ON/OFF Rondo
Ha fehér rózsaszirmok egyenként kinyilnak
Az emlékek arról a napról felélednek?
Megvilágított a nyugalom, ahogy az est virágai kivirágoztak.
Édes fájdalom és szines is.
Mint egy ragyogó cérna, az idő hirtelen telik.
Míg az emberek ragaszkodnak a mozgáshoz
Az áramlás és az üreg újjászületnek.
A mosolyod oly meleg, hogy elolvad a mellkasom.
Mint egy ájult álomon, valahol.
Még ha a jelen pillanata levágodik, a lemenő nap által,
A mi sötétségünk átfedi ezt.
Ref: Végtelen és messze, határtalan és mély
Mint a sors keresztezi egymást .
Megfogtam újra és újra,elvesztem újra és újra
A tényt, hogy végül találkozzunk.
Mint ahogy az ég vágyakozik a földre,
A virágok várják az esőt és az este szerelmes a holnapba.
Úgy vágyakozom a tényre, hogy két szív egy legyen.
Ha enyhítünk saját örök álmainkon és mások után nézünk ma este.
Gyerünk , táncoljunk a mi rondonkban.
Mintha átmennék az elmúlt napokba
A hold gyengéd és felhős
És az emlékeimen túl, a szerelem újra túlcsordult.
Ha másodjára átsétálok a pillanataidon
Azt akarom, hogy sötét legyen és megvédjen
Még ha vakon fúj a szél
Kérlek ne add fel a hitet.
Ref2: Céltalan ragyógás, hullámzó hullámzás, mind sodrodó illuziók
Míg vándoroltam, végül készítettem egy helyet ami nem változik.
Még ha a sötétség ellpoja a fényt,
A hazugság sír a bűnökért és a múlt szétválik a jővőtől,
Indulj a helyhez, helyhez ami én vagyok.
Ref.
Ha fehér rózsaszirmok egyenként kinyilnak
Megfestve leszunk-e a szerető reggeltől?
És amikor újjászülletek és kivirágzok a mellkasodba
A szerelmünk örök lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése