A tenger felhomalya
1.resz A varazslat megtortenik
Mao:
Sosem ertettem vagy tunodtem azon hogy az elet miert oly fajdalmas . Nem kegyelmezett nekem mindenem elvette . Egyedul bolyongani a vilagba csalad nelkul. Ejelenkent a meleg fa tuze nelkul , tanulatlan maradni az emberiseg kozott. Nevem Mao , Mao Inoue es ez az eletem. Mig masok iskolaba jarnak en egyedul jarok az utcan. Olykor-olykor Eizan bacsi segit nekem. Kicsi koromban o olvasta nekem a meseket es o ajandekozott meg minden Karacsonykor . Egyik Karacsonykor a Mesevilag konyvet adta nekem azota sem tudom lerakni. Egy ilyen kislany mint en sokat fejlodhetek sokat mondogatta . Egy legjobb baratnom van Emiko aki sokat segitett es meg egy fiu baratom Kawanari. Ok ketten mindig mellettem voltak. Es bar tudom valtozik a vilag velem mi lesz?
Most mar 24 eves vagyok es az Izu szigeten lakom egy kis hazba egyedul . Mindig is szerettem a tengert es itt boldogk vagyok bar egyedul. Eizna bacsi meg mindig igy nevezem atjon egyszer egyszer hozzam de sose marad sokat . Egyszer se volt valami jo az eletembe. Ha mondhatni hogy baratokat leltem. Most mar ahogy de tudok irni bar csuful , es olvasni is. Eizan bacsi segitett , hogy ezeket megtanuljam . Az eletembe egy fontos dolog hogy tudjam van valaki mellettem. A leghiresebb ceg itt a Isayama ceg utana az Oguri ceg. Ok iranyitanak itt mindent. De az en eletem nem iranyithatjak. Talan a fajdalomon kivul hogy nem tudom kik a szuleim, mi tortent veluk azon kivul ami nagyon faj most mar amikor a boldog parokat latom ahogy bizhatnak egymasba, es nem hagyjak el egymast. Sosem tudtam mi ez az erzes a szerelem. Vajon tenleg olyan "edes" mint ahogy mondjak. Es ettol az erzestol megvaltozol, boldogabb lesz az eleted.
-Mao!-kialtott Emiko.
-Emiko...-neztem ra.
-Ismet egyedul vagy a parton... -mondta szomoruan.
-Sajnalom, de en itt mindig bekebe vagyok.-mondtam.
-Amugy tudod ugy hogy mindig segitettem neked, mindent megadtam neked ami szukseged volt , es bizhatsz bennem,...-mondta.
Hat ez igaz ha o nem lenne es Eizna bacsi akkor en talan most mar meglennek halva. A ruhaimat is Emiko adta nekem.
-Hat persze.-mondtam.
-Akkor valaszolj egy kerdesemre...-mondta.
-Igen?-kerdeztem.
-Miert vagy mindig itt?-kerdezte.
-Eizan bacsi szerint es az egko ami a nyaklancomon van az az edesanyame volt, es a tenger egkove. Ezert szeretek itt lenni, mert olyan mintha ismernem a szuleim.-mondtam.
Igen egy tengerkek egko, volt a nyaklancom, Eizan bacsi szerint aki ismerte a szuleim valamennyire ok hagytak ram. A nevem is rajtam van. Es alitolag ez a nyaklanc a tenger felhomalyat jelkepezi :
/ Ugy kepzeljetek hogy a neve a hatan van/
-De most gyere mert Eizan bacsi mar bitos aggodik.-mondta.
Elkezdtunk futni. Az en kis hazam es Eizan bacsi haza egy dombon volt . Eizan bacsi mar a haz elott vart Kawanarival.
-Lanyom...-olelt at.- Ne csinalj tobb ilyent tudod hogy aggodtam.-mondta.
-Sajnalom.-mondtam.
-Gyere enned kell.-mondta.
Bementunk a hazba es elkezdtunk enni. Hat Eizan bacsi haza se volt nagyobb az enyemnel. Egyeedul lakott itt alitolag van ket fia de nagyon ritka hogy meglatogassak , de en sosem lattam eddig.
-Esetleg hajnalkor visszamehetnek a partra?-kerdeztem.
-De miert akarsz mindig a parton lenni?-tette fel a kerdest Eizan bacsi.
-Mivel on mondta, az edeanyam a tenger kozelebe nohetett fel igy lehet hogy nyomot kapnek a szuleimrol.-mondtam.
-Jaj, lanyom...Mar tobb mint 5 eve keresed oket es semmi...-mondta.
-Megakarom tudni hogy ki voltam , es kik voltak a szuleim, mi tortent veluk.-mondtam.
-Rendben elmehetsz de ne maradj a felhomalynal tobbet.-mondta.
A felhomaly itt mindig van, ez egy varazslatos tortenes amikor a Hold elhomalyosodik es a tenger mintha kis szikrakra repulne fel az egre.
-Rendben.-mondtam.
Amiutan elmosogattam visszamentem a sajat hazamba . ott megkerestem egy papirt es ra irtam " Ne felejtsek elmenni ajandekot venni Eizan bacsi szuletesnapjara." Majd a parnam ala tettem es elindultam ki ahol Emiko es Kawanari vartak.
-Keszen alsz Mao...?-kerdezte Kawanari.
-Mint mindig...-mondtam.
Elindultunk a hasadas mivel ahol mi laktunk az ket domb, hasadas volt. Szoval elindultunk a masik felere. Kawanari mostanaba eleg furcsan viselkedik korulottem, igy ma is eleg sokat kerdezoskodott, hogy jol vagyok , segitsen, es vigyen meg ilyenek :
-Kawanari nem vagyok meghulve, nincs eltorve semmim, szoval nyugi.-mondtam.
Vegul feljutottunk.
-Akkor kiprobaljuk?-kerdezte Emiko.
-Igen.-mondtam.
Szerettuk volna megnezni ha attudunk e repiteni egy kotelet es azon atcsuszni a tulso partra. Mi nagyun szeretunk gyorsak lenni, es felfedezni. Igy Kawanari kikototte erre a reszre a kotelet mi egy kisebb sziklan megalltunk es majd atadobta ahol Eizan bacsi megkototte. Es sikerult, bar centitkol fuggot. Eloszor Kawari ment. Vette a szijat amit magaval hozott a kotore akasztotta es elsikklott. Mint a szel ugy suvitett vegig a kotelen. Vegul elert a sziklara ami a tulso reszen volt. A kovetkezo Emiko volt ugyanugy a szijat vette es lesiklott, ugyan csak jol ert oda. Most en voltam a soron. A szijamat atkotve leneztem majd a tulso reszre. Es vegul nagy levegot veve elengedtem magam hogy csusszak. A levego az arcomba csapott de nem ereztem ugy hogy hideg lenne.
-Ez az!-kialtottam.
Majd hirtelen latva a kozeledo szikla falat megijedtem :
-Hogy kell megallni...-kialtottam.
-Mao gyere kifoglak...-mondta Kawari.
Feltem de biztam a barataimba igy amikor a szikla resre erkeztem Kawari megfogta a derekam es megalitott :
-Koszi...-mondtam.
Vegul nagy orommel meseltuk a velemenyunket.
Vegul hajnaladott igy en elindultam le partra. amint megerkeztem leultem a homokra, es vartam a felhomalyt. Amely par perc es megjelent. Felalltam hogy csodalhassam a tengert. Egyszer csak egy szel suvitett balra es odanezetem es meglattam. Szemei ragyogtak a csillogastol, haja fenylet a hold kisebb ragyogasaitol. Szemei sotetk voltak de olyan varazslatos volt ahogy ott allt. Es ekkor felem forditotta a fejet ... :Asitott igy lassan odatette a kezet es bennem valami megmozdult... Majd lassan megfordult es elindult de ekkor...
Most mar 24 eves vagyok es az Izu szigeten lakom egy kis hazba egyedul . Mindig is szerettem a tengert es itt boldogk vagyok bar egyedul. Eizna bacsi meg mindig igy nevezem atjon egyszer egyszer hozzam de sose marad sokat . Egyszer se volt valami jo az eletembe. Ha mondhatni hogy baratokat leltem. Most mar ahogy de tudok irni bar csuful , es olvasni is. Eizan bacsi segitett , hogy ezeket megtanuljam . Az eletembe egy fontos dolog hogy tudjam van valaki mellettem. A leghiresebb ceg itt a Isayama ceg utana az Oguri ceg. Ok iranyitanak itt mindent. De az en eletem nem iranyithatjak. Talan a fajdalomon kivul hogy nem tudom kik a szuleim, mi tortent veluk azon kivul ami nagyon faj most mar amikor a boldog parokat latom ahogy bizhatnak egymasba, es nem hagyjak el egymast. Sosem tudtam mi ez az erzes a szerelem. Vajon tenleg olyan "edes" mint ahogy mondjak. Es ettol az erzestol megvaltozol, boldogabb lesz az eleted.
-Mao!-kialtott Emiko.
-Emiko...-neztem ra.
-Ismet egyedul vagy a parton... -mondta szomoruan.
-Sajnalom, de en itt mindig bekebe vagyok.-mondtam.
-Amugy tudod ugy hogy mindig segitettem neked, mindent megadtam neked ami szukseged volt , es bizhatsz bennem,...-mondta.
Hat ez igaz ha o nem lenne es Eizna bacsi akkor en talan most mar meglennek halva. A ruhaimat is Emiko adta nekem.
-Hat persze.-mondtam.
-Akkor valaszolj egy kerdesemre...-mondta.
-Igen?-kerdeztem.
-Miert vagy mindig itt?-kerdezte.
-Eizan bacsi szerint es az egko ami a nyaklancomon van az az edesanyame volt, es a tenger egkove. Ezert szeretek itt lenni, mert olyan mintha ismernem a szuleim.-mondtam.
Igen egy tengerkek egko, volt a nyaklancom, Eizan bacsi szerint aki ismerte a szuleim valamennyire ok hagytak ram. A nevem is rajtam van. Es alitolag ez a nyaklanc a tenger felhomalyat jelkepezi :
-De most gyere mert Eizan bacsi mar bitos aggodik.-mondta.
Elkezdtunk futni. Az en kis hazam es Eizan bacsi haza egy dombon volt . Eizan bacsi mar a haz elott vart Kawanarival.
-Lanyom...-olelt at.- Ne csinalj tobb ilyent tudod hogy aggodtam.-mondta.
-Sajnalom.-mondtam.
-Gyere enned kell.-mondta.
Bementunk a hazba es elkezdtunk enni. Hat Eizan bacsi haza se volt nagyobb az enyemnel. Egyeedul lakott itt alitolag van ket fia de nagyon ritka hogy meglatogassak , de en sosem lattam eddig.
-Esetleg hajnalkor visszamehetnek a partra?-kerdeztem.
-De miert akarsz mindig a parton lenni?-tette fel a kerdest Eizan bacsi.
-Mivel on mondta, az edeanyam a tenger kozelebe nohetett fel igy lehet hogy nyomot kapnek a szuleimrol.-mondtam.
-Jaj, lanyom...Mar tobb mint 5 eve keresed oket es semmi...-mondta.
-Megakarom tudni hogy ki voltam , es kik voltak a szuleim, mi tortent veluk.-mondtam.
-Rendben elmehetsz de ne maradj a felhomalynal tobbet.-mondta.
A felhomaly itt mindig van, ez egy varazslatos tortenes amikor a Hold elhomalyosodik es a tenger mintha kis szikrakra repulne fel az egre.
-Rendben.-mondtam.
Amiutan elmosogattam visszamentem a sajat hazamba . ott megkerestem egy papirt es ra irtam " Ne felejtsek elmenni ajandekot venni Eizan bacsi szuletesnapjara." Majd a parnam ala tettem es elindultam ki ahol Emiko es Kawanari vartak.
-Keszen alsz Mao...?-kerdezte Kawanari.
-Mint mindig...-mondtam.
Elindultunk a hasadas mivel ahol mi laktunk az ket domb, hasadas volt. Szoval elindultunk a masik felere. Kawanari mostanaba eleg furcsan viselkedik korulottem, igy ma is eleg sokat kerdezoskodott, hogy jol vagyok , segitsen, es vigyen meg ilyenek :
-Kawanari nem vagyok meghulve, nincs eltorve semmim, szoval nyugi.-mondtam.
Vegul feljutottunk.
-Akkor kiprobaljuk?-kerdezte Emiko.
-Igen.-mondtam.
Szerettuk volna megnezni ha attudunk e repiteni egy kotelet es azon atcsuszni a tulso partra. Mi nagyun szeretunk gyorsak lenni, es felfedezni. Igy Kawanari kikototte erre a reszre a kotelet mi egy kisebb sziklan megalltunk es majd atadobta ahol Eizan bacsi megkototte. Es sikerult, bar centitkol fuggot. Eloszor Kawari ment. Vette a szijat amit magaval hozott a kotore akasztotta es elsikklott. Mint a szel ugy suvitett vegig a kotelen. Vegul elert a sziklara ami a tulso reszen volt. A kovetkezo Emiko volt ugyanugy a szijat vette es lesiklott, ugyan csak jol ert oda. Most en voltam a soron. A szijamat atkotve leneztem majd a tulso reszre. Es vegul nagy levegot veve elengedtem magam hogy csusszak. A levego az arcomba csapott de nem ereztem ugy hogy hideg lenne.
-Ez az!-kialtottam.
Majd hirtelen latva a kozeledo szikla falat megijedtem :
-Hogy kell megallni...-kialtottam.
-Mao gyere kifoglak...-mondta Kawari.
Feltem de biztam a barataimba igy amikor a szikla resre erkeztem Kawari megfogta a derekam es megalitott :
-Koszi...-mondtam.
Vegul nagy orommel meseltuk a velemenyunket.
Vegul hajnaladott igy en elindultam le partra. amint megerkeztem leultem a homokra, es vartam a felhomalyt. Amely par perc es megjelent. Felalltam hogy csodalhassam a tengert. Egyszer csak egy szel suvitett balra es odanezetem es meglattam. Szemei ragyogtak a csillogastol, haja fenylet a hold kisebb ragyogasaitol. Szemei sotetk voltak de olyan varazslatos volt ahogy ott allt. Es ekkor felem forditotta a fejet ... :Asitott igy lassan odatette a kezet es bennem valami megmozdult... Majd lassan megfordult es elindult de ekkor...
Shun:
Ha gazdag vagy az eleted mennyoeszag gondoljak sokan. De hidjetek el nem az. Ami a szuloknek a legfontosabb hogyha van egy hires ceged az legyen a erteked. Ezert kitalaljak az erdhazasagokat. Sajnos en is ilyen helyzetbe vagyok, egyszer nekem is be jon az erdek hazasag, de meg nem tudom kivel. Shun Oguri vagyok, az Oguri ceg orokose. Mindenem megvolt kicsi korom ota. A szuleim onzoek, bar szeretem oket, megis a ceg a legfontosabb nekik. Egy titokzatos, csendes srac voltam es vagyok. Ugy erzem nem ez az utam. Megis itt vagyok es arra varok mikor dontik mar el. Az egyetlen hley ahol boldog vagyok az a parton. Ott beke lel mindenhol... Senki sem zaklat.
Bar minden meg volt es van ugyerzem valami hianyzik belolem. Egy resz ami fontos lenne most. Valaki aki mellettem van es szeret.
Felhomalyra ertem ki a nyugati partra. Neztem ahogy a csillogas megtolt mindent, es egyszer csak egy hirtelen szelsuvites es meglattam. Szemei fajdalmat sugaltak de o akkor is mosolygott. Lattam hogy figyel es csodalkozik bennem vagy nem is tudom. Asitottam odatettem kezem , es megmozdultam hogy elmenjek de ekkor :
-Varj!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése