Életem értelme
34.rész
Ryu:
- Mi ez az egész Kudo? Te tudod, hogy kik ezek? - förmed fel Hayato.
- Hát persze! Már, hogy ne tudnám. Maffia tagok, akik voltak olyan kedvesek, hogy besegítsenek, hogy mind végre tegyünk pontot egymás között... - mosolyodott el. Örült...
- Nem jó velük szövetkezni!
- Hogy? Még te mondod? Te, Ryu, akinek a csaja az első és legerősebb maffia harcos? Vagy legalábbis eddig az volt... - halkította le a hangját a végére.
- Mi? Mit mondtál? - előbbre lépek. - Ismételd meg amit mondtál!
- Hát, hogy a ma estétől fogva, a csajod már nem lesz a legerősebb maffia harcos Japánban. Reménykedjünk, hogy bár maffia harcos fog maradni...
-Mi? Miről beszélsz te szemét?! Mi ez az egész? Rin...
Megakarok fordulni, hogy kiszaladjak a raktárból, de a maffiák már mögöttünk állnak.
- Nem! Nem! Ryu, neked most itt a harcod. Hagyjad, a csajodra a saját harcát.
Saját harcát? Francban! Ez el volt tervezve. Minket Kudo ide csal és közben Rinéknél is áll a bál... ne! Gyorsan végeznem kell, hogy oda érhessek Rinékhez és segítsek!
- Fiúk készen álltok? - szorítom ökölbe a kezemet.
Mellettem sorakoznak a többiek és felkiálltunk, majd egymásnak esünk.
Rin:
Hmm... az útobbi napokban nem érzem valami jól magam. Folyton hányingerem van és szédülök is. Lehet, hogy megint túl erőltettem az edézseket? Idegesít, hogy Morio eltűnt. Nekem ez nem tetszik túl hirtelen tűnt el. Nem lehet, hogy ne adjon. Ez az idegesség pedig, átalakított arra, hogy többet edzek. Bár most már tudom és láttam, hogy számíthatok Ryura is. Nagyon ügyesen fejlött az elmúlt időben. Büszke vagyok rá. És örülök, hogy kibékültek Hayatoval.
- Elkészítettem a kását!
-Jaj, mondtam már, hogy ne foglalkozz ilyensmivel.
- Ugyan már ez nem nagy dolog. Amugyis megígértem Tschinnak, hogy gondoskodok rólad. Rendes srác...
- Igen nagyon kedves, csak sajnos... én...
-Nem kell erőltess semmit, az érzéseinket nem tudjuk kontrolálni.
-Aj, tudom csak... Annyira zavar, Tsucchi egy nagyon kedves srác de én mégis még mindig...
-Hayato jár a szívedbe? - bólint.
-Nem tudunk parancsolni annak, hogy kit szeressünk. Ez megtörténik, belénk ivodik és kész. - megölelem barátnőmet. - Na gyere, egyél én addig...
De mielőtt befejezhettem volna a mondatot, megszólalt a telefon.
-Halo... - de rögtön válasz nem jött helyette reccs... Reccs...
- Csa - lo- dott vagyok! - ez a hang?
Egészt estemet végig futotta a borzongás. Ez a hang!
-Morio! - Miami is meghallotta a nevet és mozgolodni kezdett az ágyba.
-Eljöttem, hogy meglátogassalak de sajnos nem voltál itthon. Jobban is megtaníthatnád az embereidet a vendégek fogadtatására.
-Mit csináltál? Hol van Chull - Moo? Mi van az embereimmel?
- Rin... Ne gyereeeee aaaah! - Chull Moo hangja hallatszik fel majd sikitás.
-Morio hagyd abba! Ne merd őket bántani vagy...
-Azt akarom én is, Rin. Gyere ide, hogy lerendezhessük amit megígértünk egymásnak és a csapatod rendbe lesz.
Ezzel pedig le is tette a telefont.
-Rin... Rin...
-Maradj itt, ki ne jöjj a házból! Én most megyek!
-Rin! Rin! Vigyázz magadra!
Hát ez volt a terve? Egyből betörnie amikor nem vagyok ott? Miközben haza fele tartok telefononmal Ryu számát keresem. Csengetek.... Csenget... De semmi. Ugye nem? Nem biztos, hogy nem értek haza. Talán csak nem hallja a telefont de... Ugye nem küld senkiket sem hozzájuk? Ah! Végig huzom az ujjam a névjegyzékemen és ismét csengetek, de ezuttal nem Ryut.
-A segítségedet szeretném kérni. Félek, hogy Ryuék bajba vannak.
Ryu:
Verekedtünk. Ütöttük és rugtuk egymást ahogy éppen értük. Többen voltak, mint mi. Sokkal többen. De nem érdekelt minket. Jól harcoltam, nem is tudom mikor harcoltam ilyen jól vagy ha valaha harcoltam ilyen jól. Az az edzés meghozta az eredményét.
Kudo feje robbant is, ahogy látta ezt az embert leterítem. Vicces volt látni. Mindkét csoport kitartó volt és hangos. Nem csodálnám, ha kintről hallották kiáltásainkat. Mikor közülünk, mikor közülük esett el valaki, majd felállt. Ruháink porosok lettek, sebek hasadtak és lila foltok kerültek elő. De senki nem adta fel.
-Elég!
Kudo felkiáltott, mire mindenki megállt és rá figyelt.
-Más modszerekhez folyamodunk. - vigyorodott el majd egy vas csövet vett magához.
Nem kellett kéttszer mondani a többiek is ezt tették és ezuttal ezzel álltak minket verni. Fáradtak voltunk. Leestünk egymás után a földre. Én álltam a legtovább fent, de amikor Kudo mögöttem hátból rám ütött összerogytam. Mindeannyian a földön hervetünk. Kudo és társai jóízűen nevettek.
Rin képe megelevenedett előttem. Nem! Nem adhatom fel!
-Nem... Nem Rinhez kell érnem...
Előre nyujtom kezem, hogy előbbre kusszak és erőt vegyek magamon, hogy felállhassak de ebben a pillanatban valaki a kezemre lép és felkiálltok. Kudo az...
-Mit motyogtál? Nem hallottam. Vagy a csajod akarod? Ne aggódj mert ő is megkapja a magáét Morio mestertől.
Morio?! Hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, hogy ki áll ennek az egésznek a háta mögött. Azonnal oda kell mennem Rinhez. Szerelmem tarts ki!
-Ah! - ismét felkiáltok amikor Kudo erősebben lép a kezemre.
-Maradj nyugton! Kinek képzeled te magad? Egy maffia taggal járni. Mikor lettél te ilyen szerencsés?
-Ah!
-Ryu... Ryu... Ryu... - Hayato hangját hallom valahonnan fölöttem.
-Oh, mi van? - Kudo felé néz. - Ryu? Ryu?!
Kudo felemeli a csövet a kezében.
-Ennyire népszerű vagy!
-Neeeee!!! - Hayato felkiált. Magam elé teszem a karjaimat hogy amennyire tudjam védjem meg a fejem. Kudo szemei szikrákat szornak.
Várom a csapást... De amikor lendítene robaly hallatszik a raktár ajtajánál. A szívemben felgyulad a remény, hogy Rin és csapat jött el, hogy Morio nem is támadt rájuk. De amikor két ember hátra esik meglátom Yankumit.
-Hagyd békén a drága diákjaimat!
A szokásos mondatát elejti, majd rá is támadnak. Kudo megpillantja, hogy a maffia tagok visszalépnek.
-Hova mentek? Mi ez az egész? Ne menjetek el! Várjatok!
De azok biza nem hallgatnak rá. Yankumi elérkezik hozzá és megüti, amitől Kudo azonnal elájul.
-Fiúk jól vagytok? Mi ez az egész? Rin felhívott, hogy keresselek meg. Kik voltak ezek? Jól láttam, hogy maffia tagok is voltak.
-Rin felhívott? Jól volt? - bár fáj a kezem és sajognak a porcikáim felszöktem lábra, a szerelmem volt jelenleg a legfontosabb.
-Nagyon sietett! Mondta, hogy Morio megjelent...
Tudtam... Tudtam.
-Ryu... - Hayato fél szemmel rám sanditott. Tudta, hogy mire készülök így szinte egyszerre indultunk meg, hogy Ashia család birtokára jussunk.
Rin:
Ahogy beszaladok a birtokunk udvarára megtorpanok. Az embereink nagy része a földön van. Verekednek. Harc van. Minden a kertbe fel van dúlva, összetörve, tornác beholypadva, ajtó betörve. Ez mind mikor történt? Mennyi ideig voltam távol? Elképedve néztem végig, az ismeretlen külföldi maffiák között. Szóval ők az emberei. Ezekről szóltak a pletykák, ők állnak mögötte. És mi vagyunk Japán legjobb maffia harcosai.
-Na végre! - Morio az udvar közepén előre sétál, kezében egy bör szivar. Chull - Moot maga után hozta az egyik embere. Őt is szépen helyben hagyták.
-Morio hagyd abba a törést zuzást! Itt vagyok!
-Mentségemre szóljon, szerettem volna egy békésebb találkozást de az embereid nem nagyon örültek nekem és annak, hogy elmondtam ki is lött le téged. De majd kifizetem a károkat.
-Elég legyen a beszédből. Álljunk neki!
-Mindig is szerettem, hogy a lényegre törsz! - kacsint felém, amitől csak kiráz a hideg. - Akkor! Kezdödjön az aminek már rég meg kellett volna történnie.
-Harcoljunk! De az embereid hagyják békén az én embereimet.
-Persze! - legyint, mire a külföldi tagok megállnak és körbe vesznek.
-Fejezzétek be ti is a harcot! - szólok az én embereimre. - Ez csak kettőnk harca.
-Hogy micsoda? - Chull - Moo megszólal. - Rin! Nem csak a te harcod. Itt vagyunk mi is! Te vagy a vezérünk. Ha te bajban vagy, mi ott vagyunk melletted.
-Shut up! - szolal meg az aki Chull - Moot fogta és hasba üti.
-Elég! - kiáltol fel. - Ez egy parancs! Nyugton ültök. Tudom, hogy ott vagytok mellettem, mögöttem és számíthatok rátok. Ezt sosem értékeltem eddig igazán. De ha minden rendben lesz, akkor ezután értékelni fogom és többet nem titkolozok előttetek. - mosolygok az embereimre. - Minden rendben lesz! De ezt a storyt Morioval én kell pontot tegyek. Kérlek benneteket bátorítsatok!
- Uh... Micsoda nyálas beszéd. Biztos, hogy ilyen érzelgősen le tudsz győzni?
-Ez nem érzelgés. Ez olyan, hogy tudod van akir számíts, van aki melletted van, akivel jót és rosszat megéltetek, egy család. Mi mind egy nagy család vagyunk. Ami neked nincs. Te ezekre az emberekre csak úgy tekintesz, mint valaki akiket a csatába küldesz, de nekem ez a családom. Akivel felnőttem, akikkel együtt edzek és akikkel együtt töltöm napom, akibe feltétel nélkül megbizhatok. - Morihoz közeledtem. - Körülöttünk bezárult egy kör.
-Pfff... Szép... És mi van a kis barátocskáddal? Nem mellette kellene legyél? Elintéztem egy kicsit, hogy ők is szórakozzanak...
Nagyot dobbant a szívem. Bár nagyon is jól tudtam, hogy lesz valami ha feltűnt. Remélem, hogy Yamaguchi - sensei időben érkezett meg.
-Minden rendben lesz velük! Előbb intézzük el azt amit kell egyszer és mindenkorra.
Ezzel pedig nem tétlenkedtem, neki támadtam. Persze könnyen kikerülte támadásom. De nem torpantam meg. Nem torpanhattam meg. Ezuttal legyözőm, hogy ennek az egésznek pontot tehessek a végére. Így hát elkezdődött a harcunk.
Rugtam, ütöttem... Rugott, ütött... Idegesitett, ugyanis erősebb volt ő is. Bár nem mintha, nem erre számítottam volna. De én is erősödtem. Erőteljesen hátra rugom.
-Szép... - ismeri el, de hamar felugrik és ismét támadásba lendül.
A harc eltart. Hosszan eltart. Egy egész órája csak harcolunk... Mindkettőnket megviselt a harc. De egyikünk sem fejezi be. Feladni? Ilyen szót egy maffia nem ismer. Ruhánk poros, testünk sebes... Ám aki megviselt az én vagyok...
Morio meglendíti karját mire kissé megszédülve a földre zuhanok.
-Hahaha! - nevet fel hangosan. - Azt hiszem Rin, hogy ennyi volt.
-Rin! - hallom Chull - Moo hangját.
-Állj! - szedem össze magam és állítom meg, mielőtt hozzám rohanna. - Jól vagyok... - vért köpök ki.
-Jól vagy? Alig állsz a lábadon. - Morio felállít. - Egész tested remeg. - meglök az embereinek, akik nevetve visszalöknek és ismét a földreesek.
-Hé! - zördölődnek a saját embereim.
- Ne csináljatok semmit! - csattanok fel.
-Rin, te ennyire hülye lettél? Fogadd el, nem tudsz engem legyőzni.
-Ez... Ez nem így van... - lassan reszketeg lábbal felállok. Nem a legstabilabb támadó állásba állok meg, de legyen. - Le foglal győzni! Pontot teszek a történetünknek, Morio...
-Hah... Te Rin talán azt kívánod, hogy az életed véget érjen? Nézz magadra! Még pár ütés és összeesel.
-Menni fog... Menni fog.... Nem fogok meghalni. Morio tudod miért mondtam az előbbi dolgokat? Mert különbözünk. Mert nekem ezek az emberek, akik fontosak. Mert az én életembe van valaki aki az életem értelme. Mert találkoztam valakivel, aki az életemnek még nagyobb értelmet adott, mint eddig valaha.
- Oh, de romantikus! Gyere, találkozzatok majd a kórházba összeverve!
Felemeli öklét, hogy ismét lesulytson. Ryu szeretlek! De kivédem azt és ellenállok a lendületnek. Meglepődik. Testemet átfuj az erő. Neki iramodok és kicsavarom a karját.
-Nem fogsz legyőzni Morio, ezuttal nem!
Ezzel pedig ellököm magamtól a közeli falra támaszkodom, hogy lendületből ugorjak egyet és leteremthessem.
- Nem fogsz nyerni! Nem nyertél! - szemei szikrákat hánynak.
Felállok róla, és várom, hogy felálljon viszont hiába próbálkozik lábai összecsuklanak erőtlenül.
-De, igenis nyertem.
Évek óta gyakoroltam ezt a technikát, eddig még sosem használtam. Nem is tudott róla senki, így nem is tudtam ha siekres lesz. De örülök, hogy végül nem hagyott cserben.
-Nyertem! Így elmehettek. És hagyjátok békén az Ashia családot! Vigyétek a hírt, a legrettenthetetlenebb maffia család mi vagyunk! - fordulok Morio emberei felé akik kissé hátrálnak, az előbbi jelenet miatt.
-Nem! Nem! Nem! Hogyan? Hogyan?!
-Mondtam, mellettem vannak valakik akik fontosak számomra. Neked semmi sem fontos magadon kívül!
Hirtelen szirénák hallatszodnak és egy hangosító hangja:
- Morio Artini le van tartoztatva, lopásért és illegális szerek behozataláért. Jogabán van hallgatni és ügyvédet fogadni.
MindeNki ijedten kapta a fejét jobbra balra. Morio emberei szétszéledtek. Mi nem tudtuk merre. Mit keres itt a rendőrség? Ez a mi házunk, itt nem kellene ebből baj legyen.
-Nem! Nem tartozhat le, a maffia család birtokán vagyok. - Morio is tudta.
-De letartoztathatlak, ugyanis ez az én családom birtoka és az ügyek, nem a mostani eseményekkel kapcsolatosak.
Mindenki arca elképest amikor meglátta belépni az ajton a rendőrt...
-Arashi...
Ő az én bátyám... De ebben a pillanatban elhagyott az erőm és elsötétül minden előttem.
Ryu:
Kétségbeesetten szaladok a birtok felé. Szívem vadul kalapál, gondolataim cikáznak, hogy mi is történik éppen. Százszor vagy ezerszer vagy annál is többször végig mormolom magamban, hogy Jövők szerelmem. Rin legyél jól! Majd megpillanatom a birtokot. Megtorpanok, ahogy többiek is mögöttem. Rendőrök állnak és kommandosok a birtok előtt. Embereket, azaz maffiákat hoznak éppen ki. Mi ez az egész? Mit keresnek itt a rendőrök?
-Eresszenek! Eresszenek el! Nincs jogukba ezt tenni! Maffia birtokon vagyunk! - egy férfit hoznak többen is, aki próbál ellenszegülni. Valahogy rögtön bevillan egy név... Morio...
A legszörnyűbb eset fordul meg a fejemben...
-Rin!
Beszaladok az udvarra. Az udvar közepén egy hatalmas kört pillantok meg. Hangom hallatára kissé ketté vállnak. A kör közepén Chull - Moot pillantom meg, egy rendőrt és valakit a földön. Egész testemen végig fut a remegés. Elindulok feléjük. Ne! Ne légy te! Ne légy te...
De amikor odaérek lábaim összecsuklanak.
-Rin... Mi történt?! Rin! Ugye nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése