Szerelmi árnyék
46.rész Esküvő lesz?
Airi:
A ruhám hófehér, selyem anyagból készült, habos babos, szoknyarésze hosszan körbe lengett és egy kis csipke is ráhullott, fenti része has tájákomon kötös volt, egy kis barna kötö szóritotta karcsúbbá téve derekamat, a vállam szabad volt körbe kis fodrokba összehúzba. Karjaimra is hasonlóan hullot le félig. Hajam kontyba egy hatalmas fehér virág ékesedett bal felemen kihangsulyózva az összképet. Az egész ruha hozta a régi stilusut , kicsit vintages megjelenést. Yutahoz híven ez a stilus nem maradhatott el, nagyon is örült mikor kijelentettem, hogy maradjunk ennél a témánál.
Hogy mi is történt a nagy bejelentés után? Miután kiderült, hogy gyermeket várok. Ott a kórházba, Yuta lehajtotta a fejét, néhány percig meg sem szólaltunk, talán még a doktórnő is kezdett valamit sejteni, végül Yuta zavarta meg a csendet, mosoly ült ki az arcára és nagyon szépen megköszönte a segítséget a doktornőtől. Tudtam, hogy ez csak egy álca, hogy otthon még vár rám egy vita... Így hát bármennyire is ötültem a hirnek, hogy Junnal való szerelmünknek gyümölcse lesz, nem lehettem feletébb boldog. Először is Jun, nem lehet mellettünk... másodszor Yutába ismét egy kés dőfödött és ötletem sem volt, hogy ez, hogy fog csattani rajta...rajtunk. Igazából még az is megfordult a fejemben, hogy már az eskűvőt is lemondja. De egy dologba biztos voltam, hogy ezt a picit megvédem és felnevelem. Nem fogom, hagyni , hogy bármi is elvállasszon minket, hiszen ő nem tehet semmiről. Az anyja gyengesége, hogy nem lehet együtt az apukájával. 20 perc után hazaértünk, egész uton nem szólt hozzám. Poker arcot vágott és nem szólalt meg, még rám sem tekintett. Én meg... nem tudtam , hogy mit mondjak. Hazaérve Momoék ott voltak és Amon is... Momoék rákérdeztek, hogy minden rendben én csak bólintottam. Nem mondhattam el a jó hírt, mert nem tudtam, hogy egyáltalán Yuta fejében mi jár. És úgy tartottam, hogy először vele kell megbeszéljem, ha már megtudta. Bár azt hittem ehhez lesz időm felkészülni, nem így történt. Yuta megkért mindnekit, hogy hagyjon kettesben minket , majd amint ránk zárult az ajtó, mély csend telepedett ránk. Yuta felsóhjatott és a bárpulthoz lépett egy poharat vett le és kitöltött magának a kedvenc wiskheyből:
- Gondolom nem akarok elvetetni.... - szólalt meg miután kitöltötte magának.
- Nem akarom, egy élet növekszik bennem , vigyázni akarok rá és felnevelni és...
- És? Junal felnevelni? Elakarsz most már mégjobban hagyni mi? Boldog kis családot alapítanátok, miközben engem megenne a nyavaja. mi?!
-Yuta kérlek hallgass meg!
- Tudtam... - lépett el tőlem idegesen. - Annyira tudtam, hogy megcsaltál, hogy lefeküdtél vele! Hát ezért nem akartál lefeküdni velem néhány hete... odaadtad magad neki és másnak nem akarod.
- Yuta... én...
- Ne jöjj azzal, hogy sajnálod és nem akartál semmi rosszat és szeretsz de nem úgy, mint azt a semmirekellőt. Már a fülemen jön ki ez az egész! Elegem van! - eldobta a kezében lévő poharat ami a falnak csapodva eltört majd darabokban hullot le a földre.
Felsikoltottam és automatikusan léptem egyet hátrébb. Yuta bánattal és fájdalommal teli szemmel nézett rám, majd leült a kanapéra és arcát kezei között elrejtette. Ismét csend telepdett ránk. Most rajtam volt a sor, hogy ezt a csendet megtörjem.
- Yuta... most akkor...
- Ha abban reménykednél, hogy felbontom a jegyességet, nagyon tévedsz. Megtartjuk az eskűvőt. - állt fel és bár azt hittem, hogy elém lép az ablak felé fordult.
- Megtartjuk?
- Igen! Nem fogom engedni, hogy az a szemét boldogan játsza a családosdit. Nem hagyom, hogy elvegyen tőlem! - most tűzes tekintet villámokat szort, öklei összeszorultak. - A feleségem leszel Airi, az enyém. És ezt a gyermeket felnevelem, sajátomként, fogom szeretni.
Döbbenten álltam ott a nappali közepén, nem tudtam mondani... Yuta tényleg elvállalja ezt?
- Oh és meg ne forduljon a fejedben, hogy szólsz Junnak vagy bárkinek, aki elszólná magát. Ez a gyermek az enyém és a tiéd.
- Azt akarod, hogy azt mondjam ez a gyermek a tiéd?
Ekkor hirtelen megfordult és gyors léptekkel átszelte a köztünk lévő távolságot és magához húzott:
- Igen, ugyanis te az én jegyesem vagy!
Szóval még abban az időben sem ellenkezhettem, Yuta hajhatatlan volt, ez sem tántorította el, feleségül akart venni, minden áron. Na nem mintha ürügyet kerestem volna, hogy ne menjek hozzá. Ez a gyerek nem egy ok, hogy valami eszközként felhasználjam, hogy minden gondtól és próblémától megszabaduljak. Ez egy ajádnék egy darabka belőlem és egy darabak Juntól, egy örök emlék, hogy valamikor mi volt köztünk, mennyire kivirágzott és milyen erős is volt... Én sosem felejtelek el, mindig téged foglak szeretni, remélem, hogy te majd újra boldog tudsz lenni.
- Airi...
Jun:
A napok teltek, szinte elrepültek felettünk... Sehogy sem bukkantuk Yutáék nyomára , Airi nem járt már a céghez, nem találkozott a csapattal és a szülei házánál sem volt. Ha valamit intézni kellett Yuta intézte, de ha monjduk meg is fordult a fejünkben, hogy kövessük nem vezetett nyomra. Nagyon megfontolt volt... Nem köntörfalazott, rendesen véghez vitte ezt az egészet Yuta, hogy ne találkozzak Airivel. Shonál húztam meg magam az útóbbi időben , anyámmal folyton vitatkoztunk, vagy ha éppenséggel nem akkor csak szuros tekintettel meredt rám. És hát elegem lett belőle. Sho kedvesen elfogadta, hogy egy időre meghuzzam magam. De ahogy a napok teltek, egyre jobban megőrültem, hiszen tudtam, hogy az eskűvőjük vészesen közeledik. Egyre idegesebb voltam, dühősebb, hogy ilyen tétlen vagyok . A többiek próbáltak nyugtatni, de nem sikerült. Nem értették, hogy életem szerelme éppen valaki másnak készül ki mondani a boldogító igent. Momokoéktól később megtudtam, hogy Yuta felhívta őket, hogy menjenek meglátogatni Airit, de persze az volt Yuta feltétele, hogy nem szólnak senki másnak, pláné nem nekem. És pechünkre, azt is jól elintézték, hogy Momoék ne tudják, hogy éppen hová tartanak, hol laknak. És az sem segített a helyzeten, hogy Airi az nap elájult és a lányok nem tudtak sokkal többet meg, mert miután hazaértek Yuta elküldte azzal az indokkal, hogy Airinek pihennie kell... Az érzéseim mint egy vihar tomboltak bennem és fogalmam sem mit kezdjek vele, hogy csillapitsam a bennem duló nagy időt. Egyre jobban elveszitettem a fejem és ez csak romlott arra a napra, mikor tudtam, hogy a nagy nap eljött...
- Oda kell mennem!
- Várj már Jun! Mégis hová akarsz menni?!
- Az eskűvőre , megállítani!
- Várj már! - lökött vissza a szobába Sho. - Azt sem tudod hol tartják, még Miyabiéknak sem szóltak, csak azt mondták menjenek erre a helyre és onnan utba igazitják és ha ilyen titokban tartják nem hiszem, hogy utána valami oknál fogva pont nekik adnak lehetőséget, hogy szóljanak.
- Akkor elmegyek a házukhoz!
- És mit akarsz csinálni ha odarész? Elhozod cska úgy Airit? Szerinted Yuta nincs felkészülve rá? Szerinted Airi boldog lenne ha azt látná, hogy veszélybe sodrod magad? Jun azt hittem, hogy megbeszéltünk valamit, hogy nem mész a saját fejed után és te is feláldozol valamit!
- De ezt épp ésszel nem lehet kibirni! Mégis, hogy kellene kibirjam? Mikor szerelemem hozzá megy egy másik férfihoz?!
Kedvem lett volna bevágni egyet, de Sho meglepetésemre megelőzött. Beütött nekem de olyan erővel, hogy a földre kerültem tőle... kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Ne légy már ennyire önző! Észre sem veszed, hogy körülötted is mennyien segítnei próbálnak nektek, mennyire akarnak előre juttatni titeket. Hidd el, nekünk se könnyű így látni titeket! Elhiszem, hogy ez az egész borzalmas , napok óta mar a kín és a tehetlenség. De nyisd ki a szemed! Légy te a férfi! Szerinted Airi, hogy érzi magát? Szerinted ő nem akarna veled lenni? Szerinted ő mit élhet át? Mindenki ellene fordult a saját családja, nem láthat senkit... Szedd össze magad és gondolkozz épp ésszel! Érte, érted, hogy együtt legyetek!
Még sosem láttam ilyennek Shot, a tekintete csak úgy szórta a villámokat, dühősen fujta ki a levegőt ebben a pillanatban olyan hatalmasnak tűnt... Mielőtt bármit is mondhattam volna megszólalt a telefonja.
-Haló? Szia! Igen itt van... nem, akart de leállitottam. Tessék? Biztos vagy ebben? Csak a józan esze vezesse.... Tessék... - nyújtotta felém a telefont. - Saiki az.
Azonnal elkaptam a telefont és a fülemhez emeltem, még nem álltam fel.
- Saiki? Mi történt? Már egybe kelltek? Valami gond van? Airi hogy van?
- Nyugodj le Jin! Még nem történt meg csak készülődnek. Yuta még itt sincs... Figyelj most hidegvérre van szükségünk és józan észre. Rendesen kell cselekedned és hamar...
- Miről beszélsz?
- Ha jól gondold meg akkor lesz elég időtök és megtudod akadályozni az eskűvőt.
- Megakadályozni az eskűvőt? - Shora néztem aki úgy tűnt lenyugodott .
- Airi a házunkban van, most készülődik még van vagy 15 perc amíg Yuta ideér. Siess ide és szöktesd meg! Mikor pont Yuta idekerül, mindenki vele lesz elfoglalva szóval lesz időtök elmenni észrevétlenül. A ház körül Yuta állított embereket elvannak rejtőzve , Airi szoba ajtaja előtt is van kettő. Szóval nehéz lesz bejutnod de ha átjutsz a keritésen feltudsz mászni az ablakon és bent vagy.... Siess nincs sok időd! Értve vagyok? Ez az utolsó esélyed, ha nem akarod,hogy más felesége legyen. Airi nem boldog vele ez látszik, hogy elnyomja magában. Szökjetek jó messzire és maradjaotk ott évekig... előkészitettem már mindent a nővéreddel. Táskák, kocsi és jegyek egészen Spanyolországba.
-Spanyolországba?
- Jun, bizok benned! Ne légy forró fejű és gondolkozz megfontoltan.
Ezzel már le is tette, felnéztem Shora, aki intett, hogy induljak de még ő is elmondta, hogy jól fontoljam meg a dolgokat, mert egy rossz lépés és minden tönkre mehet. Nem értettem teljesen a dolgokat, egyik pillanatban még leállítanak másikba már küldenek, hogy megállitsam az eskűvőt de nem is érdekelt és nem is akartam mást most ebben a pillanatban csak Airit, hogy végre hetek óta lássam és magamhoz öleljem. Saikinak igaza volt, jól körbe volt véve a ház, Yuta most sem hagyott rést ahol kivetni lehetne, hogy esetlegesen Airi megszökjön. De kellett egy megoldást találják még vagy 7 percem volt, amíg Yuta ide nem érkezik. Amikor a kapuhoz értem megálltam és kifujtam a levegőt, megfontoltan Jun, megfontoltan. Minden lehetőséget végig prögettem az agyamon, míg végül egy oldalsó saroknál sikerült észrevétlenül bejutnom . Szerencsém volt, hogy a Suzuki birtokon sok volt a bokor, fa, nővény így eltudtam rejtőzni ha zajt hallottam. De ezen a részen tényleg silány volt az őrzés, talán azért mert kintről egy kis szük utca vezet ide és nehéz átmászni. Amint átjutottam a házhoz az a rész jött, hogy észrevétlenül Airi szobája felé surranjak, ami szinte kis lebukással , de végülis sikerült. Saikival volt szerencsém aki pont kint volt és leszólitotta Amon egy társát, hogy mozgást hallott hátulról. Másképp tuti elfognak. Végül amilyen gyorsan csak tudtam felmásztam Airi szobáján. A sötétitő elvolt húzva, már így is láttam ahogy fehér ruhába áll a tükör előtt és nézi magát. Csodaszép volt... Bár a mi napunk lenne ez Airi... De elfog jönni, elfog jönni , mert én nem hagylak többet a kezem közül. Lassan tettem kezem a terasz kilincsére, ami kicsit nyitva volt és benyitottam...
- Airi...
Airi:
Nem hittem a szememnek, sőt azt hittem, hogy rosszul látok egyenesen, Jun ott állt előttem a terasz ajtónál. Ragyogó tekintete aggodalmat sugárzott:
- Jun... Te meg mit keresel itt? Hogy jutottál be? - léptem közelebb hozzá és benebb huztam nehogy valakinek feltűnjön a terasz ajtaja nyitva van.
- Saiki hivott fel és azt mondta, hogy jöjjek azonnal ide és szöktesselek el...
-Tessék? De nem lehet, Yuta embereket állított a környékre , nem tudunk megszökni és ha megtudja... aj Jun, Yuta biztos, hogy valami tenni fog ellened...
- Nem! - kezei közé fogta arcomat. - Nem fog semmit sem tenni ellenem. Nem foglak többet elengedni Airi , nem eresztelek többet! Nem adom fel a szerelmünket . Te feladtad már?
Nem eresztette el arcomat így nem fordíthattam el a tekintetemet, kisebb csend után szólaltam csak meg.
- Szeretlek és mindig is szeretni foglak...
Hatalmas mosoly jelent meg az arcán miközben megkönnyebülten felsóhajtott:
- Na látod? Akkor itt az időnk, szökjünk meg! A bátyád és a nővérem mindent elintézett, elmegyünk innen messzire Yuta se fog megtalálni és együtt leszünk, senki sem fog elválasztani. Sikerülni fog elszöknünk .... Rendben gyere velem? - kezeit lecsusztatta az enyémekre.
Reményteljes, ragyogó tekintettel szippantott most be. Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, autó dudákra lettünk figyelmesek...
- Itt vannak... - lettem hirtelen nagyon ideges, de nem a jó értelemben. - Jun elkell...
De nem hagyta, hogy befejezzem ugyanis karjaiba kapott és elindult a terasz felé:
- Sajnálom, de a tekinteted mást mond! Most megszöktessük a mennyasszonyt! - hatalmas vigyor jelent meg az arcán, miközben velem kilépett a teraszra.
- Jun, ne eressz le.... Egyáltalán hogy akarsz innen levinni a karodba?
- Dönts, veszélyesen élünk? Vagy lejössz magadtól? - barna tekintetét az enyémbe furta. - Tudom, hogy nem akarsz Yutaval lenni, megígértük egymásnak, hogy együtt leszünk ezentúl. Szóval? Vigyázok rád ígérem .
Bólintottam, mire letett, először ő ereszkedett le majd én, óvatosan másztunk lefele, ő segített. Oda helyezte a lábam ahová kellett... el sem, hiszem, hogy ilyen őrültséget csinálok. De az a remény sugár amit Jun szemében láttam ismét meggyőzőtt és ez a gyerek talán tényleg az apjával tud lenni.
Yuta:
-Üdvőzlünk mindenkit! Gyertek beljebb! - invitált be Airi édesapja.
- Jó napot! -köszöntem és bennebb léptem.
Már nagyon izgatott voltam , ma végre minden gondnak vége szakad elmegyünk innen Airivel és boldogan élünk mindentől messze. És többet az a szemétláda sem fog zavarni minket. Nagy tömeg kelletkezett a ház belsejében, miközben illedelmesen és hagyományokhoz híven kikértem a mennyasszonyomat. Az apja nagy mosollyal fogott velem kezet és felsietett, hogy lehozza . Kis idő telt el, mikor is felhívta a bátyját. Senki sem értett mi történik, nem is tudom, az jutott a fejemben, hogy talán azt szeretné ha Saiki is levezetné , hiszen nagyon közel áll Airihez. De amikor percek teltek el és nem jött le, no meg kiabálást hallottunk fentről, megtörtem a csendet és azonnal felsiettam a szobába. Az ajtóban ledermedtem...
- Airi... - a szoba üres volt. - A francba!
Lesiettem dühöngve , éreztem a tömeg kíváncsiságát de nem szólaltam meg, hallottam ahogy Airi apja utánam szól, de nem álltam meg.
-Yuta mi történt?
- Az a nyamvadt Matsumoto megint elrabolta! - sziszegtem idegesen a fogaim közül. - Add ide a pisztolyod!
- Várj, Yuta higgadjunk le, hívjuk a srácokat és...
- Nem nyugszom le... - húztam ki a pisztolyt a oldal táskájából. - amig nem takarodik el az útból Jun.
Ezzel kiszaladtam a házból és neki eredtem az utcának, nem lehetnek még messze...Airi? Hogy tehetted? Hogy verhettél már megint így át?! Hogy merészelted?! De ha el mondod, ha elmondod, hogy gyermeket vársz én esküszöm.... megszégyenitettél megint Airi. Én biztam benned, én felajánlottam neked egy egész világot és neked ez a köszönet...
Valóban nem voltak messze a kis szük utcán ami a ház egyik oldalánál helyezkedik el ki vezet egy elágazáshoz , ez volt az egyetlen pont ahol nem őriztem én hülye elég kellőképpen. Csak itt mehettek el, és igazam volt az elágazásnál előre vezető uton megláttam, ahogy szaladnak.
- Airi! Airi állj meg! Matsumoto ezt még nagyon megkeserülőd! Másodjára tetted meg! Megöllek! Esküszöm, hogy megöllek!
Szaladtam utánuk, nem álltak meg, bár láttam, hogy Airi néha hátra tekin és rettegett tekintettel nézett rám. A következő pillanatban megálltam és kettőt lőttem fel... Airi felsikoltott és mindketten megálltak:
- Azt hitted, hogy ilyen könnyen elviszed a mennyasszonyom? Újból? Hogy nyomát sem lássuk? Nem hittél ennyire hülyének remélem?
- Yuta kérlek, ne kérlek ne lödd le!
- Csönd legyen! - Airi előbbre lépett, de mire felemeltem hangom Jun hátamögé rejtette. - Már nem érnek ellenem az ilyen szavaid, már eljátszottad az esélyeidet drága mennyasszonyom .
- Yuta, hogy lehetsz ilyen szemétláda, hogy nem figyelsz arra a nőre akit elméletileg szeretsz...
- Oh, hogyne figyelnék , lehoztam volna neki a csillagokat, de ő mégis téged választott.
- Elmondta nem egyszer, hogy nem szeret téged, de mégis erősakkal bezártad és nem engedted el!
- Hallgass! Hallgass! - felé tartottam a pisztolyt. - Rendezzük le ezt most és itt... de szólok, hogy gyermekem anyját nem engedem át....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése