A sebzett szív dala
10.rész Veled
Sakura:
- Hogy mit mondtál? Ne haragudj, azt hiszem, hogy rosszul hallottam.
- Nem, nem hiszem, hogy rosszul hallottál. Azt kérdeztem, hogy nem akartál sosem szakmát válltani?
Teljesen lesokkoltam. Nem! Hogy micsoda? Hogy kérdezhet ilyent? Ez... nem kérdezheti komolyan. Nem most viccel. Ez valami rossz vicc.
- Nem viccelek! Komolyan kérdezem.
- Tessék? Mi? Dr. Tendo ez... Ezt nem kérdezheti komolyan... - arca továbbra is komoly maradt, sőt meg sem rezdült. Nem viccel. Teljesen komolyan beszél.
Ezt nem hiszem el. Hogyan mondhat ilyent? Miért? Nagyon jól tudja, hogy ez nekem mennyit is jelent. Én azt hittem, hogy megért engem...
- Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked. De átgondoltam a tűnetek és...
- Azt akarod mondani, hogy azért, mert énekelek beteg vagyok? - kezeimet bámultam.
- Nem! Nem azért. Egyszerűen szerintem nyomás alatt vagy és az teszi.
- Nyomás alatt? - tekintettem vissza rá. - Én szeretem ezt a munkát, szivesen végzem ez az én álom munkám...
- Tudom, de... Az a nyomás amit kapsz vele, nem tesz jót.
- Ennyire biztos vagy benne? Ha igen, akkor miért nem mondta eddig egyik orvos sem? Miért gondolod, hogy ennyire bittos ez a dolog.
- Ez igaz, de meg lehetne próbálni és...
- Egyből azzal kell kezdeni, hogy válltsak munkát? Én... Én ezt nem hallgatom tovább. - ki kecmeregtem az ágyból.
- Nanase-san... - utánam akart nyúlni de elhuztam a karomat.
- Azt hittem, hogy maga mellettem áll. De úgy tűnik nem! - vágtam oda neki és kisiettem a szobából.
Lehet, hogy durva voltam hozzá, de nem tudom megérteni, hogy mondhassa, hogy válltsak szakmát, azt hittem, hogy már ennyire ismer. Hogy nagyon is jól tudja, amit csinálok szeretek. De úgy tűnik tévedtem. Kairi, miért...?
- Oh! Ne haragudj nem tudom, hogy van itt valaki! - Sayoko doktornő lépett fel a tetőre.
- Nem... nem... nem zavarsz... - töröltem le gyorsan a könnyeimet.
- Jól vagy? Fáj valamid? - sitett oda hozzám. Megráztam a fejem. - Összekaptatok Kairivel?
- Honann tudod?
- Nem olyan nehéz kitalálni. - kacsintott rám. Elnéztem. - Kairi mond dolgokat, de sosem megbántnai akar vele. Komoly ember és nem szokott figyelni arra, hogy mit hogyan mond. De nem rossz!
- Azt mondta, hogy válltsak szakmát.
- Hogy mit mondott?! - kiáltott el magát. - Opsz... elnézést kérek! - jött rá, hogy kicsit hangos volt.
- Az a véleménye, hogy a nyomás miatt történik velem az ami... de... de ez nem így van. Én szeretem a munkám, ez az álom munkám, nem akar lecserélni. Amíg csak lehetséges ezt akarom cisnálni és nem adom fel.
- Kitartó vagy Sakura-san! - guggolt le elém és elmosolyodott. - Nem kell feladd az álmodat és biztos vagyok benne, hogy Kairi sem így értette.
- Többször is megkérdeztem, de azt mondta komolyan gondolja.
- Hát akkor valamit rosszul sikerült elmondania. Hidd el neki nagyon gyakori az ilyen. Huh... - ült le mellém a földre. - Tudod, annak ellenére, hogy Kairi jegesnek mutatkozik, törödik az emberekkel és mindent megtesz, hogy segítsen nekik. Ahogy veled is, látszik, hogy eldöntötte, hogy segít neked. Nagyon elszánt és elhatározott. Nem mutatja ki, de törödik veled. Hogy mennyire is törödik veled. A múltbeli eseményei miatt, elzárkozott, hogy megmutassa a valódi érzéseit és, hogy kifejezze azokat igazán.
- Múltbeli események?
- Tudod... lehet nem nekem kellene erről beszélnem. Na de mindegy... a lényeg az, hogy amikor anno Kairi rezidens volt, volt egy barátnője, szintén doktor volt. - volt egy barátnője? - Folyton folyvást együtt voltak, Miorinak sikerült kihoznia azt az oldalát, amit mások még nem. A kemény férfiból, egy folyton mosolygos, jókedvű férfi lett. - Miori? - Együtt léptek erre az utra és együtt is akarták végig vinni.
- De aztán mi lett? - lehajtott a fejét.
- Miori elhagyta Kairit....
- Elhagyta?! - de hogy volt képes elhagyni?! Dr. Tendot, elhagyni... ez...
- Ne értsd félre, nem úgy hagyta el. Miori utolsó éveikben beteg lett... - oh... - Fogalmuk sem volt az orvosoknak, hogy mia gondja. Sajnos már nem tudták meggyógyítani. Kairi éjjel nappal vele volt miközben megoldást keresett, hogy mi is lehet ez. Teljesen kifárasztotta magát. De sajnos Miori meghalt...
- Elvesztette a szerelmét? - Sayako doktornő bólintott.
Ezt nem is tudtam. Ennyire fájdalmas pont van Dr. Tendo múltjában. Ez olyan szomorú. Én meg folyton vitatkozok vele és azt sugalltatom, hogy csak nekem nehéz.
- Ezért mondom azt, hogy nagyon is törödik veled. Szerintem fél attól, hogy valaki olyan sorsa kerül, mint Miori. - oh, én hülye! - Lehet, hogy mondd dolgokat, de ne vedd szívre. Nem úgy érti! Csak az eset után teljesen magába zárkozott.
Én hülye. Annyira hülye vagyok! Ostoba! Elakarok süllyendi szégyenemben.
- Köszönöm szépen Sayako, hogy elmesélted ezt nekem!
- Minden rendben lesz! - veregette meg a vállam. - Nos, gyere menjünk be! - állt fel és felém nyújtotta a kezét. - Meghívlak egy pudingra!
Elmosolyodtam és elfogadtam a felém nyújtott kezet. Elindultunk lefele. Kairi, szegény... hogy örölheti magát a múlt miatt. Egyedül, hogy birkozhat meg ezzel?
Kairi:
Felkapta a vizet. Most miért kapta fel a vizet? Nem is engedte, hogy befejezzem a gondolatomat, a mondadomat. Most tuti, hogy azon gondolkozik, hogy orvkst válltson. Na de ha akkor csak tessék...
- Összevesztél Nanase-channal! - alig, hogy beléptem Koichi ezzel a mondattal fogadott.
- Tessék?
- Ugyan ne játszd nekem itt az eszed. Rögtön meglátszik rajtad, ha fedúlt vagy mostanában csak egy valaki lehet az oka. Még pedig Nanase-chan!
Ehluztam az ajkaimat. Miért kell ilyen jó tudnia?
- Már megint mit tettél? Nem most békültetek ki az utolsó vitátok óta? Komolyan, mint egy rossz szerelmes pár.
- Nem vagyunk szerelmes pár! - szóltam rá erőteljesebben.
- Elnézést! Elnézést! - emelte fel a kezeit védekezően. - Na de komolyan, most mit tettél?
- Honnan tudod, hogy én tettem valamit? - felhuzta a szemöldökét és karba tette a kezét. - Jól van... - sóhajtottam fel. - Azt kérdeztem, hogy nem gondolt e szakma válltásra.
- Hogy mit mondtál neki?!
- Csak csendesebben! - már láttam, ahogy a folyóson a nővérek benéznek, hogy mégis mi folyik itt közöttünk.
- Bocsánat... csak hát... komolyan azt kérted Nanase-chantól, hogy válltson munkát?
- Én... nem kértem, csak megkérdeztem. Van egy olyan sejtésem, hogy a stressz, a nyomás teszi ezt vele. Én nem várom el, hogy válltson csak, hogy lassabban vegye egy kicsit.
- Na most már várj egy kicsit. Azt mondtad, hogy vegyen kicsit vissza vagy, hogy válltson szakmát. - na jó értem, mire akar kilyukadni. - Kairi... - sóhajtott fel. - Ezt jól szúrtad!
- Jól van na! Tudom, tudom... nem ezt akartam mondani és mégis csak ez került ki a számból. Tudom én is, hogy hibáztam. Nem ezt akartam mondani....
- Hát te aztán nem tudod kifejezni magad. - szuros tekintetet lőveltem felé. - Nem tudtok kommunikálni egymással. Nem tudjátok megérteni egymást. Nem értem, orvos vagy már évek óta és Nanase számodra valahogy, kész katasztrófa. - igen ezt eddig én is észrevettem, hogy más valamiért vele, minden olyan más. Vállat vontam és az asztalomhoz léptem. - Mi lenne ha elmennétek egyet?
- Ne akarj összehozni velem.
- Nem ezt akarom! Bár ha neked folyton ezen jár az eszed, hogy kapcsolat így úgy... - ismét szuros tekintetet löveltem felé. - Nem mondtam semmit! Csak, hogy már egy ideje itt van Nanase biztos ki akarna mozdulni. Miért nem viszed el egyet sétálni vagy valamire, hogy kikapcsolodjon és beszéglessetek. Ketten, nyugodt körülmények között, úgy, hogy egy pillantra elfelejtitek, hogy mi is van körülöttetek.
Ellenkezni akartam, de... de őszintén be kell valljam, hogy nem is mond hülyeséget. Beszélnem kell Sakurával és tisztáznom kell vele a dolgokat, hogy hogyan is értettem. És valóban biztos jól esne neki ha kicsit kimozdulna.
- Rendben! - fordultam is sarkon. - Megyek szólok neki!
Valami oknál fogva ideges voltam. De nem tudom megmagyarázni miért. Egyszerűen hevesen vert a szívem. Gyerünk Kairi ne ijedj meg! Ez csak egy séta! Vagy valami... valami szórakozás. Nem az én asztalom, de Sakurának biztos, hogy tetszeni fog és jól kikapcsolja. Ez kell neki és akkor utána nyugodtan el tudunk beszélgetni.
- Dr. Tendo? - lepődött meg, hogy lát. - Azért jöttél, hogy megint a szakma válltásról beszélj? - láttam, ahogy tekintetében felcsillana a szomorúság.
- Nem! Megszeretnélek kérni, hogy gyere el velem valahová. - meglepődve fordult felém. - Orvosodként megengedem, hogy elhagyd a kórházat. - mosolyodtam felé. - 5 perc és legyél kész!
- Adj kérlek 10-et! - pattant ki az ágyból.
Elnevettem magam. Elhagytam a szobát. Addig gyorsan elmentem én is elkészülni, 10 perccel később pedig visszaértem a szobához, pont mire Sakura is kilépett.
- Készen állsz? - bólintott.
Intettem, hogy kövessen, majd egészen kivezettem az autóig. Az uton a célpont felé azt próbálta kideríteni, hogy hova szeretném vinni, de nem árultam el. Remélem, hogy Koichinak igaza lesz és ezzel elérem azt, hogy nyugodtan elbeszélgessünk anélkül, hogy félre értenénk egymást. 15 perc vezetés után megérkeztünk.
-Idejöttünk? - nézett meglepetten a helyszinre Nanase.
- Igen! Talán nem szereted?
- Nem, nagyon szeretem! - ért fülig a szája mosolyától. - Menjünk is be!
Megvettem a jegyeket és beléptünk a parkba. Sakura szemei csillogtak, mint egy kisgyereké. Csodálva fordult körbe a parkot, mérte a terepet és fogadni mernék, hogy azon gondolkotott, minek menjen neki, mivel kezdjük. Mosolyogva néztem. Aranyos volt!
- Nézzétek, az ott nem Nanase Sakura? - hallottam meg fél füllel.
- Szerintem is ő!
- Alig hiszem el, hogy láthatom élőbe! Menjünk oda!
- Ki az a férfi akivel van?
- Talán a barátja?
- Randin van?
- Elnézést kérek, talán mégse volt jó ötlet idejönni.... - hajtotta le a fejét Sakura. - Pedig annyira jól ett volna!
Minden szem ránk szegeződött, Sakura minél jobban összehuzodott, hogy ne begyék észre. Erről én is megfeledkeztem. De eszembe jutott valami. Levettem a kabátom és ráterítettem, majd kézen fogva elhuztam a nagy tömegtől. Egyenesen a legközelebbi üzlethez vittem, hogy vegyünk valamit amivel elrejtőzhwt a tömegben. Egy egyenes bőbb ruhát vett fel, amin Minni egér vllt, egy Mini füles sapkát és egy fekete maszkot amin irta a park nevét.
- Most már kezdődhet a szórakozás! - huttam rá a sapkát.
Elmosolyodott és azonnal neki is indult a park felfedezésére. Olyan volt mint egy kisgyerek mindent ki akart próbálni. Csésze forgatás, célba lővés, hajo hinta, hullámvasút. Próbáltam a komoly arcomat magamon hagyni de azon vettem észre, hogy elég hamar ez lehull rólam. Nem is tudom, valahogy Sakura kihozta belőlem azt, hogy mosolyogjak, jól érezzem magam. Vele valahogy egyszerűen jó volt. Órák teltek el, ahogy ott szórakoztunk.
- Legalább akkor engedd meg, hogy meghívjalak egy fagyira. - unszolt Sakura, minekután nem engedtem, hogy bármit is fizessen.
- Rendben! - egyeztem bele, mire rögtön felcsillantak a szemei és már az első árust kereste. Amint megkapta megkérdezte mit akarok és meg is vette.
Megettük az egyik padon. Majd ki is nézte a következő helyet, az óriás kereket. Kézen fogva huzott oda, hogy üljünk be. Olyan mint egy kisgyerek. Aranyos!
- Sajnálom a korábbi jelenetet! Néha megfeledkezem, róla, hogy ki is vagyok. - alig, hogy beültünk mondta.
- Nincsa, amiért rosszul érezned magad. - felém mosolygott.
- Nem is tudtam, hogy ilyen szórakoztató a vidámpark.
- Nem tudtad? - megrázta a fejét.
- Nem voltam vidámparkban. Azaz egyszer egy fotozás miatt, de nyilván nem engedték hogy bármit is kirpóbáljak. Mindig elakartam jönni szórakozni. Köszönöm! - tekintett fel rám, barna szemei szépen ragyogtak. - Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, főleg ahogy beszéltem veled. De köszönöm! - hirtelen miért érzem, hogy a szívem hevesen ver?
- Én sem fogalmaztam érthetően. Tapintatlan voltam, ne haragudj! Ismerlek már annyira, tudom, hogy mit jelent neked ez a karrier. Sajnálom! -vallottam szint én is. - Nem azt akarom, hogy vállts szakmát. Csak, hogy esetleg kicsit szünetelj. Attól tartok, tényleg a nyomás teszi ezt veled.
- Szünetelni?
- Alább venni a munkát. Csak egy kicsi ideig.
Lehajtotta a fejét, nagyon is jól tudtam, hogy mi jár a fejében. Felsóhajtottam és átültem mellé. Éreztem, ahogy meglepődik. Megfogtam a kezeit.
- Beszélek én a szüleiddel. Elérem, hogy jól legyél. Ígérem! Csináljuk ezt végig együtt! - néztem mélyen a szemébe.
- Hiszek neked! - elmosolyodtam és megsimogattam a feje bubját.
Elérem, hogy Sakura jól legyen és ne kelljen aggódjon, hogy mi történhet vele. Nem nyugszom meg amig nem lesz jól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése