8.resz Kavaro erzesek

Szerelmi arnyek:

8.resz Kavaro erzesek :

Airi:

Junra neztem aki elszantan , hatarozottan mondta ki a szavakat , es pillantasa se volt mas. 

  -Erdekes...-szolalt meg No Minwoo. 

No Minwoo arca bajos mosoly kiseretebe engedet el. 

  -Nagyon erdekes... Talan a baratod?-kerdezte ram nezve.

  -Nem!-vagtam ra rogton.

  -Es akkor miert szol kozbe?-kerdezte.

  -Nem tudom...-hajtottam le a fejem.

  -Rendben akkor maradj.-mondta.

Felkapttam erre a mondatra a fejem es ekkor... kozeledett... mr csak parcenti meterre volt az ajkunk amikor :

  -Meglatjuk egymast...-es elment.

Kirazott a hideg ha arra gondoltam hogy megcsokol. Feltem hogy ujra elojonnenek az erzesek... De ez az erzes? Miert erzek most igy... 

  -Pfff...milyen maccsonak hiszi magat.-el is felejtettem hogy Jun is itt van.

De ekkor meglattam, hogy meg mindig fogja a kezem. Felneztem szemeibe majd lea kezunkre... szivem ismet goyrsabban dobogott ... ismet tekintetunk talalkozott, majd o is eszre vette , hogy kezunk meg mindig erintkezik. Hirtelen engedte el.. es en valamiet utana nyultam, de meg idoben jozanodtam ki es huztam vissza.

  -Menjunk vissza...-mondta ram sem nezve.

Kezeim a szivemnel voltak, attol feltem majd kiugranak. De mi ez a valtozo erzes? Ez nem en voltam... nem a mostani Airi volt... hanem a regi. Ismet a kegyetlen kell legyek hanem felek elveszitek valakit. Leultunk az asztalhoz de nem mas asztalhoz mint ahol Junek voltak. Nem mertem szemebe nezni , mert feltem ujra a regi leszek... Mely levegot vettem es ujra elovettem alcam, mely oly sotet es titokzatos mint az ej leple.... 

  -Tenleg o volt az ex-baratod?-kerdezte Satoshi.

  -Igen.-mondtam.- Nem volt nagy szam ... szakitottunk mert nem szerettem...-ujra a kegyetlen, rideg, Airi voltam... de a szivem melyen nem ezt tettem volna. 

  -Nem volt nagy szam?!-hihetetlenkedett Miyabi.

  -Igen.-mondtam hatarozottan.

  -Ne is figyeljetek ra... De igen is nagy szam volt... alig valtak el... mar ott voltak hogy osszekoltoznek, sot meg is tettek , 1 honapot laktak egyutt majd... szakitott.-ez igaz, mindent amit mondott Miyabi igaz volt, de en most nem mertem volna elmondani.

Junra pillantottm aki eleg furan szoritotta az oklet... es ugy tunt, minden reszletre kivancsi. Kezdtem ideges lenni, talan azert mert az erzesek csak ugy tortek ki. Egyik Sho irant,... feltetlen nelkul hianyzott.. a masik a regi emlekek, miatt , a regi nagy szerelm miatt No Minwoo irant es az utoslo es a titokzatos erzes Jun irant. Ugy kavarokdtak bennem mintha barmikor kitornenek. Ugy ereztem forog velem a vilag ... 

  -Egy kicsit kimejek...-mondtam.

Ekkor felalltam de hirtelen megszedultem... ereztem nemsokara talalkozom a padloval de ekkor... Egy barna szem parral talalkoztam. Jun meg idobe elkapott... Szemei csillogtak, nekem ez furcsa volt, en ereztem hogy szivem ismet zavarodo utemmel kezd... Jun lassan kozeledett mig...a fulemhez nem ert :

  -Kesobb megkoszonod.-mondta.

Majd segitett felallni. Ennyi? Nem probalkozik semmivel? De ez engem miert erdekel?

  -Gyere Airi ...-huzott magaval Miyabi.

A mosodoba voltunk esen megmostam az arcom, igy talan egy kicsit felfrissultem :

  -Ez meg mi volt?-kerdezte.

  -Nem tudom....-mondtam.

  -Mit erzel?-kerdezte.

  -Szerelmet...-mondtam ki.

Miyabi kikerekedett szemekkel nezett... Meg en is alig hittem szavamnak. De hogy? Alig ket perce fogalmam sem volt mi ez az erzes es most...

  -Jun irant?-kerdezte.

  -Is...-mondtam.

  -Is?-kerdezte.

  -Sho irant is erzek valamit,.. talan vonzodok hozza... de most hogy megjelent  No Minwoo , ujra elo jottek az erzesek.... -mondtm es ereztem  arcomra gyulnek a konnyek.

  -Airi...-olelt at.-Mit fogsz tenni?

  -Eltitkolom...-mondtam.- Ha Jun nem tduja az a lefjobb....-mondtam.

  -De miert? Szerinted nem szeretne beled?-kerdezte.

  -Nem de felek....valamitol...-mondtam.- Ot feltem... es ezert inkabb nem keverem be sem ot, sem mast.-mondtam.

  -De mi lesz ha valasztanod kell?-kerdezte.

  -Fogalmam sincs...-mondtam.

Vegul visszamentunk... Ereztem hogy a torkomat folytsak a konnyek , de nem ... nem szabad. Jun elnezett,...nem beszelt a tobbiekkel...gondolom mason jart az esze.

  -Sracok azt hiszem en haza mejek.-mondtam.

  -Mi tortent? Te sirtal?-allt fel Misaki.

Erre Jun is ram figyelt...

  -Igen...de semmi kozotok hozza!-kialtottam egy kicsit talan tul nagy hangerovel.- Sajnalom... most mejek.-mondtam.

  -Biztos ne menjek veled?-kerdezte Miyabi.

  -Maradj csak.-mondtam.

Tudtam Miyabi bar titkolja mint en az elejen,de erez valamit Satoshi irant.  Siettem kifele nem akartam hogy a konnyek mar itt elotorjenek mert ereztem hogy nem birom. Ahogy kiertem csak egy sarkon mentem be es a lepcsora, mely itt volt leultem es osszekuprodtam. Sirtam... sirtam... konnyem ugy folyt mint az eso... Mert az eso is esett.  Miert velem tortenik ez ?

Jun:

Feltekenyseg? Ez az a szo amit most erzek... Tenleg annyir szerettek egymast hogy osszekoltoztek? Mekkora lehetett ez a szerelem? Es ami fontosabb , hogy Airi meg erez-e iranta valamit?A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre. Amikor elkaptam es melyen szemebe neztem furcsa erzeseket olvastam ki a szemebol... ugy tartjak a szem az sosem hazudik... Akkor tenleg jol lattam amit lattam... meg nem nyilvanithatom ki. Amikor lattam hogy voros szemekkel jon vissza , es hirtelen kifut... nem tudtam mit tehetnek ... igy felalltam es nem erdekelt... utanam futottam. Kint zuhogott az eso , de engem ez nem allitott meg. Nem mehette messzire, de nem lattam arra amerre kellene menjen. Ekkor elindultam ellentetes iranyba is. Es a sarok utan... meglattam ahogy osszekuporodva sir... Odamentem es lehajoltam :
  -Miert sirsz?-felemelte szemet, arca konnyekkel volt megtelve.
Elszomorodtam ahogy igy lattam es talan ezt meg sosem ereztem de fajt is igy latnom.
  -Nem erdekes...-mondta letorolve a konnyeit.
  -He!-vettem batorsagot.- Ha No  Minwoo miatt mert, nem tudtal vele menni akko sajnalom.-mondta.- Nem tudom mi utott belem... -mondtam , de nem mertem szemebe nezni.
Ekkor a keze az allam ala kerult es fele forditott a fejem.
  -Nem azert sirok..-mondta es ujra arca megtelt konnyekkel.
Ekkorolyant tettem amit sosem hittem volna hogy megteszem. Magamhoz huztam es atoleltem. Ereztem o is meglepodik.. de nem huzodott el. Es igy voltunk...
Masnap a suliba voltam varva... vartam... miert? Meg en sem tudom.. tudni akarom hogy van... ekkor megjelent... ujra a kegyetlen arca volt elottunk... De en tegnap azt az arcat lattam amit senki mas... Amint odaert hozzam megallt :
  -Tisztazzunk valamit..-kezdte.- Te nem mondod el hogy  tegnap ,hogy voltam es en...-gondolkozott.
  -Nyugi nem mondom el.-mondtam.
Ekkor eszre vette a kezembe levo zacskot.
  -Az mi?-kerdezte.
  -Ja, megis tehtesz valamit... ez az az ing amit tegnap elaztattala konnyeiddel...-mondtam mar en is gunyosan.
  -Tessek?!-uledezett.-Esett este az eso...-mondta.
  -Nem erdekel...-mondta.- Ha nem mondod el akkor kenytelen leszek elmondani hogy Airi ki is valojaban.-mondtam, leg gyerekesen.
De ekkor olyan tortent amit sosem hittem volna el :
  -Ugye azt mondta az este, hogy kesobb megkoszonhetem...-mondta.
  -Mit?-kerdeztem, idegesen.
  -Azt hogy elkaptal es nem estem el.-mondta.
  -Ja igen...-mondtam elnezve.
De ahogy megfordultam....Ajkunk osszeert... Megcsokolt..eloszor meglepodtem de majd viszonoztam, gyengeden es lassan tettem kezeim derekara es o az oveit a nyakam kore. Most ugy ereztem csak o es en vagyunk a vilagon ... Es azt hogy o most csak az enyem es senki mase...