Életem értelme
21.rész Egy nap
Hayato:
Nagyon örültem a barátomnak. Komolyan rég láttam ilyen boldognak. A vita a szüleivel. A korábbi események. No meg egyszerűen nem érdekelték annyira a lányok. De most rá kell nézni és meglehet mondani,hogy mennyire boldog. Sőt irigy is vagyok. Azon reménykedek, hogy egy napon én is úgy nézhetek egy lányra mint Ryu Rinre. De ezt nem mondhatom ki hangosan, mert biztos, hogy kinevetnek.
-Aranyosak nem? - észhez kellett térjek a gondolataimból.
Mellém tekintettem, Miami mosolygott rám, ő is Rinéket nézte.
-Egy fiú nem mond olyant, hogy aranyosak. - néztem előre . - Jól néznek ki együtt...
-Oh értem. De örülök, Rin tényleg rég volt ennyire boldog.
-Ryu is....
-Persze még sok akadály van előttük, de mi itt vagyunk és támogassuk őket. Nem?
Ahogy végig néztem Miamin szemei csak úgy ragyogtak. Nem beszéltünk egyik csókunkról sem. Talán kellene? Vajon gondol valamire? De most, hogy hozzam fel itt mindenki előtt?
-Hayato... - rázta a kezét előttem.
-Bocsi...oh igen, itt vagyunk. - vigyorogtam és ismét legjobb barátom felé néztem, aki ide oda döltötte barátnőjét nevetve, ahogy a fűben ültek. - Mintha tegnap lett volna, hogy össze voltunk veszve és Ryu eltávolodott a sulitól, mindentől.
-De most újra itt vagytok., együtt és erősebben.
-Igen...- néztem ismét a folyóra mely lassan csordogált lefele. - Chull Moo , hogy hogy jött?
-Tegnap voltak Rinel őrjáraton és hát tudod, mi hozhassa újra két maffia tag kapcsolatát össze, mint egy jó kis harc. Megbeszélték a dolgokat és Rin elhívta. Természetes, hiszen szeretné ha a jobb keze és a szerelme joban lennének. Szerinted ez lehetséges? - Miami Chull Moora nézett aki amióta itt vagyunk meg sem szólalt csak bámult előre.
-Nem tudom. Ryu biztos nem fogja elengedni Rint.... Szerinted tervezett valamit?
-Te is furcsálod mi, hogy belement? Nyilvánvalóak az érzései Rin iránt, de persze Rin erről nem lát semmit.
-Hát igen, sejtettem , hogy valami ilyensmi és szerintem ezzel Ryu is tisztában van.
-De ha bármi történne van egy erős nő mögöttük akitől félhetnek. - nevette el magát, mire nekem is nevetnem kellett.
Szerettem vele beszélgetni , jó volt azt bekellett valljam. Kedves lány!
-Na jól van! Ki akar játszani?! - ugrott felt Takeda és felemelt egy üres konzerv dobozt.
Természetesen a fiúkkal azonnal felugrottunk és kiáltottuk , hogy igen.
-Miről szól a játék? - kérdezte Rin.
-Egyszerű valaki elrúgja a konzervet és minnél messzebb kell szaladni ha eltalál vagy te vagy a legközelebb, akkor te jössz.
-Pfff...- horkkant fel Chull Moo.
Jó nem az eredeti játék volt és variáltuk de jó unalom űző.
-Játszodjunk! Chull Moo amúgyis béna szokott ezekbe lenni... - állt fel Rin és provokálóan Chull Moora nézett.
-Hogy mi?! - állt fel Chull Moo is nevetve. - Kiscsaj valaki másról beszélsz, lefoglak győzni...- közeledett Rinhez, aki csak vigyorogva karba tette a kezét.
Szép taktika, kivivni a verseny szellemet. Bár ahogy elnéztem, Ryu próbálta magát megnyugtatni. Nem igen tetszett neki, hogy valaki ennyire közvetlen a barátnőjéhez. Bár azt is meg kell értenie, hogy sok mindenen keresztül mehettek.
-Oh, hányszot hallottam már ezt. - bökte meg Rin. - Akkor hajrá!
Kiáltott fel és leszaladt a kis domb oldalon, utána Ryu és Chull Moo, meg a többiek is. Miami felé nyújtottam a kezem,hogy felsegítsem.
-Köszönöm. - jól láttam? Zavarba jött...
Ryu:
Oké be kell valljam, hogy féltékeny voltam ahogy provokálták egymást. Pedig én is inkább az a tipus vagyok, de tudom ha leállok vitázni akkor Rin is megharagszik és megígértem magamnak , hogy megpróbálok barátkozni Chull Moonnal. No meg, Rinnek. Úgyis tudom, hogy Rin engem szeret és én nagyon boldog vagyok vele, szerintem ez meg is látszik. Csak ránézek és alig hiszem el, hogy egy ilyen tűnemény az enyém. Most is szalad előre nevetve miközben szemei felém tekintgetnek. Oh azok a barna szemek.
Miután 1 órát játszhattuk ezt a konzerves játékot mindenki hátra dölt a fűben kipihenni magát, de vagy 10 perc után Rin felpattant.
-Fogocska!
-Tessék? - ültem fel és néztem szerelmem gyerekes arcában. Milyen aranyos. El lehet hinni, hogy egy maffia harcosnak ilyen arca is van?
-Fogocskázzunk!
-Jaj, ne! Már így is kinyultam... - szólaltak fel a srácok.
-Gyertek na! Szerintem mind annyian rég játszottuk ezt. Valamikor a gyerekkorunkban....
-Hát igen, szeretted is ezt a játékot... - ült fel Rin másik felén Chull Moo is. - Emlékszel mennyit játszottunk?- lökte meg poénosan Rint .
- Igen . - mosolyogtak össze.
Irigy voltam? Talán , hiszen olyan rég óta ismerték egymást , olyan sokat lehettek együtt. És a vak is lássa, hogy Chull Moo mit érez... na jó Rin nem, de remélem nem lesz semmi, mert akkor esküszöm, hogy Chull Moo megfizet. Persze, meg kell rétenem, hogy van múltjuk. Inkább igyekezzek én is emlékeket szerezni Rinel!
-Gyertek na! - unszolt engem Rin.- Te vagy a fogó! - lökött meg majd felállva elkezdett elfutni.
Jaj mennyire szeretem ezt a nőt, annak ellenére, hogy csak hónapok teltek el amióta járunk. A srácokra néztem akik felültek... és vállat vontam, majd nevetve felálltam és Rin után szaladtam. Gyors volt, de nálam nem gyorsabb... Karjaimmal hátulról kaptam el és szorosan magamhoz húztam , miközben nevetve kiáltotta, hogy ne! és nyakom pusziltam. Aztán elengedtem és én szaladtam tőle... Persze a többiek sem maradtak ülve, végül felálltak és együtt játszottunk továbbra, mintha ismét gyerekek lennénk. De jól éreztük magunkat.... és ez volt a fő.
Aztán egyszer csak Chull Moo lett a fogó, egy ideig Rint követte csak, majd tekintetünk összeakadt és elvigyorodott. Álltam tekintetét, majd egy egy-egy elleni meccsre készültünk szaladutnk körbe körbe... míg rám ugrott a szó szoros értelemben.
- Aucs!- szóltam fel .
-Ryu jól vagy?! - hallottam Rin aggodó hangját. - Chull Moo azért szebben.
Chull Moo felemelkedett rólam majd a szememben nézett és suttogni kezdett:
-Ne hidd,hogy elfogadlak. Nem foglak soha! De elfogadom, hogy Rin boldog veled, persze szeretném, hogy az legyen. De sokáig úgyse fog tartnai, egyszer vége lesz.
-Azt te csak hiszed. Soha nem fogom elengedni!
-Majd meglássuk!
Felállt, mire a többiek odajöttek és felsegitettek. Chull Moot néztem, aki elégedetten vigyorgott , addig amíg az én Rinem került látó körbe, tenyere közé fogta arcomat.
-Jól vagy? Valami fáj?
-Nem vészes...- nyújtozkodtam, majd átkaroltam és magamhoz húztam megcsókolni.
Hosszu, szenvedélyes, intenziv csók volt. Látja ezt Chull Moo?! Szeressük egymást és nem fogunk soha elvállni. Nem fog semmi sem történni! Huh... azt várhatjA.
-Na fiatalok, menjetek szobára! - hallottam meg barátaim hangját és elhuzodtam Rintől.
Akinek szeme bocsánatkérően nézett.
-Chull Moo , kérj bocsánatot! - lépett hátra Chull Moohoz.
-Sajnálom! - mondta, de ott érződött az ironia a hangjában.
Szememet forgattam, majd Rinre támaszkodtam aki visszajött hozzám és elkisért leülni. Ezután nem játszottunk tovább még egy időt néztük a folyót és beszélgettünk.
-Rin... - kétségbesve szaladt Rin elé Miami.
-Mi a gond? - nézett rá aggódva Rin.
-Két hét múlva hétvégén, szabad vagy?
Rin elgondolkozott :
-Igen. -válaszolta rá, kiváncsian néztem, hogy miről van szó. - Nyugi, minden rendben lesz.
-De én félek , el sem hiszem, hogy tényleg megcsinálják.
-Kik? És mit? - kérdeztem.
-Miami szülei bulit rendeznek,hogy Miami megismerhessen egy neki illő srácot.
-Kényszerházasság? - kérdezte Hayato.
-Azért ott még nem tartunk. - válaszolt Miami. - Nem akarok egyedül menni , így elhívtam Rint is.
-Szóval buli lesz nálatok?
-Sajnálom, nem hívhatlak meg . - szólt közbe Tsucchi beszédébe. - Ne értsétek félre, a szüleim el vannak, hogy az iskola kerülők ilyen, olyan, delikvensek , idióták stb stb...
-De nem akarják, hogy boldog légy? - kérdeztem. - Mármint ha...- pl Hayatot szeretnéd... de nem mondtma ki hangosan.
-Hát de , de vannak pretencióik. Próbálok ellenkezni, de olynakor csak szemembe nevetnke, hogy én nem tudok semmit . Persze azt akajrák, ha felnővők vigyem a vállalkozást tovább, sikeres legyek és ugyan így a férjem is.
-De...hát... izé mi is lehetünk sikeresek. - szólt közbe Tsucchi teljesen elpirulva.- Úgy értem, hogy a delikvensek nem rossz emberek... változhatnak és...
-Tudom -állt fel Miami és mosolyogva rá nézett.- Csak a szüleim ezt még nem lássák be.
-És mi van a maffiákkal? - kérdezte Hyuga, de persze mindenki rossz szemmel nézett rá.
-Azok mások , azért nem nézné el , hogy egy közülük lévő vegyen el, de tagja lehetek. Be látta, hogy szükség van rájuk. De ugy van vele, hogy jobbat érdemlek... Rin és Ryu kapcsolata sem tetszik nekik, persze ebbe nem szólhatnak bele.
Oh ezt jó tudni, ha találkozok Miami szüleivel, ne csodálkozzak ha megbámulnak és rossz állóan megnéznek. Hmm... érdekes, vajon akkor kit gondolnának Rinnek? Vagy ezzel a delikvens dologgal van a bajuk? Nem gondolják, hogy mi is tudjuk vinni valamire? Sőt fogjuk is. Oké, mi válaszatottuk ezt az utat. De megvan a saját álmaink, vágyaink és mindaz amiért küzdünk. Nem kell ezért lenézni.
-Ott leszek és ne aggódj minden rendben lesz.- állt fel Rin és barátnője vállára tette kezét biztatóul.
Felálltam és magamhoz húztam barátnőmet:
-Téged eltud csábítani egy kis nyalós ficsur? -csalafintul elmosolyodott.
De ahelyett, hogy szavakat mondjon csak csókot lehelt ajkamra. A kis huncut, mosolyogtam rá, miközben visszaült a fűre, majd felnézett rám.
-Szerinted, hogy néznék ki egy nem delikvens baráttal? Egy kis nyalós, gazdag, ügyes öltönyös csávókával aki szorja a pénzt.
Felemelte kezét felém:
-Azt hiszem a mostani a legjobb ami történhetett velem.
Olyan cuki! Fogadtam el kezét, mire lehúzott mellé. Ismét nevetésbe törtünk majd átkaroltam. Soha nem godnoltam volna, hogy ennyire boldog tudok lenni. Jó, persze, hogy szerettem volna megtalálni az igazit, de nyílván ezt nem vallhattam volna be a fiúknak, mert kinevettek volna. Szóval, akartam persze. De nem gondoltam, hogy iilyen lesz. Ilyen varázslatos, ilyen szép! Ah! Annyira boldog vagyok! Szét akarom kürtölni a világnak.
Hayato:
Jó volt ez a délután. Sokat szórakoztunk, nevettünk. Egész jól kijött a társaság. Persze senki sem örült Chull Moo húzásának. Tuti, hogy azt eltervelte és nem sportszerűen játszott. Direkt ugrott, úgy rá a Ryura. Ah, legszívesebben képen vágtam volna, hogy letöröljem azt a hülye vigyort a képéről. De szeritnem Ryu is ugyanezt akarta volna.
-Szerinted Chull Moo megussza? - tartottunk hazafele Ryuval.
-Nem, biztos, hogy Rin felfogja hozni és lehordja.
-Hát akkor harc lesz...
-Nem, azért azt nem hiszem. Azt gondolod, hogy ők mindent úgy intéznek el?
-Nem, dehogy. - talán egy kicsit.
-És láttam, hogy beszélgetettek Miamival, beszéltetek a csókról?
-Kellene?
-Mi az , hogy kellene? Szerinted?
-Jaj nem tudom oké. - borzoltam össze a hajam - Tudod a válaszom vele kapcsolatban és nem tudom , hogy mit tegyek.
-Oké, oké. Gondold át, de ezt nem csinálhatod, te is tudod. - igaza van.
Értünk a lakáshoz, kinyitottam az ajtót és felmentünk. Megvacsoráztunk. Apám pont a végére érkezett meg.
-Sziasztok! - köszönt és levette cipőjét.
-Jó estét! -köszönt Ryu.
-Hello. - köszöntem én és betettem a kagylóba az edényemet.
- Én elmegyek lefürdeni. - állt fel Ryu is , bólintottam.
-Hayato nem mennél el vásárolni ?
-Most mégis mit?
-Zöldség , ramen. Holnapra .
Felsóhajtottam, de nem votl most kedvem vitatkozni. Végül kimentem a közeli boltban. Megvettem amit kell és már jöttem is ki , amikor az ajtóban bele botlottam...
-Rin?!
-Hayato szia! - lepődött meg rajtam.
-Ryuhoz jössz? - kérdeztem.
-Nem, miközben hazafele tarottunk telefonhívást kaptam áskálodást hallottak erre fele és néhány tagunk is itt volt, megkellett nézzem, hogy mi van. De nem találtam senkit.
-Értem. - elkezdtünk egymás felé sétálni.
-Vacsora? - mutatott a zacskóra.
-Nem, holnapra ebéd. Most hazamész? Ne kisérjelek el?
-Nem kell köszi. Busszal megyek mert még megállok nagyapám étterménél is. - és itt is volt a buszmegálló, ahol megállt.
-Akkor megvárom veled. Ryu kiakadna ha itt hagynálak.
Elnevette magát:
-Nem ilyen volt mi? - nézett rám.- Amióta együtt vagyunk megváltozott... ugye?
-Hát valamennyire de ez normális, szerelmes. Nem láttuk ezt az énjét, de amúgy másképp ő maradt. Talán kicsit néha idegesebb, de aggódik miattad.
-Értem... - csend telepdett ránk. - Ne mozdulj!
Felnyújtozkodott kezét felém emelte. Meglepődtem és hirtelen idegesebbnek éreztem magam. Csak figyeltem ahogy közeledik és úgy tűnt, mintha ketten lennénk a világon. Mi ez az érzés?
-Egy kis pihe. - mosolyodott el és fujta kezéből ki a pihét, amit a hajamról vett le.
Miért ver így a szívem?
-Oh, ez az enyém lesz! - nézett balra a busz felé.
-Rin... - szóltam utána. Rám nézett, de hirtelen mintha nem azok a szavak jöttek volna ki amit akartam. - Szerintem tudod mi történt köztem és Miami között. De erről még nem beszéltünk...
-Hát akkor kellene. És légy csak őszinte. - tette vállamra kezét és mintha ismét mintha kizárt volna minket a világ. Mosolya, valahogy belém égett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése