4.resz Radobben mi is ez

A teneg felhomalya

4.resz Radobbeni mi is ez...

Mao:

Ideges voltam . Ugy ereztem most megcsokol, es meg lesz az elso csokom... Tole... mintha alom lenne... Megtortenhet?  Szemei csillogtak, de nem allt le, en se ... Mar csak par centi volt koztunk a tavolsag.. mar ereztem edes leheletet amikor.. kopogtak :
  -Kislanyom bemehetek?-hallottuk meg Eizan bacsi hangjat.
Ekkor radobbentunk mit is teszunk... igy eltavoldotunk egymastol. Mar majdnem megvolt... Majdnem megcsokolt... Vajon milyen lett volna a csokja? Biztos edes... es kellemes...
  -Igen!-kialtottam ,mert eszembe jutott hogy Eizan bacsi ott var kint.
Bejott es egy csesze teat rakott le .
  -Koszonom.-mondtam.
  -Jobban erzed magad?-kerdezte.
  -Igen.-mondtam.
  -Az jo. Arragondoltam hogy mivel  nincs eselyed befejezni a sulit esetleg dolgozhatnal.-mondta.
  -Hat...-en mindig is akartam tanulni egy egyetemen...de sosem sikerult.
  -Esetleg szeretnel tanulni?-kerdezte Shun.
Felenken bolintottam, mire o elmosolyodott es felallt.
  -Segithetek. Ha elfogadjak akkor fizetem az oszton dijat.-mondta.
  -Nem... ilyent nem kernek.-mondtam.- Alig ismerjuk egymast.
 Ekkor lehajolt egesz az arcomig. 
  -Foggad ugy ,hogy bocsanat ajandek.-mondta.
  -De mondtam hogy nem a te hibad.-mondtam.
  -Nem fogadok el elutasitast.-mondta.
Vegul nehezen de en is es Eizan bacsi is elfogadta . Igy holnap utan egy suliba fogok jarni Shun-al. Megborzongdtam a gondolattol. De egy feltetellel fogadtam el, es az az volt ha Shun haza megy. Es szerencse igy is tette. 
Amasnap hamar eljott. Elmeseltem Emikonak hogy Shun mit ajanlott fel amit elfogadtunk.  
Egy gazdag suliba fogok jarni , amihez en nem erek fel. :
  -Ideges vagyok.-mondtam.
  -Nyugi , nem lesz semmi baj.-mondta Shun kedvesen , es majd "elolvadtam" a mosolyatol.- En ott leszek neked.-mondta megfogva a kezem.
Orultem hogy itt van mellettem, hogy bizhatok benne. hogy tudhatom o mellettem van. A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetoseg , hogy boldogok legyunk. Tudtam ez mar az az erzes. Nem tudom hogy johettem ra...de most mar tudom.. ez a szerelem , amelyet Shun irant erezem. Ez az erzes tenleg "edes" . Bar mit mondjak? Shun biztos nem szeret engem. De most mar tudom hogy az egyetlen ami hianyzott az a szerelem. Bar nem ereztem hogy hogy most betolti. De ugy ereztem nagy reszet betolti az eletemnek. 
Masnap mar a suli elott voltam. Nagy volt az epulte, es mindenki aki jott fenyes kocsival, es tobb millio karatos orak es ekszerek. Ideges voltam, annyira hogy nem mertem megmozdulni, Amikor ket kar erintett meg , hatra fordultam es Shun oszinte , kedves mosolyaval talalkoztam :
  -Miert nem mesz be?-kerdezte
  -Felek...-mondtam.
  -He! Nyugi en itt vagyok.-mondta.
Megofgtaa kezet es elkezdett befele huzni. Elkisert a tanariba ahol bejelentkeztem , hivatalosan is. Az osztalyterembe mindenki engem nezett, es nevettek. Shunnal egy osztalyba kerultem. Ahogy meglatott elmosolyodott felallot es a elotte levo padhoz vitt :
  -Ne erdekeljen mas velemenye.-mondta.
Es visszault a helyere, majd ket sraccal kezdett beszelni. Alitolag ok vezetik a sulit. Shun a vezer , Benjiro es Okyoito. Igen , a nevuket mindenki mondja. En egyedul kinyitva a fuzetem irtam verset. Szerettem extrem lenni , de szerettem kionteni az erzeseimet , igy olyankot verseket irok :
" Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,

Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled."

Ekkor megjelent a tanar. Az elso ora nem volt veszes es a masodik sem. a harmadik ora utan jott az ebed. Elindultam az ebedlobe, majd egyedul leultem egy asztalhoz ekkor megjelent harom lany :
  -Te vagy az uj lany nem?-kerdezte az egyik.- Te vagy az aki koldus es Shun segitsegevel jutott be.-mergelodott.- De ide figyelj ha ide jottel nem fogsz szabadulni tolunk.-fejezte be.
Es ekkor vette az uditovjet es ram ontotte. Hirtelen felalltam es ra neztem. 
  -Allok elebe!-kialtottam.- Tolem tehetsz velem barmit de nemf fogod elerni hogy elmenjek.-mondtam.
A harom csaj elment. Ekkor megjelent egy lany :
  -Jol vagy?-kerdezte.
  -Igen .-mondtam.
Nagyon szep lany volt es latsz,hogy gazdag. Egy kicsit orultem hogy valaki segit.
  -Inoue Mao vagyok .-mutatkoztam be.
  -Tudom. en Sakurako Sato. .-mondta.- Ne is torodj azokkal a harom csajjal, mindenkivel ilyenek.-mondta.- Hallom Shun a "szarny ala"vett.-mondta.
  -Hat mondjuk.-mondtam.
Ekkor meg is jelent az emlegetett :
  -Mao jol vagy?-kerdezte mellem erve.
  -Igen nyugi.-megint ereztem az erzest. Az erzest a szerelmet.
Nem tudtam miert segit, miert ved meg, de nem hiszem hogy szeret.
  -Tessek...-nyujtott at egyzsebkendot.
  -Koszi.-vettem el.
Egy pillanatig osszert kezunk es libaboros lettem.  Egy kicsit sajnaltam hogy Sakurako nem velem jar egy osztalyba , mivel mig en a C-be o a D-be jar. De megbeszeltuk hogy ebdekor egymas mellett ulunk es szunetekbe is talalkozunk. Orultem hogy legalabb egy baratnot szereztem. A suli utan remeltem hogy Shun var de nem volt ott....Igy egyedul indultam haza. Hol lehet? Remlem ki jon a felhomalyba.

Shun

Mi ez az erzes? Miert segitek neki? Miert akarom vedni? Ezek a kerdesek forogtak a fejembe :
  -Tenleg segitesz annak a lanynak?-kerdezte Benjiro.
  -Hat persze.-mondtam.
  -Es miert?-kerdezte.
  -Hat ez nem nyilvan valo...-kezdte Okyoito.- Szerelmes...-utottek egymast.
  -Nem vagyok.-mondtam.
Ekkor megjelent Mao. Mindenki nevetni kezdte, de en felalltam es megfogva kezet a padom elott padhoz vittem. Majd visszaultem a sajat padomhoz. Mi mig beszelgettunk o valamit irt. Elmosolyodtam ahogy neztem. Nagyon aranyos volt. Az ebedlobe a szokasos helyunkre ultunk. Nem tudom miert de ugy ereztem hogy bar ide tudnam hivni Maot. De egyik felem megallitott. Vagyis inkabb mondva az eszem. Fentrol neztrem amikor megjelent. Leult egyedul egy asztalhoz :
  -Ulj mar le! Es ne feltsed az vedenced.-mondta Okyoito.
Leultem a kanapera es lecsusztam es bamban neztem a semmibe, kozbe kavargattam a teat. Mi ez az erzes? Miert erzem ugy hogy megkell vedjem? Hogy meg kell vedjem? Mar meing ugyan azok a kerdesek. Ekkor :
  -Nezd a vedencedet epp most vettek celba a harom liba.-mondta Benjiro.
Tudtam kik voltak Yoko , Yumiko es a vezeruk Sango. Ok a sulibol minden lanyba kotnek bele. Miert? Mert mind a harman szerelmesek belenk. Mondhatni. Eleg idegesitoek voltak ezert harom libanak neveztuk oket. Ahogy kimondta a mondatot en felalltam. Tenleg annal az asztalnal voltak... Es Mao csupa viz volt. Elindultam lefele de ekkor megallitott Benjiro.
  -Varj!
  -De mire?-kerdeztem.
Es ekkor Sakurako megjelent Mao mellett. Segitett neki de, en is oda mentem. Ismet az erzesek elo tortek de nem tudtam hogy mi az. 
Vegul az orak utan a kedvenc helyemre mentem amely a tuzlepcso volt. Leultem a lepcsore es vartam. Fujt a szel es en becsuktam a szemem. Nem tudok radobbeni mi az az erzes amit Mao irant erzek. Es miert teszem azt amit teszek ? Vajon kint lesz a felhomalyba ma este? Ahogy hazaertem anyam tarott egy kis hegyi beszed szidast majd elment.
Egyedul voltam a szobamba es hegedultem. De Mao nem ment ki a fejembol. Vegul ledoltem az agyba. Es lassan becsukodott az szemem. 
Egy pilalnat alatt rebbent ki. Az ora... nemsokara felhomaly. Vettem a kabatom es futottam ki de ekkor anyam megalitott :
  -Hova mesz?-kerdezte.
  -Ahhoz semmi kozod.-mondtam.
  -Fiam!- de en mar szaladtam ki.
Remelem meg idobe oda erek. Es amint megerkeztem elkezdodott a szin jatek. Mao hattal nekem allt es nezte az eget. Odamentem hozza :
  -Eljottel...-mondta mosolyogva.
  -Hat persze.-mondtam.- En is szeretem nezni a felhomalyt.
  -Koszi a mai segitseget.-mondta es hirtelen felem kozeledett es megolelt.
Szivem veres utemesen gyorsult, lelegzetem nehol megszakadt. Ez az erzes ? Vegul elengedett es ujra az eget nezte :
  -Holnap az ebedi szunetbe gyere a tuzlepcsohoz. En ott leszek.-mondtam, nem vartam valaszara.
Es meg mielott elmentem volna megpusziltam a homolokat.Most sem vartam meg valaszat egyenesen megfordultam es elindultam, elveszve a csillogo para surujebe. Remlem eljon... Mert tudnom kell hogy mit erzek...es mit erez o...