Életem értelme
23.fejezet Gazdagok
Ryu:
- Mi történt?
- Jösztök vagy nem? - vállok türelmetlenné.
Ne huzzák már az időt, amennyi időt itt vesztegetünk, közbe kitudja az a szemét hogy közeledik Rin iránt. Hayato is letette az ütött, majd bólintott, neki indultunk. A fiúk is követtek. Szaladtunk, leintettünk két taxit majd irány a város vége. Idegesen kifujtam a levegőt. Ki az a srác? Mit keres Rin körül? Miért nem fél tőle? Ki az? Miért mozdult rá? Mit akar tőle? Nem feltétlenül féltem Rint tudom, hogy nem adja meg magát és neki megy ha kell. De nem tetszett, hogy közeledik felé. Nem akarom csak úgy engedni, hogy bárki is a barátnőmhöz közeledjen. Meg akarom mutatni magam, hogy én itt vagyok és velem néznek szembe, ha hozzá közelednek.
- Mi történt? Rin mondott valamit? - Hayato szólalt meg mellőlen.
- Rin nem mondott semmit. Egy másik srác volt rámozdulva.
- Mi?
- Ryu, nem mondod hogy...
- Valami nagyon fura volt a sráccal, Hayato. Hallottam a hangján és nem ijedt meg, hogy Rin ki is az, tudtam. Nagyon jól tudta. Mégis közeledett felé és provokálta. Oda kell mennem, nekem ez nem tetszik!
- Melletted vagyok haver! Legalább lesz egy kis buli. Ugyse voltunk ilyen előkellő bulin még. - vigyorodott el.
Hát igen. Egy másik közöségben, jobban mondva rétegben készülünk bemenni meghivatlanul. És mivel Miami szülei nem kedvelnek, hát nem lesz szivélyes fogadtatás.
A taxis átvág a városon, majd megérkezik a hegy aljára, ahol Miamiék laknak. Kissé látszik arcán, hogy megijed amikor felismeri a helyet, hogy hol is van. Siettetni is kezd, szinte nem is veszi el a pénzt. Gyorsan kitessékel a kocsiból, épp hogy Hayato leteszi az ülésre az összeget. A két taxi ugyanakkor ér ide, mindketten ugyanígy viselkednek. Ott hagynak minket. Nem mintha nagyon érdekelne. Miami házuk felé vesszük az irányt. Látom Tsucchi arcán, hogy ő is nyugodtabb, bátrabb készen áll Miamit megvédeni bármi is legyen az ajton túl. Megérkezünk az ajtohoz. Zene hallatszik ki és nevetés. Hayatora tekintek, aki csak bólint. Bekopogtatok. Nem jön válasz. Sem csengetésre. Kilincs felé nyulok, lenyomom. Az ajtó kinyilik. Belépek, a fiúk követnek. Az előtérbe senki nem vár, a nappali felől hallatszik a beszélgetés. Arra vesszük az irányt. Átlépünk az ajton. Vagy 30-an lehetnek a szobában. Idősebb házaspárok és fistal fiúk keveréke. Mindannyian, drága ruhát, cipőt és kiegészítőket viselnek, az aurájuk sugallja a gazdag elit osztályt. Huh, túl erős is a fényük. Nem ragadnak meg. Mindegyiken átpásztázom a szemeimet Rint keresve. De sehol sem látom.
- Kik maguk? Mit keresnek itt? - egy férfi sétál hozzánk, 50 körül lehetett. - Hogy jöttek be a házunkban? - ez Miami édesapja lesz. - Betörtek?! - emeli fel a hangját.
Az emberek felénk néznek, mindenki döbbenve néz ránk, végig mérik kinézetünk és lesijtuan, ahogy a kinézetünk delikvenst tükröz.
- Ryu! Mit kerestek itt? - Miami lép előre s tömegből.
- Te ismered őket kislányom? Kik ezek? Ryu? Ő nem Rin barátja volt?
Nem figyelek a kérdésre, helyette elindilok a tömegben és keresni kezdem páromat. Hol van? Hol van?
- Hagyják el az otthonom! Meghívatlanul jöttek!
- Apa, nincs semmi baj! Nem lesz semmi baj!
Miami közelebb lép apjához, mond vslamit, mire apja csak morrogva tovább áll. Szerintem valami olyansmi lehetett, hogy néznek az emberek, ne járasson le. Miami Hayatoékhoz megy és benebb invitálja őket, mire Takedáék azonnal a kajához rohannak. Hayato és Tsucchi Miamit figyelik, aki beszélget velük. A fiatal srácok végig mérnek, nem értik, hogy mi történik éppen. De közbe meg ki is nevetnek, nem vagyunk nekik ellenfelek gondolják. Kik os vagyunk? Nevettetés? Hah, bunkók. Azt hiszik mert pénzük van mindent lehet.
- Rin... - pillantom meg kint a medencénél.
Karba tett kézzel áll, előtt egy srác. Magas, fekete haja tarkojáig ér, hatalmas, önelégült mosolya füléig ért. Barna tekintete játékosan csillogott. Nem tetszett! Egy farmerd nadrágot viselt, egy világos kék inggel és egy kosztum sötét kabáttal. Kezébe ott villogott egy drága Rolex óra. Kisugárzásán látszott, hogy tipikusan az akinek mindene megvan és ezt igyekszik is megmutatni főleg a lányoknak. Biztos az a tipus, aki azt hiszi minden lány elé borul. Tett egy lépést felé, mire Rin hátrált és szurosabb tekintettel nézett felé. Nyujtozkodott egyet, majd karjaival átkarolta Rint. Ennyi kellett nekem! Ez volt a vég jelenet! Neki iramodtam kifele. Rin készült ütni, de helyette én kerültem oda. Megragadtam Rin csuklóját és elhuztam, a fiút pedig meglöktem, mire egyenesen a medencébe esett.
- Ryu...
- Mi történik itt?
- Mi volt ez?
- Az ott nem Hase igazgató? Belökte az a delikvens a medencébe.
- Kinek képzeli magát?
- Rin! Ryu! Jól vagytok? - jöttek oda a srácok és Miami.
- Igen! Ryu, mit kerestek itt? - Rin megfogta a kezem. - Minden rendben van! - de én még mindig a srácot néztem, aki felbukkant a vízből rám nézett.
- Miami, így van minden rendben? Hogy képzelhetik hogy csak így betörnek ide és felfordulást okoznak! Ezek a típikus delikvensek... Kifele a házamból!
- Apa!
- Nekem, ne apázz, hát nem látod, hogy mit csináltak Hase igazgatóval? Aj! Annyira sajnálom! - Miami édesapja a medence széléhez ment, hogy kisegitse ezt a Hase igazgatót.
Amikor kiszállt, Rin elé álltam. Hase hátra simitotta haját.
- Nagyon sajnálom! Azonnal kitessékelek szeket a delikvenseket!
- Apa!
- Kérem ne legyen tiszteletlen velük. - állt ki mellénk Rin. - Asiha család védelme alatt vannak.
- Rin, nem értem, hogy hogy ragaszkodhatsz egy ilyen mihaszna fiúhoz? Értem, hogy ki vagy de attól még lehetnének elvárásaid. Miért akarod még jobban bajba keverni mint eddig?
- Ne beszéljen így a barátomról! Ehhez nincs jóga! - Rin előbbre állt és farkas szemet nézett Miami édesapjával. - Tisztelem és becsülöm, nem akarok rosszat önnek de nem engedem, hogy így beszéljen róla!
- Elvakított a szerelem?
- Apa! Kérlek, fejezd be!
- hahaha! - hátuk mögött valaki hangosan felnevetett. Mindannyian a nevetés forássa felé fordultunk. Az az igazgató nevet akit az előbb belöktem. - Ez igazán hűsítő volt! - tekint felém, arcán a hülye vigyor még mindig ott van. Ez meg mi? Az előbb löktem be, nem mérgesnek kellene lennie? Miért nevet? - Szóval, ő a párod Rin Ashia! -
Előbbre lépett, ismét Rin elé álltam
- Csodálkoztam is volna, ha nem egy ilyen srác lép be.
- Mi ez az egész Hase-kun? - kérdezte Rin.
- Pont az, hogy tudtam ki vagy és hallottam, hogy barátod lett. Kíváncsi voltam, hogy ki nyerte el a szívedet. Így amikor kimentél telefonálni követtelek. Tudtam, hogy vele beszélsz és tudtam, hogy ide jön ha meghal engem.
- Ezt az egészet te eltervezted? Mi lett volna, ha nem vele beszélek?
Az igazgató csak vállat vont. Miről beszél? Mi volt ez az egész? Nem értem!
- Csak szórakozni akartam. Mindig eljöttél ide Miamihoz, minden egyes alkalomkor a rideg arcodat felvetted és eltaszítottál mindenkit. Aztán kiderült barátod van, kíváncsi voltam, hogy milyen ember is. Mr. Yajima ne haragudjon rájuk én voltam az aki provokálta. Megérdemeltem a dolgot! A fiúk nem tettek semmi rosszat. Azt hiszem, hogy elmegyek átöltözni. A fürdőbe kisérne?
Rin:
Miami édesapja elhuzta ajkát, majd elment Hase-kunnal, mert csak ő a fontosabb. Miami édesanyja megkérte a vendégeket, hogy folytassák a partit.
- Nagyon sajnálom srácok, apám viselkedését!
- Nincs semmi baj, nem tettél te semmit, megértsük, hogy vannak ítélesek velünk. - válaszolt Tsucchi.
- Miami! Gyere ide!
Szólt az édesanyja, láttam barátnőmön, hogy tétovázik. Maradna, de nem tud nemet mondani. És biztos nem akart problémát okozni a fiúknak. Így elsétál.
- Minden rendben vele? - kérdi sggódva Tsucchi. Tehát erről beszélt Ryu.
Közelebb lépek hozzá és vállára helyezem kezét.
- Igen! Minden rendben! - felé mosolyodok, mire szelid mosolyt kapok válaszul. - Azt hiszem, hogy most mennünk kellene. -tekintek a srácokhoz.
Amíg Miami apja vissza nem jön, másképp biztos, hogy kitessékel. És jobb ha egyelőre én is megyek. Ryu felé nyujtom a kezem. Szerintem arra várt, hogy mérges leszek. De nem! Miért legyek? Nem volt szép dolog amit tett, de most őszíntén én is haragszom Hase-kunra. Minket használt szórakozásra. Nem volt szép dolog ez tőle sem. Na de azért megbeszéljük a dolgokat. Miamihoz mentem elköszönni. Hibásnak érezte magát, pedig nem volt amiért. Nem tett valóban semmi rosszat. Mondtam, hogy majd este felhívom.
Elhagytuk Miami házát.
- Ne haragudj, hogy csak úgy betörtünk a házba. - szólalt meg Hayato.
- Nincs semmi baj! Tulajdonképpen én is jól szórakoztam. Már kezdett unalmas lenni az a buli. - Ryu felé néztem, aki úgy tűnt rájött, hogy valóban nem vagyok mérges.
Széles mosolyra huzta ajkait, majd karjaiba kapott és megpörgetett.
- Oh, ezek a szerelmesek! - fordultak el a fiúk.
- Mennyire megértő barátnőd van Ryu. Nem szól rád, amikor ilyen felfordulást okoz. - Hayato lépett mellénk. - Nagyon menő!
- Még szép! A legmenőbb az én barátnőm! - ölelt szorosan magához.
- Ah! Hogy kimutassák előttünk a szerelmüket! - ájuldoztak megint mellettünk a fiúk. - Vannak szinglik is itt!
Ryuval csak felnevettünk.
- Ettetek?
- Terveink szerint lett volna, de valaki elsietett. - néztek Ryura.
- Gyertek, meghívlak hozzánk!
- Bemehetünk a maffia család bázisára?
Döbbent le Hyuuga. Oh, igaz nem voltak még itt. Vagyis akkor, amikor összeestem és haza hoztak, de bent csak Ryu járt.
- Persze! Gyertek!
Mosolyodtam feléjük, megfogtam Ryu kezét és elindultunk hozzánk. Amikor átléptük a kaput, a fiúk elkerekedett tekintettel néztek körbe. Mi ez a nagy dolog? Ez csak egy ház.
- Te egy kastélyba laksz?
- Hát egy nagy ház. - na jó általánosan nagyobb, hiszen van aki itt lakik, meg az edző terem, a találkozó terem, ebédlő ami szintén nagy, hiszen ha közösen eszünk, minden ami itt helyet foglal.
- Üdvözlünk itthon, vezetőnk!
- Sziasztok! - köszöntöm az embereket, ahogy elsétálunk pár maffia tag mellett.
- Huh! Ez olyan izgalmas, hogy besétálunk egy maffia bandához.
- Igen, igen. De azért kérlek ne provokáljatok senkit! - néztem szigoruan a srácokra.
Végig sétálunk az udvaron, ahol nem egy tag edz éppen. A srácok döbbent figyelik, hogy mit csinálnak. Ez mulatságos!
- Hát ezek meg mit keresnek itt? - Chull-Moo jött velünk szembe. Egy törölközőt viselt nyakába, izzadt volt. Éppen edzhetett.
- Chull-Moo! - néztem szigoruan rá.
- Szaisztok!- vigyorodott el. - Üdv az Ashia recidencián. Érezzétek otthon magatokat! Lejárt a parti? Milyen volt?
- Hmmm, szórakozatatobb, mint gondolnád. De majd elmesélem. Előbb szólok, hogy készítsenek valami ebédet a vendégeinknek.
- Oké! Én megyek letusolok. - nyujtozkodott egyet és mintha kicsit kilökte volna mellkasát, hogy a fekete majorán keresztül kirajzolodjanak izmai. Mit csinál?
Mellettem Ryu megfeszült. Most éppen provokálja? Miért?
- Menjünk srácok!
Huzom magam után Ryut, mielőtt esetleg szóválltásba kezdhetnek. Ryu valamit morrog az orra alatt, de nem hallottam mit mond. A konyhához érünk, ahol édesanyám éppen kostol.
- Sziasztok!
- Jó napot!
- Milyen volt a parti?
- Majd elmesélem. De meghívtam a srácokat ebédelni. Remélem, nem gond.
-Nem, természetesen nem gond. Szólok, akkor a cselédeknek, hogy terítsék meg az asztalt.
- Köszönöm anya! - édesanyám elindult szólni.
- Körbe vezetsz? - kíváncsiskodott Hyuuga, mire mint Ryutól, mint pedig Hayatotól kapott egy sapkát.
- Nincs semmi baj! Nos szívesen körbe vezethetlek.
Az udvartól kezdtünk, ebédlő, konyha, nappali, edző terem. Sorra amit lehetett mutattam nekik.
- Ez a lépcső hova vezet?
- Azon a szobán lakat van?
- Ide nem mehetünk be? - jöttek a hasonló kérdések, mire mindegyikre Ryu és Hayato szuros tekintetet lövelt a többiek felé.
- Sajnos ide nem mehettek be, csak és kizárolag tagok szabad menjenek. Vagy ha apám megengedi. De ő most nincs itt.
- Ryunak sem szabadna bemennie?
- Vagy be fog majd, ha esetleg férjed lesz?
- Srácok! - jött uavarba Ryu, láttam ahogy arcán pir jelei jelennek meg. De aranyos! Házasság? Őszintén addig nem gondoltam végig. De talán nem is lenne olyan rossz.
-Nem szabad neki sem. Ez csak a tagok mehetnek, oda pedig a vének. Ha egy család leszünk, talán.
- Talán?
- Sajnos egy dolog az, hogy egy maffiának vagy a férje / felesége és más ha ő maga is az. Kicsit bonyolult helyzet. Szigoruak és szabályokhoz kötöttek.
Mindenki bólogatott.
- És milyen vénkeről beszéltél?
- Oh, vannak a régi jarcosok, akik bölcsek, tapasztaltak és nem harcolnak már olyan gyakran. Olyanok akik bemutattak valamit. Sokszor összeülnek és tanácskoznak. Tanácskozás! Értitek nem?
- Te valaha voltál ilyenen?
- Hülye kérdés! Hát Rin nem öreg. - elnevettem magam.
- Igen, nem vagyok! És nem is voltam, egészen a múltkorig.
- Múltkorig?
- Volt egy megbeszélés amin részt vehettem.
- Valamit csináltál? Leszidtak? - megint elnevettem magam.
- Nem! Csak beszéltek.
- Miről? - kérdezte Ryu.
Igaz, nem meséltem teljesen neki.
- Hogy legyek óvatos. Na de elég volt a sok sétából. Nem vagytok éhesek?
A srácok felkiáltottak örömükbe és visszatértünk az ebédlőbe. Mindenki jóízűen fogott neki az elé tett levesnek. Milyen élettel teliek! Jó ez a csapat! Jó részese lenni ennek. Remek srácok! Kicsit kikapcsolnak, ha velük vagyok. Persze nem felejtem el a kötelességeim, de ilyebkor ott van az az érzés, hogy én is csak egy átlagos ember vagyok, aki barátkozik, szórakozik. Ez jó!
- Minden rendben? - Ryu közelebb hajolt hozzám. Magam elé nézhettem percekig.
- Igen! - mosolyogtam felé és erősítés képpen megfogtam kezét. Rám mosolygott.
- Rin gyere gyorsan! - ekkor berohant egy tag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése