Ryu:
-Nem, nagyon kimerült. - válaszol a mellettem lévő rendőr, aki Rint fogta. Ez ki? És miért látom az arcán, hogy nagyon aggódik Rinért?
- Vigyük kórházba! - szólal fel Chull - Moo és fel is pattan.
A rendőr bólint és azonnal karjába kapja Rint.
- Kezdjetek rendet tenni a háznál! - szól oda a maffia tagoknak.
Ki ez a fickó? Egy rendőrre, mióta hallgatnak a maffiák?
-Ryu, gyere! - szól felém, mire meglepődök. Honnan tudja a nevem? - Chull - Moo maradj felügyelni, majd értesítelek.
Ki ez a srác, akire Chull - Moo bár nehezen de hallgat?
- Menjünk! - tekint ismét rám, mire bólintok és a srácok felé nézek.
- Én megyek megnézem Miamit! - mondja Hayato. -Szólj majd, hogy mi a helyzet.
-Én is veled tartok. - szól Tsucchi, mire bólintanak.
Takeda és Hyuuga pedig azt mondták, hogy utánunk jönnek. Egy fekete mercedes áll a ház előtt már csak.
- Ryu, ülj be majd Rint az öledbe fektetem.
Beülök a hátsó ülésre, mire néhány percen belül Rin az ölembe kerül. Azonnal, óvatosan átölelem és mélyen beszippantom illatát.
- Minden rendben lesz szerelmem! - a fickó beül előre és azonnal a gázra tapos.
- Te jól vagy?
-Semmi az egész, elmúlik.
- Sajnálom, hogy így kellett találkozzunk. Tudok rólad egy két dolgot, minek után nyomozó vagyok. Arashi Ashia vagyok, Rin bátyja.
Arashi Ashia? Rin bátyja?! Na most kínosan érzem magam, hogy az előbb mennyire mérge is voltam.
- Miért...
- Majd később mindent elfogok mesélni. Legyen egyelőre annyi, hogy tudtam a húgom összekveredett Morioval, aki nem a jóságról volt híres.
- Lehettél nyomozó? Mármint ne haragudj, de te egy maffia...
- Maffia voltam? Maffia család tagja. Igen. Nem volt egyszerű. Föleg a sok előítélet, annak ellenére, hogy első voltam az évfolyamomon. De szerencsére a tudás alapját is nézik és bebizonyitottam, igaz kemény áron, hogy itt akarok lenni, azzal, hogy elhagytam a családom. De mindent elfogok mondani, nyugodtan meghallgathatod, hiszen te is a család része vagy már. - a visszapillantoból rám mosolyog.
Hamarosan leparkol a kórház előtt.
-Vidd be Rint, addig leparkolok és jövők.
Hevesen bólintok, óvatosan karomba veszem Rint és beszaladok a kórházba vele. Segítségért kiáltok. Egy nővér hordágyat hoz, majd eltolják. A műtő előtt falba ütöm kezem. Megint nem sikerült megvédenem. Elkéstem! Pedig már azt hittem, hogy erősebb lettem. Azt hittem hogy...
-Köszönöm, hogy vigyáztal a hugomra. - Arashi odaér hozzám. Önkinzásomba lecsusztam a földre.
- Miről beszélsz? Megint elbuktam. Nem vigyáztam rá. Pedig már azt hittem...
-Nincs amiért magadat hibáztasd! Te is el voltál foglalva és igen jól birtad túl. Volt egy beépített emberem. Morio emberei nem piskoták, te mégis szépen helybe hagytad őket. Rin pedig... Ha mellette is vagy, akkor is arra kér, hogy lépj hátra. Ez a kettőjük csatája volt Morioval. Le kellett rendezzék.
-Az a Morio ha a kezeim közé kerül! - idegesen felpattanok.
-Ne aggódj, sok van a rovására. Egy hamar nem fog szabadulni a börtönből.
Úgyis legyen... De ha kijön és utamba kerül vagy Rin útjába esküszöm, hogy megkeserüli.
-De köszönöm, hogy az elmúlt időszakba Rin mellett voltál és vigyáztál rá. Bár önző voltam, mégis féltettem a nővérem, hogy ha a vezér lesz beszivja ez a világ és elfelejt szórakozni, élni és a sötétséget fogja látni és keresni, hogy verekedjen és hatalma legyen. De amiután megismerkedett veled, sokkal jobban elengedte magát és meglátta, hogy mi is igazán fontos.
-De mi van azzal a szabállyal, hogy nem lehet külvilági emberrel.
-Egy pocsék szabály. Tudom én magam is, megszegtem és elfutottam. De ti szembe álltatok egy egész maffia családdal, hogy elfogadjanak és meglett az eredménye.
Arashi jó fej volt. Látom, hogy Rin miért bizott benne annyira, hogy visszajön és, hogy ő nem rossz ember.
-Ryu, mi történt Rinel... - szaladtak be Rin szülei, de édesanyja szavai elálltak, amikor meglátta, ki áll mellettem. - Arashi...
-Szia anya, apa! - mosolyodott el szüleire.
Az édesanyja szemei könnyekkel telt meg, majd fia nyakába ugrott.
- Hol voltál eddig? Miért nem látogattál meg? Jól vagy? Eszel rendesen?
-Majd ígérem, hogy mindent elmesélek. De most nem ez a fontos. Apa, sajnálom, hogy magatokra hagytalak mindent elfogok magyarázni...
-Hallottam, hogy segítettél a húgodnak. Jól csináltad! - Arashi úfy tűnt, hogy meglepődik szavain. Majd elmosolyodik és apja felé emeli kezét, kézfogásra, amit apja mosollyal elfogadja.
Ezután elmeséltük, hogy mi történt Rinel. 4-en vártunk hírekre. De a percek csak teltek és hírek nem jöttek. Hayato, Miami és a többiek is bejöttek várkozni hírekre. Egy óra elteltével sem. Ideges voltam... Borzasztóan ideges. Minden olyan jól ment. Akkor most mi lett? Alakulóba volt, minden rendeződött, erősebb lettem, haladtunk előre, kivettem a részem. Boldogok voltunk. Akkor most mi lett?
-Ryu... - hang hallatára felkapom a fejem és megpillantom apámat és anyámat.
-Ti meg mit kerestek itt? - közelebb sietek.
-Hallottuk, hogy valami maffia tagot elfogtak és, hogy Rin kórházba került. Aggódtunk, hogy veled mi történt.
-Bár látom, téged is elgyapáltak. - szólt hidegen apám.
- Ha csak sértegetni jöttetek ide, akkor mehettek is.
- Ne mondj ilyent fiam, mi aggódtunk érted!
- Én bizony nem. - apám önzően elfordítja a fejét, de ahogy fordítja egy pillantra megakad tekintete Arashin és mintha meglepődne, hogy lássa. Mondjuk igaz, ismeri őt is. De ez nem olyan volt, mint ahogy Rinre vagy a család többi részére néz, ez kicsit más volt.
- Rin családja? - ebben a pillanatban a műtőből kilép egy nővér, mire mindannyian köré gyülünk.
- Hogy van Rin? - kérdem szinte azonnal.
-Minden rendben a lányunknak? - kérdi aggódva édesanyja.
Nekem azaz egy perc, amíg a nővér megszólalt egy végtelenségig, hosszúra nyuló percnek tűnt.
- Jól vannak! Van egy két erősebb ütése, de hála az égnek nem tört el semmilye és semmi belső vérzése sincs. Felszíni sérülések. Mondhatni csoda!
- Köszönjük szépen... - mindannyian megkönnyebbülten felsóhjatunk.
- Várjon csak, azt mondta, hogy jól vannak? - ér el a tudatomig, hogy mi is volt az első mondata.
- Igen! Nem tudták, a Ashia kisasszony, gyereket vár 3 hetes.
Elkerekednek a szemeim. Leírhatatlan érzés fogott el, valami nem is tudom... egsztázis futott végig rajtam. Ez tényleg igaz? Szerelemem gyerekünk lesz... Úgy kezdek mosolygni mint a vadalma. Még fel sem fogtam a nővér mondatát, egyszerűen nem is tudom, kavarodnak a gondolataim és érzéseim. Örülök és már azon jár a fejem, hogy mit hogyanc sináljunk. Befejezem a sulit, munkát keresek és... egy gyerek.
- Komolyan? Ne mondd fiam, hogy a tiéd?
-De igen!
- Pff... ez kész katasztrofa! Én... nem is ülök többet itt. - ezzel apám sarkon fordult és elviharzott.
A többiek körém fordultak és gratuláltak. Nyilván ők is kérdezték, hogy hogy érzem magam. De nem tudtam válaszolni. Hogy lehet ezt az érzést leírni? Hogy apa lettem. Szerelmem ébredj fel, hamar, hogy együtt örüljünk!
Rin:
Lassan nyitodik ki a szemem. Fehéret látok mindenhol és gép csipogását a közelből. Majd felrémlenek képek... Morioval harcolok... Morio! Rögtön felülök az ágyon. Vissza kell mennem!
- Szerelemem... - ez a hang?
Oldalra tekintek és meglátom Ryut.... óriási kő esik le a szívemről. Azonnal odaszalad hozzám és átölel, szorosan.
- Jól vagy? Nem esett bántodásod?
- Jól vagyok, nem esett bajom. - elhuzodik és arcomat tenyereim közé veszi. - Te, hogy érzed magad?
-Kissé fáradtan, de ahhoz képest jól. Mennyit aludtam?
-Egy egész napot!
-Oh, és akkor?! Morio!
-Ne aggódj, elfogták.
-Elfogni? - és ekkor eszembe jut, valaki beszél egy hangos bemondóban, hogy le fogják tartoztatni Moriot, majd meglátom... - Arashi?! Láttam Arashit! Mielőtt elájultam volna... vagy... vagy megint képzelődtem? Ryu...én...
- Nyugalom! Nyugalom! Nem képzelődtél, valóban ő volt. Itt van ő is.
-Visszajött? Visszajött? Komolyan? Annyira tudtam! Hol van? Idehivod?
- Igen! Mindjárt, de előbb el kell mondaom valamit. - Ryu elkomolyodott.
- Mi történt? Mi a baj? Valamit mondtak az orvosok? Jól vagyok! Nem kell pihenjek.
-Mondtak valamit az orvosok...
-Mi? Mit? Ryu ne ijessz, mit mondtak? Valamit eltörtem? De nem érzem. Belső vérzés? Vagy mi az?
-Nem! Ez igazából egy csodás hír vagyis na... remélem, te is ugyanúgy fogsz érezni mint én. - értetlenül tekintettem rá. - Rin, gyereket vársz!
Szemeim elkerekedtek... egy leírhatatlan érzés hatott végig testemen. Akaratlanul is könnyek bukkantak ki a szememből és a pocakom felé nyultam. Gyerek? Gyereket várok?! Gyerekünk lesz Ryuval!
-Gyerekünk lesz Ryu!
-Igen! Igen! Szerelmem gyerekünk lesz! - karjaiba zár és percekig csak úgy maradunk. - Megmondom őszintén aggódtam, hogy esetleg te másképp reagálsz... már, hogy maffia és...
- Az nem számít! Ez a legfontosabb! Vigyázni fogok magamra, de amíg tudok, amit tudok addig elvégzem. LEgalább ha nem akkor otthonról.
- Még megtárgyaljuk, hogy mit és hogyan. - nevet fel Ryu, majd megcsókol.
-Oh, sajnálom, hogy megzavartam a pillanatotokat.
Ez a hang? Elhuzodom kissé Ryutól és meglátom a rég nem látott bátyám.
- Arashi! - átszeli a köztünk lévő távolságot és átölel. Olyan jó érezni a bátyám. Annyira tudtam. Tudtam, hogy visszajön.
- Hogy? Miért csak most? Mi ez az egyenruha rajtad?
- Mindjárt elmesélek, mindent. Csak előbb érekezzenek meg a szüleink is és...
Ebben a pillanatban kopogtak és beléptek Ryu szülei. Mindketten meglepődtünk, de Arashi köszöntötte őket. Ryu édesanyja, jobbulást kívánt. Nemsokára a szüleink is megérkeztek. Mindenki Arashira figyelt.
- Szeretnék lezárni egy vitát. Egy vitát, ami az Odagiri és a Ashina család között van. És amit már érg le kellett volna zárjak. Nem gondoltam volna, mondjuk, hogy a két család gyereke találkozik és szerelmes lesz. - tekint ránk mosolyogva. - Sajnálom, hogy bele kevertelek ebbe titeket. Na de kezdjük az elejétől. Amikor befejeztem a sulit, szerettem volna tovább tanulni. Nyomozó akartam lenni. Tudom, hogy ez nagoyn nehéz nekünk és azt is tudtam, hogy apa nem engedné, mivel a kötelességgel jönne és, hogy a feladataimra koncentráljak. De valahogy, mégis elakartam intézni, hogy mind a kettő müködjön. Így felkerestem Odagiri urat, aki segítséget kínált nekem, cserébe ha én is segítek neki. Nem volt más kérése, csak, hogy tartsam kordába a maffiákat és ha valaki olyant kell elkapni, segítsek neki. Beiratkoztam a hátatok mögött az egyetemre. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de féltem, hogy arra kértek hagyjam abba. Azt szerettem volna, ha előbb minden egyenesbe megy és ha látom, hogy ez így megy akkor majd elmondom. Egy jó évig ment is a dolog. De aztán ugye kezdődött. Megismerkedtem Emikoval, akibe egymásba szerettünk és... hát eltitkoltam előle, hogy ki is vagyok valójában. De ez nem tartott sokáig, a mozgolodások megindultak, amikor Rine gyre ügyesebb és erősebb lett. Követtek és... megtámadtak, pont amikor Emikoval voltam. Sikerült megmenekülnünk de a hír elterjedt, apa pedig megtudta, hogy kivülállóval járok. Vitatkoztunk... elég sokat. Nehezebben ment az egyetem, nehezebben ment a verekedés, az irányitás... kicsusztak a kezeim közül és döntenem kell, hogy mit is akarok. Nehéz volt a választás őszintén. Szerettem volna veletek lenni, de Emikot sem akartam elhagyni, aki annak ellenére, hogy mi vagyok elfogadott. Aztán volt egy dolog amiért még úgy döntöttem, hogy nyomozó leszek. Odagiri úr, meghallotta, hogy egy Morio férfi, japánban jött, minek után évekig itt hagyta. De sok illegális dolog pletyka szól róla és ki kell deríteni, hogy hol van és mit akar és elfogni. Még a mai napig sem tudom, hogy Odagiri úr miérrt vont be engem is. De elmondta... és bár még volt évem az egyetemről, bele mentem, hogy elvégezzem és segítsek, mert egy alkalommal meghallottam a pletykát, hogy Morio Rint akarja.
- Engem?
- Igen! Mielőtt találkoztatok volna, ő már rég tudta, hogy mi a terve veled. Nem tetszett és én magam akartam elfogni. Csak sajnos hosszabb időbe telt, mint gondoltam volna. Sajnálom.
- Nincs semmi baj!
- Odagiri úr csak segített nekem egész végig, a mai napig mesélt rólad, nekem. Igaz, hogy nem szereti a maffiákat, hogy ők mit tevékenykednek. De elismeri, hogy közösség vagyunk. Nincs köze ahhoz, hogy elmentem. Bár azt hiszem apa egyszer meghallott valamit és azt hitte miatta mentem el.
-IGen, hallottama mikor egyszer beszélt rólad és, hogy elküld. Nem értettem!
-Nagyi pedig tudott a dologról, csak sajnos beteg volt. Nincs köze Odagiri úrnak az esetéhez. Valamint az én döntésem volt, hogy a legjobb egyetemen folytassam és az legyek aki lenni akarok és így is támogassalak titeket és a maffiákat. Tudom jól, hogy mennyi gond van a rendőrük és maffiák között. Olyan akartam lenni, aki megteremti a békét és elfogadják egymást. Aki a rendet tartsa de megérti az ügyeket is. Sajnálom, hogy titkoloztam és sajnálom, hogy ennyi ideig elvoltam.
- Megértem mostmár! Rendkívüli vezér vagy Arashi. Mindent sikerült szem előtt tartanod. Családot, szerelmet és álmod is.
-Ez nem íy van, magatokra hagytalak és...
- De meg volt, hogy miért. És én épp ezért biztam benned. - lassan kiszállok az ágyból, Ryu karját derekam köré fonja, hogy segítsen és a bátyámhoz sétálok. - Köszönöm!
Arashi meglepődik, majd hallom, hogy egy kicsit szipog.
-Bár, azt hiszem, hogy elgyengültél, már sírsZ?
-Nem! Én nem! Csak bement valami a szemembe. - tekint el felnevetünk.
- Azt hiszem, hogy én is bocsánatot kérek, a viselkedésemért. - apám Ryu apjához állt. - Sajnálom!
Az apja eltekintett egy pillantra. Mindenki várt. Lehet, hogy ő nem...
- Én is sajnálom, ahogy viselkedtem! De attól, nem tartom jónak amit tesztek. Viszont, ahogy Arashi is mondta, elismerem a közösségeteketm hogy emberek vagytok, akik szeretnek és óvják egymást. - rám tekint, először tekint rám szeliden . Apám és Ryu apja kezet fog.
Minden a legnagyobb rendben. Minden elintéződik! Ezt nem hiszem el! De jó!
- De a kérdésem a következő lenne, mit akarnak a fiatalok? Egy gyerek sok felelőség.
- Igen, tudjuk! - Ryu szólal meg, megfogja kezemet. - De következő hónapokba befejezem a sulit, munkát keresek és Rin mellett fogok állni.
- Én pedig, visszafogom magam, hogy megóvjam őt. Nagyon szeretném ha mellettem állnátok mindannyian.
Mosolyogva bólintottak. Mellettünk van a családom! Kell ennél több?
1 héttel később hazaengedtek. Ryu és én pedig összeházasodtunk. Bár csak egy polgári volt, a szűk baráti körrel. De majd bepótolunk egy jó kis bulit is. Ahogy Ryu is mondta, 3 hónappal később befejezte a sulit. Hamarosan pedig munkát is talált egy autó szerelő műhelyben. Ahol elég rugalmas volt a program így tudott rólam is gondoskodni. Nem mintha nem lettek volna mellettem még 100-an. Vicces volt, ahogy mindenki a vágyam figyelte és minden apró mozdulatamra csak mondta, hogy vigyázzak. Visszahuzodtam. Nem vettem részt őrjáratozásokon és távolról irányitottam. Kimaradtam lassan a harcokból. Nagyapám éttermében segítettem a legtöbbet. Ha mégis valaki belém kötött, nem kellett aggódni, ugyanis azonnal körülöttem termettek többen is védelmemre kellve. Köztük Chull - Moo. Nem hittem volna, hogy még ő is annyira aggodó tud lenni. Miami nagyon izgatott volt, hogy nagynéni lesz, már kis ruhákat nézegetett az üzletekben, pedig még nem is tudtuk, hogy mi a neme. Viszont rá is bekopogott a szerelem... úgy ahogy annak lennie kellett. Tsucchit visszautasította, nemsokkal az események után. Ám Hayatoval továbbra is sok időt töltött és minő meglepő, mintha alakulna most valami kettőjük között úgy igazán. Szerintem hamarosan egy pár lesznek. Arashi haza költözött és megismerhettük párját is Emikot. Aki egyáltalán nem ijedt meg a sok száz férfitól az udvarunkon. Arashi jól megtanította. Folytatta a munkáját, mint nyomozó és ahogy mondta, igyekezett a rendőrők és maffiák között ellenszenvet szüntetni és megértetni egymást. Takeda, Hyuga és Tsucchi elutaztak egyet közösen, úgy döntöttek, hogy mielőtt munkába állnának megnézk a világot. De talán, csak Tsucchi miatt volt, hogy elfelejte Miamit. Hayatoegy edz terembe kapott munkát és sikerült elofgadtatnia magát Miami szüleivel is, minek után látták, hogy mennyit törödik vele. Anyám és apám egyre többet találkozott Ryu édesapjával és édesanyjával, azaz anyosommal és aposommal. Akik elofgadtak és már ők is izgatottan várták az unokájukat. Chull - Moon sokat edzett és vezette a csapatot helyettem. Ügyesen. És nem csak ő, de Ryu is besegít. Folytatta az edzést és ügyes maffia alakul belőle. Én pedig Ryuval boldogok voltunk.. Nem is kellett annyira erőlködnie, hogy ne menjek el. Hallgattam rá. Oké, volt amikor még edzettem az első trimeszte végén, de megbeszéltem a dokival és nem volt gond. Csak aggódott.... rettentően. De nagyon cuki volt! Nagyon, nagyon, nagyon izgatottan vártuk a kislányunkat.
8 hónappal később
- Hiro! Hiro! - a kisfiúnk békésen alszik az ágyunkban.
Amióta megszületett, egészségesen hála az égnek tele van véve szeretettel és egyszerűen nem lehet be telni vele. Se én, se Ryu... se az egész család akik vitatkoznak, hogy ki vegye a karjában. Egy angyali fiúcska! Aki bearanyozza az életünket.
- Ne kölds fel! Hadd, hogy aludjon. - fogja meg a karomat Ryu. - Addig is lehet egy kis időnk kettőnkre... - ezzel epdig maga fölé huz.
-Mi? Ne csináld még felkell!
-Nem fog!
- Hagyd már, hamarosan ugyis itt lesznek a szüleid és elviszik egy kicsit sétálni. - válasz helyett viosznt megcsókol, erős, szerelemteli csókkal és ugyanezzel a hévvel viszonozom. - Köszönöm! Köszönöm szépen, hogy vagy nekem és értelmet adtál az életemnek. Egy új világot. Te is a fiúnk vagytok az értelem, mely új megvilágítást adott az egész életemnek.
- Ti is nekem! - ismét csókra hajlunk, de ebben a pillanatbn trappolás hallatszik.
- Fönők! Rin! Ryu! Gondok vannak a Fumihiko családdal! - kopogtatnak be.
- Ah... nem hiszem el! - mérgelődik Ryu.
Hiro is felébred és sírni kezd. Leszállok Ryuról és karomba kapom a fiúnkat.
- Hamarosan megyünk, készítsd a csapatot!
Ryu felkell az ágyból, majd megpuszilja a fiúnkat. Hamarosan ismét kopogtatnak. Anyosom az, aki átveszi Hirot.
- Hamarosan jövünk!
- Vigyázzatok magatokra!
Megcsókoljuk egymást, majd kézen fogva kiszaladunk, hogy elintézzük a kalamajkát.
*A kép csak egy AI által generált gép szemléltetés képpen.*
