16.resz A szivbol jovo zene

16.resz A szivbol jovo zene. 

Mika:

Ma lesz az oszi fesztival. Az a 2 nap amit Hiroval toltottem sose volt eleg de megis el kell fogadjam. Azota nem talalkoztam avval a vampirral a tanacsbol . De nem verem ki a fejebol amit mondott. Azuma? Vajon hogy nez ki es milyen eros ha a tanacs vezere? Ayaval gyurakodunk elore mivel Hiro es csapata enekelni fog. Vegre ki ertunk es megalltunk. Egyszer csak felbukkan Nozomu es Hiro:
  -Nozomu!-kialtotta Aya.
Nozomu ra nezett majd mosolyogva intett. Hiro is eszre vett es mosolygott majd kacsintott. De ekkor:
  -Sziasztok ! Mielott elkezdenenk a enekelni...-ram nezett.-Mika feljonne?
En csak hulledezve neztem ra Aya meglokott en meg felmentem Hiro felsegitve vitt a mikrofonhoz:
  -Mika boldogok leszunk...-mondta es ram  nezett.
Bar nem hazudnek , bar tenleg azok lennek de megse.
  -Mi a valaszod?-kerdezte.
  -Igen , boldogok leszunk.-hazudtam.
Taps vihar kerekedett es mi egymas szemebe neztunk. Lemenve a szinpadrol Hirojek elkezdtek enelkelni, ez a szam szivbol jovo volt es fajt hogy most hallom utoljara. 

Amiutan vege lett megvartuk a fiukat majd egyutt indultunk el. Aya megkert egy fotost hogy lefenykepezzen. Mind negyunket lefenykepezett majd ide adta a fotot. Kezen fogva setaltunk a satorok kozott.:
  -Es hogy tetszett?-kerdezte Hiro.
  -Nagyon jok voltatok.-mondtam.
  -Orulsz hogy en vagyok a baratod?-kerdezte.
  -Hogyne orulnek te idiota.-mondtam es megboktem.
  -Csak kerdeztem na.-mondta vedekezoen .

Boldog voltam de tudtam ez a boldogsag nem tart orokke. Vajon ha elmejek Hiro osszejon ujra Saki-val? Vagy massal jon ossze? Bar fajni fog azzal a tudattal elni hogy massal van, ez a jo dontes. Amint vege lett a fesztivalnak Hiro akadekoskodott hogy haza kiserjen de en lebeszeltem rola. Most mar szembe kell szaljak a csaladommal, az is lehet hogy mar a szuleim is tudjak. Ahogy a dombra ertem meglattam Saorit konnyes szemekkel nezet ram:
  -Saori.-akartam odamenni de megalltam.
  -Miert nem mondtad el!?-kiabalt.
  -Mert feltem hogy felni fogsz tolem.-mondtam.
  -En most se felek.-mondta ki raneztem.-Csak ha tudtam volna min ment keresztul a hugom akkor jobban oda figyelek rad.-mondta.
  -Sajnalom.-mondtam ekkor egy ismeros verszagot ereztem.
Saori hata mogott megjelent apam serulten a jobb oldalabol omlott a ver anyam tartva:
  -Apa...-frdult hatra Saori.
  -Segits lanyom.-mondta anyam.-Apad megserult es nem akar a korhazba menni.
  -Nincs szukseg.-mondta.
  -Mi tortent?-kerdezte Saori.
  -Megtamadta egy vampir...-mondta ki anyam es eszembe jutott az a vampir.

  -Mika...-nezett ram apam.
Eszre se vettem de a szemem voros volt, izott a voros szintol. Miert? Mert kivantam apam veret. Remegni kezdtem nem a kartam megtamadni:
  -Mika...-kozeledett apam.
  -Ne maradj ott...-mondtam.
  -Mika?-nezett ram.
  -Mika nem fogod bantani.-mondta Saori.
  -Honna tudod? Oltem mar embert....-mondtam.-De szerencse le tudtam allni de apa vere....-de ekkor.
  -Mika!-fogott le Aguri.
Ereztem hogy at vesz mindent a bennem lakozo szornyeteg. Es probalok kiszabadulni Aguri kezeibol.:
  -Megkerem menjenek innen.-mondta Tsukiko. 
  -De a lanyunk...-mondta anya.
  -A lanyuk egy fajtank beli mar. Sajnos nem bitonsagos mar hogy veluk maradjon.-mondta . 
  -O vampir...-mondta ki apam.
Anyam sirva fakadva rogyott a foldre.
  -Aguri vidd innen.-mondta Tsukiko.
Es en mar nem voltam ott:
  -Mika elengedlek de kerlek nem menj vissza oda.-mondta.
  -Rendben.-mondtam.
  -Hova mesz?-kerdezte.
  -Van egy kis elintezni valom.-mondtam.
Vampirsebeseggel idnultam abba a sikatorba ahol talalkoztam avval a vampirral:
  -Mika...-mondta.
  -Te!-siettem fele.
  -Bocsi van nevem is Iruma.
  -Megtamadtad apam!-loktem meg.
  -O! Szoval megtudtad.-mondta.-Es hogy tudd egy hajszalon mult hogy megkostoljam a veret. Mondjuk tudom kitol van a harciassagot sokat kuzdottem apaddal mig foldre rogyott de aztan sajnos kozbe leptek az emberek es elfutottam.-mondta.
  -De aljas szemet!-mondtam es eldobtam.
O se tetlenkedett most megfogva engem harcoltunk. Egy gyenge pillanatomba nem figyeltem es megsebesitette a karom a seb melye volt igy nehezen gyogyult. 

  -Kicsi Mika nem tudod mire vagyok kepes. Mara ennyi eleg. Jo ejt.-mondta es eltunt.
Osszeszedve mgam indultam el Agurihoz. A seb megsem gyogyult. Megerkezve Aguri megnezet a sebet:
  -Egy konnyen nem fog begyogyulni. -mondta.
  -Rendben . Holnap mar csak a bucsu maradt.-mondtam.-De azelott mejek es hagyok egy uzenetet a csaladomnak.-mondtam.
Beerve a hazba ovatosan raktam le Saorinak az iroasztalara az uzenetet majd Saorinak , anyamnak es apamnak is adtam egy puszit. Holnap elbucsuzok szemelyesen Hiroektol es mar nem leszek itt....

Hiro:

Masnap a suliba uzenetet kaptam Mikatol hogy menjek az osztalyukba. amint az ajtojuk elott voltam ott volt Ayaval:
  -Szia meirt hivtal?-kerdeztem.
  -Ma eljosz a konyvtarba velem orak utan?-kerdezte.
  -Hat persze.-mosolyodtam el.
Bolintott de mielott bement volna furcs vonalat vettem eszre a karjan, de mar bent volt es be is csngettek. Mi volt ez?....