33.rész Érzések rendezése

 

Életem értelme

33.rész  Érzések rendezése

Ryu:

    - Igen! Megbeszéltük, hogy Miaminál találkozunk, de aztán lemondtam, hogy kettesben lehessenek. - meséli szerelmeme miközben magára kapja ruháit.

    - Azt akartad, hogy kettesben legyenek?

    -Hát igen! Tudod, hogy Miaminak tetszik Hayato, így akartam adni egy löketet nekiek, szerintem Hayatonak is meg fog tetszni. 

     - Huh... - kifujom a levegőt. Rin megáll a nagy készülődésben. 

    - Mi az? Mi volt ez a nagy sóhaj?

Azt hiszem, hogy ideje elmondanom neki, ha ő nem vette észre. Mondjuk, na egész pár órával ezelőttig nekem sem jutott eszembe, hogy esetleg lehet ilyensmiről szó. Vagy na valahol mélyen megfordult a fejemben, de nem gondoltam, hogy így kerülök szembe vele.

     - Szerelmem... - megállok Rinel szembe és tenyereim közé fogom az arcát. - Tudom, hogy nagyon sok időt töltöttetek mostanában együtt és hálás leszek neki, hogy nem hagyott magára de... Ahogy az előbb neki kezdtem annak, hogy rajtad veszekedtünk össze... nos... a lényeg az hogy... hogy is mondjam. Hayatonak tetszel.

    -Hogy micsoda?! - Rin szemei elkerekednek. - Nem! Ez biztos, hogy valami tévedés. Csak azért mondod mert mellettem volt az elmúlt időszakban. De nincs amiért féltekenynek lenned, semmi olyansmi nem történt mi csak...

     -Tudom és hiszek neketek! De hidd el, ismerem a bartomat és sosem láttam még így egyetlen lány fele sem. Szóval... tetszel neki. 

Rin nem tudta, hogy dolgozza fel a hallottakat, aráchoz kapott.

    -Ha ezt Miami megtudja... Vagy már meg is tudta? Szerinted már tudja azért volt egyedül kint az esőben? - néz rám kétségbeesetten.

    -Ssss... , minden rendben lesz! - ölelem át. - Megbeszélitek! De előbb menjünk, nézzük meg, hogy mi történt Miamival. Utána minden ki fog derülni. 

Hevesen bólogatni kezd, magához kapja teloját és motorja kulcsát majd kiszaladunk a szobában. 

   - Hé? Mi a,... - ahogy a folyosóra érünk Chull - Moonal futunk össze, aki nem repdes az örömtől, hogy lát.

    - Most nincs időnk, Chull - Moo, Miami kórházba van, mennem kell!

    -Mi? Mi az, hogy kórházba van? 

    -Majd kereslek! - kiáltsa vissza Rin, de csak szaladunk tovább.

Ő pattan fel először a motorra, majd én mögéje. Felzug a motor és sebesen elindulunk a kórház felé, ahová Tsucchi vitte Miamit. A kórházzal szembe kapunk is egy parkoló helyet, azonnal lepattanunk a motorral és beszaladunk. 

 -Jó estét! Nem rég behoztak egy ájult lányt, nem tudja hol van? A neve...
    -Rin... - de ebben a pillanatban Tsucchi jelent meg szomoruan.
Hát persze, ő pedig azt érzi Miami iránt.
    -Tuscchi! Hol van Miami?
    -Ott a 33-as szobába.
Rin azonnal oda sietett. Az egyik nővér épp akkor jött ki.
   -Elnézést kérek, hogy van a pácines?
    -Ön hozzátartozója?
   -Nem én egy barátja vagyok. De kérem mondja el hogy van! Bemehetünk hozzá?
    -Hát...
    -Lám, az Ashia család vezetője. - egy doktor lépett hozzánk. - Meggyógyult a sebed?
    -Dr. Tsuma! - üdvözli Rin. - Igen! Hála az ön segítségének, hamar meggyógyult.
    -Ugyan, ki más segíthetne ha nem én az embereid és magad ellátásában is.
    -Ryu, Tsucchi ő Dr. Tsuma Emiko, mondhatni a családi orvos. Sokat segít a harcaink során, hogy elláson minket és nem néz undorral, ha megérkezünk. - meghajolunk.
    -Segíthetek valamiben?
    -Miamit most hozták be, megmondanad hogy van?
    -Verekedés?
    -Nem esőben volt sok ideig!
Dr. Tsuma a nővérre néz, majd amikor eláll beléphetünk a teremben. A doktornő azonnal kezébe veszi a korlapot.
    -Megfázott, úgy tűnik túl sokáig volt az esőben. Magas a láza. - Rin idegesen tördelni kezdte a kezeit, megfogtam őket. - További vizsgálatokat kell majd elvégeznünk, reméljük, hogy nem lesz tüdőgyulladás belőle.
    -Értem. - bólogatott szomorúan Rin, majd odasétált Miamihoz és megfogta kezét. - Sajnálom! Annyira sajnálom!
Szerelmemhez lépek és kezeimet vállaira helyezem.
    -Nem értem, mi történhetett? Amikor megtaláltad nem mondott semmit Tsucchi?
    -Nem. Épp, hogy hozzá értem, zokogott, megakartam kérdezni, hogy minden rendben de elájult. - eléggé le volt törve ő is, bár miért ne lett volna, hiszen szereti és akit szeretsz azért aggodsz.
    -Elmegyek és beszélek Hayatoval. - jelenti ki Rin határozottan.
    -Veled megyek és erről nem nyitok vitát. 
    -Tsucchi, itt tudnál maradni?
    -Persze! - csillanak fel szemei.
    -Köszönöm!
Rin felém nézett, megfogtuk egymás kezét, majd elindultunk a motorhoz és meg nem álltunk Hayato otthonáig.
    -Nem fogtok ugye megint vitatkozni?
   -Nem!
   -És nem is leszel féltékeny ugye?
   -Ha nem ad rá okot!
   -Csak beszélgetünk.
Bólintok. Elindulunk az épület felé, belépünk, ugyanis az nyitva áll. Az ajtohoz sétálunk. Becsöngetünk. Hamarosan meghalljuk Hayato hangját. Kinyitja az ajtot és fel csillanak a szemei, amikor Rint meglátja, de amikor engem akkor komorabbak lesznek. Ez a reakció? Tényleg nem láttam eddig? Ahogy rá néz.
   -Sziasztok!
   -Beszélhetünk?
Hayato bólintott, majd arébb állt az ajtoból, hogy beléphessünk.

Hayato:

Tehát ismét együtt vannak. Ezért nem volt Rin, ott Miaminál. Mert Ryuval találkozott és újra kibékültek. Örülnön kellene, támogattam őket. Vagyis na, kíveve azt ahogy Ryu viselkedett. De a legjobb barátom, örülnöm kellene, hogy ismét boldog. De mégis... Mégis az elmúlt időszak Rinel. Felszínre hozta azt, amit nem kellett volna. Mégis az elmúlt napok, amiket Rinel töltöttem, olyan érzéseket hoztak felszínre amiket nem akartam, amik mélyen elástam benne. És ha Ryu nem tudja megbecsülni Rint, akkor hát megteszem én!

    -Látom, hogy köztetek minden megoldodott.

    -Természetesen, hiszen szeretjük egymást. - veti oda Ryu kissé hidegebben.

    -Örülök nektek! - szerettem volna ha őszinte vagyok, ha szívből mondom mindezt de részben nem ez győzőtt.

    -Hayato... - Rin felszólalt. - Mi történt közted és Miami között?

    -Semmi. Beszélgettünk, majd hazajöttem.

     -Hayato, kérlek mondd el elejétől. Ugyanis... Miami kórházban van.

Elkerekedik a szemem és nagyot dobban a szívem.

    -Mi?! Miért? Mi történt? Otthon volt. Valaki megtámadta? Küldetésetek volt?

    -Nyugalom! Csak sok időt töltött az esőben, ennyi.

    -Sok időt az esőben... - miért ment ki? Miért ázott? Csak nem... Én vagyok ezért a hibás?

    -Hayato... - Rin közelebb lépett. - Hálás vagyok, amiért az elmúlt időszakban mellettem voltál és támogattál. Hogy biztál benne, hogy Ryu visszatér és vele is beszéltél. Bár ahogy hallom, nem a legbékésebb módon. De köszönöm. Remek barát vagy!

    -Nem vagyok...

    -De az vagy! - Ryu is arébb lépett. - Tudom, hogy felakartad nyitni a szemem, annak ellenére, hogy mit érzel belül, megtetted. A szemed előtt tartottál minket és köszönöm. Bár nem tetszik, az amit érzel...

    -Hallgass! - csattanok fel, most muszáj beszélnie erről? Rin nem kell tudja.

    -Tudom! - Rin a vállamra helyezi a kezét. - Nem kell eltitkold, tudom hogy mit érzel. Köszönöm, de tudod, hogy én Ryut szeretem és mindig is őt fogom. 

Összeszorítom az ökleimet. Persze hogy tudom, mindig is tudtam. Nem is tudom, miért alakultak ki ezek a hülye érzések.

    -Nem kell mondjatok tovább semmit! Értem. És természetesen nem akartam kettőtök közé éket verni. Sosem tenném. Fontos a barátságunk Ryu, számomra egy testvér vagy. - tekintettem jó barátomra aki elmosolyodott és megveregette a vállam. Halovány mosolyra gördült a szám. 

Felsóhajtottam.

    -Miami bevallotta ismét, hogy szeret. Én pedig visszautasítottam. Nem mondtam el, hogy kedvellek téged. Csak egyszerűen visszautasítottam. De nem voltam durva hozzá.

    -Ezt nem feltételeztük.

    -Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen a vége. 

   -Tudjuk! Akkor menjünk vissza.

    -Ha.... Ha Miami felébred szóltok?

    -Persze. - mosolygott Miami.

Nem akartam, hogy ez történjen. Oh, bakker! 

Néhány nap eltelt. A dolgok rendeződni látszodtak. Ryu ismét velünk járt. Bár Tsucchi, neheztelt rám és nem szólt hozzám. Rin és Ryu kapcsolata erősebb lett és boldogabbak is voltak, mint valaha. Ryu tovább folytatta az edzést, határozottabb lett, bárabb és erősebb. Még Chull - Mootól is elismerést kapott. Nagyon bele lendült. Miami pedig 2 nappal később az eset után felébredt. De nem volt bátorságom elmenni hozzá. Csak rá 2 napra, miután Rinékkel beszéltem, hogy még bent van.

    -Te meg mit keresel itt?! - Tsucchi idegesen felállt a székből. Alig hagyta el a kórházat, mióta Miami itt van. 

   -Tsucchi, nincs semmi baj! Magunkra hagynál?

Tsucchinak ez nem nagyon tetszett, de bólintott és elhagyta a szobát.

   - Hogy vagy?

   -Jobban! Már nincs lázam és úgy tűnik, hogy pár nap múlva haza engednek. Bár további pihenést rendeltek el.

    -Az jó! - elcsendesülünk.

Napok óta a tükörbe ezt próbálom, hogy mit mondjak Miaminak. De most amikor itt állok, semmi nem jut eszembe. Huh...

    - Rin tetszik neked? - felkaptam a fejem, mire meghallottam a kérdést. - Tudod miután elmentél, összeállt a kép. Nem is tudom, hogy eddig, hogy hogy nem vettem észre. Ahogy ránézel. Küzdöttél magadban, mert a legjobb barátod szerelme.

Ajkaimba haraptam.

     - Nincs amitől félned. Nem foglak leszidni és nem fogok sírni, azon már túl tettem magam az elmúlt napokban.

    - Miami, te egy csodálatos lány vagy! Bár viszonozhatnám az érzéseimet. Szeretném, nagyon. Mert aki a szerelmed lesz, az nagyon szerencsés lesz. De sajnos ez nem így megy...

    -Ne aggódj, nagyon is jól tudom, hogy ez nem így megy. Nem mi válasszuk, hogy kibe szeretünk bele. És neked sem lehetett könnyű. Sajnálom, hogy rád erőltettem magam.

    -Nem! Dehogyis! Soha nem erőltetted rám magad. Én nagyon hálás vagyok az érzéseidért és a özös pillantokért és remélem, hogy ez a jövőben sem fog megváltozni, szeretném Szeretek veled lenni!

Közelebb léptem és felé nyujtottam a kezem. Miami kissé szomrokásan elmosolygott.

    -Persze! Barátok vagyunk!

   -  Köszönöm! - átöleltük egymást. - Most megyek, mert később találkozunk a srácokkal. Mihamarabbi gyógyulást!

    -Köszönöm...

Elhagytam a szobát, de ahogy becsuktam az ajtót lecsusztam a földre és idegesen bele turtam a hajamban. Tudom, hogy mi történik jelenleg az ajtó mögött. Miami sír. Nem akartam megbántani. Nem akartam! Éreztem, ahogy könnyek szökkenek a szemembe. Ajkaimba harapok. Huh... muszáj volt ezt megtenni, attól, hogy Rin Ryuval van és marad, számomra Miami nem jelent mást. Ez volt a helyes döntés. 

     - Megbántottad?

Felkapom a fejem. Tsucchi az egyik széken ül nem messze tőlem.

    -Azt hiszem.... Sajnálom! De őszinte kellett vele legyek. - feltápászkodom.

    -Tudom. És jól tetted, hogy nem hitegetted tovább.

    -Miami erős, össze fogja szedni magát.

    -Tudom! Képzeld, nem csak te vetted észre, hogy milyen erős lány is.

    -Tudom! - mosolyodok el. - Még haragszol rám?

    -Nem, haragudtam. Csak makacs voltam és fájt úgy látni Miamit.

    - Elhiszem! Köszi haver. Na de megyek Később eljössz az arkadeba?

    -Majd legközelebb!

Bólintok, ekzet fogok Tsucchival majd utamra indulok. Ezt is lezártuk. Megyünk tovább!

Ryu:

2 nappal később Mimait hazaengedték, de otthon pihent az elkövetkezendő napokban. Aminek nem őrült, ugyanis szívesen edzett volna, de amit mondott az orvos azt be kellett tartani. Ám mellette volt Tsucchi, ápolta és vigyázott rá. Hayato beszélgetésével során, Rinnek adta ki a szívét, de azután rendben jött és nem hozodott fel tovább. Hayato pedig magába tarottta, egy két sózt mondott erről és arról is, hogy mit érez Rin iránt. Rendeződni látszodtak a dolgok. Ami volt régen. Azaz, majdnem. Én határozottabb lettem, bátrabb és elszántabb. A célom az volt, hogy Rin mellett fogok állni és ettől semmi és sneki sem tántorít meg. A következő 2 hétben, sokat fejlődtem is. Rin és még Chull - Moo is megdícsért. Ami jó jel. A maffia élet tovább folytatodott nekik, visszaállt az is, a családok közötti harc. Bár Rin furcsálta, hogy eltűnt az az alak Morio, nem kereste többet. Én készen állok vele is szembe szállni. Kerüljön csak a szemem elé.

    - Ah! Végre jó ismét együtt lenni. Be kell valljam haragudtam rátok, elhanyagoltatok!

    -El hanyagolni?

    -Igen! Te, Tsucchi és Hayato. Mindhárman. Hyuugaval már azt hittük, hogy megfeledkeztetek rólunk.

Éppen az Arkadeban mentünk, hogy egyet játszhassunk. Valóban az elmúlt időben ez egy kicsit elmaradt. Én edzettem, Tsucchi, Miamit ápolta, Hayato epdig... rendbe tette magát. 

    - Na ne duzzogj! Mit szólnál, ha randira mennénk? - mosolygott Hayato, mitn régen 

    - Szuper! Tudsz valami láynokat? Momokosok? 

    -Hát persze!

    -Jó! Jó! Benne vagyok!

    -De, hogy fogo elintézni?

    - Megoldom ne aggódjatok! - vigyorodott el. Úgy tűnik, hogy valóban olyan, mint régen. Ezt jó látni.

    - gondolom hárman leszünk. Vagy Tsucchi?

    -Nem köszi! - nézett el zavarba. Szerintem tuti alakul valami közte és Miami között. Ha még nem is szerelem, de közelebb kerültek egymáshoz.

Mosoylgova figyelem a barátaimat. Azt hiszem rendeződnek itt a dolgok és kellemesebb idők elé nézünk.

     -Nocsak! Nocsak! - vagyis majdnem kellemesebb időket élünk. 

   - Kudo...

Kudo Ara High suliba jár, nagyon régóta megy már közöttünk a vita. Ki nem állhassuk egymást. Sokat verekedünk. 

     - Régóta találkoztunk!

    - Mit akarsz? - vetem oda neki.

    -Csak szeretnék egyet veletek harcolni? Ez olyan nagy meglepetés?

A srácokkal dühösen felmordoltunk. Kudo felnevetett, majd jelzett a fejével, hogy kövessük. Összetekintettünk a fiúkkal, majd bólintottunk. Nyujtozodtunk egyet és követtük Kudot. Hát akkor ez az Arkadeos nap kicsit tovább tolodik. De mindegy is, jó egy harcban is tesztelni a mostnani erőmet. Egy raktárba mentünk, ahol egy jó kis csapat várt, barátai és nem csak... ezek...

    - Maffia tagok....