Szerelemi árnyék
48.rész Árnyék boldogság (utolsó rész)
Jun: (1 évvel később)
Lassú zene töltötte be a terepet, mindenhol mosolygos arcok, pohár koccintások és tányér csörömpölések hallatszodtak. De a legboldogabb és leggyönyörűbb teremtmény ebben a teremben, nem ebben a világban, itt állt előttem , karjaimban tarthattam és vele ringatozhattam a lágy zenére.
- Mi az? Miért nézel így rám? - húzta fel kíváncsian szemöldökét.
- Csak csodálkozom, hogy a világ legszebb nője lett az én feleségem. Mivel érdemeltem ki? - elpirulva tekintett el.
- Hát igen... talán azzal a piros kártyával Mr.Matsumoto? - fordult vissza felém sunyi tekintettel.
- OH, valóban? Én meg arra gondoltam, hogy azzal az ütéssel... aj... -érintettem meg az állam. - még most is belesajdul ha rá gondolok, Mrs. Matsumoto.
- Na... - lökött el nevetve.
- Airi, Jun... - léptek mellénk barátaink. - Sok boldogságot kívánok! - szólalt meg először Sho.
- Köszönjük! Végre leküzdöttünk minden akadályt - karoltam át feleségemet.
- De azt sosem bocsájtom meg, ha egy könnycseppet is ejt miattad. - kacsintott a végén rám.
- Nem fogom, mindent megfogok neki adni és a gyerekünknek!
Sho, Kazunari, Satoshi, Misaki , Momoko , Uchiya és Miyabi is mosolyogva nézett ránk.
- Apa! Anya! - hangzodott fel kislányunk hangja, amint Megumi karjaiban felénk hozta.
- Szia kishercegnőnk!- vettem át karjaimban, olyan szép volt mint édesanyja , bearanyozta az életünket. - Hogy érzed magad? Akarsz táncolni? - lelkesen bólintott majd hárman kezdtünk táncolni .
A kis Mimikonak nagyon tetszett hangosan nevetett fel és gyermeki nevetés töltötte be szívünket. Ő volt a szemünk fénye. Már egy éve, hogy megszületett, mintha csak tegnap lett volna.
- Jun, Airi ezt a nagy dobozt, most hozta a kiszállító! - lépett mellénk Saiki és egy szépen becsomagolt sárga csomagolópapir doboz felé mutatott.
- Huh! - szólalt fel a kislányom, puszit nyomtam arácra.
- Mekkora ajándék, az de kitől jött? - nézett körbe Airi , majd kezébe vett egy kis üdvözlő kártyát.
Mellé léptem és elkezdtem olvasni a rajta levő szöveget: "Sok boldogságot kívánok! Legyetek nagyon boldogok! Airi kedves ha bármikor megbántana ez az idióta, nyugodtan csörögj rám és odarepülök.
Üdv: Yuta. U.I. A dobozban van egy kis ajándék a kishercegnőnek is." Airivel mosolyogva néztünk össze , majd visszafordoltunk a táncparkett felé és tovább ringatoztunk a zenére. A legszebb napunk eljött és nem rontotta el semmi, nem már nem rontsa el semmi a jővőt sem, a fényes jővőt ami beárnyékolodott a szerelem kivilágitotta .
Szóval, mik is történtek az elmúlt évben? Yuta az égnek hála, időben kapott ellátást, sikeresen kivették a golyót és néhány hét elteltével felépült. Ezek után úgy döntött, hogy visszaköltözik New Yorkba és egyelőre karrierjére koncentrál és keres egy helyettest Amonért. Tanabu, Amon és emberei lelettek tartoztatva és jó ideig nem fognak kikerülni onnan. Az események eléggé megrázták a szüleinket is. Bár anyám először vitatkozni kezdett Airi szüleivel, hogy az egész Airi hibája, hogy veszélybe sodordtam. Barátainkkal, testvéreinkkel eléjük álltunk és utoljára megkértük, hogy fogadják el kapcsolatunkat és hadd legyünk együtt boldogan, ássuk el a csata bárdot, vagy ha nem hátat forditunk, saját lábunkra állva és többet nem lássák a gyerekeiket. Na ez azért már igen megrázta a szülőket és bekellett lássák, hogy Airivel akkor leszünk egészek ha együtt vagyunk. Az elején kicsit döcögösen indult a kapcsolat, pláné anyám és Airi apja között. De végül megbékéltek ők is egymással és nagy terveket kezdtek szövőgetni a két cég egyesítéséről beszélve. Saiki nagyon boldog, hogy húga végre boldog lehet és Megumi is, hogy én is végre talpra estem és boldog lehetek. A srácokkal berobbantunk a köztudatban és egyre több munkánk adodott amivel csak úgy szárnyaltunk és sikerre sikert halmoztunk. Ahogy a lányok mint a Buono mint a C-ute remekeltek és szárnyaltak a siker felé. Kimiko büszke volt ránk , na de persze annak még jobban örült, hogy most már minden együttes sinen volt és nem volt kiszakadások. Lassan minden akadály legördült előttünk és egyenesben volt az életünk. Egyenesben együtt... Airivel sokat látogattuk Yutat, akivel újra kibékültem és jó barátok lettünk. Néhány hónapra rá Airit elhívtam és visszamentünk az iskolába, ott is a kantinban:
- Jun, miért hoztál ide ? - értetlenkedett szerelmem és kíváncsian nézett rám.
- Emlékszel... - kezdett körbe nézni. - Itt láttalak először meg... Az egész suli arról beszélt, hogy Buono együttes jön... engem nem izgatott annyira a dolog. Nem értettem miért vannak úgy el a dolgokkal. De itt az ebédlőbe, ahogy állatként őrjöngtem megláttalak és telejesen elvarázsoltál az első pillanattól kezdve. Rideg voltál, keserű... de én mégis megláttam a melegséget benned. Itt kezdődött minden , itt kaptam tőled azt az ütést...- fordultam felé ütött egyet a levegőbe. - Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy te más vagy mint többi lány. Hogy kellesz nekem, hogy téged akarlak mellettem látni és megvédeni. Lassan, lassan meg belédszerettem.
- Én is szeretlek! Azóta a pillanatóta amikor első csókunk után utánam jöttél, mióta folyton civakodtunk és egymás ellen háboroztunk. Azt gondoltam, hogy olyan arrogáns vagy és utállak... de közben lassan, lassan belédszerettem. - egymásnak támasztottuk homlokainkat. - Azóta nagyon sok mindne történt velünk, jó és rossz pillanatok... néha azt hittem, hogy örökre vége, hogy utjaink nem keresztezik többet egymást ... de nem így lett. A sors akarta vagy a végzet vagy az égiek ... nem tudom és nem is érdekel. De nagyon hálás vagyok, hogy mindig visszataláltunk egymáshoz, mert nélküled nem lennék egész... - lágy csókot nyomtott ajkamra.
- Örülök, hogy ez hallom... mert én se nélküled. Éppen ezért... - lassan letérdeltem, Airinek rögtön könnyek szöktek a szemében. - Airi Suzuki szeretnélek téged és a születendő gyermekemet a világ legboldogabb embereivé tenni, mindent megadni nektek és együtt megöregedni! Lennél a feleségem?
Ekkor egy kis zöld bársonyos dobozt húztam ki zsebemből és felnyitottam, ott egy ezüst kövekkel diszitett gyűrűt rejtett.
- Igen... Igen... - ugrott azonnal a nyakamba Airi minekután felhuztam rá a gyűrűt.
Az eskűvöt nem tarottuk meg rögtön, a gyerek születése után szerettük volna megtartani. Így ezért került csak most sorra. Ezek után Airivel összeköltöztünk, szerettem volna mellette lenni a terhesség ideje alatt, segíteni amennyit csak tudok. Bár pont ennek okaként egyelőre csak náluk huztuk meg magunkat, hogy még az édesanyja is segítségünkre legyen ő is. De jól megvoltunk és tényleg nem történt az utóbbi időben semmi csak jó dolgok. Mind én , mind Airi már izgatottan vártuk a megérkezését és nagyon boldogok voltunk mikor először karunkban tarthattunk.
Egy klipp forgatáson vettem részt pont a srácokkal.:
- Gondolom már nagyon izgatottak vagytok hiszen nemsokára megszülteik a pici... - ült le a kanapéra Kazunari, éppen szünet volt.
- Igen... Airi már azt sem tudja, hova kapja a fejét, egy nap 10-szer megnézi, hogy minden megvan-e a gyerkenk ami szükséges... Azt sem tudom, már , hogy hogy nyugtassam és ültessme le , hogy pihenjen.
- Hát de azért biztos te is izgulsz és idegeskedsz... - tekintett rám Masaki.
- Természetesen... még mindig el nem tudom képzelni, hogy lesz egy gyerekem, egy kis csöpség aki egy része én és egy része a szeretett nőm lesz. Egy kislány aki biztos, olyan szép lesz mint az anyja...
- Oh halljuk ide, már is az apa beszél belőle... Mi lesz mikor a lányodnak udvarlói lesznek... - nevetett fel Kazunari.
- Talán majd kell szólni nekik, hogy óvakodjanak a papától! - nevetett fel Satoshi is.
Én csak a fejemet ráztam, de közben mosoly hagyta el az ajkiamat.
- Jó apa leszel, ezen ne törd magad! - lépett elém Sho és mintha olvasott volna a fejemből azt mondta amit kellett. Mosolyogva bólintottam.
Már épp azon voltunk, hogy folytassuk a forgatást amikor megszólalt a telefonom, kijelzőn Airi neve szerepelet:
- Szia édesem! Valamit szeretnél ha vennék? - az elmúlt hónapokban ahogy terhes nőnek szokás nagyon falánk lett, főleg pudingot kívánt meg és lefekvés előtt vagy felkellés után szeretett pár dobozt megenni. - Talán elfogyott a puding?
De ekkor hirtelen lestoppoltam, gyors lélegzést hallottam a vonal másik felében:
-Szerelemem mi a gond? - a fiúk is megálltak és visszafordultak hozzám.
- Jun... Jun...
- Airi! Airi! Mi a gond?! - már nem csak a fiúk, hanem a stáb többi tagja is rám meredtek.
Ideges kezdtem lenni, remegni kezdett a testem...
- Jön a baba...
- Tessék? -döbbentem le. - De nem lenne még egy hét?
- Jun! ITt Miyabi... most tényleg ez érdekel téged? Elfojt a magzat vize, jönnek a fájások... Jun ez annak a jele, érkezik! Airi nem akart megzavarni a munkádban, rajtad is áll a döntés, mi itt leszünk mellette, te?
- Jun mi történt? - szólalt hozzám először Kazunari és közelebb lépett.
- Van valami gond Airivel? - kérdezte Sho.
- A gyerekem uton van... - emeltem fel lassan a fejem.
- Mi de nem volt még egy hét? - kérdezte Satoshi.
- Én is azt hittem... de... most most... mennem kell!
Hát ez nem volt kérdés, természetesen ott akarok lenni a gyermekem születésén . Azonnal hátat fordiotttam és elekzdtem szaladni a kocsimhoz. A srácok is követtek majd azonnal a korházba vettük az irányt. Ott eligazitottak és bementem a szülőszobába.
- Jun... - emelte kezét felém Airi... gyorsan elfogadtam és arcomhoz emeletem - Ott hagytad a munkát?
Gyorsan lélegzett és izadt volt....
- Mi ez a kérdés még szép, hogy ott hagytam! Itt akarok lenni a gyermekem születésén , melletted!
Homolokon csókoltam , Airi felkiáltott :
- Airi!
- Ön az apa? - lépett be egy kék köpenybe az orvos, bólintottam. - Legyen a felesége mellett, mondja hogy lélegezzen mélyeket .
Bólintottam és simogatni kezdtem Airi fejét, miközben nem egyszer ismételtem , hogy lélegezzen mélyeket.
Airi: (3 évvel később)
Aztán megszületett a mi lányunk akit közös megegyezés alapján Mimikonak hívtunk el. Jun nagyon aggodott, hogy esetlegesen nem e történt valami, hogy 1 héttel korábban jött, de az orvos megnyugtatta, hogy nagyon egészséges kis gyermek és erős. Azóta a nap óta Mimiko bearanyozza a napjainkat és amennyire csak lehet vele vagyunk. Egy két kisebb munkát vállatam még az év során, de nagy részt Mimiko mellett voltam és Jun is amint tehette igyekezett haza. Mindketten ott voltunk az első lépéseinél és az első szavánál is . Nagyon boldogok vagyunk, Mimiko nagyon szereti a srácokat és a csajokat is... szinte soha sincs egyedül, mindig akad valaki aki nagy boldogsággal vigyázz rá. Kazunarival sokat bolondozik, Satoshi és Miyabi sokat játszik vele, Misako sokat olvas neki, Momoko és Uchiya sokat viszik a játszótérre és Sho szeret neki mesélni. De persze azért mi is kivesszük a részünket, nagyon szeretjük ezt a kis csöppséget, boldog család vagyunk. Mimiko születése után 3 hónapra elköltüztünk szüleimtől saját házunkban és folytattuk saját életünk felépítését. 2 év után ismét munkába álltam, Buono, C-ute koncertek sorozata követte egymást, sikeresek voltunk, ahogy a srácok is szárnyaltak és népszerűbbek lettek folyton folyton , sikeresebbnél sikeresebbek. Az évek során Momoko és Uchiyama követett a sorban, hogy összeházasodjanak, majd Satoshi és Miyabi is. Kazunari is megismerkedett egy lánnyal és összeköltöztek, egyelőre nem sietik el a dolgot. Sho láthatárán nincs senki, de nem bánja azt mondta egyelőre csak a karrierjére szeretne koncentrálni. Yuta volt látogatoban az eskűvönk után néhány hónapra. Mimiko odavan érte, nagyon kedveli . Nagyon boldog voltam, hogy minden rendeződött és ő is itt van mellettünk. Sőt talán nemsokára neki jön az eskűvője, megismerkedett egy lánnyal, bár bevallása szerint nincs semmi olyan köztük. De na kitudja... A Matsumoto és Suzuki cég miután egyesitette erejét, még erősebb és sikeresebb lett mint eddig bármelyikük is. Bár egyelőre háttérben tették ezeket az ügyeket, hogy unokájukkal tudjanak lenni. Ők is nagyon sokat segitenek és Jun édesanyjával is sikerült megbékelnem és már jól jővünk ki. Én és Jun boldogabbak vagyunk mint valaha, szerelmünk tovább szárnyal és világit nem vetve árnyékot semmire, ragyog csillog és szédítően boldog.
- Apa olyan menő! - áradozott Mimiko.
Mostanába folyton úgy fekszik le, hogy vagy tőlem, vagy Juntól néz meg egy videót. Folyton egyikünk éneket dudolva, énekelve így is nap mint nap. Nagyon aranyos, elmondása szerint ő is énekes akar lenni. Erre a nagyapja azt mondta, hogy ő biza azonnal felfogja venni és tudja, hogy képes rá. Persze mi is támogassuk bármi is legyen az álma. Egy csapat vagyunk és azok leszünk örökre... mi hárman... azaz...
-Igen, valóban az! - nyomtam egy puszit feje bubjára.
- Ki menő? - érkezett meg nagy vigyorral az emlegetett szamár. - Hercegnőm te még nem alszol?! - nyomott egy puszit Mimiko fejére, majd azonnal mögém jött és átölelt, mellénk feküdve.
- Most fejeztük be a Truth videót... Olyan menő voltál benne apa!
- Köszönöm kincsem! Te jól vagy? - nézett rám és megcsókolt, bólintottam. - És a kis bajnok is jól vagy? - simitott le a hasamhoz.
Jaj igen, azaz mi négyen leszünk egy csapat ugyanis Mimikonak testvére lesz, egy kisfiú.
- Mikor lesz velünk a testvérkém? - nézett fel ragyogó szemekkel a lányom.
- Hamarosan... de most már ideje aludnod! - megpaskoltam Junt, hogy kelljen fel térjünk mi is az ágyunkhoz, de a lányom megfogta kezem.
- Nem lehetne, ha már... így összegyültünk, hogy itt aludjatok velünk? - nézett fel kis boci szemekkel.
Junra néztem, aki gondolom azon gondolkodott, hogy mennyire lenne jó nekem...
-Rendben! -szólaltam meg először. - Egy családi éjszaka... - kacsintottam kislányomra, aki örvendve fel kiáltott.
- Biztos vagy ebben? - suttogta Jun. - Kisebb az ágy...
- Nem lesz semmi baj, az öcsikéje is biztos, hogy örülni fog ennek. tettem kezemet a hasamra.
Jun elmosolyodott és lehajolt megpuszilni nővekedő pocakomat. Majd oldalra fordultunk, ő engem ölelt át én meg a kislányunkat és mesélni kezdtünk neki... együtt egy boldog befejezésű mesét.
A boldogságunk tetőfokon, már tényleg mi lehetne ennél jobb? Van két szép gyermekünk, a család mellettünk áll, barátaink vannak, fedél a fejünk fölött, karrier ami egyenes uton megy és együtt vagyunk végre együtt és innen már semmi sem választhat el.
És itt van az uccsó rész., eljött a boldog befejezés. Elnézést kérek, hogy ennyit késtem a részekkel a nagy kiesséssel. De itt van, igyekeztem az elmúlt hetekbe befejezni. És terveim szerint elég jól sikerült és nagyjából a tervezett hosszal. Remélem, hogy tetszett nektek ez a történet és továbbra is követni fogtok hiszen mint láthattátok jön az új történet és A tenger félhomályában történetre is van ihletem, szóval hamarosan onnan is kaphattok :) részt. Jó szorakozást addig is! Kellemes hetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése