Norn9 Op
A ketrecben lévő madár szárnyait eltörte a védelem árja.
A viaszo és vén Hold, az időben csepeg,
A csillagfény vonala,a madár szilluettje.
Kíváncsi vagyok mióta érintem ezt a ketrecet,
Mind alkalomkor egy tiszta hang énekelte,
Változtad át a ketrecet egy erős kastéllyá.
A virágoktól való csöpögő méreg,
A gyökér szomjúságát teliti.
A ketrec loccsanó ösztöne kiesik
Szóval még ha te nem is vagy angyalmadár a kézben
Szeretnélek melegen tartani,
Szóval most aludj a bölcsőbe.
Az eső ami a börömön fut,
Mossa le a sarokba ragadt sárt.
A szín bizonyitja, hogy az éltem helyesen történik.
Az iszap kivágása a lábon
Menjünk ki ebből a kis kertből.
A szél eltűntette a virágot amit adtam
És valószinüleg a bimbója valahol messze van.
Ha kinyitom ezt a ketrecet
Te valószinüleg odamész.
Az azonos számú , zárt ajtók kinyitása , olyan mint a magány.
Szeretném pihentetni a szárnyakat a válladon.
Szóval ha megjössz, tudd , önként repülök,
A madár a kezedben
Melletted fog énekelni.
Szóval érints meg engem és taníts
A kezek melegségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése