egyutt voltunk, nem tettek semmi rosszat, azt hittem jo baraotk vagyunk, de kozbe hatam mogott folyt Tanabu kegyetlen "uralkodas" , szivtelenul verte azokat, akik egy kis mozzantassla is ellene szegultek, mertek nemet mondani neki ... es mindezek mellett egy maffia csoport voltak, amit szinten eltitkoltak elolem, szoval tulajdonkeppen minden indult ki voltka ellensegeik akiket elkellet intezni. Egyik este azt vettem eszre,hogy furcsna viselkednek , hamar elakartak vallni, ugy tettem volna, mintha eljottem volna, de kozben koventi kezdtem es meglattam hogy valoban kik is ok. Meglattam milyen ride,g es szivtleen Tanabu megijedtem.... de o eszrevett... nevetett abba amit tett, abba hogy olt es abba hogy verekedett.... Eszrevett es azt akarta, hogy csatlakozzak... hallani sem akartam rola, de megragadt aa karom es azt mondta targyaljunk... Mar tagja voltam a csapatnak, innen kiut nincs , csatlakoznom kell vagy ... megoli a szeretteimet.... es ezt egy megrezdules nelkul mondta.... Szoval felelemmel belementem, azutan folytatodott a tortenet... minden este nalunk gyultunk ossze es beszeltuk meg a teendoket, nagy titokban, a szuleim amugy sem voltak sokat otthon... de minden este vitaba keveredtunk.... Mielott arra gondolnal, sosem oltem, sot sosem verekedtem... mindig cska vegig neztem, ahogy Tanabu bosszut all azokon akiknek szemet szurt... gyult bennem a gyulolet, atkoztam a napot mikor talalkoztunk es ugyanakkor feltem... szoval pokerarcot vettme fel es nem szolaltam meg... egy napig, mikor a sajat hazamba Amon ellen fordult,. Amon engem akart vedeni, ugyanis az a szemet... rammozdult... ott mindenki elott ... eroszakoskodni akart, Amon ezt nem birta es kozbe szolt,hogy alljon le, de oelkezdte verni es azzla fenyegetozott, hog ymegoli... ra szoltma, hogy hagyja beken de kis szukanak nevezett es hat... igen a hatamon levo sebeket okozta....Csak nehany cseled volt itthon, a szuleim elvoltka utazva... ezekutan ok visszamentek New Yorkba... En kiakartam szallni, de mar szo sem volt rola... ok visszamentke en itt maradtam... de idohoz voltma kotve, ido ami lejartaba volt, mikor talalkoztunk.No Min woo-val is azert szakitottam anno, mert nem akartam ot bajba sodorni, felhozta mikor ujra talalkoztunk,hogy menjek vele es o megved, de nem mentem... tudtam, hogy ennek nincs eselye... - lesutottem szemem, kozben probaltma nem engendi konnyeimnek,hogy utat torjenek. - Amonek ujra megjelentek, de o mar nem volt itt... ez meg is lepett, de nem kerdezoskodtem... azzla jottek, hogy ha nem megyek veluk akkor te leszle a celpontjuk... -osszeszoritottam oklom. - Igy minden hatra hagytam es visszamentem veluk New Yorkba. Ugy gondoltam, igy megtudlak vedeni teged , a barataimat, a csaladomat. Feltettelek.. Azt gondoltam talan, tobbet nem is talalkozunk, te tovabb lepsz en meg sinylodom az atkozott hibamba amibe beleestem. De amikor New Yorkba ertem, megtudtam az igazat, Tanabu mar jo ideje nem volt a vezeruk, Yuta lett... - ekkor eszrevettme, hogy Jun keze megrezdul. - De ne aggodj, o nem volt olyan mint Tanabu, o kedvesebb volt, o munkat adott Amoneknak es megvaltoztatta. Meglepodtme mikor meghallottam a hirt, hogy Yuta szembeszallt vele es Tanabu visszahuzodott, azota nem is hallottak felole, nem is hallottam, de bosszut kivan forralni. Yuta nem volt a kepbe , csak megnyugvast adott, amikor vele voltam, biztonsagban ereztem magam, eltudtam felejtesni a gondokat...
-Velem sosem erezted ezt? - most eloszor szolalt meg Jun, hosszu tortentem soran, ratekintettem lattam, hogy szemei sotetek szomoru...
-Nem, nem , a te karajadiba mindig csodasan ereztem magam, biztonsagban, olyan menedekben ami... amit senki sem tud nyujtani. - tettem kezeimet arcara.- De erts meg, feltem, hogy en nem tudlak megvedeni... azon voltam, hogy te talan tullepsz rajtam, hogy uj eletet kezdesz es nem keresztezodik az en sotet multammal... Hisz mas fel ev eltelt azota... en csak... Yuta ugy bejott, gondoltam miert ne adjak egy eselyrt... - vettem le a kezem ujra. - Csak ugy jott... de... -ismet tekintetebe neztem. - Soha nem szerettem annyira , mint teged. Elakartalak felejteni, de nem sikerult se akkor, se amikor megtudtam, hog ymegnosulsz... probaltalak, de nem tudtalak, mert cska teged szeretlek Jun es sneki mast... Sosem szerettem annyire, mint teged.
-De Yutat is szereted? - kerdezte ragyogo tekintettel.
-Te vagy az igazi. - valaszoltam...
Es ekkor vegre elmosolyodott es ajkunk egybe forrt.... ereztem, ahogy testem remegni kezd, ahogy magamban ujra lepergett elottem a multam... Jun szorosan magahoz olelt:
-Megfoglak vedeni, ne aggodj, igerem minden rendben lesz...
-De nem tudod mire kepes Tanabu , ha te... ha veled tortenne valami...
- Nem lesz semmi baj , igerem, hogy megvedelek es nem fogom engendi hogy az a mocskos egy ujjal is hozzadmerjen erni. - atoleltem ismet szorosan. - Kerlek tobbe tne titkolozz elolem rendben? Beszeljunk meg mindent , mindent megtudunk oldani, nem akarlak elveszitnei, nem akarok tobbet egy napot sem nelkuled tolteni. - ismet megcsokolt.
Ereztem, ahogy remegesem egyre jobban alabb hagy es mar tudtam, hogy ez Jun miatt vna, hogy mindig is Jun karjaiba ereztem a legbiztonsagosabban magam es nem tudok nelkule elni, o az en menedekem es en sem akarom, hogy tavol legyek tobbet, szembe akaork szlalni mindennel es vegre boldog lenni, vegre boldog lenni vele.
A csokunk egyre szenvedelyesebbe vallt, mig egyszer csak ala kerultem... Ekkor csokunkat abba hagyta:
-En... bocsanat... ha nem vagy keszen...
Az ajkara tettem az ujjam... hallgatva varta mit valaszolok.... mely levegot vettem, majd elmsolyodtam es magamhoz huzva megcoskoltuk. Az a nap, az a nap, mikor eletem szerelmenek elmondtma az igazsagot... az a nap volt eletem egyik legboldogabb napja, ugyanis akkor abban a pillanatban, megpecseteltuk szerelmunket, az egesz kapcsolatunknak pontot tettunk es szerelem orvenyeben vesztunk el.
Yuta:
-Jun! Jun Matsumoto azonnal gyere ki! - tortme ki egybol az autobol, ahogy a Matusmoto hazhoz ertem.
-He! Te meg ki vagy?! Es megis mit kepzelsz , hogy csak igy uvoltozol itt?! - egy no jott ki , nehany evvel idosebbnke tunt mint en.
- Te ki vagy?
- En kerdeztem eloszor. Ki vagy? Es miert uvoltozol itt ossze vissza?
-Yuta Yamada vagyok.
-Yuta Yamada.... -elgondolkozott nehany percig. - Airi volegenye! - villant be neki.
-Te ki vagy? - neztem ertetlenul, nekem nem volt ismeros ez a no.
-Megumi Matsumoto...
- Te Junnak vagy a novere... -allapitottam meg, bolintott. - Hol az a szemet?! Itthon van azonnal beszleni akarok vele! - indultam eleje...
-Nyugodj le... rendben elso sorban.
-De nem tudok oke! Airi... Airi a mennyasszonyom eltunt, kelrek mondd meg, hol van Jun.
-Es egybol Jun a hibas? Ez abszurd...
-Pont ezert! Ha itt van, akkor kelrek mond ki... -duhos tekintetemtol megszeppent.
-Nincs itthon elment korabban....
-Hova? - kerdeztem. - Hova?!
-Nem tudom... elment...
Okolbe szoritottam kezem es visszafordultam a kocsimhoz, ahol azonnal kocisnak utottem kezem... Airi Junal vagy?
-Egyutt vannak?! Egyutt vannak ugye?! -szolaltam ismet fel. - Megszoktek?! Hah?! Mondd mar?!
Karon ragadtam es megraztam...
-Asszonyom! Eressze el az asszonyomat!
Hallottam nehany cseled hangjat akik felenk rohatnak es tekintetem Megumira szegezodott aki megremult... ahogy igy a tekintetebe neztem es meglattam magam , belem hasitott a fajdalom... ez...ez en vagyok? Elengedtem Megumit, karjaim automatikusan mellem estek, majd lehajtottam a fejem, probalva megnyugodni.
-Elnezest. -szolaltam meg. - Korbe nezek, de ha nem talalom se Junt es Airit akkor tudom, hogy ketten vannak valahol.
Ezzel ott hagytam Jun noveret es beultem a kocsiba.... kifordultam az utbol es ramentem a foutra... Mely levegot vettem es felhivtam Amont:
-Yuta? Mi tortent? Jol vagy? Megvan Airi?
-Amon... hivd ossze a fiukat...
-Mi nem, mondod hogy?
-Nem... nem hiszem... de Airi eltunt, nem erem el a teleofnon nincs otthon sem a cegnel... es... Jun Matsumoto sincs itthon.
-Akkor arra gonodolsz... ne csinalj semmi ostobasagot, talalkozunk a foteren 10 perc mulva.
-Rendben, szia.
Letettem majd tovabb hajtottam csendben, mikozben ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben. Hol vagy Airi? Miert mentel el? Junnal vagy? Elhagytal erte? Es ekkor megvilagosodtam ... a szobaja.... Hirtelen megfordittoam az iranyt, hatalmas kanyart veve es hazasiettem.... Amint a hazhoz ertme kipattantam az autobol, nem is csuktam be az ajtot... a haz csendes volt, a korabbi cseledlany a kertben lehetett.... Felsietettme a szobamba majd szoszerint berobbantam es azonnal korbe neztem.... Kinyittva a gardrobjat eszrevettem ahogy nehany ruha a foldon hever ... jart itt... Talan nehany ruha hianyzik, bar nehezne lehet eszrevenni... de ekkor eszrevettem, hogy a borondje ami eddig a gardrob jobb also sarkaba volt nincs ott.... Elment.... elment! Ismet megprobaltam felhivni Airit , epp, hogy kileptem volna , amikor az iroasztal vegebe egy koteg papir alatt megpillanotttam egy fekete kis kutyut... ez volt a telefonja... Hatra hagyta a telefonjat?! Francba! Ezek ketten tenyleg megszoktek! De nem, nem fogom megadni neki az oromot, hogy egyutt legyenek...
-Megkereslek ha kell meg a fold alol is!
