Monster Love
4.rész Hasonló
Miyako:
Miután az a férfi észrevett, egyszerre léptünk ki Belával felemelt kézzel.
-Ti meg honnan jöttetek?! - indult el felénk pisztollyal . - Földre, le a földre! - ért oda hozzánk majd engem azonnal magához rántott és karját nyakam köré fonta, szavati Belának címezve.
-Miért csinálod ezt?!
-Hallgass! - ráncigált meg pisztolyát halántékomhoz szegezve.
Azonnal elhallgattam, ha meg sebesülök hamar regenerálodok, viszont nem vagyok halhatatlan egy ezüst golyó ahogy a mesékben is szól simán megöl. Bár nem minden igaz, amit rémtörténetekben hallani lehet, a vámpirok nem gyengülnek meg a fokhagymától, vagy mi nem hallunk meg ha karót döfnek belénk. Minimális szinten vannak eltérések, a komolyabb sebek lassabban generálodnak de teljesen újjá gyógyulnak azok is.
-Nem értheti meg, nem értheti meg senki sem! Nem fognak sittre vágni! Hallják nem fognak sittre vágni! - kiáltott fülsikitóan. - Gyerünk! - lökött meg .- Indulj kifele a hátsó bejáraton! Ha valaki megmozdul azonnal lelövöm értve vagyok?! Szóval mindenki maradjon a helyén, míg elhagyjuk ezt az épületet. Indulj!
Szólt rám újra, Belára néztem, aki eddig egész végig engem nézett, most először láttam a tekintetében egy minden rendben lesz tekintetet. De tudtam,hogy az lesz... nem fog megölni, majd biztos elvisz egy helyre ahol nincsenek emberek átváltozom és gyorsan kiszabadulok... csak a pisztoly lövését kell megelőznöm. Vajon ezüst gólyoi vannak? Olyan porral biztos nincs megszorva... még mindig ötletem sincs mi volt az... viszont azóta kerülöm a pisztolyokat, szinte már már rettegek, hogy egy egyből mi fog kijönni és nem e olyan por fog kijönni ami esetleg újab károkat okoz bennem... Próbáltam kideriteni, hogy mi az... de eddig nem tudtam rájönni, pedig kerestem... csak egy kesernyés de mégis kicsit édes illat emlékeztet arra ...
Szóval azóta az eset óta 15 perc telt el és mi éppen egy elhagyott kis utszakszra fordultunk be...
-Jól van megállj! -szólalt meg. - Itt az utunk elágazodik . -mondta mire megfordultam.
A pisztolyt még mindig felém tartotta , szerintem arra készült , hogy most lelő, közbe a maszkja sem volt már a fején. Egy korom fekete haja volt és barna szemei, egy fiatal fiú, talán nálam 2,3 évvel idősebb , nem tűnt profi rablónak, sőt reszketett, elveszett volt nem tudja mit csinált.
-Én a helyedben nem tenném! - mondtam neki, rázva a fejem.
- Ugyan miért? Senki sem követett, senki sem tudja hol vagy... itt helyben elintézlek én meg felszívodok.
-Oh én nem is gondoltam,hogy valaki megment. - értetlenül nézett.
- Nem akarsz inkább a nevedért könyörögni? Miért nem félsz?! - szólt rám. - Egy lövés és az életednek vége!
- Szerintem nem én kellene féljek...
Ezzel leeresztettem a kezem és engedtem hadd változzak eredeti formámban, karmaim, fülem és fogaim megnőve, már farkasember voltam és felüvöltöttem mint egy farkas az éjszakába. Azonnal hátraesett az ijedtségtől.
-Te meg ?! Farkasember?! Egy szörny!
Reméltem, hogy nem mondja ki azt a bizonyos szót, mert akkor nem tudom hogyan tudnám türtöztetni magam... nem kell megöljem... ez egy elveszett ember.
-Nem jó tuszt választottál magadnak... - léptem közelebb.
-Maradj ott ! Ne mozdulj! -már jobban remegett a pisztolyt sem tartotta már egyenesen, de bármelyik pillanatban meghuzhatta a ravaszt, óvatos kell legyek.
- Miért csinálod ezt? Miért raboltad ki azt a céget?
-Én... én nem raboltam ki!
-Akkor minek voltál pisztollyal a cégben?!
-Mert kifosztottak! Mert kifosztották apámat, a csőd szélére vittek, megaláztak és ettől ő... ő majdnem megölte magát ! Annyit megérdemelnek, hogy rettegésbe féljenek!
-És te így akarsz , talpra állni! A pisztollyal fenyegetőzől és ha elsül?! Gyilkos akarsz lenni?!
-Vajon ők hányszor gondolták végig ahogy apámmal bánták? Belegondoltak apám érzéseibe, a család érzéseibe?!
-És te komolyan azt hitted, hogy azzal hogy berontasz az épületbe egy pisztollyal elérsz valamit? - léptem még egyet közelebb. - Tényleg gyilkos akarsz lenni?! Szerinted apád azt akarná?!
Ezzel viszont elértem, hogy lehajtsa a kezét... letérdeltem elé :
-Te nem ezt akarod , igazságot akarsz, de ezt nem így oldjuk meg. - néztem rá szeliden, bár még az alakomban voltam. - Szóval gyere állj fel! - álltam fel én és arra készültem, hogy mindent elfelejttessek.
Bem:
Mit kerestek annál a cégnél ? Mikor találkoztak? Vajon mondott valmait Bela Miyakonak? Jaj... komolyan ezen gondolkodom ahelyett, hogy azon járna a fejem, hogy időbe érjek oda. Tudtam, hogy Miyako farkasember, biztos megtudja védeni magát , de vajon egy fegyverrel szemben is? Ha elsül az a fegyver.... halhatatlan lenne? De ez ebben a pillanatban nem is érdekelt , csak minnél hamarabb ott akartam lenni. Már láttam is az utcát ahol ott vannak , épületről épületre szökkentünk Beloval , ez volt általában a leggyorsabb módszer, hogy egyik helyről a másikra jussunk. Már le is szökkentünk az utolsó épületről, mindeközben Bela is befordult az utcán:
-Mi történt? -kérdeztem.
-Nem tudjuk, összefutottunk és hallottuk , hogy valaki kiabál... mindketten odaszaladtunk de a fickó meglátott, tuszként vitte el Miyakot.
Előre néztem közbe már láttam Miyakot ahogy a fiú előtt áll aki földön van, átvolt változva, de nem tűnt, hogy megsebesült.
-Miyako... - szólítottam meg és álltunk meg tőlük pár méterrel.
-Bem... ti meg, hogy kerültök ide? - nézett rám .
A srác is ránk nézett :
-Ezek kik ? Barátaid?! Rám hoztad a zsarukat mi?! - állt fel hirtelen és kezdett ismét a pisztollyal kalinpálni.
-Minden rendben van, nem bántanak. - emelte fel kezeit Miyako és próbált közelebb lépni.
-Átversz! Te is hazudsz a szavaiddal! Ugyanazt csinálod, csak öntöd a szavakat de közöttük nincs semmi tartalom! Átakarsz verni! - kiáltott Miyakora. - A tekinteted nem volt őszinte!
-Nem bánt senki , őszinte volt a tekintetem... ezt nem így kell megoldani. - lépett ismét közelebb és felé nyújtotta a kezét.
Láttam ahogy elakarja érni,hogy a szemeik találkozzanak, mintha megakarná igézni... A srác rá nézett, kicsit tétovázott, a karját már felemelte ... Figyelemmel követtük, ahogy Miyako próbálta meggyőzni, hogy ne tegyen semmi... elképesztő ez az egy szó terjengett a fejemben...
-Nem ! - felkellt és ellökte magától Miyakot aki leesett a földre. -Szörnyeteg! Szörnyeteg vagy! Mégis, hogy kellene bizzak egy magadfajtába?!!! - tartotta felé a pisztolyt.
-Ő csak segíteni akart!- kiáltottam el magam és éreztem ahogy ereim egyre jobban lüktetnek... nem fogom sokáig birni és átvátlozok...- Bárki is legyen kedvesen hozzád fordult, segíteni akart! Feléd nyújtotta kezét, nem bántott! Ah! - üvöltöttem fel és meggörnyedtem kezem arcomhoz kaptam, már nem tudom megállítani az átváltozást. - Milyen ember vagy te?!
Láttam a fiú szemében a félelmet , de nem tudtam már megállni... nem tetszett az ahogy Miyakoval viselkedett pedig ő csak segíteni próbált .... És pufff... a ruhám szétszakadt és átváltoztam szörnyé , mutánsá.
-Mi a ...?! Ez is egy szörny! Mind szörnyek vagytok!
Azt sem tudta hová tartsa a fegyvert, mindeközben Bela és Belo is átváltozott, mi is közelebb léptünk. Miyako szomorúan tekintett a fiúra, nagyon reménykedhetett , hogy szavakkal megtudja győzni, de nem sikerült.
-Ne jöjjetek közelebb! Megöllek mind megöllek! Tünjetek el! - csak úgy üvöltött, sokk érhette,
Volt már hasonlóhoz szerencsém, fájt, hogy így látnak az emberek... nem mozdult senki, mindenki várt:
-Azért nem bizol bennünk mert így nézünk ki? - szólalt meg Miyako. - Csak a külső érdekel téged? Azt sem tudod mi rejtőzik bennünk és már is itélkezel?!
Miyako előre szökkent és megfogta a fiú karjait, aki kalimpálozni kezdett :
-Miyako állj le! -szólalt fel Belo.
-Hallgas! Hallgass te szörny!
És ekkor minden olyan hamar történt , Miyakot ismét ellökték, a pisztoly elsült, egyenesen felénk tartva, pontosabban egyenesen Bela felé tartva... de mielőtt Bela erős börétől visszapattant volna , nem őt kapta el hanem ...
-Miyako! - szólalt fel először Bela...
Döbbenten álltam ott és figyeltem ahogy Miyako a földre zuhan... Düh fogott végig és a fiú felé fordultam, rá morogva miközben kezemmel a nyakát fogtam.... csak morrogtam és morrogtam, miközben a fiú rettegve próbált kiszabadulni.
-Ne ! Bem ! Elég! - szólalt mögöttem meg Miyako.
Rátekintettem , már szabályosabban lélegzett:
-Ez csak egy surolás... - fordiottta ide jobb karját, ahol folyt a vér... - Hamarosan begyógyul, engedd el. - csak ránéztem, ahogy rám tekintve lágyan elmosolyodott.
A fiúra néztem majd elhajtitottam, a közelbe volt egy szemét kupac aközé esett és el is ájult. Mély levegőt vettem és visszaváltoztam , odasiettem Miyakohoz:
-Minden rendben? - érintettme meg óvatosan a karját.
-Miért csináltad ezt? Nem tudunk megsérülni, az az igen bizonyos eszközökkel, de végülis regenerálodik, nem ölt volna meg.
-Jó tudni ezt az információt most... - nevetett fel Miyako. - Azért mentettelek meg , mert ti is szörnyek vagytok, hasonlóak hozzánk, és én mindenkit megakarok védeni... én ... azt akarom, hogy barátaim legyetek. Én minden szörnyért felelősnek érzem magam... a csapatom része vagytok, ti is szörnyek, a népem- mosolygott rám.
Éreztem ahogy körülöttünk mindenki meglepődik, ahogy én is... vörös tekintetében néztem, ami őszinteséget, kedvességet sugallt. Milyen kedves... Ekkor felállt , közbe visszaváltozott emberré.
-Vigyázz ! - kaptam utána- Nem szabadna mozognod.
-Ne aggódj, én is regenerálodok, csak kisebb időbe telik pláné emberi alakba. - mondta és felénk tartotta karját amin a seb lassan de biztosn egyre kisebb lesz.
-Szóval ti is regenerálodtok?! - kérdezte izgatottan Belo.
-Néhányunk, de ezt majd máskor megbeszéljük ha lehet... Bem odasegitesz a fiúhoz?
Értetlenül néztem rá, de végülis átkaroltam és odasegitettem , kicsit gyengének éreztem de nem is tudom ha azért mert épp a golyó surolta, felszakitva a bőrét. Mikor a fiúhoz értünk Miyako letérdelt és felültette a fiút... majd elengedve engem fogta a fiút és megpaskolta arcát:
-Ébredj!
Szemei azonnal kipattantak és hátra próbált húzodni , de a faltól már nem tudott:
-Ne kérem! Kérem! Ne bántsanak!
-Elég! - ekkor hirtelen elhallgatott, Miyakora néztem, a fiú szemébe nézett, mindkét szeme vörösen izott, de emberi alakban volt. - Elfelejted, hogy itt mi történt, hogy kikkel találkoztál, bevallod a rendőrségnek, hogy te támadtál a cégre és azt is hogy miért. Nem szaladsz el az igazság elől, nem szolgáltatsz egyedül igazságot, hanem segítséget kérsz... hiszen minden rendben lesz.
Miyako becsukta a szemét, a fiú ismét elájult, majd felnézett rám, már csak a szokásos bal szeme izzott vörösen.
-Minden rendben lesz . - mondta mosolyogva.
-Ez most mi volt? Miért mondtál ilyeneket hogy elfeljti és elmegy a rendőrséghez, szerinted ez megéri?
De mielőtt válaszolhatott volna Bella kérdésére, meghallottuk a rendőr autók szirénáját.
-El kell menjünk. -mondta majd elkezdtünk kifele szaladni.
Miután jó messzire elmentünk , körülöttünk csend volt és emberek távol Miyako felénk fordult:
-Sajnálom, hogy veszélybe sodortalak, köszönöm,hogy ott voltatok, akkor most hazamegyek és szólok, hogy indulunk. - mondta meghajolt és el is fordult.
-Csak nem hiszed, hogy úgy elengedlek, hogy ne váltsam vissza a szívességed? Hiszen megmentettél. - Belára nézve elmosolyodtam, szóval végre belátta. - És... igazából... őszintén én is kíváncsi vagyok a szörnyek világára. - tette karba a kezét.
Miyako lassan fordult meg, de ott ékesedett rajta a mosolya.
-Valóban? - bólintottam, mikor rám tekintett jelezve, hogy hihet Belának. - Köszönöm, köszönjük!
És ekkor, ettől a perctől kezdődött el a mi történetünk....
