A szerelmi árnyék
44.rész Elválasztva lenni
Jun:
Még mindig Sho szavai jártak a fejemben és értetlenül tekintettem rá. Határozottan állt és tekintete is állhatóságot tükrözött. Ne... még mindig, még mindig szereti Airit? Lehetséges, hogy háttérbe húzodott csak is miattam ... Sho... ránéztem, aki meg sem mozdult azóta, olyan volt, mint egy szobor.
- Nehogy azt mond, hogy neked ennyit ér a szerelem, hogy most ismét hátatfordítasz és farkat , fület behúzva elmenekülsz és megint vársz arra, hogy Airi lépjen... Mert ha hiszed ha nem, eddig mindig Airi áldozott fel , eddig mint ő kellett lépjen... most megosztotta veled a titkait, bizzik benned és hisz. Te most mit fogsz tenni? Mit áldozol fel? Kezdeményezel?! Miért álldogállsz még itt, mikor a szerelmedhez egy másik férfi ér hozzá és talán azt a pillanatot várja, hogy elvigye jó messzire?!
- Sho... nyugodj le azért ez nem mind így van... - lépett elébe Kazunari, de Sho cska lerázta.
- Küzdesz érte vagy feladod?! Légy férfi Jun és tégy pontot erre?! Te sem akarhatod, hogy folyton szenvedjetek!
- Ezt én is jól tudom! - kiáltottam el magam. - És nem akarom, hogy Airi szenvedjen! Szeretem és vele akarok lenni! Ezt már eldöntöttük, már eldöntöttem, többet nem hátrálok. Pontot fogok tenni erre. Airi mellettem lesz és én mellette....
Mondandom végére mosoly jelent meg Sho arcán és bólintott.
- Helyes válasz!
- És mit itt vagyunk melletted! - vigyorgott Kazunari . - Hiszen mi vagyunk az F5, Arashi.
- De azért vigyázz, hülyeséget ne csinálj! - lépett közelebb Satoshi.
- Akkor mit is tervezel?
- Lesz ami lesz, Suzuki birtokra megyünk, Airit látnom kell, látnom kell hogy jól van.
Hátra tekintettem az óceánra, mely kicsit hevesebben hullámzott mint eddig, mintha ő is "harcban" indulna, tanúja volt az előbbi eseményeknek...tanúja volt a boldogságunk perceinek és tanúja lesz még a békés, boldog időknek. Airi biztos vagyok benne, hogy így lesz, visszatérünk ide és boldogan fogunk élni , nem fogja senki sem megzavarni boldogságunk.
Airi:
Szinte alig mozdultam meg amióta Yuta elment... csak a fejemet emeltem fel, egy olyan egy óra múlva, szemeim már teljesen kitikkadtak, de úgy érzem, hogy sikerült kicsit erőre kapnom. Lassan álltam fel és úgy döntöttem körbe nézek a lakásba, összekuporodva lépkedtem a napplaiba melynek padlója parkett volt, sőtét barna szönyeg rajta fehér magasabb puha szörzetű, fekete kanapén ültem az előbb, amivel szembe egy szekrény állt rajta egy nagyobbacska lapos tv-vel. A nappali egy egy kis szegletébe fekete cserében állt néhány zöld nővény, a falak fehérek voltak , a teraszról friss levegő áramlott be, hátrébb állt egy kis fehér, fém lábákkal kerek asztal , körülötte négy kis hasonló stilusu székek. Előbbre egy kis folyóso vezetett, a lakás hangulata megmaradt benne, balra a kis folyosón egy kis konyha ahol a barna szin uralkodott, egész kellemes volt, vele szemben egy szoba, vintage stilusu volt, ez nagyon jellemezte Yutat, ahogy szintén a barna fal, a fekete vaskeretes ágy , a régi divatos porcelán csillár... mind belelillet a képbe és egész szép, összképet adott. Ez volt Yuta stilusa és ez nagyon is tetszett benne, manapság ritak olyan férfit találni aki ennyire odavan a régi sitlusért. Az egyetlen ami kitűnt a számítogép volt a szoba sarkában, egy fekete kis képernyő előtte billentyűzet és egér... Na meg az ággyal szembeni valamivel kisebb, de azért még mindig nem annyira kicsi, beépitett tv ... Hát ez a szoba igazán Yutas az biztos. Lassan lépkedtem körbe, mindent alaposan megfigyelve... jobb dolgom amúgy sem volt, Yutanál volt a telefonom, magasan voltunk, kiszökni nem tudtam, a fekete ajtó elég erősnek tűnt, na meg amúgyis mégis mivel nyithatnám ki?! Szóval csak nézelődtem tétlenül. Remélem Jun tényleg jól van...
Az ablakhoz léptem , a kilátás is nagyon szép volt, messze ellátszott a nyűzsgő Tokyo és részben a Tokyoi torony is. Vajon Yuta mennyit fizethetett ezért a lakásért? Biztos nem volt kis pályás lakás és még saját maga is rendezte be... Pont kiléptem volna , hogy megnézzem a mellett, illetve az előtte lévő szobát is, az az a konyhát és gondolom a fürdőt, amikor hirtelen csipogni kezdett valami... Mikor hátra tekintettem, meglepődve észleletem, hogy ez bizony a géptől jön.
Bár először tétlenkedtek, tekintetem folyton a gép és az ajtó között vándorolt, végül csak oda léptem, megmozgattam az egért rögtön felugrott a képernyő... Úgy maradt a gép?! Ez meg, hogy lehet Yuta nem lenne ennyire felelőtlen... vagy talán mégis annyira sitett, hogy úgy hagyta? Bár tudom, hogy nem szép dolog szemem lekacsintott a képernyő jobb alsó sarkába, üzenet ékrezett Amontól... "Mindent előkészitettünk, Minden készen áll, amint tudsz gyere ide!" Mire van minden készen? Milyen előkészületek? Amikor már azon voltam, hogy megnyissam a beszélgetést, kattogást hallottam a zárból, gyorsan elvettem a kezem az egérről és csak abban reménykedtem, hogy amig elhalványul, addig eltudom folglani Yutat.
- Visszajöttem! - hallottam meg a hangját.
Még mindig karjaimmal magamat átölelve, léptem ki elébe.
- Oh körbe néztél a lakásba? Örülök, hogy már jobban érezted magad. - hozzám lépett és arcon puszilt, de elhúzodtam.
Hallottam ahogy felsóhajt de nem mondott semmit...
- Hoztam néhány ruhát és más dolgokat amikre szükséges lehet, oh ne aggódj az olyan dolgokat nem én válaszotttam megkértem egy cselédet. - kacsintott rám.
Mire rájöttem, hogy mire gondol teljesen zavarba jöttem és gyorsan elkaptam a holmimat, Yuta hangosan felnevetett.
- Olyan aranyos vagy...
Letettem az ajtóba a táskát amiben a dolgaim voltak, majd visszafordultam Yutahoz aki levette a kabátját.
- Éhes vagy? Készitsek valami fincsit? - nézett rám, de csak fejet ráztam.- Rendben, akkor én megebédelek, nyugodtan nézheted a tv-t ha szeretnéd, vagy kiülnél a teraszra? Láttad a kilátást, nagyon szép ott is.
- Visszairt Sho? Jun hogy van?
Kérdésem hallatán, szemeit becsukta, gondolom nem akarta, hogy elpattanjon a cérna.
- Azt hittem, hogy ezt megbeszéltük, az én feleségem leszel, többet róla nem kell tudj...
-De azt... azt mondtad, hogy megnézhetem mit válaszolt Sho...
Próbáltam állni a tekintetét, határozott lenni, erről bár erről hadd még tudjak kérlek.
- Jól van! Tessék, hívd fel! Sőt, meglásd milyen kedves vagyok hivd fel egyenesen Junt. - ezen meglepődtem, de meilőtt bármit is mondhatott volna, esetleg visszaszívta volna tárcsázni kezdtem számát, azon a mobilon ami velünk volt. - De nem merd elmondnai, hogy merre vagyunk értve vagyok? Ha kérdezné a birtokon. - tekintettem rá szigoruan, mielőtt megnyomtam volna hívás gombot.
Egyet, cseng, kettő cseng...
Jun:
Már visszafele tartottunk, a kocsiba csend honolt, gondolom mindneki azon morfondirozott, hogy mit is tehetne, hogy hogyan is zárhatnánk le ezt az egészet. Ők is aggódtak miattunk. Airi, vajon veled most mi lehet? Nagyon ki van akadva Yuta? Sokat kiabál veled? Vagy már is a házasságon töri a fejét, hogy akár már holnap összeházasodjatok és magához láncoljon... Nem! Nem , együtt leszünk, biztos, hogy együtt leszünk! Bármi is történjék... Ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom, azaz, az ami velünk volt.
- Ki az? Saiki? A nővéred? - kivettem a zsebemből és a jelzőre tekintettem.
- Nem, ez egy szám... - értetlenül néztem a képernyőre.
- Vigyázz és ha Yuta az? - szólt hátra Misaki.
- De honnan tudná ezt a számot... amúgy meg ha ő , akkor talán.... - bár a többiek nemet intettek a fejükkel, én azonnal a fogadó gombon húztam el az újjam. - Halo?
- Jun...
Ez a hang... mintha1 tonna nehézsúly, teher esett volna le a vállamról, testem telejsen elernyedt a megkönnyebüléstől, mikor ez a csillingelő hang megütött a fülemet.
- Airi...- láttam, hogy mindenki rám szegezi a tekintetét, még Misaki is a visszapillantó tükörben. - Szerelmem... jól vagy? Olyan jó hallani a hangod. Yuta úgye nem bántott?
- Jól... vagyok... - kis szüneteléssel mondta. - Te? Te jól vagy?
- Igen szerelmem, én jól vagyok. Egy két karcolást szereztem, de semmi nagy dolog! De mondd, hol vagy merre? Vitatkozott veled Yuta?
Néhány perc csend következett.... talán ott van Yuta ?
- Örülök, hogy jól vagy , vigyázz magadra kérlek! És légy boldog!
- Mi?! Várj Airi! Mi ez? Komolyan feladtál minket?! Nem akarsz küzdeni? 24 órával ezelőtt még nem erről beszéltél?! Tudom, hogy csak azért mentél el, hogy engem védj. Nem akarsz minket feladni, csak egyszerűen félsz, hogy egymásnak esünk Yutaval. De nem kell ettől tarts, Airi ennek egyszer vége kell legyen és én nem akarom, hogy te szenvedj. Szóval mondd el, hol vagy?
Hallottam, ahogy kifujja a levegőt, talán nem akarta elsírni magát, nem mondott semmit, kisebbb reccsenés hallatszott a telefonban majd:
- Drágám, gyere ide! Gyere, pihenjünk le együtt!
- Airi! Airi ne menj! Kérlek beszélj hozzám! Airi!
De már csak a kikapcsoló hangot hallotta a fülem... Idegesen fujtam ki a levegőt...
- Misaki, lépj a gázra! - mondtam és hajamba turtam.
Szóval tényleg ott volt mellette, talán mindent hallott... De Airi, Airi hangja erőtlen volt, ezek a szavak, nem voltak szívből jővők, mindezek mellett még akart mondani valamit....
-Aj... - ütöttem bele az öklömmel a székbe.
-Nyugi Jun, igyekszem amennyire csak tudok! - próbált nyugtatni Misaki.
Az út további részében az idegesség és a határozottság között siklottam, mikor arra gondoltam, hogy mi lesz a tervem, mit fogok mondani a szüleimnek, Airi szüleinek , nem akarok lemondani róla ez biztos, mikor azon morfondirozva, hogy vajon pont most mi lehet Airivel, mit csinálhat az a szemét vele... De amikor befordultunk az ismerős utcákon, egyre türelmetlenebb lettem, már már dobogtam a lábaimmal és alig vártam, hogy kinyissam az ajtót és kiszökkenjek az autóból. Ami kis idő múlva meg is történt, amint Misaki lefékezett Suzuki birtok előtt, kipattantam és szalandi kezdtem befele. A srácok igyekeztek utol érni, de gondolom azért,hogy letudjanak fogni mielőtt bármi hülyeséget csinálnék.
- Airi! Airi! - kiáltottam és szemem a hatalmas házon járkált, honnan látok esetlegesen valami mozgást.
Bár talán érdekelnie kellett volna, egyáltalán nem érdekelt, hogy Airi szülei itthon vannak vagy nem.
- Yuta gyere ki most azonnal! Intézzük ezt el, mint férfi a férival! Airi! Airi érted jöttem!
- Mit csinálsz Jun? - lépett ki az ajtón Saiki.
- Saiki, mondd hogy van Airi? Itt van, a rohadt szemét láda is?!
- Jun, nyugodj le, nyugodj le!
- Most nem tudok, egyszeűren nem tudok, amíg nem látom Airit! Értsétek már meg! Most akarom azonnal, azt akarom, hogy mellettem legyen! Többet senki sem választ el!
-Airi nincs itt! - kiáltott el Saiki is magát.
- Tessék? - kerekedett ki a szemem. - Hogy hogy nincs itt? Hát nem ide jöttek? - ragadtam meg Saikit.
- Jun nyugodj le! - nyultak utánam Satoshiék.
- Nem, nem találkoztam Airivel , amióta rátok talált Yuta.
- Mi? De akkor ezt honnan tudod? És mégis hol van?!
- Yuta volt órákkal ezelőtt itthon, elvitt néhány cuccot ami Airié. Kérdeztem, hogy hova viszi, mi ez az egész, miért nem hozza haza. De csak azt hajtotta, hogy az ő felesége lesz és elvitte a lakására.
-A lakására? - bólintott. - Merre van?
- Nem tudom hol ez a lakása még sosem beszélt erről ezelőtt. Megakartam tudni, de annyit mondott, hogy majd Airi értesit és itt hagyott. Te jól vagy? Mondd mégis, hogy talált meg?
- Jól vagyok... nem tudom . Airi elment bevásárolni, késett, mikor utána mentem a parton találtam meg azok a szemetek körbe vették.
- Mi?! De ez mégis, hogy?! Azt mondtad megvédted, azt mondtad biztonságban lesztek?! - most Saikin volt a sor, hogy megragadjon a galléromtól.
- Sajnálom... - csak ennyit tudtam kibökni.
-Bakker! - lökött el magától. - Azonnal megkell keressük a húgomat, ha Yuta ismét begurul... - fogta a fejét és gondolom azon kezdett gondolkodni, hogy mit tehetne.
- De Saiki, de nem fogom elereszteni Airi kezét. Többet soha nem hagoym magára, feláldozta magát értem, most rajtam a sor. Most én fogok előre törni a szerelmünkért. Együtt leszünk, együtt kell legyünk. Kérlek adj még egy esélyt! - álltam határozottan a szeme elé.
Elmosolyodott:
- Szereted a húgom és ő is szeret téged. Tudom, ti együtt kell legyetek. - tette kezét vállamra. - Találjunk ki valamit!
/Hali! Tudom, hogy rég találkoztunk ezen az oldalon a történetekkel de most itt vagyok újra és gőz erővel dolgozom rajtuk. Első sorban most ezen a történeten, hogy befejezhessem, hiszen lassan de lassna a végéhez közeledünk. És bár néhány hónappal ezelőtt, jobban leakartam röviditeni a részek számát, most mégis úgy döntöttem, hogy még kicsit hosszabitok, még jobban közelítve afelé amit először is terveztem. Bár egyelőre így is kevesebb részben jön ki. Na de remélem tetszeni fog :) , ugy terveztem, hogy most hozom egymás után a részeket :) Köszönöm, hogy követitek az oldalt! /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése