A sebzett szív dala
25.rész A begyógyított szív dala (befejező rész)
Sakura:
- Nana... nanana... na... na...
- Egészen jól hangzik! - Kairi mögém ült és elém tette a forró csokit.
- Csak egészen jól hangzik?
- Most mindig azt várod el, hogy dicsérljelek? Még a végén elszáll az egod! - pöccintette meg az orromat. És magához emelte a saját poharát, hogy bele kortolyoljon.
Durcásan felé meredtem, majd megfogtam én is a poharam, hogy én is ihassak a forró csokimból.
- Amúgyis, nem mondtad el még mindig, hogy miről szól is ez a szám.
- Most minden számról bekellene számoljak neked? - használtam ugyanazt a hangnemet amit ő is az előbb.
- Mióta is használsz te velem, ilyen hangnemet?
- Csak rám akadt, valaiktől, akivel együtt élek! - felé nyújtottam a nyelvem, majd goyrsan visszafordultam, letettem a bögrét.
- Csak ugyan?! - letette ő is majd átkarolt és belefurta ajkait a nyakamban.
- Mi?! Mit akarsz Kairi? Ne! Ne! Ne! - hangosan nevettünk.
Már 2 éve, hogy boldog kapcsolatban élünk. Már 2 éve, hogy semmiféle tűnetem nem volt. Már 2 éve, hogy apám megváltozott és más szemmel vezeti az ügynökséget. Már két éve, hogy anyám nem lép hátrébb és kimondja amit szeretne. Már két éve, hogy megismertem Kairi szüleit, akik szeretettel fogadnak, mindig. Már két éve, hogy Kairi és én együtt lakunk. Házasság? Nem, még nem volt. Nem is tudom ha járt ilyensmi Kairi fejében, de jól megvagyunk. Boldog vagyok, nagyon nagyon boldog. Nem hiányzik semmi sem most az életemből. A munkám nagyon jól megy. A rajongóim mellettem vannak. És éppen annyi van, hogy birjam is. Bár néha még többet is bírnék. Nem esünk túlzásban. Sőt még a videozást is folytatom, amit elkezdtem. Mindenek mellett meghallgassák a véleményem és megvalóístják az ötleteimet. Jó kis csapat áll mögöttem. Az életem egyenesben állt.
- Jövőhéten lesz a koncerted Tokyo Domeban?
- Igen! Ne aggódj, tudom, hogy műszakban vagy akkor. Nincs semmi baj. Menj nyugodtan dolgozni. Majd a második nap megnézed. Csak kár, hogy nem tudsz velem jönni utána.
- Köszönöm! - nyomott puszit az arcomra. - És ne aggódj, az a turné le fog járni és én itt várni fogok rád. Na, akkor hogy is vannak azok az akordok?
Kapta kezébe a gitáromat. Egy olyan éve kezdett tanulgatni tőlem. Egész ügyes. Őszintén nem számítottam volna rá, hogy ilyen ügyesen és gyorsan tanul. Oké, mondjuk orvos van ott ész.
- Na jó lássuk, mit is tudsz eddig. Azután hagyjál, tovább alkotni,.
- Igenis!
Igen, turné. Turnéra indulok. Egy fontos mérföldkő a karrieremben és az életemben egy nagy álmom volt. Eddig még sosem voltam turnén. Először még korai volt, aztán ugye jött a betegség és nem mertem elindulni, de az elmúlt két évben, ahogy rendeződni látszodtak a dolgok és talpra állt, elkezdtünk tervezni egy egy hetes turnét Japánban. Már nagyon izgatott vagyok. Csak sajnálom, hogy Kairi nem jöhet velem. De a munkája őt ide köti. Egy hét... lejár majd.
- Szia, apa! Anya!
- Szia! - öleltem meg őket. - Izgatott vagy?
- Nagyon! Alig várom már, hogy elkezdődjön. Ámbár...
- Hiányozni fog, Kairi? - emelték fel a szemöldöküket.
- IGen! Nem voltunk soha ilyen sokáig távol egymástól.
- Ugyan drágám, csak egy hét. Elrepül az.
- Amúgysem lenne annyi időtök együtt.
- Tudom, csak jól jönne a léte...
- De a támogatás ott van, veled van lelkileg.
- Tudom, tudom! Igazad van. Nos, mi a helyzet? Megjöttek a ruhák?
- Igen és a díszlet is!
Ahogy az elmúlt időszak, a következő egy hét is a turné körül forgott és az első nap körül. A ruhák, a diszlet, az énekek, az emberek, a feladatok mind mind ki lettek osztva és le lettek ellenőrizve. Szerettem volna mindenben részt venni és megnézni. Hogy érezzék a támogatásom, még azok is akik mögöttem állnak és rendezgetnek, hogy egy remek koncertem lehessen. Nagoyn évleztem erre készülni. Remek lesz! Bár Kairi is látná a kezdést. Na de majd második nap.
Kairi:
- Ideges vagy?
- Az kellene legyek?
- Igaz is, kivel beszélek, a Démon doktorral.
- Ah! Fel ne hozd még egyszer azt a nevet.
. Megváltoztál. El sem hiszem, hogy milyen jó hatással volt rád Sakura. Kezdem sajnálni...
- Koichi, kezdesz átlépni a határon.
- Bocsánat! Bocsánat. Befejeztem a hülye vicceim.
- Na legalább, nem én mondtam ki hanem te.
- Jól van, jól van. Tudnod kell, hogy büszke vagyok rád. - veregette meg a vállam.
- Csakugyan? Mivel érdemeltem ezt ki?
- Láttam, ahogy bezártad a szívedet és kinyitottad Sakurának. És látom, ahogy most bármire is képes vagy érte. Önfeledten boldog és szabad vagy. Örülök neked.
- Köszönöm! - mosolydtam felé.
- Lássuk! Lásssuk! - törtek be az irodába Yuki, Ryuko nyomában és Rokuro is.
- Várd ki a sorod. én kell legyek az első. - ezzel pedig Ryuko elém állt és kinyujtotta a kezét.
- Mi van?
- Ne tedd az eszed, mutasd már, hogy milyent vettél.
Égnek emeltem a fejem, de benyultam a zsebembe és kivettem a kis dobozt.
- OH!
-Kairi!
Ámultak a csajok.
- El sem hiszem, hogy így felnőttél. - hatodott meg Ryuko.
- Ezt mondtam én is neki az előbb. - szuró tekintetet vetettem Koichi felé.
- Sakura el fog ájulni, amint meglátja. Nagyon fog tetszeni neki.
- Én is akarok egyet!
- Én is Yuki... én is... - borultak össze egymás nyakaikba Ryukoék.
- Gratulálok Kairi! - mosoylodott felém Rokuro.
- Köszönöm! - felálltam a székből és kikaptam nővérem kezéből a kis dobozt. - Eleget néztétek! Még a végén kiesik.
- Elnézést! Amugy azt sem gondoltam volna, hogy olyan formális leszel és ennyire tiszteletben tartod a hagyományokat is, hogy elmész és a szüleitől is megkéred.
Nem mondtam semmit, csak oldalra pillantottam. Nem így az illedelmes? De! És ma este minden el fog dölni. Tudom, hogy aggódik a turné miatt. Hogy egy hétig távol kell lennünk egymástól. Így adok neki valamit. Valamit amit úgy érzem, hogy elérkezett rá az idő. Az elmúlt 2 év Sakura mellett csodálatos volt. Minden egyes nap, minden egyes perc olyan jó vele. Egésznek érzem magam, teljesnek, boldognak. Örülök, hogy mellettem van és én is mellette lehetek.
- Biztos, hogy nem sejti, hogy ma este elmész?
- Igen! Nem sejti. - az évek során, megtanultuk egymás munkáját tiszteletben tartani és támogatni. Nem mitha ezzel nem volt olyan gond. De Sakura megtanulta, hogy bármikor szükségük lehet rám, én pedig, maga a médiát. Az első évbe nem volt könnyű. Őszintén. A média ott lépkedett mögöttem, néha leállítottak kérdezősködtek, ha épp a kórház volt interjulva, kitértek a kapcsolatomra vagy felkerült egy egy fotó rólam és Sakuráról. DE aztán megszoktak, hogy együtt vagyunk és ami közöttünk van az igen is komoly. Alább hagytak. Még kérdezősködnek de nincsenek a nyomomban.
- Akkor szuper. És tényleg komolyan gondolod az előadást?
- Igen.
- Én hallottam, jó! - biztatott Rokuro.
- Köszönöm!
- Na ez szuper ha már így minden megvan, akkor jó lenne szetett is választani.
- Milyen szettet?
- Ruhát! Nem állhatsz ki egy egész tömeg elé. Kell valami fress, no meg mégis nem egy kis dologra készülsz. Szóval irány a mall!
- Már is?
- Mi, az hogy már is? El is vagyunk késve!
Ebbe nem gondoltam bele. Nem gondoltam, hogy a nővérem magával rángat vásárolni. Mindig is utáltam, mert annyit tudott időzni egy egy boltban. LEgyenek benne ruhák, cipők vagy akár háztartási gépek, mindent jól megfontolt. Pfff... mennyi idő is van a koncertig?
Mivel ma van a turné első napja rengeteg készülni valója van, így meg sem eshet az, hogy Sakura felhívjon és esetleg tetten érjen bárhogy is. Egy egy üzenetet kaptam tőle, hogy mi újság és minden rendben van. De hamar leráztam, hogy épp a szokásos menetemet tarotm vagy valami papirokat töltök, esetleg készülök az estéli műtétre. De neki sem volt ideje sokat kérdezősködni. Készülődött. Büszke voltam rá, nagyon. Nagyon örült, amikor kiderült, hogy turnéra mehet. PErsze tudtam, hogy aggódik értünk de nem lesz semmi baj.
A körülöttünk lévő emberek, mint tudták, hogy mire készülök. Csak ő volt sötétségben. És így is kell maradjon, egészen addig a percig. Daichi jelentette, hogy hol menjek majd be és hol kapom meg Kamijot, aki segíteni fog a továbbiakban. Aoi, pedig biztosította, hogy Sakura addig nem kerül abba a zonába amíg az idő el nem jön. Na jó belegondolva most már azért izgultam egy kicsit.
Ryukoval még elég hamar befejeztük a vásárlást. Tetszett amit választott nekem. Megköszöntem majd hazasiettem letusolni és elkészülni. A Tokyo Dome előtt, már rengeteg rajongó gyűlt össz. Irtam egy üzenetet a szerelmemnek, hogy hajrá! Majd a hátsó bejáraton menentem és ahogy Daichi megírta, találkoztam Kamijoval.
- Huha! Na ez aztán komoly! Jól kicsipted magad.
- Köszönöm! Sakura?
- Izgul, de jól esett neki az üzeneted. A ti képeteket nézi folyton... - forgatta a szemét. - Nagoyn boldog lesz, amikor meglát.
Elmsolyodtam.
- Gyere, felviszlek a páholyba, onnan nézheted majd őt. Nem fog látni ne aggódj!
Kamijo felkísért, a páholyba a szüleim és Sakura szülei voltak. Üdvözöltem őket, majd leültem. Éppen ebben a pillanatban kezdődött el. Stay with me szám-al kezdett, amivel megismertem őt. Ahogy így hallgattam és figyeltem, ahogy teljes szívből, hatlmas mosollyal énekel és csodaszépen ragyog a színpadon felevenedtek az emlékeim, a pillanataim vele. Köszönöm, Sakura!
Sakura:
- Huh! Köszönöm! Köszönöm szépen! Remeke közönség vagytok! Elképesztőek! Nagyon szeretlek titeket! Köszönöm, hogy itt vagytok velem, hogy kitartottatok mellettem és továbbra is tárt karokkal vártatok. Ez a turné nektek szól! Az, hogy midnenkihez eljussak és mindenkivel együtt énekelhessek. - hatalmas rivalgás. - Elképesztő! Olyan csodálatos itt állni és hallani titeket. Remek! Köszönöm ezt az élményt! - taps. - Hoztam nektek egy új számot. Egészen friss, néhány nappal korábban fejeztem be. Mindannyian tudjátok, hogy most mér 2 kerek éve boldog kapcsolatban élek. Sok mindenen mentünk keresztül, de ő mellettem volt, sosem fordított hátat és sosem engedte el a kezemet. Ő volt az első, aki felém nyújtotta és bizott bennem, bátorított és támogatást nyújtott. És rám szólt, ha erősebbnek kellett lennem. Miatta... miatta állhatok itt és miatta lehetek az aki most vagyok. Sajnos nem lehet most itt, mert orvos és éppen rendel. De attól szeretném ezeket a szavakat, most első este is kimondani. Köszönöm! Köszönöm, hogy felém nyújtottad a kezet, hogy türelmes voltál velem és mutattad az utamat, fényesen. Sebzett volt a szívem, de te meggyógyítottad, begyógyítottda. Köszönöm! Nagyon de nagoyn szeretlek! Van egy dal, amit érzéseim megalakuláskor irtam. Azaz akkor még csak a refrén volt meg, most meglett az egész dal. Szeretném ezzel bemutatni, hogyan is kezdődött a történetünk. Be your love a címe.
A zene felszólalt és neki kezdtem mozogni rá. Kár, hogy Kairi nem lehet itt és nem hallhatja, a neki irt dalom. Nem mintha ez lenne az első. Amióta csak megismertem úgy érzem bármilyen szerelmi dal az ővé, neki irodott, neki énekelem. És valahogy másképp is jön ki. Ez egy kicsit pörgösebb volt, ütemesebb, nem az a balladai. Dögös... ahogy Daichi korábban meghallgatta és mondta :)). De nekem ezzel akartam kimutatni, hogy az első pillanattól kezdve mennyire is a szerelme akartam lenni és mennyire örülök, hogy ez megtörétnt.
- Ki fog jönni most? - jöttem le a színpadról, hogy meg pihenjek. Most egy másik énekes kellett jöjjön, hogy egyet szusszanjak. Daichi nem mondta el ki az.
- Csak maradj itt! - mosolygott Daichi, nem értettem de megfordultam a kulisszák mögött.
Hamarosan a színpad egy része felemelekdett és egy férfi került fel. Széken ült, kezébe gitár. Hmm... ki az? Nem tűnik így hátból ismerősnek.
- Sziasztok! - Ez a hang?
Rá kerültek a fények és megpillantottam Kairit. Öltönyt viselt, ami csak még jobb képűvé tette.
- Mi?! - könnyek szökkentek azonnal a szememben.
- Talán nem rám vártatok, de kérnék tőletek egy kis időt. Kairi Tendo vagyok és az a szerencsées férfi lehetek, akinek ez a csodálatos nő aki itt áll ma és énekel a párja. Akinek annyi dalt írt és annyi féleképpen ki mutattamár érzéseit. El nem mondhatom mennyire szerencsés is vagyok. Huh, nem tudom, hogy hogy fogom az előbbi szavakat tetőzni. Nem vagyok jó az ilyensmiben. Nem csak én mentettem meg Sakurát, de ő is megmentett engem. Ő is begyógyította az én szívemet. A hangjával férkőzött először a szívemben, majd a teljes lénye körbe ölelt. Szeretlek! Nagyon szeretlek! És hoztam neked egy dalt. Bár nem én irtam, remélem, legalább az érzések átjönnek. - láttam ahogy felém pillan,t Aoi belök a szinpadra. Könnyek szökkenek újból és újból a szememben. És felcsendült a Stay with me az én számom.
Nem is tudtma, hogy ilyen jól gitározik. Mikor tanult meg? És milyen szépen énekel! Kairi... ezt miattam tetted? LAssan odasétálok hozzá, tekintete le nem vevődik rólam. Ajakin mosoly játszodik. Szeretem! Annyira de annyira szeretem! Befejezi a gitározást és az éneklést, de háttérbe, még lágyan szól a dallam. Feláll, leteszi a gitárt.
- Sakura, nagyon de nagyon szeretlek! És bár nem tudom olyan romatnikusan kifejezni mindig, szeretném ha tudnád, hogy nagyon is sokat jelentesz nekem. Szóval... - ezzel meg letérdelt előttem, rögtön az ajakimhoz kaptam. Nem, lehet? - Tudom neked mennyit is számítanak a rajongóid. Szóval úgy gondoltam itt lenne a legjobb, ha megtörténne, azzal a számmal, amivel beléd szerettem. Sakura Nanase, lennél a feleségem?
- Igen! IGen! IGen! - ismételtem és ismételtem, mire csak a nyakába ugorttam.
Kairi:
Szorosan átöleltem, majd megcsókoltuk egymást és felhuztam a gyűrűt az ujjára. Óvatosan letöröltem a könnyeit, majd megpusziltam a homlokát:
- Köszönöm szépen, hogy megengedtétek nekem ezt a rövid kis időt! Most hadd adjam át a színpadot a Nexonak!
A rajongók hangosan öröm kiáltottak és tapsoltak, ahogy lesétáltunk a szinpadról.
- Nem hiszem el! Ez meg hogy? Mikor? Te nem a kórházba kellett volna legyél?
- Nem hitted komolyan, hogy kihagytam volna az első turné napod?
- De... hogyan...
- Gratulálok, Sakura! - lépett közelebb Aoi és Daichi és gratuláltok.
- Ti mind tudtátok?
- Igen tudták. Mindenki tudta, rajtad kívül.
- Ez... oh... - ismét könnyek szökkentek ki szemeiből. - Annyira csodálatos volt! Kairi... - ölelt át.
- Szeretlek!
- ÉN is nagyon szeretlek! De hogyan tanultál meg gitározni? Azért annyi leckénk még nem volt?
- Saját gyakorlás! De Daichi is segített.
- OH, csodálatos volt. Én... laig hiszem el...
- Sőt, még van egy jó hírem. Nem csak, hogy első turné napodon részt tudok venni, de el is foglak kísérni az első turnédra.
- Hogy micsoda?! Ez komoly? De mi lesz a munkáddal.
- Szbaadságot vettem ki. OTt kell legyek melletted!
- OH, köszönöm! Köszönöm! Szeretlek! Szeretlek!
- Sajnálom, hogy félbe szakítalak titeket, de vissza kell menned Sakura!
- Akkor... akkor...
- Nem megyek sehová, menj csak! Madj utána ünnepelünk!
Hevesen bólitnott, majd felsietett a színpadról. MAgam sem gondoltam volna, hogy ilyen dalt írt nekem ismét. És hogy ilyen vallomást készült tenni. Szerintem nem értem fel az ővével.
2 évvel később
- Sziasztok! Itt kezdődött el az első turném. Itt kérték meg a kezemet és itt történt meg az első duett is a férjemmel. Köszönöm, hogy velem voltatok és velem vagytok! Ezennel szeretnénk nektek bemutatni a gyerekeinket is, Hikaru-t és Hina-t, az ikreinket. - Kairi előre lépked egy kislánnyla a karjaiban és egy kisfiúval kézenfogva.
Amikor Sakurához ér a kisfiú felkérőzködik a karijban, aki rögtön meg is adja neki azt. A tömeg felé néznek, aki mindannyian el vannak ámuldozva az aranyos gyerekektől. Itt áll a Tendo család, a történetük pedig formálodott és formálodik továbbra is.
https://www.youtube.com/watch?v=g9JdkuI7uDY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése