Szerelmi arnyek
9.resz Bevallani es megprobalni?
Airi:
Nem tudom mier tettem... egyszeruen megtettem. Ugy ereztem hogy , most igy , mert Sho tavol van valahogy jobban elore tornek Jun irant az erzesek. Vagy nem is tudom eleg bonyolult. De egy biztos hogy szeretem Jun, ez olyan erzes amelyet meg Sho irant sem ereztem. Par perc elkellett teljen hogy rajojjek hogy hol is vagyunk , igy inkabb elhuzodtam , elforditottam fejem , egy pillanatig meg ott alltam de majd elfutottam. Ereztem hogy konnyeim utat tornek az arcomon. Miert sirtam? Meg en sem tudtam.. lehet azert mert , azt hiszem Jun nem erzi ugyan ezt mint en.
Epp a folyoson futottam amikor valakibe utkoztem :
-Airi?-Misaki volt az.
-Elnezest!-futottam tovabb.
Nem akartam senkivel se beszelni. Igy amikor kiertem a tuzlepcsohoz osszekuporodtam es mnden erzesem kiengedtem. Vagyis engedtem hogy konnyeim teljes mertekbe utatjenek arcomon. Amikor bementem orara mar jobban ereztem-e magam? Hat nem. Bar mar nem latszott hogy sirtam. Ma elmejunk Momokohoz latogatoba, mert meg mindig nem gyogyult meg.
Az ebedlobe voltam es epp a harom liba allt elottem, nem is tudom mirol beszeltek, mert nem figyeltem amikor hirtelen megjelent Jun. Felrelokte a fo libat , es :
-Tunj csufsag!-kialtotta neki.
Kezeit az asztalra csapta es vartam mi lesz:
-Te en delutan 1-kor a foparkba.-mondta.
-Tessek?-neztem ra.
Mondott valamit amit nem ertettem ,korbe jarta az asztalt es ujra elkezdte :
- Ha nem josz el megollek.-mondta es mar nem is volt ott.
Szivem dobogott , de nem normalis utembe. Csak neztem, de mar nem volt ott. Menjek el?
Az orak utan mar mentunk is Miyabival Momo-hoz. De amikor kiertunk a sulibol Jun es az F5 tagjai a falnal voltak, Jun ram nezett es szemei nem is tudom... olyan boldogsag de megse, vagy ha nem jossz el megollek stilus. Ahogy a hazba ertunk elmeseltem mi tortent? A reggeli csoktol a meghivasig.
-Es elakarsz menni?-kerdezte Momo.
-Nem tudom. Felek... es... nem nem mejek.-mondtam, bar nem volt hatarozott.
-Airi nekunk nem tudsz hazudni , tudjuk hogy szerelmes lettel Junba. Es ez elso latara volt szerelem.-mondta Momo.
-Nem is tudom...-mondtam.
-Menj el es lehet hogy osszejottok.-mondta Miyabi.
Dontenem kell es meg ma?... De mit?....
Jun:
Ma ha el jon akkor elmondom. Akkor bevallom erzeseim. Nem akarom hogy elvegyek, tudnom kell miert cokolt meg.. ha szeret akkor nem veszithetem el. Mindenkivel szembe fogok allni ,hogy megvedjem a szerelmunk.-Szoval tenleg elhivtad?-kerdezte Satohi.
-Igen. Es jo lenne ha te is elhivnad Miyabit.-mondtam.
Nekem a sracok ilyenekbe sosem tudtak hazudni. Tudtam hogy Satoshi erez valamit Miyabi irant, de olyan mint en, nem tudja meg mi az.
-Mondja az akinek egy ido kellett mig maga vette iranyitasba az erzeseit.-mondta.
-Nagyon vicces.-mondtam.
Eszre vettem ,h goy Misaki nagyon elgondolkozott :
-Mi tortent haver? -ultem le vele szemben.
-Bonyolultak a nok erzesei.-mondta.
-Csak ne mondd ,hogy te is szerelmes lettel....-mondtam.
-Nem. Hanem ugye Airi megcsokolt...-mondta. Bolintottam.- Es aztan elfutott...
-Igen.-mondtam.- Miert?
-Semmi hagyjuk. -mondta es felallva kiment.
Vegul mindenki elment es en lefekudtem. Remlem hogy el jon . Most eloszor remenykedek valamiben.
Vegula amasnap reggel is eljott. Izgultam nem hazudhatok. Mar reggel kerestem a ruhat amit felhvehetnek. Vegul egy egyzer uosszeallitasra esett a sor, legalabbis nekem egyszeru volt :
-Meg koran van.-nyugtattam magam.
Lassan telt el az egy ora :
-Keshet...-mondtam.
2 ora lett. A sofor azt mondta menjek haza, de nem mentem, Meg el johet bizok benne, Kozba esni is elkezdett. Airi hol vagy?...
Airi:
Remegve donotttem el hogy nem mejek. Feltem, feltem, a visszautasitastol. En Airi Suzuki aki most kegyetlen, koszivu...feltem. Nem mentem el. Az blaknal ultem es neztem ahogy esik az eso, kozben telefonon beszelgettem Momoval :
-Biztos jo hogy nem mentel el?-kerdezte.
-Igen. Ugy is mar 3 ora, ilyenkor mar otthon van, es a bosszumon gondolkozik.
-Szerinted haza ment?-tette fel a kerdest.
-Nem az nem lehet...-alltam fel.
Elvettem kabatom, es az esernyom es elkezdtem kifele futni. A foparkba eloszor nem lattam de aztan meglattam ahogy a falnak tamaszkodik.
-Nem lehet...-neztem ra.
Elindultam fele. Megalltam elott es ekkor :
-F...ffazok...-olelt at.
Az esernyom kiesett a kezembol, meglepodtem, de nem mondtam semmit. Vegul elallt az eso, es mi elindultunk egy teahazhoz.
-Legalabb ha megvaradtal akkor remlem jo hely lesz.-mondta.
-Megvarattalak kimondta egyaltalan hogy elmejek!-kialtottam.
-Megis itt vagy!-allt meg.
Elkezdtem nezni a foldet. Ez igaz... idehuzott a szivem. Es emlekszem szavaira " Kovesd azt amit a szived mond, o sosem hazudik." Felneztem Junra majd batran megfogtama kezet, es elkezdtem huzni : -He! -kialtott.
Mosolyogva futottam vele. O is mosolygott, es ez boldogsaggal toltott el. Vegul elmentunk a teahazba. Az elejen kenyesgedett hogy bejon, de vegul bejott. Egy kulon kis teremben voltunk.
-Nem is rossz ez a tea.-mondta, de ereztem a szavaban az oszinteseget.
-En megmondtam.
Vegul elindultunk , egy kisebb szakadek fele. Egy kialtohoz. Ott csak mi voltunk. Nagyon boldogan, gyermek szemekkel figyeltem a termeszetet.
-Airi!-kialtottam boldogan.
-Sosem voltal itt?-kerdezte Jun.
-Nem.-mondtam.- De ez gyonyoru.
-Tudom. Kicsi koromban sokszor voltam itt a csaladommal.-mondta.
-Milyen jo lehetett.-mondtam.
Nagy levegot vettem es megfordultam , de ekkor megcsuszottam egy koven es ereztem hogy zuhanok, lefele, meg idoben kapaszkodtam meg egy agba. El is felejtettem itt nem volt korlat...
-Airi...-kapott el Jun.-Add a kezet segitek.
Felemeltem kezem es o felhuzott. Ahogy felertem szorosan atolelt. :
-Jobban kellene vigyaznod.-mondta.
-Sajnalom.-mondtam.
Ekkor hirtelen, elmosolyodott , majd , elajult.
-Jun...Jun... Jun...-de nem valaszolt.- Lazas...
-Ffff...fazok....-mondta.
Levetettem kabatom es rateritettem :
-Te nem fazol? Eleg fent vagyunk...-mondta.
-Nem.-mondtam..- Eleg eros vagy hogy...-de erre ismet elaludt.
Annyira aranyosan aludt. A szemebol a hajtincseket kezdtem hatra simitani.
-Jun szeretlek...-mondtam ki.
-En is teged...-mmondta.
Eszre vettem hogy szemei ki voltak, nyitva, nem tette magat hogy beteg, az volt, de megis... Erot vett magan es felult...
-Airi lennel a baratnom?-kerdezte.
-I...igen...-mondtam.
Elmosolyodott es atolelt. Majd felallt...ovatosan kisertem lepeseit... a nap mar ment le. Felem fordult, es a nap fenye megcsillogtatta szemeit. Kozeledett felem es megcsokolt. Visszacsokoltam, mert szeretem, es ez nem valtoztat semmin. Vegul ismet faradtan esett vissza a foldre :
-Nem kellett volna felallj.-mondtam.
-Mindent megert.-mondtam.
-Hivok segitseget.-mar alltam fel , de ekkor utanam kapott.
-Ne... meg egy kicsit maradjunk.-mondta.
Nem tudtam nemet mondani, igy visszaultam melle, mig o a fejet az olembe tette. :
-Annyira jo igy...Szeretlek...-mondta.
Elmosolyodtam, tudtam oszinte a valasza... De boldogok lehetunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése