Monster love
1.resz Nem csak mi vagyunk itt
Miyako
Miyako Todo vagyok. Egy nem épp átlagosnak mondahtó ember....nem is ember... hanem szörnyeteg. Méghozzá egy vérfarkas. Tudom irányitani, mikor változzak át, ritkán esik meg hogy érzelmi instabilitás miatt változok át... eleg fiatalon már erre tanítanak, hogyan irányitsuk az erőnket. És nem is akármelyik démon vagyok... mivel én vagyok az úrnő. Csendesen éltem az erdő mélyében a kastélyomban , egy bizonyos napig. Mig megbiztam egy emberbe, elmondtam neki titkom és azt is elmondtam hogy aznap az egész szörnyeteg összegyül, erre fel ránk támadott emberekkel. Egy csomó szörnyeteg elfutott , elrejtőzött, hárman voltunk bátrak akik kimentünk, azt mondva ,hogy emberek vagyunk. De Senpai (az az ember) akire felnéztem, kiabálni kezdett, minden rossz szót rám mondott és kimondta a vég szót is " szörnyszülött" ezt az egy szót sosem szerettem ha rám mondjak, mintha én tennék erről, hogy ilyennek születtem, kiborultam és átváltoztam. Erre rám löttek, épp hogy elment mellettem de volt ebbe a golyóba valami por ami a szememnek ment... azóta a bal szemem vörösen izzik ha ember is vagyok. Ezt takarja a bal felemre hullot haj. Egyet köszönhetek neki, igy manipulálhatom az embereket és szörnyeket egyaránt. A harc után elkellett jöjjünk , elhagytam a kastélyom és elindultunk vándor utra. Kik is vagyunk? Daigo Furukawa és Aemi Furukawa társaim. Ők valojaban semmi rokonságban nem állnak egymással, csak Aemi még kölyök és elvesztett szüleit , Daigo találta meg és ő nevelte fel, ezért lett ő is Furukawa. Persze kérdezhetitek hogy miért kell egy szörnyetegnek család név? Több éve élünk az emberek között, és be kell "olvadni" , nem szabad kitűnni, ezért lett család nevünk is. Hallásunk , szaglásunk és látásunk nagyon éles , bár az enyém már nem annyira, már az a jobb szemem és nekem egyedi a futásom, nagyon gyors vagyok.
Egy időre letelepszünk egy kis városba ahol pihenhetünk....legalábbis ekkor azt hittem...
Ide más szörnyetegek nem járnak, ha jártak volna akkor tudtuk volna és biztos nem ide jővünk. Egy régi , nem hasznalt raktárba leltünk otthont egy ideig. A csapatban én vagyok a komoly, az aki segit az embereken, de csendben marad. Daigo a nagyszáju, sokat mondd nekem és veszekszik mi szabad es mi nem , de engem nem érdekel. Aemi... ő még kicsi róla nem lehet megállpodni egy tulajdonságon... Miután eldöntöttük elindultunk szétnézni a városba.
-Mekkora épületek...És mennyi ember....-nézett hihetetlenkedve Aemi.
-Aemi , te meg sosem láttál ekkora épületeket?-kérdeztem.
-Nem.... Daigo sosem vitt el...-mondta durcásan.
-Mert ezek a helyek tele vannak emberekkel, es meg nem tudod kontrolalni az erod.
Aemi vámpir, nem tudjuk,hogy valójában öregedni fog-e, de az tudjuk hogy a vért kívánja. Ezért kell ovatósak legyünk. Én pl. irtozom a vértől, nem tudom miért, ha megérzem hogy valaki vérzik, becsavarodok és változni kezdek.
-Tudom de...- de nem volt ideje befejezni.
Nagy kiabálásra lettünk figyelmesek. Egy épületen egy ember logott megkötve.
-Ne....-mondtam ezzel felszökve és már felfele tartottam az épületen.
-Már megint kezedi...-hallottam ahogy mondja Daigo.
Felérve az épülethez hirtelen megálltam. Egy srác ugyan olyan könnyen mint én ért fel, hasonlóan hátulról, de nem vett észre. Elrejtőztem a fal mögé és figyeltem. Megfogta a kötelet és huzni kezdte. Erőlködött az látszott rajta de volt valami furcsa is. Haja nem megszokott, ősz szinben pompázott egészen leért a tarkójáig... régi stilusuan volt felöltözve, egy barnás kalap, hozzá találó kabáttal, egy fekete bor nadrag es kikandikalt a begombolatlan kabatjanal egy bordo kotott pulcsi, sot meg egy vékonyka hosszu sál is, egyszer körbe volt tekerve nyakán.... Valahogy furcsa erőt éreztem felőle. Ekkor megjelent a rendőrség és segitettek a srácnak... vagy egyáltalán srác?
-Mekkora épületek...És mennyi ember....-nézett hihetetlenkedve Aemi.
-Aemi , te meg sosem láttál ekkora épületeket?-kérdeztem.
-Nem.... Daigo sosem vitt el...-mondta durcásan.
-Mert ezek a helyek tele vannak emberekkel, es meg nem tudod kontrolalni az erod.
Aemi vámpir, nem tudjuk,hogy valójában öregedni fog-e, de az tudjuk hogy a vért kívánja. Ezért kell ovatósak legyünk. Én pl. irtozom a vértől, nem tudom miért, ha megérzem hogy valaki vérzik, becsavarodok és változni kezdek.
-Tudom de...- de nem volt ideje befejezni.
Nagy kiabálásra lettünk figyelmesek. Egy épületen egy ember logott megkötve.
-Ne....-mondtam ezzel felszökve és már felfele tartottam az épületen.
-Már megint kezedi...-hallottam ahogy mondja Daigo.
Felérve az épülethez hirtelen megálltam. Egy srác ugyan olyan könnyen mint én ért fel, hasonlóan hátulról, de nem vett észre. Elrejtőztem a fal mögé és figyeltem. Megfogta a kötelet és huzni kezdte. Erőlködött az látszott rajta de volt valami furcsa is. Haja nem megszokott, ősz szinben pompázott egészen leért a tarkójáig... régi stilusuan volt felöltözve, egy barnás kalap, hozzá találó kabáttal, egy fekete bor nadrag es kikandikalt a begombolatlan kabatjanal egy bordo kotott pulcsi, sot meg egy vékonyka hosszu sál is, egyszer körbe volt tekerve nyakán.... Valahogy furcsa erőt éreztem felőle. Ekkor megjelent a rendőrség és segitettek a srácnak... vagy egyáltalán srác?
Én csak leszöktem az épületről és visszamentem Daigo-ékhoz.
-Nem te mentetted meg...-állapította meg.
-Nem...-mondtam elindulva vissza a raktárhoz.
Furcsa volt....abba biztos lehetek hogy nem ember volt.... ő is szörny volt mint én....mint mi... Egy ember nem jutna fel úgy és olyan rövid alatt, egy normális embernek nem 20-ad évesen őszül a haja,,,, Egy embernek nem olyanok a fogai.
-Mi történt?-kérdezte Daigo amint beértünk a raktárba.
- Egy nagyon érdekes dologgal , személlyel találkoztam...-mondtam neki dölve a falnak és ridegül elmosolyodva.
-Megosztod?-kérdezte felhúzva a szemét.
-Egy szörnnyel...-mondtam.
-Pff...nem... egy szörny itt... megörültél...-mondta.
-De te is mondtad , nem én mentettem meg... -mondtam.
-És egy ember tette...-mondta.
-Az nem ember volt...-mondtam.- Úgy jutott fel mint én...-mondtam.
-Képzelődtél...itt nincs más szörny...-mondta.
-Sosem hiszel nekem!-kiáltottam ezzel a helyemre menve és lefeküdve.
Tudom mit láttam... tudom ... és tudom mi az... be is fogom bizonyitani....
"-Közelednek!!-kiáltotta a testőrség.
-Kik?-kérdeztem.
-Az emberek, tűzzel és vasvillával...-mondta.
-Tűnés!-kiáltották el magukat a szörnyek.
-Féltek az emberektől? -kérdeztem.
-Nem, de nem akarjuk hogy lelepleződjünk...Te maradj ha akarsz, ugyis imádsz az emberekkel lenni.-mondta az egyik gúnyosan.
-Rendben, menjetek ....Fussatok!-kiáltottam mérgesen neki csaptam öklöm a falnak amely behasadt.
-Mi is maradunk...-jelent meg Daigo és Aemi.
-Köszönöm.-mondtam.
Ezzel mind hárman kimentünk :
-Mi törtent? -kérdeztem.
-Ne tedd itt a jot, szörnyeteg vagy , az egészen azok vagytok..!-kiáltotta senpai.
-Mi?-kérdeztem.
Nem hittem a fülemnek mint mondd.
-Tünjetek innen!-kiáltották.
-Vagy megölünk...-mondta Senpai.
-Igen!-kiáltották.
-Szörnyeteg... vérfarkas.. emberekkel tápalálkozol.... szörnyszülött...!!
Reszketni, kezdtem, ereim jobban kezdtek lászodni, szemem vörösödott, körmeim megnőttek , farkam és fülem megjelent , szemfogaim kinőttek és üvöltöttem. Daigo és Aemi is átváltozott, bár ők nem voltak annyira ijesztőek mint én....Átszöktem az embereken és azt figyeltem ahogy utálattal néznek...
-Szörnyszülött...!!?!!!:
-Ah!-kiáltottam fel és ébredtem meg.
-Megint azt álmodtad?-kérdezte Daigo aki a széken ült és figyelt.
-Sajnos igen...-mondtam elgondolkozva.
-Fogd fel , elvesztetted a kastélyod....-mondta.
-Nem! A következő holdtöltekor, megjelenik a kastélyom és újra visszatalálok.-mondtam felemelve az éküvvem ami a holdkő volt , kis medálként őriztem ... egy darab kötéllel volt megkötve , mint egy nyaklánc úgy használtam.
Megragyogott a Hold fenyebe es en ereztem az erom felgyul.
-Ahogy gondolod.... Jo ejt!-ezzel o is elaludt.
En is ezt tettem....
Masnap Aemi kotelezte hogy kimenjunk setalni es jatszani. O elment a jatszoterre, bar tudtuk hogy nem jo otlet, hisz nincs kivel jatszodjon , es mi elindultunk hogy meglassuk miert ilyen sok mostanaba a gyilkossag es az ilyen megkotozott ember.... Beosontunk a rendorseghez es hallgatni kezdtunk :
-Nem tudjuk kit gyanusitsunk... az emberek akikkel ez tortenik lehet valami kozos... de senki sem tudja.... Csak ha nem...-hallottuk amint az egyik or mondja.
Elkezdett a fiokba kutatni majd elo vett valamit :
-Etsu Tsu ... -mutatott egy kepet.
Ekkor felismertem... Senpai....
-Miyako...-nyugtatott Daigo.- Menjunk... elegett tudtunk meg.
Ezzel megofogtt es kifele kezdett vezetni.
-O az... vegre megtalaltam...-mondtam amint kiertunk.
-Nem is biztos... kitudja mennyi embert hivnak...-de nem fejezhette be, mert kozbe szoltam.
-Nincs olyan ember... o az.. tudom...-mondtam.
-Na jo tegyuk fel hogy o az, mit akarsz tenni?-kerdezte.
-Megolni elvegre szornyszulott vagyok.-mondtam hatarozottan.
Megallt hirtelen es nezte a hatarozott arcom. Soha nem hallott tolem ilyent, legyek barmilyen merges. Nem en voltam.
A park fele tartottunk ahol Aemit hagytuk.
-Aemi! -de ugyan ekkor.
-Belo!
Szembe kerultem azzal a sraccal.... vagy szornnyel. O is engem figyelt ... es en is ot.... Meghajoltam ahogy o is.... Amellette álló nő felől szintén éreztem valamit egy ilyen egy kék hosszú ruhát és egy kék köpenyet hordott , élénk vörös rúzs diszelgett az ajkain, jól állt neki szinte modellnek nézett ki maga , karcsú alkatával és hajában mindkét felén egy lapos disz diszielgett, azzal tűzte haját, míg a kisfiú akit gondolom ahogy szólitottak Belo egy piros kezes lábast, ami derekánál övvel volt megkötve és fején egy szemüveg..
-Ti ketten!-mondta Aemi es a mellett levo kis fiu.
-Miyako hadd mutassam be Belot.
-O itt meg Aemi...-mondta Belo.
-Orvendek!-mondtam egyszerre a sraccal.
-Ok itt Miyako es Daigo.-mutatott be Aemi.
-Es ok itt Bem es Bela.
Bem? Szoval igy hivjak... biccentettunk egymas fele.
-Ok a szuleid?-kerdezte Bela Aemitol.
-Nem... dehogy.... A szuleimet el...-de ekkor kozbe kohogtem.- Elutaztak es ok vigyaznak ram.
Javitotta ki mielott kimondta volna.
-Akkor valami rokonsagban alltok?-kerdezte Bela.
-Nem.... marmint Daigo olyan mint a batyam. De amugy harmunk kozott semmi sincs...-mondta. - Es neked ok a szuleid?
-N...-de ekkor Bela is kozbe kohogott...- Vagyis igen a szuleim.... anya es apa.
Csak egyontetuen mosolyogtam, mikozben folyton azon jart az egyem... Valaszokat akarok. Tudni akartam hogy szornyek -e ?
-Aemi gyere mennunk kell.-mondtam.
-De kar... pedig meg akartam jatszani az uj baratommal...-mondta.
-Majdmeg jatszodtok, csak most fontos dolgot kell elmondjunk.-mondtam.
-Rendben. Szia...Csokolom...-ezzel elfutott Daigoval.
En maradtam utoljara. Utolso pillanatba is tekintetunk osszetalalkozott es valami furcsasagot kezdtem keresni de semmi, meghajoltam es elindultam.
Fogalmam sincs hogy mi vagyok? Szorny azt tudom.... A ket tarsammal Bela es Beloval, jartuk az utunkat mint mutansok. De nem emlekszunk semmire,hogy hogy szulettunk. Gyorsabbak es erosebbek vagyunk az embereknel. Emberek elott rejtegetnunk, kell, de en tudom hogy ha mentem az embereket egy napon megbecsulik a szornyetegeket. Bela ezert sokszor idiotanak hisz, de nekem ez a celom es be is bizonyitom. Belo egy kis kolyok, o a legfiatalabb kozottunk ha lehet igy mondani. Egyik nap meg baratok voltunk az emberekkel, de egy vegzetes hiba kovetkeztebe atvaltoztunk es meglattak. Aznap este megtamadtak. Hiaba probaltuk kimagyarazni minket nem sikerult. Vegul ott kotottunk ki hogy atvaltoztunk es szornykent mentunk el. Erzelmi instabilitas eseten sajnos nem tudjuk visszatartani es atvaltozunk, probaljuk kontrolalni de nem sikerul.
A csapatban en vagyok a csendes, komoly es remenykedo szornyeteg , Bela inkabb az aki hatarozott lepesekkel halad elore es Belo...o meg kolyok... bar ugyan akkor keltunk eletre. A tortentek utan elindultunk uj helyet talalni ahol letelepedjunk.
Egy kis varosba telepedtunk le ... Megerkezve mar egy embert kellett megmentsek.... De ugy ereztem valaki figyel, de mire megfordultam es korbe neztem senki sem volt ott. Bevittek a rendorsegre ahol kikerdeztek, mint host. De semmit sem mondtam. Megkoszonve munkam elindultam. Belo vart az ajtonal es vezetett egy regi hajo roncshoz, ahol megszalltunk.
-Nem tudnak rolunk semmit...-mondtam Bela-nak mert gondolom kerdezte volna.
-Akkor is idiota vagy...-mondta.
Mar megszoktam az idiotazasat, de nekem van egy utam amelyet kovetnem kell. Remalamaim ismet gyotortek ... nem tudtam elfelejteni,hogy akkor mi tortent.... .Tudom nem emberek vagyunk de meg igy is.
Masnap reggel en es Bela elindultunk hogy korul nezzunk, mig Belo a parkba ment. Mind tudtunk hogy barmennyire is szeretne baratokat, nem tudd szerezni es veszelyes is lenne.
-Komolyan , nem ertem Belo-t, olyan mint egy kolyok.-mondta.
-Mert az is...-mondtam.
-Rendben, de megis .... nem ember...-mondta.
-Hagyd...-mondtam.
Regi stiulsba voltam oltozve, ugyan az a ruha mindig.... egy bot a kezembe mely eromet megadja es mellyel belathatom az egesz teret .... Az emberek sose bamultak meg,csak arra kellett vigyaznunk hogy a vallunkon levo pikkelyhez hasonlo bor, illetve fejunkon haosnlo nekem es Belonak kisebb szarv, dudorok ne latszodjanak. Azok sosem tuntek el. Hajam mindig altalaba megoktve, hosszu loboncba esve a hatamra,es nem szokvanyos osz szinben pompazott.
Amint korbe neztunk es megbizonyosodtunk hogy semmi baj nincs visszafele tartottunk. Megerkezve ,Belo egy lannyal jatszott. Egyszerre szolitottam meg en Belot es valaki a lanyt. Egy no es egy ferfi allt velunk szembe, A no furcsan meregetett engem ... Egy ido utan nevet is megtudtam Miyako.... Szep nev... Szemei valahogy mindig visszakalandoztak ram es meregettek... Vagy tulajdonkeppen egyik szeme.. a masik csak epp kikandikalt haja kozul. Ebbe volt furcsa is mintha az egyik voros lett volna, vagy csak a fenytol latszott annak...? Majd hirtelen temat valtva indultak el.... Egy ideig neztem ahogy tavolodonak, majd :
-Bem...-szolitott meg Bela.
-Valami furcsat ereztem a lany kozelsegebol.-mondtam.
-O... Nem mondd hogy beleszerettel....-undorodott a gondolattol Bela.
Sosem szerette ha szerelmerol, beszelunk vagy csak ha pusztan tetszesbol... tudtuk a szornyeknek mint mi nem lehet tarsa es en azt is tudtam ez hianyzik az eletunkbol... vagy talan mondjam ugy ez is. Akarnek szerlemes lenni ? Nem tudom milyen de talan igen... az eletembol.... Bar igaza volt....
-Nem... hanem valami mas... valami ami az erejet illeti.-mondtam.
-Fogd a botod es menjunk haza...-mondta.
Megsem hallgatva a veget. Valamikor annyira idegesit ez a no....
Masnap egyedul setaltam , amikor hirtelen eszrevettem a nyomozot aki megkoszonte es eleg baratsagosan szolt hozzam....
-Jo napot! -szaladt felem.
-Jo napot...-hajoltam meg.
-Meghivom ont es a csaladjat egy ebedre. A lanyunk azt mondta,hogy van egy kisfia aki jatszott vele egy ideig.-mondta.
-Csaladom? Kisfiam?-tudni kell nekem ezek nem voltak.
-Belo...o nem a fia?-kerdezte.
Erre nem volt mit valaszolnom :
-Koszonom a meghivast ...-mondtam.
Ez egy jo lepes volt, ha betudnam egy embernek bizonyitani hogy nem rosszak a szornyek akkor minden mas lenne. Vegul ebedre erkeztunk meg Bela es Beloval. Belo egy idosebb nala kislannyal Yui jatszott, mig mi csak ultunk. Nem voltam beszedes , komoly es csendes voltam mint mindig.
-Annyira koszonjuk megegyszer a tettet...-mondta.
-Ez semmi...-mondtam egy halvany mosolyt elfolytva.
-Jojjenek enni.-jott a felesege.
Leultunk es egy nagyon finom sushit ettunk meg. Meg nekem is elallt a lelegzetem. Majd jatszottak meg egy kicsit es egy ido utan amikor nyomozo keszitett egy kepet felalltam :
-Ideje mennunk.-mondtam.
-Igen Belo...-allt fel Bela is.
Korbe neztem es ekkor megragadt a tekintetem egy kepen :
-O ki?-kerdeztem.
-A nagyapam.-mondta Yui.
-Talan ismered?-kerdezte a nyomozo.
-Nem. -mondtam visszateve.
Ismertem o keszitette es adta nekem a botot amivel jarok. Vegul elindultunk... nekem meg szuksegem volt egy kis maganyra ezert elindultam ellentetes iranyba. Az eget neztem es az epuletek , valami egy dolog nem ment ki a fejembol az a lany Miyako.... olyan furcsan nezett mintha tudna valamit rolam.... vagy tudna hogy mi vagyok. Felszoktem egy epuletre majd megutottem a bottal a falat , majd becsuktam a szemem igy vegig lattam a varoson. Belanak eles a szeme kitagulnak a pupilai es tavoli targyat is kozelre tud hozni magahoz, Belonak meg jo a szaglasa, neki a legjobb.
-Nem te mentetted meg...-állapította meg.
-Nem...-mondtam elindulva vissza a raktárhoz.
Furcsa volt....abba biztos lehetek hogy nem ember volt.... ő is szörny volt mint én....mint mi... Egy ember nem jutna fel úgy és olyan rövid alatt, egy normális embernek nem 20-ad évesen őszül a haja,,,, Egy embernek nem olyanok a fogai.
-Mi történt?-kérdezte Daigo amint beértünk a raktárba.
- Egy nagyon érdekes dologgal , személlyel találkoztam...-mondtam neki dölve a falnak és ridegül elmosolyodva.
-Megosztod?-kérdezte felhúzva a szemét.
-Egy szörnnyel...-mondtam.
-Pff...nem... egy szörny itt... megörültél...-mondta.
-De te is mondtad , nem én mentettem meg... -mondtam.
-És egy ember tette...-mondta.
-Az nem ember volt...-mondtam.- Úgy jutott fel mint én...-mondtam.
-Képzelődtél...itt nincs más szörny...-mondta.
-Sosem hiszel nekem!-kiáltottam ezzel a helyemre menve és lefeküdve.
Tudom mit láttam... tudom ... és tudom mi az... be is fogom bizonyitani....
"-Közelednek!!-kiáltotta a testőrség.
-Kik?-kérdeztem.
-Az emberek, tűzzel és vasvillával...-mondta.
-Tűnés!-kiáltották el magukat a szörnyek.
-Féltek az emberektől? -kérdeztem.
-Nem, de nem akarjuk hogy lelepleződjünk...Te maradj ha akarsz, ugyis imádsz az emberekkel lenni.-mondta az egyik gúnyosan.
-Rendben, menjetek ....Fussatok!-kiáltottam mérgesen neki csaptam öklöm a falnak amely behasadt.
-Mi is maradunk...-jelent meg Daigo és Aemi.
-Köszönöm.-mondtam.
Ezzel mind hárman kimentünk :
-Mi törtent? -kérdeztem.
-Ne tedd itt a jot, szörnyeteg vagy , az egészen azok vagytok..!-kiáltotta senpai.
-Mi?-kérdeztem.
Nem hittem a fülemnek mint mondd.
-Tünjetek innen!-kiáltották.
-Vagy megölünk...-mondta Senpai.
-Igen!-kiáltották.
-Szörnyeteg... vérfarkas.. emberekkel tápalálkozol.... szörnyszülött...!!
Reszketni, kezdtem, ereim jobban kezdtek lászodni, szemem vörösödott, körmeim megnőttek , farkam és fülem megjelent , szemfogaim kinőttek és üvöltöttem. Daigo és Aemi is átváltozott, bár ők nem voltak annyira ijesztőek mint én....Átszöktem az embereken és azt figyeltem ahogy utálattal néznek...
-Szörnyszülött...!!?!!!:
-Ah!-kiáltottam fel és ébredtem meg.
-Megint azt álmodtad?-kérdezte Daigo aki a széken ült és figyelt.
-Sajnos igen...-mondtam elgondolkozva.
-Fogd fel , elvesztetted a kastélyod....-mondta.
-Nem! A következő holdtöltekor, megjelenik a kastélyom és újra visszatalálok.-mondtam felemelve az éküvvem ami a holdkő volt , kis medálként őriztem ... egy darab kötéllel volt megkötve , mint egy nyaklánc úgy használtam.
Megragyogott a Hold fenyebe es en ereztem az erom felgyul.
-Ahogy gondolod.... Jo ejt!-ezzel o is elaludt.
En is ezt tettem....
Masnap Aemi kotelezte hogy kimenjunk setalni es jatszani. O elment a jatszoterre, bar tudtuk hogy nem jo otlet, hisz nincs kivel jatszodjon , es mi elindultunk hogy meglassuk miert ilyen sok mostanaba a gyilkossag es az ilyen megkotozott ember.... Beosontunk a rendorseghez es hallgatni kezdtunk :
-Nem tudjuk kit gyanusitsunk... az emberek akikkel ez tortenik lehet valami kozos... de senki sem tudja.... Csak ha nem...-hallottuk amint az egyik or mondja.
Elkezdett a fiokba kutatni majd elo vett valamit :
-Etsu Tsu ... -mutatott egy kepet.
Ekkor felismertem... Senpai....
-Miyako...-nyugtatott Daigo.- Menjunk... elegett tudtunk meg.
Ezzel megofogtt es kifele kezdett vezetni.
-O az... vegre megtalaltam...-mondtam amint kiertunk.
-Nem is biztos... kitudja mennyi embert hivnak...-de nem fejezhette be, mert kozbe szoltam.
-Nincs olyan ember... o az.. tudom...-mondtam.
-Na jo tegyuk fel hogy o az, mit akarsz tenni?-kerdezte.
-Megolni elvegre szornyszulott vagyok.-mondtam hatarozottan.
Megallt hirtelen es nezte a hatarozott arcom. Soha nem hallott tolem ilyent, legyek barmilyen merges. Nem en voltam.
A park fele tartottunk ahol Aemit hagytuk.
-Aemi! -de ugyan ekkor.
-Belo!
Szembe kerultem azzal a sraccal.... vagy szornnyel. O is engem figyelt ... es en is ot.... Meghajoltam ahogy o is.... Amellette álló nő felől szintén éreztem valamit egy ilyen egy kék hosszú ruhát és egy kék köpenyet hordott , élénk vörös rúzs diszelgett az ajkain, jól állt neki szinte modellnek nézett ki maga , karcsú alkatával és hajában mindkét felén egy lapos disz diszielgett, azzal tűzte haját, míg a kisfiú akit gondolom ahogy szólitottak Belo egy piros kezes lábast, ami derekánál övvel volt megkötve és fején egy szemüveg..
-Ti ketten!-mondta Aemi es a mellett levo kis fiu.
-Miyako hadd mutassam be Belot.
-O itt meg Aemi...-mondta Belo.
-Orvendek!-mondtam egyszerre a sraccal.
-Ok itt Miyako es Daigo.-mutatott be Aemi.
-Es ok itt Bem es Bela.
Bem? Szoval igy hivjak... biccentettunk egymas fele.
-Ok a szuleid?-kerdezte Bela Aemitol.
-Nem... dehogy.... A szuleimet el...-de ekkor kozbe kohogtem.- Elutaztak es ok vigyaznak ram.
Javitotta ki mielott kimondta volna.
-Akkor valami rokonsagban alltok?-kerdezte Bela.
-Nem.... marmint Daigo olyan mint a batyam. De amugy harmunk kozott semmi sincs...-mondta. - Es neked ok a szuleid?
-N...-de ekkor Bela is kozbe kohogott...- Vagyis igen a szuleim.... anya es apa.
Csak egyontetuen mosolyogtam, mikozben folyton azon jart az egyem... Valaszokat akarok. Tudni akartam hogy szornyek -e ?
-Aemi gyere mennunk kell.-mondtam.
-De kar... pedig meg akartam jatszani az uj baratommal...-mondta.
-Majdmeg jatszodtok, csak most fontos dolgot kell elmondjunk.-mondtam.
-Rendben. Szia...Csokolom...-ezzel elfutott Daigoval.
En maradtam utoljara. Utolso pillanatba is tekintetunk osszetalalkozott es valami furcsasagot kezdtem keresni de semmi, meghajoltam es elindultam.
Bem:
Fogalmam sincs hogy mi vagyok? Szorny azt tudom.... A ket tarsammal Bela es Beloval, jartuk az utunkat mint mutansok. De nem emlekszunk semmire,hogy hogy szulettunk. Gyorsabbak es erosebbek vagyunk az embereknel. Emberek elott rejtegetnunk, kell, de en tudom hogy ha mentem az embereket egy napon megbecsulik a szornyetegeket. Bela ezert sokszor idiotanak hisz, de nekem ez a celom es be is bizonyitom. Belo egy kis kolyok, o a legfiatalabb kozottunk ha lehet igy mondani. Egyik nap meg baratok voltunk az emberekkel, de egy vegzetes hiba kovetkeztebe atvaltoztunk es meglattak. Aznap este megtamadtak. Hiaba probaltuk kimagyarazni minket nem sikerult. Vegul ott kotottunk ki hogy atvaltoztunk es szornykent mentunk el. Erzelmi instabilitas eseten sajnos nem tudjuk visszatartani es atvaltozunk, probaljuk kontrolalni de nem sikerul.
A csapatban en vagyok a csendes, komoly es remenykedo szornyeteg , Bela inkabb az aki hatarozott lepesekkel halad elore es Belo...o meg kolyok... bar ugyan akkor keltunk eletre. A tortentek utan elindultunk uj helyet talalni ahol letelepedjunk.
Egy kis varosba telepedtunk le ... Megerkezve mar egy embert kellett megmentsek.... De ugy ereztem valaki figyel, de mire megfordultam es korbe neztem senki sem volt ott. Bevittek a rendorsegre ahol kikerdeztek, mint host. De semmit sem mondtam. Megkoszonve munkam elindultam. Belo vart az ajtonal es vezetett egy regi hajo roncshoz, ahol megszalltunk.
-Nem tudnak rolunk semmit...-mondtam Bela-nak mert gondolom kerdezte volna.
-Akkor is idiota vagy...-mondta.
Mar megszoktam az idiotazasat, de nekem van egy utam amelyet kovetnem kell. Remalamaim ismet gyotortek ... nem tudtam elfelejteni,hogy akkor mi tortent.... .Tudom nem emberek vagyunk de meg igy is.
Masnap reggel en es Bela elindultunk hogy korul nezzunk, mig Belo a parkba ment. Mind tudtunk hogy barmennyire is szeretne baratokat, nem tudd szerezni es veszelyes is lenne.
-Komolyan , nem ertem Belo-t, olyan mint egy kolyok.-mondta.
-Mert az is...-mondtam.
-Rendben, de megis .... nem ember...-mondta.
-Hagyd...-mondtam.
Regi stiulsba voltam oltozve, ugyan az a ruha mindig.... egy bot a kezembe mely eromet megadja es mellyel belathatom az egesz teret .... Az emberek sose bamultak meg,csak arra kellett vigyaznunk hogy a vallunkon levo pikkelyhez hasonlo bor, illetve fejunkon haosnlo nekem es Belonak kisebb szarv, dudorok ne latszodjanak. Azok sosem tuntek el. Hajam mindig altalaba megoktve, hosszu loboncba esve a hatamra,es nem szokvanyos osz szinben pompazott.
Amint korbe neztunk es megbizonyosodtunk hogy semmi baj nincs visszafele tartottunk. Megerkezve ,Belo egy lannyal jatszott. Egyszerre szolitottam meg en Belot es valaki a lanyt. Egy no es egy ferfi allt velunk szembe, A no furcsan meregetett engem ... Egy ido utan nevet is megtudtam Miyako.... Szep nev... Szemei valahogy mindig visszakalandoztak ram es meregettek... Vagy tulajdonkeppen egyik szeme.. a masik csak epp kikandikalt haja kozul. Ebbe volt furcsa is mintha az egyik voros lett volna, vagy csak a fenytol latszott annak...? Majd hirtelen temat valtva indultak el.... Egy ideig neztem ahogy tavolodonak, majd :
-Bem...-szolitott meg Bela.
-Valami furcsat ereztem a lany kozelsegebol.-mondtam.
-O... Nem mondd hogy beleszerettel....-undorodott a gondolattol Bela.
Sosem szerette ha szerelmerol, beszelunk vagy csak ha pusztan tetszesbol... tudtuk a szornyeknek mint mi nem lehet tarsa es en azt is tudtam ez hianyzik az eletunkbol... vagy talan mondjam ugy ez is. Akarnek szerlemes lenni ? Nem tudom milyen de talan igen... az eletembol.... Bar igaza volt....
-Nem... hanem valami mas... valami ami az erejet illeti.-mondtam.
-Fogd a botod es menjunk haza...-mondta.
Megsem hallgatva a veget. Valamikor annyira idegesit ez a no....
Masnap egyedul setaltam , amikor hirtelen eszrevettem a nyomozot aki megkoszonte es eleg baratsagosan szolt hozzam....
-Jo napot! -szaladt felem.
-Jo napot...-hajoltam meg.
-Meghivom ont es a csaladjat egy ebedre. A lanyunk azt mondta,hogy van egy kisfia aki jatszott vele egy ideig.-mondta.
-Csaladom? Kisfiam?-tudni kell nekem ezek nem voltak.
-Belo...o nem a fia?-kerdezte.
Erre nem volt mit valaszolnom :
-Koszonom a meghivast ...-mondtam.
Ez egy jo lepes volt, ha betudnam egy embernek bizonyitani hogy nem rosszak a szornyek akkor minden mas lenne. Vegul ebedre erkeztunk meg Bela es Beloval. Belo egy idosebb nala kislannyal Yui jatszott, mig mi csak ultunk. Nem voltam beszedes , komoly es csendes voltam mint mindig.
-Annyira koszonjuk megegyszer a tettet...-mondta.
-Ez semmi...-mondtam egy halvany mosolyt elfolytva.
-Jojjenek enni.-jott a felesege.
Leultunk es egy nagyon finom sushit ettunk meg. Meg nekem is elallt a lelegzetem. Majd jatszottak meg egy kicsit es egy ido utan amikor nyomozo keszitett egy kepet felalltam :
-Ideje mennunk.-mondtam.
-Igen Belo...-allt fel Bela is.
Korbe neztem es ekkor megragadt a tekintetem egy kepen :
-O ki?-kerdeztem.
-A nagyapam.-mondta Yui.
-Talan ismered?-kerdezte a nyomozo.
-Nem. -mondtam visszateve.
Ismertem o keszitette es adta nekem a botot amivel jarok. Vegul elindultunk... nekem meg szuksegem volt egy kis maganyra ezert elindultam ellentetes iranyba. Az eget neztem es az epuletek , valami egy dolog nem ment ki a fejembol az a lany Miyako.... olyan furcsan nezett mintha tudna valamit rolam.... vagy tudna hogy mi vagyok. Felszoktem egy epuletre majd megutottem a bottal a falat , majd becsuktam a szemem igy vegig lattam a varoson. Belanak eles a szeme kitagulnak a pupilai es tavoli targyat is kozelre tud hozni magahoz, Belonak meg jo a szaglasa, neki a legjobb.
Ekkor meglattam egy fiut megkotozve es elotte egy ferfi,epp a kotelet vagta, ami a fiut elereszti es lezuhan. Mar indultam is megmenteni... Egyik epuletrol szoktem a masikra.... Amint befordultam mar ott is voltam, meg idobe kaptam el... neki vagodtam a kapunak ami ott volt es bar szorny vagyok attol meg vannak erzeseim, van fajdalom, erzekeny vagyok es fajt az utodes, nem vagyok sziklabol... egyszeruen letettem es elindultam vissza.... Bela nem kerdett kerdore most az egyszer , Belo se kerdezett semmit... eleg furcsa volt.... De nem erdekelt. Csak lepihentem...
3 nap elteltevel Belo nagyon jol megvolt Aemi kislannyal es Yui-val is. Yui edesapja sokszor allt le velem beszelgetni es ez boldogsaggal toltott el... A legfurcsabb az volt hogy Aemit se lattuk azota csak Belo es Miyakot se vagy a tarsat.... Hirtelen szaladt felem Belo :
-Bem! Bem!
-Mi tortent?-terdeltem le.
-Yui-t elraboltak...-mondta.- Bela nem akar segiteni. Megkeressuk ugye?-kerdezte.
-Persze menjunk...-de ekkor hirtelen.
Epp a nyomozot neztem , amielott felem szaladt volna, tudni akartam hogy hova vezet ez az egesz... ki is a gyilkos.... Egy fenyegeto hivas volt, mindent hallottunk... vegul amint o is elindult mi is. Az epulet tetejen Yui a szelen elajulva fekudt ... ismet az az ember. Egy kis resznel bujtunk el es neztuk mi tortenik.... Amint megjelent Yui edesapja Natsume elkezdett kozeledni a lanya fele...
-Na most meglassuk....hogy kit is kell elfelejteni...
-Ne kerlek.. Senpai nem ertem ezt miert teszi...
-En tudom az a lenyeg...-mondta eleg orult keppel.
Majd elkezdte verni Natsume urat. Merges kezdtem lenni es ereztem hogy elkezdek atvaltozni... Natsume mar ajultan a foldon volt amikor en teljesen atvaltoztam....
-Ne kozeledj....
Ekkor lelokte Yuit, mar keso volt... amikor utana szoktem mar zuhant... de ekkor meglattam lent Belat. Kifogta es felhozta. Mind a harman szornyek voltunk es szembe neztunk azzal az emberrel. Elkezdtem kozeledni feleje , o megremult... megfogtam es eldobtam, majd ismet ... mar a falnak akartam utni amikor Belo megszolitott. Elengedtem hatra esve es kifogva Belo. Majd hirtelen uj erovel allt fel az ember amint eltavolodtunk par metert. Hirtelen valami fenyeset repitett felem amikor valami elutotte. Es ekkor megjelent Miyako... ott volta ket tarsa is. Felenk mosolyogtak majd Miyako ezt mondta :
-Ideje ,hogy mi is atvaltozzunk...
3 nap elteltevel Belo nagyon jol megvolt Aemi kislannyal es Yui-val is. Yui edesapja sokszor allt le velem beszelgetni es ez boldogsaggal toltott el... A legfurcsabb az volt hogy Aemit se lattuk azota csak Belo es Miyakot se vagy a tarsat.... Hirtelen szaladt felem Belo :
-Bem! Bem!
-Mi tortent?-terdeltem le.
-Yui-t elraboltak...-mondta.- Bela nem akar segiteni. Megkeressuk ugye?-kerdezte.
-Persze menjunk...-de ekkor hirtelen.
Epp a nyomozot neztem , amielott felem szaladt volna, tudni akartam hogy hova vezet ez az egesz... ki is a gyilkos.... Egy fenyegeto hivas volt, mindent hallottunk... vegul amint o is elindult mi is. Az epulet tetejen Yui a szelen elajulva fekudt ... ismet az az ember. Egy kis resznel bujtunk el es neztuk mi tortenik.... Amint megjelent Yui edesapja Natsume elkezdett kozeledni a lanya fele...
-Na most meglassuk....hogy kit is kell elfelejteni...
-Ne kerlek.. Senpai nem ertem ezt miert teszi...
-En tudom az a lenyeg...-mondta eleg orult keppel.
Majd elkezdte verni Natsume urat. Merges kezdtem lenni es ereztem hogy elkezdek atvaltozni... Natsume mar ajultan a foldon volt amikor en teljesen atvaltoztam....
-Ne kozeledj....
Ekkor lelokte Yuit, mar keso volt... amikor utana szoktem mar zuhant... de ekkor meglattam lent Belat. Kifogta es felhozta. Mind a harman szornyek voltunk es szembe neztunk azzal az emberrel. Elkezdtem kozeledni feleje , o megremult... megfogtam es eldobtam, majd ismet ... mar a falnak akartam utni amikor Belo megszolitott. Elengedtem hatra esve es kifogva Belo. Majd hirtelen uj erovel allt fel az ember amint eltavolodtunk par metert. Hirtelen valami fenyeset repitett felem amikor valami elutotte. Es ekkor megjelent Miyako... ott volta ket tarsa is. Felenk mosolyogtak majd Miyako ezt mondta :
-Ideje ,hogy mi is atvaltozzunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése