A tenger felhomalya
9.resz Nelkuled sehova....
Shun:
Benjiro, kialtott aki a nappaliba olvasta az ujsagot, ha egyaltalan olvasta... o sosem szokta. :
-Mit lett? Az egy ujsag tudom hogy nem szereted olvasni...-mondtam.
-Nem... marmint igen...de nezd mi van a cimlapon ...
Mutatott ra hirtelen vettem a kezembe es olvastam a focimet "Jin Akanishi-nek baratnoje van? " A kepen Jin es Mao volt. Mao egy csodalatos, es draga ruhaba fogta Jin kezet es epp az egyik clubba mentek be.... Elkezdtem forgatni az ujsagot, mig a cikkhez nem ertem, leultem a kanapera es olvasni kezdtem :
" A mi nap lehetett megtudni hogy az extrem verseny resztvevoi kozul kik is vannak benne. Ennek fuggvenyebe mi is elmentunk es nagy csodalkozva vettuk eszre a multkori lanyt. Egy kicsit nyomozva es kutatva , estefele elkaptuk ot es Jin Akaniashit , amint kezen fogva mennek be az egyik leghiresebb club-ba. Mindketten nagyon elegansan voltak feloltozve, majd bent Jin barataival talalkoztak. A lany aki Jin-el jott nagyon jol tancolt es ugy latszik hogy Jin erdeklodese fellebbent ekkor. Mivel odament hozza es derekatol megfogva ringatoztak a szamokra. Egyinek sem volt ellenvetese a lany hagyta .... Nagy boldogsag latszott az orcajukon, bar tovabb nem maradhattunk mivel megkertek hogy fenykepezes nincs itt , es kotelezo modon , kikellett menjunk. Tovabb mar hiaba vartunk nem jottek, ki csak ejjel kerultek ki, de Jin es a lany elvalva a barataitol, elidnultak mashova.... Valami nagyon feszultseg volt koztuk Jin -nek nagy volt a mosolya, mig a lany valamiert szegyelte magat vagy nem is lehet leirni. Kivancsiak vagyunk hogy mi van kettojuk kozott? Talan Jin vegre megtalalta parjat?..."
Minden egyes leirashoz, volt egy kep, ahogy Jin Mao-hoz simulva tancol , ahogy elhagyjak a club-bot es ahogy elvalnak. Remegett a kezem, tudnom kellett az igazsagot , ezert felalltam es lerakva az ujsagot, mar a telefonomert nyultam , es indultam is :
-Varj! Haver!-allitottak le a sracok.
-Engedjetek el, tudnom kell az igazat..
-De eloszor nyugodj le....-mondtak,.
-Lenyugszom ha mar a repulobe vagyok.-mondtam.
Ezzel szaladni kezdtem egesz a magan repuloig es elindultam.... Pontosan tudtam hol vannak, abba a Club-ba Honsu szigeten van.... Megkerdem hogy igaz -e a cikk, es ha igaz is en kuzdeni fogok a szerelmeert mert tudom hogy o is erze valamit irantam....
Mao:
Megcsokolt.... az este... megcsokolt.... furcsa modon visszontoztam.... Erzeseim csak ugy kavarogdtak bennem, nem tudtam hogy Shun-t szeretem vagy Jint?.... Ebben nem vagyok biztos. Olyan mintha minde kettoert dobog a szivem, sot ez igaz is , de .... megis... Felek.. reszketek, ha ram nez... es nem tudom mit mondjak neki. Kinek is mit mondjak? Most epp az agyon fekszem es amultan, kabultan nezem a plafont. Amiutan megcsokolt en csak amultan figyeltem es ennyi, egy szo sem jott ki a szamon. Aztan az est folyaman, csak bolintottam es "ja"-tam... tobb nem jott ki a szamon, Nem is csodalkoztam hogy joval kevesebbet voltunk vacsorazni.
-Kell egy kis virs levego...-ezzel a gondolattal , oltoztem fel, mivel meg a kontossomben voltam es indultam ki.
Epp ahogy zartam az ajtot csongetett a telefonom. A kijelzon... "Jin" , itt az ideje bocsanatot kerni
-Mielott barmit is mondanal bocsnaat a tegnapiert...-mondtam.
-Hah...-nevetett, de csak egy hanggal jott ki...-Nyugi , nem haragszom. De egy kerdesemre felelj... rossz volt a csokom?-kerdezte.
Erre megalltam es kipirultam, ereztem ahogy arcomta langok boritjak. :
-Hat...a.....nem...
-Nem?-kerdezte sejtosen.
-Nem...marmint, nem fogom mondani hogy nem volt jo...ha...ha...hanem...-de nem tudtam semmit sem mondani csak nyogtem.
-Szoval akkor jo volt?....
-Hat....a..a.a....-de nem tudtam se igent, se nemet valaszolni.
-Ertem...en... , na de nem ezert hivtalak. Szeretnek szolnih ogy mar nem vagy Honsu-n.
-Tessek?!-dobbentem le.
-Nem, mivel a munkamnak vege lett, es hiaba probaltam huzni, a fonokom merges lett. Igy ma reggel tovabb indultam. De szeretnem elmondanih ogy , meg hivni foglak, es amitn ujra talalkozunk megfogok kerdezni valamit...-ezzel bucsuzott.
-Viszlat, es varom hogy hivj.-ennyit mondtam vegezeteul.
Ezzel mar ki is ertem a patra... a messzi tavolt neztem.... fogalmam sem volt mennyi az ido, de mar sotetedett... Vajon itt is olyan gyonyoru a felhomaly? Amiota itt vagyok, meg egyszer sem neztem felhomalyt, pedig ugy erzem ha azt nezem akkor eszembe jutnak azok a pillanatok es Shun is. Shun szerelmem... mar nem te vagy az egyetlen, de mindig te leszel az elso akibe beleszerettem... Becsuktam a szemem es elottem termett a kepzeletembe Shun , es a mosolya.
-Mao...-egy lagy szelid hang szolitott meg.
Azt hittem ismet kepzeletem jatszik velem, de amikor kinyitottam a szemem, valoban Shun allt elottem
-Shun...-a szel suvitett koztunk.
Csak mi voltunk es senki masok. Melyen a tekintetembe furkaszott es figyelte minden mozdulatom. Nem sozlaltam meg , csak egy konnycsepp kezdett lefolyni az arcomon, annyira hianyzott.
-Mao, kerlek halgass meg...-mondta.
-En...en.....-de nem tudtam semmit sem mondani.
-Miert hagytal el? Miert mentel el? Egy szo nelkul...-kerdezte es szemei csillogtak, szomoru volt es nekem fajdalmas igy latnom.
-Azert, mert.... mert.... mert valamit tudtam amit te nem es tudtam azt is hogy az sosem teljesedne be.
Fejemet elforditottam, de nem mozdultam. Hallottam ahogy leptei kozelednek , majd hirtelen megerinti egy karjaval a derekam,amellyel kozelebb huz magahoz es a masik karjaval a fejem forditsa felem. Tekintete oly oszinte es tiszta volt :
-Mao , gyere vissza velem... nem birok meg egy napod nelkuled...-mondta.
-De miert?-kerdeztem.
-Mert szeretlek...-ezzel a szoval, millio kis lepkek repultek a hasamba.
Szivem oly boldog lett es magam is hogy a felhokig repultem volna. Bar egy kis reszemnel ott volt Jin is es tudtam hogy ez azt a felem undoritja, vagy hasonlo.
Amint kimondta a szot , megcsokolt. Csokja oly edes volt, oly osiznte, szelid, teljesen ellentetes mint a Jin csokja. Ez valahogy tetszett, de nem is... mivel ket felem verekedett egymassal, most is kavarodtak az erzeseim, es mas volt....
-En si szeretlek.-mondtam amint eltavolodtunk.
Nem hittem hogy ilyen konnyen kimondom, foleg hogy meg az elobb az erzeseimmel vivodtam , talan mert tudom Jin most messze jar es ki tudja mikor latom ujra.
-Akkor visszajosz?-kerdezte, olyan arca volt mint egy gyereke de megis.... Shun volt.
-Igen...-mondtam.
Ezzel ismet egy szelid csokot adott, mellyel ismet bearanyozta a napom. Nem tettunk mast , mint visszamentunk a laskasomba osszepakoltam es mar indultunk is. Kezen fogva futottunk a hajozhoz, a keze melegseggel toltott el, es oly kellemes volt igy egy parkent lenni. Bar meg nem kerte meg hogy baratnoje legyek, de ez nem azt jelenti? A hajo szep lassan suhant a tengeren , es en Shun mellkasan pihentem :
-Ugye semmi kozod nincs Jin Akanishi-hez?-kerdezte hirtelen.
-Honna tudod?-kerdeztem felkelve.
-Lattam az ujsagba ... -mondta eleg komoran, es szomoruan.
-Nem... azok a kepek csak...csak szorakoztam... valojaban nem erzek semmit Jin irant, csak jo baratok lettunk a honap folyaman.-mondtam, bar tudtam en is hogy felem hazudik, mivel tobbet ereztem baratsagnal Jin irant is.
-Biztos? Olyan boldog voltal es ...-de kozbe szoltam.
-Senki mast nem szeretek annyira mint teged, Jinnel az esti tortentek, csak... csak a mult. Tul sokat ittam es elszalltam.- Ez sem volt igaz, epp jozan voltam a tortenesekor, szerencse hogy a csokrol nem tud semmit.
-Hiszek neked. Akkor lennel a baratnom?-kerdezte.
-Persze...-mondtam boldogan anyakaba borulva.
Az utunk soran nagyon kozel kerultunk egymashoz, elmesetluk eletunket egymasnak, es mint a aparoknak szokas dolgokat kerdeztunk , amit jo ha tudunk, es egy csomo....de egy csomo idot , egyutt toltottunk. Es ez engem , annyira, de annyira, de annyira boldogga tett, hogy el sem mondhatom.
-1 het mulva hazaternek a szuleim es beszeretnelek majd mutatni...-mondta.
-...uuuu...Es mi van ha nem tetszem nekik ?Tudod szegeny vagyok es...amit csinalok, neked is igazad volt veszelyes...-de mutato ujat szamra tette.
-Sssss....Felejtsd el amit mondtam, ha te azt szereted csinalni akkor en is megbaratkozom vele. Es biztos hogy szeretni fognak, nagyon szep vagy, okos es tiszteseges...-ezt nem kellett volna- Jobb part nem is talaltam volna.
Ezzel elovett egy kis karkotot ami kek szinben pompazott es nekem nagyon tetszett:
-Az nem fontos, sot ha hiszel nekem akkor olcso volt...-mondta. - Es azert van mert szeretlek.
-En is teged.-ezzel ismet egy hosszu csokba kezdtunk.
Elfelejtve a teret es az idot, az embereket, a vilagot, csak mit ketten voltunk es senki mas, ezen a vilagon, csend es nyugalom, es szerelem.
Par oran belul erkeztunk meg, olyan hosszunak tutn az ut, pedi ugyan akkora volt a tavolsag, de nem is bantam. Csodalkozasomra vettem eszre ,hogy a kikotoben Emiko, Eizan bacsi es Kawanari. Kawanari eleg savanyu pofat, vagott , de ott rejtotzott a szaja sarkaba a mosoly is.
-Mao!-futott nekem Emiko.
Karjaimba zartam es majs sorra mindenkit.
-Orulok,hogy ujra itt vagy lanyom.-mondta Eizan bacsi.
-En is orulok ujra itt lenni.-mondtam.
Ekkor hirtelen elore allt Shun :
-Eizan bacsi , mivel Mao szulei mar nincsenek velunk, es maga az egyetlen jo baratja Mao-nak, onnek az engedelyet szeretnem kerni,hogy jarhassak Mao-val.
Eizan bacsira figyeltem aki, eleg furcsan meregetett, majd Shun vallara tette kezet :
-Fiam, latom mennyire szeretitek egymast. Es azt tudom hogy a szuleid em biztos elfogadjak. Akkor hajlando lennel erte haracolni?
-Termeszetesen.-feltem hogy ebbol meg mi lehet.
-Rendben fiam, megenegedem, aldasom adom ratok, de kerlek sose tord ossze a szivet, vagy velem lesz bajod.-mondta.
-Koszonom.-ezzel Shun nagy mosollyal, olelte at Eizan bacsit.
Mindenki gratulalt, kiveve Kawanarit, o csak egyet bicentett. Ezzel tertunk ismet regi otthonomba.
-Reggel erted jovok.-mondta Shun utolso csokot adva.
Az arcomrol a mosoly le nem torlodott, de volt valami ketsegem.... mi lesz ha talalkozok a szuleivel? ....
Jin:
Sajnaltam,hogy csak igy szo nelkul, bucsu nelkul hagytam el, de a fonokom majd leharapta a fejem telefonon keresztul is. Fajt igy ott hagyni, egy szo nelkul. De orultem hogy legalabb telefonon keresztul beszeltem vele. Es ahogy a hangjan hallottam, orul hogy meg talalkozunk es telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Mar alig varom az uj talalkozast. Annyira jo lesz amikor megkerem hogy legyen a baratnom... Azt a pillanatot varom, mar .... Csak jojjon el.
De persze az elott a pillanat elott , meg talalkoznom kell apammal, is nehezemre esett elhagynom hisz idos es egyedul lakik , occsem volt az aki inkabb tobbet latta , es meglatogatta, de occsemnek mar van csaladja es egy kis 2 eves gyereke is. Hat igen az ocsemnek szerencseje volt a szerelemben , de remelem en is nemsokara kovetkezem. A kis unokahugom Heidi egy nagyon szep kislany, az edesanyja amerikai, ezert lett ez a neve. Es az occsemek kint laknak Amerikaba, bar en kozelebb vagyok apamhoz, megsincs annyi idom. Az occsem szerint apamnak kerult tarsasag, mivel egy kis lanyt kb velem egyidost, talalt ra tobb eve es azota vele van. Vajon hogy nez ki? Es kedves? Tenleg annyit segitene apamnak ?Es miert van vele? ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése