Monster love
2.resz Szornyek
Miyako
Csodalkozva neztem Bem jo tetteit, amint megment ismet egy embert... ennek egy kicsit orultem... hisz tudom hogy nem en vagyok az egyetlen aki jo kapcsolatot akar teremteni az emberekkel. Bar Daigo meg mindig az o szavat tartja miszerint ok nem szornyek... de engem nem erdekel. Minden nap tavolrol figyeltem Bemet es a tarsait. Eleg sokszor kerultek jobba a nyomozval. Bemen latszott olykor egy mosoly mely oszinte volt.
3 nap elteltevel messzirol figyeltem amint Belo Bemhez fut miszerint Yui-t elraboltak. Majd Natsume urat hivtak telefonon, nem hiszem hogy ok a telefonon tuli beszedet is hallattak de en igen es a hangjat tisztan felismertem.... Senpai... Amint elindultak en is indultam...volna...
-Ti meg?-alltak elottem Daigo es Aemi.
-Napok ota oket figyeled, gondoltuk kell egy kis segitseg.-mondta.
-Ebbe?- alltam karba tett kezzel.
-Elveszitsuk....-igaza volt.
Igy egyutt indultunk a nyomukba. Amikor elrejtoztek Bemek mi is azt tettuk mellettuk de ugy hogy meg ok sem vettek eszre. Figyelemmel kovettuk a reszleteket... Majd eszrevettem hogy Bem ideges kezd lenni majd elougrik mint szornyeteg :
-Igazad volt...-mondta ki Daigo.
-Elkepeszto...
Neztem vegig Bemet. Olyan volt mint egy urleny.... nem mondhato annak de megis... Majd hirtelen megjelent Bela es Belo is ugyan ilyen formaba.... A testuk nyirkosnak tunt , fenyesnek, simanak Bem es Belonak zold, sarga szinben pompazott, mig Bela lilas kekben a boruk... de ugyanakkor erosnek is tunt. Szemuk sotet volt, min az ejszakai egbolt es also szemofgaik hosszuak, kialltak a szajbol. Mind harman szembe neztek Senpai-al... Mar attol tartottam hogy megoli Senpait mikor en kellene, amikor a kis szornyeteg megszolalt es o megallt.... Majd par metert tavoldova es azt hive hogy ennyi , bar en pontosan tudtam hogy nem... Senpai felallt es valami fenyes golyot repitett Bem fele, de ekkor a hold ko nyaklancom eldobva, kivedte majd sertetlenul tert vissza hozam. Elore szoktem es Bem szemebe neztem , mosolyogva neztunk mind harman a csoldalkozott szornyekre elottunk :
-Ideje nekunk is atvaltoznunk...-mondtam ki.
Ezzel karmaim megnottek, ereim meglatszottak , szemem vorosodott es szemben alltam az egykor rossztevommel Senpai-al.
-Emlekszel ram?-kerdeztem .
Megremegett es a kezebe levo ezust golyokat kiejtette.... Ridegul elmosolyogtam es neki futottam... De par cenitre megalltam :
-Szenvdeni fogsz mint en...-mondtam melyen a szemebe nezve.
Ekkor hatulrol megszolalt Natsume... Korul nezve megijedt es vedni porbalta a lanyat, eluldozve Bemeket. Bem probalt kozeledni de csak rosszabb volt. Ekkor hatraszoktem Bem ele es felemlve a hajam a bal szememrol megigeztem Natsume urat aki elaludt. Jeleztem Bemeknek hogy menjenek el...Visszavaltoztak emberre es elindultak... Bem utoljara tavozott utolso pillantast vetett ram majd eltunt. En visszafordultam Senpai fele leterdeltem ele es ismet bal szemem felfedve ezt mondtam :
-Elfelejted hogy milyen szornyeket lattal, emlekezni fogsz hogy velem talalkoztal de masra nem... letagadod ha Natsume nyomozo elmondja mit latott, megveded a szornyeket....-ezzel visszavaltozva indultam el a csapattal.
Amint a leertunk szembe talaltuk magunkat Bemekkel. Gondoltam hogy megvarnak, magyarazatot akarnak.
-Mik vagytok?-kerdezte Bela.
Lenyegre toro, latszik...
-Szornyetegek mint ti.-mondtam ki.
-De nem ugy neztek ki...-mondta Belo.
-Kulonbozo szornyek leteznek. Nem is tudjatok hany fele.... En egy verfarkas vagyok tolem felnek a legjobban az emberek a csapat kozul , Aemi vampir, tole is felnek, de meg nem epp kifejlett ezert nincs miert , Daigo kobold.-mondtam. - Ti?
-Mutansok.. valami fele mutansok...-valaszolta Bem, ugy tunt zavarja hogy jobb megfogalmazast nem tud mondani.
-Csucs kiraly....-mondta Aemi...- Van egy szorny baratom...
Mondta es megjelentek az eles fogai :
-Aemi kontrolald az erzeseidet...-mondta neki Daigo.
-Sajnalom...-ezzel ismet vissza jott az emberi fogai.
-Most mennunk kell.-mondta Daigo.
-Miert?-kerdezte Aemi.
-Igen miert?-kerdeztem.
-Gondoltam egy urnonek tobb esze van...-mondta.
-Urno?-csoldakoztak hatam mogott Bemek.
-Igen en vagyok a szornyek urnoje... legalabbis egy reszenek.-mondtam, cinikus vigyoral.
-Te most minden titkunkat elakarod nekik mondani?-kerdezte Daigo.
-Es ha igen?!-alltam ellent.
-Nem maradhatunk itt...-mondta a fogai kozul .
-Talan megijedtel?-kezdtem kiborulni.
Lattuk hogy nem artanak senkinek, Bem emberket ment , nem voltak rank nezve veszelyesek. Es nem tudom miert de megakartam ismerni oket. Hogy ok mik? Mi a tortenetuk...
- Nem tudom miert vagy te az urno... miert pont te.... Felelotlen donteseid vannak, mindenkinek elarulod a titkod, meg egy embernek is. Sot azt sem tudom miert tamogattunk eddig, te megakarsz minket oletni. En mind eddig segiteni akartam es te....te....te....egy...egy...-gondolataim "elore szoktek" gondoltam mit akar mondani.
-Mondd ki! Mondd ki! Mondd ki, te is ugyan azt gondolod mint mindenki mas. De en innen nem fogok elmenni...-ezzel felszoktem az epulet tetejere es elkezdtem szaladni.
Oszintne nem erdekelt merre megyek , csak egyedul akartam lenni es atgondolni mindent. Vegul egy magas sziklahoz ertem es a tavolban egy folyo. Neztem ahogy lemegy a nap, es azon godnolkoztam , miert en....en.....en... mindenkinek igaza volt en voltam az egesz szorny kozul a legrosszabb , egy rossz urno voltam, aki szeretett oldokolni....megis emberekkel baratkoztam. Ez miert lenne egy jo tulajdonsag? Osszekuporodtam es sirni kezdtem. Olykor amikor zokogok a voros szemem fajni szokott, de turom es nem mondok senkinek semmit. Amikor megtortent a baleset , akkor is hazudtam, azt mondtam hogy nem faj pedig tobb napig fajt, es borzaszto volt. Hirtelen mozgast eszleltem es a fak kozul Bem jelent meg... letoroltem konnyem es a tavolba neztem. Nem akartam hogy a szemebe nezzek, gondolom mit gondol most rolam :
-Jol vagy?-kerdezte, hangja erdes volt es kemeny, de ugyanakkor kedves es lagy.
-Persze. Es ne aggodjatok, ahogy ismerem Daigot reggelre mar itt sem leszunk es a titkotok biztonsagban van .-mondtam.
Ereztem ahogy mellem ul es o is a tavolba nez. :
-De te nem akarsz elmenni...-mondta , majd felem fordult es kezeit az en kezemre tette.
Ereztem a nyirkossagot, es ki is razott a hideg tole, de megsem rettentem meg. Sot melegseggel toltott el, ahogy azok a sotet barna szemek is, amik oly sok remnnyle voltak tele.
-Nem kell elmenjetek, meg leszunk . A titkotok is meglesz orizve. -mondta.
-Bem ha ilyen konnyu lenne, de Daigo mas... en embereket akarok menteni, megmutatni hogy a szornyek nem olyanok amillyenek hiszik masok, masok vagyunk s meglehetnek velunk. -mondtam kihuzva kezem a kezebol.
Mondta es megjelentek az eles fogai :
-Aemi kontrolald az erzeseidet...-mondta neki Daigo.
-Sajnalom...-ezzel ismet vissza jott az emberi fogai.
-Most mennunk kell.-mondta Daigo.
-Miert?-kerdezte Aemi.
-Igen miert?-kerdeztem.
-Gondoltam egy urnonek tobb esze van...-mondta.
-Urno?-csoldakoztak hatam mogott Bemek.
-Igen en vagyok a szornyek urnoje... legalabbis egy reszenek.-mondtam, cinikus vigyoral.
-Te most minden titkunkat elakarod nekik mondani?-kerdezte Daigo.
-Es ha igen?!-alltam ellent.
-Nem maradhatunk itt...-mondta a fogai kozul .
-Talan megijedtel?-kezdtem kiborulni.
Lattuk hogy nem artanak senkinek, Bem emberket ment , nem voltak rank nezve veszelyesek. Es nem tudom miert de megakartam ismerni oket. Hogy ok mik? Mi a tortenetuk...
- Nem tudom miert vagy te az urno... miert pont te.... Felelotlen donteseid vannak, mindenkinek elarulod a titkod, meg egy embernek is. Sot azt sem tudom miert tamogattunk eddig, te megakarsz minket oletni. En mind eddig segiteni akartam es te....te....te....egy...egy...-gondolataim "elore szoktek" gondoltam mit akar mondani.
-Mondd ki! Mondd ki! Mondd ki, te is ugyan azt gondolod mint mindenki mas. De en innen nem fogok elmenni...-ezzel felszoktem az epulet tetejere es elkezdtem szaladni.
Oszintne nem erdekelt merre megyek , csak egyedul akartam lenni es atgondolni mindent. Vegul egy magas sziklahoz ertem es a tavolban egy folyo. Neztem ahogy lemegy a nap, es azon godnolkoztam , miert en....en.....en... mindenkinek igaza volt en voltam az egesz szorny kozul a legrosszabb , egy rossz urno voltam, aki szeretett oldokolni....megis emberekkel baratkoztam. Ez miert lenne egy jo tulajdonsag? Osszekuporodtam es sirni kezdtem. Olykor amikor zokogok a voros szemem fajni szokott, de turom es nem mondok senkinek semmit. Amikor megtortent a baleset , akkor is hazudtam, azt mondtam hogy nem faj pedig tobb napig fajt, es borzaszto volt. Hirtelen mozgast eszleltem es a fak kozul Bem jelent meg... letoroltem konnyem es a tavolba neztem. Nem akartam hogy a szemebe nezzek, gondolom mit gondol most rolam :
-Jol vagy?-kerdezte, hangja erdes volt es kemeny, de ugyanakkor kedves es lagy.
-Persze. Es ne aggodjatok, ahogy ismerem Daigot reggelre mar itt sem leszunk es a titkotok biztonsagban van .-mondtam.
Ereztem ahogy mellem ul es o is a tavolba nez. :
-De te nem akarsz elmenni...-mondta , majd felem fordult es kezeit az en kezemre tette.
Ereztem a nyirkossagot, es ki is razott a hideg tole, de megsem rettentem meg. Sot melegseggel toltott el, ahogy azok a sotet barna szemek is, amik oly sok remnnyle voltak tele.
-Nem kell elmenjetek, meg leszunk . A titkotok is meglesz orizve. -mondta.
-Bem ha ilyen konnyu lenne, de Daigo mas... en embereket akarok menteni, megmutatni hogy a szornyek nem olyanok amillyenek hiszik masok, masok vagyunk s meglehetnek velunk. -mondtam kihuzva kezem a kezebol.
Oke Senpait valoban megakartam olni... duhot ereztem es bosszuvagyat csak ha ragondoltam... de akkor is az hogy megmutassam meberek vagyunk erosebb volt...
-Es en is ezt akarom elerni. Talan ha egyutt probalnank akkor nagyobb siker lenne.-mondta, ujra kezemet fogva. - Nem kell elmenjetek.-mondta.
Elmosolyodtam es valahogy tetszett az az "egyutt" szo. Hatra simitotta a jobb felemnel a hajam, es meglatta a pirosan izzo szemem. De mintha tobbet eszre vett volna, eszre vehette a fejdalmat is.... lassan a mutato ujjaval korbe huzta a kezet. Az arcan meglepetes latszodott. Lassan megerintettem a bal kezet es levettem az arcomrol. Felalltam es csipore tett kezzel a tavolba neztem :
-Megbeszelem Daigo-val, de barhogy is legyen , ram mindig is szamithatsz.-mondtam.
Ezzel elmosolyodtam fele fordulva , es elindultam vissza. Daigo a raktar elott vart :
-Na kezd...-mondtam amint ele kerultem.
Arra vartam, hogy ram kiabal, kionti duhet, elmomdja hogy most rogton elkell menjunk de ehelyett :
- Adunk egy eselyt...-mondta.
-Tudom , tudom de megis....varj mit mondtal...-lepodtem meg.
-Azt mondtam ,hogy adunk egy eselyt az uj szornyeknek. -mondta.
-Tenleg?-mosolyodtam el.
-Igen.... de ha egy rossz mozdulatot is tesznek ami miatt mi lebukhatunk , eskuszom hogy elviszem Aemit inne es teged is.-mondta.
-Rendben es nem fogsz hidd el bennuk csalodni. -mondtam.- Daigo ok jo emberek, hidd el ugyanugy akarjak hogy biztonsagba legyenk mint mi. -mondtam.
-Aztan meglassuk.-ezzel bement.
En belul majd szetrobbantam az oromtol , de kivul meghagytam magamnak a csendes, rideg, komoly urnot. Oszinten nem tudom miert orultem ennyinek,talan mert a kezemen ereztem meg Bem melegseget, az arcomon a pezsgest amikor megerintett. Bizom bennuk hogy nem fognak elarulni. Sot szerintem nem is tudjak a szornyek vilagat mint mi. Egyszer majd ugyis elkell mondjuk es en mar felvagyok keszulve.
Amikor ott az epulet tetejen szornykent, meglattam Miyakot ahogy atvaltozik , nagyon meglepodtem. Ahogy kormei megnonek és feketére változnak, erei kidegednek , haja hosszabb lesz es a haja vegen sotet szinre valt es fogai elesebbek, fulei kihegyesednek, most mar mindket szeme voros szinben pompazott es farkas szemme valtozott es arcan ket vorosebb csik diszelgett , talan ez is a farkasokhoz kotodott hogy hosszabb az arcuk, de az ove nem hosszabbodott meg. Farkasember...? Aeminek csak a fogain latszott a valtozas, ahogy jobban kidermedtek. Daigonak a fulen latszott eloszor valtozas, majd lassan azon vettuk eszre ahogy teljesen mas alakot vesz fel, mint egy ketlabon jaro sarkany, fulei hegyesebbek , hosszu farka is nőtt, nála látszott a legtöbb változás.Ahogy ahhoz az emberhez beszelt ugy lattam ismeri, sot valamit tett is mert nagyon merges volt. Amikor Yui edesapja felkelt, hiaba probaltam kozelebb menni es mutatni hogy nem bantom, nem sikerult... Miyako hirtelen elem allt es lehajolt...szemebe nezett es megigezte, legalabbis valami ilyensmi lehetett mivel a kovetkezo percben Natsume ur aludt. Van ilyen ereje is? Ekkor ezt gondoltam. A szembe meglattam valami vorosseget, izzo vorosseget, de normalisnak talaltam. Amikor az o szajabol hallottam,hogy szornyek, megkonnyebultem. Ereztem,hogy valami van Miyako-ekkal, de sosem tippeltem,volna hogy szornyek mint mi. Miyako valahogy annyira szep, semmi sem utal arra hogy az lenne. Ha valaki azt mondja nekem,hogy szornyek akkor nem hiszem el, sot talan kinevetem. De igy hogy lattam sajat szememmel atvaltozni... Es orultem annak hogy felvidihattam, es hogy megis itt maradnak, szerintem jol jonne ha tudnank tobbet a szornyek vilagarol, es az urnovel is talalkoztunk...
-Remelem minnel hamarabb eltunnek innen.-mondta Bela.
-De miert?...Aemi-vel olyan jo baratok lettunk...-szomorkodott Belo.
-Bela! Es ha nem mennek el, attol meg nem lesz semmi.-mondtam.
-Honnan tudod? Szornyek mint mi....de attol fuggetlenul,honnan tudod hogy nem fognak megtamadni, vagy valami....-kezdte.
-Bizom bennuk...-mondtam.- Miyako mondta,hogy nem fognak bantani, ugy erzem hogy valami tortent veluk. Vagyis legtobb Miyako-val, es megtartja a titkunk.-mondtam.
-En egyszeruen nem tudom elfogadni... es nem bizom bennuk.
Ezzel elment. Csak felsohajottam es leultem...
-Bem, ugye jatszhatok meg Aemi-vel.
-Persze. -mondtam.
Egy dolog lekotott , mi tortenhetett Miyako jobb szemevel olyan voros volt, es fogadni mernek hogy faj. De biztos hogy ha faj akkor valamit tesz is erte. Az volt a legfurcsabb ,hogy sokkal vorosebb volt mint szornykent... ezert gondoltam,hogy valami tortenhetett a multban.... talan ki is deritem.
Tobb ido eltelteve, kimentunk megkeresni Bela-t. Felmentunk egy epulet tetejere es onna neztem be a teret, egy raktar elott volt. De itt ki van? Nem ertettem.
-Es en is ezt akarom elerni. Talan ha egyutt probalnank akkor nagyobb siker lenne.-mondta, ujra kezemet fogva. - Nem kell elmenjetek.-mondta.
Elmosolyodtam es valahogy tetszett az az "egyutt" szo. Hatra simitotta a jobb felemnel a hajam, es meglatta a pirosan izzo szemem. De mintha tobbet eszre vett volna, eszre vehette a fejdalmat is.... lassan a mutato ujjaval korbe huzta a kezet. Az arcan meglepetes latszodott. Lassan megerintettem a bal kezet es levettem az arcomrol. Felalltam es csipore tett kezzel a tavolba neztem :
-Megbeszelem Daigo-val, de barhogy is legyen , ram mindig is szamithatsz.-mondtam.
Ezzel elmosolyodtam fele fordulva , es elindultam vissza. Daigo a raktar elott vart :
-Na kezd...-mondtam amint ele kerultem.
Arra vartam, hogy ram kiabal, kionti duhet, elmomdja hogy most rogton elkell menjunk de ehelyett :
- Adunk egy eselyt...-mondta.
-Tudom , tudom de megis....varj mit mondtal...-lepodtem meg.
-Azt mondtam ,hogy adunk egy eselyt az uj szornyeknek. -mondta.
-Tenleg?-mosolyodtam el.
-Igen.... de ha egy rossz mozdulatot is tesznek ami miatt mi lebukhatunk , eskuszom hogy elviszem Aemit inne es teged is.-mondta.
-Rendben es nem fogsz hidd el bennuk csalodni. -mondtam.- Daigo ok jo emberek, hidd el ugyanugy akarjak hogy biztonsagba legyenk mint mi. -mondtam.
-Aztan meglassuk.-ezzel bement.
En belul majd szetrobbantam az oromtol , de kivul meghagytam magamnak a csendes, rideg, komoly urnot. Oszinten nem tudom miert orultem ennyinek,talan mert a kezemen ereztem meg Bem melegseget, az arcomon a pezsgest amikor megerintett. Bizom bennuk hogy nem fognak elarulni. Sot szerintem nem is tudjak a szornyek vilagat mint mi. Egyszer majd ugyis elkell mondjuk es en mar felvagyok keszulve.
Bem:
Amikor ott az epulet tetejen szornykent, meglattam Miyakot ahogy atvaltozik , nagyon meglepodtem. Ahogy kormei megnonek és feketére változnak, erei kidegednek , haja hosszabb lesz es a haja vegen sotet szinre valt es fogai elesebbek, fulei kihegyesednek, most mar mindket szeme voros szinben pompazott es farkas szemme valtozott es arcan ket vorosebb csik diszelgett , talan ez is a farkasokhoz kotodott hogy hosszabb az arcuk, de az ove nem hosszabbodott meg. Farkasember...? Aeminek csak a fogain latszott a valtozas, ahogy jobban kidermedtek. Daigonak a fulen latszott eloszor valtozas, majd lassan azon vettuk eszre ahogy teljesen mas alakot vesz fel, mint egy ketlabon jaro sarkany, fulei hegyesebbek , hosszu farka is nőtt, nála látszott a legtöbb változás.Ahogy ahhoz az emberhez beszelt ugy lattam ismeri, sot valamit tett is mert nagyon merges volt. Amikor Yui edesapja felkelt, hiaba probaltam kozelebb menni es mutatni hogy nem bantom, nem sikerult... Miyako hirtelen elem allt es lehajolt...szemebe nezett es megigezte, legalabbis valami ilyensmi lehetett mivel a kovetkezo percben Natsume ur aludt. Van ilyen ereje is? Ekkor ezt gondoltam. A szembe meglattam valami vorosseget, izzo vorosseget, de normalisnak talaltam. Amikor az o szajabol hallottam,hogy szornyek, megkonnyebultem. Ereztem,hogy valami van Miyako-ekkal, de sosem tippeltem,volna hogy szornyek mint mi. Miyako valahogy annyira szep, semmi sem utal arra hogy az lenne. Ha valaki azt mondja nekem,hogy szornyek akkor nem hiszem el, sot talan kinevetem. De igy hogy lattam sajat szememmel atvaltozni... Es orultem annak hogy felvidihattam, es hogy megis itt maradnak, szerintem jol jonne ha tudnank tobbet a szornyek vilagarol, es az urnovel is talalkoztunk...
-Remelem minnel hamarabb eltunnek innen.-mondta Bela.
-De miert?...Aemi-vel olyan jo baratok lettunk...-szomorkodott Belo.
-Bela! Es ha nem mennek el, attol meg nem lesz semmi.-mondtam.
-Honnan tudod? Szornyek mint mi....de attol fuggetlenul,honnan tudod hogy nem fognak megtamadni, vagy valami....-kezdte.
-Bizom bennuk...-mondtam.- Miyako mondta,hogy nem fognak bantani, ugy erzem hogy valami tortent veluk. Vagyis legtobb Miyako-val, es megtartja a titkunk.-mondtam.
-En egyszeruen nem tudom elfogadni... es nem bizom bennuk.
Ezzel elment. Csak felsohajottam es leultem...
-Bem, ugye jatszhatok meg Aemi-vel.
-Persze. -mondtam.
Egy dolog lekotott , mi tortenhetett Miyako jobb szemevel olyan voros volt, es fogadni mernek hogy faj. De biztos hogy ha faj akkor valamit tesz is erte. Az volt a legfurcsabb ,hogy sokkal vorosebb volt mint szornykent... ezert gondoltam,hogy valami tortenhetett a multban.... talan ki is deritem.
Tobb ido eltelteve, kimentunk megkeresni Bela-t. Felmentunk egy epulet tetejere es onna neztem be a teret, egy raktar elott volt. De itt ki van? Nem ertettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése