19. rész Rablás

A sebzett szív dala

19.rész Rablás

Kairi:

    -  Mi a baj?

    - Semmi!

     - Ja persze, ezért ülsz már majdnem 15 percbe egy helyben, kezedbe fogod azokat a papirokat és bámulsz rájuk, de a szemed nem jár.

A kezembe tarott lapokra néztem, ezt már elolvastam. Letettem a kezemből és felsóhajtottam.

    - Találjam ki, hogy mi a bajod? Összekaptatok Sakurával mi? Nyugodtan megmondhatod neki ha elege van belőled, akkor hozzám jöhet!

    -Nem vesztünk össze! Megvagyunk, köszi! Nem kell ilyensmi járjon a fejedbe!

    - Csak le ne vedd a fejem... - emelte fel védekezően a kezeit Koichi. - Na de elmondod, hogy mi a gond vagy harapofogóval kell kihuznom belőled?

   -  Sakura még mindig nem talált munkát, bárkihez elmegy visszautasítják azzal az indokkal, hogy nincs ki mellette álljon.

    - Az apja tényleg ilyenre vetemedne, hogy csak azért mert a lánya elfordult tőle, nem ad lehetőséget neki a tehetségének?

    - Hát én sem hittem, amig meg nem hallottam.

    - Bele sem tudok godnolni, mennyi mindent kellett elbirnia Sakurának. Szerencsés, hogy már ott vagy neki.

   - Igen... - valóban nem akarok bele gondolni mindabba, amit Sakura eltitkolt, magába folytott, hog yne kerüljön konfliktusokba a szüleivel. Hogy elviselje az apját és elérje, hogy bizonyítson nekik. Mennyi mindent kellett tennie és ezek csak gyültek és gyültek.

De igaza van Koichinak ezúttal itt vagyok mellette és nem fogok sehová se menni, megtanítom, hogy bizzon magában és mondja el a véleményét, hogy mondjon nemet és értékelje önmagát. Az első lépést megtettük, azzal, hogy kilépett a burkából amit a szülei építettek fel és talpra állt, bár nem gondoltam volna, hogy ezzel egyetemben elveszíti a munkáját. Azaz, nem kap több munkát.

    - Hé, ne aggódj! Biztos vagoyk benne, hogy beindul Sakurának a munka! Hiszen mégis Nanase Sakuráról beszélünk. Rengeteg rajongója van akik számítanak rá és akik kérni fogják. Mert tehetséges. 

   - Ezt én is tudom... csak...

    - Akkor ne aggódj! Amúgyis ha meglát így Sakura, csak még jobban fog aggódni nem? Ne mondd, hogy nem benned bizik?

   -  Igazad van! Össze kell szednem magam. Fel is hívom Sakurát, már Kamijoval beszélnie kellett. Vajon, hogy ment?

    - Oh, milyen figyelmes! Aggódik! Hát, barátom már rád sem ismerek.

    -Hahaha! Nagyon vicces vagy! 

Kikerestem Sakura nevét a telefonomon és hívni kezdtem. Csörög... csörög.... csörög... és a robot beszél.

    - Ez nagyon furcsa ki van kapcsolva a telefonja.

   - Nem lehet, hogy lemerült? 

    - Nem hiszem, mindig figyel arra, hogy fel legyen töltve a telefonja. - még egyszer megpróbáltam hívni de ugyan az lett az eredménye. - Mi van ha türtént volna valami? Ha rosszul lett... és?

    - Nem kell rögtön a legrosszabbra godnolni. Magad mopndtad a múltkor, hogy egyre jobb lett az állapota. Most hirtelen, miért változott volna ez meg?

    - Hát...

    - Dr. Koichi, Dr.Tendo szükségünk van magukra! Azonnal a 2-es szobából a páciens rosszul van!

    - Menjünk!

Lehet, hogy túl godnolom és igaza van Koichinak. Magam bizonyosodhattam meg arról, hogy Sakura jól van, sőt egyre jobban. Lehet csak tényleg nem nézte meg az aggódásba és lemerült a telefonja és kibákültek Kamijoval és vele van. Lejár ez az eset és biztos, hogy keresni fog addig.

    - Szép volt Kairi! - nyújtotta a kezét Koichi, hogy pacsizzak vele. Égnek emeltem a kezemet, de odatartottam a kezem, mire összeütötte kezeinket.

Mr. Fukuda mütéte jól sikerült, keletkezett egy bevérzés, de sikeresen megállítottuk és most már jobban lesz. 

     - Köszönöm fiúk a kemény munkátokat! - lépett be Rokuro. - Hallottam, hogy sikeresen elvégeztétek a műtétet.

    - Jó kis csapat vagyunk, mi? - vigyordott Koichi, csak vállat vontam. Helyette ismét a telefonomra pillantottam. Semmi sms Sakurától vagy hívás. Ez nagyon furcsa! Órák óta nem hallottam felőle.

     - Ha annyira aggódsz érte, akko menj és keresd meg.

    - Még tart a műszakom.

    - Majd leválltalak.

    - Türtént valami?

     - Kairi aggódik a barátnőjéért, mert nem hallott felőle.

    - Sakura? Azt hittem, hogy minden rendben van mostanába vele.

    - Ez gy is van, elment ma, hogy beszéljen azzal a barátjával Kamijo. És úgy volt, hogy szól ha végzett, de nem keresett.

    - Kamijo? Az a fiú, aki annyiszor meglátogatta a kórházba?

    - Igen!

     - Oh, itt van! Épp Misa nővérrel beszélget.

Értetlenül tekintettem rá, majd becsuszztattam zsebembe a telefonom és kifuotttam a folyosóra. A recepciónál ott volt Kamijo, ahogy Rokuro mondta.

    - Én... akkor kösz... Na még ez hiányzott... - látott meg, ahogy közelgek. - Figyelj! El ne kezdj nekem itt mondani! Ne próbálj meggyőzni arról, hogy mennyire jó pofa vagy és, hogy ez van te nyertél. Nem kell semmiféle orr alá dörgölés. Így is rossz napom van!

     - Sakura hol van?

    - Honnan kellene tudjam én, hogy a barátnőd hol van?

     - Hozzád  ment, hogy megbeszéljétek a dolgokat. Hol van? 

    -Valóban eljött hozzám de annak már órák óta. Te, nem tudod, hogy hol van Sakura? Haha! Hát ez meg mégis, hogy lehetséges? Te kellene a legjobban tisztában lenned azzal, hogy Sakura bármikor rosszul lehet, ezzel meg te nem tudod most hol van? Tudtam jól, hogy miért nem vagy neki jó...

Hagytam elmenni a fülem mellett a szavait helyette ismét a telefonom után kaptam és felhívtam. Most már többet csengett... és...

    - Sakura?! Hol vagy? Sakura?

     - Dr. Tendo Kairi? - egy férfi hang?

     - Maga meg kicsoda? Miért van nála Sakura mobilja?

Kamijo közelebb lépett, hogy hallgatozzon.

    - Sakura nálunk van... elraboltuk!

Mintha jég hideg vizzel öntöttek volna le, lefagytam és alig akartam hinni a fülemnek. Mit mondott az előbb a férfi? Ez csak valami rossz vicc. Biztos, hogy rossz vicc... ez nem történhetett meg! Mégis, hogy történhetett meg? Mondja már valaki, hogy ez csak vicc!

    - Adja ide Sakurát a telefonhoz! Hallani akarom Sakura hangját! - emeltem fel a hangom nem érdekelve, hogy a kórházba minden szem rám szegeződik.

    - Gyors leszek, ha kell a lány akkor fizesse ki érte a válltság díjat és hozza el a címre amit elküldök magának. Ha szól a zsaruknak vagy bármiféle rossz lépést elkövet, a lány nem ussza meg szárazon.

    - Adja ide a telefonhoz Sakurát! Hallani akarom a hangját! tudni akarom, hogy minden rendben van e vele!

     - Azt sajnos, most nem tehetem meg. Mivel éppen alszik.

Alszik? Ezek kiütötték Sakurát? Mi a fene történt?

     - Hozzon el 10000000 yen-t a címre. Viszhall!

Ezzel pedig letette.

    - Ki volt ez a férfi? Mi történt? Mi történt Sakurával? - rázott meg Kamijo de nem tudtam válaszolni.

Teljesen lesokkoltam, alig akartam hinnia a hallottakat. Ez nem történhet meg. Ez nem történhetett meg! hogy? Hogy kerültünk ide? Ez... ez mind az én hibám! Az egész az én hibám! Ha Sakurával megyek, akkor ez nem történik meg! Ha ott vagyok mellette, akkor nem történik meg. Francba! Hányszor hallunk ilyent a TV-ben? Hogy hírességeket lopnak el, hogy pénzt csikarjanak ki érte. Dühösen a recepciós asztalba ütöttem. 

   - Ez most akkor tényleg igaz? Elrabolták Sakurát? - kérdezte riadtan Kamijo. - Francba! Ha nem vagyok vele annyira undok! Ha nem küldöm csak úgy el... ez nem történt volna meg.

    - Hívjuk a rendőrséget! - Koichi aki időközben a hangzavarra kijött mondta.

     - Nem! Azt mondták ha szólunk a rendőrségnek Sakurának baja lesz.

    - És akkor mi tévők legyünk? 

    - Mennyi pénzt kérnek?

    - 100000000 yent.

     - Az rengeteg pénz. Nem tudunk annyit összeszedni!

     - Ki kell találnunk valamit, minnél hamarabb!

Összeszorítottam a kezem és neki döltem az asztalnak arcomat összetett kezeimre támasztva. Mit tegyünk? Mit tegyünk? Mit tehetünk? Valamit ki kell talánunk! Nem hagoym, hogy bármi baja essen Sakurának! Megígértem, hogy megvédem! Megígértem, hogy vigyázok rá!  Nem hagyom cserben! Bármi is történjék megvédem Sakurát még ha az is kell, hogy annyi pénzt összegyűjtsek. Bármi si legyen, akkor is megmentem! Tarts ki kérlek szerelmem! Jövők érted!

    - Azt mondta az ember rabló, hogy elküldi a címet? - bólintottam.

    - akkor csak várjuk meg menjünk oda és szbaadítsuk ki Sakurát.

    - Sokkal ravaszabbak szoktak lenni az emberek. Nem hiszem, hogy ennyiről lenne szó. Szerintem Sakurát nem viszik oda.

    - De akkor mégis hol keressük?

     - Sakura telefonjáról üzentek? - bólintottam. - Add csak ide a telefonod? Negtudom keresni, hogy hol van a telefonja.

    - Ahol a telefon, ott vannak az ember rablók és Sakura is! - csapta össze a tenyereit Koichi.

Gyorsan Kamijo kezébe adtam a telefont mire ő sebesen is cselekedett és hamarosan felrémlettek a koordináták.

    - Hát akkor irány! - néztünk oda a fiúkkal. Koichi is velünk tartott, Rokuro elengedte, jobba ha többen vagyunk.

És útközben a rendőröknek is szóltunk. Ha ügyesek vagyunk és óvatosak nem fogják megtudni, hogy intézkedünk és Sakurának nem esik baja. Aj, kérlek ne legyen semmi baja! Biztos, hogy nagyon fél! De uton vagyok szerelmem! Jövők érted!

Egy órával később a város szélére értünk egy kis kunyhohoz. Néhány perccel korábban megkaptam az sms-t az ember rablóktól. Kamijo jól gondolta, nem ez lett volna cím. 1 óra múlva akarnak velem találkozni, tehát sietnünk kell. A kunyhot nem gondozták már évek óta, poros volt és alig állt a lábán. De a fény bentről kiszürődött és nevetés hallatszott. A fiúkkal közelebb mentünk az egyik ablakhoz és benéztünk rajta. 3 férfi ült körbe egy kis asztalt ittak. Sakurát nem láttam. Arébb mentünk a másik ablakhoz, ami még a kunyhonál volt és megpillantottam Sakurát, egy pokrocon feküdt, eszméletlen volt. Megszakadt a szívem, hogy így látom és az egész az én hibám. Ha mellette lettem volna ez nem történik meg.

    - Jól van! Ez az ablak nem túl erős, óvatosan és csendesen ki kell nyissuk, Kairi bemész, Kamijo te itt segítes neki, hogy kijussanak én pedig figyelem a három fickót és jelzek ha történne valami.

Egyetértően bólintottunk. Kissé erőlködve de sikerült kinyitni az ablakot, egy kis zajt csaptunk, de nem figyeltek fel ránk. Gyorsan bemásztam az ablakon és odasiettem szerelmemehez:

   - Sakura? Sakura? Szerelmem! - letérdeltem hozzá és megnéztem az élet funkcióit. Minden rendben volt, csak magához kell térnie! Magamhoz öleltem és megcsókoltam. - Annyira sajnálom!

    - Hé! Jobb ha sietsz! - szólt be Kamijo.

 Gyorsan a karomban kaptam Sakurát és felálltam, hogy visszainduljak az ablakhoz.

   -  Azt hiszem, hogy elkellene altassuk a kiscsajt mielőtt elmennénk... - halltaszott egy férfi hang és hamarosan nyílt is az ajtó. - Hé! Mi a fene?!

És tetten értek minket. Azonnal nekem akart jönni hátat fordítottam neki, hogy Sakurának semmi baja ne essen, mire megütötte a hátamat én meg térde rogytam.

    - Mi történik? - léptek be a társai is. - Ezek meg...

   - Francba! - Kamijo is azonnal beszökött és szembe állt a két férfival. - Azt hiszem harcolnunk kell!

Koichi is be sietett, én pedig letettem Sakurát mögénk:

    - Jól mondod! Most először együtt kell harcolnunk, bármennyire is nem tetszik nekünk!

    - Jól mondod nem tetszik! - szembe néztünk a három férfival, akik tördelték az ujjaikat.

Egymásnak estünk. Mindenki egy egy férfival került össze. Koichit tudtam, hogy ügyes, de meg kellett lepődjek Kamijon. Ahhoz képest, hogy hogy el van kényeztetve ügyesen tud harcolni. Ám a fickók sem voltak vajból, erősen birták az ütéseket és kitartóak voltak. Egyik ütés követte a másikat, esések, kivédések... de végül csak sikerült legyöznünk őket és össze kötöztük hármukat.

Pont ekkor hallatszodott fel a rendőr sziréne hangja. A fiúkkal megkönnyebbülten elcsusztunk a földre:

    - Ez szép volt srácok! - mosolyodott Koichi.

    - Köszönöm, hogy segítettetek, megvédeni a szerelmem!

    - Nem miattad tettem, Sakura miatt!

    - De attól még hálás vagyok neked is Kamijo.

    - Ne hibáztasd magad a történtekért... - meglepődve fordultam feléje. - Sakurával ilyensmi még nem történt meg. Frucsa a helyzet. De nem a te hibád. Folyton mellette nem tudsz lenni. Szerencsére sikerült megmentenünk. És láttam, hogy aggódsz érte és mindent megteszel, hogy biztonságba tudd. A testeddel védted egész harc alatt. - elmosolyodtam, nem is olyan rossz srác ez a Kamijo.

     - Te se hibáztasd. Beszéljétek meg Sakurával a dolgokat. Ne hibáztasd azért, ami megtörtént az érzéseknek nem lehet parancsolni.

   -  Hm... - mosolyodott el. - Tényleg találtok, ő is ezt mondta! Vigyázz rá és ne bántsd meg soha! 

Bólitnottam. Ekkor mocorgás hallatszodott mögülünk Sakura felébredt:

    - Sakura! - siettem hozzája és azonnal átöleltem. - Annyira aggódtam érted!

    - Kairi... - hallottam hangját ahogy remeg, hamarosan zokogni kezdett. Szorosan átöleltem. - Annyira féltem, hogy nem látlak többé... hogy... valami bajod esik

    - Minden rendben! Minden rendben! - miattam, aggódott, mikor ő volt a fickókkal?

Bő percek teltek el, amíg Sakura megnyugodott. A rendőrők elvitték a férfiakat kihallgatni, jött egy orvosi csapat is megvizsgálta Sakurát. Természetesen figyelemmel követtem minden lépésüket és én is megvizsgáltam. Minden rendben volt, szerencsére, úgy tűnik csak elaltatták, de nem adtak semmit be neki.

    - Menjünk haza! - segítettem felállni és átkarolva indultunk ki.

    - Jó estét! Jó estét! - ballagott be Sakura édesapja azzal az aligazgatóval, aki egyszer bent volt Sakurával. 

    - Apa, te meg mit keresel itt?

    - Mi az, hogy mit keresek itt? Elrabolták a lányom! Természetes, hogy jöttem megmenteni.

     - Te is tudtad?

    - PErsze, engem is kerestek a nyavajás ember rablók. Na szép, mit mondjak Dr. Tendo, látom, hogy nagyon jól vigyáz a lányomra, ha sikerül maga mellől elrabolniuk!