A sebzett szív dala
21.rész Tendo család
Kairi:
- Hogy ön beteg! - ismételte ismét a riporter.
Mint Sakura, mint pedig én meglepődtünk mondatán. Mégis honna tudják?
- Dr. Tendo jöjjenek be! - kiáltotta Ishihara-san.
- Dr. Tendo? Maga orvos?! - még jobban összeszorítottak.
- Dr. Tendo Kairi? Ön Sakura orvosa nem?
- Tényleg ez a név volt megadva! - név magadva? Valaki elárulta nekik Sakuráról az igazságot?!
- Akkor önök együtt vannak?! Ha együtt jöttek és fogják is egymás kezét!
- Ne haragudjanak nekünk mennünk kell! - erősebben megfogtam Sakura kezét és igyekeztem utat törni magunk előtt. Koichi és Rokoro is a másik irányból próbált segíteni utat türni nekünk, de kitartottak ezek a riporterek, nem akartak tágítani.
- Várjanak! Kérem válaszoljanka kérdéseinkre!
- Mióta vannak együtt?
- A kezelés alatt jöttek össze?
- Nincs egy olyan szabály, hogy beteggel nem jöhet össze egy doktor?
- Valami komoly lehet? Ezért hagyta el az apja? Mostanába miért csak magánakciókba láthassuk?
- Mi a betegsége pontosan Sakura? Ezért tűnt el mostanában annyit? Új dalok megjelenése, ihlet szedés. Minden csak hazugság volt?
- Én... Nem... én... - kereste a szavakat Sakura, látszott rajta, hogy nem érti mi történt és most mit is kell mondjon.
- Sakura! Sakura! - Daichi jelent meg a semmiből és azonnal mellettünk termett. - Kérem hagyják békén Sakurát! Majd hivatalos megbeszélés keretében minden elmondunk de most menniük kell. - Előbbre lépett és ki tárta karjait, hogy megállítsa a riportereket, majd jelzett hogy menjünk.
Bólintva megköszöntem neki és elhuztam onnan Sakurát. A többiek is segítettek, hogy a kórházba érjünk. Bent nagy volt a nyűzsgés, mindneki érdeklődve figyelte, hogy mi történik éppen.
- Menjetek be az irodába! - tette oda Rokoro, mire bólintottam és sietve elindultam a lift felé, magam után huzva Sakurát.
Amint átléptünk a liftbe egy szipogást hallottam meg:
- Sakura!
- Kész! Ennyi volt! Mindenre fény derült!
- Sakura, nincs semmi baj! Biztos, hogy megtudjuk oldani ezt valahogy. - fordítottam magam felé Sakurát. - Daichi is itt van, biztos, hogy van egy terve.
-Nem... nem... A rajongoim megtudják az igazat, hátat fordítanak nekem... vagy aggódni fognak. És... és neked is bajt okoztam.
- A rajongóid nem fognak elhagyni! Ilyenen ne járjon az eszed. És nem fognak aggódni, te magad fogod elmondani nekik, hogy jól vagy, hogy egyre jobban vagy és nincs amiért féljük. És nekem egyáltalán nem okoztál bajt.
-De mert most ezek a "vérszívók" zaklatni fgonak téged.... belépnek a magánszférádba... nem akartam ezt. - megfordult.
Gondolkodás nélkül közelebb léptem és átöleltem hátulról.
- Nem mondtam az este? Melletted akarok lenni! Bármi is történjék melletted leszek! Nem ijesztenek meg! Nem tántorodom el! Nem futok el tőled! Itt maradok, melletted! Veled együtt küzdök!
Sakura megszorította a karomat. Ekkor nyilt ki a lift ajtaja, de nem mozdultunk. Az ajtó hamarosan becsukodott és elindult lefele. Nem érdekelt. Tudatni akartam Sakurával, hogy itt vagyok mellette és szerettem volna ha lenyugszik. Az ajtó újból kinyilt, két páciens várt éppen arra. Zavarbajőve elléptünk egymástól. Ők csak mosolyogva legyintettek, hogy megvárják a következőt. Megköszörültem a torkomat, majd megnyomtam a gombot, hogy vissza vigyen az emeletre. Bementünk az irodába, hamarosan érkeztek a többiek is, köztük Daichi is.
- Mégis, hogy jöttek erre rá?
- Volt egy besugó. Valaki elmondta nekik, hallottam amikor mondta az egyik riporter, hogy az én nevem volt megadva.
- Hajnalban megjelent egy cikk a Timess jelentette először be, hogy Nanase Sakura beteg és valójában kezelés alatt áll. Ezért voltak azok a kimaradások. Valamint a te neved is ott szerepelt.
- Ha hajnalba jelent meg akkor? - szólalt fel Sakura. - Nagyon sajnálom! - fordult Rokoro felé és meghajolt.
- Miért lenne a te hibád, hogy hajnalban megjelent a cikk? - néztem rá értetlenül.
-Nem azért kérek bocsánatot mert hajnalban megjelent hanem azért mert akkor azt jelenti, hogy legalább 1 órára rá a riporterek elözönlették a kórház bejáratát. - oh! Értem!
- Ez igaz! De ezért egyáltalán nincs amiért bocsánatot kérned. Sőt, mi kellene! Nem kezeltük eléggé diszkréten a helyzetet! Nem tudtuk, megállítani, hogy ne derüljön ki. - most Rokuro hajolt meg.
- Nem! Erről nem tehettek! Ez bármikor megtörténhetett volna. Az is meglepő, hogy eddig sikerült eltitkolni.
- De vajon ki mondhatta el? - tette fel a kérdést Koichi.
- Az itteni dolgozoknak meg volt mondva, hogy nem árulhatják el.
-Nem is gyanusítok senkit!
-Akkor a betegek közül valaki?
- Amikor Sakura be volt feküdve nem sokkal találkozott. Egy részük már elhagyta a kórházat, de nem hiszem, hogy elmondta volna, hogy itt volt.
- Más nem áll fent... - állapítottam meg. - Valaki a kórházból kellett legyen.
- vagy apám emberei közül valaki... - mindenki döbbenten fordult Sakura felé.
- Az kizárt! - Daichi szólalt fel hangosan. - Az apád mindenkivel titok tartási szerződést iratott alá és elég keményen elmondta, hogy mik lesznek a következményei ha csak megpróbálják elárulni.
- De valakinek egyszer elege lehetett apámból és minden kiadhatott, hogy ezzel tegye tönkre apámat.
-De hát te már egy jó ideje nem vagy apád keze alatt. Akkor mi értelme lenne?
Sakura vállat vont. Odaléptem hozzá és átöleltem.
- Akkor most mit tegyünk?
- Megpróbálok egy sajtó tájékoztatot összehívni. És elmondjuk, hogy minden rendben van most már. - tette bátorítóan Daichi kezét Sakura vállára. - Ami a kapcsolatotok illeti...
- Mellette leszek! - jelentettem ki. - Szembe szállok azzal ami jön!
- Rendben! - mosolygott. - Akkor úgy rendezem, hogy mindketten részt tudjatok venni rajta.
-Apád nem fog ebbe bele szólni? - szólalt meg Koichi. - Nem meglepő, hogy nem keresett?
-Még kereshet! - nézte az alvó telefonját.
- Jól van! Egyelőre, mindenki menjen dolgára! Kairi végezd el a vizsgálatokat Sakurán! - inditotta el az embereket Rokuro. Bólintottam és megmondtam Sakurának, hogy várjon meg itt amíg átöltözöm.
Feltételezem, hogy az apja most is engem hibáztat a történtekért. Bár valami szinten az én hibám. Nem tudtam megvédeni Sakurát ismét.... Ez nem történt volna meg ha a szülei mellett marad? De nem! Mellettük csak fárasztotta magát és az betegítette le. Minden rendben lesz! Sajtótájékoztaton elmondjuk az igazat és mindneki megfogja érteni. Leszállnak Sakuráról. Féltem, hogy ez annyira megviseli, hogy vissza esik az állapota. Ah! Miért történt ennyi minden hirtelen?
Visszamentem Sakurához és mintha nem történt volna semmi, elvégeztük szokásosan a vizsgálatokat. Továbbra is jónak tüntek az eredményei. Bár kicsit magas volt a vérnyomása, gondolom az aggodalom. Megcsókoltam és mondtam neki, hogy minden rendben lesz. Nekem még volt műszakom. Nem szívesen engedtem volna haza, vagy legalábbis egyedül ki az utra Sakurát. Bár a riporterek nem voltak ár a kórház előtt, mert Daichinak sikerült eloszlatani a tömeget, attól még nem lehetett tudni, hogy hol bukkan fel egy vagy mi van az emberekkel, akik megkapták ezt a hírt. Sakura egy ideig a kórházba várt, majd Daichi és Aoi jött érte, elvittek hozzájuk. Megnyugtattak, hogy minden rendben lesz és majd tőlük elvehetem. A munkámra koncentráltam. Bár tudat alatt alig vártam, hogy lejárjon a műszakom. Koichi és Rokuro is többször megnézett ha minden rendben van velem. De jól voltam! Mondjuk. Minden rendben lesz! Ahogy Daichi mondta, minden rendeződik.
Múszak után Sakuráért mentem. Jól volt. Sőt nagy mosollyal fogadott. Úgy tűnik magát meg győzte, hogy minden rendben lesz és talán már az a legjobb ha kiderül az igazság. Hazamentünk. Daichi elmondta, hogy tartunk egy koncertet az egyik kulturális fesztiválon és azután tartunk egy sajtó tájékoztatot holnapután. Sakura nagyon aranyos volt készített fel a sajtó tájékoztatóra este. Elfelejtette, hogy orvos vagyok? Estem át már hasonlókon. De nagyon cuki volt hallgatni ahogy magyarázott.
Aztán a másnap el is repült és mire már feleszméltünk a koncerten voltunk. Koichi és a nővrem is elkísért. Meglepetésünkre Sakura apja nem keresett. Még Daichi sem hallott semmit erről az esetről. Talán látni akarja, hogy hogyan intézzük el egyedül nélküle. Menni fog! Sakura fellépett a szinpadra és énekelni kezdett. A rajongók ahogy vártuk az eset óta aggódásukat fejezték ki Sakura iránt és azt mondták, hogy mellette lesznek. Valamint tudni akartak rólam, hogy ki is vagyok. Bár akadt azért aki felháborodott, hogy mégis, hogy jöhetett össze az orvosával és mi van ha csak valami más van a háttérben itt. Reméltem, hogy Sakura ezeken nem akad fent. Daichi megnyugtatott, hogy az évek során megtanulta kezelni a gonosz kommenteket. Engem nem érdekelt! Bár nem értettme, hogy hogy irhat valaki rosszat egy embernek amikor nem is tud semmit. Miért kell bántani a másikat?
- Köszönöm szépen! Remek közönség vagytok! Köszönöm szépena meghívást! Nagyon jól érzem magam itt! - Sakura éppen ebfejezte a fellépését.
A nézők még egyszer visszakérték, majd lejött a szinpadról. Egyenesen hozzánk jött. Daichi pedig elkísért egy sátorba ahol már riporterek vártak. Sakura megfogta a kezem és biztatóan rám mosolygott. Milyen aranyos még mindig miattam aggódik. De rendben leszek, ha te mellettem vagy! Amint beléptünk a kamerák már villogni kezdtek és suttogni kezdtek az emberek. Daichi lenyugtatta őket. Az asztalhoz sétáltunk és leültünk.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy megvártak és esélyt adnak, hogy mindent elmagyarázzak!
- Sakura, ön és a doktor együtt vannak?
-Igen! Én és Dr. Tendo együtt vagyunk már egy ideje. De tudni kell, hogy csak és kizárólag akkor jöttünk össze, amikor a kórházból kijöttem.
- De még mindig a kezelés alatt áll, nem? Akkor nem az orvos még mindig?
- Nincs olyan ismerősük, aki orvos és van felesége, párja? Attól mert a párja nem mehet hozzá?
-Szerintem, maga, mint orvos kellene tudja a legjobban, hogy ha valakivel közvetlen a kapcsolat, akkor nem tudunk már úgy ítélkezni.
- Nem ítélkezik semmit Sakura felett. Kifejezetten csak követem a javulását.Megkérdezhetik a kórház igazgatóját is, semmi olyasmiben nem veszek részt, ami az érzelmeim miatt befolyásolodna.
- ismét suttogás hallatszott, egyetértő bólintások kíséretében.
- Akkor be volt feküdve a kórházba? Mi a betegsége?
- Be voltam egy időszakban. Néhány éve jelentkeztek az első tünetek rosszul lét, ájulás, fáradtság. Több orvost is felkerestünk de nem tudta a pontos okát megmondani, mert minden rendben volt. Egészen amíg Kairi nem jött... - fordult felém Sakura és elmosolyodott. - Mindent bele adott, hogy válaszokat adjon nekem. - megfogtam a kezét és felé mosolyogtam.
-Akkor mi a gond?
- Egyszerűen túl volt terhelve.
- Túl volt terhelve? Azt akarja mondani, hogy Sakura ügynöksége, amit az apja vezet túl sok munkát adott neki? - Sakura kissé megrezdült mellettem, de megszorítottam kezét, hogy minden rendben lesz.
.- Sok munka gyült össze, Sakura mindent bele adott, izgult és megviselte ez.
- Akkor ezért hallhatjuk azt, hogy nincs maga mögött ügynökség? Összeveszett az apjával?
-Vagy nem tetszik neki Dr. Tendo?
- Kérünk szépen maradjanak a témánál! Ezt a témát kerüljük.
- Nincs semmi baj Daichi. Egy kicsit mostanába viharos a kapcsolatunk apámmal, de tudom, hogy hamarosan megoldjuk és megbeszéljük a dolgokat. Addig is mindenkit megkérek továbbra is, hogy támogasson! Mondják el, hogy jól vagyok. Javulok és már egy jó ideje nem jöttek vissza a tűnetek. És, hogy Kairi mellett boldog vagyok. Remélem, hogy megérti mindenki és remélem, hogy tiszteletben tartják a magánéletemet. Jól vagyok és boldog! A karrieremre ez nem lesz semmiféle hatással. Továbbra is az a célom, hogy együtt énekeljünk és táncoljunk. - mosolygott Sakura.
- Jól van! Akkor most ennyi volt!
Ismét kattogtak a kamerák, kérdések hangozttak innen onnan fel de már nem válaszoltunk egyikre sem. Jól ment! Kiléptünk a sátorból, mire Sakura azonnal a nyakamba ugortT:
-Ez jól ment! - hajolt el kissé.
- Én is pont erre gondoltam! - simitottam hátra az egyik hajtincsét.
- Tényleg jól ment! Szerintem mindnekire hatással lesz és nem fognak támadni többet. - mosolygott elégedetten Daichi. - Jó volt Dr. Tendo!
- Köszönöm!
- Mi lenne ha megvacsoráznánk? Meghívlak titeket egy jó kis grillezésre!
- Benne vagyok! Szóljunk Aoinak is! És hívjuk el a többieket is! Koichit és a nővéredet.
-Hé! Most azért akarsz ennyi mindenkit összehívni, mert én fizetek?
-És ha igen? - nyujtotta ki nyelvét Daichira.
- Amióta Kairival vagy egyre pimasszabb vagy!
Ez a kettő! Elnevettem magam.
- Én a helyedbe vigyáznék Dr. Tendo, ez a lány még pimaszkodni fog veled is és aztán irányíthatatlan lesz.
-Na! Ne mondj ilyeneket! - ütötte meg a vállát Daichinak.
- Nem megyünk akkor grillezni? - állítottam le kettőjüket. Amióta maguk intéezik a dolgaikat, szabadabbak lettek mind a ketten. Remek menedzsere van Sakurának, nem is kívánhatnék jobbat melléje. Egy megbízható személy.
- Kairi... - ez a hang? Felakptam a fejem.
- Anya.... - és megláttam a velem szemben álló szüleimet.
- Anya? - ismételte a szavait Sakura, majd rájött, hogy mit is mondtam. - ÜDvözlöm! Nagyon örülök, hogy megismerhetem önöket, Sakura Nanase vagyok!
-Nagyon is jól tudjuk, hogy ön kicsoda! - szólalt meg apám mogorván.
-Apa.,,,
-Mi az? Csak nem hitted, hogy engedni fogjuk, hogy beteg lánnyal legyél együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése