Életem értelme
25.fejezet A költözés
Ryu:
Rinnel lakni. Huha, őszintén megmondom, hogy erre nem gondoltam volna. Már, hogy nyilván eszembe jutott és szerettem volna együtt lakni. De, hogy már most? Persze, nem bánom. Vagyis... jó lesz, hogy látom mindennap, akár minden egyes percben mellette lehetek. Így pedig megvédhetem. Ott lehetk amikor szüksége van valakire és megvédhetem. Nem kell halljam a hírt, hogy megsérült, hanem megakadályozhatom. Erősebb leszek. Vele edzek még jobban és méltó leszek, olyan aki megtudja védeni és akiben megbizhat. Persze egy gond van itt...
- Szeretnék bejelenteni valamit! - az udvaron gyülekező volt. A káosz ellenére, Rin összehívta az embereket, hogy elmondja a változást. Azaz azt, hogy ideköltözök. - Remélem, hogy már nincs olyan személy, aki ne ismerné Ryut, a páromat.
-Igen! - hangzott egyszerre a válasz, tisztelettel. Még az ég is bele zengett az összhangjukban.
- Nos, akkor lényegre is térek. Eddig is a védelmünk alatt voltak, ő és a barátai. És ez ezentúl sem fog változni. Sőt, Ryu ideköltözik. - egy kis reakciót vártam, valami "Hogy?", valami hülledezést, valami gyilkos tekinteteket, de még egy arc rezdülést sem kaptam. Kivév egy személytől. Ő pedig legelől állt Chull - Moo. - Az, hogy miért? Nos az nem fontos. Remélem, hogy mindenki így gondolja. A léyneg, hogy így döntöttem. Természetesen ez semmit sem fog változtatni és Ryu nem fog megzavarni. Minden megy ugyanúgy ahogy eddig. De szerettem volna szólni és jelenteni, hogy senki... -Chull - Moo felé tekintett. - ... de senki nem zaklathassa, nem kezdhet ki vele. Én döntöttem így és nem szólhat bele senki. Nem fogom megváltoztatni a döntésem! - mondja ki határozottan Rin, míg tekintetét el nem szakítja jobb kezéről. - Ennyi lett volna! Feloszlás!
Dobban egyszerre a padló, majd a maffia tagok el is tűnnek. Nos igen, ez a gond. Maffia tagokkal vagyok körülvéve. Persze igaza van Rinnek, már találkoztam velük, ismernek, járta vagyok a birtokukon. De a közös élés mégis más. Viszont! Nem félek! Szembe nézek velük és megmutatom, hogy méltó vagyok, hogy Rin mellett álljak és nem félek semmitől. Csak, hogy őt elveszitem. De más semmi sem érdekel. Még Chull - Moo sem, na nem mintha a vitáink nem válltka volna már szokássá.
- Beszélnünk kell!
Chull - Moo azonnal Rinhez sietett és karon ragadta. Felbátradva azonnal hozzájuk léptem és kezem Chull - Moo karjára tettem.
- Csak nyugodtan! Nem kell rögtön letámadni.
- Te ebbe ne szólj bele! És vedd le a kezedet rólam!
- Ereszd el Rint!
-Vedd le a kezedet! - szürte a fogai közül.
Farkas szemet néztünk.
- Fiúk elég! - rántotta ki kezét Rin, Chull - Moo fogásából. - Még jó formán alig költöztetek össze és már is összetűzésbe kerültök.
- Ugyan, Rin ez semmi új dolog. Ehhez már hozzá vagyunk szokva. - egymással szembe állunk, mindkettönk tekintete forr.
- Ne kezdjétek! Fejezzétek be! Srácok! Chull - Moo te most velem jössz és beszélünk. Ryu, te meg megkérlek menj Hayatoékhoz és pakolj össze, később megyek és segítek.
-De...
- Kérlek menj! Te pedig gyere! - szól ridegen Chull - Moonhoz, aki mielőtt hátat fordítana nekem egy elégedett mosolyt villantott arcára.
Ah! Dühösen a levegőbe rugtam. Huh! Tévedtem, nem is a 100 másik tag a gond, hanem, hogy kijöjjek Chull - Moonal. Tudom, hogy Rin azt szeretné és probálkozom, de az a hülye vigyora mindig kiakaszt. Na de nem adom meg neki az örömöt, hogy kiakasszon. Itt fogok lakni és meglássa, ő is, hogy milyen fából is faragtak.
Rin:
- Mondd, hogy megőrültél! - ebben a pillanatban érünk be konyáhban Chull - Moonal, ami üres volt. - Csak ha elment az eszed, akkor mehettél bele ilyensmiben. Ő hozta fel? Ennyire szerelmes vagy, hogy belementél? Vagy valamivel kézben tart? Mondd és...
- Elég! Semmivel sem tart kézben. Én magam ajánlottam fel neki, hogy költözzön ide.
-Tehát akkor elment az eszed! Tudtam, hogy előbb útobb ez lesz. Attól a pillanattól kezdve, amikor segítettél neki. Tudtam, hogy ez lesz a vége. - fogta meg a fejét.
- A vezéred vagyok, ne mondd azt, hogy element az eszem.
- Tisztellek és csodállak az erődért, de félek, hogy ez megfog gyengíteni. Gondolok a jövőre. Ő egy kívülálló, nincs mit itt keresnie. - állt velem szemben.
- Ezt nem te döntöd el. Nem kérdőjelezheted meg te sem a döntésem.
- Mi volt az oka? Mi volt az oka, hogy ide kellett költözzön? Elnyeltem azt, hogy segítettél neki, elnyeltem azt, hogy elkezdtél barátkozni, még azt is elnyeltem, hogy járni kezdtetek. Most még azt is el kell türnöm, hogy itt lakjon? Egy kívülálló. Térj már észhez, nincs mit keresnie egy maffia családban!
- Elmondtam, hogy nincs köze senkinek ahhoz, hogy miért döntöttem így. Törödj a saját dolgoddal.
- Nem is értem, hogy a szüleid ebbe hogy mentek bele.
- Megbeszéltem velük. - hazugság. De biztos, hogy megtudom velük beszélni.
- Támadás alatt állunk, vagy nem? Elfelejtetted, hogy néhány nappal korábban még megtámadták a bázisunk? Ez talán kiment a fejedből? Veszélybe sodrod. És szerinted mit fognak a másik maffia családok godnolni, amikor megtudják, hogy Rin befogadott egy kivülállót.
- Ryu tanulni fog.
- Még tanárnak is beállsz? Na az szép! A fönőkünk még beáll, hogy egy gyenge kívülállót tantison. Akkor már tényleg megfeledkeztél a kötelességeidről? És arról, hogy most támadtak ránk!
- Fejezd be és hallgass meg! - kiáltottam el magam. - Azt szeretném, ha te tanítanád.
Síri csend...
-Tessék? Na most komolyan elemnt az eszed. Nem láttad az előbbi jelenetünket? Majdnem egymásnak estünk ott az udvaron és most azt akarod, hogy tanítsam?
Hát igen, nem a legjobb ötlet így elsőre. De az tény és igaz, hogy nem állhatok neki edzeni Ryut mindig, főleg ebben a helyzetben ami kialakult. De kell valaki, aki segíthet nekem. És jobb ember nem is lehetne, mint Chull - Moo, a jobb kezem. PErsze tudom a nézeteltérést. De talán még azon is segít ez.
- Kérlek Chull - Moo! Segíts nekem!
- Összefog esni az első edzés után. Nem neki való ez...
-Nem kell rögtön a legnehezebbel kezdened. Felhozhatnád elsőre a fizikumát és erősíted lassan. Tud harcolni, te is láttad.
- Utcai harc és a maffiák között más. Tényleg bele akarod ebbe vonni?
- Nem, feltétlenül. Csak szeretném ha megvédné magát.
- Elrontottad, már az elejétől kezdve! - köpi a szavakat az arcomban, majd sarkon fordul.
- Srácok! Srácok! Elég! Mi ez a nagy kiabálás, az egész udvar tőletek zeng. - lépett be Miami.
- Kérdezd a barátnődet! - ezzel pedig elviharzott mellette, szinte fel is lökte.
-Ennek, meg mi a baja? Már megint vitatkoztatok? Ryu miatt?
-Úgy döntöttem, hogy Ryut ideköltöztetem, azaz együtt fogunk lakni.
- Tessék?!
-Igen!
- Én, ne haragudj Rin, de miért? Nem félted. Itt a maffiák között és ha jól hallottam meg is támadtak.
- Igen, de ez lesz a legjobb döntés.
- Biztos? Figyelj, tudod jól, hogy melletted állok bárhogy is döntesz, de jól átgondoltad?
Nem... de...
- Huh... nem tudom. De nem akarok elvállni Ryutól és a kapcsolatunkat már felvállaltuk. Ha é vagyok a célpont ő is lesz. Itt védem emg a legegyszerűbben, ha a közelemben van. - főleg tőle. Ekkorát nem kockáztathatok. - De inkább nem terhellek a gondjaimmal, neked is van elég bajod. Hogy vagy? A szüleid megnyugodtak egy kicsit?
- Ah, ne is mondd! Azóta csak a hegyi beszédüket hallgatom. Alig akartak ide is elengedni. Mert attól tartottak, hogy itt vannak azok a fiúk.
- Ugye, nem akarják, hogy itt hagyd...
-Nem! Nem! Szeretnek téged és a szüleidbe is bíznak. Csak ez nem tetszik. Inkább nem akarják, hogy találkozzak Hayatoékkal.
- Sajnálom! - karolom át barátnőmet. - De biztos vagoyk benne, hogy megnyugodnak és akkor átgondolják, hogy itt túloznak és ők nem is rosszak.
Miami halvoányan rám mosolyodott.
- Gyere, van kedved egyet nyujtani? Adjuk ki a gőzt!
Ryu:
- Oh, hát veled meg mi történt? Elég hamar visszajöttél! Összevesztetek Rinnel? Miért vagy ilyen feldúlt? Vagy Chull - Moo megint az agyadra ment?
Alig, hogy beléptem a lakásban Hayatot a konyhába találtam. Fel alá kezdtem járkálni.
- Hé! Mi történt?
- Elköltözöm.
- Tessék? Mi történt? Nehogy annyira összevesztetek volna, hogy el is hagyod a várost. Ryu, nem éri meg!
- Nem vesztünk össze Rinnel. Sőt, össze fogunk költözni.
Síri csned, Hayato arca egy pillanatra lefagyott.
- Hogy micsoda? Mégis hova?
- Odamegyek a birtokukra.
- Hogy micsoda? - még mindig telejsen le volt döbbenve. - Ez jó ötlet? Figylej tudom, hogy úgy érzed már sokat voltál itt de...
- Nem én mondta, Rin hozta fel. És nem csak azért mentem bele, mert nem akarokt ovább zavarni.
- Hát jó mondjuk, megértem a legfőbb indokát, de Ryu, ezt biztos jól átgondoltad? Mégis egy maffia családba akarsz költözni. Szerinted ezt hogy fogják fogadni?
- Rin már elmondta és meglepően nyugodtak voltak.
- Chull - Moo?
- Na jó kivéve ő.
- Ryu, tudod, jól, hogy támogatlak, bárhogy is döntesz. De azért erre vigyázz.
- Figyelj, megértem aggodalmadat és nekem is egy pillantra őszintén eszembe jutott, hogy mi lesz ebből. De léynegében egyszer csak die kerülnénk. Összeköltöznék Rinnel. És valószínű náluk, tudom, hogy Rinnek fontos a csapat és nem is akarnám elszakítnai tplük. Tehát én megyek oda.
- Hát ez nem semmi! Már ilyeneken is gondolkodtál. Neked aztán tényleg elcsavarták a fejed.
Vállat vonok, pedig igaza van. Rin telejsen elvarázsolt. még soha senki nem volt ilyen hatással rám.
- Segítesz pakolni?
- Persze! Segítek el is vinni!
Hayatoval bementünk a szobába és elkezdtük összepakolni a cuccaimat. Nem volt olyan sok, amit anno épp sikerült összekapnom és egy pár új ruha darab. Egy táskába a nagy rész belefért, épp még két zacskóvan tettem valami cipőket és valami tárgyakat. Nem akartam csak úgy eltűnni és nem megköszönni Hayato apjának, hogy befogadott és itt lakhattam. Így megvártam, amíg hazajön. Rinnek is irtam közben, aki szólt, hogy sajnos nem tud eljönni segíteni. Vajon történt valami? Egy kicsit toporogtam is utolsó perckben mielőtt Hayato apja ahzaért volna. Rinhez akartam menni. Lehet, hogy megint megtámadták? Vagy elindult keresni? Ah! Ott akarok lenni mellette!
De Hayato apja hazaért, megköszöntem, mire, modnta, hogy bármikor jöhetek. Majd Hayatoval elindultam Rinékhez.
Gyalog tettük meg az utat felé. Kelleems idő volt. Hayato pedig kioktatott, ha bármi lenne azonnal szóljak és jön. No meg ne engedjem olyan könnyen magam Chull - Moonnal, pedig biztos, hogy nem lesz egyszerű. Ezt pontosan jól is tudom.
- Amúgyis Rin, megmondta, hogy segít edzeni. Erős leszek és megvédem.
- Be fogsz állni maffiák közé?
- Hmm... Nem mondom, hogy nem jutott már eszemben. Ha ez kell, hogy megvédjem Rint, akkor beállok. Persze tudom, hogy hossúz út áll előttem, de elérek a célban.
- Oké, de csak okosan. Ne fáraszd ki amgad. Hallgass Rinre! - bólintottam. - Hmm, talán én is felkellene vegyem a kesztyűt? Szerinted engem si tanítana. Amúgyis az egészen neki akartunk kezdeni.
- Nem akarlak titeket belerángatni. Veszélyes dolog.
- Épp te mondod?
- Nekem van egy okom. Nektek...
- Nekünk ti és mondtam, nem korábban erről beszéltünk és erre készültünk? Melletted állunk! - veregette meg a vállam.
Elmosolyodtam. Szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. Igen igaza van, hogy beszéltük sé neki kezdtünk. De nem kell ugyanaz legyen, mint nekem.
- Amit tnaulok, átadom nektek.
- Oké! De aztán ne okozz csalódást Rinnek!
- Nem fogok! Sosem tudnék, megakarom védeni és mellette lenni!
- Már mellette vagy, haver! - veregette ismét meg a hátamat.
A jó fél órás séta, meg se kottyant igazából. Épp akkor értünk az Ashia birtokhoz, amikor Miami kijött:
- Szia!
- Sziasztok!
-Minden rendben? Mi volt a szüleidel? Nagoyn sajnáljuk, hogy tönkre tettük... - kezdett bele Hayato.
- Nincs amiért bocsánatot kérnetek. Én sajnálom, hogy apám így viselkedett veletek.
- Semmi gond! Nem kell rosszul érezd magad, hozzá szoktunk! De nem érdekel. - mosolygok felé. Visszamosolyog.
- Hallottam, hogy mi van készülöben. Gratulálok! Rin, tényleg nagoyn beléd zugott.
Nem mintha kételkedtem volna az érzéseiben, de azért jó hallani.
- Most éppen a szüleivel beszél. De már várt!
- Szüleivel? Én azt hiszem, hogy most bemegyek. - megveregetem Hayato vállait. - Sziaztok! - elkapom tőle a zacskókat és beszaladok. Ott kell lennem mellette. Biztos, hogy erről van szó. Talán nem engedik? Beszélt vele Rin? Mi a helyzet? Lehet, hogy elsiettük. Előbb meg kellett volna várnom és én magam is elék álljak. Így most, hogy hangzik ez az egész? Mit gondolnak rólam a szülei? Hogy beháloztam a lányukat és elértem, hogy ide költözzek a maffia családban. Ih, ez nem így kellett volna legyen! De már visszafordulni nem tudok. Viszont megpróbálhatok beszélni velük. És ezt is kell tennem.
- Én nem fogok gondot okozni! - robbantam be a szó szoros értelemben a konyhában, ahol nyitva volt az ajtó és láttam, hogy ott vannak.
- Ryu... - mindannyian meglepődve néztek rám.
- Én nagyon sajnálom! Nem akarok gondot okozni! És nem is fogok, ha elfogadnak! Nem fogok a kárára menni senkinek és nem fogok semmit sem elárulni. Ismerem a szabályokat és nem fogom őket megszegni. Rin nem tett smemi rosszat. Ő csak kedves velem. Én... én.. Sajnálom! Kérem engedjék meg, hogy itt maradjak! - ledobom a cuccaimat és mélyen meghajolok.
Egy pillant erejéig csend telepszik ránk, majd kacagást hallok. Amikor felnézek Rin nevet, az édesanyja is épp visszatartsa mosolyát, édesapja pedig csak mosolyog.
- Nincs semmi gond, Ryu! Mondtam, a szüleim benne vannak!
- Komolyan?
- Reméljük, hogy jól fogod itt érezni magad, Ryu! - mosolygott rám barátságosan az édesanyja. - Érezd magad otthon!
- Köszönöm szépen!
- De tartsd eszedbe, hogy hol vagy és nem kell szétkürtölni az itteni dolgokat. - áll fel az édesapja.
- Természetesen! Nem fognak bennem csalódni! - hajolok meg ismét, ahogy a szülei elhagyják a konyhát.
Ahogy kilépnek, Rin a nyakamba ugrik.
- Azt hitted, hogy gond van?
- Hát igen, mégis úgy éreztem, hogy elrontottuk ezt a jővést menést és előbb velük kellett volna beszélnem ÉN, mert mégis én akarok ide költözni és...
- sss... - teszi mutató ujját az ajkamra. - Mondtam, hogy nem lesz gond! És a többiek is megfogják szokni, ahogy te is. Nem vagy egyedül!
- Köszönöm! - ölelem át szorosan.
-Gyere megmutatom a szobád.
Elkapja a két zacskót, majd int, hogy kövessem. Magamra kapom a táskám és követem. Megkönnyebültem. Igen, minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése