24.fejezet A támadás mögött

24. fejezet A támadás mögött

Ryu:

    - Mi történt? - Rin az emberéhez rohant. Mindannyian felé tekintettünk.
    - Jönned kell a keleti szárnyhoz.
Rin összeszűkítette a szemeit, majd rohanni kezdett. A embere követte.
    - Menjünk! - de persze mi sem maradhattunk el tőlük.
Ahogy végig szaladtunk a házon, majd udvaron emberek sugtak össze valami borzalmas dolgoról beszélve, cselédek arcán ijedtséget lehetett leolvasni, maffia tagok ide oda kapkodtak. Rin ért először a tett helyre, meg is torpant egy lépésre. Nekünk is fékeznünk kellett, hogy nehogy neki és néhány maffia tagnak menjünk. Elkerekedtek a szemeink. A keleti szárny kapuja levolt rombolva, a közeli fa ketté tört, földbe valami becsapodott, a virágos romokba. Mi a fene történt itt?
    - Rin! - Chul Moo sietett Rin elé.
    - Mi a franc történt itt?
   - Fogalmunk sincs! Nagy hangzavarra lettek figyelmesek az emberek, egy nagy robbanás, majd mire idejöttek már ez a látvány fogadta őket.
    - Sérültek?
    - Senki nem tartozkodott itt, szerencsére.
Rin összeszorította kezeit, majd elindult közelebb.
  - Rin! Várj! Mi van ha még a támadók itt vannak? - szólok utána. Rin megáll, nem fordul hátra felém.
   - Ki vannak küldve az emberek, a környékről már eltűnt az aki tette.
   - De miért? Valaki megtámadott tieket? -kérdezte Hayato, mire Chul- Moo dühös szempillantást lövelt felé. Nem nagyon tetszett neki, hogy ennyire bele kontárkodunk. Legalábbis akarunk.
    - Pfff... Elég szemtelenek, hogy a saját maffia házba támadjanak meg. Csak tudjuk meg, hogy ki esküszöm, hogy péppé verem a gazfickókat.
   - Így van! Menjünk azonnal és fizessenek meg ezek a fickók!
   - Rin vezér, engedd meg, hogy menjünk!
   - Hadd fizessenek meg a tetteikért!
A maffia tagok zugolodni kezdtek. Rin csak letérdelt, oda ahol valami hatalmas kerek kő volt. Szemei összeszükülve.
    - Harc! Harc! Harc! Harc!
    - Hallgassatok már el! - Chull Moo mennydörgő hangjától, minden egyes tag elhallgatott, még Hyuugáék is összerezzentek. - Azt sem tudjuk, hogy kik voltak. Fölösleges harcot nem engedhetünk meg magunknak. Ezt ki kell nyomozni.
   - Alvezér, biztos, hogy van itt valami a nyomra vezethet. Vgy biztos vagyok benne, hogy a felfedező csapat visszatér valakikkel.
    - Így van! Így van!
Alig, hogy ezt kimondták, három férfi szaladott hozzánk.
    - Vezérünk! - hajoltak meg Rin előtt. Rin felállt és mintha calamit a zsebébeb dugott volna. Vagy rosszul láttam?
    - Mi a helyzet? Hol vannak a többiek?
    -Szét válltunk, felkutattuk a környéket. Egészen lementek a hegy aljáig, de senkivel nem futottak össze. Mintha a föld nyelte volna el a támadót.
   - Mi? - ismét hangos zugolodás
   - Miről beszélsz?! - Chull Moo odasietett a taghoz és megfogta a gallérjától. - Mi az, hogy föld nyelte el? Ilyen egyszerűen képtelenség? Nem is jártátok be a terepet mi?
   - De... De.... De... Higyjen nekünk! Bejártunk, de senkinek nyomát sem láttuk.
    - Az képtelenség! - Chull - Moo ellökte a férfit.
    - Chull Moo elég! - Chull Moo hátrébb lépett. - A támadok már rég nincsenek a közelben.
    - Ezt meg, hogy érted? Ez hogy lehet?
    - Ez már rég el volt tervezve és egy bizonyos távolságról inditották. Valószínű, hogy el van rejtve itt a közelben valami gépezet ami ezt kilötte. Nem kell itt lennie, ahhoz, hogy működésbe hozza. Egy parittya szerkezet, ennyi. - mindenki Rin szavait itta és mérlegelte. Hallottam már ilyensmiről. Ilyent használnak  a maffia tagok már? Ilyennel harcolnak?
     - Süketek vagytok? - csattant fel Chul -Moo hangja ismét. - Mit mondott a vezér? Menjetek azonnal és keressétek azt a hülye szerkezetet! 
     - Igenis!
      - Egy része maradjon itt és kezdje visszaállítani a kerítést. Valaki pedig szóljon Ishimoto-sannak, hogy takaríthanak itt, amibe kell segítsetek.
      - Rin, mi is segítünk! - léptem páromhoz közelebb.
     - Köszönöm szépen... - kezét arcomra tette. - De nem szükséges. Vagyunk elegen. Inkább, menjetek haza!
     - De...
      - Hosszú volt a nap, pihenjetek.
És te mikor fogsz pihenni? Rin csókot nyomott az arcomra, intett az emberinek és hárman mellénk álltak, hogy ki kísérjenek. Folyton vissza és vissza tekintettem, Rin arcán gondterhetlség tükrözödött. Az emberek tettek vettek. Összeszorítottam az ökleimet. Mit tegyek?
     - Ah! - idegesen a közeli bokorba rugtam, amikor Hayatoék lakásához értünk. - Francban!
      - Ryu, nyugi!
     - Hogy nyugodjak meg? Megtámadták a barátnőm házát! Eddig azt mondták ilyen nem lehetséges, most meg mégis valaki rájuk támadt egy parittyával... Ez... AH! - összeborzoltam a hajam.
     - Ryu, nyugi! - tette vállamra kezét Hayato . - Elhiszem, hogy nagyon kivagy. De ezzel nem oldasz meg semmit ha ideges vagy.
      -Igazad van! Teljesen giazad van! Ezzel semmit sem oldok meg. - ezzel sarkon fordultam és elindultam az ellenkező irányban. - Hova mész?
      - Edzeni!

Rin:

        - Chull - Moo kérlek felügyeld itt a tevékenységeket. - 2 nap telt el az eset óta. Ryuval nem tudtam találkozni, csak telefonon beszéltünk, elnézést kértem a történésekért. Dühöm nem csillapodott és ezt a napot várta.
       - Hova mész?
       - Valamit meg kell néznem!
     - Veled megyek!
      - Itt maradsz, ez parancs! - felmordult.
      - Nem is akarsz senki mást vinni? - megráztam a fejem. - Ah, ne csinálj kérlek semmi hülyeséget!
      - Nem fogok! Csak beszélgetek! - vigyorodtam el, mint egy őrült.  Majd intettem és szaladni kezdtem kifele.
A düh forrt bennem. Zsebembe lévő kis cetlit szorongattam kezeimben, amit korábban ismét becsusztattam zsebembe. Az elmúlt napokban többször is végig olvastam. Kinek képzeli magát? Mégis ki a francnak képzeli magát, hogy ilyent csináljon?! Uh! És pont amikor Ryuék is itt vannak. Nem hiszem el! Hogy csinálhat ilyent! CSak kerüljön a kezeim közé. Felpattanok a motorra. Ez egy másik tagé, aki kölcsön adta. Még nem vettem egy újat magamnak. De talán most ki kérem érte a pénzem. Sebesen lefele hajtok végig a város szélen, amig a kis cetlin lévő helyszínre nem érek. Egy park! Milyen kellemes hangulat. Le szállok a motorra, leveszem a sisakot és körbe nézek. EGy két ember lézeng, nem ő egyik sem. Aztán, hirtelen valakinek a jelenlétét érzem mögöttem. Azonnal reagálok rá, gyorsan megfordulok, kezeimet felé nyujtom, hogy megragadjam. El is kapom.
     - Nem is számítottam mást tőled Rin Ashia! - fekete haja előre csuszan, eltakarva sötét barna szemeit. Fogai felvillanak, ahogy felém mosolyog. Kiráz a hideg, ahogy pillantásunk találkozik.
      - Neked elmentek otthonról, hogy felbombázod az otthonunkat?
       - Csak találkozni akartam veled!
     - És így kell meghívni egy találkozásra? - elengedem karját, hogy ne vonjam magunkra a figyelmet.
       - Nos, gondoltam tegyük izgalmassá. Meg amúgyis az azelőtti találkozás nem jött össze. De persze megértem, nem voltál jól. Remélem, hogy most jóbban vagy.
       - IGen, főleg, hogy 2 napja a keleti szárnyat építsük.
     - Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam.
       -Mit akarsz? Mondjad!
      - Oh, Rin! Teszed az eszed, hogy milyen erős vagy? - közelebb lépett és felém nyújtotta a kezét, de elütöttem. - Rin Ashia, a legerősebb maffia tag! De ha tudnák az emberek, hogy ez nem így van!
      - Ne játsz a türelmemmel! Mondd el, hogy mit akarsz! - nem engedem magam. Nem engedem, hogy ezt mondja. Én Rin Ashia vagyok a legerősebb! Én vagyok a legerősebb!
        - A kis barátod, Ryu...
     - Őt ne vond ebbe bele! Neki ehhez semmi köze!
     - Oh, dehogyis nem! - megragadta a karom. - Nagyon is benne van a dologban. Vele vagy, ő a gyenge pontod! - összeszűkítettem a szemeimet. - De ne aggódj, nem fogok hozzá nyúlni még. Talán... kitudja? Nem vagy mindig mellette!
Csikorgatni kezdtem a fogaimat. OH, hogy beverek neki egyet.
     - Rin! - ez a hang? - Ereszd el! - Hayato termett mellettünk és elhuzott tőle.  
     - Hayato! - Hayato farkas szemet nézett a szemben álló férfival, aki csak vigyorgott. 
      - Jól vagy, Rin?
      - Igen. De Hayato, mi beszélgettünk, kérlek...
       -Nem kell elküld! - ez meg mit akar? Csak nem itt akarja elmondani előtte a dolgokat. Villámokat küldtem felé tekintetemmel.  - Én befejeztem a mondani valómat. Jó volt látni téged!
Fél oldalas mosoly huzodott ajkaira, majd sarkon fordult. 
     - Rin, jól vagy? - Hayato elém állt, így már nem tudtam szemeimmel követni, hogy hova is megy az az ember.
     -  Igen! - felsóhajtottam.
      -  Ki volt az a fickó? Úgy tűnt, hogy dühös vagy rá!
     -  Én majdnem mindenkire dühös vagyok, pláné az ellenségre. - elindultam.
     - Akkor ellenség? Melyik maffia család tagja?
      - Ellenség...
      - Rin... - elém állt és meglepetésemre megfogta a kezeimet. - Amit múltkor mondtam az igaz, ha esetleg valamitől megakarod védeni Ryut, velem megoszthatod. - szemei lágyan csillogtak. Fura érzést éreztem a levegőben. Vagy csak tévedés?
Elmosolyodok és egyik kezemet kihuzva arcára helyezem.
      - Köszönöm, Hayato de jól vagyok! - nem vonhatok ebbe bele senkit. Ez a saját harcom vele. 
Ellépek tőle és tovább indulok.
       - Minden rendben? A többiek hol vannak?  Hayato? - de amikor fordulok nem látom magam mellett. Ugyanott áll, ahol eddig is volt. - Hayato, minden rendben?
     - Ig... ig... igen! Hogy mi? A többiek, a többiek Ryut akarják megállitani.
     - Megállítani mégis miben? - tekintek rá értetlenül.
      - Ryu már három napja keményen edz.
     - Edz?
      - Melletted akar állni. Segíteni akar neked és megvédeni!
Ryu....  
Hayato, elvezet engem egy másik parkban, ahol nem messz tőle van egy foci pálya. Egy régi foci pálya, ugyanis már látszik, hogy jó ideje nem használják, a fű elnőtt, a kapuk rozsdásak és háló nélküliek. A srácok ott állnak a közepén, Ryu pedig előttük mozog.
    - Elég volt! Gyere pihenni! Ryu!
     - Így rosszul leszel!
      - Szerinted Rin ennek örülni fog?
     - Nem... - állok meg mellettük, mire megijednek, Ryu pedig megállt és rám nézett. - Nem örülnék ha rosszul lennél. Szóval kérlek, állj meg! - mosolyodok szelíden felé.
     - Gyertek srácok, hagyjuk magukra! - Hayato odaszól a többieknek és elmennek. 
  Ryura tekintek.
     - Rin nem akarom a hegyi beszédet... - a törölközője után kap. - ezt már eldöntöttem. Rin megakarlak védeni. Ott akarok állni melletted és nem akarom, hogy folyton elküldj.  - leül a fűben. 
     - De ez így nem jó megoldás, hogy csak úgy veszed és fárasztod magad. - kezeimmel végig simitok a hátán, majd hátulról átölelem. 
     - Te is csináltál ilyent.
      - De más a fizikumom, az állóképességem. 
     - Köszi, hogy nem tartasz potenciális...
     -Nem! Fejezd be! Nem arról van szó, hogy nem talállak erősnek. Erős vagy, csak a maffia harcok mások.
     - Akkor segíts!
    - Deáht mondtam, hogy segítek!
      - De jobban! Erősebb akarok lenni. Hamarabb!
    - Ryu, ez nem így megy.
      - Mindennap hadd edzek veletek. 
      -Mindennap? - Ryu bólint hevesen. 
Hát már egyszer belementem hasonlóban az igaz, de... biztos jó, hogy most ebbe belekeverjem? De igaz, hogy amit mondottt korábban az a férfi... Ryu nincs mellettem mindig. 
     - Rendben! Jobban oda állunk.
    - ÉS kérlek ne küldj csak úgy el! - bujik hozzám. - Mikor valami van. Én is segíteni akarok.
Milyen kisfiús éppen most... de aranyos!
     - Jól van! De meg kell ígérd, hogy nem ugrasz semmiben sem bele.
    - Ígérem! - tekint fel rám és megcsókoljuk egymást.  
     - Illetve a munkádat nem hanyagolhatod, no meg a sulit.
     - Jól van, na jól van! Minden reggel odamegyek Hayatoék lakásából... ah bár nem jó.
     -Miért? Nem náluk laksz?
     - Lakást kellene találnom. Már eleget lógtam Hayaton és a családján.
   - Gondolom, ezt azért a szemedbe nem mondták. - magam felé fordítottam állától.
   - Nem dehogyis, de már úgy érzem, hogy sokat ültem náluk. Kedvesek és jó fejek, de most már idő lenne valamit kezdeni magammal. Csak nem tudom, hogy hova menjek. Nem akarok abba a lakásba visszamenni ahol voltam és amit apámék vettek ki. Magamtól akarol valamit... Legalábbis valami olyant amit megengedhetek magamnak.
    - Mennyit keresel a műhelybe?
Ryu nem válaszolt. Egy ideje már egy autó műhelybe dolgozott rész munkaidősként, Hayatoval együtt. Egy kedves idős embernek segítettek. Gondolom, nem csak a kereset de több, mint semmi. Szeretnék valahogy segíteni neki. Mit tudnék tenni? Hogyan tudnék segíteni rajta? Hmmm... Megvan!
     - Mit szólnál, ha összeköltöznénk?
   - Tessék?! - ugrott fel ülő poziciójából. - Hogy hogy mi? Én... Mi... Ketten? Össze... Összeköl... Összeköltözni? - dadogott összevissza. Nagyon aranyos volt. - Hogy? Én... Ne értsd félre nem arról van szó, hogy nem akarok. De... Csak így hirtelen? Mit fog szólni a családod? Te nem szabadna távol legyél a bázistól nem? Nem akarom, hogy bajba kerülj emiatt. Megharagudjanak a szüleid vagy bárki rosszat mondjon rólad.  - hadarta végig.
Elmosolyodtam. Nagyon aranyos! Közelebb léptem hozzá és átöleltem a nyakát. Arca még mindig pirulástól szinlett.
    - Nem lesz semmi gondja a szüleimnek. És az, igaz, hogy nem mehetek el, de mi lenne ha te jönnél ide? No meg így tudnék segíteni az edzéssel is.
   - Én jöjjek ide?
   - Igen! Vagy félsz? Igaz, hogy maffiákkal lennél körülvéve, de már ismered a járást, tudod mit szabad és mit nem. Nem lennél a lábuk alatt. Mondjuk az igaz, hogy meszebb vagy a sulitól, így...
    - Akarok!
Ryura tekintettem.
    - Seretnék ide költözni. Ha szabad! Akarok veled lenni! És mindent elfogok követni, hogy ne legyen senkinek sem gondja velem.  - mondta határozottan.
Elmosolyodtam.
   -Tudom! - öleltem át.
Nos egy új fejezet kezdődik ezzel az életünkbe, Ryu itt fog lakni. Természetesen én is figyelni fogom, hogy senki ne kezdjen ki vele és ne morrogjanak. Tudom, hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni. Minden a legamygobb rendben lesz!

23.fejezet Gazdagok

Életem értelme

23.fejezet Gazdagok

Ryu:

    - Komolyan mondod? - lepődtek meg a fiúk.

    - Igen! Menni akarok! Most azonnal, menjünk odan - leteszem a billiárd ütöt és indulni akarok. A srácok felé nézek.
    - Mi történt?
    - Jösztök vagy nem? - vállok türelmetlenné.
Ne huzzák már az időt, amennyi időt itt vesztegetünk, közbe kitudja az a szemét hogy közeledik Rin iránt. Hayato is letette az ütött, majd bólintott, neki indultunk. A fiúk is követtek. Szaladtunk, leintettünk két taxit majd irány a város vége. Idegesen kifujtam a levegőt. Ki az a srác? Mit keres Rin körül? Miért nem fél tőle? Ki az? Miért mozdult rá? Mit akar tőle? Nem feltétlenül féltem Rint tudom, hogy nem adja meg magát és neki megy ha kell. De nem tetszett, hogy közeledik felé. Nem akarom csak úgy engedni, hogy bárki is a barátnőmhöz közeledjen. Meg akarom mutatni magam, hogy én itt vagyok és velem néznek szembe, ha hozzá közelednek.
    - Mi történt? Rin mondott valamit? - Hayato szólalt meg mellőlen.
    - Rin nem mondott semmit. Egy másik srác volt rámozdulva.
    - Mi?
    - Ryu, nem mondod hogy...
    - Valami nagyon fura volt a sráccal, Hayato. Hallottam a hangján és nem ijedt meg, hogy Rin ki is az, tudtam. Nagyon jól tudta. Mégis közeledett felé és provokálta. Oda kell mennem, nekem ez nem tetszik!
    - Melletted vagyok haver! Legalább lesz egy kis buli. Ugyse voltunk ilyen előkellő bulin még. - vigyorodott el.
Hát igen. Egy másik közöségben, jobban mondva rétegben készülünk bemenni meghivatlanul. És mivel Miami szülei nem kedvelnek, hát nem lesz szivélyes fogadtatás.
A taxis átvág a városon, majd megérkezik a hegy aljára, ahol Miamiék laknak. Kissé látszik arcán, hogy megijed amikor felismeri a helyet, hogy hol is van. Siettetni is kezd, szinte nem is veszi el a pénzt. Gyorsan kitessékel a kocsiból, épp hogy Hayato leteszi az ülésre az összeget. A két taxi ugyanakkor ér ide, mindketten ugyanígy viselkednek. Ott hagynak minket. Nem mintha nagyon érdekelne. Miami házuk felé vesszük az irányt. Látom Tsucchi arcán, hogy ő is nyugodtabb, bátrabb készen áll Miamit megvédeni bármi is legyen az ajton túl. Megérkezünk az ajtohoz. Zene hallatszik ki és nevetés. Hayatora tekintek, aki csak bólint. Bekopogtatok. Nem jön válasz. Sem csengetésre. Kilincs felé nyulok, lenyomom. Az ajtó kinyilik. Belépek, a fiúk követnek. Az előtérbe senki nem vár, a nappali felől hallatszik a beszélgetés. Arra vesszük az irányt. Átlépünk az ajton. Vagy 30-an lehetnek a szobában. Idősebb házaspárok és fistal fiúk keveréke. Mindannyian, drága ruhát, cipőt és kiegészítőket viselnek, az aurájuk sugallja a gazdag elit osztályt. Huh, túl erős is a fényük. Nem ragadnak meg. Mindegyiken átpásztázom a szemeimet Rint keresve. De sehol sem látom.
    - Kik maguk? Mit keresnek itt? - egy férfi sétál hozzánk, 50 körül lehetett. - Hogy jöttek be a házunkban? - ez Miami édesapja lesz. - Betörtek?! - emeli fel a hangját.
Az emberek felénk néznek, mindenki döbbenve néz ránk, végig mérik kinézetünk és lesijtuan, ahogy a kinézetünk delikvenst tükröz.
    - Ryu! Mit kerestek itt? - Miami lép előre s tömegből.
   - Te ismered őket kislányom? Kik ezek? Ryu? Ő nem Rin barátja volt?
Nem figyelek a kérdésre, helyette elindilok a tömegben és keresni kezdem páromat. Hol van? Hol van?
    - Hagyják el az otthonom! Meghívatlanul jöttek!
    - Apa, nincs semmi baj! Nem lesz semmi baj!
Miami közelebb lép apjához, mond vslamit, mire apja csak morrogva tovább áll. Szerintem valami olyansmi lehetett, hogy néznek az emberek, ne járasson le. Miami Hayatoékhoz megy és benebb invitálja őket, mire Takedáék azonnal a kajához rohannak. Hayato és Tsucchi Miamit figyelik, aki beszélget velük. A fiatal srácok végig mérnek, nem értik, hogy mi történik éppen. De közbe meg ki is nevetnek, nem vagyunk nekik ellenfelek gondolják. Kik os vagyunk? Nevettetés? Hah, bunkók. Azt hiszik mert pénzük van mindent lehet.
   - Rin... - pillantom meg kint a medencénél.
Karba tett kézzel áll, előtt egy srác. Magas, fekete haja tarkojáig ér, hatalmas, önelégült mosolya füléig ért. Barna tekintete játékosan csillogott. Nem tetszett! Egy farmerd nadrágot viselt, egy világos kék inggel és egy kosztum sötét kabáttal. Kezébe ott villogott egy drága Rolex óra. Kisugárzásán látszott, hogy tipikusan az akinek mindene megvan és ezt igyekszik is megmutatni főleg a lányoknak. Biztos az a tipus, aki azt hiszi minden lány elé borul. Tett egy lépést felé, mire Rin hátrált és szurosabb tekintettel nézett felé. Nyujtozkodott egyet, majd karjaival átkarolta Rint. Ennyi kellett nekem! Ez volt a vég jelenet! Neki iramodtam kifele. Rin készült ütni, de helyette én kerültem oda. Megragadtam Rin csuklóját és elhuztam, a fiút pedig meglöktem, mire egyenesen a medencébe esett.
    - Ryu...
    - Mi történik itt?
    - Mi volt ez?
   - Az ott nem Hase igazgató? Belökte az a delikvens a medencébe.
    - Kinek képzeli magát?
    - Rin! Ryu! Jól vagytok? - jöttek oda a srácok és Miami.
    - Igen! Ryu, mit kerestek itt? - Rin megfogta a kezem. - Minden rendben van! - de én még mindig a srácot néztem, aki felbukkant a vízből rám nézett.
    - Miami, így van minden rendben? Hogy képzelhetik hogy csak így betörnek ide és felfordulást okoznak! Ezek a típikus delikvensek... Kifele a házamból!
    - Apa!
    - Nekem, ne apázz, hát nem látod, hogy mit csináltak Hase igazgatóval? Aj! Annyira sajnálom! - Miami édesapja a medence széléhez ment, hogy kisegitse ezt a Hase igazgatót.
Amikor kiszállt, Rin elé álltam. Hase hátra simitotta haját.
   - Nagyon sajnálom! Azonnal kitessékelek szeket a delikvenseket!
    - Apa!
    - Kérem ne legyen tiszteletlen velük. - állt ki mellénk Rin. - Asiha család védelme alatt vannak.
    - Rin, nem értem, hogy hogy ragaszkodhatsz egy ilyen mihaszna fiúhoz? Értem, hogy ki vagy de attól még lehetnének elvárásaid. Miért akarod még jobban bajba keverni mint eddig?
    - Ne beszéljen így a barátomról! Ehhez nincs jóga! - Rin előbbre állt és farkas szemet nézett Miami édesapjával. - Tisztelem és becsülöm, nem akarok rosszat önnek de nem engedem, hogy így beszéljen róla!
    - Elvakított a szerelem?
    - Apa! Kérlek, fejezd be!
    - hahaha! - hátuk mögött valaki hangosan felnevetett. Mindannyian a nevetés forássa felé fordultunk. Az az igazgató nevet akit az előbb belöktem. - Ez igazán hűsítő volt! - tekint felém, arcán a hülye vigyor még mindig ott van. Ez meg mi? Az előbb löktem be, nem mérgesnek kellene lennie? Miért nevet? - Szóval, ő a párod Rin Ashia! -
Előbbre lépett, ismét Rin elé álltam
- Csodálkoztam is volna, ha nem egy ilyen srác lép be.
    - Mi ez az egész Hase-kun? - kérdezte Rin.
    - Pont az, hogy tudtam ki vagy és hallottam, hogy barátod lett. Kíváncsi voltam, hogy ki nyerte el a szívedet. Így amikor kimentél telefonálni követtelek. Tudtam, hogy vele beszélsz és tudtam, hogy ide jön ha meghal engem.
    - Ezt az egészet te eltervezted? Mi lett volna, ha nem vele beszélek?
Az igazgató csak vállat vont. Miről beszél? Mi volt ez az egész? Nem értem!
    - Csak szórakozni akartam. Mindig eljöttél ide Miamihoz, minden egyes alkalomkor a rideg arcodat felvetted és eltaszítottál mindenkit. Aztán kiderült barátod van, kíváncsi voltam, hogy milyen ember is. Mr. Yajima ne haragudjon rájuk én voltam az aki provokálta. Megérdemeltem a dolgot! A fiúk nem tettek semmi rosszat. Azt hiszem, hogy elmegyek átöltözni. A fürdőbe kisérne?

Rin:

Miami édesapja elhuzta ajkát, majd elment Hase-kunnal, mert csak ő a fontosabb. Miami édesanyja megkérte a vendégeket, hogy folytassák a partit.
    - Nagyon sajnálom srácok, apám viselkedését!
   - Nincs semmi baj, nem tettél te semmit, megértsük, hogy vannak ítélesek velünk. - válaszolt Tsucchi.
    - Miami! Gyere ide!
Szólt az édesanyja, láttam barátnőmön, hogy tétovázik. Maradna, de nem tud nemet mondani. És biztos nem akart problémát okozni a fiúknak. Így elsétál.
    - Minden rendben vele? - kérdi sggódva Tsucchi. Tehát erről beszélt Ryu.
Közelebb lépek hozzá és vállára helyezem kezét.
    - Igen! Minden rendben! - felé mosolyodok, mire szelid mosolyt kapok válaszul. - Azt hiszem, hogy most mennünk kellene. -tekintek a srácokhoz.
Amíg Miami apja vissza nem jön, másképp biztos, hogy kitessékel. És jobb ha egyelőre én is megyek. Ryu felé nyujtom a kezem. Szerintem arra várt, hogy mérges leszek. De nem! Miért legyek? Nem volt szép dolog amit tett, de most őszíntén én is haragszom Hase-kunra. Minket használt szórakozásra. Nem volt szép dolog ez tőle sem. Na de azért megbeszéljük a dolgokat. Miamihoz mentem elköszönni. Hibásnak érezte magát, pedig nem volt amiért. Nem tett valóban semmi rosszat. Mondtam, hogy majd este felhívom.
Elhagytuk Miami házát.
    - Ne haragudj, hogy csak úgy betörtünk a házba. - szólalt meg Hayato.
   - Nincs semmi baj! Tulajdonképpen én is jól szórakoztam. Már kezdett unalmas lenni az a buli. - Ryu felé néztem, aki úgy tűnt rájött, hogy valóban nem vagyok mérges.
Széles mosolyra huzta ajkait, majd karjaiba kapott és megpörgetett.
   - Oh, ezek a szerelmesek! - fordultak el a fiúk.
    - Mennyire megértő barátnőd van Ryu. Nem szól rád, amikor ilyen felfordulást okoz. - Hayato lépett mellénk. - Nagyon menő!
   - Még szép! A legmenőbb az én barátnőm! - ölelt szorosan magához.
    - Ah! Hogy kimutassák előttünk a szerelmüket! - ájuldoztak megint mellettünk a fiúk. - Vannak szinglik is itt!
Ryuval csak felnevettünk.
   - Ettetek?
  - Terveink szerint lett volna, de valaki elsietett. - néztek Ryura.
   - Gyertek, meghívlak hozzánk!
   - Bemehetünk a maffia család bázisára?
Döbbent le Hyuuga. Oh, igaz nem voltak még itt. Vagyis akkor, amikor összeestem és haza hoztak, de bent csak Ryu járt.
   - Persze! Gyertek!
Mosolyodtam feléjük, megfogtam Ryu kezét és elindultunk hozzánk. Amikor átléptük a kaput, a fiúk elkerekedett tekintettel néztek körbe. Mi ez a nagy dolog? Ez csak egy ház.
   - Te egy kastélyba laksz?
   - Hát egy nagy ház. - na jó általánosan nagyobb, hiszen van aki itt lakik, meg az edző terem, a találkozó terem, ebédlő ami szintén nagy, hiszen ha közösen eszünk, minden ami itt helyet foglal.
   - Üdvözlünk itthon, vezetőnk!
  - Sziasztok! - köszöntöm az embereket, ahogy elsétálunk pár maffia tag mellett.
   - Huh! Ez olyan izgalmas, hogy besétálunk egy maffia bandához.
   - Igen, igen. De azért kérlek ne provokáljatok senkit! - néztem szigoruan a srácokra.
Végig sétálunk az udvaron, ahol nem egy tag edz éppen. A srácok döbbent figyelik, hogy mit csinálnak. Ez mulatságos!
    - Hát ezek meg mit keresnek itt? - Chull-Moo jött velünk szembe. Egy törölközőt viselt nyakába, izzadt volt. Éppen edzhetett.
   - Chull-Moo! - néztem szigoruan rá.
   - Szaisztok!- vigyorodott el. - Üdv az Ashia recidencián. Érezzétek otthon magatokat! Lejárt a parti? Milyen volt?
    - Hmmm, szórakozatatobb, mint gondolnád. De majd elmesélem. Előbb szólok, hogy készítsenek valami ebédet a vendégeinknek.
   - Oké! Én megyek letusolok. - nyujtozkodott egyet és mintha kicsit kilökte volna mellkasát, hogy a fekete majorán keresztül kirajzolodjanak izmai. Mit csinál?
Mellettem Ryu megfeszült. Most éppen provokálja? Miért?
    - Menjünk srácok!
Huzom magam után Ryut, mielőtt esetleg szóválltásba kezdhetnek. Ryu valamit morrog az orra alatt, de nem hallottam mit mond. A konyhához érünk, ahol édesanyám éppen kostol.
   - Sziasztok!
   - Jó napot!
   - Milyen volt a parti?
   - Majd elmesélem. De meghívtam a srácokat ebédelni. Remélem, nem gond.
   -Nem, természetesen nem gond. Szólok, akkor a cselédeknek, hogy terítsék meg az asztalt.
   - Köszönöm anya!  - édesanyám elindult szólni.
   - Körbe vezetsz? - kíváncsiskodott Hyuuga, mire mint Ryutól, mint pedig Hayatotól kapott egy sapkát.
   - Nincs semmi baj! Nos szívesen körbe vezethetlek.
Az udvartól kezdtünk, ebédlő, konyha, nappali, edző terem. Sorra amit lehetett mutattam nekik.
   - Ez a lépcső hova vezet?
   - Azon a szobán lakat van?
   - Ide nem mehetünk be? - jöttek a hasonló kérdések, mire mindegyikre Ryu és Hayato szuros tekintetet lövelt a többiek felé.
    - Sajnos ide nem mehettek be, csak és kizárolag tagok szabad menjenek. Vagy ha apám megengedi. De ő most nincs itt.
   - Ryunak sem szabadna bemennie?
   - Vagy be fog majd, ha esetleg férjed lesz?
   - Srácok! - jött uavarba Ryu, láttam ahogy arcán pir jelei jelennek meg. De aranyos! Házasság? Őszintén addig nem gondoltam végig. De talán nem is lenne olyan rossz.
   -Nem szabad neki sem. Ez csak a tagok mehetnek, oda pedig a vének. Ha egy család leszünk, talán.
   - Talán?
   - Sajnos egy dolog az, hogy egy maffiának vagy a férje / felesége és más ha ő maga is az. Kicsit bonyolult helyzet. Szigoruak és szabályokhoz kötöttek.
Mindenki bólogatott.
   - És milyen vénkeről beszéltél?
   - Oh, vannak a régi jarcosok, akik bölcsek, tapasztaltak és nem harcolnak már olyan gyakran. Olyanok akik bemutattak valamit. Sokszor összeülnek és tanácskoznak. Tanácskozás! Értitek nem?
   - Te valaha voltál ilyenen?
   - Hülye kérdés! Hát Rin nem öreg. - elnevettem magam.
   - Igen, nem vagyok! És nem is voltam, egészen a múltkorig.
   - Múltkorig?
   - Volt egy megbeszélés amin részt vehettem.
   - Valamit csináltál? Leszidtak? - megint elnevettem magam.
   - Nem! Csak beszéltek.
   - Miről? - kérdezte Ryu.
Igaz, nem meséltem teljesen neki.
   - Hogy legyek óvatos. Na de elég volt a sok sétából. Nem vagytok éhesek?
A srácok felkiáltottak örömükbe és visszatértünk az ebédlőbe. Mindenki jóízűen fogott neki az elé tett levesnek. Milyen élettel teliek! Jó ez a csapat! Jó részese lenni ennek. Remek srácok! Kicsit kikapcsolnak, ha velük vagyok. Persze nem felejtem el a kötelességeim, de ilyebkor ott van az az érzés, hogy én is csak egy átlagos ember vagyok, aki barátkozik, szórakozik. Ez jó!
   - Minden rendben? - Ryu közelebb hajolt hozzám. Magam elé nézhettem percekig.
   - Igen! - mosolyogtam felé és erősítés képpen megfogtam kezét. Rám mosolygott.
   - Rin gyere gyorsan! - ekkor berohant egy tag.