1.rész Az utcaélők?

 

Életem értelme

1.rész Az utcaélők?!

Rin:

 

Rin Ashia vagyok. A családom a legjobb, legerősebb maffia család a városban. Nagyapám volt a legjobb harcos , midenki rettegett tőle . Apám példaképként nézett fel rá. Mivel most már idős a nagyapám , nem tud harcolni, de egy éttermet nyitott az út  elágazásnál. 

Apám nem tekintette ezt nagyon jó szemmel, hisz mégis egy nagy harcos volt. De nagyapám makacs , ahogy én is ezt tőle örököltem és ha valamit a fejébe vesz akkor nincs vissza út azt végig is viszi. 

Apám büszke rám! Nem sokan nézik jó szemmel hogy mi a környék urai vagyunk, egy elég nagy területé. Ugyanis csak és kizárolag a mi környékünkön "urlakodhatunk" és harcolhatunk. És hát nem nézik jó szemmel,  leakarnak venni az úgymond "tronról". Szóval ezért büszke rám, mivel egy jó harcos vagyok, sőt a legjobb , az egész fiút a bandábol leverem. Én vezetem a csapatot és jól. Valójában a bátyam kellene de ő felhagyott ezzel a léttel és elment . Mindenki azt mondja hogy megijedt, vagy hogy tanulmányait akarta folytatni, a kívűl állokkal akart kapcsolatot termteni.... mi nem szabad jó viszonyba legyünk azokkal akik nem a banda tagjai.... Legalábbis vigyáznunk kell mennyire kerülünk is közel hozzájuk. De én nem hiszem ezt, miért?... Ismerem a bátyám ő nem ilyen. Nyomos oka volt ahhoz hogy elmenjen! Még en sem tudom mi de kideritem. Egyszer rá fogok jönni, megtudom az igazat! 

Utánam a legjobb harcos Chul -Moo. Korea-ból jott ide , hogy tanitványa legyen nagyapámnak, minekután hallotta milyen jó harcos. De már akkor nagyapam idősebb volt. Bevettük a bandába és amire apám engem is megtanitott, megtanitotta őt is. Ő az én jobb kezem! Rá bizhatom az életem is.... gondolom.... Maimi Yajima legjobb barátnőm, ő is tagja a bandának . Bár már vele van egy kis baj , mivel sokkal érzékenyebb nálam így sokszor harc után összeesik. De azért jó mert sosem adja fel és mindig újra és újra feláll. 

Az emberek pusztán utcalakóknak neveznek , azt hiszik hogy ez egy játék, ami velünk történik az utcán , de nem az.... az utcán küzdünk minden nap csak azért hogy kimutassuk tiszteletünk és, hogy ott tudjunk élni ahol akarunk, hogy ne veszítsük el a birtokunk és becsületünk. A mi negyedünk hol összetartó, hol meg harcoló. Csak ezt a két dolgot láthatod itt.... Egy igazi csapat vagyunk. Sokan azt hiszik hogy egy igaz csapat ha összhangba vagy es megtudsz valami kis feladatot oldani , de nem az... Egy igaz csapat az mi vagyunk. Minket kellene látni.

  -Rin megint baj van a szomszéd utcába! -jelent meg Chol-Moo.

  -Már megint az ikrek?-kérdeztem amint felvettem védő kesztyűm, ujjai nem voltak.

  -Úgy látszik. -mondta. - Hivjam a csapatot?

  -Ne! Ketten is elegek leszünk.-mondtam.

Az ikrek, két srác akik mindig bajt okoznak. Elég idióták mivel nagyon bénán harcolnak. Az egyetlen amiben jók az a stratégia , nagyon jó terveket szőnek ki ezért adnak nekünk fej fájást. Most épp krikett ütővel ütöttek korongokat,  egy oreg néni ablakaiba. Jó ez egy kisebb harc, nem a szokásos. De kezdjük itt nincs is itt csapat és az ellenség is csak két ember . De ugysem hagyom itt a szegény nénit , hisz ő csak egy védtelen ember

  -Rin Ashia, újra...-mondta az egyik iker.

  -Ikrek megint bajt okoztok.-mondtam összeszükült szemmel és neki is támadtam az egyiknek.

Felszöktem a közeli falra majd egyetlen egy rugással, mindkettő a földre terítettem.

  -Túl könnyű volt.-mondtam  és összecsaptam tenyereim.

Megigazitodtam a ruhám és elindultunk vissza fele. A házunk emeletes volt de al egy műhely helyezkedett el. Ott dolgoztak apámnak. Chull Moo egész uton csak az orra alatt morrogott, mérges volt, hogy neki semmit sem hagytam és elintéztem egy ütéssel. De ugyan már, jó harcos vagyok egy ütéssel két ilyen szerencsétlent eltudok intézni. Ez az egyik rossz tulajdonságom mivel önző vagyok és hát néha beképzelt. Hiába próbálok megváltozni, nem megy, pedig utoljára a bátyám velem beszélt és neki megigértem hogy megprobálok megváltozni de egyszerűen nehzé. Bár mondott valamit akkor " A megváltozásodat egy különleges érzés fogja elhozni. Egy személlyel kapcsolatban. Olyas valaki akire nem is számitsz és az elején talán még nem is fogod kedvelni... de az idő telni fog...és...." Ennyi még a mondatot sem fejezte be ... azóta sem jöttem rá, hogy mire érti. Egy dolgot sosem éreztem az életbe és az a szerelem érzése. De nem is volt időm rá és egyelőre nem is akarok. Kezdjük ott hogy ha szeretnék ia csak a bandán belül lehetne és én senkit sem szeretek úgy.... Mindenkit ismerek nem vonznak úgy.

Maimi és én megigértük nagyapámnak hogy ma segítűnk neki az étterembe. 

Mostanában nagyon csendes  a környék, de mindig résen kell lenni- Főleg, egy vezérnek. 

Az étterem azért van egy útelágazásnál mert ott nagy az nyűzsgés, külvilághoz is közel van Nem is tudom miét nevezem külvilágnak én is része vagyok és ez tesz minket utcalakókká. 

Az idő gyorsan telt igy felöltöztem egy olyan ruhában, ami laza és szükség esetén harcolni is tudok. Végül egy fekete nadrág, fekete, rövid ujju haspoló, egy fekete mellény és egy kockás piros inget kötöttem derekamra, tenisz cipővel együtt. Ez az én stílusom!

Ahogy keresztül mentem az udvaron találkoztam néhány munkással. Mindig kedvesek voltak velem, és hagyták, hogy én is alkossak. Halász műhely volt, ugyanis apám szeretett halászni. Mindig mosolyogva köszöntek és intettek felém. Olyan régen mosolyogtam úgy igazán. Anyám azt szeretné ha többet mosolyognék, de amióta a bátyám elemnt nem tudok. Csak úgy haloványan, néha hamisan.  Elég távol van a vendéglő, a környékünk nagy és az ellenség könnyen elrejtőzhet, de mi jól ismerjük a terepet. 16 évesen kaptam egy Dukati 848 dark motrot. Nagyon szeretek vele járni és parktikusabb is , mivel ennek már 16 évesen megszerezheted a könyvet és meg is szoktam. Most 20 éves vagyok és már 4 éve szántom vele az utat. Számításaim, terveim szerint lesz egy új, de addig még várnom kell. Ám ezzel is jól megelégszem. Fekete mint ahogy már a nevében is benne van.

 A környéken a csapatombol csak én jarok motorral az ellenséges csapatot nézve elég sokan járnak, hogy engem leverjenek. Én vagyok a célpont. De engem nem érdekel. Kerítsenek csak be, próbálkozzanak a legjobb vagyok tudom, hogy sokak szemében benne vagyok.  Ismerem a tervüket, ezért nem félek.

Apám pedig óvatosa, ezért sokszor küld embereket utánam, hogy legyenek a közelemben és figyeljenek. Amint az étterem elé értem letettem, Miami már ott várt. Leparkoltam és levettem a sisakom.

    -Szia.-köszönt. - Készen állsz a munkára?

    -Mint mindig.-mondtam.

Bementunk ahol nem voltak sokan. Egyelőre. De éjjelre megtelik és aztán alig lehet kiküldeni őket. Furcsa érzés kezdett kerülgetni. Olyan érzésem volt, hogy ma történni fog valami... valami fura feszültség kerülgetett a levegőben.

 

Ryu:

Odagiri Ryu vagyok másodéves a Kurogin Gakuen egyetemen. 2D osztályba járok, akikkel mindig baj van. Mi lázadók vagyunk, ennyi az egész. Vagy ahogy mások neveznek delikvensek . Nem rég még kerültem az iskolát és nem is akartam arról hallani, hogy visszajöjjek. De a mostani senseiem és a barátaimnak köszönhetően ismét itt vagyok, egy csapatba velük. Én vagyok a banda vezér és egyedül én nem rohangálok a lányok után. Miért is kellene? Nem értem! Yankumi a sensei, eléggé erős , mivel a családja harcművészetek mestere. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam és még most is kalandjaink során. 

Persze mindenek megvolt az oka, hogy akkor méert mentem el, de most már nem félek. Hayato Yabuki a legjobb barátom, vele mindent megszoktam osztani . És őszintén mondom, hogy újra itt lehetek. A barátaimmal egy igazi csapatnak hívjuk magunkat. És azok is vagyunk. Legalábbis ekkor még ezt hittem.  Ma is a szokásos napirend suli.... és utána a haverokkal lógni.

Egyedül lakom, amiután a szüleim megtudták, hogy viselkedem és delikvens osztályba kerültem kitagadtak. De őszintén nem is bánom, jol megvagyok és jobban már nem is lehetnék. Bár őszintén még sosem volt barátnőm, mármin egy kettő alkalommal próbálkoztam, amit a barátaim hoztak össze , és az ő érdekükben elmentem, de nem tartottam igazi randinak. Nem érdekelt. És lehet, hogy az én számból ez most furán hangzik, de tudom, hogy létezik valahol egy lány aki nekem szánt az élet, akivel boldog lehetek. Csak meg kell találjam :

  -Ryu!-hallottam meg Hayato hangját.

Reggelente találkozni szoktunk, nem tervezzük csak úgy megtörténik. Most épp futva ért utol.

  -Na ma jösz?-vágott is bele a közepébe amikor utolért

  -Hova?-kérdeztem.

  -A sracokkal elmejünk valami...-de mielőtt befejezhett volna mondatát megjelentek a többiek és ránk ugortak.

  -Egy vendéglőbe a neve Maffia....-fejezte be gondolatát Hyuuga.

Takeda és Tsuchiya mellettünk sétáltak és nagy izgalommal várták a válaszom . A legjobb barátok voltunk. Illetve Hyuuga is de ő jelenleg beteg volt. A legnagyobb különbség köztünk, hogy ők lányok után szaladtak és csorgatták a nyálukat.

  -Maffia? Az meg milyen név?-kérdeztem.

  -Ryu... te meg sosem hallottál a Ashia negyedről? Vagy az Ashia családról?-kérdezte Takeda elhülledve.

  -Kikiről? - szűkítettem össze tekintetem. - Jaj várj! - rémlett fel. - Tudom, a legjobb maffia család!-mondtam.

  -Na mégis tudsz valamit. Na a világ egyik legjobb harcosa a családjukbol egy vendéglőt nyitott és elég dögös csajszik járnak oda, ha értitek mire gondolok?-rázta meg magát hülyén Takade.

  -És ugysem voltunk még ott...-mondta Hayato.

  -Na akkor ki van velem?- kérdezte Takeda és előre helyezte kezét.

Csatlakoztak a többiek és rám tekintettek, engem várva. Végül én is odatettem. De mint mindig, senki sem tudva hogyan megjelent Yankumi is. Persze, rögtön kíváncsi volt, hogy miről is beszélünk, viszont csak annyit mondtunk, hogy vendéglőbe megyünk. Nem volt egy jó ötlet, rögtön jönni akart és ha valamit a fejébe vesz, nehéz lebeszélni. Nem tudom ha most is sikerrel járunk. Megérkeztünk az osztályteremben.

  -Alig várom, hogy odaérjünk. Hátha találkozunk Ashia mester unokájával.- Ashia mester? 

  -Ja álítolag nagyon csinos...-mondta Tsuchiya. 

  -De nagyon jó harcos is...-mondta Yankumi ismét a semmiből megjelenve. Nem leráztuk? Komolyan, hogy csinálja!

  -Ismered?-kérdezte Takeda.

  -Hallottam róluk, maffiák nagyon jó harcosok akiktől mindenki fél. Bár elég kevés ember látta, hogy feléjük mi is folyik, milyen harcok, mennyire véresek vagy nem. Ugyanis aki látta, az figyelmeztette, hogy meg se közelítsék a helyet... De álítolag Rin Ashia , Ashia mester unokája a legjobb és mindig győz.- mondta. - Bár fiatalabb nálam, ügyessége és erejét tekintve példakép.-mondta és a palfont kezdte bámulni összetett kézel.

A suli ahhoz képestt, hamar letelt igy már indultunk is. És nem sikerült lebeszélnünk Yankumit. mint Velünk jött. Neki volt a legnagyobb mosolya  és ez valahogy idegesített, ahogy a többieket is. Nem így tervezték. A sulitol nem messze volt a vendéglő...

  -Oda figyuzzatok, milyen király moci...-Takeda szemei felcsillogtak és a motorhoz közeledett

Mielőtt azonban megérintette volna megfogtam:

  -Ne járj vele!-mondtam.

Lehajtotta fejét és valamit motyogott az orra alatt . Bementünk és egy üres helyet kerestünk. Az ablaknál volt pont egy.  Személyem Yankumi és Hayato közé került. Egy fekete haju lány. akinek válla alattig ért a haja és barna szemei voltak azonnal hozzánk lépett és átadta a menüket. :

  -Láttátok?! Ő Rin legjobb barátnője Maimi Yajimi.-kezdte el Takade.

  -Takade te mit nem tudsz roluk?-kérdeztem, mindig olyan izgatott mikor róluk mesél

   -Sok mindent tudok,  mivel kicsit utána néztem. Nézzétek ott a bárpultnál Rin jobb keze Chul -Moo Rin utána legjobb harcos, mindig ott van ahol Rin is, annyira, hogy bár ugyan ott laknak és tudjuk, hogy az apja fogadta be őt, az emberek azon gondolkoznak hogy nem-e járnak? Korea-ból jött csak azért hogy tanulhasson itt  maffia tagként

Egy magas fekete hajú , jól öltözött fiú ült a bárnál, kezében egy kisebb kést forgatott de ez nem olyan volt amivel apritasz ételt. Az étteremben lévő embereket figyelte , nagyon furcsa volt.  És ekkor kijött egy lány.  Barna haja és csokoládé barna szemei voltak, amik csak úgy  csillogtak, vörös ajkai megnyalta... nagyon de nagyon jól nézett ki : 

    -És itt van... Rin Ashia a legjobb maffia harcos. A csapat vezér, bátyja állítólag elhagyta őket, mivel nem akarta folytatni a harcot, mindenki becsméreli de Rin egyedül hisz abban hogy visszajön és van egy rendes magyarazat. -mesélte Takade. 

Nem tudtam levenni róla a szemem , nagyon elkápráztattot és őszintén a szívem is kihagyott egy ütemet, ahogy a lélegzetem is elállt. Furcs érzés támadt fel bennem.

     - Valóban nagyon jól néz ki, bár a barátnője sem semmi....-mondta Hayato.

     -Fiúk nézzétek...-szólalt meg Yankumi.

Egy pillanatra néztem el, amikor pedig már visszatekintettem Rin be volt keritve.... Egy csomo srác... srác szerintem ezek ellenségek.... bekeritették , nevettek és vigyorral várták hogy támadhassanak. Rin nem csinált semmit, nem idegeskedett, semmi nem surrant át az arcán csak körbe nézett:

   -Na mi van a hercegnő nem talál kiutat?- érdezte az egyik.

   -Rin!-kiáltott az a koreai srác.

  -Ne! Maradjatok ott....-mondta Rin.

Még a hangja is olyan gyönyörű volt, csillingelő... észre sem vettem de már álltam és arra voltam kész, hogy mikor kell segítségre lépjek...amikor hirtelen Rin felszökött és az egyiket lerugta... Ekkor megtámadtak őt.... De nem hagyta magát ugyan olyan okosan támadott vissza.... Felszökött a bálpultra majd egy szaltot ugorva átszokott mindenegyes emberen, a mi asztalunk elé kerülve.

  -Maimi amikor szolok akkor ...-de nem fejezte be csak bólintott.

Maimi érthette, mivel visszajelzett egy bólintással. Maimi, Chul-Moo és Rin egyszerre támadták meg a csapatot három oldalról. Maimi 2 emberrel, Chul Moo 3-al harcolt , míg Rin harcolt néggyel is, de úgy látszik birja. annyira jól harcolt.. Csak mosolyogva figyeltem ámulattal tekintetemben.  

Ismét egy pillanatra tekintettem el és hirtelen egy nagy csattanás ... Rin vért köpött ki, épp megüthették.... Ezt már nem birtam tovaáb nézni.... Átcsusztam az asztalon és bevágtam az egyiknek.... a többiek gondolkodás nélkül követtek engem... Az ellenség visszavonulot fújt.. Rin felém pillantott mosolyra huzta ajakit, amitől ismét kihagyott egy ütemet a szívem, de azért látszott, hogy ez nem teljesen igazi mosoly, hamis. De ezután.