5.rész Barát vagy ellenség

A sebzett szív dala

5.rész Barát vagy ellenség

Sakura:

Pontosan 1 hét telt el amióta Kairi kezébe adtam magam, az életem. Ahhoz képest, hogy mi volt az első véleményem róla be kell valljam, hogy tévedtem. Van egy modora, de ahhoz képest kedvest és figyelmes. Oda teszi magát a munkájában annyira, hogy már én is elhiszem néha, hogy van egy megoldás erre az egészre. Legalábbis ezt vettem észre. Koichi elráult, hogy a napokba sokat kutatott a tüneteim után és ez jól esett. Nem mintha más orvosok nem vizsgáltak volna, de hogy ennyit olvassanak utána és kutassanak. Nem volt még! Valóban egy különleges orvos meg kell mondjam. 

Ez idő alatt én sem tétlenkedtem, dalokat irtam. Amint visszakerülök, sok mindent kell behozzak. Az ügynökség igyekezett el simitani a távol létem okát. Azt adták ki, hogy ihletet merítek a legújabb kislemezemhez, így kicsit elhuzodtam egy magam. Szóval erre is jött a dal írás. 

A kórház igyekezett bizalmasan érinteni, hogy itt vagyok és figyelmesek voltak arra, hogy ne derüljön ki semmi kellemetlen karrieremre. Amennyire lehetett kerültem az embereket, vagy ha mégis akkor álcáztam magam. Aki ismert, az a pár ember nem árult el senkinek semmit. Biztam bennük. 

Az 1 hetem alatt sikerült megismernem a nővéreket, mint Yuika Sakai, aki most kezdte ápolló női pályafutásást, de nagyon ügyes volt. Yukito Numazu, aki egy igen vicces és rendes ember, sokszor megnevetett. Ryusei Nishi, aki szintén most kezdte a pályafutsását, bár ő a gyerek részlegen van, ott ismertem meg amikor Aniri-chant látogattam meg. Kedves fiú. Misa Kanno-t, aki eléggé visszahuzodó lány, viszont hozott nekem ovlansi valót a könyvtárból és elég jó ajánlásai vannak. Valamint Mariko Negeshit, ő rangidős. Egy kedves, gondoskodó szeméyliségű nő, aki körbe vezetett a kórházba és kivitt az udvarra is. Mind nagyon kedvesek voltak velem. Hogy őszinte legyek, talán ez az egyik legkedvesebb hely ahol voltam. Talán nem fogom annyira bánni, hogy itt kell töltsek x időt. Mint mondtam Anri-channal is jobban megismerkedtem. Meglátogattam, énekeltünk együtt és a barátaival is. A szüleim kerestek, de nem személyesen. Először csak Daichival küldtek valami gyümölcs kosarat és kis levelet, hogy velem vannak és  minden rendben lesz. Majd telefonon hívtak fel, hogy hallják néhány percig a hangom. De alig volt vagy 5 perc, mert menniük kellett. Volt olyan amikor felmentem a tetőre és ott gitároztam és énekeltem, amikor kicsit egyedül akartam lenni. Jól esett! Daichi velem volt. Mindennap bejött és társaságot tartot nekem. Kérésemre tájékoztatott, hogy mi van a sztár világban. Bár fogandi mernék, hogy a kemény kritikákat amik ólam szólnak nem olvasta el. De nem kellett. Magam is megkaptam őket. Nem érdekel! Mert ennek ellenében volt más aki mellettem volt, sok rajongó akik támogattak és alig várták, hogy hallják az új kislmezem. Szóval ezért is küzdöttem keményen. Küzdök! jobban mondva. Nem adom fel, ahogy eddig sem most sem. Amíg tudok éneklek és elérem, hogy hallják a hangom. 

    - Sakura! - robbant be az ajtó és hamarosan megpillantottam Kamijo . - Sakura! -oda szaladt hozzám és átölelt. -  Miért nem mondtad el, hogy korházba kerültél! Tudod mennyire aggódtam, hogy nem hallok felőled semmit? Daichi sem akart először semmit sem mondani. Gonosz volt! 

   -    Kamijo?! Te meg mit keresel itt?

   - Mi az, hogy mit keresek itt? Természetesen hozzád jöttem, hogy ápoljalak és átsegítselek ezen. 

   - Kösz...

    - Elnézést kérek, de éppen vizsgálatra vittüka  beteget! - lépett közelebb Dr. Tenod. - Majd utána beszélhetnek! -ezzel átkarolt, hogy áttegyen a karos székben.

     - Ez biztos muszáj? - ültem le. Nem szerettem, hogy ezzel kell közlekedjek.- Tudok menni!

    - Nanase-chan ezt már sokszor megbeszéltük. Csak a vizsgálat erejéig! - tette biztaólag vállamra kezét Yuika.

    - Nem mehetek vele?

    - Nem, Kamijo, maradj itt! Nem tart sokáig! - láttam, hogy bánatos, felé küldtem egy halvonáy mosolyt. Később azért megölöm Daichit, hogy lebuktatott. Megígérte, hogy nem mondja el.

    -  Azért megkérném, hogy viselkedjen ön és a barátja! Mégis egy kórházba tartozkodnak!

    - Tessék?! - ért el a tudatomig, hogy ez a kérés nekem szól. Dr. Tendora tekintettem, ő csak az utat nézte amerre tartottunk.

    - Egy kicsit túl személyes viselkedést mutattak az előbb. Egy korteremben voltak mégis.

    - Túl személyes viselkedést?! - éreztem, hogy felmegy bennem a pumpa. - Mégis miről beszél? Arról, hogy megölelt?!

    - Letepert!

    - Letepert?! Ugyan, kérem maga éppenséggel, hol volt az elmúlt 10 percben? Mit nézett? Egyáltalán nem tepert le! Jó rendben, bevallom Kamijo természete kicsit heves, de nem csináltunk semmi rosszat. Amugy meg, nem a barátom! Kérem ne terjesszen hülyeséget.

     - Hát pedig nagyon úgy tűnt, hogy közel állnak egymáshoz.

    - Barátok bagyunk! - szólaltam fel kicsit talán a kelleténél erősebben. - Nem mintha bármi köze is lenne magához.

    - Elnézést kérek, hogy félreértettem! Yuika vidd be és végezd el a vér vizsgálatot. Aztán át visszük CT-re.

    - Igen doktoúr! - vette át a papirokat Yuika. Dr. Tendo meg már fordult is el. - Haha!

   - Mégis mi olyan vicces?

     - Olyanok vagytok, mint egy házaspár. Folyton civakodtok!

    - Micsoda?! - éreztem ahogy elvörösödöm. - Yuika! miről beszélsz?! Alig egy hete ismerjük egymást!

    - Jól van na, jól van. Én csak arra akarok kitérni, hogy egész jól kijöttök.

Hát... na tény és való, hogy azért tényleg olyan rosszban nem vagyunk, annak ellenére, hogy néha egymás agyára megyünk. Egész jól kijövünk. És jókat is szoktunk beszélgetni. Ha őszinte akarok lenni, még azt is elmondhatom, hogy kicsit megismertem. Például függetlenül attól, hogy nappali vagy éjszakai műszakban van, az első és utolsó dolga mindig az, hogy végig megy a kortermeken és ellenőrzi a betegeket. Vagy például reggel megiszik egy kávét a közeli automatából. Ezt csak azért tudom, mert vagy 3 nap elkaptam, amikor épp tértem vissza a mosdóból. Komolyan végzi munkáját és odateszi magát. Na jó ezek nem pont olyan megismerések.... beszélgettünk de nagyon a magánéletéről nem mondott semmit, nem mintha émn faggattam volna. Bár mondt ais, hogy nem keveri a kettőt. Persze nem mintha én meséltem volna a magánéletemről. Mondjuk talán nem is kell, hiszen a neten olvashatott rólam. Na de közelebb érzem magam, hozzá határozottan.

Kairi:

    - Rokuro le mész a laborban?

    - Igen szükséged lenne valamire? 

    - Feltudnád hozni ennek a betegnek az adatait? - adtam át egy korlapot.

   - Persze! - vette át. - Megyek is! Oh, elnézést segítehtek valamiben?

   - Dr. Tendo itt van?

    - Igen! Kairi! Keresnek!

Mégis, ki keres engem ilyenkor? Felsóhajtottam és felálltam a helyemről, hogy megnézzem ki keres. Amikor kiléptem az irodából, megpillantottam Nanase barátját, hogy is hívták? Kamijo!

    - Mit szeretne?

    - Sakura... Sakura, hogy van? - harapott az ajakiba.

    - Egész jól. Az útobbi egy hétbe semmi féle tünete nem volt.

    - És az eredmények?

    - Nem tudom, mennyit oszthatnék meg önnel. Ön nem a család tagja.

    - Na ide figyeljen, én Sakuranak a családja vagyok. Sőt sokkal közelebb állok, mint bárki más hozzá. Szóval mondja el. 

    - Ez nem így megy! Inkább csak kérdezz meg őt.

    - Szerinte nem próbáltam?! De nem fogja nekem elmondani! 

    - Hát, akkor várjon! - megfordultam, hogy ott hagyjam.

     - Maga biztos, hogy tudja a munkáját?!

    - Most éppen megkérdőjelezed a tapsztalatomat? 

    - Sakurának már sok csalodást meg kellett élnie. Ne okozzon neki egy újabbat! - állt velem szemben farkas szemet nézve.

   - Ez egy kórház! Kérem viselkedjen! - álltam a tekintetét.

    - Ha úgy érzi nincs eredmény akkor ne hitegesse tovább. Engedje el! Küldje máshová!

    - Mindent megfogok tenni, hogy kiderüljön a rosszul létei oka.

    - A minden nem elég! Meg is kell tudnia!

    - Ha nincs megelégedve, miért nem beszél vele? Lehet magára hallgatna. Nem jó barátok?

    - Szerinte nem próbáltam már? Korábban is mondtam neki és most is, hogy menjünk el külföldre. Hogy felekeresem neki a legjobb orvosokat. De nem akart hallgatni rám. Makacs nő! Most elszánta magát, hogy bizik önben. - ez miért esik ennyire jól? - Ne okozzon neki csalodást, mert akkor esküszöm mindent megfogok tenni, hogy megbánja orvos lett! - ezzel sarkon fordult és magamra hagyott. 

Milyen temperametuma van ennek a fiúnak. Huh!

   - Na, mi van szerelmi háromszög?

    - Te meg mi a fenéről beszélsz? - pillantottam meg Koichi-t jobb oldalamon.

    - Tudod az a tipikus románc a regényekből. Az orvos beleszeret a pácienségben és oda vissza, közben feltűnik egy magányos férfi, aki a főhősnőért van oda. És kit fog választani? Kit fog választani Nanase-chan?

    - Oh, hallgas már! - löktem el magamtól és visszamentem az irodában.

   - Megint későig fogod nyomni a géped? Nem fáj már a szemed?

    - Kutatok!

    - Nanase-chan tényleg szerencsés veled! De pihenj te is! Ne fáraszd ki magad! - veregette meg a vállamat.

   - Rendben!

Az útobbi napokban nagyon rá álltam Nanase tüneteire. Könyveket olvastam és cikkeket az intenetről, hogy valamivel előbbre jussak vele kapcsolatban. Szokásos betegségeket felhoztak, de még egyikre sem tudok rá mutatni. Valami kell legyen. Valami biztos, hogy kell legyen amit eddig nem vettünk észre.

Vagy 2 óra telhetett le amikor úgy döntöttem, hogy teszek egy kört a betegek között. Egész nyugodt napunk van ma. Nem volt semmi sürgös. Bár ne beszéljek túl hamar. Ám vannak ilyen napok is, nyugodtabbak és zűrzavarosabbak. Annakellenére, hogy meg volt a szokásos utvonalom, most még sem arra mentem, hanem Sakura szobája felé vettem az irányt. Vajon még a barátja itt van? Ha igen el tudom képzelni, hogy a nővérek agyára ment. Vajon nem tették ki? Azt biztos hallottam volna, amekkora szája van. De ki ez a fiú, hogy így beszél? "mindent megfogok tenni, hogy megbánja, hogy orvos lett!" Igazán nagy szavak. Olyan, mintha nem kis pályás lenne. Valószínű a családja gazdag. Nem mintha engem ez zavarna.

    - Ezt inkább ne most beszéljük meg Kumatsu úr!

    - Sakurának fel kell lépnie! Sakura munkája megy tovább!

   - De neki most kezelésre van szüksége!

    - Meddig? És a rajongókkal mi lesz? Nem akarjátok velük ezt közölni?

    - Természetesen erről nem kell tudniuk, uram de...

   - Akkor nincs mit mondani! ahogy látom Sakura jól van! Miért ne dolgozhatna?

Mi ez a hangzavar? Az a fiú, ekkor a patáliát csap? Sakura szobájából jön. Nem! Annak a férfinak a hangja, nem talál a fiúéhoz. Iparkodni kezdtem a szobához. Amikor beléptem a szobában Sakura az ágyon ült, mellette a managere és előttük egy 40es éveiben járó férfi, fekete haja volt, mert hátra volt zselézve és barna szeme. Igen ki volt öltözve, egy sötét szürke szmokingot viselt.

   - Mi történik itt? Kérem! Ez egy korterem ahol betegek próbálnak pihenni!

    - Elnézést kérünk Dr. Tendo! Csak...

   - Oh, ön kezeli Sakurát. Örvendek a találkozásnak. Kumatsu Rei vagyok, a Starship aligazgatója. - Starship? Oh, ez Sakura szüleinek a cége, az ügynökség ahol ő is ott van.

   - Örvendke, Dr. Tendo Kairi. - ráztam kezét.

    - Köszönünk mindent, amit érte tett és fog. Tudjuk, hogy jó kezekben van. - csak most találkoztunk mi ez az egész? Bár nem csodálnám ha már végeztek volna valami háttér kutatást rólam. És Daichi biztos beszámol a kezelésről.

    - Én csak a munkám végzem!

   - Persze... persze... egyetértek! Akkor megfog minket is érteni. A munkánkat végezzük. Sakura egy igen tehetséges énekes, akire a cégünk büszke. De nem tünhet el csak úgy. Tovább kell dolgoznia. 

   - Ha nem tévedek akkor az volt mondva a médiának, hogy elvonult alkotni.

   - Ez így van. De attól függetlenül mutatnia kell magát a közösségben, hogy itt van és jól van és dolgozik és énekel. És ön is megérti, hogy ez nem mehet így nagyon sokat. 

   - Sakurának pihennie kell és megfigyelés alatt kell lennie, hogy kidertsük mi a gond. - tettem a köpeynem zsebébe a kezem. 

   - Persze! Ebben is egyet értünk! - ez a fickó, nem nagyon tetszik nekem.  - De... a shownak tovább kell mennie. Sakurának fel kell lépnie!

     -Tessék?! - ez a fickó süket, nem hallotta, hogy mit mondtam az előbb. Sakura egészségéről van szó. Arról a tehetséges énekesről akit említett. Ez már csak érdekli, nem?

    - Ugyan, láthassuk, hogy most jól van. Mennie kell tovább! De ígérjük, hogy rendszeresen vissza hozzuk ide.

    -A szülei tudják, hogy ezt akarja tenni.

   - Igen! Velük beszéltük meg közösen. - tényleg ennyire nem törödnek Sakurával?

    - Sakurának az orvosa vagyok és nem engedem innen el! - jelentettem ki.

    - Hogy micsoda?

    - Sakurának a korházba kell maradnia, amíg ki nem derül az igazság.

   - De... de...

    - Sajnálom, Kumatsu úr! De erről nem nyitok vitát!

    - Dr. Tenod, köszönjük szakértelmét, de ezt már megbeszéltük a szüleivel és...

    - Nanase-san pedig már egy felnőtt nő, akinek nincs szüksége a szülei beleegyezésére. - ma miért kell mindenkinek kihonzia a sordomból?

    - Dr. Tendo!

     - Nanase-san te mit akarsz? Te hogyan látod a helyzetet? - fordultam hozzá. Az ő véleményére, miért nem kíváncis senki? Én az vagyok! Megérdemli, hogy elmondja.

   - Én... én... - köztem és Kumatsu úr között szökött a tekintete. Végül felhuzta a térdeit és átölelte. - Mi lenne ha tartanánk egy koncertet a kórházban?

   - hogy micsoda?!