Szerelmi arnyek
11.resz Erte megteszem
Airi:
Dobbenten neztem ra . Mot mit mondjak, ha elmondom akkor veszelybe lesz....
-Meg nem mindent tudsz rolam.-mondtam elmosolyodva.
-Ez igaz. De az ido elteltevel minden tudni akarok...-mondta megfogva a kezem.
Elmoslyodtam... felek ezt elmondani neki... Bologan tartottunk haza, sot haza is kisert egy ideig.Aztan nem hozta fel ismet ezt a temat.
3 het utan en felhoztam neki hogy mar tobb mint egy honapja jarunk igy ideje szembe szallni a csaladunkal, es mivel nekei az edesanyja nincs itt , igy az elso allomsa nalam. Ezekben az idokben mig ezen filoztam hogy hogy fogom elmondani, eldontottem, most mar boldog akarok lenni az mellett aki szeret, ezert szembe szallok a szuleimmel ha kell. Jun csodalkozott a hazunkat ahogy meglatta :
-Szep?-kerdeztem.
-Az nem kifejezes.-mondta.
Kicsit ideges voltam, Jun ram nezett es kezet nyujtotta, amelyet bodlogan fogadtam el es igy mentunk be.
-Udvozlom kisasszony!-hajolt vagy harom szolgalo lany.
-Sziasztok...-altalaba igy kozontem nekik.- Az ur es urno?-anyam es apamre ertettem.
-Az konyvtarba.-mondta az egyik.
-Koszonom.-hajoltam meg , Jun is majd huztam magammal.
-Egy kicsit felek...-mondta.
-Te felsz? Nem en kellene...figyi tudom , hogy en hoztam ezt fel, de fele ha tovabb titkoljuk a szuleink elott akkor kepesek sokkal roszabbra, nem jobb most at esni?-erintettem meg az arcat.
Mosolyogva fogta meg a kezem :
-Igazad van.
Ahogy a konyvtar ajatajahoz ertunk mely levegot vettem es benyitottam. Apam mint mindig az ablaknal nezett , ki edesanyam meg ult es olvasott :
-Sziasztok!-koszontem.- Be szeretnek mutatni valakit.-mondtam, kozelebb huzva Jun-t.
-Egy Matsumoto....-mondta apam.- O meg mit keres itt?!
-Apa... en es Jun jarunk.-mondtam.
-Nem! Azt megtiltom , hogy egy Matsumoto-val jarj.! -mondta.
-De szeretem apa!-kialtottam ahogy o is.
-Akkor valasztanod kell...-mondta.- 21 even keresztul etettelek, fizettem neked mindent... de most mar ezt neked hagyom dontsd el!-kialtotta az utoslo szavakat.
Konnyes szemekkel neztem anyamra :
-Te nem szolsz semmit?-kerdeztem.- Jun megkerlek, menj a szobamba.
-En inkabb..-de kozbe szoltam.
-Menj kerlek....-mondtam.
Bolintott, majd illedelmesen elkoszonve megfordult de mielott kiment , visszaofrdult :
-Kereme engedjek meg hogy jarjak Airi-vel. Szeretem, es sosem bantanam. Tudom hogy csaladaink mar tobb eve harcban allnak, a vegek miatt...de kerem ....kerem engedjek hogy legyunk egyutt...-mondta ezt mind meghajolva.
-Fiam...kerlek mnej fel Airi szobajaba.-mondta anyam.
Jun utolso pillantast vett ram es egy biztato mosollyal .Amint kiment apamra es anyamra neztem. Dontottem most kesz voltam mindent felaldozni a szerelemert.
-Szoval anya te mit gondolsz? Mindig azt mondtad hogy halgassaka s zivemre, es a szivem azt sguja hogy szeretem Jun-t.-mondtam.
-Lanyom...-de apam kozbe szolt.
-Anyad velem egyet ert. Szoval donts...a csalad vagy egy Matsumoto....-mondta.
Dobbenten neztem apamra...azt keri hogy valaszak...Letoroltem konnyeim.
-Rendben dontottem.... sajnalom , de most a szerelmet valasztom.
-Szegyentelen!-emlete fel a kezet apam es ekkor megutott, en a foldre estem.
-Meg sosem utottel meg...-mondtam ...
-Es banom...-mondta.- Most meg tunj a szemem elol! -es ne lassalak tobbet, itt amig ra nem dobbensz mit is tettel... Sot ezentul tolem nem kapsz semmi kedvesseget.-mondta es kiment.
Felalltam es anyamra neztem :
-Hallgassak a szivemre....-mondtam es megfordulva kifutottam.
Ereztem a torkomban a sirast, de ereztem ez helyes. Szeretem Junt es nem akarom elvesziteni. Ahogy beertem a szobamba Jun mar karjait kitarta :
-Nem fogadtak el ugye?-kerdezte.
-Nem...-mondtam siro hangon. -De be kell bizonytisuk , hogy mennyire boldogok vagyunk es ugy elfogadnak.-mondtam.
-Ezt meg hogy erted?-kerdezte.
Ekkor eszre vette az arcomon levo piros foltot :
-Az apad megutott?-kerdezte.
Bolintottam, mire o mergesen kiment. En meg elkezdtem pakolni. Kozbe felhivtam Miyabit es Momo-t elmeselni nekik mi tortent es ha nem szalhatok meg-e naluk...
Jun:
Tenleg remenykedtem abba , hogy elfogadnak, de ugy latszik nem. Airi szoabaja nagyon kellemes ki szoba volt. Nagyon de nagyon sok emlekkel .Amikor a kepeket neztem mellyen Airi mosolygott nekem is mosoly huzodott a szamra.
Aztan par pillanat mulva hirtelen nyilt az ajto... tudtam ez nem jo jel. Kitartam karom es Airi atoelt. Megsem fogadtak el... de amikor meglattam hogy Airinek piros foltja van az arcan azt mar nem tudtam beken hagyni. Mergesen mentem ki.
-Elnezest hol van Mr. Suzuki?-kerdeztem.
-Sajnalom de azt mondta hogy nem akarja hogy egy Matsumoto a hazba legyen szoval kerem tavozzon.-mondta.
-Nem erdekel...-loktem felre .
-Varjon kerem!-kialtott de engem nem erdekelt.
Az irodat kerestem amit meg is talaltam. Zajosan nyitottam ki az ajtot :
-Fiatal ur!-mondta a cseled.- Sajnalom uram eroszakkal jott be.
-Semmi gond. Kerem hagyjon magunkra.-mondta.
Hatam mogott becsukodott az ajto es en kozelebb mentem Mr. Suzuki-hoz.
-Megutotte a lanyat... csak azert mert boldog akar lenni...!-kialtottam.
-O mar nem a lanyom.-mondta az ablakon kinezve.
-Ezt meg hogy tudja mondani! Hogy tudta megutni? Sajat lanya?!-kialtottam.
-Nekem csak egy Matsumoto ne jojjon ide kiabalni!-mondta most mar ram nezve.- Menj...menj el... Te is es Airi is....-mondta.
-Elkuldi a sajat lanyat?-kerdeztem.
-O dontott igy.-mondta.
Dobbenten neztem... es visszafutottam Airi szobajaba ahol Airi egy boronddel vart.
-Mit dontottel?-kerdeztem.
-21 eve a csaladommal vagyok...mindig azt tantitottak hogy hallgassak a szivemre es azt tettem.-mondtam.
-Airi...-oleltem at.- Hol fogsz lakni?
-Felhivtam Miyabi-t es Momo-t de egyikuknel sem lehetek, mert renovalnak egy helyen a masiknal meg rokonok vannak.-mondtam.
-Akkor gyere....-mondtam.
Elvettem a borondjet es elindultam kezen fogva kifele. Airi miattam szakitott a csaladjaval csak azert hogy velem lehessen... ezert megfogom vedni. Elvittem a mi hazunkhoz... edesanyam ugy sincs otthon , es meg nem is lesz... edesapam meg szinten.
-Veled fogok lakni?-kerdeztem.
-Hm...-bolintottam.- Ha persze akarsz...-mondtam.
-Rendben.-mondta.
Megszoritottam kezet es bementunk :
-Nocsak-nocsak itt mi van?-jelent meg a noverem.
-Noverem!-kialtottam.- Te meg?
-Gondoltam meglatogatlak, de latom jol megvagy...-mondta.
-Hat igen... tudod...-es ekkor elmondtam mi tortent.
-Persze.. nyugodtan maradhat, de Jun...-hivott felre.
Airinek intettem hogy menjen a cseld utan.
-Igen?-kerdeztem.
-Azert mar ne az elso esten szokj ra...-mondta.
-Felnott fejjel gondolkoztam ekkor...-mondtam.
-Csak mondtam...-indult el.
Elindultam Airi iranyaba aki mar a szobaba volt. Ez egy kisebb sziba ami tele jatekokkal volt... de neki igy is megfelelt, legalabbis ezt mondta. Este fele o kiment a lanyokkal mig en bent maradtam a fiukkal :
-Komolyan egyutt fogsz lakni Airival, anelkul hogy...-de kozbe szoltam.
-Igen! Ne is gondolj arra.-mondtam.- Felnott fejjel gondolkoztam.-mondtam.
-Felnott fej?-kerdezte Satoshi.
-Igen....ha nem hiszed el....Airi bebizonyitotta nekem hogy mennyire szeret...felaldozta a csaladjat, hogy veluk roszban legyen csak azert hogy velem lehsen.-mondtam az elejet bolcsen, mig a veget komolyan.
-Es mi lesz ha a te szuleid se fogadjak el?....
Airi:
-Airi te komolyan megvaltoztal...-mondta Momo.
-Tudom de ugy ereztem ez a helyes.-mondtam afoldet nezve.
-He! Mi melletted leszunk.-mondta.
Ekkor egy csomo lesifotos tamadott le :
-Airi...igaz hogy Jun Matsumotoval jarsz?
-Igaz hogy elkoltoztel csak azert hogy vele lehess?-kerdezte egy masik riporter.
-A csaladdal mi volt?
-Es Jun szulei?
A francba hogy tudtak mar meg....
-Elnezest de a BUONO-nak most mennie kell de legkozelbb lesz egy sajto tajekozteto.-jelent meg a semmibol a manager-unk igy elindultunk az auto fele.
-Koszi Kimiko.-mondtam.
-Airi...te aztan nagy pacba vittel.-mondta.
-Sajnalom.-hajoltam meg.
-He! Nyugi mellette allok.-mondta.
Beultunk az autoba es ekkor egy ismeretlen szam hivot :
-Halo?-kerdeztem bele.
-Airi ha megakarod menteni Jun-t akkor gyere ma este az ebedlobe de egyedul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése