2.rész Első látásra szerelem

Életem értelme

2.rész Első látásra szerelem

 Ryu:

    -Ti meg kik a fenék vagytok? És miért avatkoztatok bele?- kérdezte meg ingerülten az a srác, hogy is hívják Chool Moo.

  - Én a helyetted vigyáznék... szépen beszélj! - ment neki Takeda.

   -Én nem félek tőled! - már elég közel voltak egymáshoz és farkas szemet néztek.

És nem a barátom erejében nem bizok, de aki előtte volt a mádosik legjobb maffia harcos, nem hinném hogy Takade nyerne. Takeda elé álltam és rá helyeztem a kezem, hogy álljon meg.

    -Chull-Moo...-szolalt meg Rin és ő is mellénk lépett, társára helyezve kezét.

   -Bocsáss meg...-hajolt meg - De ezek beleavatkoztak, és mi van ha történt volna valami. Megsebesülhettek volna és akkor a kötlségeket ki állja? Mi!.-mondta.

   -Igazad van történhetett volna, de nem történt - nézett rá tekintélyt parancsolva. - . Amugy meg inkább megköszönnéd! . Ha ők nem lettek volna akkor Hakeda terve sikerre megy.-mondta Rin. Szembe szállt Chul - Mooval, persze tudom a legjobb harcos de mégis, egy ilyen kis törékeny lány egy erős fizikumu férfi előtt. Elképesztő! Nagyon bátor!

    -Nekem ezt ne mondd, te vagy a legjobb maffia harcos, 2-szer annyival is elbántál volna.- mondott tovább erőteljes hangon.

   -Tudom, de valami volt Mr. Hakeda kezében, valami por, fegyver, nem tudom... láttam mielőtt ez a srác nem állt közénk. És hidd el, hogy azzal a valamivel sikerült volna a tervük, sőt talán rosszabb is.- folytatta az érvelést. Tényleg volt valami a kezében? Nem is vettem észre. Éles szeme van!

   -Rendben, de így is megsérültek. - mutatott rám, a széthasadt számra. Oh, fel sem fogtam hogy megsérültem. Gondolom az elején amikor összekerültünk.

   -Ami a sebesülteke érinti semmi gond, megoldjuk. -mondta Rin és kézen fogott.

Huzni kezdett a konyha felé. Hallottam ahogy a srácok tapsolnak és "uuuuu"-ni kezdenek. Majd a konyhán keresztül átvágva, egy kis irodába tértünk be.

  -Ülj le!-parancsolta Rin.

Nem ellenekztem, leültem. Keresni kezdett egy kis szekrényben. Most figyeltem meg alaposan. A ruha nagyon jol állt neki, a karcsu derekát kihangsulyozta. Minde ruha darabja kifejezte saját stílusát, saját magát, ragyogását. Gondolom mit gondolnak most a fiuk, és nem fognak hinni amikor azt mondom hogy nem történt semmi. Végül kivett egy kis dobozt. Belőle kivett vattát és egy fertőtelenítő szert. Elém sétált, leült és a vattára öntötte a szert. Én a kanapén foglaltam helyet, míg ő velem szemben egy kis asztalon: 

   -Rin Ashia.-mutatkozott be, nem mintha szükség lett volna.

   -Ryu Odagiri. - miért dobog ennyire hevsen a szívem? És miért nem tudom levenni róla a szemét?

 -Tudod ,hogy Chul-Moo-nak igaza volt.-mondta és óvatosan rám helyezte a vattát.

Felszisszentettem, de igyekeztem azt mutatni, hogy nem érzem.

   -Sokkal rosszabb is történhetett volna. De attól függetlenül tisztelem és nagyon hálás vagyok a tettedért és a társaidért is. Nagyon köszönöm! Nem is tudom hogy hálláljam meg . Majd a nagyapám biztos főz nektek valamit finomat, ház ajándékaként.

   -Nem tesz semmit ugyan. - mondtam. - Nem kell semmi! Örülök.... lünk, hogy jól vagytok.

   -Maffia harcosok vagyunk, ez nálunk mindennapi. És nem hiszem, hogy nem hallottál rólunk. De azért mégis szembe néztél velünk. Én még akkor is megakarom hálálni.-mondta és mire már észbe kaptam felém közeledett. Már csak pár centire voltak egymástól ajkaink.

Éreztem édes lehelletét, haja karomat érte, homolkunk összeért. Már csak pár milliméter választott el egymás ajkaitól, kezem derekára tévedt, ahogy az övé a tarkomra.

Ám ekkor....nyilt az ajtó és Yankumi tört ránk, srácok mögötte érkeztek. Hirtelen szétrebbentünk Rinnel. Ő óvatosan hátra simitotta haját és felállt, megköszörülve a torkát.

    -Ryu minden rendben?-jött oda Yankumi kezét rögtön a sebre helyezve.

   -Igen, hagyj...-ütöttem el kezét. Bakker, ha nem törnek ránk akkor megcsókoltuk volna egymást? Ez miért tesz ennyire boldoggá?

   -Én megyek és szólok a nagyapámnak, hogy készítsen elő valami finomat. - Rin felém sem fordult. Na szép! Elrontották a hangulatot.

Azonban mielőtt kiment volna, meglepetésemre, megint felém fordult. Lehajolt és megpuszilt. De nem akárhol az ajakam sarkát puszilta meg. Mint a parázs, mely hirtelen feléled, úgy éledt meg bennem ez az érzés. Ez a csodálatos érzés, amit még nem éreztem. Rin kiment.  A fiuk becsukták az ajtót és rám ugrottak gratulálni. Most az egyszer hagytam, nem zavart , sőt velük együtt örültem a helyzetnek. : 

   -Gratulálok haver, egy jó csajt fogtál ki.- mondta Hayato. - És fogadni mernék, ha nem nyitott volna rátok Yankumi akkor, több is történhetett volna. - mondta.

   -Tudom... - bosszúsan összekaroltam a kezem a mellkasomon. - Több is történhetett volna. Mivel ha nem nyitottatok volna ránk, akkor Rin lehet, hogy megcsókolt volna.

Erre a fiúk összenéztek és kilökték Yankumit az ajton, gondolkodás nélkül bezárva azt. Visszasietve hozzám.

  -Mesélj el mindent. - mondták.

   -Szoval bejöttunk ide. Keresni kezdte az első segély dobozt, Azt mondta, hogy igaza volt Chul-Moo-nak, de nagyon tisztel és hálas nekem, vagyis nekünk. Azt mondta hogy nagyon köszöni és fogalma sincs, hogyan de valahogy szeretné meghálálni. Azt mondta hogy talán a nagyapja, majd házajándékaként meghiv minket. Mire mondtam neki, hogy nem szükséges, de erre ő csak folytatta, hogy ő mégis megakarja hálálni. Közeledett felém, homlokaink összeértek, kezem a derekán volt ahogy az ő kezei a tarkomon. Ott ült ahol most Hayato. Már csak pár milliméter választotta el ajkainkat, amikor ti rák nyitottatok.-mondtam.

   -Bocsáss meg de nem mi nyitottunk rátok, hanem Yankumi. Mi csak hallgatoztunk.-mondta Takeda.

  -Te ostoba ezt nem kellet volna. - mondtát a többiek és nyaklevest adtak neki.

   -De Ryu te érzel iránta valamit? - kérdezte Hayato.

   -Nem tudom... annyit tudok hogyha rám néz, a lélegzetem el áll, ha hozzám szól izgulok hogy nehogy olyant mondjak amilvel megbántanám, ha megérint az egész testem lángba borul... nem is tudom nehéz elmondani mit is érzek. - mondtam mosolyogva és a lábaimat fixiroztam.

   -Haver te szerlemes vagy! - mondta Hayato bevágodva mellém.- Ez első látásra szerelem. - mondta.

   -Szerelem....? - ismételtem ezt az egy szót és mosoly kuszott ajkaimra.

Legszivesebben sikitottam volna, kikiáltottam volna az egész világnak, hogy mit érzek. Amindenit, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyenre gondolok?! No meg nem tehettem a fiúk előtt, kellett mutassam a komolyt. Hayato ismert a legjobban, szerintem jól látta rajtam az örömömet, de nem mondta ki amiért hálás voltam.  

Rin annyira kedves lány, bár a harcközepette nem ezt láttam. Persze, maffia, az ilyen világ, biztos nem mutathassa ki gyengeségét.

 Visszamentünk az étterembe. Senki sem volt bent, kint már sötét volt. Az ajton ott világított a zárva tábla. Yankumi egy hatalmas megteritett asztalnál ült, gyertya fény világította meg a teret. Chul-Moo ugyan csak a bárpultnál ült, Miami magyarázott valamit neki. Rám nézett és egy gyilkos tekintetet lövelt felém. Rin-t sehol sem láttam. Megjelent a nagyapja és megköszönte ő is, hogy segítettünk az unokájának, hogy megmentettük. Azt is elmondta, hogy ilyenkor még nyitva vannak, de mivel ma különleges este van csak nekünk szentelik az idejüket. 

Leültünk mi is az asztalhoz. Mint korábban is Yankumi és Hayato közé kerültem. Falatozni kezdtünk. Nagyon finom volt az étel . Ahogy tot ettünk, Rin is megjelent felém mosolygott. Visszamosolyogtyam, ahogy elhaladt az asztalunk előtt jó étvágyat kívánt. Miamiékhoz ment. Nyugtatni próbálta Chul-Moo-t mert nagyon idegesnek tűnt. Végul , amikor látta, hogy hasztalan valamit monodtt neki. Chul-Moo hevesen tiltakoztt, Rint viszont nem érdekelte folytatta a mondandóját. Hamarosan kiderült, hogy hazaküldte. Chull Moo legalábbis hamarosan elindult. Ezekután közénk ültek. Rin Takade mellett ült és a másik felén a barátnője. Nagyon nyugodt és csendes arccal evett. A nagyapja nagyon kedvesen beszélt velünk és valahogy velem nagyon törödött. Olykor olyan is megesett, hogy kérdezett tőlem, dícsért sőt azt is mondta, hogy az unokájával is találok.  Rin csak mosolygott és 1-2-szer kedvesen rászólt. Még desszertet is kaptunk ami nagyon finom volt. Majd amikor befejeztük :

   -Nagyon késő van, nem szeretném ha az utón bajotok lenne.- mondta a nagyapja - A lányok haza visznek.

   -A lányok kisérjenek haza?...- kezdte Takade. - Ugyan uram , ez forditva szokott lenni.- mondta.

   -Igen, és amugy sem kell. Erre nincs szükség.-mondtam.

   -De nem ismeritek ezt a helyet, jobb ha elvisznek a lányok.-mondta.

   -Nekünk megfelel.- mondta Maimi.- Én kocsival jöttem, haza viszem 4 -ket. -mutatott Takade-ra Tsuchyia-ra , Hayato-ra és Yankumi-ra.

   -Én motorral jöttem remélem nem gond.- emelt fel egy sisakot felém.

  -Nem...- mondtam kivéve a kezéből

  -Várj az a nagyon jó motor, ott kint a tiéd?!....- ámuldozott Takade.

  -Igen.-mondta Rin.

  -Egyszer kölcsön adód egy túrára? - na már is kezdi.

   -Sajnálom, de egyelőre nem akarom senkinek sem kölcsön adni.-mondta Rin mosolyogva.

Kimentünk. Maimi és Rin pár szót válltott még , majd elindultak a kocsi felé és a motor felé. Rin hátra csapta haját, amely hajzuhataggként hullot hátára felvette a sisakot ahogy én is a sajátomat. Felült először, ő majd felém nézett és jelzett üljek mögé. Felülve átkaroltam a derekát, hogy benne kapaszkodjak. Túl intim? Nem szabadna? De nem mondott semmit, nem lökte el a kezem.

   -Kapaszkodj!. - jelentette ki majd elindult.

Nagyon gyorsan száguldott, de nem törödtem ezzel igazán, sőt tetszett: 

  -Merre menjek? A főutcán vagy kikerülve azt? - kérdezte hátra.

   -Kikerülve.-mondtam,

Mint mondtam egyedül laktam egy lakásban és ez a külvárosban volt. Egy tömbház lakás, melyet megvettek nekem a szüleim, hogy legalább tető legyen a fejem felett. Ezt azért tiszteltem bennük. Amint megérkeztünk  megállt, levette sisakját és én visszaadtam ami rajtam volt.

   -Köszi.- mondtam.

   -Semmi gond.- mondta.

  -De azért most ideges leszek... mert.. .mert... -kezdtem dadogni Ryu szedd össze magad!.- Mert igaza volt a barátomnak , a fiúk szokták a lányt hazakísérni és nem fordítva.

   -Talán aggódsz értem?- szállt le a motorról és közeledett felém.

   -Ig...igen..  - zavarba hozott! Még sosha egy lány sem hozott zavarba. -  vagyis mint mindenki másért.- mondtam.

   -Ne félj, harcos vagyok...-mondta.

Ekkor dörgött az ég és esni kezdett az eső 

   -Inkább gyere be...- mondtam.

De a számra csaptam. Nem akartam hogy úgy hallatszodjon.

   -Persze, ne félj nem arra gondolok, sőt nem is azt akarom,  - aj, Ryu te aztán tudsz beszélni?! - csak úgy látszik nagy vihar lesz.- mondtam.

Elmosolyodott majd letette sisakját, amit eddg oldalán fogott:

   -A motrom hova tegyem?- kérdezte.

   -Bent meglesz...- mondtam.

De mielőtt felemelte volna, megelőztem és átvettem én. Csak a két sisakot engedtem, hogy hozza : 

  -Köszi.- mondta.

  -Nem tesz semmit.- mondtam.

 Nem is volt olyan nehéz a motor, mint gondoltam. A földszinten elég volt letenni. Én fenneb laktam, Ez a tömbház 4 emeletből állt, én pedig a legfelsön laktam. Ismertem a szomszédokat nem lopnának soha vagy ilyesnmi, biztonságba volt a motor, természetesen azért Rin megkötözte. Mutattam az utat, az ajtomhoz, majd beléptünk a laskában. Öszíntén kicsit furcsáltam, hogy ilyen könnyen ment bele , hisz a szülei ezt nem tudják. Ám nem akartam rá kérdezni... nem csak azért mert akartam még beszélni vele, hanem azért is mert nem akartam elrontani a hangulatot. Mindkét érv az én javamra szolgált. Bár valószínű valami maffia dolog. Vajon a szüleiket nem érdekelne annyira az ilyensmi? Hiszen harcolnak, nap mint nap nem? Körül nézett a lakásban.

   - Kicsi...

   -... de nagyon szép.- mondta.

  -Köszi. - mondtam.

  -Egyedül laksz? - kérdezte, ahogy tovább vizslalta a lakást.

   -A szüleim kitagadtak, így igen.-mondtam.

   -Sajnálom..- mondta.

    -Semmi gond. Nem zavar erről beszélnem. Jól megvagyok!- mondtam. -Te az ágyon fogsz aludni, én majd megleszek a földön is.

   -Ne... mármint én megelégszem a földön is. Nem akarlak kiturni a saját ágyadból. - mondta törödően.

   -Semmi gond! Én szeretem ezt és itt te vagy a vendég, szóval nincs mese! - kacsintottam felé, mire úgy tűnt, hogy kicsit zavarba jön. Vagy csak rosszul láttam?

Leteritettem magamnak a földre.

   -Ha szeretnél lefürdeni ott van.-mutattam a furdoszoba ele.

   -Nem, köszi.-mondta.

   -Valamit kellene adjak neked. Pillanat! A szekrényemhez léptem, átadtam egy fehér polót és egy tréning nadrágot. Lehet, hogy nagy lesz.-mondtam.

   - Semmi gond. Köszönöm szépen! - vette át.

   -  Ha nem gond akkor én lefürdök, addig nyugodtan öltözz át. - mondtam.

  -Csak nyugodtan. - mondta.

   -Érezd magad otthon. - mondtam.

Bár a lakás kicsi volt, a fürdőszoba királyi lakásnak tűnhetett. A padló , a kád márványbol volt. A dusoló pedig külön, hatalmas üvegablakokkal. Olyan sötétített, amin nem látsz keresztül, max. csak árnéykot. Jól esett, amikor a meleg víz rám csöpögött. Egy ideig csak álltam a tusoló alatt. Ténleg szerelmes vagyok. Akibe pedig ott van kint a szobámban.  Talán el is aludt. Rin... elveszed az eszem, turtam bele a hajmban és neki támaszkodtam a falnak, még soha senki iránt nem éreztem ilyent. Gyorsan megmosakodtam. Amint végeztem felvettem egy otthoni polot, egy kopott farmert és visszasiettem a szobába. A tv be volt kapcsolva Rin meg az ágyon elaludt. Jól nézett ki az én ruháimban is. Mosolyogva kikapcsoltam a TV-t , majd betakartam óvatosan Rin-t, és én is nyugovóra tértem. 

Kint hatalmas vihar kerekedett, a szél csak úgy sűvített, villámlott és dörgött.... Hirtelen Rin felsikitott :

   -Minden rendben? - ébredtem fel.

Megijedett és ringatozni kezdett, oda mentem melléje és aátöleltem :

   -Semmi. gond...ssss...itt vagyok...sssss... ez csak rossz idő.-mondtam.

   -Bocsi, csak én sosem szerettem a viharokat, az ilyeneket meg plane nem.-mondta.- de kerlek ezt senki sem tudja, Maimi, sem te vagy az elso akinek elmondtam.-mondta

Kikerekedett szemekkel figyeltem. Egy titkot ténleg nekem mondott el először.  Szorosan öleltem magamhoz, ő is szorosan bújt hozzám. Megpusziltam a feje búbját, miközben hátát simogattam.

   -Megkérlek, nincs semmi hátsó szándékom, de nem aludnál itt velem? - kérdezte, szemei félelemtől csillogtak.

Bólinottam, csak ennyit tudtam tenni. Majd mellé feküdtem. Szorosan a mellkasomra feküdt. Hamarosan halkan hallottam szuszogását. Elmosolyodtam ahogy nyugodt arcára néztem. Aranyos volt ... És boldog voltam.... boldog voltam, mivel tudtam ,hogy az az érzés mely az életembne eddig sosem jelent meg most végre eljött hozzám is. Megérkezett! De vajon Rin érez-e valamit irántam? Csak nem rég találkoztunk, korai lenne. De legalább jóképűnek tart? Vonzodna hozzám?

Végül elaludtam én is. Reggel az óra csörgése kelltett fel. Leállitottam és amikor a mellettem lévő helyre tekintettem láttam, hogy amaz üres, csak összefogva a ruháim voltak ott. Felkaptam a fejem, csend hontol a lakásban. Rin elment tehát, lehet ő is suliba kell menjen. Bár kicsit szomorú voltam, hogy nem köszönt el.

Felültem, amikor is megláttam egy kis papirt az éjjeli szekrényen. Magamhoz vettem " Elkellett menjek. Bocsáss meg, hogy nem költöttelek fel, de olyan nyugodtan aludtál. Köszönök mindent, Ryu! Remélem még találkozunk! Szeretettel Rin. U.I. Készitettem reggelit. Remélem ízelni fog. Valamint, ha bármiben segíthetek elérhetsz ezen a telefonszámon. " 

A végén egy telefonszám, elővettem mobilom és biertam majd elmentettem. Tehát, akkor valami mégis van ha leadta a telefonszámát. Mosolyogva tettem be a kis levelet a fiókba és elvettem a táskám, majd megfordultam. Ekkor majd szivrohamot kaptam, akkorát ugrottam. A fotelben nem más ült mint Hayato, hatalmas, hülye vigyorral. :

    -Hogy a fenébe jutottál be?!

   -Haver mindent tudok rólad, amugy meg , az éjjel a kulcsot a zárba hagytad, szerencse nem vitte el senki. -mondta. Igen, ez igaz... 

   -Várj! - tudatosul bennem hirtelen valami. -  Te mióta vagy itt? - remélem nem... 

   -A! Ne félj, csak azóta amióta Rin elment. - mondta.

   -Te találkoztál vele? - kérdeztem.

   -Igen. épp indult , amikor benyitottam. Nagyon megijedt, mint te is. Megköszönte és mondta, hogy nevében is köszönjem meg neked. -mondta.- Na de mit is keresett itt?

   -Tegnap este , vihar volt és nem akartam hogy megázzon vagy valami történjék vele...- meséltem kisétálva a konyhában.

Az asztalon ott volt piritos, gyümölcs lé, sonka és tojás. Inycsiklandónak tűntek. Korgott is a gyomrom.. 

   -Várj, ez azt jelenti.... - az arcán nagy vigyor jelent meg.

   -Ez az jelenti hogy Rin Ashia-val töltöttem egy éjszakát.