47.rész Árnyékba borulva

 

Szerelmi árnyék

47.rész Árnyékba borulva

Jun:

    - Gyermeked anyját?!  - szemeim kikerekedettn meredtek előre, miközben úgy éreztem, hogy lábaim földbe gyökereznek és egész testem lelenne láncolva... 

Fejemet lassan forditottam Airire felé, akinek már szemei tele voltak könnyel és remegett... 

    - Gyermeket vársz.... tőle? - értetlenséggel meredtem rá, választ akartam most...

Bár hirtelen úgy éreztem, hogy a világ kicsúszik a lábam alól. Nem lehet ez képtelenség... Airi nem adhatta oda magát ennek a szemétnek...

    - Megerőszakolt?! Mondd, hogy igen...  - közelebb léptem, de Airi elé tette kezeit, megállítva.

    - Ugyan már ilyennek gondolsz engem? Airi az én mennyasszonyom miért gondolod, hogy olyan aktus nem lehetne köztünk?! Az én mennyasszonyom! Szóval miért vetné rá igényt? Miért akarnád azt elvenni ami nem a tiéd?

Nem néztem Yutára, tekintetem még mindig Airin volt, aki nem mert a szemembe nézni, csak zokogott és zokogott... Nem, ez lehetetlen Airi biztos nem adta oda magát, Airi, Airi engem szeret, Airi nem tenné ezt, nem adná magát oda megígértük, megígértük, hogy együtt leszünk...

    -Hazudsz! - átszelltem a köztünk lévő távolságot és megragadtam Yutat a polójától. - Hazudsz!

     - Én nem hazudok, tudom, hogy tudod, hogy Momoko és Miyabi volt nálunk, találkozta Airivel, aki elájult. Airi jól van, sőt csodás hírt kaptunk terhes. Szerinted ki más lenne az apa ha nem? Csak az nem jár a fejedben, hogy te vagy az apja?! - Yuta elnevette magát, majd szuros tekintettel ellökött magától. - Na most már elég legyen! Hagyj végre békén minket, fogd fel, hogy Airi az én feleségem lesz! 

Ezzel Airi felé fordult és felé nyújtott kezét, Airi kisebb tétovázás után elfogadta... Elindultak visszafele a ház felé... ökölbe szoritottam a kezem és lehajtottam a fejem. Nem, nem Airi engem szeret, nem hagyjuk fel a kapcsolatunkat, nem mondunk le róla... nem mondok le róla és tudom, ő sem tette!

    - Airi engem szeret! - kiáltottam el magam, Yuta és Airi megálltak. - Ha nem akarod elfogadni rendben, ne fogadd el! De tudom, hogy ő engem szeret és nem fogok többet elfutni, nem fogok többet önző lenni és történjék bármi nem eresztem el Airit. Küzdjünk meg, tegyünk pontot a végére! De ne pisztollyal, legyünk férfiak és döntsük el férfiként! 

Airi nézett előre rám, aggodalmat sugallt a tekintete és azt, hogy ne csináljam. De elhatároztam magam, nem tágítok, nem futamodok meg ... nem leszek önző és Airi mellett leszek, nem hagyom, hogy egyedül zsörtölje magát és védjen engem, érte vállalok bármit.

    - Elég makacs vagy... - Yuta végre megtisztelt azzal, hogy megforduljon és szemembe nézzen. - Rendben! - felemelte pisztolyát és lassan a földre helyezte. - Igazad van, tegyük pontra ezt . Győzzőn a jobbik, aki nyer az örökre félre áll ! - elvigyorodott, ettől csak még jobban felforrt az agyvizem és nem is vártam többet, hogy bemossak neki egyet.

Nem adom át Airit ennek a szemétnek! 

Airi:

Elakartam mondani, elakartam kiálltani magam, hogy ez nem Yuta gyerek, hogy tényleg hazudik, hogy ez a gyerek a tiéd. A mi szerelmünk gyümölcse... De féltem, rettegtem, hogy Yuta valamit tenne a pisztollyal a kezébe ha elmondom az igazat... így hallgatásban merültem. Fájt, fájt azt a bánatot, azt a fájdalmat látnom Jun szemében , de féltettem életét. Ezt a döntést láttam a legbiztonságosabbnak. Amikor Jun elkiálltotta magát meglepődve fordultam felé , a szavak amiket mondott a szívemig hatoltak. És bár örömömben karjaiba rohantam volna, még mindig óvatosnak kellett, hogy lennem. Bár közbe tekintetemmel az üzentem neki, hogy ne csináljon hülyeséget. Tudtam, hogy Yuta beleegyezik és próbálkoztam leállítani őket, nem sikerült. Pofonok, ütések, rugások csattantak el: 

    -Ne! Kérlek Jun! Yuta! Álljatok le! - könnyeimmel küzközdbe próbáltam közéjük állni, de nem sikerült. 

Csak egyszerűen támadták egymást, eszeveszettül, meggondolatlanul. Én nem akartam, nem akartam, hogy idekerüljünk. Miért? Miért történik ez?! Hol Jun, hol Yuta esett a földnek, orditottak egymásnak, nem akarta egyikük sem abba hagyni. 

   - Megfogod bánni azt a napot, mikor nem adtad fel az én mennyasszonyomat! 

    - Azt csak akarod... - állt fel egyből Jun és ismét bevágott egyet Yutának. - De Airi nem szeret téged! Airi engem szeret és mindig is engem fog! Miért nem akarod elfogadni ezt?! Ha tényleg szeret, ha tényleg lehoznád neki a csillagokat, akkor miért nem akarod, hogy boldog legyen?!

    - Az én gyermekemet várja, ezt is elfelejtetted?! Amíg nem voltál a képbe, amig nem voltál a közelünkben nem volt semmi! Airi elfelejtett volna! - ismét ütés... lassan a földre rogytam, 

    - Ne verekedjetek... kérlek... 

    - A te gyereked! A te gyereked! Rendben?! Felnevelem, sajátomként fogom szeretni, Airi fontos nekem, Airi az egyetlen akiért bármit megtennék és nem mondanék le soha! Együtt akarok vele lenni! Együtt akarok lenni vele, mellette lenni! 

    - Na azt várthatod! Nem fogom, én sem átengedni! Juuuuuun!!!! - 

    - Yuuuuta! 

Csak verekedtek, verekedtek... mindketten fáradtak, de egyikőjük sem adta fel, próbáltam nyugtatni magam, de ugyan ilyen helyzetben, hogy lehetne. És senki sem volt a környéken, hogy segítséget kérjek. Mint Yuta, mint Jun megvolt sérülve, de ennek ellenére sem álltak le. Közéjük meg nem sikerült állnom... bárhogy is próbáltam.

    - Kérlek ! Álljatok le...

De a következő pillanatban két kar megragadott és megához rántott... Felkiáltottam és a fogva tartomra néztem, szinte azt hittem, hogy rosszul látok , nem lehet... hogyan? Mikor? Mióta? 

    -Airi! Te szemét! Eresz el! - előre forditottam fejem , Jun és Yuta már nem harcoltak, mindketten engem néztek, azaz minket. 

    - Tanabu Port...  - Yuta döbbenten figyelt minket, szóval mégsem káprázik a szemem és tényleg ő tart fogva... 

Éreztem ahogy a testem átjárja a félelem, ahogy átjárja , amit rég éreztem már ilyen félelemet...

    - Tanabu Port? - tudatosult Junban is a név jelentése.

    - Rég találkoztunk Yuta! - vigyorgott rá Tanabu. 

      - Mit akarsz te szemét?! Ereszd el! - lépett előre egyszerre Junnal, de a kövektező pillanatban Tanabu előrántott egy kést és a nyakamhoz tartotta... felsikoltottam, Jun és Yuta mozdulatlan maradt.

    - Nem, nem,... végig fogtok hallgatni vagy különben elcsúfítom ezt a szép kis pofiját . 

Remegtem, Tanabu szoritotta a karom, miközben a kés szinte arcomat érte.... Közben vagy 10 férfi jelent meg pisztollyal a kezében és körbevett... 

     - Felújtitottam kicsit a csapatom.

     - Jól van... - szólalt meg Yuta és felemelte a kezét, közben intett egyet a fejével Junnak, hogy lépjenek egy hátrébb... Bár Junon látszott, hogy azonnal beütne egyet mindenkinek és magához húzna, azt tette amire kérték. Tanabu visszahelyezte a kést.

     - Rég találkoztunk édes... - simitott végig a kezével, mire mind két srác megfeszült. - Nagyon hiányoztál tudod... - fülemhez hajolt és belesugott, miközben a fiúkra nézett, mert pontosan tudta, hogy megfogja őrjíteni őket.

     - Ne... Jun kérlek! - vettem észre, hogy tenne egy lépést... - Kérlek ne lépj el!  - néztem könnyes szemekkel rá, látszott, hogy örlődik.

    - Megfoglak menteni, nem hagyom, hogy bántsanak! - nézett rám elszántan.

     - Folytatva a beszédemet... Nem tudtam, hogy ilyen ünnepélyes napon érkezem ide. Yuta Yamada és Airi Suzuki egybe kellnek... igazán boldogságos hír. Kicsit szíven ütött, hogy nem kaptam meghívot, na de nem baj, én nem feledkeztem meg az ajádnékról... Oda is akartam adni, de amikor a házhoz értem nagy felfordulás fogadott, ugyanis a mennyasszonyt megszöktették. - ebben a pillanatban tekintete Junra tévedt, aki ha tudna most ölni tekintettel , Tanabu halott lenne már. - Jun Matsumoto, No Minwoo után Airi szerelme... Airi nem akarta, hogy bajba keveredjen így nem mondott semmit sem a múltjáról, mikor Amonék érte jöttek, csak úgy elhagyta.... 

    - Ah... - odalökött az egyik emberének. 

     - Ott találkozott Yutával, aki az úk "vezérük" Amonéknak - a vezérük szót kezeivel macska körömmel jelezte. - Kicsit felforosodott a hangulat, egy párt alkottak. Visszatértek 1 év után, ahol bejelentettéek házasságukat, de Jun Matsumoto is. Elakarták egymást felejteni, pontot akartak tenni, de mégsem tudták ... Jun és Airi elzárt szerelme felszinre került újból... Felakarták bontani a házasságot, de Yuta, hallani sem akart róla... bezárta a leányzot és eskűvőig szinte ki sem engedte. Airi terhes lett és azt hazudta Matsumotonak, hogy az ő apa, miközben mindannyian tudjuk, hogy az apa Jun. 

Tekintetem azonnal Junra szegeződött, akkor ledöbbent, majd kis idő múlva ökölbe szorult kézzel Yuta felé fordult és megragadta a gallérjától:

    -Jun...- szóltam és próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.

    - Te szemét! Hazudtál nekem? Airi tőlem terhes! 

     - Dehogyis, ez őrült, össze vissza hadovál! - kiáltottak egymásnak. 

     - Őrült, ez sziven ütött. Airit félelembe tartotta... Azért nem mondott semmit, mert félt, hogy Yuta bántani fog téged. Nem így van? - hozzám lépett ismét és megfogta az állam. - Gyere áruld el, áruld el, hogy kitől van a gyerek. Igérem, hogy nem fogom engedni, hogy Yuta bántsa a szív szerelmedet... 

Rettegést fogott el, tekintetem Junra szegeződött aki elengedte Yutat és remény teljes tekintettel rám nézett, majd Yutára szegeződött pillantásom, aki dühösen meredt Tanabura... 

    - A gyerek... a gyerek... a gyerek Juné . - mondtam ki, sosem hazudnék a saját gyerekemről, sajnálom Yuta, ha kikell mondani akkor nem hazudok róla. 

Jun arcán hatalmas megkönnyebülés látszott és mosolyra huzodott a szája. 

     - Honnan tudsz te ennyi mindent?! - sziszegte fogai közül Yuta. - Van egy árulonk... 

Árulonk? A csapatból... Yutat valaki átverte...

    - Csak nem hitted azt, hogy tényleg mindenki azután a kis harc után melléd áll? - vigyorgott Tanabu és ebben a pillanatban hátra nézett, ahol egy férfi állt kosztümben.

    - Amon... - kerekedett ki a szeme Yutanak. 

Még én is meglepődtem, hiszen olyan jóban voltak, Amon mindig Yuta mellett állt, tanácsokkal látta el, segített neki... megvédte... azt hittem, hogy ritka barátság van köztük...

    - Te... - szoritotta össze Yuta mérgesen fogait. - Hogy merted?! Én... én testvéremnek tekintettelek! Jobb kezem voltál, mellettem álltál az első perctől.. .akkor mégis miért?! Mondd, hogy valamivel fogva tarott, áruld el!

    - Amont, dehogyis, Amon a kezdetektől kezdve nem hagyott el engem. Igaz, ő mondta először a szavakat, hogy legyen elég. De mindazok után felhívott és ezeket a szavakat használta. Így egyszerűbb lesz elfogni Airit, aki mellettünk fog maradni mert azt fogja hinni a "vezér" te lettél és én már nem vagyok. Még nekem is leesett az állam, hogy ilyen jó szinész Amon. - nevetett fel hangosan Tanabu. 

     -Tessék? Ez igaz! Szólalj már meg! 

    - Minden egyes szó igaz! Aki Tanabu Port mellett van az csak előre lépked és nem néz se jobbra se balra! -mondta szemrebbenés nélkül. 

     - Te idióta! -ezzel Yuta átszelte a köztük lévő távolságot és bevágott egyet Amonnak. - Én biztam benned, mindent megosztottam veled! 

Amon szája széthasadt, így kezét odatette, majd felnézett és felnevetett:

    - A barátság semmit sem ér! 

Yuta majd szétrobbant a dühtől, szóval Amon végig besugó volt és mindenről értesítette Tanabut... 

    - Ez az! Lássalak ahogy tombolsz, lássam ahogy véred felpezsdül- vigyorgott Tanabu Yutára, mint egy őrült. - Tudod Yuta, büszkeséggel tölt el hogy egy olyan lépett a helyemben mint én . - ezzel Yutához lépett két férfi és Junhoz is és mindkettőjüknek beütöttek egyet.

    - Ne! - kiáltottam fel.

     - Nem vagyok olyan mint te! 

Kiakartak szabadulni de nem sikerült. 

    - Oh, dehogynem. Rettegésbe tartottad Airit, éltél a hatalmaddal és megakarod ölni aki az utadba áll- mutatott Jun felé , ismét ütés csapodott mindkettőjüknek. - Évekkel ezelőtt elítéltél tetteim miatt, de te is olyanná változtál. Ilyenné, mint én ... 

Yuta lehajtotta fejét, újabb ütés következett...

    - Elég! - kiáltottam el magam. - Fejezd be! Elég! Yuta messziről nem olyan mint te! Yuta más, nem cselekdne soha olyan szörnyűségeket a szeretteivel vagy akár a körülötte lévőkkel, mint te. Te egy szörnyeteg vagy és az is maradsz! - néztem dühösen rá, de ő csak felenevetett.

    - Amikor Amon elmondta, hogy új barátod van nagyon meglepődtem. Nem hittme, hogy újból összejössz valakivel, hiszen No Minwoo-val is szakitottál a kis dolgunk miatt. Azt hittem, hogy majd előtte tehetlek tönkre téged, de úgye megszöktél. Arra sem számitottam, hogy összejösztök Yutával, de bekell valljam ez még élvezetesebb volt, látni a hullám völgyeket, mikor egyik fiúval, mikor másikkal... - keze ismét arcomat simitotta. Undorodtam tőle, és elforditottam fejem amennyire tudtam. - Élveztem az egészt és minden még jobb volt, mikor ugyebár visszatértetek és a két fiú ezért a gyöngyszemért harcolt. Tudtam, hogy eljön egy nap mikor a két srác egymásnak esik ...- miközben mesélt minden 5-dik szava után újabb, ütés mérődött a fiúkra. Így is elfáradtak és sérültek voltak...

    - Ez volt a terved... a megfelelő időre vártál, essenek egymásnak, fáradjanak el és ne legyen senki aki megtud védeni...  

     - Milyen okos vagy! És még szebb lesz, hogy mint két férfi aki odavan érted végig nézi a veszted!

    - Egy újjal se merj hozzáérni! - Jun hangja visszhangozta be a terepet, már megvolt rökönyödve, újabb sebeket szerezve magán . - Megöllek, hallod megöllek! 

Újabb ütés érkezett a hátra, mire földre zuhant:

    - Jun! Ne!... - próbáltam kiszabadulni,de ismét csak sikeretlen volt. 

     -Ah... - feltápászkodott amennyire tudott és kuszni kezdett felém... - Airi... megigértem, megigértem, hogy megvédelek, nem hagylak el... megvédelek, megvédelek...ah! 

Újabb fájdalmas kiáltás hagyta el ajkait, amikor Amon odalépett és rálépett... 

    - Elég... elég... hajgyátok abba! - már az én lábaim sem birták és a két férfi mellettem tartott. 

     - Nem hittem volna, hogy ilyen rendkivűli jó szorakozás lesz ezt végig nézni! De egyszer ennek is vége kell legyen!

Egyik férfi felé nyújtotta a kezét aki egy pisztolyt adott át neki... kikerekedett a szemem és utolsó erőmmel kihuztam magam...ezt most ...

     - Airi kedves köszönöm az eddigi szolgálataidat! - ezzel felém tartott a pisztolyt készen arra, hogy meghúzza a ravaszt. 

    - Ne merd meg tenni! Elevenen nyuzlak meg te szemét! - kiáltott Jun de erre Amon csak jobban taposott rá. 

     - Sajnálom, de megkell fizessen amiért hátba döfött. Ne aggódj veled aztán nem lesz dolgom, csak addig kellettél, hogy kicsit Airi törjön össze... elengedlek majd. Yuta, téged sem öllek meg, csak egy becsapás áldozata voltál... kis megleckéztetés vár csak rád. - Yutara kacsintott majd fejét ismét felém forditotta. -  Olyan kár, hogy hátat forditottál nekem, olyan jó párost alkothattunk volna... És akkor kitudja talán a mi eskűvönket éltük volna meg. - néhány perces csend telepedett ránk .- Na de mindegy így jártunk... Akkor viszlát!

És a következő percek szinte szemvillantás alatt történtek... Tanabu hátrahúzta a pisztoly szegélyt és készült a lővésre. Közbe becsuktam a szemem várva a végzetemre.... annyira sajnálom kisbabám, erős akartam lenni, miattad, az apukád miatt... de úgy tűnik, hogy elhamarkodottam. Újabb könnycsepp gördült le az arcomon miközben szemeim alatt Jun mosolygos arca rajzolodott ki : 

    - Szeretlek Jun! -mondtam ki hangosan vélve, hogy mindent hall.

Majd két erős kiáltást hallottam és a lövés elsült... De nem éreztem semmi belém hasitott fájdalmat... kinyitottam a szemem és teljes sokkba kerültem:

    - Ne!!! Ne!!! Yuta!!

Yuta ott feküdt meglött sebbel a földön ... 

    - Aj, elvétettem... - húzta a szájét Tanabu. 

Ismét felém akarta szegezni a pisztolyt de a következő pillanatban sziréna hangzott fel és rendőrök tucatja lépett körünkben azonnal lefegyverezve az embereket.

    - Maradjon nyugton! Joga van ügyvédet fogadni! - fogta le az egyik Tanabut és már is elvitték.

Amint szabad lettem letérdeltem Yuta mellé és fejét ölembe helyeztem:

     - Airi! Airi! - hallottam bátyám, majd barátaim kiálltását is.

    - Yuta... Yuta... kérlek tarts ki! 

     - Yuta! -szedte össze erejét Jun és odasietett hozzánk. - Hé! Haver, tarts ki! Érted tarts ki!

    - Annyira örülök, hogy jól vagy...- kezét arcomra helyezte, megfogtam... 

    - Yuta... Yuta kérlek tarts ki! - csak ezt hajtogattam. - Uton a segítség.

    - Hé... figyeljetek. Nagyon sajnálom , hogy ... hogy... utban álltam... - nehezen lélegzett. - Hogy a szerelmetek... útjában ... álltam. Hogy...bezártalak Airi.... az útóbbi időbe.... hogy megijesztettelek.... és... hazudtam... a születendő gyermekedről is.... Ez a gyermek... gyermek... valóban a tiéd Jun. Sajnálom... sajnálom, hogy nem értettem meg, hogy.... ti...ti ...együtt kell... - felköhögött..

    - Jól van, jól van. Ne beszélj most! Hol van az a mentő? - néztem körbe. 

    - Ne idegeskedj édes... - simitott végig az arcomon. - Nem tesz jót a babának. Jun...Jun...

    - Igen, barátom? Minden rendben lesz, megfogsz gyógyulni. 

    - Én... sajnálom... sajnálom, hogy mint régi barátod így át...vertelek... 

    - Ne... ne beszélj most... - tette óvatosan vállára kezét Jun. 

    - Hagyj... hagyd mondjam el, hogy ... évek elteltével is barátom...ként...gondoltam rád. Mindig ... is... jó barátom voltál...de na... az újra találkozás...nem úgy sikerült...ahogy kellett volna... 

    - Nincs semmi baj, lesz időnk még helyre hozni lesz...

    - Kérlek tedd boldoggá Airit... legyetek nagyon boldogok! Airi... Airi hadd kérjek egy....egy utolsó... ha szabad... Jun, Airi...egy utolsó csókot...

Zokogva közeledtem Yutahoz és ajkaink lassan értek össze... lágy csókot válltottunk...Mikor eltávolodtam Yuta lassan lecsukta a szemét... 

    - Yuta ne!!!!!