22.fejezet Érzések lángja

22.fejezet Érzések lángja

Rin:

    - Remélem, hogy jó magyarázatod van, hogy miért szöktél rá szószoros értelembe Ryura.
   - Sajnálom, túlságosan is beleéltem magam. Nem bírtam az erőmmel, elfelejtettem, hogy ők nem olyan állosak, mint mi.
Összeszükült szemekkel néztem Chul Moo-nra, épp beértünk az udvarra. Talán még korai volt összetenni a kettőt? Amiután az este hazaértem nem tudtam beszélni vele, mert már aludt, legalábbis mikor benéztem a szobájában, sötétség volt és az ágy felé is tekintve, ott találtam ahogy halk horkolása tötli be a terepet.
    - Rin, kicsit elvadultam, de ott voltál bocsánatot kértem. Hibáztam, legközelebb jobban odaifgyelek.
    -   Remélem is Chul Moo, ne provokáld Ryut! – közelebb léptem hozzá és szigrouan tekintettem rá. – Ezt az egészet már megbeszéltük, elfogadtad, nem fog semmi sem változni, ahogy korábban is mondtam a kötelességeimet nem fogom hátra tenni. Főleg amióta mozgolodás van minden fele. Tudom, hogy tennem kell ezért valamit, hiszen én vagyok a vezér és felellőséget vállalok a csapatért. – mondatom végére végre mosoly húzodott arcára és felém lépve összeborzolta a hajamat. – Hé!
    -   Tudod jól, hogy nem vagy egyedül, nem kell semmiért egyedül vállalnod felellőséget. Egy mindenkiért és mindenki egyért! Tudod nem?
     - Köszönöm! Örülök, hogy akkor még sem ment ez a terv dugába, hogy össze engedtelek titeket. Nagyon szeretném ha a jobb kezem és a szerelmem jól kijönnének egymással!
   - Ah! Ne már, mióta lettél te ilyen nyálas?! – torzította el az arcát Chul Moo szavaim hallatán, de közben alig tartotta vissza, hogy ne nevesse el magát.
    - Én nyálas? Vigyázz, mert még mindig letudlak nyomni!
   - Persze, lássuk! A rózsaszin felhőktől látni fogsz e egyáltalán?! – kezdtünk lökdösödni és elindulni kifele, de az ajtóba mindketten megálltunk a felénk viharozó Miami-tól.
    - Mi történt? Miért vagy ilyen feldúlt?   - kérdeztem barátnőmet.
     - Mert egyszerűen elegem van már a szüleimből, folyton a baráttal jönnek, meg, most meg a házassággal is, hogy milyen szupi csoda jó lesz ez a buli, amiben megismerkedem majd azokkal a kedves, jóképű, gazdag, okos és nem tudom hány dicsérő szót elmondtak róluk, férfiakkal.
    - Huh, nagyon komolyan veszik ezt az egészet. – vágtam egy grimaszt.
    - Nem mondod?! Bele fogok örülni.... Mégis mit csináljak? – fogta a fejét és leült a ház lépcsőjére. Intettem Chul Moo-nak, hogy hagyjon magunkra, mire bólintott és el is sietett az udvaron keresztül, gondolom a gyakorló pályára siet
Leültem Miami mellé és átfogtam a két karommal, percek teltek el míg végre megszólaltam:
    - El sem hiszem, hogy a szüleidet tényleg nem érdekli a te boldogságod. Évekkel ezelőtt megakartak védeni és megkérték apámat, hogy vegyen fel a csapatba. Most meg minden egyes fiútól óvni akarnak aki nem olyan mint te. Dehát az útóbbi éveket nem olyanokkal töltötted. Akkor, hogyan várhatnák el, hogy bele szeress bármelyikükbe is?! Ez abszurd, a szerelem nem ilyen. Boldogtalannak akarnak látni egész éltedbe?
    - Szerinted én soha nem mondtam nekik?! Fel nem akarják fogni ezt az egészet...
Csak a fejemet vakartam... tényleg ellenben mentek a dolgok a között amit Miami szülei mondtak és tettek. Most úgy random megismerkedni egy fiúval és holnap már eskűvöről beszélni, hát azért az kemény dolog. Egyik pillanatban még parti, most már esküvő. Még az én kapcsolatommal is el vannak... bár nem mintha az olyan zökkenőmentes lenne. És bármi közük is lenne hozzá. De azért a szüleim elfogafták Ryut és tudták  jól, ha mégsem akarják teszek rá és úgyis ugy lenne ahogy én akarnám.  Valahogy csak elérném az akaratomat. Nyilván nálam arról szólt az egész, hogy maffia tag lévén ne hogy megsebesüljön Ryu, a kinti világ, mennyire keveredik bele. Miaminál ez nem volt benne a dologban, szerintem pontosan az volta tervük ezzel az egésszel. Megtudja ő magát védeni. De az élete nem változik azzal, amit eddig megkapott. Ők azt lássák, hogy egy férj kell aki eltratsa és mindent megad, azt a kényelmes életet amit eddig. De Miami nem bánja ha nicns meg épp úgy minden, mint most. Persze a szülei, a legjobbakat akarják neki. De, hogy ne vegyék figyelemben amit ő akar.
     - Ne aggódj! - veregetem meg a vállát. - Hétvégén, majd meglássuk, mennyire szalon képesek is ezek a jelöltek.
     - Mire készülsz Rin? Mi jár a fejedben? - széles mosolyra huzom az ajkaimat.
      - Csak, hogy biztosak leszünk a legjobb formájukat hozzák ki magukból.
Miami egy pillanatig még értetlenül állt, majd kezdte összetenni a képet, hogy mire is akarok kilyukadni. Az ő arcán is felvillant a széles mosoly. Nos, igen. Lássuk, azok a gazdag ficsurok, mennyire is bírják.
A hét elrepült felettünk. A szokásos napi rendünket tartottuk. Edzettünk, őrjáratoztunk, pihentünk. Ami nekem a legtöbbször abból állt, hogy Ryuval találkoztam.
     -És ezek a gazdag ficsurok... - mint például most, nálunk voltunk. Ryu feküdt az ágyba, én pedig a mellkasán pihentem. - ... Neked is szokták csapni a szelet?
Olyan cuki, amikor féltékeny. Ki gondolná, hogy Ryu Odagiri féltékeny típus, ha ránéznének?
     - Ah, csak egy kettő. Nem olyan sok!
    - Egy kettő is elég! - emelkedett egy kicsit meg, hogy rám nézhessen.
    - Amíg, meg nem tudják, hogy ki is vagyok.
     - Azt hittem, hogy Rin Ashia híres. Hogy lehet, hogy nem tudják ki vagy?
    - Vannak gazadag ficsurok, akik nem ismerik a város sötétségét. - felülök, Ryu karjaira támaszkodik és úgy figyel. - Ők, csak azt lássák, hogy milyen csinos vagyok. - Ryu felé közeledek, egész közel az ajkaihoz.
    - Igen, nagyon is az vagy!
Kissé jobban feltápaszkodik, hogy egymáshoz érjenek de elhuzodom.
     - Na jó, eleget lustálkodtunk!  - csapok lábára. - Csináljunk valamit!
    - Mondjuk fejezzük be amit elkezdtél.
    - Én nem kezdtem neki semminek. - állok fel az ágyból és teszem az ártatlant.
    -Valóban? - Ryu is felül.
Karom után kap és magára huz.
    -Nagyon cseles maffia vagy!
     - Hát nem ez kell legyen egy jó tulajdonságunk?
Ryu ajkaiba harap, majd közeledni akar, hogy megcsókoljon. De meglököm és kiszabadulok fogásából. Felnevetek.
     - Aj, te...
Ryu utánam kap, mire mindketten az ágyra esünk. Jobban mondva, ő az ágyra esik én rá.
     - Szeretlek! - barna tekintete csillog az őszinteségtől. Annyira szépek a szemei!
Hátra simitok egy hajtincset az arcából.
    - Én is téged!
És megcsókoljuk egymást. Kezei felkalandoznak a hátamon, majd le egészen a csipőmig, míg az én kezeim a hajával babrálnak. Oh ez annyira jó! 
     - Rin... - de ebben a pillanatban Chull-Moo tört ránk. - Ah!
Azonnal felpattantam Ryuról és megigaztitottam magam, miközben ő is összekapta magát.
     - Khm... Chul - Moo kopogásról nem hallottál?
     - Bocsánat! Bocsánat! - elfordult.
    - Segíthetek valamiben?
    - Ma jössz őrjáratozni?
    - Igen! De ezt már megbeszéltük.
    - Valóban? Elfelejtettem. Még egyszer elnézést, hogy megzavartalak titeket. - ezzel pedig elhagyta a szobát.
    - Miért érzem azt, hogy ez direkt volt. - Ryu felállt és átkarolt.
    - Direkt? Már miért lenne direkt?
    - Olyan aranyos vagy, mikor tudatlan vagy! - puszilt arcon.
     -Mi?!
De Ryu csak mosolygott, ám szemeiben bosszúság villant fel. Mi történt? Nem értem. Valamiről lemaradtam?
     - Amugy, ezt szokta csinálni?
    - Mit?
    - Hogy benyit csak úgy a szobádba. - Ryu nem nézett a szemeimben, miközben feltette a kérdést.
    - Hmmm.. nem gyakori. Sőt, most hogy kérded. Még sosem esett meg. Mindig kopog, ha meg valami sűrgös van akkor kiabál.
    - Hát igen...
    - Mi az?
    - Semmi...
Mi a baj? Nem értem.

Ryu:

    - Benyitott csak úgy Rin szobájában?! - este amikor hazamentem elmeséltem Hayatonak, hogy mi történt.
    - Igen!
    - És ti éppen mit csináltatok? - kaján vigyor azonnal felkerült arcára.
Éreztem, ahogy melegem lesz.
   - Khm... Az most nem lényeges!
    - Értem, akkor össze voltatok gabalyodva.
    - Khm... A lényeg! - ismétlem magam. - Hogy szerintem direkt csinálta. Nem akarta, hogy kettesbe legyek Rinel ezért kitalált ezt az egész elfelejtettem storyt, hogy bejöjjön. De ami még jobban bosszant, hogy vajon ezt máskor is csinálja? Csak úgy betoppan Rin szobájába? Nekem ez nem tetszik!
     - Hát van bőr a képén az biztos. Rint kérdezted ez egyszeri alkalom vagy megesik?
    - Azt mondta, hogy nem esett meg ilyen.
    - Akkor tényleg téged akart huzni.
    - Igen. De attól még nem tetszik, hogy esetleg azért hogy huzza az agyam, megcsinálhassa ezt máskor is.
   - Ugyan, Rin nem fogja engedni. Komolyan, jó lenne ha valaki annak a Chul - Moonak tanítana egy leckét.
    - Akartam is, de pechemre mire eljöttem nem volt otthon.
    - Melletted állok haver! - tette vállamra kezét Hayato.
Komolyan. Hogy képzeli ezt? Csak kerüljön a kezem közé.
Eljött a hétvége és nem tudtam, találkozni Rinel, mert készültek arra a partira.
    - Ryu, te nem kellene most ideges légy? - szokásos híven az arkadeban huzodtunk meg a fiúkkal.
    - Már miért kellene?
    - Hát a csajod éppen pasik között van. Gazadg pasik között.
Összeszűkítettem a szememet és kiegyenesedtem.
    - Bizom Rinben!
    - És a férfiakban?
    - Haha! Ugyan, ők kellene idegesek legyenek, hogy Rin ott van. És félniük.  Én nem aggódnék, hogy bármi miatt is Ryu aggódni kellene. Rin előbb töri el a kezét, mint hogy bepróbálkozzon.
Ezzen együtt kellett nevessek Hayaton. Igaza volt. Nem aggódom.
     - Hát ez igaz. Nem mindenki tudja, hogy hová is került be.
    - Rin, egy dolog. De mi van Miamival? Ő már nem ugyan olyan. - szólalt meg Tsucchi. Bele gondolva amióta itt vagyunk, azóta mintha duzzogna. Komolyan bele szeretett Miamiba? És vajon Miami mit gondol róla? Van esély, hogy esetleg megváltozzon és észrevegye Tsucchit? 
     - Nem lesz baj! - Hayato szólalt meg, maga él nézettm - Ő sem gyenge! Erős!
    - Honnan tudod? Nem láttad, hogy a múltkor is hogy lefagyott amikor azok itt a Ara Highosok kikezdtek vele? - ugrott fel Tsuchii, mindannyian meglepődtünk kitörésén.
    - Rin kezei alatt van. Nem lesz baj!
    - Miért vagy ilyen biztos? - erre átlépett és megfogta Hayatot a gallérjától.
    - Tsucchi! - azonnal felálltunk a többiekkel.
    - Miami nem olyan! Lehet, hogy gazdag lány akinek nem a maffia a környezete, de itt van és többre képes.
Elég jól el van Hayato, Miamival. Ennyire megfigyelte? Ennyire bizik benne? Ez meglepő. Tsucchi bosszusan felmorgott, majd elengedte Hayatot.
   - Kilépek, egy kicsit.
   - Tsucchi!
De már ment is ki. Hayato csak visszaült a helyére és eltekintett. A többiek nem 3rtették, hogy mégis mi volt ez az egész. De én igen! Tsucchi után mentem. Az arkade falánál kuporodott és idegesen borzolta a haját. Odasétáltam hozzá:
    - Szereted Miamit?
   - Én! Én... Nem! - jött zavarba.
    - Tetszik neked Miami, látom rajtad.
    - Nem lenne értelme egy olyan előtt eltitkolni, aki szintén szerelmes?
   - Lehet hogy azóta lettem ezzel kapcsolatban szemfüles. - zsebre vágtam a kezem és a falnak döltem én is.
   - Én nem tudom mi ütött belém, amikor először megláttam Miamit, valahogy elvarázsolt. És ha folyton itt van mellettem olyan ideges leszek.
    - Olyan tűnetek.
    - De nem vallhatom be az érzéseimet. Biztos, hogy nem vett észre. Inkább Hayatot. - akkor ő is észrevette. - Tudom, hogy ő tetszik neki. Mindig ti voltatok akik után a lányok fordultak. Én...
   - Te te vagy. És ugyanúgy bármelyik lány figyelmét felkelltheted.
    - Csak aki tetszik, azt nem.
    - Nem biztos. Az érzések változhatnak.
   - Nálatok is fognak?
   - Nem! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Leguggoltam mellé - Ha az igazit szereted akkor nem fognak. Nem fogod elfelejteni, nem fogod kiűzni a szívedből bármennyire is akarod. És összejössz vele, ha a sors úgy akarja, hogy ő az.
    - Rin neked az igazi?
   - Igen! - válaszolom ismét tétovázás nélkül.
   - Hah... Ki gondolta volna, Ryu, hogy ilyent fogsz mondani?
   - Hah! Hát még én is alig hiszem el.
   - Találtok Rinel. Mármint, nem tudtalak volna elképzelni egy sima, sulis lánnyal aki shoppingolni szeret és csevegni a lányokkal. Nem is tudom, valahogy ezt látom.
    - Tudod, én sem. Amíg nem találkoztam Rinel, nem gondolkoztam ilyeneken. De most már nem tudok másra gondolni csak rá. Ő az ideálom.
    - Oh! Oh! Oh! Ryu Odagiri, milyen romantikusan beszél.
   - Fogd be! - lököm meg. - Na, gyere menjünk vissza többiekhez. - álltam fel. - De ne felejtsd el, ne add fel. Ha ő az igazi, akkor az utjaitok keresztezik egymást. - nyujtottam felé a kezem.
    - Köszi, haver! - felsegítettem.
Visszamentünk a srácokhoz, Tsucchi elnézést kért Hayatotól, majd úgy döntöttünk játszunk pár kör billiárdot.
Ahogy billiárdoztunk és nevettünk a fiúkkal megszólalt a telefonom. Azonnal felcsillantak a szemeim amikor megpillantottam a felvillanó nevet.
    - Oh, ismerem ezt a mosolyt. Ez Rin lesz! - cukkolt azonnal Hayato.
Csak égnek emeltem a szemem és arén huzodtam, hogy felvehessem a telefont.
    - Szia! Máris befejeződött a parti? Vagy megszöktél? Ennyire rossz volt?
Választ vártam, de nem jött.
    - Rin?
    - Mit akarsz tőlem? Miért követtél? Egy ilyen gazdag ficsurnak illene tudnia az illemet, hogyha más telefonon beszél akkor magára hagyjuk. - Gazadag ficsur?
     - Ugyan én csak beszélni akartam veled kettesben. - mi ez a nagyképű hang? A kezemben lévő billiárd ütöt szoritani kezdtem.
     - Ne akarj velem ujjat huzni. Tudod, hogy ki vagyok?
    - Rin Ashia, a maffia harcos! Hülye aki nem ismer.
     - Az is hülye aki ilyen nagyképűen ide áll elém.
    - Félnem kellene tőled?
   - De még mennyire.
    - Én nem hiszem!
    - Add vissza a telefonom!
És letette. Mi volt ez? Mi ez az egész? Ki ez a srác? És mit akar Rintől?
    - Hé! Össze ne törd a telefonod.
A fiúk felé néztem.
    - Uh, mi ez a tűz a szemedben? Mi történt?
    - Srácok, elmegyünk arra a partira?