28.fejezet Nem szünő napok

Életem értelme

28.fejezet Nem szünő napok

Ryu:

 -Egy órával korábban-

A szokásos programunk volt a skacokkal. Arkadban lógni. Az elmúlt napokban, ez egy kissé elmaradt az edzések miatt. Bár nem hanyagoltam el a srácokat, de minél hamarabb erősödni akarok. De ma Rin rám szólt, hogy menjek pihenni. Hallgattam rá! Nem akartam kihuzni a gyufát nála, hiszen megígérte, hogy elmehetek velük járőrözni. Már várom! A csapat tagja leszek, igen! 

     - Akkor majd abba hagyod a sulit? - kérdezi Hyuuga.

    - Egy barátunk maffia lesz! De király, akkor majd senki nem akar velünk összetűzésbe kerülni. - csillan örömtelien Takeda tekintete.

     - Mondjuk szerintem Yankumi nem fogja akarni...

     - Hát, Rin sem! Azaz, lehetek mellett és harcolhatok, de nem akarja, hogy abba hagyjam a sulit.

    -  Ez érthető, úgy érezné, hogy miatta félre dobod a jövődet. - teszi hozzá Hayato.

      - Ez igaz! Megértem és be is akarom fejezni a sulit. És az, hogy maffia legyek... nem is forudlt meg tulajdonképpen ilyen a fejemben, csak azzal voltam el, hogy Rin mellett legyek és megvédjem.

     - Oh, micsoda gavallér!- zengik a fiúk, csak égnek emelem a tekintetem.

      -Nézzenek csak oda! Kit látnak szemeim! - ez a hang?

Amikor  a parkon keresztül vágtunk át egy kisebb 6 személyből lévő csapat keült elénk.

     - Yamaki! - ismerem fel azt, aki középen áll, sőt valójában mindegyiket ismerem, találkoztam velük korábban már nem is egyszer. Hiszen egykoron együtt dolgoztunk. 

     - Ryu! De jó látni! Olyan rég találkoztunk. Srácok, üdvözöljétek Ryut és barátait!  - vigyora még most is annyira idóta, mint korábban.

     - Mit akarsz, Yamaki?

      - Én?! Semmi különöset, csak megláttalak az utcán és szerettem volna köszönni neked. Ennyi az egész! - közelebb lép és kitárja karjait.

Csak ellépek tőle, hangosan felnevet:

    - Nem változtál semennyit! Még midnig az a rideg természetű vagy. Avagy majdnem... - megrebben a tekintetem, egy pillantra és kissé felé fordulok. A többiek is készen állnak ha eldurvulna a helyzet, ők is ismerik Yamakit és embereit. - Hallottam, hogy biza egy dologban megváltoztál, ugyanis elkezdtek érdekelni a lányok... - ökölbe szorítottam a kezem. - Bár az imidzsezhez, igen találó. Mondjuk nem számítottam rá, hogy ez a típusod, a maffia! De be kell valljam biztos izgalmas lehet a dolog. Egy igaiz harcos lánnyal... - elindul körülöttem, majd mondata végére megáll jobb oldalamon. - az ágyban is veszélyes? - suttogja a fülemben.

Kinyilnak a szemeim és lendülettel bevágok egyet neki, mire azonnal a földre kerül.

     - Hahaha! - hangosan felnevet. - Egy kis bunyóra, mindig kapó vagyok! Föleg ha rólad van szó! Még mindig bököd a csöröm azzal,h ogy csak úgy ott hagytál minket.

Ezzel nem is kellett többet mondani, mind két csapat egymásnak esett. Ütöttük, rugtuk egymást. Ez már nálunk szokásos volt velük. Való igaz, hogy böktem Yamaki csőrét, amióta ott hagytmaa  munkahelyem és még az orrom sem dugtam arra. Jó emberének tarottt, az egyik legjobbank, volt busás fizetésem, higgadt természetemmel és erőmmel kiegészítettem csapatát, bizott bennem. De én ott hagytam, ezzel pedig, olyat tettem amit eddig senki más. Hátat fordítottam neki és nem is kerestem többet. Gyenge emberekkel, akik elszaladnak tőle, hamar végez... velem ellentétben, akivel már ez a harc azóta folyik. 

Mikor már már mind a két fél, elkezdett fáradni, Yamaki elmosolyodott ugyanis újabb emberei bukkantak elő és kezdtek támadni minket. Ebből nem lesz arkade...

-Jelen-

Ki gondolta volna, hogy éppen arra járnak Rinék és Yankumi? Na jó ez már már nem meglepő, hiszen valaki mindig felbukkan. Ismét megmentettek. De...

Azt sosem fogom megbocsájatani magamnak, hogy Rin ismét az életét kockáztatta értem. Ez már másodjára állt elém, úgy, hogy szembe nézzen akár súlyos következméneyekkel is gondolkodás nélkül. Francba! Nem voltam képes megmenteni!

     - Jól vagyok! - egy kis kéz kerül arcomra, aminek érintése meleg. Feltekintek tulajdonosának barna tekintetében, lágy mosoly jelenik meg az arcán.

      - Ne mondd ezt, éppen megszurták a kezedet.

     - Megváták pontosítva.

     - Mégis mi járt a fejedben, hogy kivédd a csupasz kezedben.

     - És hagyjam, hogy leszurjon?

     -Nem szurt volna le!

     - Ryu nyugodj meg! Nem elsz semmi baj, volt már ennél rosszabb is!

Elhuzom ajkaimat, ez a mondat nem tetszik. Persze, nem mintha nem ismerném már a maffiák életét... 

    - Motrod itt van a környéken?

    - A park elején van, járőrőzés előtt már itt voltam.

Leteszema  karomból, a motra mellett.

     - Akkor menjünk haza...

     -Menjünk a kórházban!

     -Hogy mi?

      -Először is nem te vezetsz, hanem én fogok vezetni. Másodszor, korház. Erről pedig nem fogok nyitni vitát. Add a kulcsot, ezt pedig..- előkapok egy zsebkendőt és óvatosan a keze köré csavarom. - Tartsd itt!

    - Te most komolyna  motromat akarod vezetni? - elhajolok mellette és belenyulok kabátja zsebébe kihuzoma kulcsot, már kapna utána de elhuzodom.

     -Már vezettem a motrod, nem lesz semmi baj!

Felülök a motorra és várom, hogy Rin mögém üljön. Kis mocorgás, majd érzem ahogy hozzám bújik. Kissé megnyugszom érintésétől. De felvillan ismét a kép, ahogy Yamaki ott áll kezében késsel és Rin ezt puszta kezével fogja ki és rátaposok a gázra.  Korábban már nem is egyszer engedte meg Rin, hogy használjam a motrát, hozzá vagyok szokva. Bár ha mgálllít a rendőr... mondjuk úgy inkább ne tegye.

Néhány perc múlva megállok a kórház előtt. Gyorsan leszállok és mielőtt Rin bármit is tehetne, ismét karjaimban kapom. Megint elmorrog két három mondatot azzal, hogy tegyem le de nem figyelek. Beszaladok és az első orvost le is szolítom. Rint felültetik egy ágyra és el is viszik. A váró teremben idegesen kifujom a levegőt, beütöm a kezem a falba.

    - Ryu! - ebben a pillanatban érnek útol a fiúk, Ysnkumi és Miami. - Mi a helyzet?

     - Elvitték az orvosok.

     -Minden rendben lesz!

     -Nem hiszem el, hogy már megint ő ment meg! - ismét a falba ütök.

    - Ryu!

     - Nem lesz semmi baj, maffia az ilyenek neki semmiségek!

    -Kit érdekel, hogy maffia?! - kiáltok rá Yankumira. - Ő a szerelmem, az hogy megsérül igenis bánt, igenis gond és igenis nem akarom, hogy megtörténjen! Nem érdekel, hogy maffia, nekm a szerelmem!

Ysnkumi kissé meghátrál. Elnézést kér, meghajol és elhagyja a kórházat. Zavart e, hogy így rászóltam? Nem! De nekem ne jöjjön ezzekkel a maffia, megszokás, harc és karcolás dolgokkal.

     - Ryu! - Hayato közelebb lép hozzám és vállamra helyezi a kezét. Nyugodj meg, ezzel nem segítesz Rinnek, ha most kiakadsz.

Igen, igaza van... de ezt olyan könnyű mondani. Kifujom a levegőt és levágodom az egyik székben. A többiek is letelepednek mellém és várunk.

    -Ryu! - amikor szerelmem hangját meghallottam, minden düh elpárolgott belőlem és már csak az volt a lényeg, hogy a karjaimba zárhassam.

Láttam, ahogy felém tart, mosoly virrított arcán. jobb keze bekötve. Felszöktem a székről és amilyen gyorsan csak tudtam át vészltem a kettőnk közöttü távolságot, azonnal karijaimban zárva.

     - Minden rendben! minden rendben! - ismételm, de nem tudom, hogy éppen Rinnek vagy magamnak.

     -Minden rendben! - ismétli Rin is.

    -Rin! - gyűlnek oda a többiek. 

    - Jól vagyok, ne haragdujatok, hogy aggodalmat okoztam. - átölelem hátulról Rint és nem si tervezem elengedni.- És mielőtt bármit is mondanatok, csak szólok, hogy szerencsém van. Nem fog maradni semmi nyoma. Szerencsére, nem olyan mély.

     - Milyen jó hír! - csillan fel Miami szeme.

     - Akkor azt hiszem, hogy menjünk is. Nem akartok meginni valamit? Nem jutottunk el az Arkadeban. -villámot szórok felé tekintetemmel, Takedat kirázza a hideg. - Vagy menjünk haza...

     - Nekünk még mennünk kell járőrüzni.

     - Te most még járőrözni akarsz? - tekintek barátnőmre. - Nem lehet!

     - Ryu... - fordul felém és szigoruan rá néz, de ebből nem engedek. Ugyan olyan vagy még sizgorubb tekintettel rá nézek.

     - Egyetértek Ryuval, Rin. Menj nyugodtan haza, úgyis nagy csend volt. Majd szólok valakinek, hogy csatlakozzon.

     - Egyedül akarsz maradni?

      - Maradok vele, addig is!

     - Én...

     -Minden rendben lesz, Rin voltam már járőrzni nélküled. Akár egyedül is. 

     - Rendben! Vigyázz magadra, ha van valami szólj! - öleli át barátnőjét.

Rinnel elköszönünk a többiektől és hazaindulunk. Bár vezettem volna, ezúttal Rin nem engedte meg, hogy kockáztassak. Lassan elvezetett. A kezét tudta mozgatni, nem volt annyira bekötve. 

   - Aludhatok veled? - minekután megérkeztünk, leszálltunk a motorról ismét átöleltem szerelmemet és nem is engedtem el. Még a szobája előtt is így álltunk.

     -Tessék,

      -Kérlek! Nem akarok elszakadni tőled.

      - Mi lett veled? Egy karcolástól ilyen lettél...

     - Én csak... - nem fejezem be a mondatom helyett még szorosabban fonom karjimat Rin dereka köré.

Rin felsóhjat, ám ebben a sóhajban boldogság és könnyedség hallatszik, már tudom a válaszát, nem kell kimondja. Nem is fogja. Egyszerűen csak kinyitja az ajtót és belépünk rajta. Elengedem, hogy elmehessen a fürdőbe először, majd miután végzett én is. Lefekszünk az ágyban. Rin a mellkasomra fekszik. Mielőtt álom jönne a szememre ismét előjön a kép, ahogy Rin ott áll köztem es Yamaki között, akinek a kését kifogja. Letekintek szerelmemre, akit már elfogott az álom. Tudom, hogy mivel jár ez, tudom, hogy mibe mentem bele. Erősebb kell legyek, muszáj erősnek lennem, hogy megtudjam védeni én őt és ne fordítva legyen.

Reggel a nap első sugaraira ébredtem, de amikor oldalra fordultam, hogy átöleljem Rint, meglepődve észleltem, hogy kezem lehuppan az ágyra. Mellettem nem volt senki. Felültem. Fürdőből nem volt zaj. Korán van, hogy edzen. Nem?

Gyorsan kikászálok  az ágyból, felöltözöm majd kimegyek a szobából.

     - Értem... rendben! Figyeljétek továbbra is a területet. - Rin tornácon áll és éppen két maffia taggal beszélget. 

     - Igenis! - meghajolnak, majd elmennek.

Rin nem néz körbe valami van a kezében és azt nézi. Ahogy mögé érek átölelem:

    - Jó reggelt! -ebben a pillanatban elkapja a papirt és összegyüri. Csak a nevét tudtam kivenni. Levél lett volna?

    - Jó reggelt! Hogy aludtál?

     - Jól! De jobban aludtam volna, ha úgy ébredek, hogy mellettem vagy.

    - Nagyon sajnálom, csak kerestek már.

     - Minden rendben? Van valami gond? Mozgolodás van?

     - Egy kicsit valami elindult. De minden rendben, kontorll alatt tartsuk. Viszont mit szólsz ha megreggelizünk? 

    - KEzed, hogy van?

      - Meggyógyul! - tehát fáj. Mondjuk ez nem meglepő, jó, hogy nem egy mély vágás, de akkor is. 

Rin elhalad mellettem,, óvatosan megragadom csukloját. Meglepődik, felemelem jobb kezét és csókot lehelek tenyerében. 

    -Ryu...

    -Elpirultál?

    - Hogy? Nem! Én nem!

     -Te nem? Peidg nem annak tűnik...

     -Nem is igaz... - elfordul. Elmosolyodok és karja után kapok, majd magam felé fordítom és átkarolom derekát.

     - Valóban? Nem pirultál el?

     - Nem tudtad, hogy nem jó ha egy maffiának a szavát újra és újra megkérdőjelezik?

Teszi karba a kezét, felnevetek, majd még erőteljesebben magamhoz huzom, hogy akár egy centi se legyen kettőnk között és megcsókolom. Karjai nyakam köré simulnak, miközben szabad karomat én is felcsusztatom hátára. Ajkaink szenvedélyes táncba kezdenek. Egész testem pezseg. Micsoda érzés karomba tartani!

    - Edzés! - zendül fel egy hang mire kénytlenek vaguynk elhuzodni egymástól. 

Persze azonnal tudom, hogy ki is a hang tulajdonosa. Ki más, ha nem Chull - Moo? 

    - Tessék! - ezzel pedig felém dob egy botot. 

Nem is zavartassa magát, hogy miylen pillanatot is zavart meg. Egyszerűen tesz vesz, lépked az udvaron, vissza hozzánk két, három lépéssel arébb.

    - Na jó, akkor azt hiszem magatokra hagylak!

    -De én még nem készültem el..

    -Azt hiszed, hogy harc közben bárki is megfogja várni majd, hogy elkészülj?

Elhuztam a szám, hát persze, hogy nem. Rin megveregeti a vállam, puszit nyom az arcomra majd magunkra hagy Chull - Moonnal. Így elkezdhetünk edzeni. 

    - Mit kell ezzel az ütővel csinálni?:

     - Szerinted, ezzel fogunk harcolni.

    -Hogy mi?

    - A maffiák nem mindig a puszta kezükkel harcolnak, néha épp ami a kezükbe kerül, néha készülnek. Ezt is meg kell tanulni. Mi van ellene, hogyan használhatod te. Félsz? Nem fogok erősen ütni.

     - Megbirkozom vele! - jelentettem ki határozottan.

Be kell valljam a reggeli edézs, mindig jót tett. Felébresztett és erőt adott a napra. 

    - Mi történt Rinnek a kezével? - em számítottam másra, nyilván észrevette.

    - Megvágták.

     - Megvágták? Már megint téged kellett megmenteni? -ajkaimba haraptam. Ebből tudta is a választ rá. - Tényleg azt hiszed, hogy te majd megtudod őt menteni? Rin nem egy porcelán baba, ő az egyik legjobb harcos. És te hátra huzod!

    - Befogom bizonyitani , hogy állhatok mellette. És nem fogom többet hátráltatni. Valakire neki is szükséges van, hogy mellette legyen, hogy menedéket és biztonságot nyujtson.

Hangosan felnevetett.

    - Rinnek? Hát te tényleg nem érted, hogy ő...

    - Chull - Moo! Chull - Moo! - idegesen szaladt egy tag megszakítva beszélgetésünket.

    - Mi történt mi a baj?

     -A fönők... a fönők... - fönők? Az!

    - Mi történt Rinnel?

     - Valaki rálött!

Hogy mit mondott?

27.fejezet A csend

Életem értelme

27.fejezet A csend

Rin:

Remekül sikerült a randi ötletem Ryuval. Magam is nagyon jól éreztem magam. Jól esett egy kis kikapcsolodás a mindennapokból. És ilyenkor igen, arra értem, hogy a maffiás izge mozgásról. Főleg ami a napokban volt és lesz. Túl csend van, de mindig a csend a gond. A túl nagy csend. És ez nem csak mostanra értetődik. Hogy egy pár nap, egy hét. Ez már hónapok óta így van. Igen! Ryu már 3 hónapja itt lakik nálunk. A szülei nem keresték. Bár lehet, hogy elért már oda a hír, amennyire terjeszkednek a peltykák. Minden maffia család tudja, hogy Rin Ashia párja a maffia családba költözött és azt várják, hogy megmutatkozzon ereje. De nem fog! Nem kell oda érjünk, csak védje meg magát. Chull - Moo ügyesen tanítja és már nem is vitatkoznak annyit egymás között. Bár továbbra is kijelenthetem, hogy nem kedvelik egymást, az messziről lerí róluk. Na de amíg azt csináljak amit kell, addig se kell értük törnöm a fejem. Hanem másra koncentrálhatok, máson ügykedhetek és bizonyos szinten nem lógnak a nyakamon hogy mir csinált vagy mit nem a másik. Néha olyan gyerekesek tudnak lenni, mindketten.
Na de ez a csned engem jobban aggaszt.  Ezen kell most törnöm a fejem. Hogy minden egyes család ennyire nyugodtn üljön. Nem azt mondom, hogy nicsenek kisebbe setek de senki senkit sem támad meg. Itt valami nagyon furcsa. De nem kapom a választ rá. Kommunikálni megpróbálhattam volna, de a családok nem fogadják egymást tárt karokkal. Meg túl makacsok is vagyunk, hogy másiktól kérjünk segítsêget. Magam kell rájöjjek erre.
Jeleneleg is az utcákat járom, figyelek, hallgatok és lesben állok. De semmi. Ez nagyon furcsa. Apám és a vének szerint a külföldi maffiák a hibásak, bár a megjövendőlések szerint sem érkeztek még meg. Vagy nem mutatkoztak inkább mondjam úgy. Én ugyanis tudtam, hogy ki hozta ide őket. Miután órák elteltével sem találtam semmit úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Épp a rendőrőrs előtt haladtam el, amikor egy hang megállított.
    -Rin Ashia...
Ryu apja...
    -Hol van a fiam?
    -Nocsak, tehát mégis érdekli a fia? Azt hittem, hogy megfeledkezett róla.
     -Haszontalan! Mivel tömted tele a fejét? Mivel csavartad ujjaid köré, hogy még a családját is elhagyta?
    -Elnézést kérek de ha nem tévedek, ön tette ki a szűrét, szóval ne próbálja meg rám kenni ezt is.
    -Te kis...
    -Nana! - emelem fel a jobb kezem mutató ujját. - Ne merjen sértegetni!
Összeráncolna a homlokát, egy pillantra becsukja a szemeit.
     -Bajban van! Nem oda való a fiam! Nem ebbe a környezetbe van a helye. Csináljon amit akar, de a fiamat hagyja ki ebből!
    - Szeretem a fiát és ő is szeret engem! Ebbe jobb ha beletörödik.
    -Nem gondolhassa komolyan? - a falba üt, a szemem sem rebben. Találkoztam már nála félelmetesebb emberekkel és nyagyobbakkal.  - Ha tényleg szerelmes, ahofy maga mondja. Bár azt kétlem. Akkor elengedi, mert maga is tudja, hogy mennyire veszélyes is.
    - A fia maga döntött! Megpróbáltam távol tartani magamtól és beszélni vele, hogy nem ez a világ amibe ő bele illik. De nem hallgatott rám.
    -Pfff... Megpróbált? Szürreális! Ha valami baja lesz a fiamnak, önnek vége!
Állt centikre meg tőlem és villámokat szort tekintetével. Majd dühesen fujtatva elvágtatott mellettem. Nos nem leszek jóba aposommal. Amugy mióta tegez engem? A múltkor is tegezett?
Nyujtozkodva léptem át a kapuinkon. Az udvaron már is megpillantottam szerelmemet, jobb kezemmel gyakorolni. Ügyes, be kell valljam. Bár nem számítottam másra. Ügyesen felvette velünk a tempot és kitartó. Erőben még van mit tennie, de egyre jobb az biztos. Már egy gyengébb maffia család ellen nyerni is fog.
     -Sziasztok!
    -Rin! - Ryu szemei felcsillantak, mire Chull- Moo azonnal leterítette a földre.
    -Ne lankadjon a figyelmed! - Ryu feltekintett és megvakarta a fejét.
   -Jól van! Tartsatok egy kis szünetet. Chull - Moo te amugyis mész ma őrjáratozni.
Az említett bólintott, majd el is viharzott. Ryu felé tartottam a kezem, hogy felsegítsem. Amint felállt kajariba zárt.
    -Mi a gond? Elfáradtál?
   -Nem! Csak jó átölelni.
Elmosolyogtam és mellkasába bújtam. Igen, itt is nagyon de nagyon jó lenni.
    -Tudod azon gondolkoztam, hogy talán mehetnék én ks most már őrjáratra.
    -Őrjáratra?
    -Gyere na! Tudod te is jól, hogy sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban. Ügyes vagyok és erős. Kérlek! Hadd menjek veletek!
Barna szemei kérően tekintettek rám. Ah! Hogy lehet ennek nemet mondani?
    -Jó, de csak akkor mehetsz ha én vagy Chull - Moo megyünk.
    -Ez az! - felkap a karjaiban és megpörget. - Megmutatom, hogy mire is vagyok képes!
Izgatottság csillogott tekintetében, arcán hatalmas vigyor. Biza ennyire számít ez neki? Pedig ez az élet továbbra sem neki való. Akkor meg Rin, miért mész bele? Azt sem tudom mit akarok! Fogalma sincs, hogy mi jár a fejemben.
    -Minden rendben?
    -Találkoztam apáddal.
Ryu szemei azonnal elkomorultak.
    -Bántott téged? Mit mondott?
    -Szerinted? Csak a szokásost, hogy rossz úrta térítelek és hagyjalak béken.
    -Persze, téged keres meg, mint hogy velem nézzen szemben. Ne vedd fel! Úgy érzi, hogy megvan sértve a büszkesége.
Bólintok.
     -De ugye, nem mentél bele abba, hogy haza küldesz? Nem is gondolkodtál ugye el rajta? Nem fogok hazamenni, ezt már most megmondhatom.
    - Nem! Én magam mentem bele ebben és ha ezen múlan akkor nem is kellene veled legyek. Ezen már átléptünk. - fogom tenyereim közé arcát. - Bár nem jó ötlet és nem ez a te helyed, akkor is ezen már nem változtathatunk felvállaltuk, már hónapok teltek el és mindannyian tudják, hogy itt vagy velem. Edzettél, ügyesebb lettél és erősebb.
    -Tehát, akkor elboldogulnék már a maffiákkal mi? - jobb karjágal átfogja a derekam és magához huz.
    -Azért annyira ne szálljon el az egod!
    -Talán egy nap téged is legyürlek! - mosolyodik el csibészesen.
Oldalra pillantok, majd egy mozdulattal kiugrom az öleléséből és mire már kettőt pisloghat a hátára ugrottam.
    -Haha! Vicces vagy, de hogy engem utolérj. - megcsókolom és leugrom a hátáról.
    -Egy próbát megér!
Hangosan felnevetek, majd elindulok be a házba. Ryu követ.
Miután Ryu letusolt átöltözött és megpihentünk az ágyban. Egymás karjaiba ért utol az álom. Nem első alkalommal. Ennél több nem történt. Csak együtt aludtunk. Ami olyan pihentető volt és biztonságos. Maffia vagyok de mégis valaki karjában érzem a legbiztonságban magam. Mintha itt nem érhetne utol ez a harc, ez a maffiaság. Csak én és ő! Ez annyira jó!

Miami:

     -Miami! Hoga mész?
     -Járőrözni! Rin már vár!
     -És csak ti ketten mentek? Vagy megint ott lesznek azok a hulligánok?
Ah! Már megint itt tartunk! Hónapok óta ezt fujják. Nincs egy olyan nap, hogy ne jönne fel ez a téma. Csak teszik és veszik. Már szobafogságra akarnak ítélni.
    -Nem értem, hogy mi a bajotok. Csak barátok vagyunk.
    -Nem neked valók! Ezt hányszor megbeszéltük!
    -Nem értsük kislányom, hogy hogy nem tudsz te minket megérteni!? Ellenkezel velünk, amióta csak ismered azokat a fiúkat és elmész találkozgatni velük. Tán szerelmes vagy valamelyikükben?
Egy pillantra lefagytam, nagyot nyeltem nem jött ki szó a számon.
    -Ugyan már, odáig nem süllyedne le, hogy egy olyan tetszedjen neki.
Hogy beszélhetnek így? Huligánok? Olyan? Ezek tényleg az én szüleim!
    - Állíthatnánk neki egy testőrt drágám. Mit szólsz?
    -Ez nem is olyan rossz ötlet!
Hogy mit is mondtak az előbb?
    -Nem! Nem! Nem tehetitek ezt velem!
    -Már, hogyne tehetnénk a szüleid vagyunk és aggódunk.
    -De én már felnőtt nő vagyok és tudok vigyázni magamra. Nem azért adtatok be Rinékhez is? Hogy tanuljak meg harcolni? És tudok!
    -Itt nem arról van szó!
    -De arról van szó! Hayatoék nem bántanának soha! Nem olyanok, mint amilyennek gondoljátok ti!
Ezzel mit sem várva, hogy bármit js mondjanak kiviharoztam a házban. Komolyan, nem értem! Mi a bajuk? Nem lássák a fától az erdőt. Folyton a saját kis világukba vannak. Megkérdezték alaha én mit akarok? Nem! Mindig a saját fejük után mentek. Huh!
Rinnel még van egy fél órám, hogy találkozzak! Mit csináljak addig?
Leültem a lépcsőnkre és kézbe kaptam a telefonom. Mire észbe kaptam már csörgött. Második kicsengetésre fel is vette.
    -Miami? - szívem nagyot dobbant anint meghallotta hangját. Nem mutatott semmi érdeklődést felém, mégis őt hívom fel. De azt mondta, hogy szóljak ha valami van.
    -Szia! Én... Megzavartalak?
    -Nem a srácokjal az Arkadeban vagyunk.
    -Oh, én nem akarok...
    - A szüleid megint?
Ajkaimban haraptam, milyen jól tudja.
    -Erős vagy te, ne engedd hogy elfogjanak az érzések. Ne engedd, hogy manipuláljának. Abba kapaszkodj amiben hiszel.
    -Azt fogok, nem bolintok erre már rá. Mert tudom, hogy ez jogtalan és nem ismernek.
    -Na látod! - mosolyog? Úgy hallom mosolyog! - Menj át esetleg Rinhez, nyugodj meg majd menj haza lepihenni.
    - Ma még vár rám egy járőrőzés Rinnel.
    -Ryu azt mondta, ma nincs.
    -De van ez ilyen csajos dolog.
Hallom ahogy a vonal túlsó végén elneveti magát. Milyen jó hallani a hangját. Mennyire megtud nyugtatni.
    -Hayato, gyere már! A te sorod!
    -Oh, hallom, hogy menned kell. Köszönöm, hogy meghallgattál.
    -Mondtam, hogy keress ha van valami. Akkor majd beszélünk! Szia!
    -Szia! - percekig néztem az elalvó képernyőt, majd indulnom is kellett
Jobb kedvem! Csak hallanom kellett a hangját és már is jobb. Oh, Hayato! Mit tegyek ezekkel az érzésekkel, amik lassan felül kerekednek rajtam?
     - A szüleim kiakasztanak. Nem értenek meg! És a buli óta mindennap hallgatom a hegyi beszédjüket és, hogy mennyit találkozok azokkal a huligánokkal. Már megakarják tíltani, hogy kijöjjek a házból. - mesélem Rinnek este, ahogy a városba őr járatozunk.
    -Uh nagyon begőzöltek, pedig már hónapok óta történt.
    -Hát igen! Még testőrt is állítani akarnak, pedig megmondtam nekik hogy hagyják abban és továbbra is barátkozni fogok Hayatoékkal. Mert ők nem rossz emberek. Folyton vitázunk, már Rin.
    -Sajnálom, szeretnék segítenu valamivel. De az a baj, hogy szerintem ebben az én szavam nem ér sokat.
    -Elég, hogy mellettem vagy és elhozol a fiúkkal találkozni. Nem szeretném, ha megharagudnának, hogy én milyen más vagyok.
    -Vagy inkább nem akarod, hogy egy bizonyos személy megharagudjon! - kacsint felém Rin.
    -Nem tudom Rin, nem történt semmi már egy ideje. Bár beszélgettünk de... Nem tudom ha ugyanazt érzi.
    - Hé! Most szállsz szembe a szüleiddel. Akkor miért nem szállsz szembe a szerelmmel is? Mutasd meg, hogy te milyen csaj is vagy!
Elnevetem magam. Már épp szólásra nyitnán a számat, amikor hangoskodásra leszünk figyelmesek. Rinnel összenézünk. Majd odasietünk. Egy parkban, verekedés van. Hamar felismerjük az egyik csapatot. Ryuék!
    -Hé! - mögöttünk egy női hang hallatszik. Yamaguchi -sensei lép ki.
   - Mi van? Törödj a saját dolgoddal, banya!
    -Banya? Huh! Van merszetek mit mondjak! - kiengedi a haját, leveszi a szemüvegjét. - Hagyjátok békén a becses diákjaimat!
Ezzel meg nekiük rohan 3s harcolni kezdneke vele. A fiúk lecsusznak a földre.
    -Menjünk Miami! -  és ezzel a mondattal Rin is becsatlakozik a harcban.
Ahogy én is. Ezek nem maffia harcosok. Vajon mi dolguk volt Hayatoékkal? Az említettek csak figyeltek, ahogy harcolunk. Ryu volt egyedül aki tartotta magát. Ért az edzés, az látszik.
    -Elég! - ezzel pedig Rin beadta az utolsó ütést, mire az ellenségek kidölnek.
Fellélegeztem. Nem maffia család még szívósak voltak.
    -Jól vagytok fiúk?  - Rinel, Yankumival és jómagam is lekuporodunk egy egy fiúhoz, hogy megnézzük minden rendben.
    -Na szép, megint a szép csajok és Yankumi mentenek meg! - nevet fel Hayato ám, kezét oldalához fogja.
    -Hé?! Mit jelent az, hogy szép csajok és Yankumi?! - tudatosul Yamaguchi - senseiben, hogy diákjai éppen mit is mondtak. - Én tán nem vagyok szép?!
Felnevetünk. Sorra felsegítsük a srácokat. Majd minden olyan gyorsan történik. Éppeg megszólal Rin telefonaj, felkapja, hogy válasszon. A fiúk össze borulnak, hogy kisegítsék egymást. Aztán a következő pillanatban valaki káromkodik. Mire mindannyian odapillanatunk, azt lássuk, hogy az egyik támadó már lábon van és Ryu mögött áll nemsokkal kést tart a kezében. De nem kapta el, ugyanis Rin közéjük állt. És csupasz kezével megfogta a kést.
    -Rin! - sikitok fel.
    -Rin! - Ryu összeszedi az erejét és bevág egy nagyot a férfibak.
Rin lecsuszik a földre kezét szorítja.
    -Rin jól vagy? - oda szaladok hozzá.
    - Ez csak egy karcolás.
    - Karcolás fenéket! - Ryu is lehajol szerelméhez és a keze fele néz. Olyan tűz gyúlt szemében, amit eddig még sosem láttam.
    -Ryu, elkell vinnünk a kórházban! - a többiek is körénk gyülnek.
    -Nem kell kórház! Ez csak egy karcolás.
    -Rin, kell neked kórház!
   -Nem kell! Már volt rosszabb is!
Ryu szemei villámokat szortak, Rin nem nézett rá, csak a száját huzta. Mindkettő nagyon makacs.
  -Ryu!
Erre fel Ryu, felkapta Rint a karjaiban és elindult vele.
    -Ryu, tegyél le! Azt mondtam tegyél le! Ryu! Ryu!
    -Milyen makacsok!  - Hayato áll mellettem, neki célzom a mondatot, de ő nem reagál semmit. Csak néz előre, ahol Ryuék mennek. Mi ez? Miért nézi így?
    -Na jó! Gyerekek, menjünk mi is! Nézzük meg, hogy minden rendben legyen veletek!
Bólintanak a többiek és követni kezdjük Rinéket.