3.rész Első látásra?

 

Életem értelme

3.rész Első látásra?

Rin:

Őszintén nem tudom ,miért mentem be... egyszerűen kijött a számon a szó, egyszerően elfogadtam. A szüleim nem aggódtak értem, nem akaráki vagyok, nem akármilyen harcos és nem féltettek, és az erkőlcseim is ismerték már. Sajnáltam Ryu-t amikor azt mondta, hogy a szülei csak úgy elhagyták. Amikor a barátja szembe szállt Chul-Moo-val, nem tagadhatom meglepődtem,hogy nem hátrált meg és a szemébe láttam valami mást is... valami ami arra utalt hogy nem előszór száll szembe valakivel. És amikor verekedni kezdtek mindegyiköjükön látszott ,hogy nem először harcolnak és nem is voltak olyan rosszak. De az a alány aki velük volt, furcsáltam. Olyan fura volt ahogy csak ott ült. Valami nagy energiát éreztem felőle és higgyétek el ha ilyent érzek akkor az valami harcos erő. 

Amikor Ryu bement lezuhanyozni , én keresni kezdtem egy poharat, hogy inni tudjak, de nem tudtam hogy hol keressem. Végül bátorságot vettem és bekopogtattam a fürdőszoba ajtaján, nem jött válasz , szolítottam de semmi, végül lassan benyitottam . szerencsére nem átlátszó üveg volt a zuhanyzónál. Amint a zuhanyz fülkére néztem, a szivem kihagyott egy ütemet. Előttem Ryu volt meztelenül.... mármint csak az árnyéka, ami látszott. Nagyot nyeltem, a teste elképesztően jól néz ki, már csak a formája is... izmos, sportos alkatnak tűnik... végig simitani rajta. Rin! Mi a csudát csinálsz?! Gyorsan elhagytam a helyet.Ostoba voltam. Miért is mentem be egyáltalán?  Most a szívem őrült ütemben dobog, arcom pirba borult... és hirtleen mintha melegebb lenne. 

 Viszamentem a a szobába, ami együtt volt a konyha és a nappali  és bekapcsoltam a tv-t. Gondololdtam, hogy megvárom Ryu-t , de végul kudarcot vallottam, mivel elég könnyen lecsukodtak a szemeim. Túl nyugodtan aludtam el egy idegen lakásán... mégis valahogy nem féltem, olyan biztonságba éreztem magam.

Éjjfél körül lehetett amikor felébredtem a nagy vihar miatt. Ryu-t is felköltöttem szegény annyira aggódott. De örültem hogy itt volt mellettem, és hogy átölelt. Hálás voltm, hogy  mellettem maradt egész reggelig. 

Reggel nem akartam köszönés nélkül elmenni de muszáj volt. Sokáig nem maradhattam itt és nem akartam, hogy bárki kellemetlen személynek feltünjön, hogy itt jártam. Nem volt biztonságos neki. Épp, hogy elhagytam volna a lakást, meglepődve mentem össze barátjával Hayatoval, aki épp megérkezett. Elmondtam neki ,hogy a reggeli ami készitettem ne egye meg, és hogy majd üzneje meg hogy köszönok mindent. Az arcából ítélve, élvezte a helyzetet, nem kellett sokat gondolkozzak azon, hogy vajon mit gondolhatott, miért is volt itt. De most az egyszer nem veszek tudomást róla. Ryu majd úgyis tisztázza. Nem tudom, hogy miért árultam el annyi mindent Ryunak az este, sőt azt a titkot is amit Miami sem tud még. Mi ütött belém? Nem tudom. De csak bele néztem azokba a barna szemekbe és egyszerűen úgy éreztem kiakarom mondani és megbízhatok benne. Pedig kevesebb, mint egy napja ismerem.

 Nagyon furcsa volt az a nap. Kell beszéljek Maimi-vel... Csendben akartam beérni a szobámba, nem a szüleimtől féltem, hanem...  

   -Mégis hol voltál?-a szobámba érve hirtelen szólalt meg egy hang, pont akitől rajtőzni próbáltam, Chool - Moo.

   -Itt is ott is...-mondtam vállat vonva.

   -Egész este? - kérdezte szemöldökét felhuzva.

   -Mondjad mit akarsz...? - sóhajtottam fel. - Ugyis tudod hol voltam...-mondtam.

   -Hazavitted azt a srácot, aki tegnap beleavatkozott a harcba, és ott aludtal? - kérdezte, de szerintem nagyon jól tudta mi lesz a válaszom.

   -Igen, de ne hidd hogy történt valami köztünk csak nagy volt a vihar és nem akarta..am...-hosszabitottam el.- Hogy bajom essen.-mondtam.

   -Nem is feltételeztem, hogy történt volna valami, ismerlek...-mondta és állam alá nyúlt, hogy szemébe nézhessek. -De még így sem jó,. hogy barátkozol vele...-mondta. 

   -Nem barátkozom, csak udvarisa voltam vele.-mondtam.

   -Rin, a fönőköm vagy, ha mondhatom így, de egy jó tanás ne közeledj ahhoz a srác felé, se senki felé a külvilágból. Mert még az is lehet, hogy hátba dőfnek és "megkaparintanak"...

Tudtam kikre érti, menekülnünk kellett, nem csak a rendöröktől, akik kézre akartak kaparintani, hogy befejezhessük a harcokat és ne okozzunk gondot. Persze, ez nem olyan egyszerű a mi világunkban. Ezt pedig ők is tudják, hiszen nem csak mi vagyunk ezek... De attól szeretnének kézre kapni sokunkat.

   -Nem fognak feladni, nem is ismerik...-mondtam.

   -Jó rendben, akkor gondolkozz ,ugy, hogy ha bajuk esik akkor te , mi börtönbe kerülünk, igy is hányszor szálltál már szembe egy rendőrrel.- sokszor.

   -Talán igazad van, de akkor is...-de közbe szolt.

   -Nincs akkor is... öltözz át , gyarkolonunk kell,...-mondta.

Erre kiment... talán igaza van, magam miatt nem aggódom hanem Ryu miatt, a baratai miatt, tegnap csak szerencséjük volt, és Ryu-nak a kis sebe se volt nagy ügy, de sokkal rosszabb is történhetett volna. Sokkal rosszabb is történhetett volna.... Muszáj beszélnem Maimi-val amiután vége az edzésnek. 

De semmiképp itt be kell menjünk a belvarosba, hogy senki se zavarja meg a beszélgetésünk vagy hallja meg. Apam nem szerette aha a belvárosba barátkozunk bárkivel, "külivlág ismét", de azt sosem tiltotta meg, hogy oda menjünk.. A városban mindenki félt tőlünk... naná ki nem félne a világ legjobb maffia családjától, és kifejezetten tőlem. A rendőrök a nyakunkon voltak, figyeltek eés mi figyeltünk mekkora felhajtást is végzünk.

Általában a napokat edzéssel kezdtük. A csapat főbb tagjai összegyülnek és edzenek, mivel pedig én vagyok a vezér kötelességem ott lenni. Chul-Moo mint mindig formában volt, mindig vele küzdőttem, és persze bármennyire törekedett sosem sikerült legyőznie, a mai napig.... Hirtelen fogta meg karom és a földre csapott. Fővön gyakoroltunk és nem fájt annyira  a landolás, de még így is felhorzsolodott a csuklom amikor megcsavarta azt és a hátam is kicsit belefájdult..... Mindenki oda gyült. Szuper! Mindenki nézz meg ahogy a vezér leesett. : 

  -Lányom minedn rendben?-segitett fel apám.

   -Persze.-mondtam.

   -De mi történt?...Te sosem veszitesz...-mondta.

   -Nem ugy látszik...-mondtam és felnevettem ironikusan

   -Csak nem figyelt...-mondta Chull-Moo és árgus szemeivel végig mért. Huh... hogy megfogom kapni.

De igaza volt, nem figyeltem, gondolataim elkalandoztak és csak arra tudtam gondolni amit reggel Chul-Moo mondott. Valahogy nem érzem képesnek magam... olyan voltam , mint a bátyám, a külvilággall akartam barátkozni... pedig tudom, hogy nem szabadna.... bár taláb most volt valami más is. Bementem a fürdőszobában rendben tenni magam, hajam kocba állt, a csuklomra néztem ami piros volt, ráengedtem a hideg vizet... Hirtelen nyilt az ajtó és Chul-Moo lépett be rajta :

   -Nem szokás kopogtatni...-emeltem fel a hangom.

   -Miért nem érzed képesnek magad?- ezt meg...- Miért fontos neked annyira az a srác...? Miért akarsz közel kerülni hozzá?- csak úgy bombázta a kérdéseket.

   -Állj le!- kiáltottam.- Nem tudom miért nem érzem magam képesnek.... és nekem...- dadogtam egy kicsit. - nem fontos az a srác, és k.....-de nem fejeztem be.

   -Nem való neked, ugysem engedné az apád, mások vagytok értsd meg!- kiáltotta és megragadta a karom.

   -Hagyj békén!- kiáltottam és kirántottam a kezem..- Szükségem van egy csajo napra!

Ezzel egyedül hagytam. Nem mondtam egy szóval sem, hogy Ryu fontos nekem. Akkor meg mi baja? Nem értem... bár tény ami tény amióta találkoztunk valahogy nem tudom elfelejteni. Pedig nem szabadna. Veszélyes neki. 

Miami nagyon örült a "csajos napnak". Szeretett vásárolni. Ő volt a legkívülállóbb közülünk úgymond. Valójában az ő családja egy nagyon gazad család, előkellőként volt nevelve, de amikor ebbe a negyedbe kerüétek és költöztek, apám és az ő édesapja alkut kötöttek , ha Maimi megtanul védekezni, harcolni, ugyanis sokszor került célkeresztbe a vagyon miatt, akkor a családjuk támogat minket. Miami nem ellenekzett, bár láttam rajta, hogy akart volna. Hallgatott a szüleire, erősen próbálkozott és bár nem olyan erős, ügyes és megtudja védeni magát. Az elején nem értettem, hogy mit keres egy elkényeztett hercegnő itt és nem tudtam, hogy sokáig kitart... de kitartott, azért is megmutatta. No meg, ketten lassan jó barátok lettünk, a legjobbak.

Felpattantunk a motromra és elindutlunk be.

A ruhám egyszerű volt, egy fehér poló , egy fekete nadrág, egy farmer kabát, aminek az ujj része bőrből van , egy Convers és egy piros kockás sál a derekamra kötve. Egy csendes kis teaházhoz mentünk ahol leültünk az asztalhoz. 

Eleétől végéig elmeséltem Maimi-nak , attól kezdve hogy mi történt amiután Ryu lakásához értünk , a mai reggelig. Nagyon meglepődött, de szemei izgalomtól és örömtől csillogtak... :

    -És te mit akarsz csinálni? - kérdezte izgatottan.

     -Nem tudom, abban gondoltam hogy segíthetnél.-mondtam.

   -Hát , nem azt mondom, hogy az ő pártját fogom , de Chul-Moo-nak igaza van , bajuk eset , amiből ténleg lecsukhatnak téged...-mondta.

   -Tudom.- mondtam és sóhajtva az asztalra könyököltem.

   -De attól függetlenül... nem gondolod, hogy elős látásra bele szerettél Ryuba? - nézett érdeklődve.

Én egy jó, hosszú percig emésztettem a dolgot, majd bele szurcsoltem a teaba ami elottem volt es ekkor elekezdtem nevetni : 

   -Én szerelmes?.... -mindenki engem figyelt.- Ugyan.... csak most találkoztunk és máris Ryu-ba...

   - Akkor meg miért jár ennyire a fejedben?

    - Nem... nem... nem...

Csak nevettem, de a szivem mélyen valami bánott... valami ami taláb az igazsághoz vezetett volna. Körbe néztem és meghajoltam, elnézést kérve, hogy zavart okoztam.

 Maimi furcsán méregetett, bánat és aggódalom látszodott szemébe. Elfolytottam egy halvány mosolyt majd a teát kezdtem nézni. Szerelmes? Sosem voltam még szerelmes, de azt tudom hogy az nem 1 nap alatt törtenik, legalábbis én igy gondolom el. Biztos igy gondolom el... Nem annak idő kell, meg kell ismerni a személyt, és minden.... Én nem ismerem, hogy bele is szeressek.

Egy óra telhetett el amiota jártuk az üzleteket amikor hirtelen valakik szembe jöttek velünk :

   -Nocsak nézd kit látnak szememim...- Fumihiko Baisotei volt, a családja valahol a nulladik helyen van a maffiák között.

Ők is maffia család, de nem nagyon teljesitenek jól, ezért gyülőlnek és sokszor alkuldoznak más családokkal hogy megtámadjanak minket, és ezzel élre kerüljenek. Mert ha valaki végezz velünk, vagy legalább velem automatikousan az első család lesz a maffiák közül. Fumihiko persze , ezt el is akarja érni , de piszkos trükkökkel. Sosem kedveltem ,ahogy ő sem engem. Sosem sántikál joban. Most is látom a szemében a rosszat, de nem tehetek semmit, mivel a mall őrei figyeltek, ez nagyon észrevehető volt. 

   -Mit akarsz?-sziszegtem a fogaim közül.

   -Én ugyan semmit...-nevette le magát és tekintett hátra a két libához, akik követték mindig.

   -Tudod ,hogy ezt sosem fogom elhinni.-mondtam.

   -Igazad van...-mondta.

Ezzel legyintett egyet kezével, arcon csapva, tudta jól, hogy ez  is elég, hogy kihozzon a sodromból. Dühtől izzottak a szemeim és mérgesen kifujtam a levegőt, felé morrogtam, mire elnevette magát. De türtöztetnem kellett magam. Mélyen kifujtam a levegőt és kikerülve elindultunk kifele a motorhoz. De követtek.

   -Hagyj békén!- kiáltottam Fumihiko-nak. 

   -Én békén hagylak ...-mondta nevetve.

   -Sajnálom Miss Ashia de törvénytelenül parkolt.

Egy magas , szemüveges férfi fordult hozzánk... Most vettem észre ,hogy a parkoloba nincs a motrom : 

  -Hol a motrom?- nem érdekelt semmi törvény, semmi rendőr. Visszakartam kapni a motrom!

Ha valaki a motorommal szorakozott akkor nálam kiütötte a biztosítékot. Kezdtem közeledni ehhez a férfihoz, aki távoldott és a mellette lévő ember mind monodtt nekei valamit.

   -Mint mondom, törvénytelen helyen parkolt és elvitettük.-mondta.

   -Hogy mi?!-kiabáltam el magam. 

    -Rin  , nyugodj le.-nyugtatott Maimi.

   -De nem tudok...-mondtam. És ekkor derült égből villámcsapásként ért a felismerés. Én sosem parkolok törénytelen helyen.- Ez a te műved...

Fordultam Fumiihikohoz. Elnevette magát : 

  -Ugyan... nincs közöm hozzá.

De persze a szemében más látszott . Visszafordultam a férfihoz és megfogtam a gallérjától : 

  -Kérem most vissza a motrom% -mondtam, okl inkább követeltem. Szemembe lángok gyúltak, a férfi  akit Fumihiko belevont, rettegett tőlem.

   -Sajnálom de ezt nem tehtem, meg... ha.. ha... akk... akar tárgyalni jöjjön a Kurogin Gakuen suliba és megbeszéljük...

  -He! - fogtam meg a gallérjától

A rendőrők rögtön odaszaladtak, de én még ennek ellenére is percekkel később engedtem el. Miamival összenéztünk és szaladni kezdtünk. Tudtuk , mind ketten tudtuk Maimi-val ,hogy ha együtt futunk, hamar elkapnak, ezért szétválltunk. Persze a rendőrők is szétválltak és utánunk eredtek.

Utcáról utcára szaladtunk, embereket kerültünk ki és dolgot szöktem át, hogy minél hamarabb lerázhassam magamról őket ... 

Épp egy parkon keresztül futottam végig, befordultam egy kisebb utcán amikor valakivel összeütköztem... Felkaptam a fejem, hirtleen gondoltam, hogy egy rendőr de.... Ryu volt az... körülötte a barátai : 

  -Rin... minden rendben?- kérdezte.

   -Bocsi de most nincs sok időm...-mondtam és szemeimmel folyton hátra pillantottam.

Ekkor vette észre a csuklomon lévő horzsolásokat.

  -Ez meg mi?- kérdezte. - Ki bántott?

A szemeiben néztem, amik meglepően dühtől izzodtak. Ajkamra haraptam, szemeimet forgattam , mit tegyek, biztos nem enged el amig meg nem magyarázzom . De hallottam a lépteket ahogy közelednek, éles a hallásom és a látásom, nem, nem vagyok vámpir, csak gyakorlat teszi a mestert, egy jó maffia jellemzői.

   -Ott van!-hallottam meg.

   -Sajnálom, most mennem kell.- kivettem a csuklom Ryu kezébol és szalandi kezdtem.

Egy kis időt szereztem, valószínű, hogy Ryu-ék lefoglalták őket, amiért később meg kell nekik köszönjem. Ismét segítettek, pedig csak most ismertek meg és tudják ki vagyok. Így nekem volt még időm hogy a nagyapám vendéglőjébe érjek. 

Nagyapam nem kérdezősködött, tudta hogy lázadó vagyok, hirtelen haragu ... csak adott egy pohár vizet, majd engedte hogy menjek haza. Alig, hogy hazaértem esni kezdett az eső, majd hamarosan viharrá változott.  Ahány villám csapott le annyiszor szorítottam le a szemem, ahányszor dörgéstől zengett az ég, annyiszor öleltem szorosan a párnát. Egyszer csak hirtleen megszolalt a mobilom, nem ismertem ezt a számot : 

  -Halo?-kérdeztem bele.

   -Szia...Rin en vagyok...-hallottam meg Ryu hangját.

   -Ryu...-mondtam.- Szia.

Kicsit valahogy hangja hallatán boldog lettem, és enyhitettem a kezem szorongásán.

   -Miért hivtál?-kérdeztem.

   -Láttam vihar van, és gondoltam felhivlak. Jól vagy?-kérdezte.

   -Nem....-nem hazudtam.

   -Annyira bánom. hogy nem lehetek ott veled...-de hamar vissza akarta szivni...-vagyis nem ,..mármint...

   -Hidd el en sem bánnám.-mondtam.

   -Ténleg?-lepődött meg.

   -Feltartoztattátok a rendőrőket, ugye? Köszönöm szépen!.-mondtam elterelve a gondolatokat.

   -Ja, a rendőrőst, nem tesz semmit. De mit csináltál?

   -Nagyon figyelnek minket, mivel tudják hogy kik vagyunk és persze felnek is tőlünk, de van egy alkunk ha nem bántjuk a város lakoit, nem keveredünk bajba ott ahol kárt okozhatunk nekik, akkor megtarthassuk a hatalmunk és nem szólnak bele a dolgainkban.- mondtam.

   -És akkor?

   -Akkor megláttak amint összetűzésbe kerülök egy emberrel...-de nem akartam az okát elmondani.

   -És mik voltak azok a sebek? Az a horzsolás?

   -Hát...- elterelő hadművelet kellene...

   -Nem terelheted el...- jelenetette ki.

   -Mondjuk ugy hogy egy ember tette, akivel ma találkoztam...-ez az ember Chul-Moo volt , bár nem először találkoztam vele, de akkor lebuktam volna ha azt mondom.

   -Szemét......- kezdte de kozbe szoltam.

    - Honnan van meg a számom?

    - Oh... igen bocsánat, a nagyapádtól kértem el. Azt mondtam, hogy megakarom köszönni, hogy az este haza vittél. Hah...

    - Kis cseles...

    - Haha! - nevetett fel, valahogy ezt a nevetést jól esett hallani. - Amugy miért kerültél összetűzésbe?

   -Mennem kell most szia.

Ezzel már le is tettem, féltem, féltem hogy megtudja az igazat és én azt nem akarom. Nem akarom ,hogy tudja mi minden forog nálam kockán. Életem is... és az ővét nem akarom kockáztatni. Nem szabad ebbe bele keverednie. Már így is túlságosan itt van... talaán el kellene felejtsem... itt a vége Ryu ... rövid volt, jó volt, de ennek nincs közös jövője... Letettem a telefont és lefeküdtem. A vihar dombolt, de valahogy nem féltem, egy dologra tudtam csak gondolni... Ryura... 

Másnap reggel muszáj volt visszaszereznem a motrom... Összegyüjtöttem egy pár embert , köztük Maimi és Chul-Moo is.  Nem akartam verekedést, csak szükség esetén ha vissza kell lopni a saját tulajdonom. Felvettem egy rocker-hez hasonlo ruhát, bar én sosem voltam az és egy hozzá passzoló kesztyűt .  Vagy 20-an lehettünk végül, higyjétek el ez kevésnek számít. Könnyű a feladat, először tárgyalunk, ha nem működik akkor jön az ijesztegetés. Milyen sulit is mondott? Kurogin Gakuen .... Hát akkor gyerünk!