Életem értelme
26.fejezet Az edző
Hayato:
- Valóban nem volt semmi nagy próbléma a szüleiddel? - kérdezem Miamit amint egyedül maradtunk.
- Igen...
- Ne hazudj! Ha valami gond van és valamiben segíthetek szólj. Mi rontottuk el a partit és megértem, hogy apád miért akadt ki. Nem vagyunk épp olyan jók.
- Ne! - szólt közbe mielőtt bármit is mondhattam tovább. - Te... ti jók vagytok! Nem kell mindenki az az úri öltözék és frizura és úgy beszéljen mintha valami úri filmből csöppent volna be és dicsekedjen, hogy hol volt és milyen autot nézett meg magának. Nem ettől vagy jó! Ti különlegesek vagytok a magatok módján és jók. Az, hogy kiálltok magatokért és verekedtek, nem pont azt jeletni, hogy csak rosszak vagytok. Te jó vagy! KEdves, figyelmes és segítőkész. Segítettetek nekem, nekünk.
Bár az elején a szemembe nézett a végére eltekintett és nem tudom ha a halvány fényben rosszul láttam el, de mintha pirult volna. Eltekintettem egy pillantra, zsebre dugtam a kezem.
- Hazakísérlek!
-Nem kell...
- Kezd későre járni! És esetleg ha meggondolod magad, akkor itt vagyok és meghallgatlak!
Ezzel pedig elindultam. Két lépés után megálltam és hátra fordultam, Mimai kissé meglepődve állt még az előbbi helyén. Ahogy észrevette, hogy nézem összeszedte magát és elindultunk. Miami kedves lány! A szülei epdig szeretik. Érthető, hogy miért aggódnak ha velünk lóg. Bár abba belementek, hogy a maffia család között barangoljon.
- A szüleid, miért hagyták, hogy Rinékkel legyél?
- Azt akarták, hogy megvédjem magam.
- A gazdagoknál nem az van, hogy keresik a férjet kai megvédei és gondoskodik a feleségéről és kész?
- Hát igen! - nevet fel harsányan. - De én nem akarom ezt. Én nem csak egy feleség akarok lenni, aki ott van a férje mellett és gondoskodik róla. Persze, ne érts félre szeretném megtenni mindent feleségként. Ám erős akarok lenni. Erős akartam lenni, hogy mások ne használjanak ki, ne nevessenek és ne higyjék, hogy egy mosollyal már is a lábaik előtt heverek. - szemeiben fájdalom csillant fel. Mire észbe kaptam már átkaroltam és magamhoz huztam. - Hay... Hayato!
- Erős vagy te! De ha valaki mégis kiakar kezdeni veled szólj csak nekünk!
-Oké!
Majdnem a házuk sarkáig így sétáltunk. Miami nem lépett el tőlem és én sem tőle. Nem éreztem semmit. Nem éreztem az izgalmat, hogy ölelek egy csinos ányt. Inkább egyszerűen cska nyugodt voltam és örültem, hogy Miami megnyugszik. Nyugodt, békés érzés.
-Oh nem hiszem el, hogy az öreg ki küldött ilyen korán, hogy vásároljak be. Ah!
Már egy hét eltelt amióta Ryu elköltözött és Rinnel lakik. Azaz az Ashia maffia családdal. Boldog. Azon dolgozik, hogy bebizonyitsa, ott a helye, Rin mellett. Még sosem láttam ennyire elszántnak. Mellette vagyok és természetesen mondtam, hogyha bármire is szüksége van csak szóljon. Bár azt nem akarja, hogy annyira bele álljunk a harc tanulásban mint, ő. Nem akar belekeverni ennyire. Ha kellene megtenném? Nem mintha, ijesztőnek hangzana. Egy olyan világ, amikről eddig csak alig alig hallottunk. Meglepő módon még Chull - Moon is megkönnyíti az életét, azaz nem veszi számba sokszor. Jól érzi magát. Közelebb lehet Rinhez és nyugodtabb, hogy ha bármi van akkor azonnal tud cselekedni. Bár ahogy hallottam, most elég nagy csend volt. De ettől eltekintve a napjaink nem változtak. Velünk találkozik, együtt lógunk. Megvárjuk egymást a suli előtt, elmegyünk az arkabeban, járunk egyet a városban. És készen állunk ha verekedni kell más sulival. De ez most nem jött el. Nálunk is csend van.
Nyujtozkodok egyet és ásítok egy nagyot. Megérkezem az üzletben. De épp, hogy beléptem volna mintha egy ismerős arcot láttam volna elillani a kis utcában. Zsebre teszem a kezem és követem.
- Rin? - az utcában néhány lépésre tőlem Rin támaszkodik meg a falnak. Liheg, erősen liheg mintha az elmúlt percekben rohant volna. - Jól vagy?
Gyorsan odalépek hozzá és gondolkodás nélkül kezemet a vállaira teszem.
-Hayato, te meg mit keresel itt?
- Kijöttem vásárolni. Veled mi van? Követnek a rendőrők? Más maffia tagok? Verekedtek? Hol vannak a többiek? Ryu veled van?
-Nem, Ryu nincs velem. Nem követnek a rendőrők és más maggia tagok sem.
- Akkor mi történt?
- Csak járőröztem ennyi.
- Ezért lihegsz, úgy, mint a kutya?
- Csak valamire felfigyeltem és nem akartam, hogy mások észrevegyenek. De jól vagyok, köszönöm! - ezzel ellép mellőlem, a kezem a levegőben marad és mintha hirtelen megfagyna a kezem.
Megköszörültem a torkom.
- Bajban vagy? Segíthetek valamiben?
- Köszönöm, de nem. Mondom, jól vagyok. Nem vett észre senki és most már haza fogok indulni.
Nekem itt valami nagyon furcsa volt.
- Ryu tudja, hogy itt vagy?
-Nem! Még alszik, elég korán eljöttem. Tudod maffia dolgok intézése. HUh! - kifujta a levegőt, majd ellökte magát a faltól, hogy elinduljon.
- Ryu azt mondta, hogy csend van.
-Mert valóban az van! De attól nem szbaad lankadjon a figyelmünk.
- Beakarod ezekbe avatni Ryut? Részt fog venni ezeken a járőrözéseken és...
- Ryu nem maffia és nem a csapatunk tagja. A párom igen és igen edz. De nem azért, hogy beálljon. Csak megvédje magát, annyi.
- És ha be akar lépni? Megállítod?
- Ez nem olyan egyszerű! De te nem vásárolni jöttél? Jó volt látni. Majd szólok Ryunak, hogy üdvözlöd. Találkozunk később!
Intett, majd mire már bármit is mondhattam volna elszaladt. Csak figyeltem, ahogy elsite. Valami itt nagyon fura. Valami van a háttérben. DE nem tudom és nem értem, hogy mi. Valakit keres? Vagy valakivel találkozott, olyannal akiről nem tud talán senki?
Ryu:
- Erősebben! Erősebben! Gyerünk Ryu, tudom, hogy megtudod csinálni! Ne lankadjon az erőd!
Mint ahogy az elmúlt napokban szokásainkká vállt. Mindennap edzettünk kisebb nagyobb szünetkben, annak függvényében, hogy Rinnek, mikor volt ideje. Attól foglalatoskodott a csapattal utasíott, járőrözött. De más nem volt. Amire ideköltöztem, hogy mellette legyek, már nem dúlt fúlt senki. Talán megiejdtek tőlem? Na jó ez rossz vicc! Viszont ennek ellenére, együtt voltunk és az jó volt. Boldog voltam! Rinnel töltöttem a reggelimet, délutánjaimat és estéimet. A többiek nem kezdtek ki velem, bár meg meg néztek és Chull - Moo is hallgatott. Bár ez nekem nem tetszett. Úgy gondoltam tervez valamit. De egyelőre semmi.
- Jól van Ryu, most figyelj oda, hogy...
- Rin! - ám mondandója közepét megzavart, Chull - Moo Hát itt is van az emlegetett. - Beszélhetnénk? Megáll néhány lépéssel arébb, majd int Rinnek.
- Egy 5 perc szünet.
Jelez felém szerelmem és társához lép. Kiegyenesedem és próbálom figyelni őket, hogy hátha kiveszem, hogy éppen mit súttognak egymásnak. Történt valami? MEgtámadtak? Vagy valahol készülődés van? Vajon Rin megengedi, hogy akcióba lépjek? Az elmúlt egy hétben túl csendesség volt, amit maga Rin is megímlitett. Bár úgy éreztem, hogy tud valamit amit még nekem nem akar elmondani. Én pedig kemény edzettem, hogy lássa mindenki komolyan gondolom. Bár voltam nem egyszer megdorgávla Rintől, hogy nem pihenek.
- Biztos vagy benne? - Rin szemei felcsillanak az örömtől, összeszűkítem a szemem. Mégis mit beszélhetnek amitől ennyire felderül az arca? Chull - Moo egy pillantra elnéz, majd bólint. - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - ugrándozott boldogan. Miért ugrándozik neki így?
féltékenység lángjai fellobbantak bennem.
-Minden rendben? - közelebb lépek hozzáuk.
- Igen! Minden a legnagyobb rendben. Nekem most el kell mennem, hogy beszéljek apámmal.
-Oh rendben, akkor esetleg várjalak meg?
- Nem! Az edzés folytatodik.
-Oh, akkor mit csináljak? Ígérem, hogy megcsinálom csak mond el.
-Azt, amit Chull - Moo mondd.
- Azt ami Chull.... - és ekkor tudatosult is bennem, hogy éppen mit mondott szerelmem. - ... -Moo... - hát nem mintha nagyon elrejtettem volna, de az arcomról csak úgy olvasható volt a csalodottság.
Pedig jobban belegondolva nevetnem kellett volna. Ezt nem mondja komolyan? Tudja nagoyn jól, hogy mennyire nem vagyunk egy hullám hosszon Chull - Mooval és most azt akarja, hogy ő edzen? Meg fogja neheziteni a dolgom, kihasználja a helyzetet és...
- Nem fog semmit sem tenni. Szigoruan rákötöttem, hogy nem ekzdhet ki veled és nem fog! - mintha a gondolataimban olvasott volna.
Ajkaimba haraptam. Hát én abba nem tenném tűzbe a kezem.
- Ryu... - Rin közelebb lépett karjait a nyakam köré helyezte. - Nem lesz semmi baj! Chull - Moo erős és jó tanár! Te pedig erős akarsz lenni, jobb kezekbe nem is hagyhatlak. Jó? - Rin barna szemei elkerekedtek, kis kutyus szemekkel nézett rám és ajkait is megbiggyesztette. Oh! Ne ez a nézés!
Eltekintettem. De ezzel csak rontottam a helyzeten. Ugyanis ezzel azt érteme l,h ogy elekzdte puszilni az arcomat. Nem bírtam sokáig és elmosolyodtam. Átkaroltam a derekát.
- Rendben! - fordulok vissza felé, majd mielőtt bármit si mondana megcsókolom.
Nem mintha nem akartam volna megízlelni barátnőm ajkait. De azért a féltékenység is beszélt belőlem, ugyanis szenvedéllyel és jó pár percig csókoltam és nem engedtem el, hogy az új tanárom lássa és tudja, nem választhat el.
- Jól van, én akkor most megyek. - Rin kipirult arccal huzodott el tőlem és kissé megdorgálva nézett, hogy azért türtöztessem magam. Csak sunyin rá mosolyogtam s felé kacisntottam. - Jó edzést!
Ketten maradtunk Chull - Moonnal.
- Ne hidd, hogy én olyan kedves és gyöngéd leszek hozzád, mint Rin.
-Nem is vártam! - vágtam vissza ugyan olyan rideg hangon, mint ő.
Hát igen, ezek az edzések "nagyon szórakoztatóak" lesznek. De kibirom bármit is tegyen elém, bármti si csináljon én kifogom birni. És így legalább első kezekből láthassa meg, hogy mennyire komoly is vagyok.
- Oké, akkor kezdjünk is neki. Felülés!
- Felülés?
-Felülés! Mit gondoltál? Nem hitted, hogy rögtön verekedsz. Kell a fizikumodat erősítsük. Hozzá kell szokj az intenziv mosgáshoz. Ha pedig nem tetszik, akkor ott az ajtó és mehetsz!
Dühösen összeszűkítettem a szemeimet.
- Nem fogok! - huzom ki magam és lefekszem, hogy neki állhassak. Chull - Moo pedig számol és kordinál.
-Chull - Moonnal edzesz?! - lepődnek meg barátaim, másnap az iskolában amikor elmesélem, hogy milyen napom is volt az előtt.
- Ez most komoly?
- Hogy érzed magad? Nem látok rajtad sebeket. Nem vert meg annyira?
- Fejezzétke be! - lököm kicsit meg őket, ugyanis az arcomban másztak közben. - Nem verekedtünk. Valóban edzett és magyarázott, sőt még segített is kijavitani a mozdulataimat.
- Komolyan?
-A végén még barátok lesztek.
- Azért annyira előre ne szaladj. A levegő csak izzig köztünk. Csak szerintem mindketten Rinért tesszük.
- A lány, a lány, mindig cska a lány. Ti valami szerlemi háromszögben vagytok- nevet Takeda és csatlakoznak a fiúk is, én pedig a szemeimet forgatom.
Ebben a pillanatban becsengetnek, így kénytelenek vagyunk bemenni a tetőről. Yankumi órái úgy ahogy letelnek, eseménytelenül, a szokásos módon. A fiúk elhívnak rámenezni, de most passzolom. Nincs hozzá kedvem. Ahogy kilépek az iskolából, szerelmemet látom meg, aki egy motor mellett áldogál és integet. Mosoly kuszik arcomra és felé sietek, hogy a karjaimba zárjam.
- Szia!
- Szia! - csókot adok neki. - Mi ez a motor?
- Tetszik? Ez az új motrom.
- Nem is tudtam, hogy veszel.
- Hát ilyen utolsó pillanatos dolog lett. Csak elsétáltam a bolt mellettm és megragadta a tekintetemet a kirakatban. Milyen?
- Menő! - a motor hasonló, mint amilyen ezelőtt is volt. Fekete színű, fényes, tiszta új, semmi sem látszik, hogy lett volna használva.
- Egy GSX250R típusu. Ha hiszed ha nem használt jó árban kaptam és mégis tiszta új.
- Hát az meg, hogy lehet?
- Úgy, hogy az előzö tulaj nem igen hasnzált, csak díszként. Mégis jól tudtam alkudozni érte.
- Nagyon örülök neked! - átölelem. - A barátnőm nagoyn menő!
- És mit szólsz elvisszük egy körre?
Bólogatok. Felpattan a motorra és én mögéje és azonnal ki is hajt az utra. Száguldunk a városon keresztül. Egy adrenalin löket ér el. Izgalmas érzés, menni motron. Olyan szabad. Nem csodálom, hogy Rin szereti.
- Neked is eszedbe jutott az első alaklaom? - érünk egy parkhoz és leszállunk a motorrol.
- amikor találkoztunk és haza vittelek? - bólintottam. - Igen! Azóta nem is ültünk motron. De jó, hogy ismét. Reméljük sokáig kitart.
- Gondolod, hogy megint.
- Sosem lehet tudni.
- Valami mozgolodás volt ma?
-Nem! Semmi! És ez egyre furcsább lesz.
-Nem votl soha még ilyen? Hogy ennyit kimaradjanak.
-De, vagyis, hogy mondjam harcok után az ember elfárad. Voltak tűzszüneteink, de ez így túl csendes. Nem is látsz más maffiákat a területeden.
Hmm... ez igen érdekes.
- Ha valamiben segíthetek, tudod, hogy számíthatsz.
-Tudom. - tenyerei közé fogja arcomat. -De minden rendben van!
-Szeretnélek megvédeni!
- És meg is védesz! Az, hogy mellettem vagy már egy védelem, már egy segítség, már egy biztonság és már egy különlegesség, hogy ide menekülhetek ebből az egész világból. - hozzám búj és átölel.
Igen ezt tudom és jól is esik. De én... én... jobb akarok lenni, erősebb és ott akarok mellette állni.
- Rin én...
- Tudom,h ogy nincs inyedre , hogy Chull - Moonnal edz, de meglátod, hogy jó tanár.
- Tudom, hogy nem rosszat akartál és megértelek. Minden rendben. Valóban jó tanár Chull - Moo és meglátod hamarosan, melletted állok és veled harcolok.
- Már harcoltál velem...
- Igen, de jobb leszek.
Rin nem mond semmit, csak mosolyog. Átölelem szorosan és nézzük a nyűzsgő várost. Nem bánnám ha most megállna az idő.
